adozona.hu
AVI 2013.3.31
AVI 2013.3.31
Csak szakkérdés eldöntése céljából van helye szakértő kirendelésének [Pp. 177. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2003. október 1. - október 15. közötti időszakra új eljárás keretében, általános forgalmi adó (áfa) bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2007. július 30. napján kelt határozatával a felperes terhére 6 082 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 1 960 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek, 4 122 000 Ft adóhiánynak minősült, és kötelezte a felp...
AVI 2013.3.31 Csak szakkérdés eldöntése céljából van helye szakértő kirendelésének [Pp. 177. § (1) bek.]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2003. október 1. - október 15. közötti időszakra új eljárás keretében, általános forgalmi adó (áfa) bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2007. július 30. napján kelt határozatával a felperes terhére 6 082 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 1 960 000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek, 4 122 000 Ft adóhiánynak minősült, és kötelezte a felperest az adóhiány, 3 041 000 Ft adóbírság, és 1 532 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. november 15. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a felperes (aki az áfa tekintetében gyakorított bevallások benyújtására jogosult) a tárgyidőszaki bevallását november 11-én nyújtotta be (bevallási határidő: november 5.), és 2004. április 28-án önellenőrzéssel helyesbítette. A beszerzések között levonható adóként szerepeltette az M. Bútor Kft. a számláit, amelyeknek teljesítése: 2003. október 15-e a vizsgált időszakra esik, de a számlák 2003. október 31-ei keltezésűek. Az eredeti bevallásban e két számlát az adózó nem szerepeltette, mivel azok még nem álltak a rendelkezésére. Az elkésett számlák az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 36. §-ának (2) bekezdése értelmében a kézhezvétel napját magában foglaló adó-megállapítási időszakban szerepeltethetők levonható adóként, tehát jelen esetben, legkorábban a 2003. október 16. - október 31-ig terjedő bevallási időszakban. Az elsőfokú hatóság a két számlában előzetesen felszámított 818 000 Ft-ot ezért helytállóan adókülönbözetként állapította meg a felperes terhére.
Önellenőrzése során a felperes a P. Kft. (a továbbiakban: Kft.) számláinak áfa tartalmát levonható adóként tüntette fel. Az elsőfokú hatóság a lefolytatott széles körű bizonyítási eljárás eredményeként (tanúmeghallgatás, helyszíni szemle, kapcsolódó vizsgálat, a rendelkezésre álló adatok, nyilatkozatok, okiratok), továbbá az Áfa. tv. 32. §-ának (1) bekezdés a) pontja, 35. §-ának (1) bekezdés a) pontja, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. §-ának (3) bekezdése alapján helytállóan állapította meg, hogy e két számla nem hiteles bizonylat, ugyanis a számlában feltüntetett gazdasági esemény a számlában megjelölt felek között nem valósult meg. A Kft. képviselőjének nyilatkozata szerint a cégnek alkalmazottja nem volt, építőipari munkák elvégzéséhez tárgyi eszközökkel nem rendelkezett, alkalmazott alvállalkozót megnevezni nem tudott, a társaság iratanyagát, a munkák elvégzését igazoló dokumentumokat az ellenőrzésnek bemutatni, átadni nem tudta, a cég könyvelőjének nevét sem ismerte. A számlákon közvetített szolgáltatás nem szerepelt, a számlákhoz benyújtott szerződés nem tartalmazta, hogy a Kft. alvállalkozót vehet igénybe. Az alperes álláspontja szerint e bizonyított tények együttese alapján helytálló az elsőfokú hatóság azon megállapítása, hogy a kft. számlái nem hiteles bizonylatok, amelyekre adólevonási jog nem alapozható. Az adózó javára szolgáló méltányolható körülmények hiányában az alperes az adóbírság összegét nem mérsékelte.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság az új eljárásban sem tett eleget tényállás tisztázási kötelezettségének, a meglévő bizonyítékokat tévesen értékelte, ugyanis az adólevonás jogát a Kft. számlái alapján jogszerűen gyakorolta. Előadta, hogy a Kft. számláival kapcsolatos építkezésre egy másik céggel volt szerződéses kapcsolata, amelynek teljesítéséből jogvita keletkezett, és a munkák elvégzésére, figyelemmel a határidőkre is, kénytelen volt a Kft.-vel szerződni. A munkálatokat elvégezték, a számlaértékeket megfizette, a munkavégzést ellenőrizte, és vonatkozásában az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdésében szabályozott a kellő körültekintés megállapítható.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint helytálló az adóhatóság megállapítása mind a négy számla vonatkozásában, az M. Bútor Kft. számláiban feltüntetett áfa nem volt levonható az ellenőrzött időszakban, illetve a Kft. számláiban feltüntetett gazdasági esemény nem a megjelölt személyek között és módon ment végbe.
Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperes kellő körültekintést a számlák körében, illetve a gazdasági esemény kapcsán nem tanúsított. A kényszerhelyzetre, a sürgősségre tekintettel elmulasztotta azokat a kötelezettségeit, amelyek az általános szerződési feltételeknek megfeleltek volna. Az adóhatóság a tényállás tisztázási kötelezettségének teljes mértékben eleget tett, helytállóan állapította meg, hogy az adólevonási jog tárgyi feltételeivel az adózó nem rendelkezett, jogszerűen határozott a jogkövetkezményekről, közöttük a megfelelő mértékű adóbírságról is.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresete teljesítését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdését, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. §-ának (1) bekezdését, 330/A. §-ának (2) bekezdését, 339/D. §-át. Az elsőfokú bíróság nem oldotta fel a határozatokban lévő ellentmondásokat, a Pp. 177. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat megsértve szakértő igénybe vételét mellőzte. A felperes részletesen ismertette a tényállást, lényegében megismételte és fenntartotta a keresetében foglaltakat.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Áfa. tv. 32. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az Áfa. tv. 35. §-ának (1) bekezdés a) pontja értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla. Az Áfa. tv. 43. §-ának (5) bekezdése szerint a számlára, az egyszerűsített számlára a Sztv. a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az Sztv. 15. §-ának (3) bekezdése alapján a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük (a valódiság elve). Az Sztv. 166. §-ának (2) bekezdése értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
Az elsőfokú bíróságnak - a Pp. 163. § (1) bekezdése alapján helytállóan folytatott - bizonyítási eljárás eredményeként kellett döntenie abban, hogy a Kft. számlái hiteles bizonylatok-e, illetve, hogy az alperes az adóbírságról jogszerűen határozott-e. A bíróság a bizonyítási indítványhoz, illetve a bizonyítást elrendelő határozatához nincs kötve, mellőzi a bizonyítás elrendelését, vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását, ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen [Pp. 3. § (4) bekezdés]. Az elsőfokú bíróság e jogszabályhelyet helytállóan alkalmazta akkor, amikor a felperes szakértői bizonyítási indítványának - mivel azt a kereset elbírálásához szükségtelennek minősítette - nem adott helyt. A Pp. 177. §-ának (1) bekezdése alapján szakértő kirendelésének nem volt helye, ugyanis annak megállapítása, hogy a számlákban meghatározott gazdasági eseményt (építés) mely személyek végezték el, nem szakkérdés.
Az elsőfokú bíróság megfelelő jogszabályokat alkalmazott, értékelte a közigazgatási eljárás és a per teljes anyagát, a felek bizonyítékait és nyilatkozataikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy az alperes határozata az érintett négy számla és az adóbírság vonatkozásában jogszerű.
A per jogerős befejeződését követő rendkívüli jogorvoslati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése alapján ítéletében részletesen megindokolta, hogy az adóhatóság a tényállás tisztázási, bizonyítási kötelezettségét teljesítette, így a perben a Pp. 336/A. § (2) bekezdése alkalmazásának nem volt helye. Okszerű és logikus indokát adta annak is, hogy az értékelt számlák nem minősültek az előzetesen felszámított adót hitelesen igazoló bizonylatoknak. A felperes a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerinti kötelezettsége ellenére megfelelő bizonyítékokkal nem igazolta, hogy a valóságban a számlatartalommal azonosan valósult meg a gazdasági esemény. A Legfelsőbb Bíróság egyet értett az elsőfokú bíróságnak az ítéletében kifejtett azon álláspontjával is, hogy az érintett számlák kapcsán a felperes nem járt el az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdésében szabályozott kellő körültekintéssel.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 339/B. §-ának megfelelő alkalmazásával állapította meg azt is, hogy az adóhatóság határozata az adóbírság körében is jogszerű.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.064/2009.)