adozona.hu
AVI 2013.3.29
AVI 2013.3.29
Nem elég bizonyítania az adózónak, hogy valamilyen pénzösszeget megszerzett, azt is bizonyítana kell, hogy ebből került sor a forráshiány fedezésére [2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 2002-2006. évekre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás ellenőrzést végzett a felperesnél, amelynek eredményeként 2005. és 2006. évekre 1 952 193 forint adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel megállapítva, hogy a felperes az érintett években több kiadást eszközölt, mint amennyi betéttel rendelkezett.
A felperes fellebbezése folytán eljárt al...
AVI 2013.3.29 Nem elég bizonyítania az adózónak, hogy valamilyen pénzösszeget megszerzett, azt is bizonyítana kell, hogy ebből került sor a forráshiány fedezésére [2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság 2002-2006. évekre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás ellenőrzést végzett a felperesnél, amelynek eredményeként 2005. és 2006. évekre 1 952 193 forint adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel megállapítva, hogy a felperes az érintett években több kiadást eszközölt, mint amennyi betéttel rendelkezett.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2008. július 10-i határozatával az elsőfokú határozatot az indokolás megváltoztatásával helybenhagyta. Határozatának indokolásában utalt arra, hogy az elsőfokú határozatában tévesen az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 109. §-ának 2006. szeptember 15-e után hatályos szövege szerepelt.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte előadva, hogy korábbi munkáltatója által elengedett 4 500 000 forint munkáltatói kölcsön összegéből megfelelő fedezettel rendelkezett.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes munkáltatójától 2001. március 5-án lakásvásárlásra 4 451 000 forint kölcsönt kapott, amelynek visszafizetésétől a munkáltató 2007. július 30-án kelt megállapodás szerint eltekintett. A megyei bíróság kiemelte, hogy a felperesnek kellett bizonyítania, hogy a 2001. március 5-én megkapott 4 451 000 forint összeg 2002. január 1-jén a felperes rendelkezésére állt. Miután ezt az összeget nem helyezte el folyószámlára annak meglétét a megyei bíróság álláspontja szerint a felperes bizonyítani nem tudta. A felperes nem bizonyította és nem ajánlott fel bizonyítást a tekintetben, hogy a fenti összeget készpénzben otthon tartotta. A jogerős ítélet indokolása szerint a pénzösszeg meglétét nem igazolja az a körülmény sem, hogy a felperes 2002. január 4-én előszerződést kötött egy ingatlan vásárlására, amely szerint a felperes az eladónak 3 900 000 forintot előlegként átadott, majd tizenhárom nappal később 2002. január 17-én az előszerződést megszüntették azzal, hogy az eladó az előleget szerződés aláírásával visszafizeti a felperes részére. A megyei bíróság kiemelte, hogy a szerződés a helyrajzi szám megjelölése mellett nem tartalmazza, hogy az ingatlan mely településen található. A becsléssel megállapított adózatlan többletjövedelem az ítélet indokolásában kifejtettek szerint az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (Eho) 2. §-a, illetve 3. §-a alapján százalékos egészségügyi hozzájárulási fizetési kötelezettség alá esik.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes a Pp. 6. §-ában foglalt szabad bizonyítás elvével, a Pp. 166. § (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétben nem értékelte megfelelően a felajánlott tanúbizonyítást, illetve a rendelkezésre álló okiratokat. Sérti a Pp. 191. §-ában foglalt okiratokra vonatkozó bizonyítási szabályokat, illetve a Pp. 193. §-át, mert az okirat elfogadása hiányában mellőzte a munkáltató megkeresésére és a tanú meghallgatására vonatkozó indítvány teljesítését. Ellentétes a Pp. 196. § (1) bekezdését, 197. § (1) bekezdését és 199. §-át, az okiratok bizonyítékként való értékelése körében. A felperes hivatkozott az Art. 97. § (4), (5) és (6) bekezdésében foglaltakra kiemelve, hogy az adóhatóság a tényállást nem tisztázta megfelelően, a bizonyítási eszközök köréből önkényesen rekesztette ki az iratokat és nem tárta fel az adózó javára szolgáló tényeket. A felperes sérelmezte, hogy az adóhatóság nem fogadta el az általa bemutatott szerződést, és nem ellenőrizte a felperesi állítás valódiságát sem. Kifejtette, hogy miután munkáltatója elengedte a munkáltatói kölcsönt, közel 4 500 000 Ft pénzeszközzel rendelkezett, aminek nem mond ellent az a körülmény, hogy 2003-ban húgával közösen hitelből vásárolt házat. Hangsúlyozta, hogy a nála maradt munkáltatói kölcsönből fedezte azokat a kiadásait, amelyeknek fedezetét az adóhatóság nem találta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 108. § (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. A 108. § (2) bekezdés értelmében az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik.
A 109. § (1) bekezdése szerint, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
A 109. § (3) bekezdése értelmében a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, egyebekben pedig az eljárásra az e fejezetben foglalt rendelkezések az irányadók. Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adó-megállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett.
A felperes felülvizsgálati kérelmében vitatta a becslés jogalapját is és sérelmezte, hogy az adóhatóság megyei bíróság által elfogadott becslése nem a valós adóalapot valószínűsíti. A becslés módszere és összegszerűsége vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálati eljárásban olyan új körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya, amelyre vonatkozóan a fél a peres eljárásban nem hivatkozott, amelyre nézve bizonyítékait nem jelölte meg, nem lehet hivatkozni (EBH 2002/653.). A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye (BH 2002/29.). A Legfelsőbb Bíróságot, mint felülvizsgálati bíróságot a jogerős ítéletben helytállóan és okszerűen megállapított tényállás köti (BH 1996/505.). A bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a jogerős ítéletet felülvizsgáló Legfelsőbb Bíróságot köti, ehhez képest a bíróság által megállapított tényállás csak akkor iratellenes, ha az az annak megállapítása alapjául szolgáló adatokat illetően ellenkezik az iratok tartalmával. Nem állapítható meg azonban iratellenesség azon a címen, hogy a bíróság álláspontja egyes bizonyítékokkal ellenkezik, mert ez a körülmény nem iratellenességet támad, hanem a bizonyítékok mérlegelése ellen irányul (BH 1994/639.).
A megyei bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a 2001. március 5-én felperes által megkapott kölcsönösszeg 2005. januári rendelkezésre állását a közel négy év elteltére figyelemmel a felperesnek kellett volna bizonyítania. A rendelkezésre állásra vonatkozó adózói bizonyítási kötelezettséggel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében rámutatott arra, hogy nem csupán a kiadások forrását, hanem annak rendelkezésre állását is bizonyítani kell (Kfv.I.35.001/09/7., Kfv.V.
35.423/08/7.). A Legfelsőbb Bíróság közzétett határozatában mutatott rá arra, hogy nem elég azt bizonyítania az adózónak, hogy valamilyen pénzösszeget megszerzett, azt is bizonyítania kell, hogy ebből került sor a forráshiány fedezetére (BH 2008/104.). Nem elég annak bizonyítása, hogy az adózó valamikor jövedelemhez jutott, azt is hitelt érdemlő adatokkal kell bizonyítani, hogy a vizsgált időszakban ez a vagyongyarapodás még rendelkezésre állt. Ez különösen indokolt, ha az adózó közel tíz évvel korábban megszerzett jövedelem meglétére kíván hivatkozni (KGD 2008/116.).
A fent ismertetett bírói gyakorlatra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság kiemeli a jogerős ítélet azon megállapítását, hogy a 2002. évi előszerződés figyelembevételével sem bizonyította a felperes, hogy a rendelkezésére álló pénzösszeget készpénzben otthon tartotta, ugyanakkor 2003. évben hitelből vásárolt ingatlant. A Legfelsőbb Bíróság kiemeli továbbá az alperesi határozat indokolásának azon megállapítását, hogy a munkáltatói kölcsönnel kapcsolatos pénzmozgás nem volt nyomon követhető, illetve nem zárható ki, hogy a felperes a kölcsön összegét az időközben eltelt években létfenntartási költségekre fordította (alperesi határozat 4. oldal 1. és 2. bekezdése). A Legfelsőbb Bíróság rámutat továbbá arra, hogy a felperesi bevételek és kiadások negatív egyenlegét az adóellenőrzésről készült jegyzőkönyvének 2. számú mellékletében található kimutatás szerint jórészt a B. Bt. részére befizetett tagi kölcsönök eredményezték.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem osztotta azt a felülvizsgálati kérelemben kifejtett felperesi álláspontot, hogy az alperes, illetve a jogerős ítéletet hozó bíróság a Pp.</a> bizonyítási, bizonyítékértékelési szabályait megszegte volna. A megyei bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat és megállapított körülményeket a maguk összességében értékelve jutott arra a következtetésre, hogy a felperes kiadásai forrásának meglétét az Art. 109. § (3) bekezdésében előírtakkal szemben a felperes hitelt érdemlően nem tudta igazolni.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.069/2009.)