adozona.hu
AVI 2013.3.27
AVI 2013.3.27
A nem bizonyított tény, körülmény a becslési eljárásban az adózó terhére értékelendő [2003. évi XCII. tv. 97. § (6) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2001-2005. évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés megállapításai alapján a 2007. november 14. napján kelt határozatával a felperes terhére összesen 1 866 614 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest az adókülönbözet, továbbá járulékosan: adóbírság é...
AVI 2013.3.27 A nem bizonyított tény, körülmény a becslési eljárásban az adózó terhére értékelendő [2003. évi XCII. tv. 97. § (6) bek.]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2001-2005. évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés megállapításai alapján a 2007. november 14. napján kelt határozatával a felperes terhére összesen 1 866 614 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest az adókülönbözet, továbbá járulékosan: adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2008. április 18. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a felperes 2001. január 01. és 2005. december 31. között jövedelmet semmilyen jogviszony alapján nem szerzett, adóbevallást nem nyújtott be, 2001. évet megelőzően sem dolgozott, eltartásáról 2003 áprilisáig az anyja, azt követően az élettársa majd házastársa gondoskodott; a vizsgált időszakban mégis gépjárművásárlások, ingatlan vétel- és felújítás kiadásai voltak. Az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a felperes vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, ezért helytállóan az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. §-ának (1)-(3) bekezdései alkalmazásával az adóalapját becsléssel állapította meg, és a fedezet nélküli kiadások összegét - mint forráshiányt - 2003., 2004., 2005. években az összevont adóalap részeként, egyéb adóköteles jövedelemnek minősítette (2001. és 2002. évre megállapítást nem tett). Az alperes nem fogadta el forrásként a felperes által megjelölt megtakarításokat, és rokoni kölcsönöket, mert azokat tény, adat nem bizonyította, a magánszemélyek jövedelmi viszonyai a kölcsönökre fedezetet nem nyújthattak.
A felperes keresetében az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Sérelmezte, hogy az alperes a bizonyítékokat nem összességében értékelte, azokból egyes elemeket önkényesen kiragadva állapította meg a határozat alapjául szolgáló tényállást. Jogi következtetése téves, mert a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést igazolta.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság a releváns tényállást helyesen állapította meg, okszerűen értékelte a bizonyítékokat, megfelelően értelmezte az alkalmazott jogszabályokat, érdemi döntése jogszerű. A felperes által csatolt nyilatkozatok csak azt igazolják, hogy a nyilatkozattevők nyilatkoztak, önmagukban annak igazolására alkalmatlanok, hogy a megjelölt összegek a hozzátartozók rendelkezésére álltak, ezért a felperes bevételeinek nem hiteltérdemlő bizonyítékai. A hozzátartozók a jövedelmeik alapján a kölcsönszerződésben megjelölt összegeket a felperes rendelkezésére sem bocsáthatták.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Art. 109. §-ának (3) bekezdését, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-ának (1) bekezdését, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. §-ának (6) bekezdését. A felperes lényegében megismételte és fenntartotta a keresetében foglaltakat, felülvizsgálati kérelmét ki is egészítette.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak az előterjesztésére meghatározott időtartam alatt benyújtott tartalmú felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül [Pp. 275. § (2) bekezdés], a felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni [Pp. 273. § (5) bekezdés]. E rendelkezések alapján a Legfelsőbb Bíróság felperesnek a felülvizsgálati kérelme kiegészítéseit nem értékelhette.
Az Art. 108. §-ának (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Az Art. 109. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
Az Art. 108. §-ának (2) bekezdése alapján az adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, azonban az Art. 109. §-ának (3) bekezdése lehetőséget szabályoz az adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja.
Az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani [Art. 97. § (4) bekezdés], és ha a bizonyítási eljárás során a becslés módszerét alkalmazza, mint ahogyan a felperes ügyében jogszerűen tette, a valós adó alapját valószínűsítenie kell, mivel az alkalmazott módszer csak a valószínűsítést teszi lehetővé. Az Art. 109. §-ának (3) bekezdésében meghatározott igazolási eljárás a közigazgatási eljárás ezen részére vonatkozóan azért is kifejezetten szabályozott az Art.-ben, mert a nem bizonyított tény, körülmény a becslési eljárásban az adózó terhére értékelendő [Art. 97. § (6) bekezdés].
E jogszabályhelyek alapján adóügyében a felperesnek kellett igazolna hitelt érdemlő adatokkal azon állítását, hogy kiadásaira megfelelő fedezettel rendelkezett, az adóhatóság pedig a bizonyítékokat értékelni volt köteles. Az alperes a bizonyítási eljárás eredményeként a megjelölt megtakarításokat és kölcsönt igazolt tényként nem fogadta el.
E pertípusban, az úgynevezett vagyonosodási eljárásban meghozott adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Felperes bizonyítási indítványt a perben nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárásban az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felperesnek biztosított igazolási lehetőség alapján lefolytatott bizonyítási eljárást, és az eredményeként meghozott alperesi döntést a kereseti kérelem keretei között, a felek perbeli nyilatkozataira is figyelemmel jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy az alperes határozatában a becslés alkalmazott módszerének megfelelősségét bizonyította, az adó alapjának valószínűsítését jogszerűen végezte, a felperes azonban a becsült adóalaptól való eltérést hitelt érdemlően nem igazolta.
Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletében részletesen megindokolta, miszerint az adóhatóság azon megállapítását, hogy az adózó a vizsgált években költségére nem rendelkezett fedezettel, a felperes sem a közigazgatási eljárásban, sem a perben megcáfolni nem tudta, a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglaltak ellenére bizonyítási indítványt sem terjesztett elő.
Az Art. 109. §-ának (3) bekezdésében előírt hitelt érdemlő adatnak csak az olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma megfelelően alátámasztott, formája, tartalma, jellege, más adatokkal történő egybevethetősége és alátámasztottsága folytán alkalmas az igazolni kívánt konkrét tény alátámasztására (Kfv.I.35.496/2006/4., Kfv.I.35.320/05., Kfv.I.35.297/05.). Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy felperes és rokonainak a kétséget kizáró módon, aggálytalanul nem igazolt, bizonyítékokkal alá nem támasztott előadásuk - figyelemmel a magánszemélyek adóhatóság által igazolt jövedelmi viszonyaira - nem minősült hitelt érdemlő adatnak.
A felperes érvelése lényegében a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére irányult, amire a Legfelsőbb Bíróságnak nincs jogszabályi lehetősége.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.068/2009.)