adozona.hu
AVI 2013.3.25
AVI 2013.3.25
A hiteles útnyilvántartás igazolja a cégautó kizárólagos üzleti célú használatát (1995. évi CXVII. tv. 5. sz. melléklet)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2002-2004. évekre, valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2007. február 14. napján kelt határozatával a felperes terhére összesen: 3 302 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 2 748 000 Ft-ot minősített adóhiánynak. Kötelezte a felperest az adókülönbözet összege, továbbá 1 374 000 Ft adóbí...
AVI 2013.3.25 A hiteles útnyilvántartás igazolja a cégautó kizárólagos üzleti célú használatát (1995. évi CXVII. tv. 5. sz. melléklet)
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2002-2004. évekre, valamennyi adóra és költségvetési támogatásra kiterjedően végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2007. február 14. napján kelt határozatával a felperes terhére összesen: 3 302 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből 2 748 000 Ft-ot minősített adóhiánynak. Kötelezte a felperest az adókülönbözet összege, továbbá 1 374 000 Ft adóbírság, 785 000 Ft késedelmi pótlék, és 200 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. június 18. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásának 2. pontja szerint a felperes 2002-2004. években a társaság tulajdonában lévő Audi típusú személygépkocsiról útnyilvántartást nem vezetett, a Mercedes, illetve a Cherokee Jeep típusú személygépkocsik útnyilvántartásai pedig hiányosak, és a valóságnak nem megfelelő tartalmúak voltak. A felperes az útnyilvántartásairól nyilatkozatát többször módosította, visszavonta, azokat előbb nem találta, majd számítógépen készült, később korrigált tartalmú kézzel írott formátumút nyújtott be, amelyek a szúrópróbaszerű ellenőrzés szerint számos ellentmondást tartalmaztak. A társaság a gépjárművek használatára, tárolására, felvételére vonatkozó szabályzatot nem készített, a cégautókat az ügyvezető szabadon, minden ellenőrzés nélkül használhatta, a magáncélú használat nem volt kizárható. Az alperes megállapította, hogy az elsőfokú hatóság a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. §-ának (3) bekezdése, 165. §-167. §-ai, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvénynek (a továbbiakban: Szja. tv.) a cégautó-adót szabályozó 70. §-a alapján az útnyilvántartásokat - azok hiánya, illetve hiányosságai miatt - kizárólag üzleti célú használatot igazoló hiteles dokumentumként helytállóan nem fogadta el, így a felperes terhére cégautó-adót, egészségügyi hozzájárulást és munkaadói járulékot jogszerűen állapított meg.
A felperes keresetében az alperes határozatának a megsemmisítését, és fizetési kötelezettségei törlését kérte. Álláspontja szerint a "támadott határozat 1. pont b) pontja egyértelműen jogszabályellenes, mivel a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 22/A. § (1) bekezdésében rögzített határidő nem az alperes által rögzített és alkalmazott 2001. december 31-e". Vitatta az alperes határozatának 2. pontjában foglaltakat, a személygépkocsik használatára, az útnyilvántartásra vonatkozó megállapításokat, a tényállás tisztázottságát, az alkalmazott jogszabályok értelmezését, és hangsúlyozta, hogy a cégautó-adó havi adó, így az adóhatóságnak havonta keletkezett a bizonyítási kötelezettsége.
A felperes 2008. június 9. napján az iratokhoz 18. sorszám alatt fűzött előkészítő iratot nyújtott be, amelyben részletezte a másodfokú hatóság határozatának 1. pontjában foglaltakra vonatkozó jogi álláspontját.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 335/A. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a felperes a per első tárgyalásán keresetét változatlan formában fenntartotta, amelyben a másodfokú határozat 1/b. pontjából csak és kizárólag azt kifogásolta, hogy nem helytálló a Tao. tv. 23/A. §-ának (1) bekezdésében megjelölt 2001. december 31-i határidő, mert az ténylegesen: 2000. december 31. Az 1. pont további részeit, így a kedvezmény alkalmazásának jogalapját és összegszerűségét nem az első tárgyaláson, csak később vitatta, így jogszabályi lehetőség hiányában az elsőfokú bíróság a határidőn túl előterjesztett keresetet érdemben nem vizsgálhatta. A kifogásolt törvényszövegbeli dátum pedig csak téves idézés volt, a határozat a továbbiakban a helyes időpontot (2000. december 31.) tartalmazta.
Az elsőfokú bíróság az Szja. tv. 70. §-ához kapcsolódó kereseti kérelem körében megállapította, hogy az útnyilvántartásnak hitelesnek kell lennie, ennek hiányában ugyanis a költségelszámolás nem fogadható el. A felperes útnyilvántartásai az adóhatározatokban foglaltak alapján nem minősíthetőek hitelesnek, és az alperes megállapításait a felperes bizonyítékokkal nem cáfolt meg. Az útnyilvántartás hitelt érdemlőségét az adózónak kell bizonyítania, és miután a nyilvántartások összességükben nem minősültek hitelt érdemlőnek, így az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nincs jelentősége annak, hogy a havi rendszerességű adóbevallásból következően a felperesi kötelezettség teljesítésének a tételes havi ellenőrzése valósult-e meg.
A felperes felülvizsgálati kérelmében két tétel vonatkozásában kérte az ítélet felülvizsgálatát. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 335/A. §-át megsértette akkor, amikor az alperes határozatának 1. pontjára előterjesztett keresetét kereset kiterjesztésnek, illetve időn túli változtatásnak minősítette, ugyanis keresetét az alperes határozatának teljes körű felülvizsgálata iránt terjesztette elő. Az ítélet sérti továbbá az Szja. tv. 70. §-át a cégautó adóra, az útnyilvántartásra vonatkozó részében.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelemnek a - benyújtására meghatározott határidőn belül előterjesztett - keretei között vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (1) bekezdés, 275. § (2) bekezdés]. A felperes felülvizsgálati kérelmében pontosan meghatározta, hogy az ítélet mely részeinek a felülvizsgálatát kéri: "az eljáró bíróság két lényeges kérdésben vont le téves következtetést. Az egyik a kereset kiterjesztésének kérdése, (…) a másik a cégautó-adó körében kifejtett álláspont". A Legfelsőbb Bíróság vonatkozó felülvizsgálati kérelem hiányában az ítélet további részeit nem értékelhette.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem iratellenes, pontos tényállást rögzített, amely a valóságnak megfelelően tartalmazta felperesnek a perindítási határidőn belül előterjesztett keresetét, e keresetére a per első tárgyalásán adott nyilatkozatát, és a 2008. június 9-ei beadványában foglaltakat.
A keresetlevelet az elsőfokú közigazgatási határozatot hozó szervnél a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított harminc napon belül kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni [Pp. 330. § (2) bekezdés]. A felperes a keresetét legkésőbb az első tárgyaláson [141. § (1) bek.] változtathatja meg. A keresetet azonban a közigazgatási határozatnak a keresetlevéllel nem támadott önálló - a határozat egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető - rendelkezésére csak perindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni [Pp. 335/A. § (1) bekezdés].
Ténykérdés, hogy felperes a per első tárgyalásán keresetét változtatás nélkül tartotta fenn, továbbá, hogy ezen időpontig a másodfokú határozatnak a 2. pontját, továbbá az 1. pontnak csak a b) alpontjából egy dátumnak a Tao. tv. szövegéből való téves alperesi idézését vitatta. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a kereset-kiterjesztés körében az elsőfokú bíróság a tényeket helytálló jogszabályhelyekkel ütköztette, és helyes jogértelmezéssel döntött akként, hogy a Pp. 335/A. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes perindításra nyitva álló határidőn túli kereset-kiterjesztésében foglaltakat nem vizsgálhatta.
A peres felek között nem volt vitatott, hogy az Szja. tv. 70. §-ában foglaltak szerint a cégautó-adó havonta fizetendő adó, amelyet a cégautó magáncélú használata esetén kell fizetni. Az Szja. tv. 5. számú mellékletének II/7. pontja szabályozza a gépjármű-használati nyilvántartást: az útnyilvántartást, amelyet az adózónak kell vezetnie, és amely igazolja többek között a cégautó kizárólagos üzleti célú használatát.
Az adózó kötelessége, hogy ezen nyilvántartása megfeleljen a Sztv. 15. §-ának (3) bekezdésében meghatározott valódiság elvének, és az Sztv. 166. §-ának (2) bekezdésében foglalt azon követelménynek, hogy a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. A bizonylat szerkesztésekor a világosság elvét szem előtt kell tartani.
Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az útnyilvántartással kapcsolatos valamennyi tény, körülmény, bizonyíték (felperes nyilatkozatai, a közigazgatási eljárás során az útnyilvántartással kapcsolatos cselekményei, a nyilvántartások elkészítése, benyújtása, változtatott, továbbá ellentmondásos adattartalma) együttes, a Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti, a maguk összességében való értékelésével állapította meg, hogy e konkrét ügyben a felperes útnyilvántartásai összességükben nem minősültek hitelt érdemlőnek. Az elsőfokú bíróság az összességükben való hiteltelenségük okán az útnyilvántartások tételes havi ellenőrzését jelen ügyben nem minősítette indokoltnak, és így eljárási jogszabálysértés nélkül meghozott, jogszerű határozatnak értékelte az alperes határozatát.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg. Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazva okszerű és logikus indokát adta annak, hogy e konkrét ügyben valamennyi tény, körülmény, bizonyíték alapján összességükben nem hiteles útnyilvántartások tételes havi ellenőrzése nem volt indokolt.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletében részletesen megindokolta, hogy a felperes útnyilvántartásait az alperes jogszerű eljárás alapján minősítette nem hiteles nyilvántartásoknak, és helytálló jogkövetkezményt (cégautó-adó, egészségügyi hozzájárulás és munkaadói járulékfizetési kötelezettség) alkalmazott. A felperes érvelése lényegében a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére irányult, amire a Legfelsőbb Bíróságnak nincs jogszabályi lehetősége.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.072/2009.)