adozona.hu
AVI 2013.3.24
AVI 2013.3.24
A reklámtevékenység a vállalkozói tevékenységgel közvetlenül összefüggő tevékenységnek minősülhet [1995. évi CXVII. tv. 4. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2003. és 2004. évekre vonatkozóan, valamennyi adóra és költségvetési támogatásra bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, amelynek eredményeként a 2007. január 12. napján kelt határozatával a felperes javára: 64 000 Ft, terhére összesen: 14 196 928 Ft adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest 14 159 928 Ft adóhiány, 7 079 964 Ft adóbírság, továb...
AVI 2013.3.24 A reklámtevékenység a vállalkozói tevékenységgel közvetlenül összefüggő tevékenységnek minősülhet [1995. évi CXVII. tv. 4. § (3) bek.]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2003. és 2004. évekre vonatkozóan, valamennyi adóra és költségvetési támogatásra bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, amelynek eredményeként a 2007. január 12. napján kelt határozatával a felperes javára: 64 000 Ft, terhére összesen: 14 196 928 Ft adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest 14 159 928 Ft adóhiány, 7 079 964 Ft adóbírság, továbbá 5 391 397 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.Az elsőfokú határozat indokolása szerint a felperes vállalkozói tevékenysége sportszolgáltatás, hirdetés, reklám és propaganda-tevékenység. Sporttevékenységét 2003. és 2004. években az F. Labdarúgó és az S. Részvénytársasággal (a továbbiakban: F. Rt.-vel) kötött szerződés alapján, hivatásos labdarúgóként végezte, e mellett a Magyar Labdarúgó Szövetséggel (a továbbiakban: MLSZ) állt megbízási jogviszonyban, mint a magyar férfi felnőtt "A" labdarúgó válogatott tagja.
Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy felperes a 2003. évi személyi jövedelemadó (szja) bevallását nem nyújtotta be, a 2004. évi egyéni vállalkozásból származó bevétele pedig nem egyezett meg a szja bevallásában foglaltakkal. Bevétele a vizsgált időszakban az F. Rt.-től és az MLSZ-től származott.
A költségek vizsgálata során elsőfokú hatóság a bevételszerző tevékenységgel össze nem függő, kizárólag a személyes és családi szükségleteinek kielégítését szolgáló kiadásokat vállalkozói költségként nem fogadta el.
A felperes költségeket számolt el továbbá alvállalkozói szerződésekkel alátámasztott számlák alapján is. Az alvállalkozók által kiállított számlák reklámtevékenység (A. Bt., P. Kft.), pénzügyi-, üzletviteli tanácsadás (P. Kft.), menedzseri szolgáltatás (P. Kft.) tevékenységet tartalmaztak.
Az elsőfokú hatóság a menedzseri szolgáltatást elszámolt költségként jogszerűnek minősítette azzal az indokolással, hogy a felperesnek az F. Rt.-vel határozott időre megkötött szerződése volt, "természetes azonban, hogy a sportoló egy jobb feltételekkel bíró előszerződés reményében menedzseri szolgáltatást vett igénybe".
Az elsőfokú hatóság 360 000 Ft + 90 000 Ft általános forgalmi adó (áfa) összegű pénzügyi-, üzletviteli szolgáltatás költségét elfogadhatatlannak minősített azzal az indokolással, hogy a felperesnek csak az F. Rt.-től, illetve a MLSZ-től volt bevétele, szerződése fix összegben szabályozta azt, hogy az elvégzett sport-, illetve reklám tevékenységért mennyi jövedelmet kap, így pénzügyi, üzletviteli tanácsadásra nem volt szüksége.
Az elsőfokú hatóság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 4. §-ának (3) bekezdése alapján 18 443 436 Ft + 4 392 422 Ft áfa összegű reklámtevékenységgel kapcsolatban elszámolt költséget sem fogadott el. Azt állapította meg ugyanis, hogy a felperes reklámtevékenységet az általa megkötött szerződésből következően csak engedéllyel végezhetett, bevételszerző tevékenységét pedig nem befolyásolta az alvállalkozók által végzett reklámtevékenység.
Az elsőfokú adóhatóság szerint így a költségként el nem fogadott számlákban feltüntetett áfa levonási jogát a felperes az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 33. §-ának (1) bekezdés a), b) pontjaiban foglaltakkal ellentétben gyakorolta.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2007. június 4. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte. Sérelmezte, hogy az adóhatóság 2003. évre vonatkozóan bevallatlan, azaz 0 Ft-hoz képest tette meg a megállapításait, pedig bevallását 2004. február 19-én igazoltan postára adta. Álláspontja szerint az alperes jogsértő módon nem fogadta el teljes körűen a költségszámláit.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Indokolása szerint megállapította, hogy a felperes által csatolt feladóvevény annak igazolására, hogy a bevallását ténylegesen 2004. február 19-én postára adta, nem alkalmas, miután a feladóvevényből csak az állapítható meg, hogy e napon a posta a felperestől az adóhatóság részére, kézbesítésre ajánlott levelet vett fel. Az, hogy a felperes által befizetett összegek az adófolyószámláján lekönyvelésre kerültek, nem menti a mulasztását, mivel nem alkalmas a bevallás benyújtásának határidőben való teljesítése pótlásául. Nem sértette meg tehát az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: régi Art.) adóbevallás benyújtására vonatkozó jogszabályait, továbbá helytállóan járt el akkor, amikor a bevallás nélkül állapította meg a felperes szja kötelezettségeit.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az adóhatóság teljes körűen feltárta a tényállást, megfelelő jogszabályokat alkalmazott, a család- és személyes szükségleteket kielégítő, illetve a pénzügyi-, és üzletviteli szolgáltatások, továbbá a reklámtevékenység számláit jogszerű döntéssel nem fogadta el a felperes gazdasági tevékenységével közvetlenül összefüggő kiadásnak, és helytállóan nem fogadta el e bizonylatokban feltüntetett áfa levonását sem.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereseti kérelme teljesítését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozathozatalra utasítását kérte. Álláspontja az elsőfokú bíróság a 2003. évi adóbevallásával kapcsolatosan megsértette a régi Art. 74. §-ának (1) bekezdés b) pontját, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 172. §-ának (1) bekezdés b) pontját, a pénzügyi-, és üzletviteli szolgáltatások, továbbá a reklámtevékenység számláival kapcsolatosan pedig az Szja. tv. 4. §-ának (3) bekezdését, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163. §-164. §-ait, a 206. §-át, 221. §-át.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - az A. Bt., P. Kft. reklámtevékenységgel kapcsolatos számlái vonatkozásában hatályon kívül helyezte, egyebekben a felperes keresetét elutasította.
A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A felperes konkrétan meghatározta felülvizsgálati kérelmében, hogy a családi- és személyes szükségletek kielégítését szolgáló számlákra vonatkozó megállapításokat nem vitatta, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének e számlákra vonatkozó részét nem vizsgálhatta felül.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság pontos, precíz tényállást rögzített, megfelelő jogszabályokat alkalmazott, és a reklámszámlákra vonatkozó döntése kivételével, rendelkezése helytálló.
A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A felperes a per során sem bizonyította, hogy a 2003. évi szja bevallását a régi Art. 1. számú melléklet II./3.a. pontjában meghatározott időben ("az adóévet követő év február 15-ig") benyújtotta volna, de azt sem igazolta, hogy azon időszak alatt benyújtotta volna, amelyet az Art. 31. §-ának (4) bekezdése további lehetőségként, feltételekkel szabályozott.
A postáról szóló 2003. évi CI. törvény 3. §-ának 1. pontja szerint e törvény alkalmazásában ajánlott szolgáltatás olyan postai különszolgáltatás, amelynek keretében a postai szolgáltató a postai küldeményt könyvelt küldeményként kezeli. Az a tény tehát, hogy a felperes birtokában van egy tértivevény az adóhatóságnak címzett küldeményről, az elsőfokú bíróság helyes megállapítása szerint nem igazol mást, minthogy a posta kézbesítésre a felperestől könyveltként kezelt küldeményt vett fel. A felperes csak és kizárólag egy nem ismert tartalmú küldemény postai feladását igazolta, így további bizonyítékok nélkül, az adóhatóság eljárási jogszabálysértésére alapított keresete bizonyítatlanság okából alaptalan maradt. Az elsőfokú bíróság ítélete pedig nem sértette meg a régi Art., illetve az Art. mulasztási bírsággal kapcsolatos szabályait.
Az Szja. tv. 4. §-ának (3) bekezdése szerint költségnek csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében a naptári évben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a pénzügyi-, üzletviteli tanácsadást tartalmazó számlákra vonatkozóan az alperes döntését az elsőfokú bíróság helytállóan minősítette jogszerűnek. A felperes a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettsége ellenére nem bizonyította, hogy a megkötött szerződése alapján ismert összegű jövedelemszerzését miként befolyásolta volna pénzügyi tanácsadás, az a valóságban hogyan történt, milyen eredményességgel. A felperes bizonyítatlan keresetét e számlákra vonatkozó adóhatósági döntés kapcsán az elsőfokú bíróság jogszerűen utasította el.
Az Szja. tv. 4. §-ának (3) bekezdésében foglaltak, továbbá az alapján, hogy az adóhatóság a menedzseri szolgáltatást elfogadta a sportoló-adózó bevételszerző tevékenységével közvetlenül összefüggő tevékenységként, illetve mert szükséges és indokolt az önreklám a sportolói pályafutáshoz is, a Legfelsőbb Bíróság a felperes perben értékelt reklámtevékenységét a vállalkozói tevékenységével közvetlenül összefüggő tevékenységnek, a kapcsolódó költségeket igazolt kiadásnak minősítette.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság jogerős ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét (a családi- és személyes szükségletek kielégítését szolgáló számlákra vonatkozóan) nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - az A. Bt., P. Kft. reklámtevékenységgel kapcsolatos számlái vonatkozásában hatályon kívül helyezte, egyebekben a felperes keresetét (a 2003. évi szja bevallás benyújtására, és a pénzügyi-, üzletviteli tanácsadást tartalmazó számlákra vonatkozóan) elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.074/2009.)