adozona.hu
AVI 2013.2.16
AVI 2013.2.16
Amennyiben a tárgyi adómentesség helyett az adózó más adózási módot kíván választani, erre irányuló nyilatkozatot kell tennie (1992. évi LXXIV. tv. 30. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A H. Ingatlanforgalmazó Kft. (továbbiakban: Kft.) az általános szabályok szerint jelentkezett be az általános forgalmi adó hatálya alá. A Kft. 2005. évben raktárépület bérleti díjáról általános forgalmi adót tartalmazó számlát állított ki. A felperes a számlákban feltüntetett általános forgalmi adót 2005. június havi áfa bevallásában levonható tételként szerepeltette. Az elsőfokú adóhatóság a 2005. évi általános forgalmi adónemben benyújtott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzé...
AVI 2013.2.16 Amennyiben a tárgyi adómentesség helyett az adózó más adózási módot kíván választani, erre irányuló nyilatkozatot kell tennie (1992. évi LXXIV. tv. 30. §)
A H. Ingatlanforgalmazó Kft. (továbbiakban: Kft.) az általános szabályok szerint jelentkezett be az általános forgalmi adó hatálya alá. A Kft. 2005. évben raktárépület bérleti díjáról általános forgalmi adót tartalmazó számlát állított ki. A felperes a számlákban feltüntetett általános forgalmi adót 2005. június havi áfa bevallásában levonható tételként szerepeltette. Az elsőfokú adóhatóság a 2005. évi általános forgalmi adónemben benyújtott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, majd határozatában 9 810 000 forint általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2007. augusztus 1-jei határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy a számlakibocsátó Kft.-nek a bérleti díjat tárgyi adómentes bevételként kellett volna kezelnie, általános forgalmi adót a számlában nem tüntethetett volna fel. A felperesnek is tisztában kellett volna lennie a számla befogadásakor az ingatlanokra vonatkozó speciális jogszabályi előírásokkal, ezért a bírság mérséklésének, illetve mellőzésének sem volt helye.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte hivatkozással arra, hogy az általános forgalmi adót tartalmazó számlával az adóáthárítás megtörtént, a felperes az általános forgalmi adó levonására jogosult.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a perbeli raktárépület bérletbe adása az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 30. § (1) bekezdése, valamint 2. számú mellékletének 10. pontja értelmében tárgyi adómentes, ezért a számlakibocsátó Kft. a bérleti díjról kiállított számlában általános forgalmi adót nem számíthatott volna fel, a bizonylaton "a tárgyi adómentes" kitételt kellett volna feltüntetnie. A Fővárosi Bíróság kifejtette, hogy az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdés a) pontja és a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 166. § (2) bekezdése értelmében az általános forgalmi adót a felperes csak hiteles számla alapján vonhatta volna le. A tartalmi hitelesség körében vizsgálni kell azt, hogy a számla alapjául szolgáló gazdasági esemény valóságosan végbe ment-e, megtörtént-e az ellenérték megfizetése, illetve sor kerülhetett-e az adó áthárítására. Az Áfa. tv. 28. § (1) bekezdésére, 30. § (1) bekezdésére, valamint 2. számú mellékletére, az Áfa. tv. 13. § 16. pontjára, az Áfa. tv. 29. §-ára, az Áfa tv. 29/A. §-ára és az Áfa. tv. 30. § (1) bekezdésére utalással hangsúlyozta, hogy a számlában azt az adómértéket kell feltüntetni, amelyet az adott termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra a jogszabályok előrínak. Csak a jogszabályoknak megfelelő hozzá adott adóérték hárítható át másik adóalanyra. Amennyiben a termékértékesítés, illetve a szolgáltatásnyújtás tárgyi adómentes, nem kerülhet sor adóáthárításra, a számla nem tartalmazhat adómértéket, és a számlakibocsátó kizárólag a tárgyi adómentes kitételt szerepeltetheti a számlán. A tárgyi adómentes termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetén feltüntetett adómérték nem hiteles, az adólevonási jog gyakorlására nem alkalmas. Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésével összefüggésében arra mutatott rá, hogy a felperestől, mint megrendelőtől elvárható magatartás hogy ellenőrizze a vele szerződő fél adóalanyiságát, ismerje az általa folytatott tevékenység sajátosságait, az arra vonatkozó szabályokat. Álláspontja szerint a felperes a számlák befogadása során nem járt el kellő körültekintéssel, mert olyan tartalmú számlát fogadott el, amelynek tartalmi hiányosság egyértelműen megállapítható volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az általános szabályok szerinti adózás választása a raktár bérbeadását illetően úgy értelmezhető, hogy a számlakibocsátó Kft. általános forgalmi adókötelezettséget választott, nem pedig tárgyi adómentességet. Az APEH közleményeire és állásfoglalásaira hivatkozással állította, hogy a számlakibocsátó Kft.-nek törvényes lehetősége volt áfát tartalmazó számlát kibocsátani. Kifejtette, hogy a felperesnek nem származhat kára abból, hogy a számla kiállító Kft. esetlegesen az adóhatóság felé nem tett meg valamilyen ismételt bejelentést. Hivatkozott az Európai Bíróság Elmeka-ügyben hozott ítéletével összefüggésben a bizalom védelmének elvére. Hangsúlyozta, hogy a számlában feltüntetett adatok valódiságáért az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése értelmében a kibocsátó felelős, az adó áthárítása számlában történő általános forgalmi adó feltüntetésével megvalósul. Sérelmezte továbbá, hogy az adóhatóság nem adott tájékoztatást arról, hogy a szabálytalannak minősített számla eredményeként előállt helyzetet a felperes hogyan rendezhetné. Kifejtette, hogy a formai hiányosságban szenvedő számla az APEH irányelve értelmében is helyesbíthetőek. A felperes sérelmezte, hogy az adóhatóság, illetve a Fővárosi Bíróság nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy 2006. évben a számlakibocsátó Kft. a felperesi Kft.-be beolvadt. Álláspontja szerint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 6. § (3) bekezdéséből az következik, hogy a felperes javára kell értékelni a számlában feltüntetett általános forgalmi adónak a számlakibocsátó részéről a költségvetés részére történő megfizetését. Ezzel összefüggésben rámutatott arra, hogy a költségvetést semmilyen kár nem érte, ezért az Art. 1. § (6) bekezdése, valamint az Art. 165. § (3) bekezdése és az Art. 171. § (1) bekezdése alapján a pótlékfizetés kezdőnapjaként későbbi időpont megállapítására, illetve az adóbírság mérséklésére törvényes lehetőség van.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte kiemelve, hogy a felperes tartalmilag nem hiteles számla alapján kísérelt meg adólevonási jogot érvényesíteni, amire az Áfa. tv. 30. § (1) bekezdése, 2. számú mellékletének 10. pontja, az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, illetve az Áfa tv. 25. § (1) bekezdés a) pontja alapján nincs lehetősége. Kifejtette, hogy miután a számlakibocsátó Kft. az általános szabályok szerinti adózást választotta, ez azt jelenti, hogy az általános forgalmi adó elszámolása során az Áfa. tv. általános szabályai szerint kell eljárnia, amelynek része az Áfa. tv. 30. §-ában rögzített tárgyi adómentesség is. A számlakibocsátó Kft.-nek tárgyi adómentesség helyett lett volna lehetősége a bérbeadási tevékenységével kapcsolatosan más adózási módot választania, azonban ilyen nyilatkozatot az adóhatósághoz nem intézett. Utalt arra, hogy az általános forgalmi adó téves feltüntetése nem olyan formai hiba, amely a hivatkozott APEH irányelv szerint az ellenőrzött időszakra vonatkozó helyesbítéssel kiküszöbölhető.
Az alperesi álláspont szerint az időközben bekövetkezett jogutódlás, beolvadás az adóhatósági határozatok megállapításait nem befolyásolja. Kifejtette, hogy a felperes nem járt el kellő körültekintéssel, ezért vele szemben a bírság összege, illetve a késedelmi pótlék vonatkozásában méltányosság sem alkalmazható.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság a per főtárgya tekintetében hatályában fenntartotta, az adóbírság tekintetében hatályon kívül helyezte és az alperes 2007. augusztus 1. napján kelt határozatát megváltoztatta, az adóbírság összegét 1 924 400 (egymillió-kilencszázhuszonnégyezer-négyszáz) forintban állapította meg.
Az elsőfokú bíróság jól követhető, az Áfa. tv. vonatkozó rendelkezéseit megnevező pontos gondolatmenetet tartalmaz a tekintetben, hogy a számlakibocsátó Kft. az Áfa. tv. 30. §-ával, illetve 2. számú mellékletének 10. pontjával ellentétes módon járt el, amikor a számlában áfát is feltüntetett ahelyett, hogy abban tárgyi adómentességre vonatkozó utalást tett volna. A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a felülvizsgálati kérelemben kifejtett azon álláspontot, hogy az Áfa. tv. 2. számú melléklet 10. pontjának tárgyi adómentességi szabálya a számlakibocsátó Kft. vonatkozásában bármilyen okból ne lenne alkalmazható.
Az alperes ellenkérelmében e körben helyesen mutatott rá arra, hogy a tárgyi adómentesség helyett a számlakibocsátó kft. választhatott volna más adózási módot, erre irányuló nyilatkozatot azonban nem tett. E körben az adóhatóságot semmilyen felelősség nem terheli. Az Európai Bíróság Elmeka-ügyben hozott ítéletére való hivatkozással összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy az Európai Bíróság C-181/04. számú ügyében irányadó tényállás szerint az Elmeka kérdést intézett a Pierusi Adóhatósághoz arról, hogy meghatározott szolgáltatás mentes-e az általános forgalmi adó alól és milyen eljárás szerint, amelyre a hatóság olyan választ adott, hogy a kérdéses fuvarlevelek mentesek az általános forgalmi adó alól. Az Elmeka tehát egy konkrét ügyben adott válaszra támaszkodhatott akkor, amikor az ügyletet általános forgalmi adó szempontjából minősítette. Az Európai Bíróság ítéletének rendelkező része még ebben az esetben is azt a konklúziót tartalmazza, hogy a nemzeti bíróságra tartozik annak értékelése, hogy az adóalany e konkrét válasz alapján ésszerűen vélelmezhette-e azt, hogy a határozatot az erre hatáskörrel bíró hatóság hozta. A felperes esetében azonban ilyen konkrét, a felperes kérdésére adott adóhatósági válasz nem állt rendelkezésre, ezért a felperessel összefüggésben a bizalom védelmének elve sem alkalmazható.
A Fővárosi Bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése szerint az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható és e bizonylatnak tartalmilag is hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie [Sztv. 166. § (2) bekezdése].
A Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlata szerint adólevonási jog csak tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható. [Kfv. I. 35.240/2008/7.]
Miután a számla tárgyi adómentes ügyletről került kiállításra, az áfa összege vonatkozásában hitelesnek nem tekinthető. Ennek megfelelően az adó áthárítása sem valósulhatott meg.
A felülvizsgálati kérelemben előadottaktól ellentétben az alperesnek nem feladata a felperest arról tájékoztatni, hogy a szabálytalan számla befogadása következtében előállott helyzetet hogyan rendezhetné, és ezen az a körülmény sem változtat, hogy a számlát kiállított Kft. időközben a felperesi Kft.-be beolvadt.
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy az adóhatóság vizsgálata a 2005. évi általános forgalmi adónemben benyújtott bevallások utólagos vizsgálatára irányult, amelynek megállapításait nem befolyásolhatja a 2006. évben bekövetkezett beolvadás.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a per fő tárgyát illetően hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.050/2009.)