adozona.hu
AVI 2013.1.11
AVI 2013.1.11
A tulajdoni helyzettől függetlenül kell elkobozni azt a járművet, amelyet jogellenes célra átalakítottak [2003. évi CXXVII. tv. 102. § (2)-(3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a tulajdonát képező Fiat Ducato típusú gépjárművet egy litván állampolgárságú magánszemélynek bérbe adta, aki a gépjárművel 2008. május 29-én belépésre jelentkezett a t.-i átkelőhelyen. A gépkocsi átvizsgálásakor a gépjármű hátfalánál házilagosan kialakított rejtekhelyről 7190 doboz ukrán zárjegyes cigaretta került elő. A Vámhivatal a gépjárművet lefoglalta.
A Vámhivatal a 2008. május 30-án kelt határozatával a gépjárművet vezető személyt 4 311 412 forint jövedéki bírság megfizeté...
AVI 2013.1.11 A tulajdoni helyzettől függetlenül kell elkobozni azt a járművet, amelyet jogellenes célra átalakítottak [2003. évi CXXVII. tv. 102. § (2)-(3) bek.]
A felperes a tulajdonát képező Fiat Ducato típusú gépjárművet egy litván állampolgárságú magánszemélynek bérbe adta, aki a gépjárművel 2008. május 29-én belépésre jelentkezett a t.-i átkelőhelyen. A gépkocsi átvizsgálásakor a gépjármű hátfalánál házilagosan kialakított rejtekhelyről 7190 doboz ukrán zárjegyes cigaretta került elő. A Vámhivatal a gépjárművet lefoglalta.A Vámhivatal a 2008. május 30-án kelt határozatával a gépjárművet vezető személyt 4 311 412 forint jövedéki bírság megfizetésére kötelezte, továbbá elrendelte a gépjármű, az indítókulcs, a forgalmi engedély, a rendszámtáblák elkobzását és az állam javára történő értékesítését. A határozat indokolása szerint a vámhatóság a gépjárművet a gépjárművet vezető személy saját tulajdonának tekintette.
A megbírságolt személy a határozatot átvette és azzal egyidejűleg a fellebbezési jogáról 2008. május 30-án lemondott. Ezt követően 2008. június 13-án fellebbezést terjesztett elő, amelyben arra hivatkozott, hogy a gépkocsi nem az ő tulajdona, hanem azt bérbe vette.
Az alperes végzéssel a gépjárművezető által benyújtott fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasította, mert a fellebbező a fellebbezési jogáról korábban már lemondott.
Az elsőfokú hatóság a 2008. június 19-én kelt határozatával a korábbi határozata indokolási részét módosította és az elkobzott gépjármű tulajdonosaként a felperest tüntette fel. A hatóság 2008. június 19-én kelt irattal tájékoztatta a gépjármű elkobzásáról a felperest, a tájékoztatás kézbesítéséről tértivevény az iratok között nem áll rendelkezésre.
A felperes is kérelmet terjesztett elő, amelyben kérte az elkobzás feloldását, a gépjármű kiadását a kérelméhez mellékletként csatolt, 2008. június 17-én közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozata alapján.
Az alperes a felperes beadványát fellebbezésnek tekintve azt elbírálta és a 2008. július 22-én kelt határozatával az elkobzásról rendelkező, módosított elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatát a felperes 2008. augusztus 1-jén átvette, ellene 2008. augusztus 18-án, törvényes határidőben keresetet nyújtott be, amelyben sérelmezte, hogy nem kapott anyanyelvén, illetve magyar nyelven tájékoztatást sem az elkobzásról, sem a lefoglalásról, a lefoglalás ellen ezért korábban kifogással sem élhetett. Álláspontja szerint a határozat a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 119. § (6) bekezdés e) pontjába ütközően rendelkezett az elkobzásról. A vámhatósághoz benyújtott kérelmével egyidejűleg nyilatkozott arról, hogy jövedéki törvénysértés időpontjában nem volt tudomása arról, hogy a gépkocsit jövedéki törvénysértés céljára használják fel, ezért a lefoglalást a hatóságnak a nyilatkozatára és a kérelmére tekintettel meg kellett volna szüntetnie. Álláspontja szerint az alperes tévesen hivatkozott arra, hogy a tulajdonjogi helyzetre tekintet nélkül el kell kobozni azt a gépjárművet, amelyen a törvénysértés elkövetését célzó átalakítást végeztek, mert ilyen kitételt a Jöt. 120. § (2) bekezdése nem tartalmaz.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta, ezért azt elutasította. Ítélete indokolásában hangsúlyozta, hogy a per tárgya kizárólag a keresettel támadott határozat jogszerűsége volt, a határozatot csak a keresettel támadott körben, az elkobzás jogszerűsége tekintetében vizsgálhatta felül. A Jöt. 120. § (2) bekezdése kötelező rendelkezésként írja elő a felhasználásra, tárolásra és szállításra használt eszköz elkobzását, ha azon jövedéki törvénysértés elkövetését célzó átalakítást végeztek. A megállapított tényállás szerint a gépjárműben az átvizsgáláskor olyan, házilagosan kivitelezett üreget találtak, amelyet jövedéki törvénysértés elkövetése céljából alakítottak ki, abban ukrán zárjegyes cigarettát helyeztek el az ország területére történő becsempészés végett. A Jöt. 120. § (2) bekezdése alapján az alperes jogszerűen rendelkezett az elkobzásról, mert a jogszabály mérlegelésre lehetőséget nem ad, ezért nincs jelentősége annak, hogy a felperes a gépjármű átalakításáról, a jövedéki törvénysértés elkövetéséről tudomással bírt-e, ahogy annak sem, hogy a gépjármű kinek a tulajdona.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet "megváltoztatásával" a gépjármű elkobzásának megszüntetését és a jármű kiadásának elrendelését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Jöt. 119. § (6) bekezdés e) pontját, 120. § (2) bekezdését és a Pp. 213. § (1) bekezdését sérti. Sérelmezte, hogy a vámhatósági eljárás során nem történt meg az értesítése, a lefoglalásról határozatot nem kapott, így nem volt lehetősége a lefoglalás ellen kifogással élnie. Mivel a lefoglalás időben megelőzi az elkobzást, ezért vizsgálni kellett volna, hogy a lefoglalás feloldására miért nem került sor a szükséges nyilatkozata előterjesztését követően, a Jöt. 119. § (6) bekezdés e) pontja alapján. Vitatta a gépjárművet vezető személynek az elkobzásról szóló határozat elleni fellebbezési jogról történő lemondó nyilatkozata jogszerűségét, állítva, hogy azt ráhatásra tette az ellenőrzött személy. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg azt, hogy a Jöt. 120. § (2) bekezdése a tulajdonjogi helyzetre tekintet nélkül lehetővé teszi a gépjármű elkobzását, ha azon jövedéki törvénysértés elkövetését célzó átalakítást végeztek. Ilyen kitételt a jövedéki törvény egyetlen szakasza sem tartalmaz. Ennek a rendelkezésnek a téves értelmezése sérti a magántulajdona sérthetetlenségét is. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a kereset-kiegészítésében foglaltakat és nem vizsgálta a lefoglalással kapcsolatosan kifogásolt jogsértéseket, így nem döntött valamennyi kereseti kérelméről.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes állításával szemben megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 213. § (1) bekezdésében foglaltakat nem sértette meg. Ítélete indokolásában hangsúlyozta, hogy a hatáskörébe tartozóan, a Pp. 215. §-a alapján csak és kizárólag a keresettel támadott határozat jogszerűségét vizsgálhatja felül és csak a keresettel támadott körben. Az elsőfokú bíróság ezzel megfelelő indokát adta annak a döntésének, hogy miért nem vizsgálhatta a lefoglalás tárgyában tett intézkedés jogszerűségét, továbbá azt sem, hogy a vámhatóság a felperest szabályszerűen értesítette-e a lefoglalás elrendeléséről. A per tárgya kizárólag a keresettel támadott határozatnak az elkobzásról szóló rendelkezése volt, csak az e körben hozott határozati rendelkezés jogszerűségét vizsgálhatta érdemben a bíróság. Nem tartozik a per tárgyához, és emiatt a bíróság hatáskör hiányában nem vizsgálhatja - a felperesnek a felülvizsgálati kérelemben kifogásolt -, az elkobzást elrendelő határozat ellen más személynek a fellebbezési jogról való lemondása jogszerűségét. Erre a felperesnek kereshetőségi joga sincs, mert a fellebbezési jogról való lemondás jogszerűségét csak az ellenőrzött személy vitathatja.
Az elkobzás elrendelésére a Jöt. 120. § (2) bekezdése alapján jogszerűen került sor. A Jöt. 120. § (2) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a (3) bekezdésben foglaltakra tekintet nélkül kell elkobozni azt a szállításra használt eszközt, amelyen jövedéki törvénysértés elkövetését célzó átalakítást végeztek, azt jelenti, hogy a (3) bekezdésben az elkövető tulajdonát képező eszközre vonatkozó szabályokra tekintet nélkül, azaz a tulajdoni helyzettől függetlenül kell elkobozni azt a járművet, amelyen átalakítást végeztek.
Mindezek alapján a felperes alaptalanul kifogásolta azt, hogy mivel a gépjármű nem az elkövető tulajdona volt, az nem volt elkobozható, továbbá azt, hogy a gépjárműve elkobzása a magántulajdon sérthetetlenségéhez fűződő jogát sérti. Nem sért alkotmányos rendelkezéseket olyan jogszabályi előírás, amely bűncselekmény elkövetésének eszközeként használt tárgy elkobzásáról rendelkezik.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 35.023/2009.)