adozona.hu
AVI 2013.1.10
AVI 2013.1.10
A kizárólag a közösségen belül történő fuvarozás esetére az EK rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni [561/2006. EK rendelet 2. cikk (2) bek. a) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes tulajdonában álló, magyar honosságú, pótkocsis tehergépjárművet 2008. április 17-én közúti ellenőrzés alá vonták. A gépjárművet a felperes fia vezette, a járművel Magyarországról Németországba végzett fuvarozást. Az ellenőrzés megállapította, hogy a járművezető - a 2008. április 12-én használatba vett adatrögzítő lap szerint - 8 óra 00 perckor kezdte a vezetési időszakot, amelyet aznap 16 óra 28 perckor fejezett be. 8 óra 00 perctől 11 óra 28 percig vezetett, ezt követően 11 óra 33...
AVI 2013.1.10 A kizárólag a közösségen belül történő fuvarozás esetére az EK rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni [561/2006. EK rendelet 2. cikk (2) bek. a) pont]
A felperes tulajdonában álló, magyar honosságú, pótkocsis tehergépjárművet 2008. április 17-én közúti ellenőrzés alá vonták. A gépjárművet a felperes fia vezette, a járművel Magyarországról Németországba végzett fuvarozást. Az ellenőrzés megállapította, hogy a járművezető - a 2008. április 12-én használatba vett adatrögzítő lap szerint - 8 óra 00 perckor kezdte a vezetési időszakot, amelyet aznap 16 óra 28 perckor fejezett be. 8 óra 00 perctől 11 óra 28 percig vezetett, ezt követően 11 óra 33 percig szünetet tartott, majd 11 óra 51 percig rendelkezésre állási időt töltött. Ezt követően 12 óra 09 percig pihenőt tartott, majd 16 óra 28 percig vezetett. A 4 óra 30 perces vezetési idő után a jogszabályban előírt 45 perces szünetet nem tartotta meg, a vezetési időszakot 197 perccel túllépte.Az ellenőrzés eredményeként a Sz.-i Fővámhivatal a 2008. április 17-én kelt határozatával a felperest 400 000 forint közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2008. május 26-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint az 561/2006/EK rendelet (a továbbiakban: EK rendelet) 10. cikk (3) bekezdése szerint a szállítási vállalkozás felelős a járművezető által elkövetett szabálysértésekért. A járművezető nem tartotta be az EK rendelet 7. cikkében foglalt rendelkezéseket, a 4 óra 30 perces vezetési időszak eltelte után nem tartott legalább 45 perces szünetet, a vizsgált vezetési időszak 197 perccel meghaladta a megszakítás nélkül vezethető időszakot.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, vitatva a bírságolhatóságát, a vezetési időre vonatkozó számítást, a vezetési időszak túllépésének időtartamát.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolása szerint a felperes által hivatkozott 2001. évi IX. törvénnyel kihirdetett, a nemzetközi közúti fuvarozást végző járművek személyzetének munkájáról szóló Európai Megállapodás (AETR) a jelen esetben nem alkalmazható, mert az EK rendelet 2. cikk (2) bekezdés a) pontja alapján a kizárólag a közösségen belül történő fuvarozás esetére az EK rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni. Az EK rendelet 10. cikk (3) bekezdése a szállítási vállalkozást teszi felelőssé a vállalkozás járművezetői által elkövetett szabálysértésekért, de az egyes tagállamok nemzeti szabályozására bízza a felelősség alóli mentesülési lehetőségek szabályozását. A közúti közlekedéssel kapcsolatos egyes bírságok kivetésének részletes szabályairól és a bírságok felhasználásának rendjéről szóló 45/2005. (VI. 23.) GKM rendelet (a továbbiakban: R.) 3. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 20. § (1) bekezdésében meghatározott tevékenységek végzésére vonatkozó rendelkezések megsértése esetére a külön jogszabályban meghatározott bírság a szállítási (fuvarozási) tevékenységet végző jármű tulajdonosával, üzemben tartójával, bérlőjével, a jármű vezetőjével szemben szabható ki. A perbeli esetre nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely a jármű tulajdonosát nem, csak a járművezetőt tenné felelőssé az elkövetett szabályszegésért, ezért a hatóság nem követett el jogszabálysértést, amikor nem a jármű vezetőjével, hanem a jármű tulajdonosával, azaz a felperessel szemben szabta ki a közigazgatási bírságot.
Az EK rendelet 7. cikke kötelezően előírja 4,5 óra vezetési időszak eltelte után legalább 45 perces megszakítás nélküli szünet tartását, a pihenőidő tartását kivéve. Ez a szünet felcserélhető egy legalább 15 perces szünettel, amelyet egy legalább 30 perces szünetnek kell követnie, elosztva ezeket a szüneteket oly módon, hogy megfeleljenek az (1) bekezdés rendelkezéseinek. Az elsőfokú bíróság a vezetési idő, a pihenőidő és a megszakítás nélküli folyamatos vezetés időtartamának túllépéséhez végzett számítás vizsgálatához idézte az EK rendelet 4. cikk d) pontját a szünet meghatározására, a vezetési időnek az EK rendelet 4. cikk j) pontja szerinti meghatározását, valamint a napi vezetési időre az EK rendelet 4. cikk k) pontját. Az idézett rendelkezések alapján megállapította, hogy a 45 perces megszakítás nélküli szünet felcserélésére nem került sor, mert a járművezető nem kétszer szakította meg a vezetést, hanem csak egyszer. Az alperes mindezek alapján helytállóan állapította meg a folyamatos vezetési idő túllépését és annak időtartamát is. A megállapított jogsértés után az alperes jogszerűen szabott ki bírságot a közúti árufuvarozáshoz és személyszállításhoz kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről szóló 57/2007. (III. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) 4. § 3. táblázatának 1/e. pontja szerinti mértékben.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az AETR Megállapodás 7. cikk 1-2. pontját, a Korm.r. 4. § 3. táblázat 1/e. pontját, 1/b. pontját. A hatóság nem a megfelelő személlyel szemben folytatta le az eljárást, tévesen bírságolta a felperest, aki jogsértést nem követett el. Az ítéletben hivatkozott EK rendelet és R. rendelkezéseivel ellentétes jogi szabályozást tartalmaz a Korm.r., amelynek 4. § 3. táblázatából az 1. pont b) alpontját kellett volna alkalmazni az e) alpont helyett. Az AETR Megállapodás 7. cikke alapján a 8 órai vezetési idő kezdetet alapul véve a gépjárművezető esetében a 4 óra 30 perces időszak 12 óra 30 perckor járt le, ekkor a gépjárművezető megszakítást tartott, egybefüggően 42 percet. A hiányzó 3 percet azonban nem is tarthatta volna be, mert a 7. cikk 2. pontja értelmében a megszakításnak legalább 15 percesnek kell lennie. Így a gépjárművezetőnek 12 óra 30 perctől 15 perces megszakítást kellett volna tartania ahhoz, hogy a napi vezetési idejének kezdetétől számított első 4 óra 30 perc után a szükséges megszakítási időt szabályszerűen megtarthassa. A vezetési idő túllépése mindössze csak 15 perc, a megállapított 197 perc helyett. Téves a számítási mód alkalmazása, amely figyelmen kívül hagyja a csaknem teljesen kitöltött megszakítás idejét.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemhez kötve van, csak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálhatja felül a jogerős ítéletet. A felperes jogszabálysértésként jelölte meg az AETR Megállapodás 7. cikk 1-2. pontjainak megsértését. Az elsőfokú bíróság az ítéletében helyesen állapította meg azt, hogy az AETR Megállapodás a perben nem alkalmazható, mert az EK rendelet 2. cikk (2) bekezdés a) pontja a kizárólag közösségen belüli fuvarozás esetére az EK rendelet rendelkezéseinek alkalmazását írja elő. A felperes nem bizonyította és a felülvizsgálati kérelmében sem hivatkozott arra, hogy az EK rendelet hatálya tévesen került volna megállapításra, és azt sem jelölte meg, hogy az AETR Megállapodás alkalmazhatóságát milyen jogszabályi rendelkezésre alapítja a perbeli esetben az EK rendelet kifejezett rendelkezése ellenére. Mindebből következően az AETR Megállapodás 7. cikkére való hivatkozással állított téves számítási módot a Legfelsőbb Bíróság a téves jogszabályhely megjelölése folytán érdemben nem vizsgálta.
A felperes jogszabályi hivatkozás nélkül állította azt is, hogy a bírságnak nem alanya, vele szemben a bírság nem szabható ki, mert jogszabálysértést nem követett el. Jogszabálysértés megjelölése hiányában a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 272. § (2) bekezdése alapján érdemben szintén nem vizsgálhatta azt, hogy ki a bírság alanya. A Korm.r. elnevezéséből adódóan, a közúti árufuvarozáshoz és személyszállításhoz kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről szól, így a Korm.r. 3. táblázat 5. pontjára való felperesi utalását sem lehetett úgy tekinteni és értelmezni, hogy azzal a felperes a jogsértést megjelölte. A Korm.r. az egyes jogsértésekhez kapcsolódó bírság összegeket határozza meg, de nem szabályozza azt a kérdést, hogy ki bírságolható a jogsértésért, ahogy azt a Korm.r. 1. § (1) bekezdése is egyértelműen kimondja: "A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 20. §-ának (1) bekezdésében meghatározott rendelkezések megsértőjével szemben a közigazgatási hatósági eljárásban a 2-10. §-ban meghatározott bírság szabható ki".
A Korm.r. 4. § 3. táblázat 1/e. pontja szerint a 90 perc feletti vezetési időtartam túllépés esetén a bírság mértéke 400 000 forint. A felperes által hivatkozott 3. táblázat 1/b. pontjában foglaltak alkalmazására nem kerülhetett sor a vezetési időtartam 197 percben megállapított túllépésére tekintettel.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 35.024/2009.)