adozona.hu
AVI 2013.1.5
AVI 2013.1.5
Vagyonosodási eljárás nemcsak akkor folytatható le, ha az adózónak tárgyi vagyona van (2003. évi XCII. tv. 109. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 2002-2005. évekre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél, melynek eredményeként személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben összesen 1 411 423 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely után 705 711 Ft adóbírságot és 476 156 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy vagyongyarapodása...
AVI 2013.1.5 Vagyonosodási eljárás nemcsak akkor folytatható le, ha az adózónak tárgyi vagyona van (2003. évi XCII. tv. 109. §)
Az elsőfokú adóhatóság 2002-2005. évekre vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél, melynek eredményeként személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben összesen 1 411 423 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely után 705 711 Ft adóbírságot és 476 156 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy vagyongyarapodása nem volt, az ingatlant hitelből vásárolták, szerény megélhetésük miatt a KSH adatoknál kevesebbet költöttek, házastársának nagymamája havi 40 000 Ft-tal támogatta őket.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 19. § (1) bekezdése értelmében vagyonosodási vizsgálat lefolytatására abban az esetben is sor kerülhet, ha a megszerzett jövedelem nem áll arányban az életvitelre fordított kiadásokkal.
Az adóhatóság eleget tett az Art. 97. § (4) és (6) bekezdése szerinti tényállás tisztázási kötelezettségének, a felperes által hivatkozott szülői, nagyszülői támogatással kapcsolatban bizonyítási eljárást folytatott le, tanúkat hallgatott meg. Ezek nem támasztották alá a havi 40 000 Ft-os támogatást, az adóhatóság a nagyszülő özvegyi nyugdíját vette figyelembe levonva a megélhetési költségeket.
Az elsőfokú bíróság szerint a megélhetésre fordított kiadásokkal kapcsolatban helytállóan került sor a KSH adatok figyelembevételére, a felperes nyilatkozatán túl egyéb bizonyítékokkal, bizonylatokkal azt nem tudta alátámasztani.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet továbbra is fenntartva, hogy egyetlen vagyontárgyukat (lakást) hitelből vásárolták, így vagyonosodási vizsgálatra nem kerülhetett volna sor. A nagyszülői támogatás és a megélhetési költség összegét is tévesen állapította meg a bíróság.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 109. § (1) bekezdése, melynek értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. Vagyonosodási eljárás tehát nemcsak akkor folytatható le, ha az adózónak tárgyiasult vagyonosodása van (pl.: ingatlan, gépkocsi stb.), hanem ha a fenti egyenlegben eltérés mutatkozik.
A becslési eljárás az Art. 108. § (1) bekezdése alapján olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. A (2) bekezdés értelmében az adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik.
Az ún. vagyonosodási eljárásban a bizonyítás kötelezettsége már a közigazgatási eljárásban megfordul. Az Art. 109. § (1) bekezdése alapján az adóhatóságnak kell bizonyítani a becslési eljárás alkalmazásának fennállását, majd ezt követően az Art. 109. § (3) bekezdése alapján a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést, az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát, az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett. A bizonyítás lényege, hogy most már az adózó érdekkörébe áll, hogy hitelt érdemlő adatokkal igazolja a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. Ennek elmaradása, vagy sikertelensége az adózó hátrányára esik.
A perbeli esetben a felperes már a közigazgatási eljárásban hivatkozott arra, hogy házastársa nagymamájától havi 40 000 Ft támogatásban részesülnek és az átlagnál szerényebben élnek, így a KSH adat nem vehető figyelembe. A közigazgatási iratok alapján megállapítható volt, hogy az adóhatóságok ezeket a hivatkozásokat, illetve bizonyítékokat egyenként és összességükben vizsgálták, de azokat csak részben fogadták el.
Az elsőfokú bíróság is vizsgálta a perben a felperes által hivatkozottakat és a Pp. 221. § (1) bekezdése alapján részletes indokát adta annak, hogy miért nem fogadta el. A felülvizsgálati eljárásban - annak rendkívüli perorvoslati jellegéből adódóan - a tényállás vitatására, módosítására, és a bizonyítékok újraértékelésére vagy felülmérlegelésére nincs lehetőség. Erre csak akkor van mód, ha a jogerős határozatot hozó bíróság tényállást nem állapított meg, vagy a megállapított tényállás hiányos, iratellenes, illetve a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül mérlegelte.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban az elsőfokú bíróság a fenti hibáktól mentesen állapította meg az ügy alapját képező tényállást, és a bizonyítékok mérlegelésénél sem volt tapasztalható kirívóan okszerűtlen mérlegelés, így nem volt jogi lehetőség annak újraértékelésére, felülmérlegelésére.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletének felülvizsgálattal támadott részét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.037/2009.)