adozona.hu
AVI 2013.1.4
AVI 2013.1.4
A felszámolási és az adóellenőrzési eljárást el kell különíteni egymástól (2003. évi XCII. tv. 89., 92. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes tulajdonát képezte két ingatlan, melyek után adóbevallást nem tett, építményadót nem fizetett. A felperes 2004. december 29-től 2006. július 10-ig állt felszámolás alatt, amelyben a hitelezők és a felperesi adós között egyezség jött létre. Az elsőfokú helyi adóhatóság a felperes terhére 2003-2006. éveket érintő összesen 92 400 Ft, míg 2007. évre 157 500 Ft építményadó hiányt állapított meg, amely után adóbírságot és késedelmi pótlékot is meghatározott. Hivatkozott a helyi adóról sz...
AVI 2013.1.4 A felszámolási és az adóellenőrzési eljárást el kell különíteni egymástól (2003. évi XCII. tv. 89., 92. §)
A felperes tulajdonát képezte két ingatlan, melyek után adóbevallást nem tett, építményadót nem fizetett. A felperes 2004. december 29-től 2006. július 10-ig állt felszámolás alatt, amelyben a hitelezők és a felperesi adós között egyezség jött létre. Az elsőfokú helyi adóhatóság a felperes terhére 2003-2006. éveket érintő összesen 92 400 Ft, míg 2007. évre 157 500 Ft építményadó hiányt állapított meg, amely után adóbírságot és késedelmi pótlékot is meghatározott. Hivatkozott a helyi adóról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 11. § (1) és 12. § (1) bekezdéseire, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 32. § (2) bekezdésére.A fellebbezés alapján eljáró alperesi jogelőd határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy az Art. 5. § (1) és (4) bekezdésére figyelemmel a felperes fellebbezésében hivatkozott, a csődeljárásról és a felszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.) 41. § (1) bekezdése nem alkalmazható.
A felperes pontosított keresetében kizárólag a 2003-2006. évekhez kapcsolódó 92 400 Ft építményadó hiány és a hozzá kapcsolódó adóbírság és késedelmi pótlék törlését kérte azzal, hogy a Cstv. 41. § (1) bekezdésére figyelemmel az adóhiány érvényesítésére a felszámolási eljárás egyezséggel történő jogerős lezárását követően nincs mód.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy a perbeli jogvita lényege abban állt, hogyan állapíthat meg az önkormányzati adóhatóság utólagos adó-megállapítás során a felszámolással érintett, illetve az azt megelőző időszakra adóhiányt a felszámolási eljárást követően fennmaradó felperesi társaság terhére. A Cstv. 41. § (1) bekezdése értelmében mindazok, akik a felszámolási eljárásban hitelezőként nem jelentkeztek be, egyezségkötés esetén az eljárás befejezését követően követelésüket az adóssal szemben nem érvényesíthetik.
Az elsőfokú bíróság vizsgálta a Cstv. 3. § c) pontjára figyelemmel, hogy az önkormányzati adóhatóság hitelezőnek volt-e tekinthető a felszámolási eljárásban. Ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a felperes - bár a felszámolás kezdő időpontját megelőzően és annak tartalma alatt is ingatlan tulajdonjogával bírt - adóalanyként M. városába nem jelentkezett be, bevallást nem tett, adófizetési kötelezettségének nem tett eleget. Az önkormányzati adóhatóságnak a felperes mulasztására visszavezethetően nem volt lehetősége a felszámolási eljárásban hitelezőként belépni, és ott az adó megfizetése iránti igényét érvényesíteni. Utólagos adóellenőrzésre az elévülési időn belül lehetőség van, és ez a tény független attól, hogy ebben az időszakban felszámolás alatt állt-e az ellenőrzés alá vont társaság.
A Cstv. és az Art. előírásai között nincs ellentét, az önkormányzati adóhatóságnak utóbb keletkezett követelése a felperessel szemben, melynek megállapítására jogszerűen kerülhetett sor. A felszámolási eljárásban az adóhatóság hitelezőként nem jelentkezhetett be és egyezségkötésre sem nyílt lehetősége.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és a 2003-2006. adóéveket érintő 92 400 Ft építményadó hiány, a hozzá kapcsolódó bírság és pótlék törlését. Továbbra is fenntartotta jogi álláspontját, hogy a Cstv. 41. § (1) bekezdése alapján az önkormányzati adóhatóságnak már nem volt joga követelését a felperesi adóssal szemben érvényesíteni. Az Art. 25. § (1) bekezdés c) pontja, 86. § (1) bekezdése, 89. § (1) bekezdése, 92. § (4) bekezdésére figyelemmel az adóhatóságnak kötelessége lett volna ellenőrzést lefolytatni, ez az ellenőrzési joga megszűnt, így megállapítást sem tehetett volna. Az eljárásba hitelezőként be nem jelentkezett jogosultak egyezségkötés esetén az eljárás befejezését követően igényüket már az adóssal szemben nem érvényesíthetik [Ptk. 204. § (1) bekezdése]. Az önkormányzati adóhatóságnak a felszámolási eljárás közzétételét követően lefolytatandó adóellenőrzés alapján lett volna lehetősége az adó megállapítására és a hitelezői igény bejelentésére.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felperes arra helyesen hivatkozott, hogy az Art. 89. § (1) bekezdés a) pontja és 92. § (4) bekezdése alapján az adóhatóság köteles ellenőrzést lefolytatni a felszámolási eljárást megelőző időszakra. Ennek eredményeként lehetősége van hitelezői igényének benyújtására. A felperes azonban azt a fontos körülményt hallgatja el, hogy bár adóköteles ingatlanok tulajdonosa volt, az önkormányzati adóhatósághoz építményadóval kapcsolatosan bejelentési, bevallási és befizetési kötelezettségének nem tett eleget. A felperes jogszerűtlen magatartásának eredményeként az önkormányzati adóhatóságnak nem volt tudomása arról, hogy a felperes az illetékességéhez tartozó területen építményadó-alanynak minősül. Így lehetősége sem volt arra, hogy tudomást szerezzen az ellenőrzés lefolytatásának lehetőségéről, illetve kötelezettségéről. A felperes felróható magatartása alapján került az önkormányzati adóhatóság abba a jogi helyzetbe, hogy ellenőrzést nem folytatott le és ennek eredményeként a felszámolási eljárásban hitelező igényét sem tudta bejelenteni.
Az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatban a Cstv. 41. § (1) bekezdése alkalmazhatóságánál helytállóan vizsgálta, hogy az önkormányzati adóhatóság a Cstv. 3. § c) pontjára figyelemmel a perbeli esetben hitelezőnek volt-e tekinthető. A feltárt tényállásból jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy az önkormányzati adóhatóság - a felperes jogsértő mulasztására figyelemmel - nem volt hitelezőnek tekinthető. Hitelezői igénye benyújtásának lehetőségétől a felperes magatartása zárta el, ezért a Cstv. 41. § (1) bekezdésében meghatározott tiltó rendelkezés sem vonatkozhat rá.
A két eljárást (felszámolási, adóellenőrzési) el kell különíteni egymástól. Az önkormányzati adóhatóság nem minősült hitelezőnek, ezért jogi lehetősége volt a felszámolási eljárás befejezését követően - amint a felperesi adóalanyiságról tudomást szerzett - az ellenőrzést lefolytatni, és annak eredménye alapján a felperest építményadó megfizetésére kötelezni. A felperes adófizetési kötelezettsége az ellenőrzés eredményeként 2007. november 20-án keletkezett. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.019/2009.)