adozona.hu
BH 2013.5.141
BH 2013.5.141
A helyi iparűzési adó szempontjából a taxiállomások telephelynek minősülnek, így törvényesen előírható az adott településen a már működő taxi-szolgáltatást végző vállalkozások iparűzési adóalanyként történő bejelentkezésének igazolása. [1990. évi C. tv. 35. § (1), (2) bek., 37. § (1) bek., 52. § (31) bek., 2012. évi XLI. tv. 12. § (3), (4), (5) és (6) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
I.
1. Budapest Főváros Kormányhivatala (a továbbiakban: indítványozó) a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 134. §-ába foglalt eredménytelen törvényességi felhívást követően a Mötv. 136. § (2) bekezdése alapján kezdeményezte Budapest főváros közterületein a taxiállomások létesítéséről, használatának és üzemeltetésének rendjéről szóló 39/2011. (VII. 7.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Főv. Kgy. rendelet) 9. § (3) bekezdés h) pont...
BH 2013.5.141 A helyi iparűzési adó szempontjából a taxiállomások telephelynek minősülnek, így törvényesen előírható az adott településen a már működő taxi-szolgáltatást végző vállalkozások iparűzési adóalanyként történő bejelentkezésének igazolása. [1990. évi C. tv. 35. § (1), (2) bek., 37. § (1) bek., 52. § (31) bek., 2012. évi XLI. tv. 12. § (3), (4), (5) és (6) bek.]
I.1. Budapest Főváros Kormányhivatala (a továbbiakban: indítványozó) a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 134. §-ába foglalt eredménytelen törvényességi felhívást követően a Mötv. 136. § (2) bekezdése alapján kezdeményezte Budapest főváros közterületein a taxiállomások létesítéséről, használatának és üzemeltetésének rendjéről szóló 39/2011. (VII. 7.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Főv. Kgy. rendelet) 9. § (3) bekezdés h) pontjának, valamint e rendelkezésekhez kapcsolódó 9. § (8a) bekezdésének törvényességi vizsgálatát és megsemmisítését.
A Főv. Kgy. rendelet vizsgálni kért rendelkezései a taxiállomás-használati engedély megadásának feltételül szabják, hogy a kérelmező az iparűzési adó alanyaként a Fővárosi Önkormányzathoz bejelentkezzen.
Az indítványozó szerint a rendelet megalkotásakor hatályos, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kt.) 19. § (2) bekezdése, illetve a tárgykört jelenleg szabályozó, a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Szem. tv.) 12. § (3)-(6) bekezdése nem hatalmazta fel az önkormányzatot arra, hogy vállalkozás gyakorlásának előfeltételeként szabja az iparűzési adó fizetési kötelezettséget. Az adófizetés a törvények szerint nem előfeltétel, hanem következmény.
Az indítványozó szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 35. § (1)-(2) bekezdései, 37. § (1) bekezdése, és a telephely fogalmát meghatározó 52. § 31.a) pontja összevetéséből az következik, hogy a Hatv. szabályai nem kötelezik a székhellyel rendelkező és ez alapján már iparűzési adót fizető vállalkozókat arra, hogy ha tevékenységüket ki akarják terjeszteni más önkormányzat területére, akkor ott is telephelyet létesítsenek, s bejelentkezzenek adóalanyként a vállalkozás megkezdéséhez. A Főv. Kgy. rendelet vizsgált szabályai a Hatv. 35. § (1) bekezdésével és 37. § (1) bekezdésével ellentétben székhely vagy telephely létesítési kényszert eredményeznek a vállalkozók számára. Ilyen tartalmú szabály megalkotására az önkormányzatnak más törvény sem ad felhatalmazást.
A Hatv. 52. § 31.a) pontja meghatározza a telephely fogalmát. Az indítványozó szerint nem helyes a Fővárosi Közgyűlés azon értelmezése, amely szerint a taxiállomások telephelynek minősülnek, így a személy-taxi vállalkozót minden esetben telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni. Az indítványozó előadta, hogy a Fővárosi Taxiállomásokat Üzemeltető Szolgáltató Nonprofit Kft. hivatalos tájékoztatásában ettől eltérően az szerepel, hogy a taxi vállalkozót fővárosi cím székhelyként, illetve telephelyként való bejegyeztetésének kötelezettsége terheli. Ezáltal a Hatv. 52. § 31.a) pontjának Fővárosi Önkormányzat általi értelmezése eltér a szolgáltató általi alkalmazástól, ami a jogbiztonságot sérti. Az indítványozó szerint a Főv. Kgy. rendelet valójában telephely létesítési kényszert ír elő más településen székhellyel vagy telephellyel rendelkező vállalkozók számára. Az indítványozó szerint a Hatv. telephely fogalmát definiáló 52. § 31.a) pontjában szereplő "ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közút" fogalom a taxi-szolgáltatást végző vállalkozókra nem vonatkozik, csak a vállalkozói tevékenység végzése érdekében ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető autópályákon, autóutakon, egyes főutakon történő közlekedést - s nem a várakozást - érinti.
Mindezek alapján kérte a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontjának, valamint 9. § (8a) bekezdésének felülvizsgálatát és megsemmisítését.
2. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Eszi.) 52. §-a alapján felhívta az önkormányzatot, hogy az indítványra állásfoglalást terjeszthet elő.
Az önkormányzat állásfoglalásában tett formai észrevétele szerint a törvényességi felhívást követően a Fővárosi Közgyűlés módosította a rendeletet, így az indítvány formailag olyan rendelkezés felülvizsgálatára is irányul, amelyre vonatkozóan korábban törvényességi felhívással nem élt. Az önkormányzat ugyanakkor utal arra, hogy az indítványozó szerint a rendelet módosítása nem a felhívásnak megfelelően történt.
Az önkormányzat tartalmi észrevétele szerint nem helytálló az indítványozó azon álláspontja, amely szerint a vállalkozás gyakorlásának előfeltétele a helyi iparűzési adó alanyaként történő bejelentkezés, mivel a Főv. Kgy. rendelet 9. § (8a) pontja szerint a taxis a taxiállomás-használati engedély kiadását követő - tehát nem megelőző - 60 napon belül köteles az igazolást benyújtani. Az önkormányzat szerint a Főv. Kgy. rendelet megalkotásakor hatályos Kt. 19. § (2) bekezdésben foglalt felhatalmazással tartalmában azonos felhatalmazást ad a Szem. tv. 12. § (3) bekezdése, a felhatalmazásokon túl a Főv. Kgy. rendelet nem terjeszkedik túl. Az adófizetési kötelezettség teljesítése minden vállalkozó törvényben foglalt kötelezettsége.
Az önkormányzat szerint nem áll fenn a Hatv. 35. § (1) bekezdésébe és 37. § (1) bekezdésébe ütközés, mivel a Főv. Kgy. rendelet nem eredményez székhely vagy telephely létesítési kényszert. A Hatv. 52. § 31.a) pontjában található telephely-definíció tartalmazza "az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közutat", amelybe beletartozik a taxiállomás is. A fővárosi taxiállomások használója - mint a Hatv. értelmében fővárosi telephellyel rendelkező vállalkozó - a Fővárosi Önkormányzat illetékességi területén helyi iparűzési adó fizetésére kötelezett. Az önkormányzat ezen álláspontjának alátámasztására hivatkozott a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet (a továbbiakban: MT rendelet) 5/A. § (9) bekezdésére is. Az önkormányzat végül kifejtette, hogy az indítványozónak a Hatv. 52. § 31. a) pontjának "az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közút" szövegrészt érintő értelmezése fölülírja a Hatv.-t, s minden alapot nélkülöz. Az önkormányzat nyomatékosította, hogy a Hatv. telephely-fogalma a budapesti közutakon lévő ellenérték fejében igénybe vett taxiállomásokra is vonatkozik.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa először is azt állapította meg, hogy az indítvány megfelel a törvényi feltételeknek. A Mötv. 136. § (2) bekezdése szerint "A kormányhivatal a helyi önkormányzat tájékoztatásának kézhezvételétől vagy a tájékoztatás adására nyitva álló határidő eredménytelen elteltétől számított tizenöt napon belül kezdeményezheti a Kúriánál az önkormányzati rendelet jogszabállyal való összhangjának felülvizsgálatát. A bírósági eljárás megindításával egyidejűleg az indítványt a kormányhivatal megküldi az érintett helyi önkormányzatnak." Az ügy irataiból megállapítható, hogy a kormányhivatal 2012. szeptember 6-ai keltezéssel tett törvényességi felhívást a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja vonatkozásban. A Főv. Kgy. rendelet ezen szövege tartalmában hasonló a végül is indítvány tárgyává tett 9. § (3) bekezdés h) pontjával és 9. § (8a) bekezdésével, az indítványozó által felvetett törvényességi probléma - nevezetesen az iparűzési adó alanyaként történő bejelentkezés előírása - azonos mind a törvényességi felhívásban, mind az indítványban. Az új, de tartalmában változatlan szöveget a Főv. Kgy. rendeletet módosító 80/2012. (XI. 16.) Főv. Kgy. rendelet állapította meg.
Az ügy iratai szerint a kormányhivatal törvényességi felhívására a Fővárosi Közgyűlés úgy döntött, hogy azzal nem ért egyet, a döntéséről a Kormányhivatalt 2012. november 9-én kelt levelében tájékoztatta a főjegyző. A kormányhivatal indítványa ezt követően a Mötv. 136. § (2) bekezdésében foglalt határidőt betartva került benyújtásra 2012. november 23-ai keltezéssel.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa elsőként azt állapította meg, hogy a Kormányhivatal Kúriához benyújtott indítványában nem terjeszkedett túl azon a törvényességi problémán, amelyet a törvényességi felhívásban az önkormányzatnak jelzett, s amellyel az önkormányzat nem értett egyet. A határidőn belül benyújtott indítvány az érdemi elbírálásra alkalmas.
2. A Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja értelmében a taxiállomás-használati hozzájárulás iránti kérelemnek tartalmaznia kell "nyilatkozat arról, hogy a vállalkozás a Budapest főváros területén végzendő iparűzési adó-köteles tevékenységével összefüggésben a Fővárosi Önkormányzathoz adóalanyként a (8a) bekezdésben szereplő határidőn belül bejelentkezik; vagy hogy a vállalkozás a Budapest főváros területén végzett iparűzési adó-köteles tevékenységével összefüggésben a Fővárosi Önkormányzathoz adóalanyként bejelentkezett és adótartozása nem áll fenn." A Főv. Kgy. rendelet ezen rendelkezése által jelölt 9. § (8a) bekezdés szerint "A taxiállomás-használati hozzájárulás kiadását követő 60 naptári napon belül a vállalkozás köteles igazolást benyújtani a szolgáltatónak arról, hogy a Budapest főváros területén végzett iparűzési adó-köteles tevékenységével összefüggésben a Fővárosi Önkormányzathoz adóalanyként bejelentkezett és adótartozása nem áll fenn. Amennyiben a vállalkozás ezt az igazolást határidőre nem nyújtja be, úgy a részére kiadott taxiállomás-használati hozzájárulás a 61. napon hatályát veszti (a taxiállomás-használati hozzájárulás megszűnik, a kártya és a matrica pedig érvénytelenné válik)."
A Főv. Kgy. rendelet megalkotására a Szám. tv. 12. § (3) bekezdése ad felhatalmazást. Ennek értelmében: "Az adott település területén lévő taxiállomások igénybevételének rendjét a helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg." Az adott tárgykört tehát az önkormányzat nem eredeti jogalkotói hatáskörében, hanem - az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdése szerint - törvényi felhatalmazáson alapulva szabályozta. A Szám. tv. meghatározza a felhatalmazás kereteit is. A Szám. tv. 12. § (4) bekezdése értelmében a Főváros területén a Fővárosi Önkormányzat rendeletében e törvény keretei között a közigazgatási területén végzett személytaxi-szolgáltató működését az (5)-(6) bekezdésben meghatározott feltételekhez kötheti. A Szám. tv. 12. § (5) bekezdése kimondja, hogy a helyi önkormányzat rendelete a helyi sajátosságok figyelembevételével a személytaxi-szolgáltatónak a környezet és a lakosság egészségének védelme, az utasforgalom biztonságos és magas színvonalon történő ellátása, a tevékenység szabályozott keretek közötti folytatásának biztosítása érdekében a személygépkocsival díj ellenében végzett közúti személyszállításról szóló jogszabályban meghatározottak mellett további, a járművek külső megjelenésére, környezetvédelmi besorolására és méretére vonatkozó feltételeket állapíthat meg. A Szám. tv. 12. § (6) bekezdése pedig felhatalmazást ad az önkormányzatnak, hogy a személytaxi-szolgáltatást közvetítő és szervező szolgálat működése körében olyan rendeletet alkosson, amely ezen vállalkozás feltételként köztartozás mentességet írhat elő.
3. Jelen ügyben az nem vitás, hogy Budapest területén a taxi-vállalkozás iparűzési adó-köteles tevékenység. A Hatv. 35. § (1) bekezdése szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység (a továbbiakban: iparűzési tevékenység). A (2) bekezdés értelmében az adó alanya a vállalkozó. A Szám. tv. 12. § (4) bekezdése az önkormányzat közigazgatási területén végzett személytaxi szolgáltató működésének szabályozására ad felhatalmazást, tehát önmagában nem törvénysértő, hogy a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja és 9. § (8a) bekezdése a Budapest főváros területén végzett iparűzési adó-köteles tevékenységnek minősíti a taxiállomás használatára jogosító tevékenységet.
Megállapítható az is - szemben az indítványban foglaltakkal, hogy a Főv. Kgy. rendelet nem ír elő előzetes adóalany-bejelentkezési kötelezettséget. A Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja két esetkört szabályoz.
Az első esetben nyilatkozatot kell adni a taxiállomás-használati hozzájárulás iránti kérelemhez arról, hogy a vállalkozás a végzendő iparűzésiadó-köteles tevékenységével összefüggésben a Fővárosi Önkormányzathoz adóalanyként a (8a) bekezdésben szereplő határidőn belül bejelentkezik. A Kúria Önkormányzati Tanácsa azt állapította meg, hogy a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontjának ez a fordulata nem előzetes bejelentkezési kötelezettségről rendelkezik. E szövegrész ugyanis a 9. § (8a) bekezdésen szerepelő határidőn belüli bejelentkezésről szól, a 9. § (8a) bekezdése pedig egyértelműen a taxiállomás-hasznalati hozzájárulás kiadását követő 60 naptári napon belüli igazolásbenyújtásról rendelkezik. A Szám. tv. 12. § (5) bekezdése az önkormányzati rendeleti szabályozás tekintetében - többek között - azt a célt fogalmazza meg, hogy a taxiszolgáltatás szabályozott keretek között folyjon.
A Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja által szabályozott második esetkörben pedig már működő vállalkozásról van szó, s a nyilatkozatnak azt kell tartalmaznia, hogy adóalanyként már bejelentkezett, és adótartozása nem áll fenn. Ebben a körben az előzetes, a vállalkozás megkezdése előtti adóalany-bejelentkezési kötelezettség értelemszerűen fel sem merülhet.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa úgy ítélte meg, hogy a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja szerinti nyilatkozattételi kötelezettség, illetve a 9. § (8a) bekezdésbe foglalt igazolásbenyújtási kötelezettség előírásával az önkormányzat nem terjeszkedett túl a Szám. tv. 12. § (3) bekezdésben meghatározott felhatalmazáson [figyelemmel a 12. § (4)-(6) bekezdésben foglalt keretekre], továbbá a taxi-szolgáltatás, mint vállalkozási tevékenység vonatkozásában a támadott nyilatkozattételi és igazolási kötelezettség nincs ellentétben a Hatv. 35. §-ával sem.
4. Az indítványozó törvényességi kifogást terjesztett elő a tekintetben is, hogy álláspontja szerint a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja és a 9. § (8a) bekezdése székhely, vagy telephely-létesítési kényszert eredményeznek a vállalkozások számára akkor is, ha más településen már ezen tevékenység után iparűzési adót fizető vállalkozó ki akarja terjeszteni tevékenységét a főváros területére. Az indítványozó e tekintetben a Hatv. 35. § (1) bekezdésének, 37. § (1) bekezdésének és az 52. § 31.a) pontja sérelmét állította.
A Szám. tv. 12. § (4) bekezdése értelmében a Főváros területén a Fővárosi Önkormányzat a közigazgatási területén végzett személytaxi-szolgáltató működését szabályozhatja, a törvényi keretek között feltételhez kötheti. A Hatv. 35. § (1) bekezdése az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenységről szól az iparűzési adó-kötelezettség meghatározásakor. Az önkormányzat által hivatkozott MT rendelet 5/A. § (9) bekezdése szerint a taxiengedélyt a közlekedési hatóság kérelemre, a vállalkozás nevére, meghatározott működési területre (településre, településekre) és a személytaxi forgalmi rendszámára szólóan adja ki. A fenti jogszabályok egybehangzóan az adott önkormányzat közigazgatási területén végzett tevékenységnek minősítik a taxi vállalkozást, amely vállalkozó ilyen formán a Hatv. 35. § (2) bekezdés alapján az iparűzési adó alanya.
A Hatv. 37. § (1) bekezdése értelmében a vállalkozó állandó jellegű iparűzési tevékenységet végez az önkormányzat illetékességi területén, ha ott székhellyel, telephellyel rendelkezik, függetlenül attól, hogy tevékenységét részben vagy egészben székhelyén (telephelyén) kívül folytatja. A telephely fogalmát a Hatv. 52. §-a az alábbiakban definiálja: "31. telephely: a) az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye függetlenül a használat jogcímétől -, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat, azzal, hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a raktárt, a bányát, a kőolaj- vagy földgázkutat, a vízkutat, a szélerőművet (szélkereket) , az irodát, a fiókot, a képviseletet, a termőföldet, a hasznosított (bérbe vagy lízingbe adott) ingatlant, az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közutat, vasúti pályát," A Kúria Önkormányzati Tanácsa úgy ítélte meg, hogy nem megalapozott azon indítványozói felvetés amely szerint a fenti telephely-fogalomban szereplő ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közút nem foglalhatja magába a taxiállomást, s ezáltal telephely-létesítési kényszer keletkezik. Az ügyben nem tekinthető relevánsnak a Fővárosi Taxiállomásokat Üzemeltető Szolgáltató Nonprofit Kft. hivatalos tájékoztatása, ez a tájékoztatás se nem jogszabály, se nem közjogi szervezetszabályozó eszköz, pusztán informális jogértelmezés amely joghatást nem vált ki.
A Főv. Kgy. rendelet vizsgált 9. § (3) bekezdés h) pontja és 9. § (8a) pontja a Budapest közútjain lévő ellenérték fejében igénybe vett taxiállomásokra vonatkozik, maga a taxiállomás a Hatv. 52. § 31.a) pontja alapján telephelynek minősül, így teljesül a Hatv. 37. § (1) bekezdésébe foglalt telephelyhez kötött iparűzési tevékenység.
5. A fentiekre tekintettel a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdésének és 9. § (8a) bekezdésének törvénybe ütközése - az indítványozó által felhozott érvek alapján - nem állapítható meg, ezért a Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt elutasította.
(Kúria Köf. 5085/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria Önkormányzati Tanácsa Budapest főváros közterületein a taxiállomások létesítéséről, használatának és üzemeltetésének rendjéről szóló 39/2011. (VII. 7.) Főv. Kgy. rendelet egyes rendelkezései törvényellenességének vizsgálatára irányuló indítványa alapján, nemperes eljárásban meghozta az alábbi
határozatot:
A Kúria Önkormányzati Tanácsa Budapest főváros közterületein a taxiállomások létesítéséről, használatának és üzemeltetésének rendjéről szóló 39/2011. (VII. 7.) Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja, valamint 9. § (8a) bekezdése törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.A határozat ellen további jogorvoslatnak helye nincs.
Indokolás
I.
1. Budapest Főváros Kormányhivatala (a továbbiakban: indítványozó) a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 134. §-ába foglalt eredménytelen törvényességi felhívást követően a Mötv. 136. § (2) bekezdése alapján kezdeményezte Budapest főváros közterületein a taxiállomások létesítéséről, használatának és üzemeltetésének rendjéről szóló 39/2011. (VII. 7.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Főv. Kgy. rendelet) 9. § (3) bekezdés h) pontjának, valamint e rendelkezésekhez kapcsolódó 9. § (8a) bekezdésének törvényességi vizsgálatát és megsemmisítését.A Főv. Kgy. rendelet vizsgálni kért rendelkezései a taxiállomás-használati engedély megadásának feltételül szabják, hogy a kérelmező az iparűzési adó alanyaként a Fővárosi Önkormányzathoz bejelentkezzen.
Az indítványozó szerint a rendelet megalkotásakor hatályos, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kt.) 19. § (2) bekezdése, illetve a tárgykört jelenleg szabályozó, a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Szem. tv.) 12. § (3)-(6) bekezdése nem hatalmazta fel az önkormányzatot arra, hogy vállalkozás gyakorlásának előfeltételeként szabja az iparűzési adó fizetési kötelezettséget. Az adófizetés a törvények szerint nem előfeltétel, hanem következmény.
Az indítványozó szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 35. § (1)-(2) bekezdései, 37. § (1) bekezdése, és a telephely fogalmát meghatározó 52. § 31. a) pontja összevetéséből az következik, hogy a Hatv. szabályai nem kötelezik a székhellyel rendelkező és ez alapján már iparűzési adót fizető vállalkozókat arra, hogy ha tevékenységüket ki akarják terjeszteni más önkormányzat területére, akkor ott is telephelyet létesítsenek, s bejelentkezzenek adóalanyként a vállalkozás megkezdéséhez. A Főv. Kgy. rendelet vizsgált szabályai a Hatv. 35. § (1) bekezdésével és 37. § (1) bekezdésével ellentétben székhely vagy telephely létesítési kényszert eredményeznek a vállalkozók számára. Ilyen tartalmú szabály megalkotására az önkormányzatnak más törvény sem ad felhatalmazást.
A Hatv. 52. § 31. a) pontja meghatározza a telephely fogalmát. Az indítványozó szerint nem helyes a Fővárosi Közgyűlés azon értelmezése, amely szerint a taxiállomások telephelynek minősülnek, így a személy-taxi vállalkozót minden esetben telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni. Az indítványozó előadta, hogy a Fővárosi Taxiállomásokat Üzemeltető Szolgáltató Nonprofit Kft. hivatalos tájékoztatásában ettől eltérően az szerepel, hogy a taxivállalkozót fővárosi cím székhelyként, illetve telephelyként való bejegyeztetésének kötelezettsége terheli. Ezáltal a Hatv. 52. § 31. a) pontjának Fővárosi Önkormányzat általi értelmezése eltér a szolgáltató általi alkalmazástól, ami a jogbiztonságot sérti. Az indítványozó szerint a Főv. Kgy. rendelet valójában telephely-létesítési kényszert ír elő más településen székhellyel vagy telephellyel rendelkező vállalkozók számára. Az indítványozó szerint a Hatv. telephely fogalmát definiáló 52. § 31. a) pontjában szereplő "ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közút" fogalom a taxi-szolgáltatást végző vállalkozókra nem vonatkozik, csak a vállalkozói tevékenység végzése érdekében ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető autópályákon, autóutakon, egyes főutakon történő közlekedést - s nem a várakozást - érinti.
Mindezek alapján kérte a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontjának, valamint 9. § (8a) bekezdésének felülvizsgálatát és megsemmisítését.
2. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 52. §-a alapján felhívta az önkormányzatot, hogy az indítványra állásfoglalást terjeszthet elő.
Az önkormányzat állásfoglalásában tett formai észrevétele szerint a törvényességi felhívást követően a Fővárosi Közgyűlés módosította a rendeletet, így az indítvány formailag olyan rendelkezés felülvizsgálatára is irányul, amelyre vonatkozóan korábban törvényességi felhívással nem élt. Az önkormányzat ugyanakkor utal arra, hogy az indítványozó szerint a rendelet módosítása nem a felhívásnak megfelelően történt.
Az önkormányzat tartalmi észrevétele szerint nem helytálló az indítványozó azon álláspontja, amely szerint a vállalkozás gyakorlásának előfeltétele a helyi iparűzési adó alanyaként történő bejelentkezés, mivel a Főv. Kgy. rendelet 9. § (8a) pontja szerint a taxis a taxiállomás-használati engedély kiadását követő - tehát nem megelőző - 60 napon belül köteles az igazolást benyújtani. Az önkormányzat szerint a Főv. Kgy. rendelet megalkotásakor hatályos Kt. 19. § (2) bekezdésben foglalt felhatalmazással tartalmában azonos felhatalmazást ad a Szem. tv. 12. § (3) bekezdése, a felhatalmazásokon túl a Főv. Kgy. rendelet nem terjeszkedik túl. Az adófizetési kötelezettség teljesítése minden vállalkozó törvényben foglalt kötelezettsége.
Az önkormányzat szerint nem áll fenn a Hatv. 35. § (1) bekezdésébe és 37. § (1) bekezdésébe ütközés, mivel a Főv. Kgy. rendelet nem eredményez székhely vagy telephely létesítési kényszert. A Hatv. 52. § 31. a) pontjában található telephely-definíció tartalmazza "az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közutat", amelybe beletartozik a taxiállomás is. A fővárosi taxiállomások használója - mint a Hatv. értelmében fővárosi telephellyel rendelkező vállalkozó - a Fővárosi Önkormányzat illetékességi területén helyi iparűzési adó fizetésére kötelezett. Az önkormányzat ezen álláspontjának alátámasztására hivatkozott a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet (a továbbiakban: MT rendelet) 5/A. § (9) bekezdésére is. Az önkormányzat végül kifejtette, hogy az indítványozónak a Hatv. 52. § 31. a) pontjának "az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közút" szövegrészt érintő értelmezése fölülírja a Hatv.-t, s minden alapot nélkülöz. Az önkormányzat nyomatékosította, hogy a Hatv. telephely-fogalma a budapesti közutakon lévő ellenérték fejében igénybe vett taxiállomásokra is vonatkozik.
II.
Az indítvány nem megalapozott.1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa először is azt állapította meg, hogy az indítvány megfelel a törvényi feltételeknek. A Mötv. 136. § (2) bekezdése szerint "A kormányhivatal a helyi önkormányzat tájékoztatásának kézhezvételétől vagy a tájékoztatás adására nyitva álló határidő eredménytelen elteltétől számított tizenöt napon belül kezdeményezheti a Kúriánál az önkormányzati rendelet jogszabállyal való összhangjának felülvizsgálatát. A bírósági eljárás megindításával egyidejűleg az indítványt a kormányhivatal megküldi az érintett helyi önkormányzatnak." Az ügy irataiból megállapítható, hogy a kormányhivatal 2012. szeptember 6-ai keltezéssel tett törvényességi felhívást a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja vonatkozásban. A Főv. Kgy. rendelet ezen szövege tartalmában hasonló a végül is indítvány tárgyává tett 9. § (3) bekezdés h) pontjával és 9. § (8a) bekezdésével, az indítványozó által felvetett törvényességi probléma - nevezetesen az iparűzési adó alanyaként történő bejelentkezés előírása - azonos mind a törvényességi felhívásban, mind az indítványban. Az új, de tartalmában változatlan szöveget a Főv. Kgy. rendeletet módosító 80/2012. (XI. 16.) Főv. Kgy. rendelet állapította meg.
Az ügy iratai szerint a kormányhivatal törvényességi felhívására a Fővárosi Közgyűlés úgy döntött, hogy azzal nem ért egyet, a döntéséről a Kormányhivatalt 2012. november 9-én kelt levelében tájékoztatta a főjegyző. A kormányhivatal indítványa ezt követően a Mötv. 136. § (2) bekezdésében foglalt határidőt betartva került benyújtásra 2012. november 23-ai keltezéssel.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa elsőként azt állapította meg, hogy a Kormányhivatal Kúriához benyújtott indítványában nem terjeszkedett túl azon a törvényességi problémán, amelyet a törvényességi felhívásban az önkormányzatnak jelzett, s amellyel az önkormányzat nem értett egyet. A határidőn belül benyújtott indítvány az érdemi elbírálásra alkalmas.
2. A Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja értelmében a taxiállomás-használati hozzájárulás iránti kérelemnek tartalmaznia kell "nyilatkozat arról, hogy a vállalkozás a Budapest főváros területén végzendő iparűzésiadó-köteles tevékenységével összefüggésben a Fővárosi Önkormányzathoz adóalanyként a (8a) bekezdésben szereplő határidőn belül bejelentkezik; vagy hogy a vállalkozás a Budapest főváros területén végzett iparűzésiadó-köteles tevékenységével összefüggésben a Fővárosi Önkormányzathoz adóalanyként bejelentkezett és adótartozása nem áll fenn." A Főv. Kgy. rendelet ezen rendelkezése által jelölt 9. § (8a) bekezdés szerint "A taxiállomás-használati hozzájárulás kiadását követő 60 naptári napon belül a vállalkozás köteles igazolást benyújtani a szolgáltatónak arról, hogy a Budapest főváros területén végzett iparűzésiadó-köteles tevékenységével összefüggésben a Fővárosi Önkormányzathoz adóalanyként bejelentkezett és adótartozása nem áll fenn. Amennyiben a vállalkozás ezt az igazolást határidőre nem nyújtja be, úgy a részére kiadott taxiállomás-használati hozzájárulás a 61. napon hatályát veszti (a taxiállomás-használati hozzájárulás megszűnik, a kártya és a matrica pedig érvénytelenné válik)."
A Főv. Kgy. rendelet megalkotására a Szám. tv. 12. § (3) bekezdése ad felhatalmazást. Ennek értelmében: "Az adott település területén lévő taxiállomások igénybevételének rendjét a helyi önkormányzat rendeletben állapítja meg." Az adott tárgykört tehát az önkormányzat nem eredeti jogalkotói hatáskörében, hanem - az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdése szerint - törvényi felhatalmazáson alapulva szabályozta. A Szám. tv. meghatározza a felhatalmazás kereteit is. A Szám. tv. 12. § (4) bekezdése értelmében a Főváros területén a Fővárosi Önkormányzat rendeletében e törvény keretei között a közigazgatási területén végzett személytaxi-szolgáltató működését az (5)-(6) bekezdésben meghatározott feltételekhez kötheti. A Szám. tv. 12. § (5) bekezdése kimondja, hogy a helyi önkormányzat rendelete a helyi sajátosságok figyelembevételével a személytaxi-szolgáltatónak a környezet és a lakosság egészségének védelme, az utasforgalom biztonságos és magas színvonalon történő ellátása, a tevékenység szabályozott keretek közötti folytatásának biztosítása érdekében a személygépkocsival díj ellenében végzett közúti személyszállításról szóló jogszabályban meghatározottak mellett további, a járművek külső megjelenésére, környezetvédelmi besorolására és méretére vonatkozó feltételeket állapíthat meg. A Szám. tv. 12. § (6) bekezdése pedig felhatalmazást ad az önkormányzatnak, hogy a személytaxi-szolgáltatást közvetítő és szervező szolgálat működése körében olyan rendeletet alkosson, amely ezen vállalkozás feltételként köztartozás-mentességet írhat elő.
3. Jelen ügyben az nem vitás, hogy Budapest területén a taxi-vállalkozás iparűzésiadó-köteles tevékenység. A Hatv. 35. § (1) bekezdése szerint adóköteles az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység (a továbbiakban: iparűzési tevékenység). A (2) bekezdés értelmében az adó alanya a vállalkozó. A Szám. tv. 12. § (4) bekezdése az önkormányzat közigazgatási területén végzett személytaxi-szolgáltató működésének szabályozására ad felhatalmazást, tehát önmagában nem törvénysértő, hogy a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja és 9. § (8a) bekezdése a Budapest főváros területén végzett iparűzésiadó-köteles tevékenységnek minősíti a taxiállomás használatára jogosító tevékenységet.
Megállapítható az is - szemben az indítványban foglaltakkal -, hogy a Főv. Kgy. rendelet nem ír elő előzetes adóalany-bejelentkezési kötelezettséget. A Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja két esetkört szabályoz.
Az első esetben nyilatkozatot kell adni a taxiállomás-használati hozzájárulás iránti kérelemhez arról, hogy a vállalkozás a végzendő iparűzésiadó-köteles tevékenységével összefüggésben a Fővárosi Önkormányzathoz adóalanyként a (8a) bekezdésben szereplő határidőn belül bejelentkezik. A Kúria Önkormányzati Tanácsa azt állapította meg, hogy a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontjának ez a fordulata nem előzetes bejelentkezési kötelezettségről rendelkezik. E szövegrész ugyanis a 9. § (8a) bekezdésen szerepelő határidőn belüli bejelentkezésről szól, a 9. § (8a) bekezdése pedig egyértelműen a taxiállomás-használati hozzájárulás kiadását követő 60 naptári napon belüli igazolásbenyújtásról rendelkezik. A Szám. tv. 12. § (5) bekezdése az önkormányzati rendeleti szabályozás tekintetében - többek között - azt a célt fogalmazza meg, hogy a taxiszolgáltatás szabályozott keretek között folyjon.
A Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja által szabályozott második esetkörben pedig már működő vállalkozásról van szó, s a nyilatkozatnak azt kell tartalmaznia, hogy adóalanyként már bejelentkezett, és adótartozása nem áll fenn. Ebben a körben az előzetes, a vállalkozás megkezdése előtti adóalany-bejelentkezési kötelezettség értelemszerűen fel sem merülhet.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa úgy ítélte meg, hogy a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja szerinti nyilatkozattételi kötelezettség, illetve a 9. § (8a) bekezdésbe foglalt igazolásbenyújtási kötelezettség előírásával az önkormányzat nem terjeszkedett túl a Szám. tv. 12. § (3) bekezdésben meghatározott felhatalmazáson (figyelemmel a 12. § (4)-(6) bekezdésben foglalt keretekre), továbbá a taxiszolgáltatás, mint vállalkozási tevékenység vonatkozásában a támadott nyilatkozattételi és igazolási kötelezettség nincs ellentétben a Hatv. 35. § -ával sem.
4. Az indítványozó törvényességi kifogást terjesztett elő a tekintetben is, hogy álláspontja szerint a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja és a 9. § (8a) bekezdése székhely, vagy telephely-létesítési kényszert eredményeznek a vállalkozások számára akkor is, ha más településen már ezen tevékenység után iparűzési adót fizető vállalkozó ki akarja terjeszteni tevékenységét a főváros területére. Az indítványozó e tekintetben a Hatv. 35. § (1) bekezdésének, 37. § (1) bekezdésének és az 52. § 31. a) pontja sérelmét állította.
A Szám. tv. 12. § (4) bekezdése értelmében a Főváros területén a Fővárosi Önkormányzat a közigazgatási területén végzett személytaxi-szolgáltató működését szabályozhatja, a törvényi keretek között feltételhez kötheti. A Hatv. 35. § (1) bekezdése az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenységről szól az iparűzésiadó-kötelezettség meghatározásakor. Az önkormányzat által hivatkozott MT rendelet 5/A. § (9) bekezdése szerint a taxiengedélyt a közlekedési hatóság kérelemre, a vállalkozás nevére, meghatározott működési területre (településre, településekre) és a személytaxi forgalmi rendszámára szólóan adja ki. A fenti jogszabályok egybehangzóan az adott önkormányzat közigazgatási területén végzett tevékenységnek minősítik a taxivállalkozást, amely vállalkozó ilyen formán a Hatv. 35. § (2) bekezdés alapján az iparűzési adó alanya.
A Hatv. 37. § (1) bekezdése értelmében a vállalkozó állandó jellegű iparűzési tevékenységet végez az önkormányzat illetékességi területén, ha ott székhellyel, telephellyel rendelkezik, függetlenül attól, hogy tevékenységét részben vagy egészben székhelyén (telephelyén) kívül folytatja. A telephely fogalmát a Hatv. 52. §-a az alábbiakban definiálja: "31. telephely: a) az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye - függetlenül a használat jogcímétől -, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat, azzal, hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a raktárt, a bányát, a kőolaj- vagy földgázkutat, a vízkutat, a szélerőművet (szélkereket), az irodát, a fiókot, a képviseletet, a termőföldet, a hasznosított (bérbe vagy lízingbe adott) ingatlant, az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közutat, vasúti pályát," A Kúria Önkormányzati Tanácsa úgy ítélte meg, hogy nem megalapozott azon indítványozói felvetés, amely szerint a fenti telephely-fogalomban szereplő ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közút nem foglalhatja magába a taxiállomást, s ezáltal telephely-létesítési kényszer keletkezik. Az ügyben nem tekinthető relevánsnak a Fővárosi Taxiállomásokat Üzemeltető Szolgáltató Nonprofit Kft. hivatalos tájékoztatása, ez a tájékoztatás se nem jogszabály, se nem közjogi szervezetszabályozó eszköz, pusztán informális jogértelmezés, amely joghatást nem vált ki.
A Főv. Kgy. rendelt vizsgált 9. § (3) bekezdés h) pontja és 9. § (8a) pontja a Budapest közútjain lévő ellenérték fejében igénybe vett taxiállomásokra vonatkozik, maga a taxiállomás a Hatv. 52. § 31. a) pontja alapján telephelynek minősül, így teljesül a Hatv. 37. § (1) bekezdésébe foglalt telephelyhez kötött iparűzési tevékenység.
5. A fentiekre tekintettel a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdésének és 9. § (8a) bekezdésének törvénybe ütközése - az indítványozó által felhozott érvek alapján - nem állapítható meg, ezért a Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt elutasította.
Budapest, 2013. január 30.
Dr. Kalas Tibor sk.
az Önkormányzati Tanács elnöke
Dr. Balogh Zsolt sk. Dr. Tóth Kincső sk.
előadó bíró bíró
(Kúria Köf. 5085/2012.)