adozona.hu
BH+ 2013.5.218
BH+ 2013.5.218
Megtagadható az áfa-levonás, ha az alapul szolgáló számla nem felel meg az alaki és tatalmi jogszabályi követelményeknek. Ennek fennállását az adóhivatalnak kell objektív alapú bizonyítékokkal alátámasztani. Önmagában és általában az a körülmény, hogy a számlabefogadó a számlakiállító partner teljes körű ellenőrzéseit nem végezte el, nem adhat okot a levonási jog megtagadására [2003. évi XCII. tv. 97. § (5)-(6) bek., 2007. évi CXXVII. tv. 120. §, 2000. évi C. tv. 166. § (2) bek., 1952. évi III. tv. 206. § (
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi társaságnál az adóhivatal áfa-bevallások pénzkiutalás előtti utólagos vizsgálatát végezte a 2009. év II. és III. negyedévére, melyekre külön-külön két határozatot hozott.
A II. negyedév vonatkozásában nem fogadta el az M. Kft. által kiállított számlát áfa-levonásra alkalmasnak 2 640 000 Ft értékben, mivel álláspontja szerint a számla hiteltelen, a gazdasági esemény a felek között a számlában foglaltak szerint nem mehetett végbe. Az M. Kft. elérhetetlen, nincsenek iratok, nem bizo...
BH+ 2013.5.218 Megtagadható az áfa-levonás, ha az alapul szolgáló számla nem felel meg az alaki és tatalmi jogszabályi követelményeknek. Ennek fennállását az adóhivatalnak kell objektív alapú bizonyítékokkal alátámasztani. Önmagában és általában az a körülmény, hogy a számlabefogadó a számlakiállító partner teljes körű ellenőrzéseit nem végezte el, nem adhat okot a levonási jog megtagadására [2003. évi XCII. tv. 97. § (5)-(6) bek., 2007. évi CXXVII. tv. 120. §, 2000. évi C. tv. 166. § (2) bek., 1952. évi III. tv. 206. § (1) bek.]
A felperesi társaságnál az adóhivatal áfa-bevallások pénzkiutalás előtti utólagos vizsgálatát végezte a 2009. év II. és III. negyedévére, melyekre külön-külön két határozatot hozott.A II. negyedév vonatkozásában nem fogadta el az M. Kft. által kiállított számlát áfa-levonásra alkalmasnak 2 640 000 Ft értékben, mivel álláspontja szerint a számla hiteltelen, a gazdasági esemény a felek között a számlában foglaltak szerint nem mehetett végbe. Az M. Kft. elérhetetlen, nincsenek iratok, nem bizonyított, hogy rendelkezett olyan fajta és mennyiségű áruval, amit a számla tartalmaz. Ezért az adóhivatal a fenti összegű adókülönbözetet - amely egyben adóhiánynak is minősült - a felperes terhére írta elő, és kiszabta annak szankcióit (adóbírság, késedelmi pótlék).
2009. III. negyedév vonatkozásában ugyancsak nem fogadta el a M.-Gabona számláját áfa-levonásra alkalmasnak, továbbá az N. Bt. számláját sem, melynek eredményeképpen összesen 11 328 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére. Az N. Bt. vonatkozásában kapcsolódó vizsgálat alapján azt állapította meg, hogy a Bt. nem adhatta el a kukoricát a felperesnek, mert azt maga sem szerezte meg, illetőleg ez nem igazolható.
A határozatokkal szemben benyújtott fellebbezés nyomán eljárt alperes a II. negyedév vonatkozásában határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta, a III. negyedévet illetően pedig határozatával az elsőfokú hatóság határozatát részben megváltoztatta, az adóhiányt jogosulatlan igénylésnek minősítette, és egyúttal ezen határozatban megállapította a felperes által ténylegesen visszaigényelhető adó összegét is.
Az alperes rögzítette, hogy a felperes által csatolt dokumentumok és egyéb információk értékelése alapján nem azt vonta kétségbe, hogy a felperes rendelkezhetett gabonával, amit utána ő maga továbbértékesített külföldre, hanem azt, hogy az áru a két számlakibocsátótól származik-e, ugyanis az árualap eredete, beszerzése körülményei nem voltak megállapíthatók. A külföldi továbbértékesítést alátámasztó (pl. CMR) iratokkal nem lehet igazolni a beszerzés forrását. A becsatolt tulajdonátruházási nyilatkozatok nem alkalmasak a számla hitelességének alátámasztására. Ezekből még az sem derül ki, hogy ki volt a vevő és eladó, a tároló és tároltató, azon ismeretlen nevek szerepelnek.
A felperes mindkét határozattal szemben a bírósághoz fordult. Keresetében előadta, hogy a dokumentumok olyan sorát szolgáltatta a hatóságnak, melyből az értékesítés folyamata pontosan nyomon követhető lett volna. Tévedés, hogy nem bizonyította okirattal a gazdasági eseményt. Hivatkozott e körben a szerződésekre, fuvarlevelekre, CMR okmányokra.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság az egyesített perben hozott ítéletével a keresetet elutasította. Hivatkozott az ítélet egyebek mellett a 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Új Áfa. törvény) 119. § (1) bekezdésére, 120. § a) pontjára, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 166. § (2) bekezdésére az áfa-levonást megalapozó hiteles számla tartalmi és formai követelményei tekintetében, és rögzítette, hogy az egyik ilyen fontos feltétel, hogy a számlában feltüntetett gazdasági esemény a számlán lévő felek között és módon menjen végbe. Ez csak akkor valósulhat meg, ha a számlakibocsátó (eladó) valóban rendelkezik azon mennyiségű és fajtájú áruval, amit értékesíteni kíván, és a teljesítés körülményei térben és időben valóságosak. Kétség esetén az adóhatóságot tényállás-tisztázási, bizonyítási kötelezettség terheli az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (3)-(4) bekezdése alapján.
Megállapította a bíróság, hogy jelen esetben az adóhivatal ezen kötelezettségének eleget tett. Kapcsolódó vizsgálatot végzett, illetőleg kísérelt meg a számlakibocsátóknál és a számlázási láncban részt vett egyéb szervezeteknél. Az elérhető személyeket meghallgatta, a rendelkezésre álló dokumentumokat az értékelés körébe vonta. Mindezek eredményeképpen sem lehetett megállapítani, hogy a szóban forgó számlákon feltüntetett áru a számlakibocsátótól származott volna.
Az N. Bt. esetén az ő beszállítójánál, a P. Bt.-nél lefolytatott vizsgálat arra jutott, hogy a Bt. az áru eredetét és a tevékenység folytatásának feltételeit nem tudta igazolni.
Az N. Bt. vonatkozásában egyébiránt az adóhatóság jogerős határozattal állapította meg, hogy a felperes felé kibocsátott számláján lévő 46,7 tonna kukorica értékesítése nem tekinthető valós gazdasági eseménynek. Az M. Kft.-nél elérhetetlenség miatt nem lehetett kapcsolódó vizsgálatot lefolytatni. A volt ügyvezető nyilatkoztatása sem változtathatott az alperesi megállapításon, sőt, inkább azt erősítette. A tanú helyszíneket, időpontokat, eszközöket, személyeket nem tudott - vagy nem teljes körűen - megnevezni, ami a gazdasági esemény valóságos létét igazolta volna.
Az elsőfokú bíróság a perben kiegészítő bizonyítást tett lehetővé, további tanúkat hallgatott meg az ún. tulajdonátruházási nyilatkozatok tartalmi hitelessége kérdésében. Ez azonban csak annak megállapítására vezetett, hogy az M. Kft. a vizsgált időben bizonyos mennyiségű gabonával rendelkezhetett, de annak eredete, mennyisége, fajtája és a továbbértékesítés célja nem nyert bizonyítást. Erre nézve erősen ellentmondásos tanúvallomások születtek, a csatolt termékértékesítési szerződések időpontjai és körülményei kétségesek. Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy az alperesi határozatok nem jogsértőek.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a törvényeknek megfelelő új határozat hozatalát, ugyanakkor a felülvizsgálati kérelmében csak a III. negyedév megállapításait vitatta. Kifogásolta a felperes egyrészt, hogy számos bizonyítás már a bíróság előtt folyt le, a beszerzett információk pedig nem helyesen kerültek értékelésre. A számlák alakilag és tartalmilag is hitelesek voltak.
Mindebből következően az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat, a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, és nem volt figyelemmel a 7006/2008. APEH Irányelvre sem. Azt a dokumentumsort, ami az áru útját mutatta és már az adóeljárásban is csatolásra került, a bíróság sem vette figyelembe. Mindezzel sérült egyrészt az Art. 97. § (5)-(6) bekezdése, mert a bizonyítás a hatóság feladata lett volna, és nem bizonyított tényt az adózó terhére értékelni sem lehetett volna.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felperes már a felülvizsgálati eljárás során egy "felülvizsgálati kérelem kiegészítés" elnevezésű előkészítő iratot csatolt, melyben utalt az Európai Bíróság joggyakorlatára, a 2006/112. EK irányelvre és külön is kiemelte, hogy folyó év szeptemberében magyar ügyekben is születtek ítéletek, melyek jelen ügy elbírálásánál is relevánsak lehetnek. Eközben hivatkozott a C-80/11. és a C-142/11. számú ún. Mahagében-Dávid egyesített ügyekre, azon belül is a kellő körültekintés és a levonásra alkalmas számla mibenlétét illetően. Ez utóbbi kérdésben utalt a 24/1995. (XI. 22.) PM rendeletre is, ami a számla alkalmassági feltételeit rögzíti. Álláspontja szerint az általa befogadott számlák ennek mindenben megfeleltek.
A Kúria a megyei bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
Az Új Áfa. törvény 119. § (1) bekezdése szerint: "Az adólevonási jog akkor keletkezik - ha e törvény másként nem rendelkezik -, amikor az előzetesen felszámított adónak [120. §] megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani, ideértve azt az esetet is, amikor a fizetendő adó megállapítása a 196/B. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint történik."
A 120. § a) pontja értelmében: "Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany - ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet
a) termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany - ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is - rá áthárított;"
Az Szt. 166. § (2) bekezdése szerint: "A számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. A bizonylat szerkesztésekor a világosság elvét szem előtt kell tartani."
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdése értelmében: "A bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el."
A Kúria mindenekelőtt rögzíti, mivel a felülvizsgálati kérelem csak a III. negyedévre vonatkozó adóhatósági megállapításokat vitatta, ezért a felülvizsgálati ítélet is csak ebben a körben foglalhatott állást. Kiemeli továbbá a Kúria - a felperes kiegészítő beadványában foglaltakra tekintettel is -, hogy az Európai Bíróság ítéleteinek figyelemmel kísérése és a konkrét ügyekben való alkalmazása tárgyában a hazai bíróságok hivatalból járnak el, azaz az Európai Bíróság döntéseit a jogalkalmazás részévé teszik.
Ismert, hogy az Európai Bíróság az utóbbi időben valóban több - magyar ügyeket is érintő - indítvány alapján hozott ítéletet hozzáadottértékadó tárgykörben. Tény, hogy ezek az ítéletek számos szempontot adnak a nemzeti bíróságok számára is az áfa levonhatósága körében a joggyakorlat alakítására, ugyanakkor ezek az európai bírósági ítéletek nem zárják el a nemzeti bíróságokat attól, hogy e szempontokat az adott ügy sajátosságai, specialitásai, az egyedi tényállás figyelembevételével alkalmazzák. Olyannyira, hogy a fentiekben felhívott C-80/11. és a C-142/11. számú ún. Mahagében-Dávid egyesített ügyekben hozott ítélet 56. pontja maga juttatja kifejezésre a tagállamok részére biztosítandó mérlegelési mozgásteret. Ezen "mérlegelési mozgástér" fejeződik ki az ítélet 59. és 61. pontja együttes értelmezése során is, ugyanis az ítélet általános jelleggel sorolja fel azon szempontokat, melyek ellenőrzése elmulasztása önmagában nem vezethet az áfalevonás megtagadásához, viszont kifejti azt is, hogy konkrét esetben az adott ügy körülményétől függhet, hogy mi az az ésszerűen elvárható intézkedés, amely megakadályozhatja a csalárd ügyletben való részvételt.
Mindezek előrebocsátásával a Kúria jelen ügyben úgy látta, hogy az adóhivatal az adóigazgatási eljárásban objektív alapú bizonyítékokkal tudta alátámasztani, hogy a számlában foglalt gazdasági esemény nem a számlában foglalt felek között és módon ment végbe.
Az elsőfokú bíróság által a perben lefolytatott kiegészítő bizonyítás is ezt erősítette meg, azaz a beszerzett többlet-információk alapján sem igazolható a számlák valóságtartalma. Nem rótt az alperes a felperes terhére olyan kötelezettséget és nem vont le ebből olyan következtetést, ami az Európai Bíróság döntésével ne lenne összhangban.
A Kúria jogszerűségi szempontból vizsgálja felül a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletet a kérelemben foglalt keretek között. Felülmérlegelésre a jogszabályok lehetőséget nem adnak, illetve csak egészen kivételes esetben van erre mód, ha az ítélet kirívóan okszerűtlen, logikátlan vagy iratellenes. Jelen esetben ilyen ok nem áll fenn.
A Kúria mindössze az ítélet 7. oldalának 2. bekezdésében foglalt, a bizonyítással, bizonyítási teherrel kapcsolatos elsőfokú ítéleti megjegyzés kiegészítését illetőleg pontosítását tartja szükségesnek annyiban, hogy az adóhivatal objektív ismérvek alapján bizonyította, hogy a számlában foglalt módon a gazdasági esemény nem mehetett végbe, és ezt a felperes a bírósági eljárásban sem tudta megcáfolni, ellenbizonyítani. A felperes a felülvizsgálati kérelmében sem tudott felhozni olyan érveket, amelyek a felperesi keresetnek helyt adó döntést eredményezhettek volna.
Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Kúria, Kfv.I.35.749/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Békés Megyei Bíróság 2011. szeptember 13. napján kelt 7.K.23.003/2011/17. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 19. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Kúria a Békés Megyei Bíróság 7.K.23.003/2011/17. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 150 000 (százötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 679 700 (hatszázhetvenkilencezer-hétszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperesi társaságnál az adóhivatal áfa-bevallások pénzkiutalás előtti utólagos vizsgálatát végezte a 2009. év II. és III. negyedévére, melyekre külön-külön két határozatot hozott.A II. negyedév vonatkozásában nem fogadta el az M. Kft. által kiállított számlát áfa-levonásra alkalmasnak 2 640 000 Ft értékben, mivel álláspontja szerint a számla hiteltelen, a gazdasági esemény a felek között a számlában foglaltak szerint nem mehetett végbe. Az M. Kft. elérhetetlen, nincsenek iratok, nem bizonyított, hogy rendelkezett olyan fajta és mennyiségű áruval, amit a számla tartalmaz. Ezért az adóhivatal a fenti összegű adókülönbözetet - amely egyben adóhiánynak is minősült - a felperes terhére írta elő, és kiszabta annak szankcióit (adóbírság, késedelmi pótlék).
2009. III. negyedév vonatkozásában ugyancsak nem fogadta el a Máté-Gabona számláját áfa-levonásra alkalmasnak, továbbá az N. Bt. számláját sem, melynek eredményeképpen összesen 11 328 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére. Az N. Bt. vonatkozásában kapcsolódó vizsgálat alapján azt állapította meg, hogy a Bt. nem adhatta el a kukoricát a felperesnek, mert azt maga sem szerezte meg, illetőleg ez nem igazolható.
A határozatokkal szemben benyújtott fellebbezés nyomán eljárt alperes a II. negyedév vonatkozásában határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta, a III. negyedévet illetően pedig határozatával az elsőfokú hatóság határozatát részben megváltoztatta, az adóhiányt jogosulatlan igénylésnek minősítette, és egyúttal ezen határozatban megállapította a felperes által ténylegesen visszaigényelhető adó összegét is.
Az alperes rögzítette, hogy a felperes által csatolt dokumentumok és egyéb információk értékelése alapján nem azt vonta kétségbe, hogy a felperes rendelkezhetett gabonával, amit utána ő maga továbbértékesített külföldre, hanem azt, hogy az áru a két számlakibocsátótól származik-e, ugyanis az árualap eredete, beszerzése körülményei nem voltak megállapíthatók. A külföldi továbbértékesítést alátámasztó (pl. CMR) iratokkal nem lehet igazolni a beszerzés forrását. A becsatolt tulajdonátruházási nyilatkozatok nem alkalmasak a számla hitelességének alátámasztására. Ezekből még az sem derül ki, hogy ki volt a vevő és eladó, a tároló és tároltató, azon ismeretlen nevek szerepelnek.
A felperes mindkét határozattal szemben a bírósághoz fordult. Keresetében előadta, hogy a dokumentumok olyan sorát szolgáltatta a hatóságnak, melyből az értékesítés folyamata pontosan nyomon követhető lett volna. Tévedés, hogy nem bizonyította okirattal a gazdasági eseményt. Hivatkozott e körben a szerződésekre, fuvarlevelekre, CMR okmányokra.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság az egyesített perben hozott ítéletével a keresetet elutasította. Hivatkozott az ítélet egyebek mellett a 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Új áfa törvény) 119. § (1) bekezdésére, 120. § a) pontjára, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 166. § (2) bekezdésére az áfa-levonást megalapozó hiteles számla tartalmi és formai követelményei tekintetében, és rögzítette, hogy az egyik ilyen fontos feltétel, hogy a számlában feltüntetett gazdasági esemény a számlán lévő felek között és módon menjen végbe. Ez csak akkor valósulhat meg, ha a számlakibocsátó (eladó) valóban rendelkezik azon mennyiségű és fajtájú áruval, amit értékesíteni kíván, és a teljesítés körülményei térben és időben valóságosak. Kétség esetén az adóhatóságot tényállás-tisztázási, bizonyítási kötelezettség terheli az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (3)-(4) bekezdése alapján.
Megállapította a bíróság, hogy jelen esetben az adóhivatal ezen kötelezettségének eleget tett. Kapcsolódó vizsgálatot végzett, illetőleg kísérelt meg a számlakibocsátóknál és a számlázási láncban részt vett egyéb szervezeteknél. Az elérhető személyeket meghallgatta, a rendelkezésre álló dokumentumokat az értékelés körébe vonta. Mindezek eredményeképpen sem lehetett megállapítani, hogy a szóban forgó számlákon feltüntetett áru a számlakibocsátótól származott volna.
Az N. Bt. esetén az ő beszállítójánál, a P. Bt-nél lefolytatott vizsgálat arra jutott, hogy a Bt. az áru eredetét és a tevékenység folytatásának feltételeit nem tudta igazolni.
Az N. Bt. vonatkozásában egyébiránt az adóhatóság jogerős határozattal állapította meg, hogy a felperes felé kibocsátott számláján lévő 46,7 tonna kukorica értékesítése nem tekinthető valós gazdasági eseménynek. Az M. Kft.-nél elérhetetlenség miatt nem lehetett kapcsolódó vizsgálatot lefolytatni. A volt ügyvezető nyilatkoztatása sem változtathatott az alperesi megállapításon, sőt, inkább azt erősítette. A tanú helyszíneket, időpontokat, eszközöket, személyeket nem tudott - vagy nem teljes körűen - megnevezni, ami a gazdasági esemény valóságos létét igazolta volna.
Az elsőfokú bíróság a perben kiegészítő bizonyítást tett lehetővé, további tanúkat hallgatott meg az ún. tulajdonátruházási nyilatkozatok tartalmi hitelessége kérdésében. Ez azonban csak annak megállapítására vezetett, hogy az M. Kft. a vizsgált időben bizonyos mennyiségű gabonával rendelkezhetett, de annak eredete, mennyisége, fajtája és a továbbértékesítés célja nem nyert bizonyítást. Erre nézve erősen ellentmondásos tanúvallomások születtek, a csatolt termékértékesítési szerződések időpontjai és körülményei kétségesek. Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy az alperesi határozatok nem jogsértőek.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte a Pp. 275. § (4) bekezdése szerint az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a törvényeknek megfelelő új határozat hozatalát, ugyanakkor a felülvizsgálati kérelmében csak a III. negyedév megállapításait vitatta. Kifogásolta a felperes egyrészt, hogy számos bizonyítás már a bíróság előtt folyt le, a beszerzett információk pedig nem helyesen kerültek értékelésre. A számlák alakilag és tartalmilag is hitelesek voltak.
Mindebből következően az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat, a bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, és nem volt figyelemmel a 7006/2008. APEH Irányelvre sem. Azt a dokumentumsort, ami az áru útját mutatta és már az adóeljárásban is csatolásra került, a bíróság sem vette figyelembe. Mindezzel sérült egyrészt az Art. 97. § (5)-(6) bekezdése, mert a bizonyítás a hatóság feladata lett volna, és nem bizonyított tényt az adózó terhére értékelni sem lehetett volna.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felperes már a felülvizsgálati eljárás során egy "felülvizsgálati kérelem kiegészítés" elnevezésű előkészítő iratot csatolt, melyben utalt az Európai Bíróság joggyakorlatára, a 2006/112. EK irányelvre és külön is kiemelte, hogy folyó év szeptemberében magyar ügyekben is születtek ítéletek, melyek jelen ügy elbírálásánál is relevánsak lehetnek. Eközben hivatkozott a C-80/11. és a C-142/11. számú ún. Mahagében-Dávid egyesített ügyekre, azon belül is a kellő körültekintés és a levonásra alkalmas számla mibenlétét illetően. Ez utóbbi kérdésben utalt a 24/1995. (XI. 22.) PM rendeletre is, ami a számla alkalmassági feltételeit rögzíti. Álláspontja szerint az általa befogadott számlák ennek mindenben megfeleltek.
A Kúria a megyei bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
Az Új áfa törvény 119. § (1) bekezdése szerint: "Az adólevonási jog akkor keletkezik - ha e törvény másként nem rendelkezik -, amikor az előzetesen felszámított adónak [120. §] megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani, ideértve azt az esetet is, amikor a fizetendő adó megállapítása a 196/B. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint történik."
A 120. § a) pontja értelmében: "Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany - ilyen minőségében - a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet
a) termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany - ideértve az Eva. hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is - rá áthárított;"
Az Szt. 166. § (2) bekezdése szerint: "A számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. A bizonylat szerkesztésekor a világosság elvét szem előtt kell tartani."
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdése értelmében: "A bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el."
A Kúria mindenekelőtt rögzíti, mivel a felülvizsgálati kérelem csak a III. negyedévre vonatkozó adóhatósági megállapításokat vitatta, ezért a felülvizsgálati ítélet is csak ebben a körben foglalhatott állást. Kiemeli továbbá a Kúria - a felperes kiegészítő beadványában foglaltakra tekintettel is -, hogy az Európai Bíróság ítéleteinek figyelemmel kísérése és a konkrét ügyekben való alkalmazása tárgyában a hazai bíróságok hivatalból járnak el, azaz az Európai Bíróság döntéseit a jogalkalmazás részévé teszik.
Ismert, hogy az Európai Bíróság az utóbbi időben valóban több - magyar ügyeket is érintő - indítvány alapján hozott ítéletet hozzáadottértékadó tárgykörben. Tény, hogy ezek az ítéletek számos szempontot adnak a nemzeti bíróságok számára is az áfa levonhatósága körében a joggyakorlat alakítására, ugyanakkor ezek az európai bírósági ítéletek nem zárják el a nemzeti bíróságokat attól, hogy e szempontokat az adott ügy sajátosságai, specialitásai, az egyedi tényállás figyelembe vételével alkalmazzák. Olyannyira, hogy a fentiekben felhívott C-80/11. és a C-142/11. számú ún. Mahagében-Dávid egyesített ügyekben hozott ítélet 56. pontja maga juttatja kifejezésre a tagállamok részére biztosítandó mérlegelési mozgásteret. Ezen "mérlegelési mozgástér" fejeződik ki az ítélet 59. és 61. pontja együttes értelmezése során is, ugyanis az ítélet általános jelleggel sorolja fel azon szempontokat, melyek ellenőrzése elmulasztása önmagában nem vezethet az áfalevonás megtagadásához, viszont kifejti azt is, hogy konkrét esetben az adott ügy körülményétől függhet, hogy mi az az ésszerűen elvárható intézkedés, amely megakadályozhatja a csalárd ügyletben való részvételt.
Mindezek előrebocsátásával a Kúria jelen ügyben úgy látta, hogy az adóhivatal az adóigazgatási eljárásban objektív alapú bizonyítékokkal tudta alátámasztani, hogy a számlában foglalt gazdasági esemény nem a számlában foglalt felek között és módon ment végbe.
Az elsőfokú bíróság által a perben lefolytatott kiegészítő bizonyítás is ezt erősítette meg, azaz a beszerzett többlet-információk alapján sem igazolható a számlák valóságtartalma. Nem rótt az alperes a felperes terhére olyan kötelezettséget és nem vont le ebből olyan következtetést, ami az Európai Bíróság döntésével ne lenne összhangban.
A Kúria jogszerűségi szempontból vizsgálja felül a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletet a kérelemben foglalt keretek között. Felülmérlegelésre a jogszabályok lehetőséget nem adnak, illetve csak egészen kivételes esetben van erre mód, ha az ítélet kirívóan okszerűtlen, logikátlan vagy iratellenes. Jelen esetben ilyen ok nem áll fenn.
A Kúria mindössze az ítélet 7. oldalának 2. bekezdésében foglalt, a bizonyítással, bizonyítási teherrel kapcsolatos elsőfokú ítéleti megjegyzés kiegészítését illetőleg pontosítását tartja szükségesnek annyiban, hogy az adóhivatal objektív ismérvek alapján bizonyította, hogy a számlában foglalt módon a gazdasági esemény nem mehetett végbe, és ezt a felperes a bírósági eljárásban sem tudta megcáfolni, ellenbizonyítani. A felperes a felülvizsgálati kérelmében sem tudott felhozni olyan érveket, amelyek a felperesi keresetnek helyt adó döntést eredményezhettek volna.
Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Kúria a perköltségről a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján rendelkezett.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog miatt le nem rótt illeték viseléséről a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján döntött, annak rögzítése mellett, hogy az összeg megállapításánál a vitatott perértéket vette alapul.
Budapest, 2012. november 29.
Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró
(Kúria, Kfv. I. 35.749/2011.)