adozona.hu
BH+ 2013.5.210
BH+ 2013.5.210
Munkavállaló is valószínűsítheti a törvényességi felügyeleti eljárás megindításához fűződő jogi érdekét, arról azonban a bíróságnak egyedileg, az adott ügy összes körülményének figyelembevételével kell dönteni [2006. évi V. tv. (Ctv.) 77. § (1) bek. c) pontja, (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
2003. április 22-től dr. K. L. volt a kérelmezett egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság ügyvezetője. E tisztségét munkaviszonyban látta el.
2010. július 1-jével B.-M. A. is ügyvezetői megbízatást kapott.
2010. július 15-ei hatállyal dr. K. L. ügyvezetői tisztsége megszűnt, az önálló képviseleti jogára vonatkozó adatok a cégjegyzékből törlésre kerültek.
Ezt megelőzően, 2010. június 28-án a kérelmezett cég jogi személy tagjának vezérigazgatója értesítette őt az ügyvezető igazgatói munk...
BH+ 2013.5.210 Munkavállaló is valószínűsítheti a törvényességi felügyeleti eljárás megindításához fűződő jogi érdekét, arról azonban a bíróságnak egyedileg, az adott ügy összes körülményének figyelembevételével kell dönteni [2006. évi V. tv. (Ctv.) 77. § (1) bek. c) pontja, (3) bek.].
2003. április 22-től dr. K. L. volt a kérelmezett egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság ügyvezetője. E tisztségét munkaviszonyban látta el.2010. július 1-jével B.-M. A. is ügyvezetői megbízatást kapott.
2010. július 15-ei hatállyal dr. K. L. ügyvezetői tisztsége megszűnt, az önálló képviseleti jogára vonatkozó adatok a cégjegyzékből törlésre kerültek.
Ezt megelőzően, 2010. június 28-án a kérelmezett cég jogi személy tagjának vezérigazgatója értesítette őt az ügyvezető igazgatói munkakörből adódó feladatainak ellátása alóli, 2010. június 28-tól 2010. július 24-ig tartó teljes körű mentesítésről. Arról, hogy a mentesítés időtartama alatt a munkaköréből származó jogait nem gyakorolhatja, munkavégzési kötelezettség nem terheli, a munkavégzés helyére csak az intézkedést közlő vezérigazgató engedélyével léphet be. Az ügyvezetőnek át kellett adnia a munkaköri feladatai ellátásához biztosított különböző tárgyi eszközöket, be kellett számolnia a folyamatban lévő, halasztást nem tűrő ügyekről. A munkavégzés alóli mentesítés időtartama alatt megillette őt a személyi alapbére. Az intézkedés a munkaviszonyát egyebekben nem érintette.
A kérelmező, a kérelmezett cég munkavállalójaként, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 74. § (1) bekezdés b), c)</a> és d) pontjára hivatkozva törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását kezdeményezte. Kérte dr. K. L. ügyvezető igazgatói munkakörből adódó feladatai alóli mentesítést elrendelő intézkedés, mint jogszabálysértő határozat megsemmisítését a Ctv. 81. § (1) bekezdés c) pontja alapján.
Az eljárás lefolytatásához fűződő jogi érdekét a kérelmezettel fennálló munkaviszonyára hivatkozással valószínűsítette. Állította, hogy a munkavállalók, köztük a kérelmező nem kapott írásbeli tájékoztatást arról, hogy az eltávolított ügyvezető helyett, az új ügyvezető megbízásáig, illetve azt követően, amíg a cégnek két ügyvezetője is volt, ki volt jogosult a munkáltatói jogkör gyakorlására.
A kérelmezett cég a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránti kérelem elutasítását vagy az eljárás megszüntetését kérte.
Az elsőfokú bíróság a törvényességi felügyeleti eljárást megszüntette, és kötelezte a kérelmezett céget 5000 Ft állam javára történő megfizetésére.
Határozatának indokolása szerint, először azt vizsgálta, a kérelmező a Ctv. 77. § (1) bekezdés c) pontja alapján jogosult volt-e a törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezni. Megállapította, hogy a kérelmező a munkáltatói igazolás becsatolásával bizonyította a munkaviszonyának fennállását. Arra tekintettel valószínűsítette az eljárás megindításához szükséges jogi érdekét. A határozatnak nem minősülő, azzal szemben a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) által biztosított jogorvoslattal általa nem támadható intézkedés közvetlen hatással volt a munkaviszonyából származó jogaira és kötelezettségeire a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 74. § (1) bekezdése alapján. Ez utóbbi jogszabály ugyanis azt tartalmazza: a munkáltató köteles a munkavállalóval közölni, hogy a munkaviszonyból eredő munkáltatói jogokat és kötelességeket (munkáltatói jogkör) mely szerv vagy személy gyakorolja, illetve teljesíti.
A cégbíróság az ügy érdemében megállapította, hogy a kérelmezett cég tagja nevében tett 2010. június 28-i intézkedés a Gt. 22. § (6) bekezdését és 31. § (1) bekezdését sértette, mert az ügyvezető törvényes képviseleti jogát elvonta. Az új ügyvezető megválasztásával és e tény cégjegyzékbe való bejegyzésével, valamint a régi ügyvezető szabályszerű visszahívásával, az erre vonatkozó adatoknak a cégnyilvántartásból törlésével a jogellenes állapot kiküszöbölődött. A Ctv. 80. § (3) bekezdése alapján ezért helye volt az eljárás megszüntetésének.
A kérelmező fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a törvényességi felügyeleti eljárás iránti kérelmet elutasította. Kötelezte a kérelmezőt, hogy fizessen meg az államnak 15 000 Ft felügyeleti illetéket, továbbá a kérelmezett részére 20 000 Ft + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló elsőfokú, valamint 7000 Ft fellebbezési illetékből és 10 000 Ft + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú eljárási költséget.
Az ítélőtábla kifejtette: a törvényességi felügyeleti eljárás a cégnyilvántartás közhitelességének érvényesülését szolgálja. Annak megindításához fűződő jogi érdekeltségét egy, a Ctv. 77. § (1) bekezdés c) pontja alapján kérelmet előterjesztő fél abban az esetben valószínűsítheti eredményesen, ha megállapítható, a hozandó döntés, amely valamely, a cégre vagy tagjaira (részvényeseire) vonatkozó cégjegyzéki adatot érint, a jogállására közvetlenül kihatással lehet, azt alakíthatja, annak folytán jogokat szerezhet, vagy kötelezettségtől mentesülhet.
A kérelmező az eljárás megindításához fűződő jogi érdekeltségét kizárólag a kérelmezett gazdasági társasággal fennálló alkalmazotti jogviszonyában jelölte meg. A munkaviszony az Mt.</a> által szabályozott jogviszony. A munkáltatói, valamint a munkavállalói jogokra és kötelezettségekre a társasági jogviszonyban bekövetkezett változások önmagukban nem hatnak ki. A munkaszerződés tartalmát és feltételeit a törvényes képviselő személyének változása nem alakítja. A társaságnak a társasági jog szabályaitól lényegesen különböző munkajogi rendelkezések alapján kell a munkavállalóval szembeni munkáltatói jogokat gyakorolni és a kötelezettségeit teljesíteni. A kérelmezőnek, a további értékelhető tények előadása nélküli, kizárólag a munkaviszonyra hivatkozással állított jogi érdekeltsége ezért nem valószínűsítette, hogy a törvényességi felügyeleti eljárás eredménye, az abban hozott érdemi határozat, a kérelmezett társasággal fennálló jogviszonyát érintheti. A Ctv. 77. § (1) bekezdés c) pontja alapján nem volt jogosult a jelen eljárás kezdeményezésére, a kérelmét a Ctv. 77. § (3) bekezdése alapján el kellett utasítani.
Miután a kérelmezett társaság fellebbezése eredményre vezetett, a másodfokú bíróság kötelezte a kérelmezőt a felügyeleti illetéknek az állam részére történő megfizetésére az illetékekről szóló 1990.évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 65. § (2) és (3) bekezdése alapján, továbbá a kérelmezettnek az első- és a másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíjból és fellebbezési illetékből álló eljárási költségeinek megtérítésére.
A jogerős végzés ellen a kérelmező terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Annak hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását vagy a jogerős végzés hatályon kívül helyezésével az elsőfokú végzés helyben hagyását kérte. Igényt tartott a fellebbezési és felülvizsgálati költségeinek kérelmezett cég általi megfizetésére is.
Állította, hogy a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 215. §-át, a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 57. § (1) bekezdését, a Ctv. 77. § (1) bekezdés c) pontját, a Pp. 253. § (2) bekezdését, az Itv. 65. § (3) bekezdését.
Előadta, - az alapul szolgáló jogszabály egyértelmű megjelölése nélkül - hogy a másodfokú bíróságnak a kérelmezett cég fellebbezését érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítania, mert az a jogi képviselő szabályszerű ellenjegyzése nélkül került benyújtásra. Nem tartalmazta a fellebbező fél székhelyét, a jogi képviselőjének nevét.
Vitatta, hogy az elsőfokú eljárás során, a felek által előterjesztett nyilatkozatokra tekintettel a másodfokú eljárás tárgyát képezhette a kérelmező eljárás kezdeményezési jogosultsága. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal ellentétes döntésének meghozatala előtt nem adott módot a jogi érdekét megalapozó további nyilatkozat, bizonyítékok előterjesztésére. Véleménye az volt, ennek hiányában az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezésének, és e körben az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozathozatalra utasításának lett volna csak helye. A kérelem elutasításával a másodfokú bíróság megsértette a tisztességes eljárásra vonatkozó szabályokat.
A kérelmező állította, jogi érdekét valószínűsítette. Elnöki tanácsadói munkakört töltött be, a munkáltatói jogokat felette közvetlenül az ügyvezető gyakorolta. Ez okból a kérelmezett céggel fennálló jogviszonyára közvetlenül kihatott az ügyvezető jogellenes eltávolítása. Érdemben hivatkozott arra, hogy a kérelmezett cég nem tartotta be a szervezetére és működésére vonatkozó szabályokat, valamint a létesítő okiratában foglaltakat. A közhiteles és nyilvános cégjegyzékbe bejegyzett ügyvezető igazgatót eltávolította, munkakörétől megfosztotta, a székhelyről kitiltotta, anélkül, hogy további vagy másik ügyvezető kijelölésére sor került volna.
Előadta azt is, hogy az állam javára fizetendő illetékben való marasztalásnak csak akkor van helye, ha a kérelmet a bíróság jogsértés hiányában utasítja el. Mivel a kérelmének elutasítására más okból, azért került sor, mert az eljárás kezdeményezése iránti jogosultságát a másodfokú bíróság nem ismerte el, illetékfizetési kötelezettsége nem áll fenn. Jogszabály egyértelmű megjelölése nélkül jogszabálysértőnek tartotta hogy az ügyvédi munkadíjra eső általános forgalmi adót összegszerűen nem jelölte meg a másodfokú bíróság.
A kérelmezett cég a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Ctv. 72. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy a támadott határozat az alábbiakra tekintettel nem jogszabálysértő.
A Kúria a kérelmező által megjelölt okokból nem tartotta eljárási szabályokkal ellentétesnek a kérelmezett cég fellebbezésének érdemi elbírálását. Azt a szabályszerű jogi képviseleti meghatalmazással rendelkező ügyvédi iroda nyújtotta be, bélyegzőjével ellátva. Annak tartalmából megállapítható, hogy mely ügyben került benyújtásra. Bár a másodfokú eljárásban a Pp. 239. § folytán irányadó Pp. 93. § (1) bekezdése alapján azon a kérelmező lakcíme, illetve a kérelmezett cég székhelye nem került feltüntetésre, ez a hiányosság a másodfokú bíróság érdemi döntésére nem hatott ki. Az eljárási iratokban a kérelmező lakcíme, illetve a kérelmezett cég székhelyének címe fellelhető volt, azt a kérelmező törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezése iránti kérelme tartalmazta. A kérelmezett cégre nézve a szükséges adatok, annak cégkivonatában, és a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt alapító okiratában is fellelhetők voltak.
A jogerős végzés nem sérti a Pp. 215. §-át sem. A kérelmezett cég a fellebbezésének 3. oldalán vitatta a kérelmező eljárás kezdeményezésére való jogosultságát. A másodfokú bíróságnak ezért e kérdéssel foglalkoznia kellett. Döntése előtt a kérelmezett cég fellebbezését a kérelmező kézhez kapta, arra észrevételt is tett. Jogi érdekeltségével kapcsolatban a 16. sorszám alatti beadványa 5. pontjában nyilatkozott. Megismerhette a fellebbezésre adott észrevételére tett, a kérelmezett cégtől származó 18. sorszámú válasziratot is, melynek 2. oldalán ismét felmerült az eljárásban való részvételével kapcsolatos jogosultság kérdése. E beadványra 22. sorszámú beadványát ugyancsak előterjeszthette. Így a kérelmezőnek egyenlő esélye és alkalma volt arra, hogy a tény- és jogkérdésekben véleményt nyilvánítson, az ügyben releváns adatokat ugyanolyan teljességben és mélységben megismerhesse mint a kérelmezett cég, ezért az általa hivatkozott, az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított pártatlan elbíráláshoz való joga sem sérült.
Az ügy érdemében a kérelmező azért sérelmezte a jogerős végzést, mert változatlan álláspontja szerint jogosult volt törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezni, jogi érdeke fennállt. A korábban már kifejtettek mellett új tényként adta elő, hogy elnöki tanácsadói munkakörében felette a munkáltatói jogokat közvetlenül az ügyvezető gyakorolta. Annak eltávolítása a jogviszonyára ez okból is közvetlenül kihatott. Ezt a tényállítást, a Kúria a Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében nem vehette figyelembe. A felülvizsgálati eljárásban ugyanis a megelőző eljárások során már rendelkezésre állt iratok alapján kell dönteni, bizonyítás felvételének nincs helye.
A Kúria egyetértett a jogerős végzésben a kérelmező eljárási jogosultságának hiányára vonatkozó jogi állásponttal.
A bírói gyakorlat szerint - a Ctv. 77. § (1) bekezdés c) pontja alapján - jogilag érdekeltnek tekintendő a cég tagja, vezető tisztségviselője, a felügyelőbizottság tagja, ha igényét más eljárás keretében nem tudja érvényesíteni, valamint bizonyos esetekben a cégnek az az alkalmazottja, illetve más személy is, akinek jogait egy cégjegyzéki adat, a cég általa törvénysértőnek tekintett működése sérti, feltéve, hogy más eljárás keretében nem tudja az őt sértő helyzet megszüntetését elérni. Elviekben tehát nem kizárt, hogy a munkavállaló is valószínűsítheti a törvényességi felügyeleti eljárás megindításához fűződő jogi érdekét. Erről azonban a bíróságnak egyedileg, az adott ügy összes körülményének figyelembe vételével kell döntenie. Jelen esetben a kérelmező általánosságban sérelmezte a kialakult helyzetet. Nem jelölt meg olyan konkrét, a munkaviszonyából eredő jogot vagy kötelezettséget, amelyet nem tudott gyakorolni, illetve teljesíteni a kérelmezett cég egyedüli tagjának sérelmezett intézkedése következtében. Maga hivatkozott az elsőfokú bíróság jogi érdekeltségének igazolására felhívó végzésére előterjesztett 3. sorszámú iratában, hogy munkaviszonnyal kapcsolatos igénye még nem keletkezett. A kérelmezett cég fellebbezésére adott észrevételében, - amikor egyébként munkaviszonya saját állítása szerint már nem állt fenn - ezt megismételte azzal a kiegészítéssel, hogy csupán a munkaviszony alanyi oldala sérült. Pótlólagosan előterjesztett 22. sorszámú észrevételében pedig úgy nyilatkozott, hogy az eljárás kezdeményezésére munkavállalói joga gyakorlása, valamint a cég törvényes működése iránti szakmai felelősségvállalása keretében került sor a cég törvényes működésének helyreállítása érdekében.
A eshetőlegesen bekövetkezhető jogsérelem, illetve a jogsérelem fennállásának elvi lehetősége azonban nem teremt közvetlen jogi érdeket. Akinek a kifogásolt döntésből származó érdeksérelme közvetlenül nem mutatható ki, nem jogosult törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását kérelmezni. A közvetett jogi érdek nem elégséges. Ellenkező esetben bárki kezdeményezhetne törvényességi felügyeleti eljárást, ami a jogalkotó szándékával ellentétes, mert ennek megakadályozása érdekében korlátozta az előterjesztésre jogosultak körét.
A Kúria egyetért a másodfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy önmagában a kérelmező munkaviszonya nem keletkeztetett jogi érdeket a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására. Így a jogerős végzés nem ellentétes a Ctv. 77. § (1) bekezdés c) pontjában írt szabállyal sem.
Miután a törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezése során elsődlegesen - érdemben - abban a kérdésben kell döntenie az eljáró bíróságnak, hogy arra jogosult nyújtotta-e be a kérelmet, helyesen járt el mind az első- mind a másodfokú bíróság, amikor először e körben vizsgálódott. A másodfokú bíróság helytálló jogi álláspontja alapján az eljárás lefolytatása iránti kérelmet a Ctv. 77. § (3) bekezdése szerint - az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva - elutasította. A kérelmező jogosultsága hiányában alaptalanul kezdeményezte a törvényességi felügyeleti eljárást, így az Itv. 65. § (3) bekezdésének helytálló alkalmazásával kötelezte őt a másodfokú bíróság a felügyeleti illeték megfizetésére. E jogszabály ugyanis az alaptalanul eljárást kezdeményező fél illetékfizetési kötelezettségéről rendelkezik.
A jogerős végzésnek a kérelmezett ügyvédi munkadíjból álló költségeinek megfizetésére vonatkozó rendelkezése az általános forgalmi adó mértékét számszerűsítve nem vitásan nem tartalmazza. Miután jogszabály - az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 82. §-a - arról egyértelműen, bárki által megismerhető módon rendelkezik, - annak mértéke a másodfokú határozat meghozatalakor 25% volt - a Kúria jogszabálysértést e körben sem észlelt.
A felülvizsgálati kérelemmel támadott, a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést a kifejtett indokokkal hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.092/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Fővárosi Bíróságon mint Cégbíróságon Cgt.01-10/012356 számon kezdeményezett és a Fővárosi Ítélőtábla 2011. október 28-án kelt 13.Cgtf.44.630/2011/2. számú végzésével jogerősen befejezett törvényességi felügyeleti eljárásban a jogerős végzés ellen a kérelmező által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.Kötelezi a kérelmezőt, hogy a kérelmezett részére 15 napon belül fizessen meg 13 300 (tizenháromezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
2003. április 22-től dr. K. L. volt a kérelmezett egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság ügyvezetője. E tisztségét munkaviszonyban látta el.2010. július 1-jével B.-M. A. is ügyvezetői megbízatást kapott.
2010. július 15-ei hatállyal dr. K. L. ügyvezetői tisztsége megszűnt, az önálló képviseleti jogára vonatkozó adatok a cégjegyzékből törlésre kerültek.
Ezt megelőzően, 2010. június 28-án a kérelmezett cég jogi személy tagjának vezérigazgatója értesítette őt az ügyvezetői igazgatói munkakörből adódó feladatainak ellátása alóli, 2010. június 28-tól 2010. július 24-ig tartó teljes körű mentesítésről. Arról, hogy a mentesítés időtartama alatt a munkaköréből származó jogait nem gyakorolhatja, munkavégzési kötelezettség nem terheli, a munkavégzés helyére csak az intézkedést közlő vezérigazgató engedélyével léphet be. Az ügyvezetőnek át kellett adnia a munkaköri feladatai ellátásához biztosított különböző tárgyi eszközöket, be kellett számolnia a folyamatban lévő, halasztást nem tűrő ügyekről. A munkavégzés alóli mentesítés időtartama alatt megillette őt a személyi alapbére. Az intézkedés a munkaviszonyát egyebekben nem érintette.
A kérelmező, a kérelmezett cég munkavállalójaként, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 74. § (1) bekezdés b), c)</a> és d) pontjára hivatkozva törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását kezdeményezte. Kérte dr. K. L. ügyvezető igazgatói munkakörből adódó feladatai alóli mentesítést elrendelő intézkedés, mint jogszabálysértő határozat megsemmisítését a Ctv. 81. § (1) bekezdés c) pontja alapján.
Az eljárás lefolytatásához fűződő jogi érdekét a kérelmezettel fennálló munkaviszonyára hivatkozással valószínűsítette. Állította, hogy a munkavállalók, köztük a kérelmező nem kapott írásbeli tájékoztatást arról, hogy az eltávolított ügyvezető helyett, az új ügyvezető megbízásáig, illetve azt követően, amíg a cégnek két ügyvezetője is volt, ki volt jogosult a munkáltatói jogkör gyakorlására.
A kérelmezett cég a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatása iránti kérelem elutasítását vagy az eljárás megszüntetését kérte.
Az elsőfokú bíróság a törvényességi felügyeleti eljárást megszüntette, és kötelezte a kérelmezett céget 5000 Ft állam javára történő megfizetésére.
Határozatának indokolása szerint, először azt vizsgálta, a kérelmező a Ctv. 77. § (1) bekezdés c) pontja alapján jogosult volt-e a törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezni. Megállapította, hogy a kérelmező a munkáltatói igazolás becsatolásával bizonyította a munkaviszonyának fennállását. Arra tekintettel valószínűsítette az eljárás megindításához szükséges jogi érdekét. A határozatnak nem minősülő, azzal szemben a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) által biztosított jogorvoslattal általa nem támadható intézkedés közvetlen hatással volt a munkaviszonyából származó jogaira és kötelezettségeire a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 74. § (1) bekezdése alapján. Ez utóbbi jogszabály ugyanis azt tartalmazza: a munkáltató köteles a munkavállalóval közölni, hogy a munkaviszonyból eredő munkáltatói jogokat és kötelességeket (munkáltatói jogkör) mely szerv vagy személy gyakorolja, illetve teljesíti.
A cégbíróság az ügy érdemében megállapította, hogy a kérelmezett cég tagja nevében tett 2010. június 28-i intézkedés a Gt. 22. § (6) bekezdését és 31. § (1) bekezdését sértette, mert az ügyvezető törvényes képviseleti jogát elvonta. Az új ügyvezető megválasztásával és e tény cégjegyzékbe való bejegyzésével, valamint a régi ügyvezető szabályszerű visszahívásával, az erre vonatkozó adatoknak a cégnyilvántartásból törlésével a jogellenes állapot kiküszöbölődött. A Ctv. 80. § (3) bekezdése alapján ezért helye volt az eljárás megszüntetésének.
A kérelmező fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a törvényességi felügyeleti eljárás iránti kérelmet elutasította. Kötelezte a kérelmezőt, hogy fizessen meg az államnak 15 000 Ft felügyeleti illetéket, továbbá a kérelmezett részére 20 000 Ft + Áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló elsőfokú, valamint 7000 Ft fellebbezési illetékből és 10 000 Ft + Áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú eljárási költséget.
Az ítélőtábla kifejtette: a törvényességi felügyeleti eljárás a cégnyilvántartás közhitelességének érvényesülését szolgálja. Annak megindításához fűződő jogi érdekeltségét egy, a Ctv. 77. § (1) bekezdés c) pontja alapján kérelmet előterjesztő fél abban az esetben valószínűsítheti eredményesen, ha megállapítható, a hozandó döntés, amely valamely, a cégre vagy tagjaira (részvényeseire) vonatkozó cégjegyzéki adatot érint, a jogállására közvetlenül kihatással lehet, azt alakíthatja, annak folytán jogokat szerezhet, vagy kötelezettségtől mentesülhet.
A kérelmező az eljárás megindításához fűződő jogi érdekeltségét kizárólag a kérelmezett gazdasági társasággal fennálló alkalmazotti jogviszonyában jelölte meg. A munkaviszony az Mt.</a> által szabályozott jogviszony. A munkáltatói, valamint a munkavállalói jogokra és kötelezettségekre a társasági jogviszonyban bekövetkezett változások önmagukban nem hatnak ki. A munkaszerződés tartalmát és feltételeit a törvényes képviselő személyének változása nem alakítja. A társaságnak a társasági jog szabályaitól lényegesen különböző munkajogi rendelkezések alapján kell a munkavállalóval szembeni munkáltatói jogokat gyakorolni és a kötelezettségeit teljesíteni. A kérelmezőnek, a további értékelhető tények előadása nélküli, kizárólag a munkaviszonyra hivatkozással állított jogi érdekeltsége ezért nem valószínűsítette, hogy a törvényességi felügyeleti eljárás eredménye, az abban hozott érdemi határozat, a kérelmezett társasággal fennálló jogviszonyát érintheti. A Ctv 77. § (1) bekezdés c) pontja alapján nem volt jogosult a jelen eljárás kezdeményezésére, a kérelmét a Ctv. 77. § (3) bekezdése alapján el kellett utasítani.
Miután a kérelmezett társaság fellebbezése eredményre vezetett, a másodfokú bíróság kötelezte a kérelmezőt a felügyeleti illetéknek az állam részére történő megfizetésére az illetékekről szóló 1990.évi XCIII törvény (a továbbiakban: Ctv.) 65. § (2) és (3) bekezdése alapján, továbbá a kérelmezettnek az első- és a másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíjból és fellebbezési illetékből álló eljárási költségeinek megtérítésére.
A jogerős végzés ellen a kérelmező terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Annak hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását vagy a jogerős végzés hatályon kívül helyezésével az elsőfokú végzés helyben hagyását kérte. Igényt tartott a fellebbezési és felülvizsgálati költségeinek kérelmezett cég általi megfizetésére is.
Állította, hogy a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 215. §-át, a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 57. § (1) bekezdését, a Ctv. 77. § (1) bekezdés c) pontját, a Pp. 253. § (2) bekezdését, az Itv. 65. § (3) bekezdését.
Előadta, - az alapul szolgáló jogszabály egyértelmű megjelölése nélkül - hogy a másodfokú bíróságnak a kérelmezett cég fellebbezését érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítania, mert az a jogi képviselő szabályszerű ellenjegyzése nélkül került benyújtásra. Nem tartalmazta a fellebbező fél székhelyét, a jogi képviselőjének nevét.
Vitatta, hogy az elsőfokú eljárás során, a felek által előterjesztett nyilatkozatokra tekintettel a másodfokú eljárás tárgyát képezhette a kérelmező eljárás kezdeményezési jogosultsága. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal ellentétes döntésének meghozatala előtt nem adott módot a jogi érdekét megalapozó további nyilatkozat, bizonyítékok előterjesztésére. Véleménye az volt, ennek hiányában az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezésének, és e körben az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozathozatalra utasításának lett volna csak helye. A kérelem elutasításával a másodfokú bíróság megsértette a tisztességes eljárásra vonatkozó szabályokat.
A kérelmező állította, jogi érdekét valószínűsítette. Elnöki tanácsadói munkakört töltött be, a munkáltatói jogokat felette közvetlenül az ügyvezető gyakorolta. Ez okból a kérelmezett céggel fennálló jogviszonyára közvetlenül kihatott az ügyvezető jogellenes eltávolítása. Érdemben hivatkozott arra, hogy a kérelmezett cég nem tartotta be a szervezetére és működésére vonatkozó szabályokat, valamint a létesítő okiratában foglaltakat. A közhiteles és nyilvános cégjegyzékbe bejegyzett ügyvezető igazgatót eltávolította, munkakörétől megfosztotta, a székhelyről kitiltotta, anélkül, hogy további vagy másik ügyvezető kijelölésére sor került volna.
Előadta azt is, hogy az állam javára fizetendő illetékben való marasztalásnak csak akkor van helye, ha a kérelmet a bíróság jogsértés hiányában utasítja el. Mivel a kérelmének elutasítására más okból, azért került sor, mert az eljárás kezdeményezése iránti jogosultságát a másodfokú bíróság nem ismerte el, illetékfizetési kötelezettsége nem áll fenn. Jogszabály egyértelmű megjelölése nélkül jogszabálysértőnek tartotta, hogy az ügyvédi munkadíjra eső általános forgalmi adót összegszerűen nem jelölte meg a másodfokú bíróság.
A kérelmezett cég a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Ctv. 72. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. Megállapította, hogy a támadott határozat az alábbiakra tekintettel nem jogszabálysértő.
A Kúria a kérelmező által megjelölt okokból nem tartotta eljárási szabályokkal ellentétesnek a kérelmezett cég fellebbezésének érdemi elbírálását. Azt a szabályszerű jogi képviseleti meghatalmazással rendelkező ügyvédi iroda nyújtotta be, bélyegzőjével ellátva. Annak tartalmából megállapítható, hogy mely ügyben került benyújtásra. Bár a másodfokú eljárásban is a Pp. 239. § folytán irányadó Pp. 93. § (1) bekezdése alapján azon a kérelmező lakcíme, illetve a kérelmezett cég székhelye nem került feltüntetésre, ez a hiányosság a másodfokú bíróság érdemi döntésére nem hatott ki. Az eljárási iratokban a kérelmező lakcíme, illetve a kérelmezett cég székhelyének címe fellelhető volt, azt a kérelmező törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezése iránti kérelme tartalmazta. A kérelmezett cégre nézve a szükséges adatok, annak cégkivonatában, és a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt alapító okiratában is fellelhetők voltak.
A jogerős végzés nem sérti a Pp.</a> 215-át sem. A kérelmezett cég a fellebbezésének 3. oldalán vitatta a kérelmező eljárás kezdeményezésére való jogosultságát. A másodfokú bíróságnak ezért e kérdéssel foglalkoznia kellett. Döntése előtt a kérelmezett cég fellebbezését a kérelmező kézhez kapta, arra észrevételt is tett. Jogi érdekeltségével kapcsolatban a 16. sorszám alatti beadványa 5. pontjában nyilatkozott. Megismerhette a fellebbezésre adott észrevételére tett, a kérelmezett cégtől származó 18. sorszámú válasziratot is, melynek 2. oldalán ismét felmerült az eljárásban való részvételével kapcsolatos jogosultság kérdése. E beadványra 22. sorszámú beadványát ugyancsak előterjeszthette. Így a kérelmezőnek egyenlő esélye és alkalma volt arra, hogy a tény- és jogkérdésekben véleményt nyilvánítson, az ügyben releváns adatokat ugyanolyan teljességben és mélységben megismerhesse mint a kérelmezett cég, ezért az általa hivatkozott, az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított pártatlan elbíráláshoz való joga sem sérült.
Az ügy érdemében a kérelmező azért sérelmezte a jogerős végzést, mert változatlan álláspontja szerint jogosult volt törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezni, jogi érdeke fennállt. A korábban már kifejtettek mellett új tényként adta elő, hogy elnöki tanácsadói munkakörében felette a munkáltatói jogokat közvetlenül az ügyvezető gyakorolta. Annak eltávolítása a jogviszonyára ez okból is közvetlenül kihatott. Ezt a tényállítást, a Kúria a Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében nem vehette figyelembe. A felülvizsgálati eljárásban ugyanis a megelőző eljárások során már rendelkezésre állt iratok alapján kell dönteni, bizonyítás felvételének nincs helye.
A Kúria egyetértett a jogerős végzésben a kérelmező eljárási jogosultságának hiányára vonatkozó jogi állásponttal.
A bírói gyakorlat szerint - a Ctv.77. § (1) bekezdés c) pontja alapján - jogilag érdekeltnek tekintendő a cég tagja, vezető tisztségviselője, a felügyelőbizottság tagja, ha igényét más eljárás keretében nem tudja érvényesíteni, valamint bizonyos esetekben a cég azon alkalmazottja, illetve más személy is, akinek jogait egy cégjegyzéki adat, a cég általa törvénysértőnek tekintett működése sérti, feltéve, hogy más eljárás keretében nem tudja az őt sértő helyzet megszüntetését elérni. Elviekben tehát nem kizárt, hogy a munkavállaló is valószínűsítheti a törvényességi felügyeleti eljárás megindításához fűződő jogi érdekét. Erről azonban a bíróságnak egyedileg, az adott ügy összes körülményének figyelembe vételével kell döntenie. Jelen esetben a kérelmező általánosságban sérelmezte a kialakult helyzetet. Nem jelölt meg olyan konkrét, a munkaviszonyából eredő jogot vagy kötelezettséget, amelyet nem tudott gyakorolni, illetve teljesíteni a kérelmezett cég egyedüli tagjának sérelmezett intézkedése következtében. Maga hivatkozott az elsőfokú bíróság jogi érdekeltségének igazolására felhívó végzésére előterjesztett 3. sorszámú iratában, hogy munkaviszonnyal kapcsolatos igénye még nem keletkezett. A kérelmezett cég fellebbezésére adott észrevételében, - amikor egyébként munkaviszonya saját állítása szerint már nem állt fenn - ezt megismételte azzal a kiegészítéssel, hogy csupán a munkaviszony alanyi oldala sérült. Pótlólagosan előterjesztett 22. sorszámú észrevételében pedig úgy nyilatkozott, hogy az eljárás kezdeményezésére munkavállalói joga gyakorlása, valamint a cég törvényes működése iránti szakmai felelősségvállalása keretében került sor a cég törvényes működésének helyreállítása érdekében.
Az eshetőlegesen bekövetkezhető jogsérelem, illetve a jogsérelem fennállásának elvi lehetősége azonban nem teremt közvetlen jogi érdeket. Akinek a kifogásolt döntésből származó érdeksérelme közvetlenül nem mutatható ki, nem jogosult törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását kérelmezni. A közvetett jogi érdek nem elégséges. Ellenkező esetben bárki kezdeményezhetne törvényességi felügyeleti eljárást, ami a jogalkotó szándékával ellentétes, hiszen ennek megakadályozása érdekében korlátozta az előterjesztésre jogosultak körét.
A Kúria egyetért a másodfokú bíróság azon megállapításával, hogy önmagában a kérelmező munkaviszonya nem keletkeztetett jogi érdeket a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására. Így a jogerős végzés nem ellentétes a Ctv. 77. § (1) bekezdés c) pontjában írt szabállyal sem.
Miután a törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezése során elsődlegesen - érdemben - abban a kérdésben kell döntenie az eljáró bíróságnak, hogy arra jogosult nyújtotta-e be a kérelmet, helyesen járt el mind az első- mind a másodfokú bíróság, amikor először e körben vizsgálódott. A másodfokú bíróság helytálló jogi álláspontja alapján az eljárás lefolytatása iránti kérelmet a Ctv. 77. § (3) bekezdése szerint - az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva - elutasította. A kérelmező jogosultsága hiányában alaptalanul kezdeményezte a törvényességi felügyeleti eljárást, így az Itv.65. § (3) bekezdésének helytálló alkalmazásával kötelezte őt a másodfokú bíróság a felügyeleti illeték megfizetésére. E jogszabály ugyanis az alaptalanul eljárást kezdeményező fél illetékfizetési kötelezettségéről rendelkezik.
A jogerős végzésnek a kérelmezett ügyvédi munkadíjból álló költségeinek megfizetésére vonatkozó rendelkezése az általános forgalmi adó mértékét számszerűsítve nem vitásan nem tartalmazza. Miután jogszabály - az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 82. §-a - arról egyértelműen, bárki által megismerhető módon rendelkezik, - annak mértéke a másodfokú határozat meghozatalakor 25% volt - a Kúria jogszabálysértést e körben sem észlelt.
A felülvizsgálati kérelemmel támadott, a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést a kifejtett indokokkal hatályában fenntartotta. A Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78 § (1) bekezdése értelmében kötelezte a az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő kérelmezőt a kérelmezett cég jogi képviseletével a felülvizsgálati eljárás során felmerült költség megfizetésére. Annak összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM r. (3)-(5) bekezdése és a 4/A. (1) bekezdése alapján, általános forgalmi adót magában foglaló összegben állapította meg.
Budapest, 2013. január 29.
dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. a tanács elnöke, dr. Hosszú Hedvig sk. előadó bíró, dr. Vezekényi Ursula sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.092/2012.)