adozona.hu
BH+ 2013.5.208
BH+ 2013.5.208
A felszámoló által a vagyonértékesítés során megkötött szerződés kifogás kapcsán indult eljárásban nem sérelmezhető. Mindaddig, amíg általános hatáskörű bíróság jogerősen nem állapítja meg az adásvételi szerződés érvénytelenségét, addig azt a Cstv. szabályainak alkalmazása szempontjából is érvényesnek kell tekinteni és a szerződés alapján befolyt vételárral való elszámolást a szerződés tartalmának figyelembevételével kell elvégezni [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 49/D. § (1) és (2) bek., 51. §, 54. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 2008. április 11-én indította meg, a kirendelt felszámoló az A. Kft.
A hitelező a felszámolóhoz bejelentette követelését, mely a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. § alapján biztosított hitelezői igényként került nyilvántartásba vételre, tekintettel arra, hogy a hitelező és az adós között 2006. március 24-én ingatla...
BH+ 2013.5.208 A felszámoló által a vagyonértékesítés során megkötött szerződés kifogás kapcsán indult eljárásban nem sérelmezhető. Mindaddig, amíg általános hatáskörű bíróság jogerősen nem állapítja meg az adásvételi szerződés érvénytelenségét, addig azt a Cstv. szabályainak alkalmazása szempontjából is érvényesnek kell tekinteni és a szerződés alapján befolyt vételárral való elszámolást a szerződés tartalmának figyelembevételével kell elvégezni [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 49/D. § (1) és (2) bek., 51. §, 54. §].
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság 2008. április 11-én indította meg, a kirendelt felszámoló az A. Kft.
A hitelező a felszámolóhoz bejelentette követelését, mely a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. § alapján biztosított hitelezői igényként került nyilvántartásba vételre, tekintettel arra, hogy a hitelező és az adós között 2006. március 24-én ingatlant terhelő keretbiztosítéki jelzálogszerződés, valamint keretbiztosítéki vagyont terhelő zálogszerződés jött létre.
A felszámoló a Cégközlöny 2008. július 31-ei számában nyilvános pályázatot tett közzé az adós eszközeinek értékesítésére. Az értékesítendő vagyontömeget 10 pontba sorolta. Az 1. pontban meghatározta, hogy a b.-i üzemanyag tároló telep mely helyrajzi számokon, milyen megjelöléssel, mekkora nagyságú ingatlanokon található. Külön közölte, hogy a telephelyen 14 db 1000 m3 és 1 db 600 m3 tartály található, valamint szintén külön azt, hogy a vagyoncsoport részét képezik a telephelyhez tartozó műszaki berendezések, gépek (áramfejlesztő, technológiai csővezeték, vizsgálólabor, szivattyúk stb.), irodai bútorok. Arról is tájékoztatást adott, hogy a telephely a működéshez szükséges szakhatósági és jövedéki engedéllyel nem rendelkezik.
A 2-9. sorszám alatt különböző számítástechnikai eszközök kerültek felsorolásra, 10. sorszám alatt pedig egy személygépkocsi.
A hirdetmény szerint pályázni lehetett vagyoncsoportonként vagy "egyes eszközökre tételesen, tételes pályázat esetén az adott csoporton belül sorszám vagy azonosító megjelölésével." A pályázatnak tartalmaznia kellett - többek között - a megvásárolni szándékozott vagyonelem pontos megnevezését, a hirdetmény pedig azt is tartalmazta, hogy a tételes eszközlista hol tekinthető meg.
A felszámoló 2008. augusztus 27-én két adásvételi szerződést kötött azzal a vevővel aki a szerződésekben foglaltak szerint - a "hirdetmény 1. pontjában felsorolt vagyoncsoportra" a legkedvezőbb ajánlatot tette. Az ingatlan adásvételi szerződés a h-i 0132/3, 0132/4 és 0134/47 hrsz.-ú ingatlanokra vonatkozott, 160 000 000 Ft vételár mellett. Az ingó adásvételi szerződés tárgyai a h.-i 0132/3, 0132/4 és 0134/47 hrsz.-ú ingatlanokon található ingóságok - a pályázati kiírás 2-10. pontjában felsorolt ingóságok kivételével -, amelyek a telephelyhez tartozó műszaki berendezések, gépek, műtárgyak, tárolótartályok, technológiai csővezeték, vizsgálati laboratórium, szivattyúk, irodakonténer, beléptető rendszer, iroda eszközök és bútorok, 1600 l tűzoltó habképző koncentrátum voltak.
A felszámoló az ingatlan értékesítés nettó bevételéből - többek között - 3 345 515 Ft értékesítési költség figyelembevételével 147 374 485 Ft-ban határozta meg a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján a hitelező kielégítésére fordítható összeget. Az ingóságok értékesítésének nettó 52 603 092 Ft bevételéből - többek között - 3 326 881 Ft költséget számolt el, melyek a következők: 6000 Ft vízdíj, 563 937 Ft telefon, 244 020 Ft üzemanyag, 2 482 024 Ft bér + járulékok, 2000 Ft illeték és 28 900 Ft számlanyomtatvány, postaköltség. Az ingóságok értékesítéséből a hitelező számára utalható összeget, a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésében meghatározott 50%-os szabály alapján 23 112 616 Ft-ban határozta meg.
A felszámoló így összesen 170 480 101 Ft-ot a hitelezőnek átutalt.
A hitelező kifogást terjesztett elő a felszámolóval szemben és arra kérte kötelezni őt, hogy a zálogjogos igénye kielégítésére fordított, összesen 170 480 101 Ft-on felül soron kívül utaljon át számára további 25 000 301 Ft-ot. Álláspontja szerint a felszámoló jogellenesen, a Ptk. 95. § (1) bekezdésében foglaltakat figyelmen kívül hagyva járt el, amikor külön szerződésben ingóságokként értékesítette az üzemanyagtároló telep ingatlan alkotórészeit.
Sérelmezte azt is, hogy értékesítési költségként olyan tételek kerültek elszámolásra, amelyek nem minősülnek annak. A számszakilag levezetett számításai szerint, amennyiben az ingatlan és az ingóságok vételárát együtt veszi figyelembe a felszámoló és abból csak az általa elismert 3 345 515 Ft értékesítési költség fizetése történik meg - egyéb elismert levonások mellett -, úgy számára 195 487 402 Ft járna a már átutalt összeg helyett.
A felszámoló részletesen megindokolta, hogy miért kötött két szerződést, valamint, hogy álláspontja szerint miért nem minősülnek az ingatlan alkotórészeinek az ingó adásvételi szerződésben felsorolt vagyontárgyak.
A felszámoló a költségekkel kapcsolatban elismerte, hogy a hitelezőnek megküldött a költségkimutatásból a hitelező bizonyos tételeket nem ismert el. Csatolta is az ezzel összefüggő iratokat, valamint kifejtette álláspontját az őrzés során felmerült vízhasználat, a számlanyomtatvány megvétele, a postaköltség, az alkalmazotti bér, mint elszámolt költségek vonatkozásában is.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Megállapította, hogy a kifogás kapcsán indult eljárásban a felek között kialakult jogvita eldöntésére nincs lehetőség. Ezt az álláspontját azzal indokolta, hogy a felszámoló mérlegelési körébe tartozik annak eldöntése, az adós vagyonát hogyan értékesíti, ezt a széles mérlegelési jogosultságát a Cstv. 54. §-ában szabályozott felelősségi rendszer korlátozza. Hivatkozott a bíróság a pályázati felhívás tartalmára is, valamint megállapította, hogy a felszámolónak az az intézkedése, miszerint a nyertes pályázóval 2 db adásvételi szerződés került megkötésre, tételes jogszabályt nem sért.
A hitelező fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Döntésének meghozatalakor abból indult ki, hogy abban a kérdésben kellett állást foglalnia a 2008. augusztus 27-én kelt ingó adásvételi szerződésben szereplő elemek alkotórésznek vagy tartozéknak tekinthetők-e, így osztották-e a fődolog (ingatlanok) sorsát, lehetett-e azokat önálló ingóságként értékesíteni vagy sem. Ennek alapulvételével a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint a hitelező az értékesítés költségeinek levonása után fennmaradó, az értékesítésből származó teljes vételárra igényt tarthat-e vagy nem. Az ítélőtábla megállapította, hogy az ingó adásvételi szerződésben szereplő ingóságok nem alkotórészei, és nem is tartozékai az üzemanyagtároló telep ingatlannak, valamint, hogy a felszámoló a vagyonértékesítés kapcsán jogszabálysértést nem követett el azzal, hogy az ingóságokat külön értékesítette, és e körben a hitelező követelését a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése alapján állapította meg. Utalt arra is a másodfokú bíróság a Ptk. 200. § (2) bekezdése kapcsán, hogy a kifogás alapján indult eljárás tárgya a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása lehet, az intézkedés eredményeként megkötött adásvételi szerződés érvénytelensége nem vizsgálható. A hitelező terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzéssel szemben arra hivatkozva, hogy az sérti a Ptk. 95. és 200. §-ait, a Cstv. preambulumát és 49/D. § (1) bekezdését. Előadta, hogy a felszámolónak törvényi kötelezettsége a hitelezői igény, így különösen a privilegizált jellegű jelzálogjogos követelés minél nagyobb mértékű kielégítése, mely esetében nem valósult meg. A vevő és az eladó megkerülte a Cstv. 49/D. §-ában leírtakat a két külön szerződés megkötésével, és így csökkentette a hitelező kielégítési alapját. Ha ugyanis egy szerződésben történik meg az ingatlan eladása, akkor a hitelező legalább 25 000 301 Ft-tal többet kap, mert nem érvényesül a 49/D. § (2) bekezdésében előírt 50%-os visszatartási határ. Azzal, hogy két szerződés megkötésére került sor, a felszámoló magatartása jó erkölcsbe is ütközik, mert nincs összhangban az ésszerű gazdálkodás követelményeivel, hiszen olyan indokolatlan szerződéskötésre került sor, amelyből a hitelezőt több tízmilliós kár éri. Hangsúlyozta, hogy a pályázat üzemanyagtároló telep eladásáról szólt, amelyhez elválaszthatatlanul hozzátartoznak az ingó adásvételi szerződésben felsorolt ingóságok. Az elválasztással az üzemanyagtároló telep használhatósága nemhogy számottevően csökkenne, de meg is szűnne, a jövőben ilyen célra nem lehetne használni. Előadta azt is, hogy a felszámoló által álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott szakvéleményt a mai napig nem kapta meg, számára ismeretlen annak tartalma. Hivatkozott arra is, hogy az ingatlan az adásvételt követően is üzemanyag tároló telepként működött, amit bizonyít, hogy az ingatlanra az adásvételt követően milliárdos nagyságrendű keretbiztosítéki jelzálogjogok kerültek bejegyzésre. E körben csatolta a H. 0134/47 hrsz.-ú ingatlan "E-hiteles tulajdoni lap- Teljes másolatát", valamint előadta azt is, nem kapott lehetőséget annak bizonyítására, hogy a vevő az ingatlan funkcióját nem változtatta meg.
A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében és megállapította, hogy az részben jogszabálysértő.
A kifogás tartalmából megállapítható, hogy az két részből tevődött össze. A hitelező egyrészt azt sérelmezte, hogy az ingatlanok alkotórészeit jelentő ingóságok külön szerződésben kerültek értékesítésre, és ennek következtében a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése alapján, az értékesítési költségek levonása után fennmaradt összegnek csak 50%-a került számára átutalásra. Másrészt a felszámoló által elszámolt összesen 6 672 396 Ft értékesítési költségből mindössze 3 345 515 Ft-ot tartott elfogadhatónak és e két elem együttes figyelembevételével határozta meg azt a 25 000 301 Ft-ot, amelynek további megfizetésére kérte kötelezni a felszámolót. A Kúria az ingóságok vonatkozásában történt külön szerződéskötést sérelmező kifogás elutasításával egyet ért, de annak indokolását az alábbiak szerint pontosítja: A felszámoló által az adós vagyona egy részének értékesítésére kiírt pályázat lehetővé tette a vagyoncsoportonkénti vagy az adott csoporton belül az egyes eszközökre tételesen történő pályázatot. Miután a szám szerint 10 vagyoncsoporton belül a 2-től 9-ig terjedő vagyoncsoportok kivétel nélkül 1 db ingóságot tüntettek fel, és kizárólag az 1-es számú vagyoncsoporton belül kerültek felsorolásra ingatlanok és ingóságok, az ingóságokon belül pedig tovább részletezett, külön megnevezett tárgyak, az "egyes eszközökre tételesen" történő pályázat lehetősége egyedül a b.-i üzemanyag tároló telep vonatkozásában volt lehetséges. A pályázat ilyen módon történő kiírását, mint felszámolói intézkedést a hitelező nem kifogásolta. A későbbi vevő részéről beérkezett pályázat nem áll rendelkezésre, de a megkötött szerződések "Előzmények" megállapításai szerint a vevő a "hirdetmény 1. pontjában felsorolt vagyoncsoportra" nyújtott be ajánlatot. A szerződések szerint tehát a vevő nem egyes eszközökre, tételesen pályázott, ugyanakkor két adásvételi szerződés megkötésére került sor, külön a vagyoncsoport ingatlanaira és külön az ingóságaira. Amikor erről a hitelező tudomást szerzett, nem támadta meg az ingó adásvételi szerződést az általános hatáskörű bíróság előtt, hanem a felszámolási eljárás keretén belül sérelmezte az abban foglaltakat, vagyis az ingóságok, mint alkotórészek ingatlantól történő elkülönítését. Ahogy azonban a bíróság a jogerős végzésében helytállóan kifejtette, a kifogás kapcsán indult eljárásban egy már létrejött szerződés érvénytelensége nem vizsgálható. A Cstv. 51. §-ában szabályozott kifogás ugyanis azon jog-, vagy érdeksérelmek elhárítására alkalmas, amelyeket a felszámoló a Cstv. rendelkezései által részére biztosított jogkörök gyakorlása során hozott intézkedéseivel vagy előírt kötelezettségeinek elmulasztásával okoz. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság a Cstv. 51. § (3) bekezdése értelmében a felszámoló intézkedését akkor semmisíti meg és az eredeti állapotot akkor állítja helyre, vagy a felszámoló részére új intézkedést megtételét akkor írja elő, ha a Cstv. valamely speciális szabályának megsértését állapítja meg. Ha a felszámoló alkotórészeket értékesített elkülönítve az ingatlanoktól, akkor nem a Cstv. hanem a Ptk. szabályait sértette meg, melynek reparációja peres eljárás keretében lehetséges, figyelemmel arra is, hogy a felszámolónak az adós vagyontárgyai értékesítésére vonatkozó intézkedése ugyan kifogással támadható, de csak addig, ameddig a bíróság a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazhatja. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság továbbá önmagában a felszámoló jogsértését nem állapíthatja meg, ha a jogkövetkezményeket nem vonhatja le, márpedig a nemperes felszámolási eljárásban szerződést nem semmisíthet meg és nem kötelezheti a felszámolót, valamint az eljárásban félnek nem minősülő személyt új szerződés kötésére, vagy az ingatlan adásvételi szerződés módosítására, mert a kifogásolási eljárásban a felszámolót csak a Cstv.-ben foglalt intézkedés megtételére lehet kötelezni. Mindebből az is következik, hogy mindaddig, amíg az általános hatáskörű bíróság peres eljárásban jogerősen nem állapítja meg az ingó adásvételi szerződés érvénytelenségét, addig azt a Cstv. szabályainak alkalmazása szempontjából is érvényesnek kell tekinteni és az elszámolást annak alapján kell elvégezni. Nincs jogi lehetőség arra, hogy az ingó adásvételi szerződésből befolyt vételárból az ingatlan adásvételi szerződéssel összefüggő szabályok szerint történjen meg a hitelező kielégítése, mert ez hallgatólagosan az ingó adásvételi szerződés érvénytelennek minősítését jelentené. Ha a felszámoló szerződéskötése a hitelezőnek kár okozott, úgy a Cstv. 54. §-a értelmében a felszámoló polgári jogi kártérítési felelősségének megállapítása iránt az általános hatáskörű bíróság előtt pert indíthat.
A Kúria a kifogás e része körében megállapította azt is, hogy az eljárási szabálysértésként felhozottak (a hitelező nem kapta meg a szakvéleményt, valamint nem kapott lehetőséget annak bizonyítására, hogy az ingatlan funkciója nem változott meg) nem állnak fenn. Az elsőfokú eljárás során a hitelező valóban jelezte, hogy a felszámoló nyilatkozatához csatolt okirati bizonyítékokat nem mellékelte számára a bíróság, azonban ezt követően az iratok megküldésre kerültek és a hitelező a 7. sorszámú beadványában nyilatkozott is a szakvéleményben foglaltakra. Az eljárás iratai szerint pedig bizonyítási indítványt az ingatlan változatlan funkciója kapcsán, nem terjesztett elő.
A kifogás másik része a befolyt vételárból egyes értékesítési költségek elszámolását sérelmezte.
A felszámoló az elsőfokú eljárás folyamán nyilatkozott az értékesítési költségekkel kapcsolatban is, azonban sem az első, sem a másodfokú bíróság e körben megállapításokat nem tett.
Tény, hogy a fellebbezés, valamint a felülvizsgálati kérelem szövege külön a felszámoló által elszámolt költségek sérelmezésére nem tért ki, azonban miután a hitelező a fellebbezésében (és a felülvizsgálati kérelmében) továbbra is a kifogásban megjelölt 25 301 000 Ft megfizetésére kéri kötelezni a felszámolót, így megállapítható, hogy tartalma szerint sérelmezte a felszámoló által értékesítési költségként elszámolt egyes tételeket. Az eljárt bíróságok a kifogást elutasító döntésükkel a kifogás e részét is elutasították anélkül, hogy annak tárgyában érdemi vizsgálatot folytattak volna, illetve hogy indokolási kötelezettségüknek eleget tettek volna. Ezért e körben a jogerős végzés megalapozatlan, így a Kúria a jogerős határozatot e részében az elsőfokú végzésre is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte a Pp. 275. § (4) bekezdése értelmében és az elsőfokú bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Egyebekben a kifogást elutasító jogerős végzést a Kúria hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
Az elsőfokú bíróságnak az új eljárás során vizsgálnia kell, hogy a sérelmezett értékesítési költségekként elszámolt tétekkel összefüggően a kifogás határidőben került-e előterjesztésre, és ha igen, úgy érdemben döntenie kell arról, hogy a felszámoló követett-e el jogsértést akkor, amikor 6000 Ft vízdíjat, 563 937 Ft telefondíjat, 244 020 Ft üzemanyagköltséget, 2 482 024 Ft bért és járulékait, 2000 Ft illetéket és 28 900 Ft számlanyomtatvány és postaköltséget értékesítési költségként elszámolt a befolyt vételár terhére.
(Kúria Gfv. VII. 30.168/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Vas Megyei Bíróságon Fpkh. 32/2008. számon indult eljárásban a Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2012. február 20-án kelt Fpkhf. II.25.173/2011/3. számú végzése ellen a kifogást előterjesztő által 14. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a jogerős végzésnek az értékesítés költségeinek elszámolását sérelmező kifogást elutasító rendelkezését az elsőfokú bíróság Fpkh.32/2008/10. sorszámú végzésére is kiterjedően hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot ebben a részben új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. Egyebekben a jogerős végzést hatályában fenntartja.A hitelező felülvizsgálati eljárási költségét 42 500 (Negyvenkettőezer-ötszáz) forintban állapítja meg.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:Az adós felszámolását az elsőfokú bíróság az 5.Fpk.18-08-000061 számú eljárásban 2008. április 11-én indította meg, a kirendelt felszámoló az A. Kft.
A hitelező a felszámolóhoz bejelentette követelését, mely a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 49/D. § alapján biztosított hitelezői igényként került nyilvántartásba vételre, tekintettel arra, hogy a hitelező és az adós között 2006. március 24-én ingatlant terhelő keretbiztosítéki jelzálogszerződés, valamint keretbiztosítéki vagyont terhelő zálogszerződés jött létre.
A felszámoló a Cégközlöny 2008. július 31-ei számában nyilvános pályázatot tett közzé az adós eszközeinek értékesítésére. Az értékesítendő vagyontömeget 10 pontba sorolta. Az 1. pontban meghatározta, hogy a b-i üzemanyag tároló telep mely helyrajzi számokon, milyen megjelöléssel, mekkora nagyságú ingatlanokon található. Külön közölte, hogy a telephelyen 14 db 1000 m2 és 1 db 600 m2 tartály található, valamint szintén külön azt, hogy a vagyoncsoport részét képezik a telephelyhez tartozó műszaki berendezések, gépek (áramfejlesztő, technológiai csővezeték, vizsgálólabor, szivattyúk stb.), irodai bútorok. Arról is tájékoztatást adott, hogy a telephely a működéshez szükséges szakhatósági és jövedéki engedéllyel nem rendelkezik.
A 2-9. sorszám alatt különböző számítástechnikai eszközök kerültek felsorolásra, 10. sorszám alatt pedig egy személygépkocsi.
A hirdetmény szerint pályázni lehetett vagyoncsoportonként vagy "egyes eszközökre tételesen, tételes pályázat esetén az adott csoporton belül sorszám vagy azonosító megjelölésével." A pályázatnak tartalmaznia kellett - többek között - a megvásárolni szándékozott vagyonelem pontos megnevezését, a hirdetmény pedig azt is tartalmazta, hogy a tételes eszközlista hol tekinthető meg.
A felszámoló 2008. augusztus 27-én két adásvételi szerződést kötött azzal a vevővel aki a szerződésekben foglaltak szerint - a "hirdetmény 1. pontjában felsorolt vagyoncsoportra" a legkedvezőbb ajánlatot tette. Az ingatlan adásvételi szerződés a h.-i 0132/3, 0132/4 és 0134/47 hrsz.-ú ingatlanokra vonatkozott, 160 000 000 Ft vételár mellett. Az ingó adásvételi szerződés tárgyai a h.-i 0132/3, 0132/4 és 0134/47 hrsz.-ú ingatlanokon található ingóságok - a pályázati kiírás 2-10. pontjában felsorolt ingóságok kivételével -, amelyek a telephelyhez tartozó műszaki berendezések, gépek, műtárgyak, tárolótartályok, technológiai csővezeték, vizsgálati laboratórium, szivattyúk, irodakonténer, beléptető rendszer, iroda eszközök és bútorok, 1600 l tűzoltó habképző koncentrátum voltak.
A felszámoló az ingatlan értékesítés nettó bevételéből - többek között - 3 345 515 Ft értékesítési költség figyelembe vételével 147 374 485 Ft-ban határozta meg a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján a hitelező kielégítésére fordítható összeget. Az ingóságok értékesítésének nettó 52 603 092 Ft bevételéből - többek között - 3 326 881 Ft költséget számolt el, melyek a következők: 6000 Ft vízdíj, 563 937 Ft telefon, 244 020 Ft üzemanyag, 2 482 024 Ft bér + járulékok, 2000 Ft illeték és 28 900 Ft számlanyomtatvány, postaköltség. Az ingóságok értékesítéséből a hitelező számára utalható összeget, a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésében meghatározott 50%-os szabály alapján 23 112 616 Ft-ban határozta meg.
A felszámoló így összesen 170 480 101 Ft-ot a hitelezőnek átutalt.
A hitelező kifogást terjesztett elő a felszámolóval szemben és arra kérte kötelezni őt, hogy a zálogjogos igénye kielégítésére fordított, összesen 170 480 101 Ft-on felül soron kívül utaljon át számára további 25 000 301 Ft-ot. Álláspontja szerint a felszámoló jogellenesen, a Ptk. 95. § (1) bekezdésében foglaltakat figyelmen kívül hagyva járt el, amikor külön szerződésben ingóságokként értékesítette az üzemanyagtároló telep ingatlan alkotórészeit.
Sérelmezte azt is, hogy értékesítési költségként olyan tételek kerültek elszámolásra, amelyek nem minősülnek annak. A számszakilag levezetett számításai szerint, amennyiben az ingatlan és az ingóságok vételárát együtt veszi figyelembe a felszámoló és abból csak az általa elismert 3 345515 Ft értékesítési költség fizetése történik meg - egyéb elismert levonások mellett -, úgy számára 195 487 402 Ft járna a már átutalt összeg helyett.
A felszámoló részletesen megindokolta, hogy miért kötött két szerződést, valamint, hogy álláspontja szerint miért nem minősülnek az ingatlan alkotórészeinek az ingó adásvételi szerződésben felsorolt vagyontárgyak.
A felszámoló a költségekkel kapcsolatban elismerte, hogy a hitelezőnek megküldött a költségkimutatásból a hitelező bizonyos tételeket nem ismert el. Csatolta is az ezzel összefüggő iratokat, valamint kifejtette álláspontját az őrzés során felmerült vízhasználat, a számlanyomtatvány megvétele, a postaköltség, az alkalmazotti bér, mint elszámolt költségek vonatkozásában is.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította. Megállapította, hogy a kifogás kapcsán indult eljárásban a felek között kialakult jogvita eldöntésére nincs lehetőség. Ezt az álláspontját azzal indokolta, hogy a felszámoló mérlegelési körébe tartozik annak eldöntése, az adós vagyonát hogyan értékesíti, ezt a széles mérlegelési jogosultságát a Cstv. 54. §-ában szabályozott felelősségi rendszer korlátozza. Hivatkozott a bíróság a pályázati felhívás tartalmára is, valamint megállapította, hogy a felszámolónak az az intézkedése, miszerint a nyertes pályázóval 2 db adásvételi szerződés került megkötésre, tételes jogszabályt nem sért.
A hitelező fellebbezése alapján eljárt Győri Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Döntésének meghozatalakor abból indult ki, hogy abban a kérdésben kellett állást foglalnia a 2008. augusztus 27-én kelt ingó adásvételi szerződésben szereplő elemek alkotórésznek vagy tartozéknak tekinthetők-e, így osztották-e a fődolog (ingatlanok) sorsát, lehetett-e azokat önálló ingóságként értékesíteni vagy sem. Ennek alapul vételével a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint a hitelező az értékesítés költségeinek levonása után fennmaradó, az értékesítésből származó teljes vételárra igényt tarthat-e vagy nem.
Az ítélőtábla megállapította, hogy az ingó adásvételi szerződésben szereplő ingóságok nem alkotórészei, és nem is tartozékai az üzemanyagtároló telep ingatlannak, valamint, hogy a felszámoló a vagyonértékesítés kapcsán jogszabálysértést nem követett el azzal, hogy az ingóságokat külön értékesítette, és e körben a hitelező követelését a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése alapján állapította meg. Utalt arra is a másodfokú bíróság a Ptk. 200. § (2) bekezdése kapcsán, hogy a kifogás alapján indult eljárás tárgya a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása lehet, az intézkedés eredményeként megkötött adásvételi szerződés érvénytelensége nem vizsgálható.
A hitelező terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzéssel szemben arra hivatkozva, hogy az sérti a Ptk. 95. és 200. §-ait, a Cstv. preambulumát és 49/D. § (1) bekezdését.
Előadta, hogy a felszámolónak törvényi kötelezettsége a hitelezői igény, így különösen a privilegizált jellegű jelzálogjogos követelés minél nagyobb mértékű kielégítése, mely esetében nem valósult meg. A vevő és az eladó megkerülte a Cstv. 49/D. §-ában leírtakat a két külön szerződés megkötésével, és így csökkentette a hitelező kielégítési alapját. Ha ugyanis egy szerződésben történik meg az ingatlan eladása, akkor a hitelező legalább 25 000 301 Ft-tal többet kap, mert nem érvényesül a 49/D. § (2) bekezdésében előírt 50%-os visszatartási határ. Azzal, hogy két szerződés megkötésére került sor, a felszámoló magatartása jó erkölcsbe is ütközik, mert nincs összhangban az ésszerű gazdálkodás követelményeivel, hiszen olyan indokolatlan szerződéskötésre került sor, amelyből a hitelezőt több tízmilliós kár éri. Hangsúlyozta, hogy a pályázat üzemanyagtároló telep eladásáról szólt, amelyhez elválaszthatatlanul hozzátartoznak az ingó adásvételi szerződésben felsorolt ingóságok. Az elválasztással az üzemanyagtároló telep használhatósága nemhogy számottevően csökkenne, de meg is szűnne, a jövőben ilyen célra nem lehetne használni. Előadta azt is, hogy a felszámoló által álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott szakvéleményt a mai napig nem kapta meg, számára ismeretlen annak tartalma. Hivatkozott arra is, hogy az ingatlan az adásvételt követően is üzemanyag tároló telepként működött, amit bizonyít, hogy az ingatlanra az adásvételt követően milliárdos nagyságrendű keretbiztosítéki jelzálogjogok kerültek bejegyzésre. E körben csatolta a H. 0134/47 hrsz.-ú ingatlan "E-hiteles tulajdoni lap- Teljes másolatát", valamint előadta azt is, nem kapott lehetőséget annak bizonyítására, hogy a vevő az ingatlan funkcióját nem változtatta meg.
A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében és megállapította, hogy az részben jogszabálysértő.
A kifogás tartalmából megállapítható, hogy az két részből tevődött össze. A hitelező egyrészt azt sérelmezte, hogy az ingatlanok alkotórészeit képező ingóságok külön szerződésben kerültek értékesítésre, és ennek következtében a Cstv. 49/D. § (2) bekezdése alapján, az értékesítési költségek levonása után fennmaradt összegnek csak 50%-a került számára átutalásra. Másrészt a felszámoló által elszámolt összesen 6 672 396 Ft értékesítési költségből mindössze 3 345 515 Ft-ot tartott elfogadhatónak és e két elem együttes figyelembe vételével határozta meg azt a 25 000 301 Ft-ot, amelynek további megfizetésére kérte kötelezni a felszámolót.
A Kúria az ingóságok vonatkozásában történt külön szerződéskötést sérelmező kifogás elutasításával egyet ért, de annak indokolását az alábbiak szerint pontosítja:
A felszámoló által az adós vagyona egy részének értékesítésére kiírt pályázat lehetővé tette a vagyoncsoportonkénti vagy az adott csoporton belül az egyes eszközökre tételesen történő pályázatot. Mivel a szám szerint 10 vagyoncsoporton belül a 2-től 9-ig terjedő vagyoncsoportok kivétel nélkül 1 db ingóságot tüntettek fel, és kizárólag az 1-es számú vagyoncsoporton belül kerültek felsorolásra ingatlanok és ingóságok, az ingóságokon belül pedig tovább részletezett, külön megnevezett tárgyak, az "egyes eszközökre tételesen" történő pályázat lehetősége egyedül a b-i üzemanyag tároló telep vonatkozásában volt lehetséges. A pályázat ilyen módon történő kiírását, mint felszámolói intézkedést a hitelező nem kifogásolta.
A későbbi vevő részéről beérkezett pályázat nem áll rendelkezésre, de a megkötött szerződések "Előzmények" megállapításai szerint a vevő a "hirdetmény 1. pontjában felsorolt vagyoncsoportra" nyújtott be ajánlatot. A szerződések szerint tehát a vevő nem egyes eszközökre, tételesen pályázott, ugyanakkor két adásvételi szerződés megkötésére került sor, külön a vagyoncsoport ingatlanaira és külön az ingóságaira. Amikor erről a hitelező tudomást szerzett, nem támadta meg az ingó adásvételi szerződést az általános hatáskörű bíróság előtt, hanem a felszámolási eljárás keretén belül sérelmezte az abban foglaltakat, vagyis az ingóságok, mint alkotórészek ingatlantól történő elkülönítését. Ahogy azonban a bíróság a jogerős végzésében helytállóan kifejtette, a kifogás kapcsán indult eljárásban egy már létrejött szerződés érvénytelensége nem vizsgálható. A Cstv. 51. §-ában szabályozott kifogás ugyanis azon jog-, vagy érdeksérelmek elhárítására alkalmas, amelyeket a felszámoló a Cstv. rendelkezései által részére biztosított jogkörök gyakorlása során hozott intézkedéseivel vagy előírt kötelezettségeinek elmulasztásával okoz. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság a Cstv. 51. § (3) bekezdése értelmében a felszámoló intézkedését akkor semmisíti meg és az eredeti állapotot akkor állítja helyre, vagy a felszámoló részére új intézkedést megtételét akkor írja elő, ha a Cstv. valamely speciális szabályának megsértését állapítja meg. Ha a felszámoló alkotórészeket értékesített elkülönítve az ingatlanoktól, akkor nem a Cstv. hanem a Ptk. szabályait sértette meg, melynek reparációja peres eljárás keretében lehetséges, figyelemmel arra is, hogy a felszámolónak az adós vagyontárgyai értékesítésére vonatkozó intézkedése ugyan kifogással támadható, de csak addig, ameddig a bíróság a Cstv. 51. §-ának (3) bekezdésében meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazhatja. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság továbbá önmagában a felszámoló jogsértését nem állapíthatja meg, ha a jogkövetkezményeket nem vonhatja le, márpedig a nemperes felszámolási eljárásban szerződést nem semmisíthet meg, és nem kötelezheti a felszámolót, valamint az eljárásban félnek nem minősülő személyt új szerződés kötésére, vagy az ingatlan adásvételi szerződés módosítására, mert a kifogásolási eljárásban a felszámolót csak a Cstv.-ben foglalt intézkedés megtételére lehet kötelezni. Mindebből az is következik, hogy mindaddig, amíg az általános hatáskörű bíróság peres eljárásban jogerősen nem állapítja meg az ingó adásvételi szerződés érvénytelenségét, addig azt a Cstv. szabályainak alkalmazása szempontjából is érvényesnek kell tekinteni és az elszámolást annak alapján kell elvégezni. Nincs jogi lehetőség arra, hogy az ingó adásvételi szerződésből befolyt vételárból az ingatlan adásvételi szerződéssel összefüggő szabályok szerint történjen meg a hitelező kielégítése, mert ez hallgatólagosan az ingó adásvételi szerződés érvénytelennek minősítését jelentené. Ha a felszámoló szerződéskötése a hitelezőnek kár okozott, úgy a Cstv. 54. §-a értelmében a felszámoló polgári jogi kártérítési felelősségének megállapítása iránt az általános hatáskörű bíróság előtt pert indíthat.
A Kúria a kifogás e része körében megállapította azt is, hogy az eljárási szabálysértésként felhozottak (a hitelező nem kapta meg a szakvéleményt, valamint nem kapott lehetőséget annak bizonyítására, hogy az ingatlan funkciója nem változott meg) nem állnak fenn. Az elsőfokú eljárás során a hitelező valóban jelezte, hogy a felszámoló nyilatkozatához csatolt okirati bizonyítékokat nem mellékelte számára a bíróság, azonban ezt követően az iratok megküldésre kerültek és a hitelező az Fpkh.32/2008/7. számú beadványában nyilatkozott is a szakvéleményben foglaltakra. Az eljárás iratai szerint pedig bizonyítási indítványt az ingatlan változatlan funkciója kapcsán, nem terjesztett elő.
A kifogás másik része a befolyt vételárból egyes értékesítési költségek elszámolását sérelmezte.
A felszámoló az elsőfokú eljárás folyamán (Fpkh.32/2008/3. számú irat) nyilatkozott az értékesítési költségekkel kapcsolatban is, azonban sem az első, sem a másodfokú bíróság e körben megállapításokat nem tett.
Tény, hogy a fellebbezés, valamint a felülvizsgálati kérelem szövege külön a felszámoló által elszámolt költségek sérelmezésére nem tért ki, ugyanakkor miután a hitelező a fellebbezésében (és a felülvizsgálati kérelmében) továbbra is a kifogásban megjelölt 25 301 000 Ft megfizetésére kéri kötelezni a felszámolót, így megállapítható, hogy tartalma szerint sérelmezte a felszámoló által értékesítési költségként elszámolt egyes tételeket. Az eljárt bíróságok a kifogást elutasító döntésükkel a kifogás ezen részét is elutasították anélkül, hogy annak tárgyában érdemi vizsgálatot folytattak volna, illetve, hogy indokolási kötelezettségüknek eleget tettek volna. Ezért e körben a jogerős végzés megalapozatlan, így a Kúria a jogerős határozatot e részében az elsőfokú végzésre is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte a Pp. 275. § (4) bekezdése értelmében és az elsőfokú bíróságot e körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Egyebekben a kifogást elutasító jogerős végzést a Kúria hatályában fenntartotta a Pp. 75. § (3) bekezdése alapján.
Az elsőfokú bíróságnak az új eljárás során vizsgálnia kell, hogy a sérelmezett értékesítési költségekként elszámolt tétekkel összefüggően a kifogás határidőben került-e előterjesztésre, és ha igen, úgy érdemben döntenie kell arról, hogy a felszámoló követett-e el jogsértést akkor, amikor 6000 Ft vízdíjat, 563 937 Ft telefondíjat, 244 020 Ft üzemanyagköltséget, 2 482 024 Ft bért és járulékait, 2000 Ft illetéket és 28 900 Ft számlanyomtatvány és postaköltséget értékesítési költségként elszámolt a befolyt vételár terhére.
A Kúria részben hatályon kívül helyező határozatot hozott, mely azonban a kifogás egészét (a felszámoló kötelezése meghatározott összeg megfizetésére) érinti, így a Pp. 275. § (5) bekezdése alapján a felmerült felülvizsgálati eljárási költséget csupán megállapította, annak viselése tárgyában az elsőfokú bíróságnak kell határoznia. A hitelező költsége az Itv. 50. § (4) bekezdése szerinti 30 000 Ft illetékből, valamint a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (4) bekezdése és 4/A § (1) bekezdése alapján megállapított bruttó 12 700 Ft ügyvédi munkadíjból áll.
Budapest, 2012. december 6.
Dr. Török Judit sk. a tanács elnöke, Dr. Hosszú Hedvig sk. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.168/2012.)