adozona.hu
EH 2011.2432
EH 2011.2432
A beruházási adókedvezmény igénybevételét nem szolgáló bérbeadás alapján adókedvezmény nem számolható el [2000. évi C. tv. 26., 1996. évi VIII. tv. 1. §, 7. §, 2003. évi XCII. tv. 2. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2006. évre vonatkozóan 30 millió adóalap-csökkentő beruházási kedvezményt vett igénybe árokásó-rakodó, betonkeverő és betonpumpa, kotró-rakodógép beszerzéséhez. Ezeket a gépeket a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló gépek, berendezések, járművek számlacsoportjában tartotta nyilván. A felperes e gépeket nem maga használta, hanem építőipari tevékenységet folytató kapcsolt vállalkozásának adta bérbe.
Az elsőfokú adóhatóság 2006. adóév vonatkozásában a felperesnél bevallás...
EH 2011.2432 A beruházási adókedvezmény igénybevételét nem szolgáló bérbeadás alapján adókedvezmény nem számolható el [2000. évi C. tv. 26. §, 1996. évi LXXXI. tv. 1. §, 7. §, 2003. évi XCII. tv. 2. §].
A felperes 2006. évre vonatkozóan 30 millió adóalap-csökkentő beruházási kedvezményt vett igénybe árokásó-rakodó, betonkeverő és betonpumpa, kotró-rakodógép beszerzéséhez. Ezeket a gépeket a vállalkozási tevékenységet közvetlenül szolgáló gépek, berendezések, járművek számlacsoportjában tartotta nyilván. A felperes e gépeket nem maga használta, hanem építőipari tevékenységet folytató kapcsolt vállalkozásának adta bérbe.Az elsőfokú adóhatóság 2006. adóév vonatkozásában a felperesnél bevallások utólagos vizsgálatát végezte általános forgalmi adó és társasági adó adónemekben. Álláspontja szerint a felperes az adóalap-csökkentő beruházási kedvezményt nem vehette igénybe, a beszerzett gépeket az egyéb műszaki berendezések, gépek, járművek közé kellett volna sorolnia. Ezért a felperes terhére 5 611 000 Ft adókülönbözetet írt elő, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2010. július 22-ei határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását, illetve hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Döntését a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 26. § (4) bekezdésére, valamint a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 7. § (1) bekezdés zs) pontjára alapozta. Álláspontja szerint a felperes azért nem vehetett igénybe beruházási kedvezményt, mert a beszerzett gépek bérbeadásán kívül más részére építőipari gépet nem adott bérbe, a kosaras emelőgép nem minősül építőipari gépnek. A megvásárolt gépek nem a felperesi tevékenységi profilt meghatározó jellegűek, ezért a felperes a kedvezmény igénybevételére nem jogosult.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, elsődlegesen a keresetnek helyt adó ítélet meghozatalát, másodlagosan a megyei bíróság új eljárásra utasítását kérte. Előadta, hogy a vásárolt eszközök a felperesi vállalkozás tevékenységét közvetlenül szolgálták, hiszen a felperes építőipari gép bérbeadási tevékenységet végzett vállalkozási tevékenysége keretében. Hivatkozott a Tao. tv. 1. § (1), (5) bekezdésére, valamint az Sztv. 3. § (1) bekezdés 2. pontjára, 26. § (4) bekezdésére. Utalt arra, hogy az új cégjogi szabályok szerint a létesítő okiratban csak a fő tevékenységet kellett feltüntetni, ezért az a körülmény, hogy a felperes tevékenységi körében nem szerepelt az építőipari gépek bérbeadása, a kedvezmény igénybevételét nem akadályozza. Utalt arra is, hogy a felperes a bérlő gazdasági társasággal nem áll kapcsolat vállalkozási viszonyban, mert az egyébként azonos hat tulajdonos közül csak ketten hozzátartozói egymásnak. E körben utalt az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 178. § 17. pontjára, valamint a Tao. tv. 4. § 23. pontjára. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felperes 2006. évi elszámolását könyvvizsgáló hitelesítette, akit az adóhatóság az eljárásba elmulasztott bevonni.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte kifejtve, hogy az adóhatóság az eset összes körülményét megvizsgálva foglalt állást abban a kérdésben, hogy a megvásárolt eszközök a felperes vállalkozói tevékenységét közvetlenül vagy közvetve szolgálják-e. A felperes azonban nem végzett tevékenységet a vásárolt gépekkel és nem végzett építőipari gép bérbeadási tevékenységet, azokat csak a bérlő bt.-nek adta bérbe. Ezen túlmenően a kosaras emelőgép nem minősíthető építőipari gépnek, azt a felperes is hírközlési tevékenységéhez használta. Az alperes hangsúlyozta, hogy a kedvezménnyel érintett gépeket a felperes egy teljesen azonos tulajdonosi körrel rendelkező társaságnak adta bérbe, amely - veszteséges vállalkozás lévén - a kedvezményt nem tudta volna igénybe venni, ha a gépeket saját maga vásárolja meg. Az alperes álláspontja szerint tehát a megvásárolt eszközök a bérlő bt. tevékenységét szolgálták, nem a felperesét. Utalt arra, hogy a könyvvizsgálói jelentés az adóhatóságot az Art. 97. §-ában foglaltakra figyelemmel nem köti.
A felperes előkészítő iratában hivatkozott az adóhatóság ügyfélkapcsolati és tájékoztatási főosztályának állásfoglalására hangsúlyozva, hogy az abban foglaltak szerint a felperes a kedvezményt igénybe vehette.
Az alperes észrevételeiben hangsúlyozta, hogy a felperes nem rendeltetésszerűen gyakorolta jogait, a bérlő bt. részére történő bérbeadás valódi célja az adókedvezmény igénybevétele, nem bérbeadási tevékenység folytatása volt. A felperes újabb előkészítő iratában állította, hogy a kedvezmény igénybevétele jogszerűen történt.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az iratokból megállapítható, hogy az alperesi határozat a kedvezménnyel érintett eszközök beszerzésével összefüggésben az Art. 2. § (1) bekezdésére utalt megállapítva, hogy a felperes eljárása a rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközik. Az Art. 2. § (1) bekezdése szerint az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az adótörvények alkalmazásában nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése. A bírói gyakorlat az Art. 2. § (1) bekezdését összefüggésbe hozza és együtt alkalmazza a Tao. tv. 1. § (2) bekezdésének előírásával. (Kfv. V. 35.168/2010/7.) E szerint az adókötelezettséget, az adót befolyásoló, annak csökkenését eredményező szabály, adóelőny (adómentesség, adókedvezmény) annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja a szabály, az adóelőny célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg az érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a jogügylet tartalma alapján az állapítható meg, hogy annak célja csak adóelőny az egyik fél vagy a felek számára, akkor a jogügylet alapján elszámolható költség, ráfordítás, nem minősül a vállalkozás érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak, illetve adóelőny nem érvényesíthető.
Az idézett rendelkezésekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság nem találta jogszabálysértőnek az adóhatóság, illetve a megyei bíróság jogi álláspontját. Amint arra az adóhatóság rámutatott, a felperes a gépeket abból a célból vásárolta meg, hogy az azonos tulajdonosi körrel rendelkező bt.-nek bérbe adja. A kis- és középvállalkozások beruházási kedvezményét csak a felperes tudta elszámolni, a bérlő bt. veszteséges gazdálkodása miatt nem. Az alperes határozatának indokolásában az ezzel kapcsolatos megállapításokat az indokolás 5. oldal 2. bekezdésében rögzítette. E megállapítások közül a Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a felperes a megvásárolt gépeket a vele azonos tulajdonosi körrel rendelkező vállalkozásnak adta bérbe, más vállalkozás felé bérbeadási tevékenységet nem végzett, a beszerzett gépek a bérlő bt. tevékenységi körébe illeszkednek. A bérlő bt. veszteséges volt, ezért beruházási adókedvezmény igénybevételére nem lett volna lehetősége.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felperes az Art. 2. § (1) bekezdésének, a Tao. tv. 1. § (2) bekezdésének előírására figyelemmel adózás előtti eredményét nem csökkenthette jogszerűen az általa megvásárolt, bérbe adott gépekkel, mert a vásárlás, illetve bérbe adás nem az adóelőny célját valósította meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.283/2011.)