adozona.hu
ÍH 2013.42
ÍH 2013.42
ILLETÉK ÉS A KÖZZÉTÉTELI DÍJ A CÉGBÍRÓSÁG ÁLTAL KEZDEMÉNYEZETT FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN A kényszer-végelszámoló bejelentése alapján a cégbíróság által kezdeményezett felszámolási eljárásban az illeték, illetve a közzétételi díj megfizetésére sem a korábbi kényszer-végelszámoló, sem a cégbíróság nem kötelezhető, hanem azokat feljegyzett illetékként, illetve hitelezői igényként kell nyilvántartásba venni [Csődtv. 22. §, 37. §, Ctv. 118. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megyei bíróság, mint Cégbíróság a 2011. június 21. napján kelt végzésével kezdeményezte a 2011. február 22. napja óta végelszámolás alatt álló adós gazdálkodó szervezettel szemben felszámolási eljárás lefolytatását.
Az elsőfokú bíróság az adós felszámolását elrendelte, és kötelezte az adóst, hogy fizessen meg 50 000 Ft eljárási illetéket az államnak, 25 000 Ft közzétételi költségtérítést pedig a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak. A felszámolás kezdő időpontja 2011. szeptember 29...
ÍH 2013.42 ILLETÉK ÉS A KÖZZÉTÉTELI DÍJ A CÉGBÍRÓSÁG ÁLTAL KEZDEMÉNYEZETT FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSBAN
A kényszer-végelszámoló bejelentése alapján a cégbíróság által kezdeményezett felszámolási eljárásban az illeték, illetve a közzétételi díj megfizetésére sem a korábbi kényszer-végelszámoló, sem a cégbíróság nem kötelezhető, hanem azokat feljegyzett illetékként, illetve hitelezői igényként kell nyilvántartásba venni [Csődtv. 22. §, 37. §, Ctv. 118. §].
A megyei bíróság, mint Cégbíróság a 2011. június 21. napján kelt végzésével kezdeményezte a 2011. február 22. napja óta végelszámolás alatt álló adós gazdálkodó szervezettel szemben felszámolási eljárás lefolytatását.
Az elsőfokú bíróság az adós felszámolását elrendelte, és kötelezte az adóst, hogy fizessen meg 50 000 Ft eljárási illetéket az államnak, 25 000 Ft közzétételi költségtérítést pedig a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak. A felszámolás kezdő időpontja 2011. szeptember 29. napja volt. A hitelező 2011. november 25. napján kapta meg a felszámoló értesítését arról, hogy az elsőfokú bíróság "A" kategóriában nyilvántartásba vette a hitelező 25 000 Ft összegű hitelezői igényét.
A hitelező a 2011. december 2. napján postára adott, az elsőfokú bíróságra 2011. december 5. napján érkezett beadványában kifogást terjesztett elő a felszámoló ezen intézkedésével szemben, és kérte, hogy a bíróság semmisítse meg a felszámolónak az "A" kategóriás hitelezői igény besorolásáról szóló intézkedését, mint jogszabálysértőt, és kötelezze a felszámolót a 22/2006. (V. 18.) IM rendelet 6. §-a szerinti intézkedés megtételére. Álláspontja szerint a közzétételi költségtérítést a felszámolási eljárást kezdeményező végelszámolónak kellett volna megfizetnie az eljárás megindításakor. Sérelmezte, hogy a felszámoló a hitelező igénybejelentése nélkül vette nyilvántartásba a hitelezői igényt.
Az elsőfokú bíróság a hitelező határidőben előterjesztett kifogását megalapozatlannak találta, és a Csődtv. 51. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával elutasította.
Végzése indokolásában kifejtette, hogy az adós gazdálkodó szervezet felszámolási eljárását az elsőfokú bíróság nem a végelszámoló, hanem a megyei bíróság, mint Cégbíróság kezdeményezésére rendelte el. Mivel a cégbíróság nem fél, ezért az általa kezdeményezett felszámolási eljárást a Csődtv. 22. § (1) bekezdésének c) pontjában hivatkozott speciális eljárások folytatásának kell tekinteni. Az fel sem merülhet, hogy a cégbíróságnak kellene a közzétételi költségtérítést, illetve eljárási illetéket megfizetnie, ilyen esetekben a bíróság a közzétételi költségtérítés befizetése nélkül intézkedik a közzétételről, az illetéket pedig feljegyzett illetékként kezeli. A végelszámoló - aki a végelszámolási eljárásban képviseli az adós gazdálkodó szervezetet - nem kötelezhető az adóst terhelő közzétételi költségtérítés megfizetésére. A felszámoló eljárása ezért nem sértett jogszabályt, amikor a közzétételi költségtérítés összegét az adóssal szembeni "A" kategóriás hitelezői igényként nyilvántartásba vette.
A végzés ellen a kifogást tevő hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását, a felszámolónak a hitelező 25 000 Ft összegű "A" kategóriás hitelezői igénye besorolásáról szóló intézkedése megsemmisítését, és a felszámoló kötelezését kérte a 22/2006. (V. 18.) IM rendelet 6. §-a szerinti intézkedés megtételére.
Fellebbezése indokaként hivatkozott a Cégközlönyben megjelenő közlemények közzétételéről és költségtérítéséről szóló 22/2006. (V. 18.) IM rendelet 1. § (3) bekezdésének rendelkezésére, amely szerint a költségtérítés befizetését igazoló bizonylatot az eljárást megindító kérelemhez kell mellékelni. A rendelet 6. §-ában szabályozott esetben - mint a felszámolási eljárás is - pedig a költségtérítés összegét az eljárás kezdeményezőjének kell megelőlegeznie, a költségtérítés viseléséről pedig a bíróság rendelkezik.
Az elsőfokú bíróságnak a felszámolás elrendeléséről szóló végzése indokolása szerint a 2011. január 21. napjától kényszer-végelszámolás alatt álló adós gazdálkodó szervezet végelszámolója 2011. június 20. napján bejelentette a cégbíróságra, hogy a cég vagyona nem elegendő a hitelezői követelések kielégítésére, ezért a társaság nem szűnhet meg végelszámolás útján. A cégbíróság ezen bejelentés alapján kezdeményezte az elsőfokú bíróságnál az adós felszámolási eljárásának megindítását.
Mindezen adatokból a hitelező azt a következtetést vonta le, hogy a felszámolási eljárás a végelszámoló bejelentése alapján indult, és hivatkozott a Bírósági Határozatokban 2000. évben 461. sorszám alatt megjelent eseti döntésre, amely kimondta, hogy a végelszámolás alatt álló adóst is terheli a jogszabályban előírt közzétételi költségtérítés megfizetésének a kötelezettsége.
Jogszabálysértőnek tartotta a felszámolóbiztos intézkedését, mert a 22/2006. (V. 18.) IM rendelet 6. §-a alapján a végelszámoló kötelezhető lett volna a közzétételi költségtérítés megelőlegezésére. A jelen eljárásban viszont a bíróság az adóst kötelezte a megfizetésre, ezért a végelszámoló, mint aki az adós gazdálkodó szervezetet képviseli, köteles lett volna ezt az adós nevében teljesíteni. Hivatkozott arra is, hogy a KIM részéről nem történt hitelezői igénybejelentés, és sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem jelölte meg határozatában, hogy mely jogszabályi rendelkezés alapján kötelezte a KIM-et a közzétételi költségtérítés megelőlegezésére.
Álláspontja szerint addig nem is kerülhetett volna sor a felszámolási eljárás elrendelésére, amíg az adós képviseletében eljáró végelszámoló nem igazolja a közzétételi költségtérítés megfizetését.
Vitatta az elsőfokú bíróság végzése indokolásában írt azt az okfejtést, hogy a végelszámoló, mint az adóstól különálló jogi személy nem kötelezhető az adóst terhelő közzétételi költségtérítés megfizetésére. A végelszámolónak a Ctv. 103. § (1) bekezdésében írt feladatai magukban foglalják a 22/2006. (V. 18.) IM rendelet 6. §-a szerinti költségtérítés megelőlegezését is.
Jogszabálysértőnek tartotta azt, hogy a KIM jogszabályi előírás hiányában hitelezővé válik egy olyan eljárásban, amelyben félként nem vett részt, és abban az esetben, ha az adós vagyona nem nyújt fedezetet a hitelezői követelések kielégítésére, a KIM fogja megfizetni a közzétételi költségtérítés összegét.
A fellebbezés nem megalapozott.
Az elsőfokú bíróság a kifogás elbírálása során helytállóan értelmezte és megfelelően alkalmazta a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvénynek (Ctv.-nek), valamint a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló többször módosított 1991. évi XLIX. törvénynek (Csődtv.-nek) a szabályait, és az egyes törvényi rendelkezések, illetve a szabályozott jogintézmény céljának a figyelembevételével jogszerű döntést hozott.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Csődtv. 6. § (3) bekezdésének utaló szabálya folytán a felszámolási eljárásban is megfelelően alkalmazandó, a Polgári perrendtartásról szóló többször módosított 1952. évi III. törvény (Pp.) 259. §-a, és a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával helybenhagyta.
Az ítélőtábla csupán a hitelező fellebbezési hivatkozásaira tekintettel tartja szükségesnek, hogy rámutasson az alábbiakra.
A hitelező tévesen állította azt, hogy az elsőfokú bíróságnak az adós gazdálkodó szervezet végelszámolóját kellett volna a felszámolási eljárás kezdeményezőjének tekintenie, és mint ilyent őt kellett volna a 22/2006. (V. 18.) IM rendelet 6. §-a alapján a közzétételi költségtérítés megelőlegezésére köteleznie.
A hitelező fellebbezésében hivatkozott eseti döntés az eltérő tényállás miatt nem alkalmazható iránymutató gyakorlatként. A jelen eljárásban - azon túl, hogy 2006. évben mind a Csődtv., mind a Ctv. szabályai jelentősen módosultak - az adós gazdálkodó szervezet 2011. január 21. napja óta kényszer-végelszámolás alatt állt, amely eljárásra a 2011. január 21. napján hatályos 2006. évi V. törvény (Ctv.) 116-118. §-aiban foglalt eltérésekkel kell a Ctv. VIII. fejezetében található, a végelszámolási eljárásra irányadó általános szabályokat alkalmazni.
A Ctv. 118. § (2) bekezdése szerint, ha a kényszer-végelszámolás lefolytatására a cégbíróság által kirendelt végelszámoló azt állapítja meg, hogy a cég vagyona a hitelezők követelésének fedezetére nem elegendő, akkor - ellentétben a cég saját elhatározása alapján indult végelszámolási eljárásban alkalmazandó Ctv. 108. § (1) bekezdésében írtakkal, amikor is a végelszámoló köteles a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtására - ezt a tényt a cégbíróságra bejelenti, és a végelszámoló bejelentése alapján a cégbíróság az, aki a felszámolási eljárás lefolytatását kezdeményezi. A jelen eljárásban tehát a kényszer-végelszámolási eljárás alatt a céget képviselő végelszámolót nem lehetett az eljárás kezdeményezőjének tekinteni, és őt a 22/2006. (V. 18.) IM rendelet 6. §-a alapján a közzétételi költségtérítés megelőlegezésére kötelezni.
A 22/2006. (V. 18.) IM rendelet valóban nem tartalmaz rendelkezést arra az esetre, amikor a cégbíróság értesítése alapján indul a felszámolási eljárás, nem írja elő, hogy ilyenkor ki előlegezi a felszámolási hirdetmény közzétételének a díját. Az elsőfokú bíróság azonban helytállóan - az illetékfeljegyzés jogintézményéhez hasonlóan - a költségtérítés utólagos megfizetésére az adós gazdálkodó szervezetet kötelezte. A hitelező az elsőfokú bíróság ezen döntését a kifogásolási eljárásban már egyébként sem vitathatja.
A következetes bírósági és jogalkalmazói gyakorlat szerint a felszámolási eljárást kezdeményező hitelezőnek nem kell a felszámoló részére újból bejelentenie a felszámolási eljárás iránti kérelem alapját képező követelését, illetve az eljárással felmerülő költségeit, mint hitelezői követelést, azt a felszámoló a bíróság végzése alapján "hivatalból" veszi nyilvántartásba és sorolja be. Általában ezen költségek közzé tartozik a hitelező által előlegezett közzétételi költségtérítés összege is.
Mivel a jelen esetben az adós felszámolási eljárásának elrendelésére nem hitelezői kérelem alapján, hanem a cégbíróság értesítése alapján került sor, ezért a fizetésképtelenség megállapítására, és a felszámolás elrendelésére irányuló eljárással szükségképpen felmerült költséget a felszámoló helytállóan tekintette kvázi felszámolás alatt keletkezett költségnek, és nem sértett jogszabályt az eljárása, amikor a kifogást előterjesztő hitelező javára megfizetendő összeget, mint hitelezői követelést bejelentés nélkül nyilvántartásba vette, és besorolta a Csődtv. 37. § (2) bekezdése megfelelő alkalmazásába.
(Debreceni Ítélőtábla Fpkhf. III. 30.444/2012/2.)