adozona.hu
BH+ 2013.4.168
BH+ 2013.4.168
A 24/48 órás váltásos szolgálatban, vezényléses munkarendben munkát végző tűzoltókat a munkaszüneti napra tekintettel megillető 1 munkanapi távolléti díj alatt 8 órára számított távolléti díjat kell érteni [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 86. § (6) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek tűzoltóként hivatásos szolgálati viszonyban álltak az alperessel, munkájukat 24/48 órás váltásos szolgálatban, vezényléses munkarendben végezték.
A felperesek keresetükben a munkaszüneti napokra járó elmaradt távolléti díjuk megfizetésére kérték az alperest kötelezni.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletében megállapította a felperesek távolléti díjának számítási módját, melyet a megyei bíróság közbenső ítéletével részben megváltoztatott, részben az elsőfokú bíróság közbenső íté...
BH+ 2013.4.168 A 24/48 órás váltásos szolgálatban, vezényléses munkarendben munkát végző tűzoltókat a munkaszüneti napra tekintettel megillető 1 munkanapi távolléti díj alatt 8 órára számított távolléti díjat kell érteni [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 86. § (6) bekezdés].
A felperesek tűzoltóként hivatásos szolgálati viszonyban álltak az alperessel, munkájukat 24/48 órás váltásos szolgálatban, vezényléses munkarendben végezték.A felperesek keresetükben a munkaszüneti napokra járó elmaradt távolléti díjuk megfizetésére kérték az alperest kötelezni.
A munkaügyi bíróság közbenső ítéletében megállapította a felperesek távolléti díjának számítási módját, melyet a megyei bíróság közbenső ítéletével részben megváltoztatott, részben az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.
A jogalapra vonatkozó irányadó jogerős döntés szerint a felpereseket 2003. június 30. napjáig:
- a munkaszüneti nap után - ha szolgálatra nem voltak beosztva - 1 munkanapi távolléti díj illeti meg;
- ha munkaszüneti napon szolgálatot teljesítettek, az aznapi munkáért járó illetményen felül 1 munkanapi távolléti díj illeti meg;
- a munkaszüneti nap után, ha erre a napra szabadságot vettek igénybe, akkor a munkaszüneti nap miatt 1 munkanapi távolléti díj és a szabadság miatt 1 napi munkaidőre átlagolt távolléti díj illeti meg.
2003. július 1. napjától:
- a munkaszüneti napra szolgálatra beosztott felpereseket a munkájukért járó illetményen felül a munkavégzéssel arányos távolléti díj is megilleti,
- ha pedig a munkaszüneti napra szolgálatra voltak beosztva és erre a napra szabadságot vettek igénybe, akkor az 1 napi szabadságra járó távolléti díjra jogosultak.
Az ezt követően hozott ítéletével a munkaügyi bíróság a felperesek keresetét elutasította és a felpereseket fejenként 25 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte az alperes részére.
Az indokolás szerint a felperesek a perbeli időszakban valamennyien azonos módon részesültek díjazásban. A jogerős közbenső ítéletben foglalt számítási mód alkalmazásával pedig megállapíthatóan nem keletkezett távolléti díj hátraléka az alperesnek.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja az volt, hogy a 2000. január 24-től 2003. június 30-ig terjedő időszakban, amennyiben a felperesek nem voltak munkaszüneti napra beosztva, akkor a munkaszüneti napra járó 8 órás távolléti díjat a havi illetményükkel megkapták. Amennyiben munkaszüneti napon szolgálatot teljesítettek, az aznapi munkáért járó illetményen felül 1 munkanapi távolléti díjra voltak jogosultak. Minthogy 1 napi szolgálatteljesítési idő alól a felperesek - a váltásos szolgálatra tekintettel - akkor mentesültek, ha 3 nap szabadságot vettek igénybe, ezért a munkaügyi bíróság szerint a munkaszüneti napra eső szabadság miatti távollét csak 8 órás távollétet jelenthet. Így ha a szabadságra vonatkozóan 8 órás távolléti díjjal kell számolni a munkaszüneti napra szolgálatra beosztott, de szabadságon lévő hivatásos állományú tagnak, akkor is 8 órás távolléti díjra jogosult, ha a munkaszüneti napon szolgálatra volt beosztva és ténylegesen szolgálatot teljesített. Ekkor meg kell kapnia a teljes illetményét a szolgálatra való beosztása miatt és emellett a 8 órára számított távolléti díjat is.
A munkaügyi bíróság az ítélet indokolásában kiemelte, hogy a felperesek 24 órás szolgálatot teljesítettek és a váltási idő reggel 7 órakor volt. Amennyiben a távolléti díjat a munkaszüneti napra tekintettel 24 órával számolnánk el, akkor a hivatásos állomány tagja több órára eső távolléti díjat kapna, mint amennyit a munkaszüneti napon ténylegesen ledolgozott, illetve többet, mint amennyire szabadsága kivétele esetén jogosulttá válna.
A felperesek a per főtárgya és a perköltség tekintetében is fellebbezéssel éltek.
Álláspontjuk szerint esetükben 1 munkanap 24 órás szolgálati napot jelent, ezért a távolléti díjat a per tárgyává tett esetekben 24 órára és nem 8 órára vetítve kell számolni.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a per főtárgya tekintetében a felperesek egy része, míg a perköltség vonatkozásában valamennyi felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérték, a per főtárgya tekintetében felülvizsgálati kérelemmel élő felperesek az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperes keresetük szerinti marasztalását, míg valamennyi felperes az elsőfokú perköltség összegének csökkentését.
Érvelésük szerint a perbeli első (2000. január 24-től 2003. június 30-ig), majd jogszabályváltozás miatt ettől eltérően számítandó második (2003. július 1-jétől peresített) időszakra a jogszabály által előírt és számított távolléti díjat nem a Munka Törvénykönyve szerinti 8 órás munkanapra, hanem a hivatásos tűzoltókra alkalmazandó, perbeli időszakban hatályos, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 84. § (2) bekezdése, 86. § (6) bekezdése, továbbá a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 7/A. §-ának alkalmazásával a 24/48 órás váltásos szolgálat alapján 24 órás szolgálati napra, de legalább ebből a munkaszüneti napra eső szolgálati időre kell számítani.
A felperesek valamennyien sérelmezték a perköltség egyenlő mértékű megállapítását. Álláspontjuk szerint a Pp. 82. § (2) bekezdése alapján a perköltséget érdekeltségük arányában kellett volna megosztani, összességében a megítélt perköltség meghaladja a pertárgyérték 10%-át, amely a Pp. 79. § (1) bekezdésébe ütközően jogsértő, mert a fél javára az általa felszámítottnál több perköltséget megállapítani nem lehet.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a per főtárgya tekintetében nem alapos, míg a perköltségre vonatkozó részében részben alapos.
A felperesek szolgálatteljesítési ideje nem vitatottan a Hszt. 84. § (1) bekezdésében meghatározott heti 40 órás szolgálatteljesítési időtől eltért, a Hszt. 84. § (2) bekezdése szerint annál hosszabb volt. Esetükben egy szolgálat 24 órát jelentett.
A 2003. június 30-ig hatályos Hszt. 86. § (6) bekezdése szerint a Munka Törvénykönyvében meghatározott munkaszüneti napokon túl, munkaszüneti nap az egyes fegyveres szervek e törvény különös szabályait tartalmazó második részében meghatározott napjai. A munkaszüneti napra távolléti díj jár.
A Legfelsőbb Bíróság e jogi szabályozás alapján született eseti döntései szerint a hivatásos állomány tagját a törvény szerint a munkaszüneti napra távolléti díj illeti meg. A jogszabály helyes értelmezése szerint ez azt jelenti, hogy a hivatásos állomány tagját a munkaszüneti napra távolléti díj attól függetlenül illeti meg, hogy azon a napon teljesít-e szolgálatot a munkaidő-beosztása szerint. A törvény nem tartalmaz olyan megszorító rendelkezést, amely a távolléti díj kifizetését további feltételtől tenné függővé. A hivatásos állománynak a munkaszüneti napon szolgálatra beosztott, de szabadságot igénybe vevő tagját a távolléti díj kétszeresen illeti meg.
A Hszt. 2003. július 1-jétől hatályos 86. § (6) bekezdése akként rendelkezik, hogy a Munka Törvénykönyvében meghatározott munkaszüneti napokon túl, munkaszüneti nap az egyes fegyveres szervek e törvény különös szabályait tartalmazó második részében meghatározott napjai. Munkaszüneti napon teljesített szolgálatért a hivatásos állomány tagját a munkájáért járó illetményén felül a távolléti díj is megilleti. A 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 7/A. §-a a Hszt. 86. § (6) bekezdésének végrehajtására vonatkozik.
A perbeli időben hatályos szabályozás mellett az alperes helytálló érvelése szerint mindenekelőtt a jogalap tekintetében hozott jogerős bírósági döntést kellett a Pp. 229. §-ára figyelemmel irányadónak tekinteni, melynek anyagi jogerejéhez a felek, a bíróság és más hatóságok is kötve vannak.
A felek között vita tárgyát a jogerős döntésben foglalt "egy munkanapi távolléti díj", "egy napi munkaidőre átlagolt távolléti díj" számítási módja képezte.
E körben a Kúria osztotta az eljárt bíróságok jogi álláspontját, mely szerint a felperesek tekintetében 1 munkanapi távolléti díj alatt 8 órára számított távolléti díjat kell érteni. A felperesek 1 munkanapra eső szolgálatteljesítési időt tévesen azonosították az általuk teljesített speciális készenléti szolgálat 24 órás szolgálatteljesítési idejével, mert egy szolgálat alatt a felperesek részéről 3 munkanap került ledolgozásra. Ezért e körben a keresetüket elutasító érdemi döntést a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül hagyta helyben.
Az elsőfokú perköltség összegének megállapításakor a munkaügyi bíróság a pernyertes alperes képviselője által kifejtett munkára figyelemmel döntött, melyet a másodfokú bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (6) bekezdésére utalással hagyott helyben, ugyanakkor az eljárt bíróságok nem indokolták meg az IM rendelet 3. § (2)-(5) bekezdésében meghatározott összegnél magasabb összegben megállapított perköltség megállapítását. A pervesztes felperesek azonos mértékű perköltség viselésére való kötelezése az általuk érvényesített igény összegének teljes figyelmen kívül hagyása mellett jogsértő. Megállapíthatóan ez az összeg valamennyi felperes esetében a pertárgy értékének 5%-át meghaladta, a legtöbbjük esetében sokszorosan, amely sérti az IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakat, valamint a Pp. 79. § (1) bekezdését, ezért a Kúria a perköltség összegének arányos leszállítását tartotta indokoltnak.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a per főtárgya tekintetében a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az elsőfokú perköltség helybenhagyására vonatkozó rendelkezést a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét e körben megváltoztatta a perköltség összegét leszállította. (Kúria Mfv. II. 10.945/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság az Egri Munkaügyi Bíróságon 5.M.125/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Heves Megyei Bíróság 2.Mf.25.266/2011/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Heves Megyei Bíróság 2.Mf.25.266/2011/5. számú ítéletét a per főtárgya, valamint a III., VI., VII., XIV., XVII., XVIII., XXIII., XXV., XXIX., XXX., XXXII., XXXIV., XL., valamint XLIX. rendű felperesek elsőfokú perköltség fizetési kötelezettségét helybenhagyó részében, hatályában fenntartja.A jogerős ítéletet abban a részében, amelyben helybenhagyta az elsőfokú ítéletnek a felpereseket fejenként bruttó 25 000,- Ft-ban marasztaló rendelkezését, részben hatályon kívül helyezi, az Egri Munkaügyi Bíróság 5.M.125/2010/5. számú ítéletét ebben a körben részben megváltoztatja és az I., VIII-X. rendű, XI., XIII., XV., XVI., XIX., XX., XXII., XXVII., XXVIII., XXXI., XXXIII., XXXV-XXXVIII., XLII-XLIV., XLVI., XLVII. rendű felperesek által fizetendő elsőfokú perköltség összegét egyenként 10.000,- Ft (Tízezer forint) + 2.700,- Ft (Kettőezer-hétszáz forint) áfa összegre leszállítja, a IV., V., XII., XXI., XXIV., XXVI., XXXIX., XLI., XLV. rendű felperesek által fizetendő elsőfokú perköltség összegét pedig egyenként 15 000,- Ft (Tizenötezer forint) + 4 050,- Ft (Négyezer-ötven forint) áfa összegre leszállítja.
A felperesek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségüket maguk viselik.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperesek valamennyien tűzoltóként hivatásos szolgálati viszonyban álltak az alperessel, munkájukat 24/48 órás váltásos szolgálatban, vezényléses munkarendben végezték.A felperesek keresetükben a munkaszüneti napokra járó elmaradt távolléti díjuk megfizetésére kérték az alperest kötelezni.
Az Egri Munkaügyi Bíróság 5.M.230/2006/21. számú közbenső ítéletében megállapította a felperesek távolléti díjának számítási módját, melyet a Heves Megyei Bíróság 2.Mf.25.384/2007/3. számú közbenső ítéletével részben megváltoztatta, részben az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.
A jogalapra vonatkozó irányadó jogerős döntés szerint:
o A szakszervezeti tag felpereseket 2000. január 24. napjától 2003. június 30. napjáig a munkaszüneti nap után - ha szolgálatra nem voltak beosztva - 1 munkanapi távolléti díj illeti meg.
o A szakszervezeti tag felpereseket 2000. január 24-től 2003. június 30. napjáig, ha munkaszüneti napon szolgálatot teljesítettek, az aznapi munkáért járó illetményen felül 1 munkanapi távolléti díj illeti meg.
o A szakszervezeti tag felpereseket 2000. január 24. napjától 2003. június 30. napjáig a munkaszüneti nap után, ha erre a napra szabadságot vettek igénybe, akkor a munkaszüneti nap miatt 1 munkanapi távolléti díj és a szabadság miatt 1 napi munkaidőre átlagolt távolléti díj illeti meg.
o A nem szakszervezeti tag felpereseket 2002. március 16. napjától 2003. június 30. napjáig illetik meg az 1., 2., és 3. pontban rögzítettek.
o 2003. július 1. napjától a munkaszüneti napra szolgálatra beosztott felpereseket a munkájukért járó illetményen felül a munkavégzéssel arányos távolléti díj is megilleti.
o 2003. július 1. napjától a felpereseket, ha a munkaszüneti napra szolgálatra voltak beosztva és erre a napra szabadságot vettek igénybe, akkor az 1 napi szabadságra járó távolléti díjra jogosultak.
Az Egri Munkaügyi Bíróság igazságügyi könyvszakértő bevonásával a II. rendű felperes igényére nézve összegszerű számításokat végzett és a II. rendű felperes keresetét elutasító részítéletet hozott, amely a Heves Megyei Bíróság - felülvizsgálati eljárás tárgyát nem képező - helybenhagyó ítélete folytán jogerőre emelkedett.
Ezt követően az Egri Munkaügyi Bíróság 5.M.125/2010/5. számú kijavított ítéletében - a korábbi részítéletével érintett II. rendű felperes kivételével - a felperesek keresetét elutasította és a felpereseket fejenként bruttó 25 000,- Ft perköltség megfizetésére kötelezte az alperes részére.
Indokolásában utalt arra, hogy a felperesek a perbeli időszakban valamennyien azonos módon kerültek díjazásra. A jogerős közbenső ítéletben foglalt számítási mód alkalmazásával pedig megállapíthatóan nem keletkezett távolléti díj hátraléka az alperesnek.
A munkaügyi bíróság a II. rendű felperesre vonatkozó részítéletében kifejtett jogi álláspontja az volt, hogy a 2000. január 24-től 2003. június 30-ig terjedő időszakban, amennyiben a felperesek nem voltak munkaszüneti napra beosztva, akkor a munkaszüneti napra járó 8 órás távolléti díjat a havi illetményükkel megkapták. Amennyiben munkaszüneti napon szolgálatot teljesítettek, az aznapi munkáért járó illetményen felül 1 munkanapi távolléti díjra voltak jogosultak. Minthogy 1 napi szolgálatteljesítési idő alól a felperesek - a váltásos szolgálatra tekintettel - akkor mentesültek, ha 3 nap szabadságot vettek igénybe, ezért a munkaügyi bíróság szerint a szabadság miatti távolléti díj csak 8 órás távollétet jelenthet. Így ha a szabadságra vonatkozóan 8 órás távolléti díjjal kell számolni a munkaszüneti napra szolgálatra beosztott, de szabadságon lévő hivatásos állományú tagnak, akkor is 8 órás távolléti időre jogosult, ha a munkaszüneti napon szolgálatra volt beosztva és ténylegesen szolgálatot teljesített. Ekkor meg kell kapnia a teljes illetményét a szolgálatra való beosztása miatt és emellett a 8 órára számított távolléti díjat is.
A munkaügyi bíróság indokolásában kiemelte, hogy a felperesek 24 órás szolgálatot teljesítettek és a váltási idő reggel 7 órakor volt. Amennyiben a távolléti díjat a munkaszüneti napra tekintettel 24 órával számolnánk el, akkor a hivatásos állomány tagja több órára eső távolléti díjat kapna, mint amennyit a munkaszüneti napon ténylegesen ledolgozott, illetve többet, mint amennyire szabadsága kivétele esetén jogosulttá válna.
A per főtárgya tekintetében az I., III-VII., XII., XVII., XVIII., XXI., XXIII-XXVI. rendű, XXIX., XXX., XXXII., XXXIX., XL., XLI., XLV. és XLIX. rendű felperes élt fellebbezéssel.
Álláspontjuk szerint esetükben 1 munkanap 24 órás szolgálati napot jelent, ezért a távolléti díjat a per tárgyává tett esetekben 24 órára és nem 8 órára vetítve kell számolni.
A perköltségre vonatkozó elsőfokú rendelkezés tekintetében valamennyi felperes fellebbezett.
A Heves Megyei Bíróság 2.Mf.25.266/2011/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, míg a fellebbezett részében helyes indokainál fogva a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a per főtárgya tekintetében az I., III., IV., V., VI., VII., XII., XVII., XVIII., XXI., XXIII., XXIV., XXV., XXVI., XXIX., XXX., XXXII., XXXIX., XL., XLI., XLV., XLIX. rendű felperesek, míg a perköltség vonatkozásában valamennyi felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérték, a per főtárgya tekintetében felülvizsgálati kérelemmel élő felperesek - tartalmuk szerint - az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperes keresetük szerinti marasztalását, míg valamennyi felperes az elsőfokú perköltség összegének csökkentését.
Érvelésük szerint a perbeli első (2000. január 24-től 2003. június 30-ig), majd jogszabályváltozás miatt ettől eltérően számítandó második (2003. július 1-től peresített) időszakra a jogszabály által előírt és számított távolléti díjat nem a Munka Törvénykönyve szerinti 8 órás munkanapra, hanem a hivatásos tűzoltókra alkalmazandó, perbeli időszakban hatályos, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban:?Hszt.) 84. § (2) bekezdése, 86. § (6) bekezdése, továbbá a belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai illetményének és egyéb juttatásainak megállapításáról, valamint a folyósítás szabályairól szóló 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 7/A. §-ának alkalmazásával a 24/48 órás váltásos szolgálat alapján 24 órás szolgálati napra, de legalább ebből a munkaszüneti napra eső szolgálati időre kell számítani.
A felperesek valamennyien sérelmezték a munkaügyi bíróságnak a perköltség "egyenlősdi megállapítására" vonatkozó rendelkezését. Álláspontjuk szerint a Pp. 82. § (2) bekezdése alapján a perköltséget érdekeltségük arányában kellett volna megosztani, összességében a megítélt perköltség meghaladja a pertárgyérték 10 %-át, amely a Pp. 79. § (1) bekezdésébe ütközően jogsértő, mert a fél javára az általa felszámítottnál több perköltséget megállapítani nem lehet.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem a per főtárgya tekintetében nem alapos, míg a perköltségre vonatkozó részében részben alapos.
A felperesek szolgálatteljesítési ideje nem vitatottan a Hszt. 84. § (1) bekezdésében meghatározott heti 40 órás szolgálatteljesítési időtől eltért, a Hszt. 84. § (2) bekezdése szerint annál hosszabb volt. Esetükben egy szolgálat 24 órát jelentett.
A 2003. június 30-ig hatályos Hszt. 86. § (6) bekezdése szerint a Munka Törvénykönyvében meghatározott munkaszüneti napokon túl, munkaszüneti nap az egyes fegyveres szervek e törvény különös szabályait tartalmazó második részében meghatározott napjai.
A munkaszüneti napra távolléti díj jár.
A Legfelsőbb Bíróság e jogi szabályozás alapján született eseti döntései szerint a hivatásos állomány tagját a törvény szerint a munkaszüneti napra távolléti díj illeti meg. A jogszabály helytálló értelmezése szerint ez azt jelenti, hogy a hivatásos állomány tagját a munkaszüneti napra távolléti díj attól függetlenül illeti meg, hogy azon a napon teljesít-e szolgálatot a munkaidő-beosztása szerint. A törvény nem tartalmaz olyan megszorító rendelkezést, amely a távolléti díj kifizetését további feltételtől tenné függővé. (BH 2002.246) A hivatásos állománynak a munkaszüneti napon szolgálatra beosztott, de szabadságot igénybe vevő tagját a távolléti díj kétszeresen illeti meg. (BH 2003.387, EBH 2002.798)
A Hszt. 2003. július 1-től hatályos 86. § (6) bekezdése akként rendelkezik, hogy a Munka Törvénykönyvében meghatározott munkaszüneti napokon túl, munkaszüneti nap az egyes fegyveres szervek e törvény különös szabályait tartalmazó második részében meghatározott napjai. Munkaszüneti napon teljesített szolgálatért a hivatásos állomány tagját a munkájáért járó illetményén felül a távolléti díj is megilleti. A 20/1997. (III. 19.) BM rendelet 7/A. §-a a Hszt. 86. § (6) bekezdésének végrehajtására vonatkozik.
A perbeli időben hatályos szabályozás mellett az alperes helytálló érvelése szerint mindenekelőtt a jogalap tekintetében hozott jogerős bírósági döntést kellett a Pp. 229. §-ára figyelemmel irányadónak tekinteni, melynek anyagi jogerejéhez a felek, a bíróság és más hatóságok is kötve vannak.
A felek között vita tárgyát a jogerős döntésben foglalt "egy munkanapi távolléti díj", "egy napi munkaidőre átlagolt távolléti díj" számítási módja képezte.
E körben a Kúria osztotta az eljárt bíróságok jogi álláspontját, mely szerint a felperesek tekintetében 1 munkanapi távolléti díj alatt 8 órára számított távolléti díjat kell érteni. A felperesek 1 munkanapra eső szolgálatteljesítési időt tévesen azonosították az általuk teljesített speciális készenléti szolgálat 24 órás szolgálatteljesítési idejével, mert egy szolgálat alatt a felperesek részéről 3 munkanap került ledolgozásra. Ezért e körben a keresetüket elutasító érdemi döntést a másodfokú bíróság - a fellebbezés keretei között - jogszabálysértés nélkül hagyta helyben.
Az elsőfokú perköltség összegének megállapításakor a munkaügyi bíróság a pernyertes alperes képviselője által kifejtett munkára figyelemmel döntött, melyet a másodfokú bíróság a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (6) bekezdésére utalással hagyott helyben, ugyanakkor az eljárt bíróságok nem indokolták meg az IM rendelet 3. § (2)-(5) bekezdésében meghatározott összegnél magasabb összegben megállapított perköltség megállapítását. A pervesztes felperesek azonos mértékű perköltség viselésére való kötelezése az általuk érvényesített igény összegének teljes figyelmen kívül hagyása mellett jogsértő. A perbeli esetben ugyanis a munkaügyi bíróság a 25 250,- Ft-os kereseti követeléssel, valamint a legmagasabb, a 464 389,- Ft követeléssel élő felperest is egységesen 25 000,- Ft elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte, így megállapíthatóan ez az összeg valamennyi felperes esetében a pertárgy értékének 5 %-át meghaladta, a legtöbbjük esetében sokszorosan, amely sérti az IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakat, valamint a Pp. 79. § (1) bekezdését, ezért a Kúria a 300.000,- Ft alatti követeléssel élő felperesek által alperesnek fizetendő elsőfokú perköltség összegét arányosan leszállította.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a per főtárgya tekintetében, valamint abban a részében, melyben helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletének a felpereseket fejenként bruttó 25 000,- Ft-ban marasztaló rendelkezését - a rendelkező rész szerinti felperesek tekintetében - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az elsőfokú perköltség helybenhagyására vonatkozó rendelkezést ez meghaladóan a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét e körben megváltoztatta és - a rendelkező rész szerinti felperesek tekintetében - a perköltség összegét leszállította.
A per főtárgya tekintetében a felperesek pervesztesek lettek, míg egyes felperesek felülvizsgálati kérelme a perköltség tekintetében kis részben alapos volt. Mivel a per főtárgya tekintetében az alperes pernyertes lett, akinek a felülvizsgálati eljárásban költségigénye nem volt, a Kúria a Pp. 81. § (1) bekezdése alkalmazásával akként döntött, hogy a felperesek a felülvizsgálati eljárásban a felmerült költségeiket maguk viselik.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.
Budapest, 2013. január 23.
dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.945/2011.)