adozona.hu
BH+ 2013.4.171
BH+ 2013.4.171
A számla tartalmi helytállóságának követelménye, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a számlában feltüntetett személyek között valósuljon meg [1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 35. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2005. évre lefolytatott költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzésének eredményeként a 2010. március 4. napján meghozott határozatában a felperest általános forgalmi adó (áfa) adónemben 2 786 000 Ft adókülönbözet, 1 215 000 Ft adóbírság, 928 000 Ft késedelmi pótlék, és 20 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. július 9. napj...
BH+ 2013.4.171 A számla tartalmi helytállóságának követelménye, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a számlában feltüntetett személyek között valósuljon meg [1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 35. §]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2005. évre lefolytatott költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzésének eredményeként a 2010. március 4. napján meghozott határozatában a felperest általános forgalmi adó (áfa) adónemben 2 786 000 Ft adókülönbözet, 1 215 000 Ft adóbírság, 928 000 Ft késedelmi pótlék, és 20 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. július 9. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot - a társasági adónemre vonatkozó része megsemmisítésével, és e körben az elsőfokú hatóság új eljárásra utasításával - hatályában fenntartotta. Döntését az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 13. § (1) bekezdés 21. pontja, 32. § (1) bekezdés a) pontja, 33. § (1) bekezdés b) pontja, (2) bekezdés j) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja, 43. § (1) bekezdése, 44. § (5) bekezdése, 2. számú melléklet 2. pontja, a számvitelről szóló 2000 évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése, 165. § (2) bekezdése, 166. § (2) bekezdése, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 178. § 17. pontja alapján hozta meg. Indokolása szerint a felperes 2004. december 20-án adásvételi szerződés kötött az E. Kft.-vel (a továbbiakban: eladó), amely szerint - a 2004. november 30-án megkötött adásvételi előszerződésre tekintettel - megvásárolta a 17970/1/H/54 helyrajzi számú lakóingatlant. Az eladó 2005. március 11-én, június 22-én előlegszámlákat állított ki, a felperes az előlegszámlák beszerzést terhelő előzetesen felszámított adóját levonásba helyezte. Az adásvételi szerződést a szerződő felek 2006. május 29-én felbontották, mert a lakást nem tudták irodának átminősíteni, az adózó a visszaigényelt áfa összegét az adóhatóságnak visszafizette. A felperes új lakást és nem továbbértékesítései céllal vásárolt, a tárgyai adómentesnek nem minősülő lakóingatlan beszerzése után az előzetesen felszámított adó nem vonható le. Az elsőfokú hatóság jogszerűen állapított meg az adózó terhére 2005. március és június hónapra adóeltérést.
A felperes a B. Kivitelező Rt. (a továbbiakban: Rt.) által 2005. február 25-én és szeptember 12. napján kibocsátott előlegszámlákban feltüntetett előzetesen felszámított adót a teljesítés időpontjában levonásba helyezte, a számlákon szereplő gazdasági esemény a 17970/1/H/54 helyrajzi számú lakóingatlanhoz kapcsolódott, áttervezési költség volt. Az elsőfokú hatóság helytállóan állapította meg, hogy e gazdasági események nem a vállalkozás célját szolgálták, ezért az Rt. számláiban feltüntetett áfát az adózó terhére jogszerűen írta elő.
Felperes az O. Kft. (a továbbiakban: vállalkozó) által 29 db saválló tartály beállítása, és 58 db fahordó takarítása, továbbá 3 ha területen támberendezés beállítása, javítása vállalkozói teljesítményről kiállított készpénzkifizetési számlák áfáját a teljesítés időpontjában levonásba helyezte.
Az adóhatóság a vállalkozónál adóellenőrzést végzett, a vállalkozó a számlákon feltüntetett szolgáltatások teljesítését alvállalkozói számlákkal kísérelte meg igazolni, a revízió az alvállalkozóknál folytatott kapcsolódó vizsgálat során feltárta, hogy két alvállalkozó képviselője a felek közötti gazdasági kapcsolatot nem ismerte el, egy esetben a felszámolás alatt álló alvállalkozó gazdasági tevékenységet nem folytatott, míg további egy esetben az alvállalkozó a teljesítéshez szükséges személyi, tárgyi feltételekkel nem rendelkezett. Az elsőfokú hatóság helytállóan állapította meg, hogy a vállalkozó által kibocsátott számlákon szereplő gazdasági tevékenység nem a feltüntetett felek között jött létre, a felperes kellő körültekintést az ügyben nem bizonyított, így e számlák adólevonás alapbizonylataként nem szolgálhatnak.
Feltárásra került továbbá, hogy felperes kapcsolt vállalkozása: az X. Kft. saválló tartályokat számlázott le a R. Kft.-nek (a továbbiakban: Kft.), amely a tartályokat a felperesnek számlázta tovább. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az elsőfokú hatóság helytállóan állapította meg, hogy a Kft. által a felperes felé kibocsátott számlák nem hiteles bizonylatok, mert a gazdasági esemény nem a számlán szereplő felek, hanem a felperes és kapcsolt vállalkozása között ment végbe, a tartályok mozgatására nem került sor, nem igazolt, hogy azokon bármiféle munkát a Kft. végzett volna, így a hozzáadott érték nem valós.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatta az alperes megállapításait, állította, hogy bevallási jogszerűek.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság eljárási és anyagi jogi jogszabálysértés nélkül meghozott határozatai jogszerűek. A felperesnek a perben sem sikerült bizonyítania, hogy az általa befogadott, vitatott számlák tartalmilag hitelesek lennének, így megfelelő jogkövetkezmény terhére az áfa különbözet kiszabása.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdését, az Art. 2. §-át.
Előadta, hogy (I. pont) az adásvételi szerződés tárgya iroda céljára létesítendő ingatlan volt, függetlenül attól, hogy annak megkötésekor a tervek még lakás funkciót tartalmaztak. A felek a szerződést felbontották, a korábban visszaigényelt áfa összeget visszafizette, így adóhiány nem keletkezett. Állította (II. pont), hogy a vállalkozó által a valós gazdasági eseményről kiállított számlák áfáját jogszerűen helyezte levonásba, gondossági kötelme körében kellő körültekintéssel járt el. Az ítélet indokolása hiányos, ezért a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezéseibe ütközik. Kifejtette (III. pont), hogy kapcsolt vállalkozása általi értékesítés során jogait rendeltetésszerűen gyakorolta, a saját megítélése szerinti polgári szerződést kötötte meg, amely nem nevezhető a rendeltetésszerű joggyakorlással ellentétesnek.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatta felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH2002. 490., KGD2002. 262.].
A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint nem iratellenes, rendkívül precíz és pontos tényállást rögzített, részletezte az első- és másodfokú határozatot, a keresetet és az ellenkérelmet. Az ítélet jogi indokolási részében nemcsak megjelölte, hanem részletesen ismertette is az általa alkalmazott jogszabályokat, jogi indokolása során ütközette a tényállási elemeket a jogszabályokkal. Az adóhatározatoknak a - Pp. 215. §-ában foglaltaknak megfelelő, a kereseti kérelem keretei közötti - jogszerű voltát megállapító döntését logikusan, közérthetően és minden részletre kiterjedően megindokolta, az alperessel egyező helyes jogi álláspontját a Kúria aggálytalanul elfogadta, az a teljes körűsége okán kiegészítésre sem szorul.
A rendelkezésre álló (és tartalmában meg nem cáfolt) minden okirat alapján a felperes új lakóingatlant vásárolt, képviselőjének az adóhatósági eljárásban adott nyilatkozata szerint nem továbbértékesítési céllal. A felperes e magatartása meghatározta a reá alkalmazandó jogszabályokat: Áfa tv. 13. § (1) bekezdés 21. pont, 33. § (1) bekezdés b) pont, (2) bekezdés j) pont, 2. számú melléklet 2. pont. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, miszerint az alperes helyes jogértelmezéssel döntött akként, illetve rendelkezett a jogkövetkezményekről, hogy felperes sem az eladó, sem az Rt. számláiban feltüntetett áfa levonására nem volt jogosult. Magatartása Áfa. tv.-beli megítélését, jogszabályi lehetőség hiányában, nem befolyásolta az az előadása, hogy a lakást irodaként kívánta használni, amelyhez szükséges eljárás nem vezetett eredményre.
Az Áfa. tv. 32. §-ának (1) bekezdés a) pontja értelmében a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatás-nyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. A 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adólevonási jog - ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik - kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla, és számlát helyettesítő okmány. Az Áfa. tv. 43. §-ának (5) bekezdése szerint a számlára, az egyszerűsített számlára a számvitelről szóló 2000. évi C. törvénynek (a továbbiakban: Sztv.) a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az Sztv. 15. §-ának (3) bekezdése alapján a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük (a valódiság elve). Az Sztv. 166. §-ának (2) bekezdése értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
Az adóhatóság széles körű bizonyítási eljárás alapján állapította meg, hogy a vállalkozó és a Kft. számláiban feltüntetett gazdasági esemény nem a számlákon szereplő felek között ment végbe. Az adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A felperesnek kellett tehát azt igazolnia az alperes (bizonyítékokon alapuló) megállapításával szemben, hogy a vállalkozó és a Kft. általa befogadott számlái tartalmilag hitelesek, helytállóak.
A tartalmi helytállóság egyik követelménye, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a számlában feltüntetett személyek között valósuljon meg.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 163. §-ának (1) bekezdése helyes alkalmazásával bizonyítási eljárást rendelt el, a Pp.</a> bizonyítási eljárásra vonatkozó jogszabályhelyeinek mindenben megfelelő bizonyítást folytatott, tanúkat hallgatott meg, okirati bizonyítékokat fogadott be, a perben biztosítva a feleknek jogaik teljes körű gyakorlását. A közigazgatási eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárást, és az eredményeként meghozott alperesi döntést a kereseti kérelem keretei között, a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság a vállalkozó és a Kft. számláin feltüntetett felek közötti viszonylatban állapította meg, hogy a gazdasági esemény megtörténte nem bizonyított, és adózó az Áfa. tv. 44. §-ának (5) bekezdésében foglalt körültekintő magatartást sem igazolt, a felperes felülvizsgálati kérelme lényegében a bizonyítékok felülmérlegelésére irányult, azonban az ítélet hatályon kívül helyezését a felülvizsgálati kérelemben foglaltak nem alapozták meg.
Az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, az egyes bizonyítékok bizonyító erejét, a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében, logikusan, okszerű értékelte és meggyőződése szerint bírálta el, részletesen megindokolva a - Pp. 164. §-ának (1) bekezdésére alapított - e keresetrészt bizonyítottság hiánya okából elutasító döntését. Jogi álláspontját, amely szerint jogszerűen állapította meg az adóhatóság, hogy felperes a vállalkozó és a Kft. hiteltelen számláira jogsértő módon alapította adólevonási jogát, és megfelelő jogkövetkezményt is alkalmazott, a Kúria aggálytalanul elfogadta.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria, Kfv.V.35.738/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2011. május 18. napján kelt 14.K.22.263/2010/24. számú ítélete ellen a felperes által 27., 29. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 14.K.22.263/2010/24. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50 000 (azaz ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 167 200 (azaz százhatvanhétezer-kettőszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-magyarországi Regionális Igazgatósága a (továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2005. évre lefolytatott költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzésének eredményeként a 2010. március 4. napján meghozott határozatában a felperest általános forgalmi adó (áfa) adónemben 2 786 000 Ft adókülönbözet, 1 215 000 Ft adóbírság, 928 000 Ft késedelmi pótlék, és 20 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. július 9. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot - a társasági adónemre vonatkozó része megsemmisítésével, és e körben az elsőfokú hatóság új eljárásra utasításával - hatályában fenntartotta. Döntését az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 13. § (1) bekezdés 21. pontja, 32. § (1) bekezdés a) pontja, 33. § (1) bekezdés b) pontja, (2) bekezdés j) pontja, 35. § (1) bekezdés a) pontja, 43. § (1) bekezdése, 44. § (5) bekezdése, 2. számú melléklet 2. pontja, a számvitelről szóló 2000 évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése, 165. § (2) bekezdése, 166. § (2) bekezdése, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 178. § 17. pontja alapján hozta meg. Indokolása szerint a felperes 2004. december 20-án adásvételi szerződés kötött az E. Kft-vel (a továbbiakban: eladó), amely szerint - a 2004. november 30-án megkötött adásvételi előszerződésre tekintettel - megvásárolta a B. város ....... helyrajzi számú lakóingatlant. Az eladó 2005. március 11-én, június 22-én előlegszámlákat állított ki, a felperes az előlegszámlák beszerzést terhelő előzetesen felszámított adóját levonásba helyezte. Az adásvételi szerződést a szerződő felek 2006. május 29-én felbontották, mert a lakást nem tudták irodának átminősíteni, az adózó a visszaigényelt áfa összegét az adóhatóságnak visszafizette. A felperes új lakást és nem továbbértékesítései céllal vásárolt, a tárgyai adómentesnek nem minősülő lakóingatlan beszerzése után az előzetesen felszámított adó nem vonható le. Az elsőfokú hatóság jogszerűen állapított meg az adózó terhére 2005. március és június hónapra adóeltérést.
A felperes a B. Kivitelező Rt. (a továbbiakban: Rt.) által 2005. február 25-én és szeptember 12. napján kibocsátott előlegszámlákban feltüntetett előzetesen felszámított adót a teljesítés időpontjában levonásba helyezte, a számlákon szereplő gazdasági esemény a b-i ...... helyrajzi számú lakóingatlanhoz kapcsolódott, áttervezési költség volt. Az elsőfokú hatóság helytállóan állapította meg, hogy e gazdasági események nem a vállalkozás célját szolgálták, ezért az Rt. számláiban feltüntetett áfa-t az adózó terhére jogszerűen írta elő.
Felperes az O. Kft. (a továbbiakban: vállalkozó) által 29 db saválló tartály beállítása, és 58 db fahordó takarítása, továbbá 3 ha területen támberendezés beállítása, javítása vállalkozói teljesítményről kiállított készpénzkifizetési számlák áfa-ját a teljesítés időpontjában levonásba helyezte.
Az adóhatóság a vállalkozónál adóellenőrzést végzett, a vállalkozó a számlákon feltüntetett szolgáltatások teljesítését alvállalkozói számlákkal kísérelte meg igazolni, a revízió az alvállalkozóknál folytatott kapcsolódó vizsgálat során feltárta, hogy két alvállalkozó képviselője a felek közötti gazdasági kapcsolatot nem ismerte el, egy esetben a felszámolás alatt álló alvállalkozó gazdasági tevékenységet nem folytatott, míg további egy esetben az alvállalkozó a teljesítéshez szükséges személyi, tárgyi feltételekkel nem rendelkezett. Az elsőfokú hatóság helytállóan állapította meg, hogy a vállalkozó által kibocsátott számlákon szereplő gazdasági tevékenység nem a feltüntetett felek között jött létre, a felperes kellő körültekintést az ügyben nem bizonyított, így e számlák adólevonás alapbizonylataként nem szolgálhatnak.
Feltárásra került továbbá, hogy felperes kapcsolt vállalkozása: az E.X Kft. saválló tartályokat számlázott le az R. Kft-nek (a továbbiakban: Kft.), amely a tartályokat a felperesnek számlázta tovább. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az elsőfokú hatóság helytállóan állapította meg, hogy a Kft. által a felperes felé kibocsátott számlák nem hiteles bizonylatok, mert a gazdasági esemény nem a számlán szereplő felek, hanem a felperes és kapcsolt vállalkozása között ment végbe, a tartályok mozgatására nem került sor, nem igazolt, hogy azokon bármiféle munkát a Kft. végzett volna, így a hozzáadott érték nem valós.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatta az alperes megállapításait, állította, hogy bevallási jogszerűek.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság eljárási és anyagi jogi jogszabálysértés nélkül meghozott határozatai jogszerűek. A felperesnek a perben sem sikerült bizonyítania, hogy az általa befogadott, vitatott számlák tartalmilag hitelesek lennének, így megfelelő jogkövetkezmény terhére az áfa különbözet kiszabása.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette az Áfa tv. 32. § (1) bekezdését, az Art. 2. §-át.
Előadta, hogy (I. pont) az adásvételi szerződés tárgya iroda céljára létesítendő ingatlan volt, függetlenül attól, hogy annak megkötésekor a tervek még lakás funkciót tartalmaztak. A felek a szerződést felbontották, a korábban visszaigényelt áfa összeget visszafizette, így adóhiány nem keletkezett. Állította (II. pont), hogy a vállalkozó által a valós gazdasági eseményről kiállított számlák áfa-ját jogszerűen helyezte levonásba, gondossági kötelme körében kellő körültekintéssel járt el. Az ítélet indokolása hiányos, ezért a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezéseibe ütközik. Kifejtette (III. pont), hogy kapcsolt vállalkozása általi értékesítés során jogait rendeltetésszerűen gyakorolta, a saját megítélése szerinti polgári szerződést kötötte meg, amely nem nevezhető a rendeltetésszerű joggyakorlással ellentétesnek.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatta felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés; BH 2002.490.; KGD 2002.262.].
A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint nem iratellenes, rendkívül precíz és pontos tényállást rögzített, részletezte az első- és másodfokú határozatot, a keresetet és az ellenkérelmet. Az ítélet jogi indokolási részében nemcsak megjelölte, hanem részletesen ismertette is az általa alkalmazott jogszabályokat, jogi indokolása során ütköztette a tényállási elemeket a jogszabályokkal. Az adóhatározatoknak a - Pp. 215. §-ában foglaltaknak megfelelő, a kereseti kérelem keretei közötti - jogszerű voltát megállapító döntését logikusan, közérthetően és minden részletre kiterjedően megindokolta, az alperessel egyező helyes jogi álláspontját a Kúria aggálytalanul elfogadta, az a teljes körűsége okán kiegészítésre sem szorul.
A rendelkezésre álló (és tartalmában meg nem cáfolt) minden okirat alapján a felperes új lakóingatlant vásárolt, képviselőjének az adóhatósági eljárásban adott nyilatkozata szerint nem továbbértékesítési céllal. A felperes e magatartása meghatározta a reá alkalmazandó jogszabályokat: Áfa tv. 13. § (1) bekezdés 21. pont, 33. § (1) bekezdés b) pont, (2) bekezdés j) pont, 2. számú melléklet 2. pont. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, miszerint az alperes helyes jogértelmezéssel döntött akként, illetve rendelkezett a jogkövetkezményekről, hogy felperes sem az eladó, sem az Rt. számláiban feltüntetett áfa levonására nem volt jogosult. Magatartása Áfa tv.-beli megítélését, jogszabályi lehetőség hiányában, nem befolyásolta az az előadása, hogy a lakást irodaként kívánta használni, amelyhez szükséges eljárás nem vezetett eredményre.
Az Áfa tv. 32. §-ának (1) bekezdés a) pontja értelmében a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatás-nyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. A 35. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adólevonási jog - ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik - kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla, és számlát helyettesítő okmány. Az Áfa tv. 43. §-ának (5) bekezdése szerint a számlára, az egyszerűsített számlára a számvitelről szóló 2000. évi C. törvénynek (a továbbiakban: Sztv.) a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az Sztv. 15. §-ának (3) bekezdése alapján a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük (a valódiság elve). Az Sztv. 166. §-ának (2) bekezdése értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.
Az adóhatóság széleskörű bizonyítási eljárás alapján állapította meg, hogy a vállalkozó és a Kft. számláiban feltüntetett gazdasági esemény nem a számlákon szereplő felek között ment végbe. Az adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A felperesnek kellett tehát azt igazolnia az alperes (bizonyítékokon alapuló) megállapításával szemben, hogy a vállalkozó és a Kft. általa befogadott számlái tartalmilag hitelesek, helytállóak.
A tartalmi helytállóság egyik követelménye, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a számlában feltüntetett személyek között valósuljon meg.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 163. §-ának (1) bekezdése helyes alkalmazásával bizonyítási eljárást rendelt el, a Pp.</a> bizonyítási eljárásra vonatkozó jogszabályhelyeinek mindenben megfelelő bizonyítást folytatott, tanúkat hallgatott meg, okirati bizonyítékokat fogadott be, a perben biztosítva a feleknek jogaik teljes körű gyakorlását. A közigazgatási eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárást, és az eredményeként meghozott alperesi döntést a kereseti kérelem keretei között, a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság a vállalkozó és a Kft. számláin feltüntetett felek közötti viszonylatban állapította meg, hogy a gazdasági esemény megtörténte nem bizonyított, és adózó az Áfa tv. 44. §-ának (5) bekezdésében foglalt körültekintő magatartást sem igazolt, a felperes felülvizsgálati kérelme lényegében a bizonyítékok felülmérlegelésére irányult, azonban az ítélet hatályon kívül helyezését a felülvizsgálati kérelemben foglaltak nem alapozták meg.
Az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, az egyes bizonyítékok bizonyító erejét, a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében, logikusan, okszerű értékelte és meggyőződése szerint bírálta el, részletesen megindokolva a - Pp. 164. §-ának (1) bekezdésére alapított - e keresetrészt bizonyítottság hiánya okából elutasító döntését. Jogi álláspontját, amely szerint jogszerűen állapította meg az adóhatóság, hogy felperes a vállalkozó és a Kft. hiteltelen számláira jogsértő módon alapította adólevonási jogát, és megfelelő jogkövetkezményt is alkalmazott, a Kúria aggálytalanul elfogadta.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Kúria a felperest a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről és mértékéről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §-ának (1) bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján rendelkezett.
Budapest, 2012. november 15.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró
(Kúria, Kfv. V. 35.738/2011.)