adozona.hu
BH 2013.4.94
BH 2013.4.94
Semmis az erdőbirtokossági társulat tagjának tulajdonában és a társulat használatában álló erdő, valamint erdő és valamelyik más (vegyes) művelési ágú ingatlan tulajdonjoga átruházására irányuló szerződés, ha a társulat elnöke nem bocsátott ki igazolást arról, hogy az elővásárlási jog gyakorlására az alapszabályban meghatározott módon került sor [Ptk. 373. §, 1994. évi XLIX. tv. 30. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 2001. szeptember 19-én bejegyzett Cs. 5. Szolgáltató Erdő- és Legelőbirtokossági Társulat megalakulásakor használatba vette a perbeli erdő, gyep és szántó ingatlanokat. A társulat megalakulásakor a tagok nem rendelkeztek a terület alapján számított 2/3-os szavazataránnyal, ingatlanaikat a társulat használatába adták, a használati jog azonban nem került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. A felperes, illetve jogelődje és a többi alperes - az I. r. alperes kivételével - a társulat tagja....
BH 2013.4.94 Semmis az erdőbirtokossági társulat tagjának tulajdonában és a társulat használatában álló erdő, valamint erdő és valamelyik más (vegyes) művelési ágú ingatlan tulajdonjoga átruházására irányuló szerződés, ha a társulat elnöke nem bocsátott ki igazolást arról, hogy az elővásárlási jog gyakorlására az alapszabályban meghatározott módon került sor [Ptk. 373. §, 1994. évi XLIX. tv. 30. §].
A 2001. szeptember 19-én bejegyzett Cs. 5. Szolgáltató Erdő- és Legelőbirtokossági Társulat megalakulásakor használatba vette a perbeli erdő, gyep és szántó ingatlanokat. A társulat megalakulásakor a tagok nem rendelkeztek a terület alapján számított 2/3-os szavazataránnyal, ingatlanaikat a társulat használatába adták, a használati jog azonban nem került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. A felperes, illetve jogelődje és a többi alperes - az I. r. alperes kivételével - a társulat tagja. Az I. r. alperes, aki kettő kivételével a többi ingatlanon tulajdoni hányaddal rendelkezik, a 2000. január 18. napjától 2002. február 16. napjáig terjedő időszakban adásvételi szerződéseket kötött az alperesekkel, amelyekkel megszerezte a perbeli ingatlanokból azok tulajdonrészét.A felperes elsődleges kereseti kérelmében elővásárlási joga megsértésére hivatkozással kérte annak megállapítását, hogy az I. r. alperes és a többi alperes, illetve jogelődeik által megkötött adásvételi szerződések vele szemben hatálytalanok, és azok azonos tartalommal közte mint vevő és az eladók között jöttek létre. Másodlagosan a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésére és az erdőbirtokossági társulatról szóló 1994. évi XLIX. törvény a továbbiakban: (Ebt.) 30. §-ára, valamint 2. §-ának (1) bekezdésére tekintettel kérte a szerződések semmisségének a megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását.
Az I. r., valamint a IV-LVIII. r. alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása szerint az Ebt. szabályai csak az erdőművelési ágú ingatlanok tekintetében alkalmazhatóak, így csak a társulat használatában lévő erdőterületekre vonatkozhat annak alapján elővásárlási jog. Az Ebt. azonban nem rendelkezik a használati jog jogszabályon alapuló keletkezéséről, ezért az ebben az esetben is a szerződés alapján jöhet létre, de - figyelemmel a Ptk. 165. §-ának (2) bekezdésében és 158. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakra - szükséges ahhoz a jog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is. A perbeli ingatlanok esetében a használati jog az ingatlan-nyilvántartásba nem került bejegyzésre, érvényesen létrejött használati jog hiányában pedig elővásárlási jog sem állt fenn, ezért a felperes ez irányú keresete nem megalapozott.
Az Ebt. 25. §-ának (3) bekezdése szerinti 2/3-os szavazatarány a társulat megalakulásakor nem volt meg, így kényszertagságról sem lehetett szó, közös tulajdon esetén pedig a tulajdonostársak elővásárlási joga a többi társulati tag és a társulat elővásárlási jogát megelőzi. Osztatlan közös tulajdon esetén a tulajdonostársak - függetlenül attól, hogy a társulat tagjai-e vagy sem - csak akkor élhetnek elővásárlási joggal, ha a vételi ajánlat kívülálló, harmadik személytől származik. Az I. r. alperes ajándékozás útján tulajdonostárs lett az ingatlanokon, ezért esetében ez a körülmény nem állt fenn.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította az I. r. alperes vevő, valamint a többi alperes között kötött adásvételi szerződések érvénytelenségét, és megkereste a földhivatalt az eredeti állapot helyreállítása végett.
A jogerős ítélet indokolása szerint az Ebt. 25. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak értelmezéséből és a VI. fejezetben foglaltakból - illetve abból, hogy a jogszabály a társulat használatában lévő erdő tulajdonjogáról szóló rendelkezések közt tartalmazza az elővásárlási joggal kapcsolatos szabályokat - levonható az a következtetés, amely szerint az elővásárlási joggal kapcsolatos szabályok erdő, valamint vegyes, erdőt is tartalmazó művelési ágú ingatlanokra vonatkoznak.
Az elővásárlási jog a társulat tagját a társulat használatába adott ingatlanokon a társulat jogának ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésétől függetlenül is megilleti, mert a használatába adással a használati jogviszony már létrejött. Az Ebt. 30. §-a (2) bekezdésének helyes értelmezése szerint, ha a társulat használatába adott ingatlanokat átruházzák és azok tulajdonosai között nem társulati tagok is vannak, az elővásárlási jog először a társulati tagokat illeti meg, azok közül pedig azokat, akik az érintett ingatlanok tulajdonostársai is. Az I. r. alperes nem társulati tag, így a felperes jogelődjét, aki társulati tag volt, elővásárlási jog illette meg. Az adásvételi szerződések tehát az elővásárlási jog megsértésével jöttek létre.
Az erdőbirtokossági társulat a cégbejegyzéssel 2001. szeptember 19-én létrejött, ezért ezt követően a társulat tagjai által a társulat használatába adott ingatlanokra kötött adásvétel esetén az Ebt. szabályait kellett alkalmazni. A társulat elnöke azonban nem állított ki igazolást arról, hogy az elővásárlási jog gyakorlására az alapszabályban meghatározott módon került sor, ezért az Ebt. 30. §-ának (5) bekezdése szerint a tulajdonjog átruházására vonatkozó szerződések semmisek. Az érvénytelen szerződések hatálytalansága nem vizsgálható, ezért a felperes elsődleges keresete nem vezethetett eredményre, és a másodfokú bíróság az erdő- és vegyes művelési ágú ingatlanokra kötött szerződések semmisségét állapította meg.
A peradatok alapján nem volt megállapítható, hogy az alperesek a szerződéseket az érintett ingatlanokra vonatkozó adásvétel megkötése nélkül ne kötötték volna meg, ezért nem volt kizárt a részleges érvénytelenség alkalmazása.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak megváltoztatásával az elsődleges kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát, vagy másodlagosan annak megállapítását, hogy a szerződések egészében semmisek és ennek megfelelően kérte a földhivatal megkeresését.
A felülvizsgálati kérelmet a Kúria nem találta megalapozottnak.
Az erdőbirtokossági társulat - az Ebt. 2. §-ának (1) bekezdése szerint - erdő művelési ágban nyilvántartott egy vagy több földrészlet tulajdonosai által létrehozott gazdálkodó szervezet. Ezzel összhangban az Ebt. 25. §-ának (1) bekezdése szerint a társulat tagja csak az erdő művelési ágban nyilvántartott földrészlet tulajdonosa lehet, a (2) bekezdés értelmében pedig az egybefüggő erdőterületen lévő földrészlet tulajdonosának a tagfelvételi kérelme nem utasítható vissza. Ennek megfelelően a jogszabály 30. §-ában foglaltak is erdőterületekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak, ezért helyes a másodfokú bíróság azon álláspontja, amely szerint az elővásárlási jog az erdőbirtokossági társulat használatába adott erdő, vagy erdő és valamilyen más (vegyes) művelési ágú ingatlanok esetében áll fenn. Az Ebt. 30. §-ának rendelkezései tehát nem alkalmazhatóak pusztán szántó, vagy egyéb - nem erdő - művelési ágú ingatlanok esetében, így azokra vonatkozóan a tagok elővásárlási joga sem áll fenn.
Az erdő, illetve erdővel vegyes művelési ágú ingatlanok tekintetében tehát a társulat tagját és így a felperes jogelődjét elővásárlási jog illette meg. Az Ebt. 30. §-ának (5) bekezdése szerint azonban a társulat elnöke állít ki igazolást arról, hogy az elővásárlási jog gyakorlására az alapszabályban meghatározott módon került sor. Ennek hiányában a tulajdonjog átruházására irányuló szerződés semmis. Ilyen igazolás a perbeli esetben nem került kiállításra, ezért a kérdéses ingatlanok tekintetében a tulajdonjog átruházására irányuló szerződések semmissége volt megállapítható.
A társulat elnökének igazolása arra szolgál, hogy megállapítható legyen, az Ebt. tagja az alapszabályban az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos eljárás lefolytatása eredményeképpen élt a jogosultságával. Az Ebt. tagok által elfogadott alapszabály szerint az elnöknek írásban kell tájékoztatnia a tagokat a részére megküldött vételi ajánlatról, akik kötelesek 21 napos jogvesztő határidőn belül elővásárlási szándékukat az elnökhöz eljuttatni. Amennyiben több tag is élni kíván az elővásárlási jogával, nyilvános licitálást kell tartani.
Az alapszabály ilyen módon történő érvényre juttatásával a jogszabály azt kívánja biztosítani, hogy a tagok - mivel az Ebt.-be való belépéssel engedtek elővásárlási jogot az ingatlanaikra - csak az általuk elfogadott alapszabályban rögzített módon gyakorolhassák ezt a jogukat, annak során egyikük se juthasson előnyökhöz, hanem mindegyikük azonos eséllyel, egyenlő feltételek mellett élhessen a jogosultsággal. Nincs mód ez esetben arra, hogy az alapszabályban rögzített eljárást megkerülve a felperes a többi tag kirekesztésével gyakorolja az elővásárlási jogot és szerezze meg az ingatlanrészek tulajdonjogát. A jogszabály egyebek mellett a tagok egymással szembeni jogvédelme érdekében fűzte a semmisség jogkövetkezményét az alapszabályban rögzített eljárás megsértésével kötött szerződésekhez.
A felperes a jogellenes, alapszabályba ütköző eljárásra, illetve annak hiányára jogot nem alapíthat, a jogszabály alapján semmis szerződésre tekintettel nincs lehetőség arra, hogy elővásárlási jogával élhessen. Helyesen állapította meg ezért a másodfokú bíróság azt, hogy - függetlenül a kereset elsődlegességétől vagy másodlagosságától - a szerződések részlegesen érvénytelenek.
Az eladók nem dologösszességként kívánták értékesíteni az ingatlan tulajdoni hányadokat, erre nem is hivatkoztak és az együttes értékesítés a szerződésben sem került feltüntetésre. Nem volt ezért akadálya annak, hogy a felperes csak egyes ingatlanok vonatkozásában kívánjon élni az elővásárlási jogával, de annak sem, hogy - a jogerős ítéletnek megfelelően - csak a szerződések részleges érvénytelensége kerüljön megállapításra [2/2009. (VI. 24.) PK vélemény 9. pont, EBH 2010.2226.]. Nem merült fel, hogy az eladók az elővásárlási joggal érintett ingatlanok nélkül egyéb okból nem kötötték volna meg a szerződéseket, a jogerős ítéletnek ezt a megállapítását nem is kifogásolták, ezért a részleges érvénytelenség tekintetében is megalapozott volt a másodfokú bíróság határozata.
Az eredeti állapot helyreállítása során a perbeli eset annyiban speciális volt, hogy kívülálló, harmadik személy kérte a szerződések érvénytelenségének a megállapítását. Ez esetben a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 10. b) pontjának megfelelően a felperes az érvénytelenség jogkövetkezményének levonását csak annyiban és olyan mértékben kérhette, amennyiben ezt a jogi érdeke ténylegesen indokolta és megalapozta. A felperes jogi érdeke azonban csak az ingatlanok tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő visszajegyzéséhez fűződik, az alperesek egymás közti elszámolására már terjed ki, ezért nem mulasztott a másodfokú bíróság akkor, amikor nem rendelkezett a vételár egy részének visszafizetéséről. Ebben a vonatkozásban az I. r. alperes sem terjesztett elő kérelmet, holott a felperes másodlagos keresete ismeretében erre az eljárás során meg lett volna a lehetősége.
A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet - utalva annak helyes indokaira is - a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 22.311/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Pest Megyei Bíróság 4.Pf.29.118/2010/9. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - a 2012. szeptember 25-én megtartott tárgyaláson - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal nem támadott rendelkezéseit nem érinti, felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 809.000 (nyolcszázkilencezer) forint felülvizsgálati illetéket.
I n d o k o l á s
A 2001. szeptember 19-én bejegyzett Erdő- és Legelőbirtokossági Társulat megalakulásakor használatba vette a 026, 028/1 , 056/2, 056/3 hrsz. alatti gyep, a 034 hrsz. alatti erdő- és gyep, a 040/1, 040/2, 072/3, 075 hrsz. alatti erdő, valamint a 048 és 057/1, hrsz. alatti szántó ingatlanokat. A társulat megalakulásakor a tagok nem rendelkeztek a terület alapján számított 2/3-os szavazataránnyal, ingatlanaikat a társulat használatába adták, a használati jog azonban nem került bejegyzésre az ingatlannyilvántartásba. A felperes, illetve jogelődje és a többi alperes - az I. r. alperes kivételével - a társulat tagja. Az I. r. alperes, aki a 048 és 057/1 hrsz. alatti ingatlanok kivételével a többi ingatlanon tulajdoni hányaddal rendelkezik, a 2000. január 18. napjától 2002. február 16. napjáig terjedő időszakban adásvételi szerződéseket kötött az alperesekkel, amelyekkel megszerezte a perbeli ingatlanokból azok tulajdonrészét.A felperes elsődleges kereseti kérelmében elővásárlási joga megsértésére hivatkozással kérte annak megállapítását, hogy az I. r. alperes és a többi alperes, illetve jogelődeik által megkötött adásvételi szerződések vele szemben hatálytalanok, és azok azonos tartalommal közte mint vevő és az eladók között jöttek létre. Másodlagosan a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésére és az erdőbirtokossági társulatról szóló 1994. évi XLIX. törvény (Ebt.) 30. §-ára, valamint 2. §-ának (1) bekezdésére tekintettel kérte a szerződések semmisségének a megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását.
Az I. r., valamint a IV. - LVIII. r. alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása szerint az Ebt. szabályai csak az erdő-művelési ágú ingatlanok tekintetében alkalmazhatóak, így csak a társulat használatában lévő erdőterületekre vonatkozhat annak alapján elővásárlási jog. Az Ebt. azonban nem rendelkezik a használati jog jogszabályon alapuló keletkezéséről, ezért az ebben az esetben is a szerződés alapján jöhet létre, de - figyelemmel a Ptk. 165. §-ának (2) bekezdésében és 158. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakra - szükséges ahhoz a jog ingatlannyilvántartásba való bejegyzése is. A perbeli ingatlanok esetében a használati jog az ingatlannyilvántartásba nem került bejegyzésre, érvényesen létrejött használati jog hiányában pedig elővásárlási jog sem állt fenn, ezért a felperes ez irányú keresete nem megalapozott.
Az Ebt. 25. §-ának (3) bekezdése szerinti 2/3-os szavazatarány a társulat megalakulásakor nem volt meg, így kényszertagságról sem lehetett szó, közös tulajdon esetén pedig a tulajdonostársak elővásárlási joga a többi társulati tag és a társulat elővásárlási jogát megelőzi. Osztatlan közös tulajdon esetén a tulajdonostársak - függetlenül attól, hogy a társulat tagjai-e vagy sem - csak akkor élhetnek elővásárlási joggal, ha a vételi ajánlat kívülálló, harmadik személytől származik. Az I. r. alperes ajándékozás útján tulajdonostárs lett az ingatlanokon, ezért esetében ez a körülmény nem állt fenn.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította az I. r. alperes vevő, valamint a IV. r., VI. r., XII. r., XIV. r., XV. r., XVIII. r., XX. r., XXII. r., XXVII. r., XXVIII. r., XXXV. r., XXXVI. r., XXXVIII. r., XLII. r., XLV. r., és XLIX. r. alperesek valamint a néhai K. Z. eladók között a 034, 040/1, 040/2, 072/3, és 075 hrsz. alatti ingatlanokra kötött adásvételi szerződések érvénytelenségét, és megkereste a földhivatalt az eredeti állapot helyreállítása végett.
A jogerős ítélet indokolása szerint az Ebt. 25. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak értelmezéséből és a VI. fejezetben foglaltakból - illetve abból, hogy a jogszabály a társulat használatában lévő erdő tulajdonjogáról szóló rendelkezések közt tartalmazza az elővásárlási joggal kapcsolatos szabályokat - levonható az a következtetés, amely szerint az elővásárlási joggal kapcsolatos szabályok erdő, valamint vegyes, erdőt is tartalmazó művelési ágú ingatlanokra vonatkoznak.
Az elővásárlási jog a társulat tagját a társulat használatába adott ingatlanokon a társulat jogának ingatlannyilvántartásba való bejegyzésétől függetlenül is megilleti, mert a használatába adással a használati jogviszony már létrejött. Az Ebt. 30. §-a (2) bekezdésének helyes értelmezése szerint, ha a társulat használatába adott ingatlanokat átruházzák és azok tulajdonosai között nem társulati tagok is vannak, az elővásárlási jog először a társulati tagokat illeti meg, azok közül pedig azokat, akik az érintett ingatlanok tulajdonostársai is. Az I. r. alperes nem társulati tag, így a felperes jogelődjét, aki társulati tag volt, elővásárlási jog illette meg. Az adásvételi szerződések tehát az elővásárlási jog megsértésével jöttek létre.
Az erdőbirtokossági társulat a cégbejegyzéssel 2001. szeptember 19-én létrejött, ezért ezt követően a társulat tagjai által a társulat használatába adott ingatlanokra kötött adásvétel esetén az Ebt. szabályait kellett alkalmazni. A társulat elnöke azonban nem állított ki igazolást arról, hogy az elővásárlási jog gyakorlására az alapszabályban meghatározott módon került sor, ezért az Ebt. 30. §-ának (5) bekezdése szerint a tulajdonjog átruházására vonatkozó szerződések semmisek. Az érvénytelen szerződések hatálytalansága nem vizsgálható, ezért a felperes elsődleges keresete nem vezethetett eredményre, és a másodfokú bíróság az erdő- és vegyes művelési ágú ingatlanokra kötött szerződések semmisségét állapította meg.
A peradatok alapján nem volt megállapítható, hogy az alperesek a szerződéseket az érintett ingatlanokra vonatkozó adásvétel megkötése nélkül ne kötötték volna meg, ezért nem volt kizárt a részleges érvénytelenség alkalmazása.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak megváltoztatásával az elsődleges kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát, vagy másodlagosan annak megállapítását, hogy a szerződések egészében semmisek és ennek megfelelően kérte a földhivatal megkeresését.
A kérelem indokolása szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 373. §-ának (1) és (2) bekezdésében továbbá az Ebt. 30. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat. A társulatba bevitt terület esetén a jogszabály értelmében, ha egy társulati tag és egy kívülálló között jön létre szerződés, a társulat tagját elővásárlási jog illeti meg. A felperes jogelődje az Ebt. speciális rendelkezése alapján, de a Ptk. általános szabályai szerint gyakorolta az elővásárlási jogát. Amennyiben kívülálló - nem társulati tag - indít pert elővásárlási joga megsértésére tekintettel, akkor a jogerős ítélet indokai szerint valóban helye van a semmisség megállapításának, de ha arra társulati tag hivatkozik, akkor a hatálytalanságot kell megállapítani.
A felperesnek csak a másodlagos keresete irányult a semmisségre, elsődlegesen a hatálytalanság megállapítását kérte, ezért a bíróságnak ezt kellett volna elbírálnia és megalapozottsága folytán helyt kellett volna adnia igényének. Utalt arra is, hogy a másodfokú bíróság ugyanezen tanácsa egy más ügyben, de azonos tényállás mellett eltérő ítéletet hozott, amely jogegységi eljárás kezdeményezését is felveti.
Az elővásárlási jog biztosításával a jogalkotó azt kívánta elérni, hogy társulati tag tulajdonában és a társulat használatában álló földterület adásvétele esetén elsődlegesen a társulat tagja szerezhesse azt meg. Ez a jogosultság nem függhet attól, hogy erdő-vagy más, természetben egybefüggő erdőterületen található, de nem erdő művelési ágú ingatlanról van szó. Jelentősége van ezért annak, hogy szerepel-e az átruházni kívánt földrészlet a társulati jegyzékben, mert ha igen, akkor arra vonatkoznak az Ebt. elővásárlással kapcsolatos szabályai. A jogalkotó szándéka - a másodfokú bíróság által is megállapítottan - az volt, hogy a társulathoz olyan személy is csatlakozzon, akinek a földrészlete nem erdő ugyan, de erdőben van és az egységes gazdálkodást biztosítja. Ennek megfelelően az ilyen ingatlanokra is vonatkoznia kell a jogszabályban biztosított elővásárlási jognak.
Az elővásárlásra jogosultnak - figyelemmel a 2/2009. (VI. 24.) PK véleményben foglaltakra - a vele közölt ajánlat teljes tartalmát kell elfogadnia, a perbeli esetben pedig a golfpálya egy jószágtestet alkot, ezért csak egészében, valamennyi eladni kívánt tulajdoni hányad tekintetében lehet a jogot gyakorolni. A felperes jogelődje ennek megfelelően az összes társulat használatában lévő területre gyakorolta elővásárlási jogát.
A jogerős ítélet a PK véleményt tévesen értelmezve állapította meg a részleges érvénytelenséget. A felperes hivatkozási alapja e tekintetben nem az volt, hogy az alperesek az elővásárlási joggal érintett ingatlanok nélkül nem kötöttek volna adásvételi szerződést, hanem az, hogy egyáltalán lehetett-e elővásárlási jogot érvényesíteni külön az erdő és a vegyes művelési ágú ingatlanok vonatkozásában. A PK véleményben foglaltakra is tekintettel a felperes álláspontja szerint ilyen lehetőség nem állt fenn. A másodfokú bíróság e tekintetben tett megállapításai bizonyítatlanok, ezért amennyiben annak tisztázása szükséges, hatályon kívül kellett volna helyeznie az elsőfokú bíróság ítéletét és elrendelni a megismételt eljárásban a bizonyítás lefolytatását.
Hivatkozott a felperes arra is, hogy az eredeti állapot helyreállítása során a jogerős ítélet nem rendelkezett arról, hogy a vételár mely részét kell az I. r. alperesnek visszajuttatni, amivel megszegte a Pp. 212. §-ának (1) bekezdésében és 213. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A jogerős ítélet az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárt és helyesen megállapított tényállásból helytálló jogi következtetéseket vont le, azokkal a Kúria is egyetértett, jogszabálysértés nem történt.
Az erdőbirtokossági társulat - az Ebt. 2. §-ának (1) bekezdése szerint - erdő művelési ágban nyilvántartott egy vagy több földrészlet tulajdonosai által létrehozott gazdálkodó szervezet. Ezzel összhangban az Ebt. 25. §-ának (1) bekezdése szerint a társulat tagja csak az erdő művelési ágban nyilvántartott földrészlet tulajdonosa lehet, a (2) bekezdés értelmében pedig az egybefüggő erdőterületen lévő földrészlet tulajdonosának a tagfelvételi kérelme nem utasítható vissza. Ennek megfelelően a jogszabály 30. §-ában foglaltak is erdőterületekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak, ezért helyes a másodfokú bíróság azon álláspontja, amely szerint az elővásárlási jog az erdőbirtokossági társulat használatába adott erdő, vagy erdő és valamilyen más (vegyes) művelési ágú ingatlanok esetében áll fenn. Az Ebt. 30. §-ának rendelkezései tehát nem alkalmazhatóak pusztán szántó, vagy egyéb - nem erdő - művelési ágú ingatlanok esetében, így azokra vonatkozóan a tagok elővásárlási joga sem áll fenn.
Az erdő, illetve erdővel vegyes művelési ágú ingatlanok tekintetében tehát a társulat tagját és így a felperes jogelődjét elővásárlási jog illette meg. Az Ebt. 30. §-ának (5) bekezdése szerint azonban a társulat elnöke állít ki igazolást arról, hogy az elővásárlási jog gyakorlására az alapszabályban meghatározott módon került sor. Ennek hiányában a tulajdonjog átruházására irányuló szerződés semmis. Ilyen igazolás a perbeli esetben nem került kiállításra, ezért a kérdéses ingatlanok tekintetében a tulajdonjog átruházására irányuló szerződések semmissége volt megállapítható.
A társulat elnökének igazolása arra szolgál, hogy megállapítható legyen, az Ebt. tagja az alapszabályban az elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos eljárás lefolytatása eredményeképpen élt a jogosultságával. Az Ebt. tagok által elfogadott alapszabály szerint az elnöknek írásban kell tájékoztatnia a tagokat a részére megküldött vételi ajánlatról, akik kötelesek 21 napos jogvesztő határidőn belül elővásárlási szándékukat az elnökhöz eljuttatni. Amennyiben több tag is élni kíván az elővásárlási jogával, nyilvános licitálást kell tartani.
Az alapszabály ilyen módon történő érvényre juttatásával a jogszabály azt kívánja biztosítani, hogy a tagok - mivel az Ebt-be való belépéssel engedtek elővásárlási jogot az ingatlanaikra - csak az általuk elfogadott alapszabályban rögzített módon gyakorolhassák ezt a jogukat, annak során egyikük se juthasson előnyökhöz, hanem mindegyikük azonos eséllyel, egyenlő feltételek mellett élhessen a jogosultsággal. Nincs mód ez esetben arra, hogy az alapszabályban rögzített eljárást megkerülve a felperes a többi tag kirekesztésével gyakorolja az elővásárlási jogot és szerezze meg az ingatlanrészek tulajdonjogát. A jogszabály egyebek mellett a tagok egymással szembeni jogvédelme érdekében fűzte a semmisség jogkövetkezményét az alapszabályban rögzített eljárás megsértésével kötött szerződésekhez.
A felperes a jogellenes, alapszabályba ütköző eljárásra, illetve annak hiányára jogot nem alapíthat, a jogszabály alapján semmis szerződésre tekintettel nincs lehetőség arra, hogy elővásárlási jogával élhessen. Helyesen állapította meg ezért a másodfokú bíróság azt, hogy - függetlenül a kereset elsődlegességétől vagy másodlagosságától - a szerződések részlegesen érvénytelenek.
Az eladók nem dologösszességként kívánták értékesíteni az ingatlan tulajdoni hányadokat, erre nem is hivatkoztak és az együttes értékesítés a szerződésben sem került feltüntetésre. Nem volt ezért akadálya annak, hogy a felperes csak egyes ingatlanok vonatkozásában kívánjon élni az elővásárlási jogával, de annak sem, hogy - a jogerős ítéletnek megfelelően - csak a szerződések részleges érvénytelensége kerüljön megállapításra (2/2009. (VI. 24.) PK vélemény 9. pont, EBH 2010.2226.). Nem merült fel, hogy az eladók az elővásárlási joggal érintett ingatlanok nélkül egyéb okból nem kötötték volna meg a szerződéseket, a jogerős ítéletnek ezt a megállapítását nem is kifogásolták, ezért a részleges érvénytelenség tekintetében is megalapozott volt a másodfokú bíróság határozata.
Az eredeti állapot helyreállítása során a perbeli eset annyiban speciális volt, hogy kívülálló, harmadik személy kérte a szerződések érvénytelenségének a megállapítását. Ez esetben a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 10. b) pontjának megfelelően a felperes az érvénytelenség jogkövetkezményének levonását csak annyiban és olyan mértékben kérhette, amennyiben ezt a jogi érdeke ténylegesen indokolta és megalapozta. A felperes jogi érdeke azonban csak az ingatlanok tulajdonjogának az ingatlannyilvántartásba történő visszajegyzéséhez fűződik, az alperesek egymás közti elszámolására már terjed ki, ezért nem mulasztott a másodfokú bíróság akkor, amikor nem rendelkezett a vételár egy részének visszafizetéséről. Ebben a vonatkozásban az I. r. alperes sem terjesztett elő kérelmet, holott a felperes másodlagos keresete ismeretében erre az eljárás során meg lett volna a lehetősége.
A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet - utalva annak helyes indokaira is - a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Kötelezte a felperest az Itv. 74. §-ának (3) bekezdése alapján alkalmazott 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése, valamint 15. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték állam javára történő megfizetésére.
Az alperesek érdemi ellenkérelmet nem terjesztettek elő, a tárgyaláson nem jelentek meg, így a felülvizsgálati eljárás során költségük nem merült fel, ezért arról a Kúria nem rendelkezett.
Budapest, 2012. szeptember 25.
Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, Dr. Puskás Péter s.k. előadó bíró, Dr. Abért János s.k. bíró
(Kúria Pfv. VI. 22.311/2011.)