adozona.hu
BH 2013.4.109
BH 2013.4.109
Az adóhatóságot az Art. 109. § (1) bekezdése feljogosítja arra, hogy a kiadások valós árát is vizsgálja. Amennyiben a felperesi előadás e körben sem valós, úgy a kiadásokat is becsléssel állapíthatja meg [2003. évi XCII. tv. 109. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél a bevallások utólagos vizsgálatát végezték el 2004-2008. adóévekre vonatkozóan, szja. és eho. adónemekben.
Az ellenőrzés eredményeként 38 235 000 Ft adóhiányt állapítottak meg, mely után késedelmi pótlékot, adóbírságot számítottak fel, továbbá mulasztási bírság megfizetésére is kötelezték a felperest.
Többek között vizsgálták a felperes G. Kft.-től vásárolt 3 gépkocsi beszerzési árát, vitatva azt a felperesi előadást, hogy azokat darabonként 1 Ft-os vételárért szerezte be. Az ...
BH 2013.4.109 Az adóhatóságot az Art. 109. § (1) bekezdése feljogosítja arra, hogy a kiadások valós árát is vizsgálja. Amennyiben a felperesi előadás e körben sem valós, úgy a kiadásokat is becsléssel állapíthatja meg [2003. évi XCII. tv. 109. § (1) bek.]
A felperesnél a bevallások utólagos vizsgálatát végezték el 2004-2008. adóévekre vonatkozóan, szja. és eho. adónemekben.Az ellenőrzés eredményeként 38 235 000 Ft adóhiányt állapítottak meg, mely után késedelmi pótlékot, adóbírságot számítottak fel, továbbá mulasztási bírság megfizetésére is kötelezték a felperest.
Többek között vizsgálták a felperes G. Kft.-től vásárolt 3 gépkocsi beszerzési árát, vitatva azt a felperesi előadást, hogy azokat darabonként 1 Ft-os vételárért szerezte be. Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése, 2. § (1) bekezdése, valamint a 109. § (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a gépkocsik becsült beszerzési áraként a márkakereskedők hivatalos internetes oldalán megtalálható értékesítési átlagárakat vette figyelembe.
A felperesnek az adóhatósági megállapításokkal szemben előterjesztett keresetét a megyei bíróság jogerős ítéletével elutasította.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kizárólag a gépjárművek beszerzési árával kapcsolatos bírósági, illetőleg alperesi megállapításokat vitatta.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az ún. vagyonosodási vizsgálatok során az Art. 109. § (1) bekezdésében rögzítettek alapján az adóhatóságnak az adózó bevételeit és kiadásait kell összevetve megállapítani, hogy van-e olyan bevétele, amelyet eltitkolt, és ezáltal az adózás alól elvontnak minősül.
Ennek során törvényszerűen az adózó kiadásait is vizsgálni kell, hiszen a kiadások derítenek fényt az esetleges forráshiányra, a nem adózott jövedelemre. Így helyesen járt el az adóhatóság, amikor a kiadás összegét vizsgálta, és e körben a 3 gépjármű szerződését elemzés alá vonta.
Az eljárás során a felperes részéről felmerült bizonytalanságok (adásvételi szerződések hiánya, a gépjárművek vételárát firtató kérdés negligálása, többszöri felszólításra történő adásvételi szerződések bemutatása) joggal ébresztettek kétséget az adóhatóságban a beszerzési ár valótlanságát illetően.
A gépjárművek adásvételi szerződésén szereplő árak és a márkakereskedői értékesítési átlagárak közötti szembetűnő különbség okán jogszerűen hívta fel az adóhatóság a felperest e körben bizonyításra.
A felperes azonban sem az adóhatósági eljárásban, sem pedig a bírósági eljárásban bizonyítani a vételárak valóságos voltát nem tudta, kapcsolódó vizsgálat lefolytatása az eladó gazdasági társaság fellelhetetlensége miatt nem vezetett eredményre, és a felperes sem tudott olyan, hitelt érdemlő egyéb bizonyítékot a rendelkezésre bocsátani, amellyel a darabonkénti 1 Ft-os vételár-összeget hitelt érdemlően alá tudta volna támasztani.
A szerződéseken szereplő - eladói és vevői oldalon azonos - aláírások, a gépjárművek nagy összegű bérleti díjjal történő hasznosítása megalapozottan vezettek arra a következtetésre, hogy az adásvételi szerződéseken szereplő vételárak nem reálisak, valósak.
Nem sértett tehát jogszabályt az alperes és a bíróság sem, amikor a vételárak igaz voltának bizonyítására a felperest hívták fel az Art. 109. § (3) bekezdése alapján.
A felperes a bizonyítási kötelezettségének eleget tenni a bírósági eljárás során sem tudott, az ügyleti tanúk és egyéb hozzátartozói, könyvelői tanúk vallomása sem bizonyította a vételárak valós összegét, és cáfolta meg az alperesi határozatban foglalt megállapításokat.
Helytállóan helyezkedett tehát arra az álláspontra az alperes és a bíróság is, hogy a kiadási oldalon a felperes részéről beállított 3 Ft nem reális, és a gépjárművek valós forgalmi értékét, beszerzési értéket a márkakereskedői honlapon fellelhető adatok alapján állapították meg.
A Kúria egyetért a bíróság ítéletében foglalt jogi indokokkal, a felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos, a már felhívott jogszabályhelyek alapján az adóhatóságot megillette az a jogosultság, hogy a kiadási oldalon a nem valós értéket tükröző adásvételi szerződésekben szereplő vételárat becsülje.
A fentiek szerinti helytálló jogerős ítéletet a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. I. 35.723/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2011. július 14. napján kelt 30.K.27.364/2010/11. számú ítélete ellen a felperes részéről 14. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Kúria a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 30.K.27.364/2010/11. számú ítéletének a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 25 000 (huszonötezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 571 100 (ötszázhetvenegyezer-száz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperesnél a bevallások utólagos vizsgálatát végezték el 2004-2008. adóévekre vonatkozóan, szja és eho adónemekben.Az ellenőrzés eredményeként 38.235.000 Ft adóhiányt állapítottak meg, mely után késedelmi pótlékot, adóbírságot számítottak fel, továbbá mulasztási bírság megfizetésére is kötelezték a felperest.
Többek között vizsgálták a felperes G. Kft-től vásárolt 3 gépkocsi beszerzési árát, vitatva azt a felperesi előadást, hogy azokat darabonként 1 Ft-os vételárért szerezte be. Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése, 2. § (1) bekezdése, valamint a 109. § (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a gépkocsik becsült beszerzési áraként a márkakereskedők hivatalos internetes oldalán megtalálható értékesítési átlagárakat vette figyelembe.
A felperesnek az adóhatósági megállapításokkal szemben előterjesztett keresetét a megyei bíróság jogerős ítéletével elutasította.
A felperes indítványára a bíróság bizonyítást folytatott le, azonban a tanúk az 1 Ft-os vételárat megerősíteni nem tudták. A bíróság kiemelte, hogy az eladói oldalon szereplő kft.-nél az ügyletek vizsgálatára a kapcsolódó vizsgálat meghiúsulása miatt nem kerülhetett sor, a szerződés hitelt érdemlő voltát pedig megkérdőjelezte a gépkocsik további sorsa, ugyanis a felperes az 1 Ft-ért vásárolt gépjárműveket bérbe adta 250 000 Ft/hó/gépkocsi értékben.
Osztotta ezért a gépkocsik 1 Ft-os vételárával kapcsolatos alperesi álláspontot, kifejtve, hogy a felperes bizonyítási kötelezettségének nem tudott hitelt érdemlően eleget tenni.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kizárólag a gépjárművek beszerzési árával kapcsolatos bírósági, illetőleg alperesi megállapításokat vitatta. Hangsúlyozta, hogy önmagában az a tény, hogy az átruházott vagyontárgy szokásos forgalmi értéke meghaladja a szerződéses vételár összegét, nem ütközik jogszabályba, és egyáltalán nem alkalmas annak megállapítására, hogy a szerződéses vételártól eltérő magasabb összeg került vételárként kifizetésre. Szerinte az alperes nem élhetett a becslés módszerével, nem volt olyan kiadási vagy bevételi tétel, amelyre figyelemmel az adó alapját becsléssel lett volna indokolt megállapítani.
Változatlanul állította, hogy a kiadási oldal tekintetében további semmilyen más adat nem került feltárásra, mint ami rendelkezésre állt - szerződések -, amely a valóságot tükrözte, és a gépkocsik beszerzése a felperesnek nem került többe, mint a szerződésen szereplő darabonkénti 1 Ft.
Az Art. 109. § (1) bekezdésében szabályozott becslés alkalmazására viszont azért nem kerülhetett sor, mivel az alperes nem azt állapította meg, hogy a kiadásokkal nincs arányban a megszerzett jövedelme.
Jogszabálysértő a bíróság ítélete, mert nem fogadta el a szerződésben foglalt 1 Ft-os összegű vételárat, az adásvételi szerződéseket nem a tartalma szerint értékelte, és a vagyonmérlegben azokat nem ilyen tartalommal tüntette fel. A fentiek alapján kérte a bíróság ítéletének e részében történő megváltoztatását, és a keresetnek történő helyt adást.
Az alperesi felülvizsgálati ellenkérelem a megyei bíróság ítéletének hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az ún. vagyonosodási vizsgálatok során az Art. 109. § (1) bekezdésében rögzítettek alapján az adóhatóságnak az adózó bevételeit és kiadásait kell összevetve megállapítani, hogy van-e olyan bevétele, amelyet eltitkolt, és ezáltal az adózás alól elvontnak minősül.
Ennek során törvényszerűen az adózó kiadásait is vizsgálni kell, hiszen a kiadások derítenek fényt az esetleges forráshiányra, a nem adózott jövedelemre. Így helyesen járt el az adóhatóság, amikor a kiadás összegét vizsgálta, és e körben a 3 gépjármű szerződését elemzés alá vonta.
Az eljárás során a felperes részéről felmerült bizonytalanságok (adásvételi szerződések hiánya, a gépjárművek vételárát firtató kérdés negligálása, többszöri felszólításra történő adásvételi szerződések bemutatása) joggal ébresztettek kétséget az adóhatóságban a beszerzési ár valótlanságát illetően.
A gépjárművek adásvételi szerződésén szereplő árak és a márkakereskedői értékesítési átlagárak közötti szembetűnő különbség okán jogszerűen hívta fel az adóhatóság a felperest e körben bizonyításra.
A felperes azonban sem az adóhatósági eljárásban, sem pedig a bírósági eljárásban bizonyítani a vételárak valóságos voltát nem tudta, kapcsolódó vizsgálat lefolytatása az eladó gazdasági társaság fellelhetetlensége miatt nem vezetett eredményre, és a felperes sem tudott olyan, hitelt érdemlő egyéb bizonyítékot a rendelkezésre bocsátani, amellyel a darabonkénti 1 Ft-os vételár-összeget hitelt érdemlően alá tudta volna támasztani.
A szerződéseken szereplő - eladói és vevői oldalon azonos - aláírások, a gépjárművek nagy összegű bérleti díjjal történő hasznosítása megalapozottan vezettek arra a következtetésre, hogy az adásvételi szerződéseken szereplő vételárak nem reálisak, valósak.
Nem sértett tehát jogszabályt az alperes és a bíróság sem, amikor a vételárak igaz voltának bizonyítására a felperest hívták fel az Art. 109. § (3) bekezdése alapján.
A felperes a bizonyítási kötelezettségének eleget tenni a bírósági eljárás során sem tudott, az ügyleti tanúk és egyéb hozzátartozói, könyvelői tanúk vallomása sem bizonyította a vételárak valós összegét, és cáfolta meg az alperesi határozatban foglalt megállapításokat.
Helytállóan helyezkedett tehát arra az álláspontra az alperes és a bíróság is, hogy a kiadási oldalon a felperes részéről beállított 3 Ft nem reális, és a gépjárművek valós forgalmi értékét, beszerzési értéket a márkakereskedői honlapon fellelhető adatok alapján állapították meg.
A Kúria egyetért a bíróság ítéletében foglalt jogi indokokkal, a felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos, a már felhívott jogszabályhelyek alapján az adóhatóságot megillette az a jogosultság, hogy a kiadási oldalon a nem valós értéket tükröző adásvételi szerződésekben szereplő vételárat becsülje.
A fentiek szerinti helytálló jogerős ítéletet a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Kúria a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése szerinti perköltség megfizetésére a felperest kötelezte.
A felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére is a felperes köteles, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Kmr. 13. § (2) bekezdése alapján, az illeték mértékét pedig a 2008. évre megállapított adóhiány összegének 6%-ában állapította meg a Kúria.
Budapest, 2012. november 8.
Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró
(Kúria, Kfv. I. 35.723/2011.)