adozona.hu
BH 2013.4.108
BH 2013.4.108
Az építményadó alóli mentességek feltételeinek meghatározásakor az önkormányzat a törvényi szabályok keretei között, és az építményadó vagyoni adó jellegére figyelemmel alkothatja meg önkormányzati rendeletét. A mentességnek nem lehet feltétele az ingatlanba való igazgatási bejelentkezés [1990. évi C. tv. 6. §, 52. §, 1992. évi LXVI. tv. 5. §, 2003. évi XCII. tv. 178. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
I. 1. Az első fokon eljáró adóhatóság utólagos adóhatósági ellenőrzést rendelet el a 2006-2011. közötti adóévekre, és az ellenőrzési jegyzőkönyvre alapított - módosított - elsőfokú határozatában a 2009, 2010. és 2011. évekre késedelmi pótlék mellett 182 914 forint építményadó-különbözetet írt elő az adózó terhére. Az adózó fellebbezése folytán eljáró másodfokú hatóság helyben hagyta a jegyző elsőfokú határozatát.
2. Az adózó keresettel kérte a határozat bírósági felülvizsgálatát és indítvány...
BH 2013.4.108 Az építményadó alóli mentességek feltételeinek meghatározásakor az önkormányzat a törvényi szabályok keretei között, és az építményadó vagyoni adó jellegére figyelemmel alkothatja meg önkormányzati rendeletét. A mentességnek nem lehet feltétele az ingatlanba való igazgatási bejelentkezés [1990. évi C. tv. 6. §, 52. §, 1992. évi LXVI. tv. 5. §, 2003. évi XCII. tv. 178. §].
I. 1. Az első fokon eljáró adóhatóság utólagos adóhatósági ellenőrzést rendelet el a 2006-2011. közötti adóévekre, és az ellenőrzési jegyzőkönyvre alapított - módosított - elsőfokú határozatában a 2009, 2010. és 2011. évekre késedelmi pótlék mellett 182 914 forint építményadó-különbözetet írt elő az adózó terhére. Az adózó fellebbezése folytán eljáró másodfokú hatóság helyben hagyta a jegyző elsőfokú határozatát.2. Az adózó keresettel kérte a határozat bírósági felülvizsgálatát és indítványozta az építményadó-különbözet alapját képező, a Budapest Kerületi Önkormányzat képviselő-testületének a helyi adókról szóló 5/2011. (II. 25.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 4. § (1) bekezdésének törvényességi vizsgálatát.
Az eljáró Fővárosi Törvényszék határozatával a per tárgyalását felfüggesztette, és kezdeményezte a Kúria Önkormányzati Tanácsa előtt az Ör. 4. § (1) bekezdésének törvényességi vizsgálatát. Elfogadva a felperesi adózó indítványában foglaltakat, arra hivatkozott, hogy az Ör. megjelölt rendelkezése a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 6. § c) és d) pontjaiba ütközik, valamint sértik az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 178. § 7. pontját is. A felperes beadványában hivatkozott a Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf. 5017/2012/8. sorszámú határozatában foglaltakra is.
3. Az érintett Önkormányzat állásfoglalásában az indítvány megalapozatlanságára hivatkozott. Kifejtette, hogy az Ör. 4. § (1) bekezdése konjunktív feltételeket szabályoz, azaz az Ör. két feltétel együttes teljesítése esetén ad lehetőséget az építményadó alóli mentesülésre. 2009. január 1. napjától ugyanis a mentesség igénybevételének feltétele az életvitelszerű lakás mellett a szóban forgó lakásban való bejelentkezés is. A lakóhely létesítésére pedig nem a felperes által hivatkozott Art., hanem a Hatv. 52. § 21. pontja és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Szltv.) rendelkezései az irányadók.
II. 1. A bírói indítvány megalapozott.
2. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 24. § (1) bekezdés f) pontja értelmében a Kúria Önkormányzati Tanácsa "dönt az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről". E hatásköri szabály a Köf. 5031/2012. szám alatti határozat értelmében azt jelenti, hogy a Kúria, illetve a Kúria Önkormányzati Tanácsának feladata az, hogy "az önkormányzati normákat a törvényekkel összhangba hozza, illetőleg - az új jogalkotást tekintve - összhangban tartsa" [MK. 2012/76. szám, 12041, 12045. II.6., a továbbiakban: Köf.].
3. A Kúria Önkormányzati Tanácsának rendelkezésére álló adatokból megállapíthatóan az Ör. hatályba lépését megelőzően hatályos önkormányzati szabályozás is lehetőséget adott az építményadó alóli mentesülésre. A 2008. december 31-ig hatályos 38/2002. (XII. 20.) számú képviselő-testületi rendelet (a továbbiakban: régi Ör.) értelmében "mentes az építményadó alól a magánszemély tulajdonában lévő lakás, ha azt az adóalany vagy egyenesági rokona életvitelszerűen használja".
Az elsőfokú adóhatóság tényfeltárási kötelezettsége körében megállapította, hogy az adózó egyenesági rokona, a tulajdonos évek óta életvitelszerűen lakik az ingatlanban, ezért a felperest adófizetési kötelezettség a régi Ör. alapján nem terhelte.
A régi Ör. 2009. január 1. és 2011. február 26-ig hatályos 7. § (1) bekezdés b) pontja és az azzal szövegszerűen azonos Ör. 4. § (1) bekezdés a) pontja értelmében "mentes az építményadó alól a magánszemély tulajdonában, haszonélvezetében lévő lakás, ha abban lakóhelyet létesít és azt saját maga vagy egyenesági rokona életvitelszerűen használja".
4. Az első és másodfokon eljáró adóhatóságok határozataiban a régi Ör. és az Ör. rendelkezésének "abban lakóhelyet létesít és" fordulatát akként értelmezték, hogy az az ingatlanban életvitelszerűen tartózkodó egyenesági rokon, avagy tulajdonos igazgatási jellegű bejelentkezési kötelezettségét vonja maga után. Mivel tehát a felperes fia, a lakás tulajdonosa csak 2011. november 9-én kérte életvitelszerű tartózkodásának hatósági nyilvántartásba vételét, ezért - a határozatok értelmében - a felperest 2009. január 1. és 2011. november 9-e közötti időben építményadó megfizetésének kötelezettsége terhelte.
5. A kifejtettek szerint a Kúria Önkormányzati Tanácsának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy amennyiben az Ör. 4. § (1) bekezdés a) pontja szerinti "abban lakóhelyet létesít és" fordulat a lakcím-nyilvántartási bejelentés kötelezettségét jelenti, úgy az Ör. szerinti mentesség a helyi adószabályozás törvényi keretein belül értékelhető-e. Támaszthat-e olyan többletfeltételt az önkormányzati jogalkotó az építményadó alóli mentesség elismeréséhez, amely nincs összefüggésben az adó alapját képező vagyonnal, az ahhoz kötődő vagyoni jogosultsággal, avagy az adózó jövedelmi, szociális helyzetével.
6. Az önkormányzati rendeletben szabályozott építményadó alóli mentesség törvényessége tekintetében a Kúria Önkormányzati Tanácsa a felperes által hivatkozott határozatában az alábbi megállapításokat tette:
Az Alaptörvény értelmében "[a] helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között (…) dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről". Az adó a helyi közhatalom kezében eszköz, amelynek révén a települési önkormányzat gazdaságossági, szociálpolitikai, helyi politikai, a költségvetési egyensúlyt szolgáló avagy egyéb szempontokat érvényesíthet. A települési önkormányzatnak nagy szabadsága van abban, hogy a helyi adók melyikét, mikortól, milyen körben és milyen mentességi szabályokkal vezeti be.
A települési jogalkotó közhatalom számára a törvényi korlátok szabnak kereteket.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Hatv. 6. § c) pontja és az Alkotmánybíróság 55/2008. (IV. 24.) AB határozata alapján megállapította azt is, hogy mivel az építményadó alapja az ingatlanban megtestesülő vagyon, ezért az adókötelezettség törvényi okból, a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel keletkezik. A kötelezettség tartalma pedig a vagyontömeg értékéhez és az adóalany teherviselő képességéhez kell, hogy igazodjon. Mivel a Hatv. 6. § c pontjának "az adóalanyok teherviselői képességéhez igazodó" fordulata a Hatv. jogegyenlőségi szabálya is egyben, ezért az önkormányzati jogalkotó - a 6. § d) pontjában foglalt mentességeken túl - minden adóalany esetében a teherbíró képességhez igazítottan köteles az adófizetés mértékét megállapítani.
Vagyoni típusú adók, így az építményadó esetében az érintett önkormányzat nincs tekintettel az adófizetési kötelezettségben érvényesítendő jogegyenlőségre akkor, ha a vagyontömeg értékén és az adóalany teherbíró képességén túli szempontokat is értékel, így az adófizetési kötelezettséget az adóalany igazgatási szempontú lakhatásától teszi függővé.
7. A Hatv. általános rendelkezései között elhelyezett 6. § d) pontja az önkormányzati jogalkotó által nyújtható mentességek körét - a tételesen megjelölt mentességeken túl - nyitva hagyja. A Hatv. rendelkezései ebben a tekintetben "minimumszabályként" értékelhetők, azaz az önkormányzati jogalkotó a törvényi mentességi szabályokon túl, további mentességeket adhat az adózóknak. A Hatv. azonban determinálja a települési önkormányzatok által kialakítható szabályozás irányát, a törvényi rendelkezéseken túli mentességi szabályok, amikor rendelkezése értelmében: "(…) az e törvény második részében meghatározott mentességeket, kedvezményeket további, így különösen a lakások esetében a lakásban lakóhellyel rendelkező eltartottak számától, a lakáson fennálló, hitelintézet által lakásvásárlásra, lakásépítésre nyújtott hitel biztosítékául szolgáló jelzálogjog fennállásától, a lakásban lakóhellyel rendelkezők jövedelmétől függő mentességekkel, kedvezményekkel bővítse (…)". A Hatv. 6. § d) pontjának "így különösen" fordulata arra utal, hogy az építményadó alóli mentesülés elsődlegesen a lakásingatlant érintheti, és a mentesülés lehetősége pedig elsődlegesen szociálpolitikai megfontolásokon kell nyugodjon.
8. Tekintettel tehát az építményadó vagyoni adó jellegére és e jellegből levonható következtetésekre, valamint a mentesülés Hatv.-ben kijelölt szabályozási irányára, a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az építményadó alóli mentességek szabályozását elsődlegesen a mindenki számára egyenlő mércével érvényesített lakhatási biztonság indokolhatja, figyelemmel az adóalany teherbíró képességét is értékelő szociálpolitikai okokra is. A mentesség alapja tehát a lakásingatlan tényleges lakáscélú használata.
9. Az Ör. 4. § (1) bekezdés "abban lakóhelyet létesít és" fordulatának a jogalkalmazó hatóság határozataiban megjelenő tartalma - különös tekintettel az azt megerősítő jogalkotó Önkormányzat kúriai eljárás során kifejtett állásfoglalására is - a "tényleges ottlakást" és ennek igazgatási aktusát jelenti. Az Ör. 4. § (1) bekezdése szerint tehát önmagában az ingatlan életvitelszerű használata nem eredményezi az építményadó alóli mentesülést, mert az érintett önkormányzat azt további, praktikusan az ingatlan vagyoni jellegéhez nem kötődő igazgatási aktushoz, mint feltételhez is köti.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa az igazgatási aktushoz kötött feltételt a Hatv. 6. § d) pontja szerinti többletfeltételként értékelte, ezért megállapította az Ör. 4. § (1) bekezdés "abban lakóhelyet létesít és" fordulatának törvényellenességét.
10. A Bszi. 55. § (2) bekezdés a) pontja értelmében " Ha az önkormányzati tanács megállapítja, hogy az önkormányzati rendelet vagy annak valamely rendelkezése más jogszabályba ütközik, az önkormányzati rendeletet vagy annak rendelkezését megsemmisíti (...)".
Az Önkormányzati Tanács az Ör. 4. § (1) bekezdésének "abban lakóhelyet létesít és" fordulatát a Hatv. 6. § d) pontjába ütközően törvénysértőnek minősítette, ezért megsemmisítette.
11. Az érintett Önkormányzat állásfoglalásában utalt a Hatv. 14/A. § (1) bekezdésére abban az összefüggésben, hogy e rendelkezés szintén alkalmazza a Kúria eljárásban vizsgált kettős feltételrendszert. Ebben a körben a Kúria Önkormányzati Tanácsa rámutat arra, hogy a Hatv. konkrétan megjelöli azokat a helyzeteket, amikor az igazgatási jellegű állandó lakos minőség további kötelezettségként illetve jogosultság forrásaként szolgálhat. Az építményadó esetében azonban annak figyelembevétele nem általános, az érintett Önkormányzat nem ezzel kapta jogalkotási felhatalmazását. A települési önkormányzat mint jogalkotó nem bővítheti értelmezéssel saját jogalkotási kereteit.
12. Megjegyzi azt is a Kúria, hogy az érintett Önkormányzat által hivatkozott Szltv. 5. §-a szerinti értelmező rendelkezések a Szltv. alkalmazásában és nem a Hatv.-n alapuló önkormányzati rendelet alapján létrejövő adójogi jogviszonyokból származó jogok és kötelezettségek megítélése során vehetőek figyelembe. Ezzel szemben az adójogi jogviszonyok kapcsán az adóhatóságok, így az önkormányzati adóhatóság által is alkalmazandó - és az indítványban megjelölt - Art. 178. § 7. pontja nem köti az állandó lakóhely fogalmát az igazgatási bejelentéshez.
(Kúria Köf. 5076/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Budapest Főváros XXIII. Kerület Soroksár Önkormányzata Képviselő-testületének, a helyi adókról szóló 5/2011. (II. 25.) számú rendelete felülvizsgálatára irányuló nemperes eljárásban, meghozta az alábbi
h a t á r o z a t o t :
1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapítja, hogy Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 5/2011. (II. 25.) számú rendelete 4. § (1) bekezdés "abban lakóhelyet létesít és" szövegfordulata törvényellenes, ezért azt 2013. január 1. napjától kezdődő hatállyal megsemmisíti.A Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 5/2011. (II. 25.) számú rendelete 4. § (1) bekezdés a) pontja az alábbi szövegezéssel marad hatályban:
"4. § (1) A Hatv. 13. §-ban foglaltakon túl, mentes az adó alól:
a) a magánszemély tulajdonában, haszonélvezetében lévő lakás, ha azt saját maga vagy egyenesági rokona életvitelszerűen használja,".
2. A Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapítja, hogy a Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi adókról szóló 5/2011. (II. 25.) számú rendelete 4. § (1) bekezdés a) pont "abban lakóhelyet létesít és" fordulata nem alkalmazható a Fővárosi Törvényszék Közigazgatási Kollégiuma előtt 12. K.31860/2012. számú folyamatban lévő perben, valamint valamennyi, a megsemmisítés időpontjában valamely bíróság előtt folyamatban lévő egyedi ügyben.
3. A Kúria Önkormányzati Tanácsa elrendeli a határozata Magyar Közlönyben való közzétételét.
4. A Kúria Önkormányzati Tanácsa elrendeli, hogy határozatát - a Magyar Közlönyben való közzétételt követő nyolc napon belül - az önkormányzati rendelet kihirdetésével azonos módon hirdessék ki.
A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
I.
1. Az első fokon eljáró adóhatóság utólagos adóhatósági ellenőrzést rendelet el a 2006-2011. közötti adóévekre, és az ellenőrzési jegyzőkönyvre alapított - módosított - elsőfokú határozatában a 2009, 2010. és 2011. évekre késedelmi pótlék mellett 182.914 forint építményadó-különbözetet írt elő az adózó terhére. Az adózó fellebbezése folytán eljáró másodfokú hatóság helyben hagyta a jegyző elsőfokú határozatát.2. Az adózó keresettel kérte a határozat bírósági felülvizsgálatát és indítványozta az építményadó-különbözet alapját képező, a Budapest Főváros XXIII. kerület Soroksár Önkormányzat képviselő-testületének a helyi adókról szóló 5/2011. (II. 25.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 4. § (1) bekezdésének törvényességi vizsgálatát.
Az eljáró Fővárosi Törvényszék 12.K.31.860/2012/7. sorszámú határozatával a per tárgyalását felfüggesztette, és kezdeményezte a Kúria Önkormányzati Tanácsa előtt az Ör. 4. § (1) bekezdésének törvényességi vizsgálatát. Elfogadva a felperesi adózó indítványában foglaltakat, arra hivatkozott, hogy az Ör. megjelölt rendelkezése a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 6. § c) és d) pontjaiba ütközik, valamint sértik az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 178. § 7. pontját is. A felperes beadványában hivatkozott a Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5017/2012/8. sorszámú határozatában foglaltakra is.
3. Az érintett Önkormányzat állásfoglalásában az indítvány megalapozatlanságára hivatkozott. Kifejtette, hogy az Ör. 4. § (1) bekezdése konjunktív feltételeket szabályoz, azaz az Ör. két feltétel együttes teljesítése esetén ad lehetőséget az építményadó alóli mentesülésre. 2009. január 1. napjától ugyanis a mentesség igénybe vételének feltétele az életvitelszerű lakás mellett a szóban forgó lakásban való bejelentkezés is. A lakóhely létesítésére pedig nem a felperes által hivatkozott Art., hanem a Hatv. 52. § 21. pontja és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Szltv.) rendelkezései az irányadók.
II.
1. A bírói indítvány megalapozott.2. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 24. § (1) bekezdés f) pontja értelmében a Kúria Önkormányzati Tanácsa "dönt az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről". E hatásköri szabály a Köf.5031/2012. szám alatti határozat értelmében azt jelenti, hogy a Kúria, illetve a Kúria Önkormányzati Tanácsának feladata az, hogy "az önkormányzati normákat a törvényekkel összhangba hozza, illetőleg - az új jogalkotást tekintve - összhangban tartsa" [MK. 2012/76. szám, 12041, 12045. II.6., a továbbiakban: Köf.].
3. A Kúria Önkormányzati Tanácsának rendelkezésére álló adatokból megállapíthatóan az Ör. hatályba lépését megelőzően hatályos önkormányzati szabályozás is lehetőséget adott az építményadó alóli mentesülésre. A 2008. december 31-ig hatályos 38/2002. (XII. 20.) számú képviselő-testületi rendelet (a továbbiakban: régi Ör.) értelmében "mentes az építményadó alól a magánszemély tulajdonában lévő lakás, ha azt az adóalany vagy egyenesági rokona életvitelszerűen használja".
Az elsőfokú adóhatóság tényfeltárási kötelezettsége körében megállapította, hogy az adózó egyenesági rokona, a tulajdonos évek óta életvitelszerűen lakik az ingatlanban, ezért a felperest adófizetési kötelezettség a régi Ör. alapján nem terhelte.
A régi Ör. 2009. január 1. és 2011. február 26-ig hatályos 7. § (1) bekezdés b) pontja és az azzal szövegszerűen azonos Ör. 4. § (1) bekezdés a) pontja értelmében "mentes az építményadó alól a magánszemély tulajdonában, haszonélvezetében lévő lakás, ha abban lakóhelyet létesít és azt saját maga vagy egyenesági rokona életvitelszerűen használja".
4. Az első és másodfokon eljáró adóhatóságok határozataiban a régi Ör. és az Ör. rendelkezésének "abban lakóhelyet létesít és" fordulatát akként értelmezték, hogy az az ingatlanban életvitelszerűen tartózkodó egyenesági rokon, avagy tulajdonos igazgatási jellegű bejelentkezési kötelezettségét vonja maga után. Mivel tehát a felperes fia, a lakás tulajdonosa csak 2011. november 9-én kérte életvitelszerű tartózkodásának hatósági nyilvántartásba vételét, ezért - a határozatok értelmében - a felperest 2009. január 1. és 2011. november 9-e közötti időben építményadó megfizetésének kötelezettsége terhelte.
5. A kifejtettek szerint a Kúria Önkormányzati Tanácsának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy amennyiben az Ör. 4. § (1) bekezdés a) pontja szerinti "abban lakóhelyet létesít és" fordulat a lakcím-nyilvántartási bejelentés kötelezettségét jelenti, úgy az Ör. szerinti mentesség a helyi adószabályozás törvényi keretein belül értékelhető-e. Támaszthat-e olyan többletfeltételt az önkormányzati jogalkotó az építményadó alóli mentesség elismeréséhez, amely nincs összefüggésben az adó alapját képező vagyonnal, az ahhoz kötődő vagyoni jogosultsággal, avagy az adózó jövedelmi, szociális helyzetével.
6. Az önkormányzati rendeletben szabályozott építményadó alóli mentesség törvényessége tekintetében a Kúria Önkormányzati Tanácsa a felperes által hivatkozott 5017/2012/8. számú határozatában az alábbi megállapításokat tette:
Az Alaptörvény értelmében "[a] helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között (…) dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről". Az adó a helyi közhatalom kezében eszköz, amelynek révén a települési önkormányzat gazdaságossági, szociálpolitikai, helyi politikai, a költségvetési egyensúlyt szolgáló avagy egyéb szempontokat érvényesíthet. A települési önkormányzatnak nagy szabadsága van abban, hogy a helyi adók melyikét, mikortól, milyen körben és milyen mentességi szabályokkal vezeti be.
A települési jogalkotó közhatalom számára a törvényi korlátok szabnak kereteket.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa a Hatv. 6. § c) pontja és az Alkotmánybíróság 55/2008. (IV. 24.) AB határozata alapján megállapította azt is, hogy mivel az építményadó alapja az ingatlanban megtestesülő vagyon, ezért az adókötelezettség törvényi okból, a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel keletkezik. A kötelezettség tartalma pedig a vagyontömeg értékéhez és az adóalany teherviselő képességéhez kell, hogy igazodjon. Mivel a Hatv. 6. § c pontjának "az adóalanyok teherviselői képességéhez igazodó" fordulata a Hatv. jogegyenlőségi szabálya is egyben, ezért az önkormányzati jogalkotó - a 6. § d) pontjában foglalt mentességeken túl - minden adóalany esetében a teherbíró képességhez igazítottan köteles az adófizetés mértékét megállapítani.
Vagyoni típusú adók, így az építményadó esetében az érintett önkormányzat nincs tekintettel az adófizetési kötelezettségben érvényesítendő jogegyenlőségre akkor, ha a vagyontömeg értékén és az adóalany teherbíró képességén túli szempontokat is értékel, így az adófizetési kötelezettséget az adóalany igazgatási szempontú lakhatásától teszi függővé.
7. A Hatv. általános rendelkezései között elhelyezett 6. § d) pontja az önkormányzati jogalkotó által nyújtható mentességek körét - a tételesen megjelölt mentességeken túl - nyitva hagyja. A Hatv. rendelkezései ebben a tekintetben "minimumszabályként" értékelhetők, azaz az önkormányzati jogalkotó a törvényi mentességi szabályokon túl, további mentességeket adhat az adózóknak. A Hatv. azonban determinálja a települési önkormányzatok által kialakítható szabályozás irányát, a törvényi rendelkezéseken túli mentességi szabályok, amikor rendelkezése értelmében: "(…) az e törvény második részében meghatározott mentességeket, kedvezményeket további, így különösen a lakások esetében a lakásban lakóhellyel rendelkező eltartottak számától, a lakáson fennálló, hitelintézet által lakásvásárlásra, lakásépítésre nyújtott hitel biztosítékául szolgáló jelzálogjog fennállásától, a lakásban lakóhellyel rendelkezők jövedelmétől függő mentességekkel, kedvezményekkel bővítse (…)". A Hatv. 6. § d) pontjának "így különösen" fordulata arra utal, hogy az építményadó alóli mentesülés elsődlegesen a lakásingatlant érintheti, és a mentesülés lehetősége pedig elsődlegesen szociálpolitikai megfontolásokon kell nyugodjon.
8. Tekintettel tehát az építményadó vagyoni adó jellegére és e jellegből levonható következtetésekre, valamint a mentesülés Hatv.-ben kijelölt szabályozási irányára, a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy az építményadó alóli mentességek szabályozását elsődlegesen a mindenki számára egyenlő mércével érvényesített lakhatási
biztonság indokolhatja, figyelemmel az adóalany teherbíró képességét is értékelő szociálpolitikai okokra is. A mentesség alapja tehát a lakásingatlan tényleges lakáscélú használata.
9. Az Ör. 4. § (1) bekezdés "abban lakóhelyet létesít és" fordulatának a jogalkalmazó hatóság határozataiban megjelenő tartalma - különös tekintettel az azt megerősítő jogalkotó Önkormányzat kúriai eljárás során kifejtett állásfoglalására is - a "tényleges ottlakást" és ennek igazgatási aktusát jelenti. Az Ör. 4. § (1) bekezdése szerint tehát önmagában az ingatlan életvitelszerű használata nem eredményezi az építményadó alóli mentesülést, mert az érintett önkormányzat azt további, praktikusan az ingatlan vagyoni jellegéhez nem kötődő igazgatási aktushoz, mint feltételhez is köti.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa az igazgatási aktushoz kötött feltételt a Hatv. 6. § d) pontja szerinti többletfeltételként értékelte, ezért megállapította az Ör. 4. § (1) bekezdés "abban lakóhelyet létesít és" fordulatának törvényellenességét.
10. A Bszi. 55. § (2) bekezdés a) pontja értelmében " Ha az önkormányzati tanács megállapítja, hogy az önkormányzati rendelet vagy annak valamely rendelkezése más jogszabályba ütközik, az önkormányzati rendeletet vagy annak rendelkezését megsemmisíti (...)".
Az Önkormányzati Tanács az Ör. 4. § (1) bekezdésének "abban lakóhelyet létesít és" fordulatát a Hatv. 6. § d) pontjába ütközően törvénysértőnek minősítette, ezért megsemmisítette.
11. Az érintett Önkormányzat állásfoglalásában utalt a Hatv. 14/A. § (1) bekezdésére abban az összefüggésben, hogy e rendelkezés szintén alkalmazza a Kúria eljárásban vizsgált kettős feltételrendszert. Ebben a körben a Kúria Önkormányzati Tanácsa rámutat arra, hogy a Hatv. konkrétan megjelöli azokat a helyzeteket, amikor az igazgatási jellegű állandó lakos minőség további kötelezettségként illetve jogosultság forrásaként szolgálhat. Az építményadó esetében azonban annak figyelembe vétele nem általános, az érintett Önkormányzat nem ezzel kapta jogalkotási felhatalmazását. A települési önkormányzat mint jogalkotó nem bővítheti értelmezéssel saját jogalkotási kereteit.
12. Megjegyzi azt is a Kúria, hogy az érintett Önkormányzat által hivatkozott Szltv. 5. §-a szerinti értelmező rendelkezések a Szltv. alkalmazásában és nem a Hatv.-n alapuló önkormányzati rendelet alapján létrejövő adójogi jogviszonyokból származó jogok és kötelezettségek megítélése során vehetőek figyelembe. Ezzel szemben az adójogi jogviszonyok kapcsán az adóhatóságok, így az önkormányzati adóhatóság által is alkalmazandó - és az indítványban megjelölt - Art. 178. § 7. pontja nem köti az állandó lakóhely fogalmát az igazgatási bejelentéshez.
13. A határozat közzétételét a Bszi. 55. § (2) bekezdés b) és c) pontján, az alkalmazási tilalomra vonatkozó rendelkezés a Bszi. 56. § (5) bekezdésén alapul.
Budapest, 2013. január 9.
Dr. Kalas Tibor sk. az Önkormányzati Tanács elnöke, Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó sk. előadó bíró, Dr.Balogh Zsolt sk. bíró
(Kúria, Köf. 5076/2012.)