adozona.hu
EH 2013.04.K14
EH 2013.04.K14
A követelésről ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás esetén ajándékozási illetékfizetési kötelezettség keletkezik. Az ellentételezés nélkül maradt követelés ingyenesen elengedettnek minősül [1990. évi XCIII. tv. 11. § (1) bek., 102. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes - mint adós - és hitelezője között 2008. május 20-án megállapodás jött létre a jogosult felé 225 230 euró és 262 466 000 Ft tőketartozás, valamint kamattartozás rendezésére. Ebben a felperes vállalta, hogy megfizet
200 000 euró összeget a jogosult bankszámlájára négy egyenlő részletben, ezáltal a jogosult felé fennálló tartozása teljes egészében rendezésre kerül, és a jogosult eltekint a kötelezett elleni felszámolási eljárás kezdeményezésétől.
Az elsőfokú hatóság fizetési meghag...
EH 2013.04.K14 A követelésről ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás esetén ajándékozási illetékfizetési kötelezettség keletkezik. Az ellentételezés nélkül maradt követelés ingyenesen elengedettnek minősül [1990. évi XCIII. tv. 11. § (1) bek., 102. § (1) bek.].
A felperes - mint adós - és hitelezője között 2008. május 20-án megállapodás jött létre a jogosult felé 225 230 euró és 262 466 000 Ft tőketartozás, valamint kamattartozás rendezésére. Ebben a felperes vállalta, hogy megfizet200 000 euró összeget a jogosult bankszámlájára négy egyenlő részletben, ezáltal a jogosult felé fennálló tartozása teljes egészében rendezésre kerül, és a jogosult eltekint a kötelezett elleni felszámolási eljárás kezdeményezésétől.
Az elsőfokú hatóság fizetési meghagyásban a felperest 102 350 840 Ft ajándékozási illeték megfizetésére kötelezte, mert - álláspontja szerint - az elengedett tartozás után a felperes ajándékozási illeték fizetésére köteles.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2008. december 11. napján hozott határozatával az elsőfokú adóhatóság határozatát helybenhagyta.
Határozatát az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 11. § (1) bekezdés c) pontjára és a 102. § (1) bekezdés d) pontjára alapította.
A felperes keresete folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A megyei bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen az alperesi határozat megváltoztatását kérte akként, hogy a Kúria az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - helyezze hatályon kívül, másodlagosan amennyiben a döntéshez szükséges tények nem állapíthatók meg, úgy a megyei bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésével kötelezze a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A Kúriának lényegében az Itv. 11. § (1) bekezdés c) pontjának, valamint a 102. § (1) bekezdés d) pontjának együttes értelmezésével kellett megállapítania, hogy a felperest terheli-e ajándékozási illetékfizetési kötelezettség.
Az Itv. 11. § (1) bekezdés c) pontja az ajándékozási illeték tárgyai közé sorolja a vagyoni értékű jogról történő lemondást, ha az ellenszolgáltatás nélkül történik. A vagyonértékű jog fogalmát az Itv. 102. § (1) bekezdés d) pontja definiálja, felsorolva a követelést, ha annak megszerzése ingyenesen történt.
A fenti két jogszabályhely egybevetése alapján nem lehet más következtetésre jutni, mint arra, hogy a felperest az elengedett követelés után ajándékozási illetékfizetési kötelezettség terheli, tekintettel arra, hogy annak elengedése - egy részében - ingyenesen történt.
Nem támasztja alá a törvény indokolása a felperesi érvelést, hiszen a jogalkotó egyértelmű szándéka arra irányult, hogy amennyiben valaki olyan "vagyonhoz jut", amely ellenszolgáltatás nélküli, az után illetékfizetési kötelezettsége fennálljon. Márpedig a perbeli esetben éppen erről volt szó, hiszen egy meghatározott nagyságú követelésből csak egy rész került kiegyenlítésre, míg a többi rész elengedésre került, mely elengedés e szempontból ingyenesen volt.
Nyilvánvaló a jogalkotó azon szándéka, hogy az ily formán ingyenesen juttatott vagyon is "adózzon" illeték formájában.
Nem tévedett a megyei bíróság mikor a fenti értelmezést követve elutasította a felperes kereseti kérelmét.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helytálló indokaira figyelemmel hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. I. 35.751/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2011. szeptember 12. napján kelt 4.K.21.059/2011/2. számú ítélete ellen a felperes részéről 3. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Kúria a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.K.21.059/2011/2. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 100 000 (százezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 2.500.000 (kettőmillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperes - mint adós - és hitelezője között 2008. május 20-án megállapodás jött létre a jogosult felé 225.230 EUR és 262.466.000 Ft tőketartozás, valamint kamattartozás rendezésére. Ebben a felperes vállalta, hogy megfizet 200.000 EUR összeget a jogosult bankszámlájára négy egyenlő részletben, ezáltal a jogosult felé fennálló tartozása teljes egészében rendezésre kerül, és a jogosult eltekint a kötelezett elleni felszámolási eljárás kezdeményezésétől.Az első fokú hatóság fizetési meghagyásban a felperest 102.350.840 Ft ajándékozási illeték megfizetésére kötelezte, mert - álláspontja szerint - az elengedett tartozás után a felperes ajándékozási illeték fizetésére köteles.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2008. december 11. napján hozott 4007388604. számú határozatával az első fokú adóhatóság határozatát helybenhagyta.
Határozatát az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 11. § (1) bekezdés c) pontjára és a 102. § (1) bekezdés d) pontjára alapította.
A felperes keresete folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kifejtette, hogy a 2008. évi megállapodás nem a Ptk. 579. §-ában meghatározott ajándékozási szerződésnek, hanem a Ptk.-ban nem nevesített kötelemnek minősül, melyben a jogosult a követelés egy részét elengedte. Az Itv. alkalmazása szempontjából pedig a követelésről ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás (a követelés elengedése) esetén az elengedett rész után ajándékozási illetékfizetési kötelezettség keletkezik. Kiemelte, hogy az adott ügylet polgári jogi, illetve számviteli és illetékjogi megítélése nem azonos. Az illeték alapja pedig az az elengedett követelés, amely az adott adásvételi szerződéseken alapuló áruk számlázott ellenértékéből tevődik össze.
A megyei bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen az alperesi határozat megváltoztatását kérte akként, hogy a Kúria az alperes határozatát - az első fokú határozatra is kiterjedően - helyezze hatályon kívül, másodlagosan amennyiben a döntéshez szükséges tények nem állapíthatók meg, úgy a megyei bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésével kötelezze a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára. Álláspontja szerint tévesen kötelezték ajándékozási illeték megfizetésére, mivel a jogszabály a követelést a vagyoni értékű jog fogalmi körébe csak ingyenes vagyonszerzés esetén vonja, illetve ajándékozási illetékfizetési kötelezettség csak a vagyonértékű jogról ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás esetén keletkezik. Márpedig a perbeli esetben nem ellenérték nélküli, hanem visszterhes lemondásról volt szó, hiszen az írásba foglalt megállapodás szerint 200 000 EUR négy egyenlő részletben történő megfizetése valósult meg a felperes részéről. A megállapodással létrejött jogügylet célja egy feltételhez kötött utólagos árengedmény volt. Szerinte a törvényi indokolás is kifejezésre juttatja azt a jogalkotói szándékot, mely az illetékfizetést rendeltetésellenes módon kikerülni kívánó - a követelés-elengedés jogcímen történő, valójában ajándékozási célú és szándékú - ingyenes eszközátadáshoz rendeli az illetékfizetési kötelezettséget.
Az alperesi felülvizsgálati ellenkérelem az első fokú ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A Kúriának lényegében az Itv. 11. § (1) bekezdés c) pontjának, valamint a 102. § (1) bekezdés d) pontjának együttes értelmezésével kellett megállapítania, hogy a felperest terheli-e ajándékozási illetékfizetési kötelezettség.
Az Itv. 11. § (1) bekezdés c) pontja az ajándékozási illeték tárgyai közé sorolja a vagyoni értékű jogról történő lemondást, ha az ellenszolgáltatás nélkül történik. A vagyonértékű jog fogalmát az Itv. 102. § (1) bekezdés d) pontja definiálja, felsorolva a követelést, ha annak megszerzése ingyenesen történt.
A fenti két jogszabályhely egybevetése alapján nem lehet más következtetésre jutni, mint arra, hogy a felperest az elengedett követelés után ajándékozási illetékfizetési kötelezettség terheli, tekintettel arra, hogy annak elengedése- egy részében- ingyenesen történt.
Nem támasztja alá a törvény indokolása a felperesi érvelést, hiszen a jogalkotó egyértelmű szándéka arra irányult, hogy amennyiben valaki olyan "vagyonhoz jut", amely ellenszolgáltatás nélküli, az után illetékfizetési kötelezettsége fennálljon. Márpedig a perbeli esetben éppen erről volt szó, hiszen egy meghatározott nagyságú követelésből csak egy rész került kiegyenlítésre, míg a többi rész elengedésre került, mely elengedés e szempontból ingyenesen volt.
Nyilvánvaló a jogalkotó azon szándéka, hogy az ily formán ingyenesen juttatott vagyon is "adózzon" illeték formájában.
Nem tévedett a megyei bíróság mikor a fenti értelmezést követve elutasította a felperes kereseti kérelmét.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helytálló indokaira figyelemmel hatályában fenntartotta.
A Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a Kúria a felperest a perköltség megfizetésére, míg az illetékfizetésre vonatkozó rendelkezés az Itv. 75. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Kmr. 13. § (2) bekezdésén alapszik.
Budapest, 2012. november 22.
Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. bíró
(Kúria, Kfv. I. 35.751/2011.)