adozona.hu
EH 2013.03.K10
EH 2013.03.K10
Illetékügyben az ingatlan forgalmi értékének a meghatározása független attól, hogy a vagyonszerzéshez további közteherviselés, pl.: adófizetés kapcsolódik-e [1990. évi XCIII. tv. 3. § (3) bek., 18. § (1) bek., 19. § (1) bek., 70. §, 102. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2008. szeptember 8-án megvásárolta a helyrajzi számú ingatlant, az adásvételi szerződés 3. pontja szerint a szerződő felek által kölcsönösen kialkudott vételár 125 000 000 Ft + 25 000 000 általános forgalmi adó (áfa), összesen: 150 000 000 Ft.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2008. október 30-án az ingatlanon helyszíni szemlét tartott, majd a 2008. november 7. napján kelt fizetési meghagyásában 150 000 000 Ft illeté...
EH 2013.03.K10 Illetékügyben az ingatlan forgalmi értékének a meghatározása független attól, hogy a vagyonszerzéshez további közteherviselés, pl.: adófizetés kapcsolódik-e [1990. évi XCIII. tv. 3. § (3) bek., 18. § (1) bek., 19. § (1) bek., 70. §, 102. § (1) bek.].
A felperes 2008. szeptember 8-án megvásárolta a helyrajzi számú ingatlant, az adásvételi szerződés 3. pontja szerint a szerződő felek által kölcsönösen kialkudott vételár 125 000 000 Ft + 25 000 000 általános forgalmi adó (áfa), összesen: 150 000 000 Ft.Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2008. október 30-án az ingatlanon helyszíni szemlét tartott, majd a 2008. november 7. napján kelt fizetési meghagyásában 150 000 000 Ft illetékalap után az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 19. § (1) bekezdése alapján 10%-os illetékkulcs alkalmazásával a felperes terhére 15 000 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illetéket szabott ki.
Az elsőfokú határozattal szemben a felperes fellebbezést nyújtott be, és kérte 125 000 000 Ft illetékalap után az illeték kiszabását. Mellékelte az eladóval megkötött adásvételi szerződés módosítását, amely szerint a szerződő felek által kölcsönösen kialkudott vételár 125 000 000 Ft, a felszámítandó áfa összegét a "fordított áfa szabályai szerint" a vevő köteles bevallani és elszámolni. A felek a felperes által a vevőnek már megfizetett 25 000 000 Ft áfa sorsát akként rendezték, hogy az eladó azt visszautalta a felperesnek.
Az alperes a 2009. február 6. napján kelt határozatával a fizetési meghagyást helybenhagyta. Döntését az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja, 18. § (1) bekezdése, 68. § (1) bekezdése, 69. §-a, 70. § (1) bekezdése, 102. § (1) bekezdés e) pontja alapján hozta meg.
Indokolása szerint megállapította, hogy a felek a módosító szerződésben a vételárat nem módosították, hanem a vételár megfizetésének a módját határozták meg akként, hogy a vevő az eladó részére a vételár áfával csökkentett összegét, míg a költségvetésnek az áfa összegét fizeti meg közvetlenül. A bejelentett forgalmi érték tehát nem változott, mind az adásvételi szerződés, mind az azt módosító szerződés szerint a tárgyi ingatlan vételára bruttó 150 000 000 Ft. A termék értékesítője, a szolgáltatás nyújtója olyan számlát köteles kibocsátani, amely áthárított adót nem tartalmazhat, csak jogszabályi hivatkozást [az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 142. §] vagy egyértelmű utalást arra, hogy a termék értékesítése, a szolgáltatás nyújtása után a termék beszerzője, a szolgáltatást igénybe vevője az adófizetésre kötelezett. Jelen esetben az adásvételi szerződés szerinti vételár 150 000 000 Ft, amelyből 25 000 000 Ft az áfa, amelynek összegét a vevőnek kell megfizetnie a központi költségvetés felé a fordított adózás szabályai szerint. Az ingatlan tényleges ellenértéke tehát az áfával növelt vételár volt. Ezen a tényen a fordított adózás szabályai sem változtatnak. Az elsőfokú adóhatóság a felek által a szerződésben feltüntetett vételárat, mint bejelentett értéket fogadta el forgalmi értékként, az illetékalap megállapítás részéről jogszerű volt.
A felperes keresetében az illetékhatározatok megváltoztatását kérte akként, hogy a fizetendő illeték alapja 125 000 000 Ft.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően megváltoztatta, a felperest terhelő illeték összegét 12 500 000 Ft-ra mérsékelte. Döntését az Áfa. tv. 86. § (1) bekezdés j) és k) pontjai, 88. § (1) bekezdés a) pontja, 142. § (1) bekezdés a) pontja, az Itv. 102. § (1) bekezdés e) pontja alapján hozta meg.
Indokolása szerint fordított adózás esetén a pénzben kifejezett érték az az összeg, amelyet az eladó megkap a vevőtől. A perbeli esetben a módosított szerződés szerint ez az érték 125 000 000 Ft. Az ár a vevő és az eladó közötti kategória, csak és kizárólag kettőjük között értelmezhető, az erre rárakódó, és immár nem az eladónak, hanem az államnak megfizetendő áfa kapcsolódó közteher, nem pedig az áru pénzben kifejezett értékének része. A perbeli esetben a vevő tulajdonába csak a nettó értéket képviselő vagyon került, az áfa nem, az nem a vevő vagyonát, hanem a költségvetést gyarapította. Hivatkozott a 8/2007. (II. 28.) AB határozatra, amely szerint csak a ténylegesen megszerzett vagyon adóztatható, az Alkotmánynak a közteherre vonatkozó rendelkezését tartalmazó 70/I. §-ára, illetve az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 10. § (2) bekezdésére, amely értelmében fizetési kötelezettség adó, illeték, járulék formájában írható elő. Az adó és illeték tehát egyaránt közteher, abban az esetben ha a költségvetésben befizetett adó után is fennállna az illetékfizetési kötelezettség az a közteher utáni közteherviselést jelentené, amely ütközne az Alkotmány, illetve a vonatkozó törvényi szabályozással.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Itv. 68. § (1) bekezdését, 69. §-át, 70. § (1) bekezdését. Fenntartotta és megismételte a határozatában foglaltakat, hangsúlyozva, hogy az áfa az ingatlan forgalmi értékének a része, ezért az illeték megállapításának alapjául szolgáló érték meghatározásakor figyelembe kell venni.
A felperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.
Visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni, az illeték tárgya az ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése. A visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik. Az ingatlan tulajdonjogának a megszerzését az ingatlanügyi hatósághoz kell bejelenteni illetékkiszabásra az azt tartalmazó szerződés (okirat) benyújtásával. [Itv. 1. § (1) bekezdés, 3. § (3) bekezdés, 18. § (1) bekezdés, 91. § (1) bekezdés]. A felperes vagyonszerzését e jogszabályok helyes alkalmazásával jelentette be illetékkiszabásra.
A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke - ha a törvény másként nem rendelkezik - a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10%. A forgalmi érték az Itv. alkalmazásában az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában - a vagyontárgyat terhelő adósságok, továbbá az ingatlanon a vagyonszerző javára az elidegenítéskor megszűnő bérleti jog figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető [Itv. 19. § (1) bekezdés, 102. § (1) bekezdés e) pont]. A felperes által megvásárolt ingatlan forgalmi értéke képezi tehát a 10%-os mértékű illeték alapját.
A Itv.-ben külön fejezet (VIII.) rendelkezik az illeték alapjának megállapításáról, az illeték alapjául szolgáló értékről. E szabályozás szerint a vagyonszerzési illeték alapjául szolgáló forgalmi érték megállapításánál az abban az időpontban fennálló forgalmi érték az irányadó, amikor az ingatlanügyi hatóság a hozzá érkezett vagyonszerzési ügy iratait továbbítja az állami adóhatóságnak. Az illeték alapjául szolgáló forgalmi értéket az illeték fizetésére kötelezett fél köteles bejelenteni a jogügylet bejelentésekor [Itv. 68. § (1) bekezdés, 69. §].
Ha a forgalmi értéket a felek nem tüntették fel, nem jelentették be, vagy a feltüntetett, illetőleg bejelentett érték az állami adóhatóság megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér, a forgalmi értéket az állami adóhatóság állapítja meg. Az állami adóhatóság a forgalmi értéket helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok alapján, valamint az illeték fizetésére kötelezett nyilatkozata ismeretében - szükség esetén külső szakértő bevonásával - állapítja meg. Az állami adóhatóság a forgalmi érték megállapítása érdekében összehasonlító értékadatokat köteles mérlegelni. Az illeték alapját forintban kell megállapítani [Itv. 70. § (1)-(3) bekezdés, 71. § (1) bekezdés].
Az Itv. szabályozása a forgalmi érték megállapítása körébe nem vonja be azt a jogi tényt, hogy a vagyonszerzéshez kapcsolódhat további közteherviselés, pl.: adófizetés is. A vagyonszerzőnek forgalmi értéket kell bejelenteni, és az adóhatóság forgalmi értéket állapít meg, amelynek törvényi meghatározása nem tartalmaz bruttó vagy nettó árat, nem tartalmi eleme az Áfa. tv.-ben szabályozott áfa, és annak viselési, fizetési rendje. Az Itv.-ben a forgalmi érték és annak meghatározási rendje, eljárása független a vagyonszerzés adóvonzatától.
Az adóhatóság tehát az Itv. 70. §-71. §-ai alapján - jogszabályi lehetőség hiányában - nem határozhat meg az adójogszabályok bevonásával bruttó vagy nettó forgalmi értéket, áfa elemet tartalmazó forgalmi értéket, csak és kizárólag az Itv. 102. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott tartalmi szempontok szerinti forgalmi értéket. A perbeli illetékügyben tehát az első- és másodfokú hatóság nem az Itv. 70. §-ában foglaltaknak megfelelően állapította meg a forgalmi értéket, amelyre a felperes keresetében alappal hivatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság tény- és ügyazonos perben a Kfv. VI. 39.084/2010/7. számú ítéletében azonos jogi álláspont alapján döntött, rögzítve a következőket:
"Az Itv. 19. § (1) bekezdése alapján a vagyonátruházási illeték csak az átruházott vagyontárgy forgalmi értékén alapulhat. Amennyiben az adóhatóság a bejelentett (szerződés szerinti) értéket fogadja el az illeték alapjául (forgalmi értékként), az illeték alapja nem az általános forgalmi adóval növelt, vagy csökkentett vételár, hanem a forgalmi értékkel megegyező bejelentett (forgalmi) érték. Önmagában az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség, vagy annak hiánya nem vezethet eltérő forgalmi értékek és különböző összegű illetékkötelezettség megállapításához.
Az Itv. 70. §-a alapján az adóhatóság nem jogosult az illeték fizetésére kötelezett fél által bejelentett forgalmi értéket az általános forgalmi adóval megnövelni és az így kiszámított forgalmi érték után állapítani meg a fizetendő illeték összegét. Amennyiben az adóhatóság megítélése szerint a bejelentett forgalmi érték az ingatlan forgalmi értékétől eltér, köteles az Itv. 70. § (2) és (3) bekezdése szerinti eljárásban és összehasonlító adatok alapján a forgalmi értéket megállapítani."
Mindezek folytán a Kúria a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásban az elsőfokú hatóságnak az Itv. 70. § (1)-(3) bekezdéseiben foglaltak szerint, bizonyítási eljárás alapján kell a felperes által megvásárolt ingatlan adótartalom nélküli forgalmi értékét meghatároznia.
(Kúria Kfv. V. 35.497/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Tolna Megyei Bíróság 2011. május 16. napján kelt 15.K.20.151/2011/3. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Tolna Megyei Bíróság 15.K.20.151/2011/3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezi.Az elsőfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik.
A feljegyzett kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperes 2008. szeptember 8-án megvásárolta a Szekszárd ... helyrajzi számú ingatlant (autószalon), az adásvételi szerződés 3. pontja szerint a szerződő felek által kölcsönösen kialkudott vételár 125.000.000 Ft + 25.000.000 általános forgalmi adó /áfa/, összesen: 150.000.000 Ft.Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Dél-dunántúli Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2008. október 30-án az ingatlanon helyszíni szemlét tartott, majd a 2008. november 7. napján kelt fizetési meghagyásában 150.000.000 Ft illetékalap után az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 19. § (1) bekezdése alapján 10%-os illetékkulcs alkalmazásával a felperes terhére 15.000.000 Ft visszterhes vagyonátruházási illetéket szabott ki.
Az elsőfokú határozattal szemben a felperes fellebbezést nyújtott be, és kérte 125.000.000 Ft illetékalap után az illeték kiszabását. Mellékelte az eladóval megkötött adásvételi szerződés módosítását, amely szerint a szerződő felek által kölcsönösen kialkudott vételár 125.000.000 Ft, a felszámítandó áfa összegét a "fordított áfa szabályai szerint" a vevő köteles bevallani és elszámolni. A felek a felperes által a vevőnek már megfizetett 25.000.000 Ft áfa sorsát akként rendezték, hogy az eladó azt visszautalta a felperesnek.
Az alperes a 2009. február 6. napján kelt határozatával a fizetési meghagyást helybenhagyta. Döntését az Itv. 3. § (3) bekezdés a.) pontja, 18. § (1) bekezdése, 68. § (1) bekezdése, 69. §-a, 70. § (1) bekezdése, 102. § (1) bekezdés e. )pontja alapján hozta meg.
Indokolása szerint megállapította, hogy a felek a módosító szerződésben a vételárat nem módosították, hanem a vételár megfizetésének a módját határozták meg akként, hogy a vevő az eladó részére a vételár áfával csökkentett összegét, míg a költségvetésnek az áfa összegét fizeti meg közvetlenül. A bejelentett forgalmi érték tehát nem változott, mind az adásvételi szerződés, mind az azt módosító szerződés szerint a tárgyi ingatlan vételára bruttó 150.000.000 Ft. Amennyiben a felek a vételárat úgy határozzák meg, hogy annak az áfa tartalmát külön feltüntetik, ez az érték a vételárnak, így a bejelentett értéknek a része lesz. Az áfa az előállítás, forgalmazás, szolgáltatás kapcsán rakódik a termékre, árura, ily módon, mint ártényező alakítja annak árát. Az áfa szervesen összekapcsolódik a dolog értékéhez, ezért az eljárás tárgyát képező ingatlan forgalmi értékéből az áfa értékét levonni nem lehetséges. Tény, hogy az áfa ártényező, az illeték pedig a vételárban kifejezésre jutó forgalmi érték után fizetendő egyszeri vagyonadó. A két fizetési kötelezettség tartalmilag és jogilag elkülönül egymástól. A fordított adózás esetén az áfát nem a termék eladója, a szolgáltatás nyújtója fizeti meg, hanem a termék beszerzője, a szolgáltatás igénybe vevője. A termék értékesítője, a szolgáltatás nyújtója olyan számlát köteles kibocsátani, amely áthárított adót nem tartalmazhat, csak jogszabályi hivatkozást [az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 142. §] vagy egyértelmű utalást arra, hogy a termék értékesítése, a szolgáltatás nyújtása után a termék beszerzője, a szolgáltatást igénybe vevője az adófizetésre kötelezett. Jelen esetben az adásvételi szerződés szerinti vételár 150.000.000 Ft, amelyből 25.000.000 Ft az áfa, amelynek összegét a vevőnek kell megfizetnie a központi költségvetés felé a fordított adózás szabályai szerint. Az ingatlan tényleges ellenértéke tehát az áfa-val növelt vételár volt. Ezen a tényen a fordított adózás szabályai sem változtatnak. Az elsőfokú adóhatóság a felek által a szerződésben feltüntetett vételárat, mint bejelentett értéket fogadta el forgalmi értékként, az illetékalap megállapítás részéről jogszerű volt.
A felperes keresetében az illetékhatározatok megváltoztatását kérte akként, hogy a fizetendő illeték alapja 125.000.000 Ft. Álláspontja szerint az Itv. 102. § e) pontja, az Áfa tv. 2. §-a, 55. §-a, 56. §-a, 65. §-66. §-67. §-ai, 86. § (1) bekezdés j) pontja, 88. §-a, a Hatodik Irányelv 11. cikk A. rész (1) bekezdés a) pontja, 12. cikk (3) bekezdés a) pontja - az alperesi érveléssel szemben - azt támasztják alá, hogy a piaci érték (forgalmi érték) a termék adóval csökkentett ára, tehát az adóhatóság jogszabálysértően járt el akkor, amikor áfa-ra is illetéket szabott ki. Az áfa nem az eladónak járó vételár, hanem az állami költségvetést illeti meg, amelyet a perbeli esetben a vevő köteles és jogosult elszámolni az adóhatóságnak. Amennyiben az elsőfokú bíróság a magyar jogszabályokra alapított álláspontját nem fogadná el, úgy hivatkozott arra, hogy az a nemzeti adójogi gyakorlat, ami különbséget tesz az adókötelessé tett ingatlanértékesítés illetékkiszabása és a főszabályként adómentes ingatlanértékesítés illetékkiszabása között sérti az EKSZ szerződés 58. cikkét, jelenleg 65. cikkét, ugyanis az eltérő bánásmód alkalmazását a jogszabályok nem igazolják.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően megváltoztatta, a felperest terhelő illeték összegét 12.500.000 Ft-ra mérsékelte. Döntését az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés j) és k) pontjai, 88. § (1) bekezdés a) pontja, 142. § (1) bekezdés a) pontja, az Itv. 102. § (1) bekezdés e) pontja alapján hozta meg.
Indokolása szerint fordított adózás esetén a pénzben kifejezett érték az az összeg, amelyet az eladó megkap a vevőtől. A perbeli esetben a módosított szerződés szerint ez az érték 125.000.000 Ft. Az ár a vevő és az eladó közötti kategória, csak és kizárólag kettőjük között értelmezhető, az erre rárakódó, és immár nem az eladónak, hanem az államnak megfizetendő áfa kapcsolódó közteher, nem pedig az áru pénzben kifejezett értékének része. A perbeli esetben a vevő tulajdonába csak a nettó értéket képviselő vagyon került, az áfa nem, az nem a vevő vagyonát, hanem a költségvetést gyarapította. Hivatkozott a 8/2007. (II. 28.) AB határozatra, amely szerint csak a ténylegesen megszerzett vagyon adóztatható, az Alkotmánynak a közteherre vonatkozó rendelkezését tartalmazó 70/I. §-ára, illetve az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 10. § (2) bekezdésére, amely értelmében fizetési kötelezettség adó, illeték, járulék formájában írható elő. Az adó és illeték tehát egyaránt közteher, abban az esetben, ha a költségvetésben befizetett adó után is fennállna az illetékfizetési kötelezettség az a közteher utáni közteherviselést jelentené, amely ütközne az Alkotmány, illetve a vonatkozó törvényi szabályozással.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Itv. 68. § (1) bekezdését, 69. §-át, 70. § (1) bekezdését. Fenntartotta és megismételte a határozatában foglaltakat, hangsúlyozva, hogy az áfa az ingatlan forgalmi értékének a része, ezért az illeték megállapításának alapjául szolgáló érték meghatározásakor figyelembe kell venni.
A felperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.
Visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetéket kell fizetni, az illeték tárgya az ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése. A visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik. Az ingatlan tulajdonjogának a megszerzését az ingatlanügyi hatósághoz kell bejelenteni illetékkiszabásra az azt tartalmazó szerződés (okirat) benyújtásával. [Itv. 1. § (1) bekezdés, 3. § (3) bekezdés, 18. § (1) bekezdés, 91. § (1) bekezdés]. A felperes vagyonszerzését e jogszabályok helyes alkalmazásával jelentette be illetékkiszabásra.
A visszterhes vagyonátruházási illeték általános mértéke - ha a törvény másként nem rendelkezik - a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke után 10%. A forgalmi érték az Itv. alkalmazásában az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában - a vagyontárgyat terhelő adósságok, továbbá az ingatlanon a vagyonszerző javára az elidegenítéskor megszűnő bérleti jog figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető [Itv. 19. § (1) bekezdés, 102. § (1) bekezdés e) pont]. A felperes által megvásárolt ingatlan forgalmi értéke képezi tehát a 10%-os mértékű illeték alapját.
Az Itv.-ben külön fejezet (VIII.) rendelkezik az illeték alapjának megállapításáról, az illeték alapjául szolgáló értékről. E szabályozás szerint a vagyonszerzési illeték alapjául szolgáló forgalmi érték megállapításánál az abban az időpontban fennálló forgalmi érték az irányadó, amikor az ingatlanügyi hatóság a hozzá érkezett vagyonszerzési ügy iratait továbbítja az állami adóhatóságnak. Az illeték alapjául szolgáló forgalmi értéket az illeték fizetésére kötelezett fél köteles bejelenteni a jogügylet bejelentésekor [Itv. 68. § (1) bekezdés, 69. §].
Ha a forgalmi értéket a felek nem tüntették fel, nem jelentették be, vagy a feltüntetett, illetőleg bejelentett érték az állami adóhatóság megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér, a forgalmi értéket az állami adóhatóság állapítja meg. Az állami adóhatóság a forgalmi értéket helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok alapján, valamint az illeték fizetésére kötelezett nyilatkozata ismeretében - szükség esetén külső szakértő bevonásával - állapítja meg. Az állami adóhatóság a forgalmi érték megállapítása érdekében összehasonlító értékadatokat köteles mérlegelni. Az illeték alapját forintban kell megállapítani [Itv. 70. § (1)-(3) bekezdés, 71. § (1) bekezdés].
Az Itv. szabályozása a forgalmi érték megállapítása körébe nem vonja be azt a jogi tényt, hogy a vagyonszerzéshez kapcsolódhat további közteherviselés, pl.: adófizetés is. A vagyonszerzőnek forgalmi értéket kell bejelenteni, és az adóhatóság forgalmi értéket állapít meg, amelynek törvényi meghatározása nem tartalmaz bruttó vagy nettó árat, nem tartalmi eleme az Áfa tv.-ben szabályozott áfa, és annak viselési, fizetési rendje. Az Itv.-ben a forgalmi érték és annak meghatározási rendje, eljárása független a vagyonszerzés adóvonzatától.
Az adóhatóság tehát az Itv. 70-71. §-ai alapján - jogszabályi lehetőség hiányában - nem határozhat meg az adójogszabályok bevonásával bruttó vagy nettó forgalmi értéket, áfa elemet tartalmazó forgalmi értéket, csak és kizárólag az Itv. 102. § (1) bekezdés e) pontjában meghatározott tartalmi szempontok szerinti forgalmi értéket. A perbeli illetékügyben tehát az első- és másodfokú hatóság nem az Itv. 70. §-ában foglaltaknak megfelelően állapította meg a forgalmi értéket, amelyre a felperes keresetében alappal hivatkozott.
A Legfelsőbb Bíróság tény- és ügyazonos perben a Kfv.VI.39.084/2010/7. számú ítéletében azonos jogi álláspont alapján döntött, rögzítve a következőket:
"Az Itv. 19. § (1) bekezdése alapján a vagyonátruházási illeték csak az átruházott vagyontárgy forgalmi értékén alapulhat. Amennyiben az adóhatóság a bejelentett (szerződés szerinti) értéket fogadja el az illeték alapjául (forgalmi értékként), az illeték alapja nem az általános forgalmi adóval növelt, vagy csökkentett vételár, hanem a forgalmi értékkel megegyező bejelentett (forgalmi) érték. Önmagában az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség, vagy annak hiánya nem vezethet eltérő forgalmi értékek és különböző összegű illetékkötelezettség megállapításához.
Az Itv. 70. §-a alapján az adóhatóság nem jogosult az illeték fizetésére kötelezett fél által bejelentett forgalmi értéket az általános forgalmi adóval megnövelni és az így kiszámított forgalmi érték után állapítani meg a fizetendő illeték összegét. Amennyiben az adóhatóság megítélése szerint a bejelentett forgalmi érték az ingatlan forgalmi értékétől eltér, köteles az Itv. 70.§ (2) és (3) bekezdése szerinti eljárásban és összehasonlító adatok alapján a forgalmi értéket megállapítani."
Mindezek folytán a Kúria a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. A megismételt eljárásban az elsőfokú hatóságnak az Itv. 70. § (1)-(3) bekezdéseiben foglaltak szerint, bizonyítási eljárás alapján kell a felperes által megvásárolt ingatlan adótartalom nélküli forgalmi értékét meghatároznia.
A Kúria a perköltségviseléséről a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján határozott.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a Kúria a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján rendelkezett.
Budapest, 2012. június 14.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk.bíró
(Kúria, Kfv.V.35.497/2011.)