adozona.hu
EH 2013.03.K9
EH 2013.03.K9
1. A cserét pótló vétel kedvezménye nem alkalmazható, ha az egyik ingatlan külföldön, a másik belföldön található. 2. Az EKSz. 18., 39., 43. cikkeit nem sérti az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvénynek a területi hatályt meghatározó 2. § (2) bekezdése és a cserét pótló vétel szabályait tartalmazó 21. § (5) bekezdése [1990. évi XCIII. tv. 2. § (2) bek., 21. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. rendű és a II. rendű felperes 2004. szeptember 8-án egymás között 256/957 és 255/957 eszmei arányban megvásárolták a Budapest .... helyrajzi számú ingatlan 511/957 tulajdoni hányadát - a 2005. január 27-i szerződésmódosításnak megfelelően - 30 000 000 Ft vételárért.
A Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatal Fővárosi Illetékhivatala (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2006. június 2. napján kelt fizetési meghagyásaiban az I. r. felperest 1 011 982 Ft vagyonszerzési, 1503 Ft ingatlan-n...
EH 2013.03.K9 1. A cserét pótló vétel kedvezménye nem alkalmazható, ha az egyik ingatlan külföldön, a másik belföldön található.
2. Az EKSz. 18., 39., 43. cikkeit nem sérti az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvénynek a területi hatályt meghatározó 2. § (2) bekezdése és a cserét pótló vétel szabályait tartalmazó 21. § (5) bekezdése [1990. évi XCIII. tv. 2. § (2) bek., 21. § (5) bek.].
Az I. rendű és a II. rendű felperes 2004. szeptember 8-án egymás között 256/957 és 255/957 eszmei arányban megvásárolták a Budapest .... helyrajzi számú ingatlan 511/957 tulajdoni hányadát - a 2005. január 27-i szerződésmódosításnak megfelelően - 30 000 000 Ft vételárért.A Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatal Fővárosi Illetékhivatala (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2006. június 2. napján kelt fizetési meghagyásaiban az I. r. felperest 1 011 982 Ft vagyonszerzési, 1503 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási, a II. r. felperest 1 008 018 Ft vagyonszerzési és 1497 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
A felperesek 2006. június 18-ai keltezéssel kérelmet terjesztettek elő az elsőfokú hatósághoz, amelyben előadták, hogy a Franciaországban tulajdonukban volt ingatlanukat 2005. január 7. napján értékesítették, ezért az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 21. § (5) bekezdésében foglaltak alkalmazásával az illeték alapját a vásárolt és eladott lakástulajdon forgalmi értékének különbözetében kérték megállapítani.
Az elsőfokú hatóság a felperesek illetékhelyesbítése iránti kérelmét határozataival elutasította. Indokolása szerint az eladott ingatlan nem belföldön található, ezért az Itv. 2. § (2) bekezdése alapján felperesek vagyonszerzésére az Itv. 21. § (5) bekezdésben szabályozott úgynevezett cserét pótló vétel kedvezménye nem alkalmazható.
Az alperes a 2006. október 17. napján kelt határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta
A felperesek keresetükben a határozatoknak elsődlegesen a megváltoztatását és az illeték mértékének a kérelmük szerinti megállapítását, másodlagosan a hatályon kívül helyezésüket és a hatóság új eljárásra kötelezését kérték. Álláspontjuk szerint a határozatok sértik a 2004. évi XXX. törvénnyel kihirdetett, az Európai Közösséget Alapító Szerződés (a továbbiakban: EKSz.) 18., 39. és 43. cikkeit, korlátozzák a személyek szabad mozgását, a munkavállalás és a letelepedés szabadságát.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben az ítélet hatályon kívül helyezését és keresetük teljesítését kérték.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perbeli jogkérdésben az Európai Unió Bírósága C-253/2009. számon eljárást folytatott, amelyre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a per tárgyalását felfüggesztette. Az eljárás és az ítélet rövid összefoglalóját a Kúria a következők szerint rögzíti:
Magyarországon lakástulajdon vásárlásakor a vevőnek, ha egy másik lakástulajdonát bizonyos időszakon belül eladja, az illetéket nem a vásárolt lakástulajdon teljes értéke, hanem a vásárolt és az eladott lakástulajdon forgalmi értékének különbözete után kell megfizetnie, de csak abban az esetben, ha az eladott ingatlan Magyarország területén fekszik. A levonás tehát nem alkalmazható, ha az eladott ingatlan az EU valamely más tagállamában található.
A Bizottság azért indított kötelezettségszegési eljárást a Magyar Köztársasággal szemben, mivel álláspontja szerint a magyar szabályozás nincs összhangban az uniós joggal amiatt, hogy a más tagállamokban lakó és ott ingatlannal rendelkező uniós polgárokat visszatarthatja a magyarországi ingatlanvásárlástól, letelepedéstől. A keresetében ezért azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, a Magyar Köztársaság nem teljesítette az EKSz. 18., 39., 43. cikkeiből eredő kötelezettségeit.
A Bíróság ítéletében megállapította, hogy a vitatott magyar szabályozás ténylegesen visszatarthat külföldi ingatlantulajdonnal rendelkező személyeket a Magyarországon történő letelepedéstől, és ezért korlátozza e személyeknek az Unió területén való mozgását.
A Bíróság emellett rámutatott arra, hogy a vagyonszerzési illeték az ingatlan megszerzésére fordított forrásoknak mindig csak azon részét terheli, amely tekintetében korábban még nem történt illetékfizetés. Az illetékkedvezményben tehát csak azok a források részesülhetnek, amelyek után korábban Magyarországon már megfizették az illetéket.
E körülmények között a Bíróság megállapította, hogy a magyar szabályozásban közvetlen kapcsolat van a nyújtott illetékkedvezmény és a korábbi illetékteher között. Márpedig egy ilyen, az adóteher és a kedvezmény szimmetriáján alapuló szabályozást alapjaiban borítaná fel annak megengedése, hogy olyan személyek is illetékkedvezményhez jussanak, akik korábban ezt az illetéket még nem fizették meg. A Bíróság mindezek alapján úgy vélte, hogy az Unió területén való szabad mozgás korlátozását igazolja azon körülmény, hogy Magyarország a kérdéses illeték kivetésére vonatkozó szabályozási rendszer, végső soron pedig adórendszere koherenciájának megőrzésére törekszik.
Azzal az érveléssel kapcsolatban, amely szerint elképzelhető, hogy egy másik tagállamban lévő lakástulajdon megszerzésekor a vevőnek ezen államban is a Magyarországon megfizetendő illetékhez hasonló illetéket kellett lerónia, a Bíróság hangsúlyozta, hogy az uniós jog fejlődésének jelenlegi szakaszában a tagállamok az adózás területén bizonyos autonómiával rendelkeznek, és így nem kötelesek saját adórendszerüket a többi tagállam különböző adórendszereihez igazítani különösen annak érdekében, hogy elkerüljék a kettős adóztatást.
Következésképpen a Bíróság kimondta, hogy a vizsgált magyar szabályozás összhangban van az uniós joggal, ezért a keresetet elutasította.
A perbeli jogkérdést az Európai Unió Bíróságának C-253/09. számú ügyében meghozott - acte claire helyzetet teremtő - ítéletére figyelemmel, az uniós szabályozással nem ütköző nemzeti jog, így az Itv. alapján kellett a hatóságnak és az elsőfokú bíróságnak eldöntenie.
A 2010. december 31-ig hatályban volt jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 11. §-a, 12. §-a, illetve a 2011. január 1-jén hatályba lépett jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 6. §-a, 7. §-a szerint is meg kell határozni a jogszabály területi, személyi és időbeli hatályait. Mindkét törvény szerint a jogszabály területi hatálya Magyarország területére terjed ki.
Az Itv. a 2. § (2) bekezdésében tartalmazza e törvény területi hatályának meghatározását, amely szerint a visszterhes vagyonátruházási illetékekre vonatkozó rendelkezéseket a belföldi ingatlanok, illetve az ezekhez kapcsolódó vagyoni értékű jogok tekintetében kell alkalmazni, kivéve, ha nemzetközi szerződés másként rendelkezik. E szabályozás alapján a felperesek külföldi ingatlana nem tartozik az Itv. területi hatálya alá, ezért a felperesek belföldi vagyonszerzése utáni illetékfizetés körébe a külföldi ingatlan értékesítése nem vonható be. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a perbeli vagyonszerzési illeték kiszámítása során az alperes az Itv. 21. § (5) bekezdésének alkalmazására irányuló kérelmet jogszerűen utasította el.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv. V. 35.022/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Fővárosi Bíróság 2007. október 17. napján kelt 11.K.30.592/2007/10. számú jogerős ítélete ellen a felperesek által 11. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Bíróság 11.K.30.592/2007/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg az alperesnek 15 napon belül fejenként 5 000 (azaz ötezer) - 5 000 (azaz ötezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi az I.r. felperest, hogy 60 800 (azaz hatvanezer-nyolcszáz) forint, a II.r. felperest, hogy 60 600 (azaz hatvanezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az államnak - külön felhívásra - fizessenek meg.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
Az I. rendű és a II. rendű felperes 2004. szeptember 8-án egymás között 256/957 és 255/957 eszmei arányban megvásárolták a Budapest, XVII. ker. ...helyrajzi számú ingatlan 511/957 tulajdoni hányadát - a 2005. január 27-i szerződésmódosításnak megfelelően - 30 000 000 Ft vételárért.A Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatal Fővárosi Illetékhivatala (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2006. június 2. napján kelt fizetési meghagyásaiban az I.r. felperest 1 011 982 Ft vagyonszerzési, 1 503 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási, a II.r. felperest 1 008 018 Ft vagyonszerzési és 1 497 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
A felperesek 2006. június 18-ai keltezéssel kérelmet terjesztettek elő az elsőfokú hatósághoz, amelyben előadták, hogy a Franciaországban tulajdonukban volt ingatlanukat 2005. január 7. napján értékesítették, ezért az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 21. § (5) bekezdésében foglaltak alkalmazásával az illeték alapját a vásárolt és eladott lakástulajdon forgalmi értékének különbözetében kérték megállapítani.
Az elsőfokú hatóság az I.r. felperes illetékhelyesbítése iránti kérelmét a ... számú, a II. rendű felperesét a ... számú határozatával elutasította. Indokolása szerint az eladott ingatlan nem belföldön található, ezért az Itv. 2. § (2) bekezdése alapján felperesek vagyonszerzésére az Itv. 21. § (5) bekezdésben szabályozott úgynevezett cserét pótló vétel kedvezménye nem alkalmazható.
Az alperes a 2006. október 17. napján kelt határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta
A felperesek keresetükben a határozatoknak elsődlegesen a megváltoztatását és az illeték mértékének a kérelmük szerinti megállapítását, másodlagosan a hatályon kívül helyezésüket és a hatóság új eljárásra kötelezését kérték. Álláspontjuk szerint a határozatok sértik a 2004. évi XXX. törvénnyel kihirdetett, az Európai Közösséget Alapító Szerződés (a továbbiakban: EKSZ) 18., 39. és 43. cikkeit, korlátozzák a személyek szabad mozgását, a munkavállalás és a letelepedés szabadságát.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Indokolásában megállapította, hogy a hatályos jogszabályok helytálló jogértelmezésével és alkalmazásával hozták meg a hatóságok határozataikat. A cserét pótló vétel csak Magyarországon fellelhető ingatlanok egymás közötti cseréje, illetve adás-vétele esetén alkalmazható. Az elsőfokú bíróság a felperesek által hivatkozott, az Európai Unió Bírósága C-345/05., és C-104/06. döntéseit vizsgálva rögzítette, hogy ezekben az ügyekben kötelezettségszegési eljárások során hozta meg döntéseit a Bíróság, így az ügyek konkrét tényállása nem ismert.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben az ítélet hatályon kívül helyezését és keresetük teljesítését kérték. Álláspontjuk szerint az ítélet sérti az Itv. 2. § (2) bekezdését, 21. § (5) bekezdését, továbbá az EKSZ 18., 39. és 43. cikkeit. Sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság az EKSZ 234. cikkében foglaltak ellenére nem fordult előzetes döntéshozatali kérelemmel az Európai Unió Bíróságához.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perbeli jogkérdésben az Európai Unió Bírósága C-253/2009. számon eljárást folytatott, amelyre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a per tárgyalását felfüggesztette. Az eljárás és az ítélet rövid összefoglalóját a Kúria a következők szerint rögzíti:
Magyarországon lakástulajdon vásárlásakor a vevőnek, ha egy másik lakástulajdonát bizonyos időszakon belül eladja, az illetéket nem a vásárolt lakástulajdon teljes értéke, hanem a vásárolt és az eladott lakástulajdon forgalmi értékének különbözete után kell megfizetnie, de csak abban az esetben, ha az eladott ingatlan Magyarország terültén fekszik. A levonás tehát nem alkalmazható, ha az eladott ingatlan az EU valamely más tagállamában található.
A Bizottság azért indított kötelezettségszegési eljárást a Magyar Köztársasággal szemben, mivel álláspontja szerint a magyar szabályozás nincs összhangban az uniós joggal amiatt, hogy a más tagállamokban lakó és ott ingatlannal rendelkező uniós polgárokat visszatarthatja a magyarországi ingatlanvásárlástól, letelepedéstől. A keresetében ezért azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, a Magyar Köztársaság nem teljesítette az EKSZ 18., 39., 43. cikkeiből eredő kötelezettségeit.
A Bíróság ítéletében megállapította, hogy a vitatott magyar szabályozás ténylegesen visszatarthat külföldi ingatlantulajdonnal rendelkező személyeket a Magyarországon történő letelepedéstől, és ezért korlátozza e személyeknek az Unió területén való mozgását.
A Bíróság emellett rámutatott arra, hogy a vagyonszerzési illeték az ingatlan megszerzésére fordított forrásoknak mindig csak azon részét terheli, amely tekintetében korábban még nem történt illetékfizetés. Az illetékkedvezményben tehát csak azok a források részesülhetnek, amelyek után korábban Magyarországon már megfizették az illetéket.
E körülmények között a Bíróság megállapította, hogy a magyar szabályozásban közvetlen kapcsolat van a nyújtott illetékkedvezmény és a korábbi illetékteher között. Márpedig egy ilyen, az adóteher és a kedvezmény szimmetriáján alapuló szabályozást alapjaiban borítaná fel annak megengedése, hogy olyan személyek is illetékkedvezményhez jussanak, akik korábban ezt az illetéket még nem fizették meg. A Bíróság mindezek alapján úgy vélte, hogy az Unió területén való szabad mozgás korlátozását igazolja azon körülmény, hogy Magyarország a kérdéses illeték kivetésére vonatkozó szabályozási rendszer, végső soron pedig adórendszere koherenciájának megőrzésére törekszik.
Azzal az érveléssel kapcsolatban, amely szerint elképzelhető, hogy egy másik tagállamban lévő lakástulajdon megszerzésekor a vevőnek ezen államban is a Magyarországon megfizetendő illetékhez hasonló illetéket kellett lerónia, a Bíróság hangsúlyozta, hogy az uniós jog fejlődésének jelenlegi szakaszában a tagállamok az adózás területén bizonyos autonómiával rendelkeznek, és így nem kötelesek saját adórendszerüket a többi tagállam különböző adórendszereihez igazítani különösen annak érdekében, hogy elkerüljék a kettős adóztatást.
Következésképpen a Bíróság kimondta, hogy a vizsgált magyar szabályozás összhangban van az uniós joggal, ezért a keresetet elutasította.
A perbeli jogkérdést az Európai Unió Bíróságának C-253/09. számú ügyében meghozott - acte claire helyzetet teremtő - ítéletére figyelemmel, az uniós szabályozással nem ütköző nemzeti jog, így az Itv. alapján kellett a hatóságnak és az elsőfokú bíróságnak eldöntenie.
A 2010. december 31-ig hatályban volt jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 11. §-a, 12. §-a, illetve a 2011. január 1-jén hatályba lépett jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 6. §-a, 7. §-a szerint is meg kell határozni a jogszabály területi, személyi és időbeli hatályait. Mindkét törvény szerint a jogszabály területi hatálya Magyarország területére terjed ki.
Az Itv. a 2. § (2) bekezdésében tartalmazza e törvény területi hatályának meghatározását, amely szerint a visszterhes vagyonátruházási illetékekre vonatkozó rendelkezéseket a belföldi ingatlanok, illetve az ezekhez kapcsolódó vagyoni értékű jogok tekintetében kell alkalmazni, kivéve, ha nemzetközi szerződés másként rendelkezik. E szabályozás alapján a felperesek külföldi ingatlana nem tartozik az Itv. területi hatálya alá, ezért a felperesek belföldi vagyonszerzése utáni illetékfizetés körébe a külföldi ingatlan értékesítése nem vonható be. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a perbeli vagyonszerzési illeték kiszámítása során az alperes az Itv. 21. § (5) bekezdésének alkalmazására irányuló kérelmet jogszerűen utasította el.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felpereseket a Kúria a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről és mértékéről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§ (1) bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján rendelkezett.
Budapest, 2012. május 31.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk.bíró
(Kúria, Kfv. V. 35.022/2012.)