BH+ 2013.3.119

A Cstv. 2009. szeptember 1-jét megelőzően hatályos 49/D. § (1) bekezdésébe kell sorolni a jogon és követelésen alapított zálogjoggal biztosított követeléseket és az itt leírt szabályok szerint kell a követelést kiegyenlíteni akkor is, ha a követelés nem értékesítésre, hanem behajtásra kerül [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 49/D. § (1) és (2) bek., 57. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
Az adós felszámolását a megyei bíróság 2008. július 3-án indította meg, felszámolóként a T. Kft.-t jelölve ki.
A hitelező bejelentett követelését a felszámoló 513 680 177 Ft és 1 676 192,64 euró összegben a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. §-ába sorolta, 1 534 032 Ft-ot és 5587,5 eurót a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pon...

BH+ 2013.3.119 A Cstv. 2009. szeptember 1-jét megelőzően hatályos 49/D. § (1) bekezdésébe kell sorolni a jogon és követelésen alapított zálogjoggal biztosított követeléseket és az itt leírt szabályok szerint kell a követelést kiegyenlíteni akkor is, ha a követelés nem értékesítésre, hanem behajtásra kerül [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 49/D. § (1) és (2) bek., 57. § (1) bek.].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
Az adós felszámolását a megyei bíróság 2008. július 3-án indította meg, felszámolóként a T. Kft.-t jelölve ki.
A hitelező bejelentett követelését a felszámoló 513 680 177 Ft és 1 676 192,64 euró összegben a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49/D. §-ába sorolta, 1 534 032 Ft-ot és 5587,5 eurót a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjában, továbbá a 100 000 Ft nyilvántartásba vételi díjat a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjában igazolt vissza. A hitelező követelését ingatlanokon fennálló keretbiztosítéki jelzálogjoggal, vagyont terhelő keretbiztosítéki jelzálogjoggal és közjegyzői okiratba foglalt követeléseken fennálló zálogjoggal biztosította.
A hitelező a 2009. szeptember 18-án benyújtott kifogásában kérte - egyebek mellett - a felszámolót arra kötelezni, hogy a közbenső mérleget küldje meg, tájékoztassa a hitelezőt arról, hogy a tevékenységet lezáró mérleg tartalmazott-e olyan követelést, amely a hitelező jelzálogjogával volt terhelt, és annak mi lett a sorsa. 2010. február 24-én érkezett beadványában megerősítette, hogy - miután a behajtott követeléseken zálogjoggal és vagyont terhelő zálogjoggal is rendelkezik - kéri a felszámolót az elszámolásra és a hitelezői igény haladéktalan kiegyenlítésére kötelezni.
A felszámoló előadta, hogy a hitelező részére lehetőséget biztosított az iratok áttanulmányozására. Kifejtette, hogy a hitelező és a felszámoló között jogértelmezési vita áll fenn az eljárásban alkalmazandó Cstv. 49/D. §-ának értelmezését illetően. A felszámoló álláspontja szerint a Cstv. 49/D. §-ában megállapított privilegizált kielégítési jog csupán a zálogtárgyak, vagy a zálogjoggal biztosított követelések értékesítése esetén illeti meg a zálogjogosultat, ha a követelést behajtja, az nem tartozik ebbe a körbe. Ebből következően, ha a követelések behajtásából származó bevételnek a Cstv. 49/D. §-ában meghatározott részét a hitelezőnek nem fizette ki, ezzel nem követett el jogszabálysértést.
Az elsőfokú bíróság a kifogásnak részben helyt adott és kötelezte a felszámolót a közbenső mérleg 15 napon belül történő előterjesztésére, a kifogást egyebekben elutasította.
A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintve, a végzésnek a behajtott követelések kiegyenlítésére vonatkozó kifogást elutasító rendelkezését helybenhagyta, a kifogásnak a hitelező zálogjogával biztosított követelésekre vonatkozó tájékoztatás megadása iránti részét elutasító rendelkezését pedig megváltoztatta és a felszámolót részletes tájékoztatás adására kötelezte.
A másodfokú bíróság a Cstv. 49/D. §-nak a követelések behajtásából származó bevételre vonatkozó alkalmazhatóságát illetően azt állapította meg, hogy a hitelező kifogása alaptalan, mert a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének a jelen ügyre alkalmazandó rendelkezése szerint a "zálogtárgy értékesítése során befolyt" összeg költségekkel csökkentett részének a kifizetéséről szól, s ez nem biztosított lehetőséget a követelésen alapított zálogjoggal biztosított igény privilegizált kielégítésére. Álláspontja szerint azonban - a vagyont terhelő zálogjog miatt - a felszámolónak mégis el kell számolnia a hitelező felé a behajtott követelésekkel, s a kielégítési lehetőségtől függetlenül tájékoztatnia kell a követelések sorsáról is a hitelezőt.
A hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzés ellen, melyben kérte annak részbeni hatályon kívül helyezése mellett a megváltoztatását oly módon, hogy a Kúria adjon helyt a kifogásnak teljes egészében és kötelezze a felszámolót a jelzálogjogával terhelt behajtott követelésekből, a Cstv. 49/D. § alapján, a hitelezőnek járó összeg haladéktalan megfizetésére. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 49/D. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat.
Álláspontja szerint a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének 2009-ben bekövetkezett módosítása nem változtatta meg a privilegizált követelések körét, csupán egyértelművé tette, hogy a zálogjoggal terhelt követelésből is a zálogjogosult privilegizáltan kap kielégítést.
A felszámoló az adós nevében benyújtott felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását, teljes mértékben egyetértve a másodfokú bíróság határozatában kifejtett jogi állásponttal.
A Kúria a jogerős másodfokú végzést kizárólag a benyújtott felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, nem érintve a kifogásnak részben helyt adó jogerős rendelkezéseket.
A Kúria elsőként megállapította, hogy a hitelező követeléseken alapított zálogjoga nem jelzálogjog, azaz nem került bejegyzésre a MOKK nyilvántartásába, mert csak a vagyont terhelő zálogjogokat tüntette fel a zálogjogi nyilvántartás, a hitelező követelésen alapított zálogjoga közjegyzői okiratba lett foglalva.
A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a Cstv. 2009. szeptember 1-jén hatályba lépett módosítását megelőzően benyújtott kérelem alapján megindult felszámolási eljárásban, a jogon és követelésen alapított zálogjog jogosultja, mint hitelező a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján privilegizált módon juthat-e kielégítéshez, vagy pedig e zálogjogfajta nem biztosít a zálogjogosult számára semmilyen előnyt a többi hitelezőhöz képest.
A jelen eljárásban alkalmazandó Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint: "ha a zálogjog a felszámolás kezdo időpontja elott keletkezett, a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag a zálogtárgy megőrzésének - ideértve állaga megóvásának -, értékesítésének költségeit, valamint a külön jogszabályban meghatározott felszámolói díjat vonhatja le, és a fennmaradó összeget - a zálogtárgy értékesítését követoen haladéktalanul - az értékesített zálogtárgyat terhelo zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére köteles fordítani - több jogosult esetén a Ptk. 256. § (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend figyelembevételével."
Mint ahogyan azt a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.409/2010/5. számú határozatában már kifejtette, a Cstv. jelen eljárásban alkalmazandó 49/D. §-a nem tett különbséget a zálogjog tárgya tekintetében, nem zárta ki a jogon vagy követelésen fennálló zálogjog privilegizált kielégítését. Ebből következően tehát valamennyi zálogjoggal biztosított követelést - függetlenül attól, hogy milyen zálogtárgyon áll fenn a zálogjog - e szakasz alapján kell elbírálni.
A jogvitában eldöntendő további kérdés az, hogy ha a követelés kötelezettje önként, vagy a felszámoló felhívására teljesít, akkor is a Cstv. 49/D. §-a alapján, privilegizáltan juthat-e kielégítéshez a zálogjogosult hitelező. Ebben az esetben ugyanis nem valósulnak meg azok a feltételek, amelyeket a törvényhely előír, azaz nem értékesítés során befolyt vételárról van szó és nem értékesített zálogtárgyról.
A Kúria fenntartja a Legfelsőbb Bíróság hivatkozott döntésében foglalt azt az álláspontját, hogy a jogalkotó a zálogjogosultakat az adós vagyonából történő kielégítés során elsőbbségben kívánta részesíteni a zálogtárgyuk értéke erejéig. Az alkalmazandó jogszabály szerint erre csak a Cstv. 49/D. §-a nyújtott lehetőséget, ugyanis a Cstv. 57. § (1) bekezdésében található további kielégítési sorrendben a jogalkotó a zálogjognak csak egy fajtáját, a vagyont terhelő zálogjogot szabályozza [Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pont] és ebbe a pontba is csak olyan összegben sorolható be a hitelező követelése, amelyet a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésében foglaltak szerint eljárva a felszámoló nem tudott kifizetni a jogosultnak. A kielégítés sorrendjében nincs tehát más helye a zálogjoggal biztosított követeléseknek, csak a Cstv. 49/D. §-a.
A Cstv. szerint a felszámolási eljárás alapvető célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezok e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek [Cstv.1. § (3) bekezdés]. A kielégítés lehetőségének megteremtéséhez arra van szükség, hogy a felszámoló "pénzzé változtassa át" az adós vagyontárgyait, azaz a birtokba vehető dolgokat értékesítse, a követeléseket behajtsa. A vagyon értékesítéséből befolyt pénzösszeg kerül szétosztásra a hitelezők között.
A zálogtárgyak sajátossága szerint a birtokba vehető dolgokat úgy lehet pénzzé változtatni, hogy azokat átruházzák, míg a követelések esetén nem csak átruházásukból, de érvényesítésükből, behajtásukból is pénz folyik be az adóshoz. A felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint semmi nem indokolja azt, hogy a hitelezők között annak alapján tegyen különbséget a felszámoló, hogy a zálogtárgyként fennálló követelést átruházza, vagy pedig behajtja.
A zálogjogokkal terhelt vagyontárgyak értékesítéséből befolyt összeg kezelésére egyforma szabályt ír elő a törvény valamennyi zálogfajta tekintetében. Az egyetlen kivételt a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésébe sorolt vagyont terhelő zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékesítéséből elért bevétel jelenti, ebben az esetben ugyanis a zálogtárgyak értékesítéséből ("pénzzé változtatásából") befolyt összeg felhasználására különleges elszámolási szabályokat ír elő. Nem változtat azonban ez azon a tényen, hogy a zálogjoggal terhelt követelésekből befolyt összeggel a felszámolónak a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján el kell számolnia, illetve az egyedi zálogjoggal nem terhelt vagyontárgyak értékesítéséből befolyt összegből - figyelemmel arra, hogy az adós teljes vagyona felett alapították a vagyont terhelő zálogjogot - a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésében foglaltak szerint kell a kifizetést teljesíteni.
Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati kérelem tartalmából megállapíthatóan a hitelező a jogerős végzésnek csak a behajtott követelések kiegyenlítésére vonatkozó kifogást elutasító része tekintetében élt felülvizsgálati kérelemmel, a Kúria a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezést nem érintve, a jogerős végzésnek a zálogjoggal terhelt, behajtott követelések kiegyenlítésére vonatkozó kifogást elutasító jogszabálysértő rendelkezését hatályon kívül helyezte és a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a kifogásnak helyt adva rendelkezett a befolyt összeg - költségekkel és díjrészlettel csökkentett része - hitelezőnek történő kiutalásáról.
(Kúria Gfv. X. 30.039/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságon 4.Fpkh.81/2009 számon indult eljárásban a Debreceni Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.718/2010/2. számú jogerős végzése ellen a hitelező által 25. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a Debreceni Ítélőtábla Fpkhf.IV.30.718/2010/2.számú jogerős végzésének felülvizsgálati kérelemmel meg nem támadott rendelkezését nem érinti, a jogerős végzésnek a zálogjoggal terhelt, behajtott követelések kiegyenlítésére vonatkozó kifogást elutasító rendelkezését hatályon kívül helyezi és a kifogás ezen részének is helytadva kötelezi a felszámolót, hogy a zálogjoggal biztosított követelésekből befolyt összeget - a felszámolót a zálogtárgyból befolyt összeg után megillető díjrészlet és a behajtással kapcsolatos esetleges költségek levonása után - a hitelezőnek 15 napon belül utalja át.
Kötelezi az adóst, hogy 15 napon belül fizessen meg a hitelezőnek 60 000 (Hatvanezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, melyből 30 000 (Harmincezer) Ft az ÁFÁ-t is magában foglaló ügyvédi munkadíj.
Ez ellen a végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
Az adós felszámolását a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a 4.Fpk.09-08-000213 számú felszámolási eljárásban 2008. július 3-án indította meg, felszámolóként a T. Kft-t jelölve ki.
A hitelező bejelentett követelését a felszámoló 513 680 177 Ft és 1 676 192, 64 EUR összegben a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 49/D. §-ába sorolta, 1 534 032 Ft-ot és 5 587,5 EUR-t a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjában, továbbá a 100 000 Ft nyilvántartásba vételi díjat a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pontjában igazolt vissza. A hitelező követelését ingatlanokon fennálló keretbiztosítéki jelzálogjoggal, vagyont terhelő keretbiztosítéki jelzálogjoggal és közjegyzői okiratba foglalt követeléseken fennálló zálogjoggal biztosította.
A hitelező a 2009. szeptember 18-án benyújtott kifogásában kérte - egyebek mellett - a felszámolót arra kötelezni, hogy a közbenső mérleget küldje meg, tájékoztassa a hitelezőt arról, hogy a tevékenységet lezáró mérleg tartalmazott-e olyan követelést, amely a hitelező jelzálogjogával volt terhelt, és annak mi lett a sorsa. 2010. február 24-én érkezett beadványában megerősítette, hogy - miután a behajtott követeléseken zálogjoggal és vagyont terhelő zálogjoggal is rendelkezik - kéri a felszámolót az elszámolásra és a hitelezői igény haladéktalan kiegyenlítésére kötelezni.
A felszámoló előadta, hogy a hitelező részére lehetőséget biztosított az iratok áttanulmányozására. Kifejtette, hogy a hitelező és a felszámoló között jogértelmezési vita áll fenn az eljárásban alkalmazandó Cstv. 49/D. §-ának értelmezését illetően. A felszámoló álláspontja szerint a Cstv. 49/D. §-ában megállapított privilegizált kielégítési jog csupán a zálogtárgyak, vagy a zálogjoggal biztosított követelések értékesítése esetén illeti meg a zálogjogosultat, ha a követelést behajtja, az nem tartozik ebbe a körbe. Ebből következően, ha a követelések behajtásából származó bevételnek a Cstv. 49/D. §-ában meghatározott részét a hitelezőnek nem fizette ki, ezzel nem követett el jogszabálysértést.
Az elsőfokú bíróság a kifogásnak részben helyt adott és kötelezte a felszámolót a közbenső mérleg 15 napon belül történő előterjesztésére, a kifogást egyebekben elutasította.
A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintve, a végzésnek a behajtott követelések kiegyenlítésére vonatkozó kifogást elutasító rendelkezését helybenhagyta, a kifogásnak a hitelező zálogjogával biztosított követelésekre vonatkozó tájékoztatás megadása iránti részét elutasító rendelkezését pedig megváltoztatta és a felszámolót részletes tájékoztatás adására kötelezte.
A másodfokú bíróság a Cstv. 49/D. §-nak a követelések behajtásából származó bevételre vonatkozó alkalmazhatóságát illetően azt állapította meg, hogy a hitelező kifogása alaptalan, mert a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének a jelen ügyre alkalmazandó rendelkezése szerint a "zálogtárgy értékesítése során befolyt" összeg költségekkel csökkentett részének a kifizetéséről szól, s ez nem biztosított lehetőséget a követelésen alapított zálogjoggal biztosított igény privilegizált kielégítésére. Ugyanakkor álláspontja szerint - a vagyont terhelő zálogjog miatt - a felszámolónak mégis el kell számolnia a hitelező felé a behajtott követelésekkel, s a kielégítési lehetőségtől függetlenül tájékoztatnia kell a követelések sorsáról is a hitelezőt.
A hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős végzés ellen, melyben kérte annak részbeni hatályon kívül helyezése mellett a megváltoztatását oly módon, hogy a Kúria adjon helyt a kifogásnak teljes egészében és kötelezze a felszámolót a jelzálogjogával terhelt behajtott követelésekből, a Cstv. 49/D. § alapján, a hitelezőnek járó összeg haladéktalan megfizetésére. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 49/D. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat.
Álláspontja szerint a Cstv. 49/D. § (1) bekezdésének 2009-ben bekövetkezett módosítása nem változtatta meg a privilegizált követelések körét, csupán egyértelművé tette, hogy a zálogjoggal terhelt követelésből is a zálogjogosult privilegizáltan kap kielégítést.
A felszámoló az adós nevében benyújtott felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását, teljes mértékben egyetértve a másodfokú bíróság határozatában kifejtett jogi állásponttal.
A Kúria a jogerős másodfokú végzést kizárólag a benyújtott felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, nem érintve a kifogásnak részben helyt adó jogerős rendelkezéseket.
A Kúria elsőként megállapította, hogy a hitelező követeléseken alapított zálogjoga nem jelzálogjog, azaz nem került bejegyzésre a MOKK nyilvántartásába, mert csak a vagyont terhelő zálogjogokat tüntette fel a zálogjogi nyilvántartás, a hitelező követelésen alapított zálogjoga közjegyzői okiratba lett foglalva.
A felülvizsgálati eljárásban eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a Cstv. 2009. szeptember 1-jén hatályba lépett módosítását megelőzően benyújtott kérelem alapján megindult felszámolási eljárásban, a jogon és követelésen alapított zálogjog jogosultja, mint hitelező a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján privilegizált módon juthat-e kielégítéshez, vagy pedig e zálogjogfajta nem biztosít a zálogjogosult számára semmilyen előnyt a többi hitelezőhöz képest.
A jelen eljárásban alkalmazandó Cstv. 49/D. § (1) bekezdése szerint: "ha a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag a zálogtárgy megőrzésének - ideértve állaga megóvásának -, értékesítésének költségeit, valamint a külön jogszabályban meghatározott felszámolói díjat vonhatja le, és a fennmaradó összeget - a zálogtárgy értékesítését követően haladéktalanul - az értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére köteles fordítani - több jogosult esetén a Ptk. 256. § (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend figyelembevételével."
Mint ahogyan azt a Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.409/2010/5. számú határozatában már kifejtette, a Cstv. jelen eljárásban alkalmazandó 49/D. §-a nem tett különbséget a zálogjog tárgya tekintetében, nem zárta ki a jogon vagy követelésen fennálló zálogjog privilegizált kielégítését. Ebből következően tehát valamennyi zálogjoggal biztosított követelést - függetlenül attól, hogy milyen zálogtárgyon áll fenn a zálogjog - e szakasz alapján kell elbírálni.
A jogvitában eldöntendő további kérdés az, hogy ha a követelés kötelezettje önként, vagy a felszámoló felhívására teljesít, akkor is a Cstv. 49/D. §-a alapján, privilegizáltan juthat-e kielégítéshez a zálogjogosult hitelező. Ebben az esetben ugyanis nem valósulnak meg azok a feltételek, amelyeket a törvényhely előír, azaz nem értékesítés során befolyt vételárról van szó és nem értékesített zálogtárgyról.
A Kúria fenntartja a Legfelsőbb Bíróság hivatkozott döntésében foglalt azt az álláspontját, hogy a jogalkotó a zálogjogosultakat az adós vagyonából történő kielégítés során elsőbbségben kívánta részesíteni a zálogtárgyuk értéke erejéig. Az alkalmazandó jogszabály szerint erre csak a Cstv. 49/D. §-a nyújtott lehetőséget, ugyanis a Cstv. 57. § (1) bekezdésében található további kielégítési sorrendben a jogalkotó a zálogjognak csak egy fajtáját, a vagyont terhelő zálogjogot szabályozza [Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pont] és ebbe a pontba is csak olyan összegben sorolható be a hitelező követelése, amelyet a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésében foglaltak szerint eljárva a felszámoló nem tudott kifizetni a jogosultnak. A kielégítés sorrendjében nincs tehát más helye a zálogjoggal biztosított követeléseknek, csak a Cstv. 49/D. §-a.
A Cstv. szerint a felszámolási eljárás alapvető célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek [Cstv. 1. § (3) bekezdés]. A kielégítés lehetőségének megteremtéséhez arra van szükség, hogy a felszámoló "pénzzé változtassa át" az adós vagyontárgyait, azaz a birtokba vehető dolgokat értékesítse, a követeléseket behajtsa. A vagyon értékesítéséből befolyt pénzösszeg kerül szétosztásra a hitelezők között.
A zálogtárgyak sajátossága szerint a birtokba vehető dolgokat úgy lehet pénzzé változtatni, hogy azokat átruházzák, míg a követelések esetén nem csak átruházásukból, de érvényesítésükből, behajtásukból is pénz folyik be az adóshoz. A felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint semmi nem indokolja azt, hogy a hitelezők között annak alapján tegyen különbséget a felszámoló, hogy a zálogtárgyként fennálló követelést átruházza, vagy pedig behajtja.
A zálogjogokkal terhelt vagyontárgyak értékesítéséből befolyt összeg kezelésére egyforma szabályt ír elő a törvény valamennyi zálogfajta tekintetében. Az egyetlen kivételt a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésébe sorolt vagyont terhelő zálogjoggal terhelt vagyontárgy értékesítéséből elért bevétel jelenti, ebben az esetben ugyanis a zálogtárgyak értékesítéséből ("pénzzé változtatásából") befolyt összeg felhasználására különleges elszámolási szabályokat ír elő. Nem változtat azonban ez azon a tényen, hogy a zálogjoggal terhelt követelésekből befolyt összeggel a felszámolónak a Cstv. 49/D. § (1) bekezdése alapján el kell számolnia, illetve az egyedi zálogjoggal nem terhelt vagyontárgyak értékesítéséből befolyt összegből - figyelemmel arra, hogy az adós teljes vagyona felett alapították a vagyont terhelő zálogjogot - a Cstv. 49/D. § (2) bekezdésében foglaltak szerint kell a kifizetést teljesíteni.
Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati kérelem tartalmából megállapíthatóan a hitelező a jogerős végzésnek csak a behajtott követelések kiegyenlítésére vonatkozó kifogást elutasító része tekintetében élt felülvizsgálati kérelemmel, a Kúria a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezést nem érintve, a jogerős végzésnek a zálogjoggal terhelt, behajtott követelések kiegyenlítésére vonatkozó kifogást elutasító jogszabálysértő rendelkezését hatályon kívül helyezte és a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a kifogásnak helyt adva rendelkezett a befolyt összeg - költségekkel és díjrészlettel csökkentett része - hitelezőnek történő kiutalásáról.
A hitelező felülvizsgálati kérelme alapos volt, ezért az adós a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp.78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a hitelező felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a lerótt illetékből és a hitelező jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2012. szeptember 25.
Dr. Török Judit sk. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea sk. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró
(Kúria Gfv. X. 30.039/2012.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.