adozona.hu
BH 2013.3.73
BH 2013.3.73
I. A tulajdonos által a társaságba apportált használati jog csak a társaság felszámolása alatt korlátozza a tulajdonost, a társaság megszűnése után jogosult a tulajdonjogát korlátozás mentesen gyakorolni, ennek védelme érdekében fellépni [1997. évi CXLIV. tv. (1997. évi Gt.) 12. §, 2006. évi IV. tv. (2006. évi Gt.) 13. §, 89. § (2) bek., Ptk. 117. § (1) bek.]. II. A Cstv. 49. § (5) bekezdésében szabályozott megtámadási jog a Ptk.-ban meghatározott megtámadási lehetőségeken felül biztosít megtámadási jogot a
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az M. városban lévő 822 nm területű "irodaház és udvar" megnevezésű ingatlan a felperes jogelődjének, illetve a felperesnek a tulajdonát képezi 1/1 arányban.
1996. november 27-én a felperes jogelődje mint kültag, valamint az alperes és dr. B. Gy.-né mint beltag megalakították az M.-i A. Patika Gyógyszerészeti Bt.-t (továbbiakban: Bt.). A társasági szerződés 4. pontja szerint a társaság határozott időre, a társasági szerződés aláírásától számított 5 évre alakult. A társaság induló vagyonaként...
BH 2013.3.73 I. A tulajdonos által a társaságba apportált használati jog csak a társaság felszámolása alatt korlátozza a tulajdonost, a társaság megszűnése után jogosult a tulajdonjogát korlátozás mentesen gyakorolni, ennek védelme érdekében fellépni [1997. évi CXLIV. tv. (1997. évi Gt.</a>) 12. §, 2006. évi IV. tv. (2006. évi Gt.</a>) 13. §, 89. § (2) bek., Ptk. 117. § (1) bek.].
II. A Cstv. 49. § (5) bekezdésében szabályozott megtámadási jog a Ptk.-ban meghatározott megtámadási lehetőségeken felül biztosít megtámadási jogot az érdekelt fél részére [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 49. § (5) bek.].
Az M. városban lévő 822 nm területű "irodaház és udvar" megnevezésű ingatlan a felperes jogelődjének, illetve a felperesnek a tulajdonát képezi 1/1 arányban.1996. november 27-én a felperes jogelődje mint kültag, valamint az alperes és dr. B. Gy.-né mint beltag megalakították az M.-i A. Patika Gyógyszerészeti Bt.-t (továbbiakban: Bt.). A társasági szerződés 4. pontja szerint a társaság határozott időre, a társasági szerződés aláírásától számított 5 évre alakult. A társaság induló vagyonaként a beltagok fejenként 1 500 000 Ft-ot adtak készpénz formájában, míg a felperes jogelődje apportként a tulajdonát képező ingatlanban lévő 164 nm alapterületű főrendeltetésű, valamint 108 nm alapterületű kiegészítő rendeltetésű helyiség 5 évre szóló bérleti jogát nyújtotta. Ennek értékét a társasági szerződésben 4 500 000 Ft-ban határozták meg.
A Bt. és a felperes jogelődje között 1997. március 18-án 2001. november 27-ig terjedő időre bérleti szerződés jött létre az ingatlanra, mellyel az ingatlan a Bt. birtokába és a használati jog tekintetében korlátlan rendelkezése alá került.
A tagok a társasági szerződést annak lejárta után nem hosszabbították meg, azt nem változtatták határozatlan idejűvé. A cégnyilvántartás korrigált adatai szerint a társaság 2001. november 27-ig működött. A perbeli ingatlan 2001-2003 között zárva volt.
A Bt. taggyűlése 2002. február 12-én megállapodott abban, hogy az ingatlan használatáért a társaság a korábbi bérleti díjjal azonos mértékű használati díjat fizet, számla ellenében, az ingatlan tulajdonosának.
A bíróság 2003. november 26-án indította meg a Bt. felszámolását.
Az alperes, mint a Bt. törvényes képviselője a felszámolónak átadott tevékenységet lezáró mérlegben az adós vagyonaként tüntette fel a perbeli ingatlan 5 évre apportált bérleti jogát.
A felszámolási eljárásban a felperesi jogelőd használati díj iránti igényt jelentett be, amelyet az elsőfokú bíróság elutasított. A végzés elleni fellebbezés alapján eljárva a másodfokú bíróság végzésében kifejtette, hogy a hitelező (jelen eljárás felperese) az apportálással a tulajdonjoga alapján őt megillető használati jogot meghatározott időre átengedte, a visszaadási kötelezettség a felszámolás alatt álló gazdasági társaságot a megszűnéséig nem terheli, addig tehát az apportot jogosult használni.
A felszámoló az adós betéti társaság vagyoni értékű jogaként az apportált bérleti jogot meghirdette értékesítésre 4 500 000 Ft + áfa áron. Az alperes által benyújtott pályázat alapján a felszámoló és az alperes 2007. március 9-én adásvételi szerződést kötöttek.
Az alperes 2007. augusztus 3-án megalapította a P. I. Kft.-t, melynek fióktelepeként a perbeli ingatlant jelölte meg. A cég tevékenységeként gyógyszer kiskereskedelem, képviselőjeként az alperes került bejegyzésre a 2007. május 15. - 2012. május 14. közötti időszakra. A perbeli helyiségekben gyógyszertárat működtet az alperes.
A felperes keresetében kérte az M.-i A. Patika Gyógyszerészeti Bt. "fa." és az alperes által 2007. március 9-én megkötött adásvételi szerződés semmisségének megállapítását, az eredeti állapot helyreállításának elrendelését, az alperes kötelezését a perbeli ingatlan elhagyására és a felperes részére történő birtokba, valamint használatba adására.
Kereseti kérelmét arra alapította, hogy a felszámoló olyan jogot értékesített, amellyel a felszámolás alatt álló társaság már nem rendelkezett, ezért a szerződés a Ptk. 227. § (2) bekezdése alapján, mint lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis, továbbá a jóerkölcsbe ütközik, valamint a felperes vonatkozásában - elővásárlási jogára tekintettel - hatálytalan is.
Az alperes kérte a kereset elutasítását perbeli legitimáció hiányában. Álláspontja szerint a felperest a saját gazdasági társasága által megkötött szerződés tekintetében nem illeti meg kereshetőségi jog, nem minősül a vitában érdekelt félnek.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az M.-i A. Patika Gyógyszerészeti Bt. és az alperes által 2007. március 9-én megkötött adásvételi szerződés érvénytelen, ezért kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 2 600 000 Ft + áfa összegű vételárat, egyben kötelezte az alperest, hogy a perbeli helyiségekből költözzön ki 15 nap alatt és azokat adja a felperes birtokába. Kötelezte az alperest perköltség fizetésére is.
A felperes kereshetőségi jogával kapcsolatban megállapította, hogy a tulajdonosi pozíciója olyan jogosultságot jelent, amely a jogi érdekeltségét feltétlenül megalapozza a perbeli szerződés érvénytelenségének megállapítása körében.
A kereset érdeme tekintetében megállapította, hogy a Ptk. 200. § (2) bekezdése, valamint 227. § (2) bekezdése szerint is semmis a szerződés, ugyanakkor a jóerkölcsbe ütközésre hivatkozást alaptalannak találta.
Az alperes érdemi védekezésének vizsgálata kapcsán kifejtette, a Cstv. 49. § (5) bekezdésében található keresetindítási jogvesztő határidő nem jelenti azt, hogy a Ptk.-ban foglalt megtámadási okokra hivatkozással a felek ne támadhatnák meg a felszámoló által kötött szerződést. A Cstv. 49. § (5) bekezdése arra az esetre vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket, amikor a felszámoló a pályázat vagy árverés lebonyolítása során nem a jogszabályoknak megfelelően járt el.
Az alperes fellebbezésében kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. A fellebbezésben arról fejtette ki részletesen álláspontját, hogy a felperes nem rendelkezik kereshetőségi joggal a volt társasága, vagy annak felszámolója által kötött szerződések tekintetében.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, hogy jóllehet a per során az egyik szerződő fél - a Bt. - jogutód nélkül megszűnt, a cégbíróság 2009. június 15-én a cégjegyzékből törölte, és emiatt perben állása nem lehetséges, ez azonban nem eredményezheti, hogy az érdekelt fél törvényes jogcím alapján a megszűnt cég által megkötött szerződések érvénytelenségének megállapítása iránt ne kezdeményezhetne peres eljárást.
Egyetértett az elsőfokú bíróság érdemi döntésével is megállapítva: az egyes semmisségi okok vonatkozásában - bár ezek fellebbezéssel támadottak érdemben nem voltak -, az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi indokolás helytálló.
Az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben - tartalmilag - kérte a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Állította a Ptk. 117. § (1) bekezdésének, 200. § (2) bekezdésének, 227. § (2) bekezdésének megsértését és előadta, hogy az ítélet téves, jogszabálysértő, részben iratellenes, részben tényszerűtlen és okszerűtlen következtetést vont le.
A Kúria a jogerős másodfokú ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
A Kúria álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelemben az alperes megalapozottan hivatkozott arra, hogy az apportált vagyon a társaság tulajdonává válik, mely forgalomképes vagyon értékesíthető, és helytállóan utalt arra is, hogy a társaság tagjának a társaság által kötött szerződések megtámadása tekintetében általában nincs kereshetőségi joga.
Jelen ügyben azonban egy sajátos helyzet áll fenn, ugyanis az apportálás tárgya - ami a társaság vagyonába került - egy bérleti jog volt. Helytállóan fejtette ki az alperes, hogy az apportáló személy az apport tárgyát elidegeníti magától, jelen esetben azonban ez azt jelentette, hogy az apportáló az ingatlannak a használati jogát 5 évre apportálta a társaságba, vállalva, hogy ezen idő alatt nem maga, hanem a társaság jogosult azt használni. Az 5 éves határidő letelte után - 2002. február 12-én - a társasági tagok megállapodtak, hogy a társaság nem bérleti, hanem használati díjat fizet, ugyanakkora mértékben, mint a bérleti díj, ezzel tehát tudomásul vették, hogy az ingatlant a társaság tovább használja.
A felszámolási eljárás során a felperesnek a használati díjjal kapcsolatos hitelezői igénye tekintetében született jogerős végzés meghatározta, hogy bár a bérleti jog a határozott idő lejártával megszűnt, a betéti társaságot - fennállása idejére - megillette a helyiségek használati joga. Ez a használati jog azonban kizárólag a felszámolás időtartamára illette meg a társaságot. A bíróság ebben a végzésben kifejtette, bár az adós a fellebbezésében kérte annak megállapítását, miszerint az adós felszámolója jogosult a használati jogot értékesíteni úgy, hogy a mindenkori használó bérleti díj, vagy használati díj fizetésére nem kötelezhető, e kérdésben a másodfokú bíróság eljárási okokból nem döntött. A használati jognak a társaság létezését meghaladó időtartamra vonatkozó fennállásával, annak értékesíthetősége tárgyában tehát nem született jogerős határozat.
A Kúria egyetért a jogerős határozatban kifejtett azzal a jogi állásponttal, hogy a felszámoló nem lett volna jogosult a használati jogot értékesíteni, illetve ha ezt megtette, akkor is csak a felszámolás befejezéséig tartó időszakra illette volna meg a használat joga az új jogosultat, mert ettől kezdődően a tulajdonjog apportált részjogosítványával való rendelkezésre ismét az ingatlan tulajdonosa vált jogosulttá. Nem az ingatlanát apportálta ugyanis a betéti társaságba, hanem határozott időre szólóan lemondott a társaság javára egy tulajdonosi részjogosítványáról, mely a határozott idő leteltével visszaszállt a tulajdonosra.
A tag által a társaságba apportált vagyon az apportálás feltételei szerint képezi a társaság vagyonát. Ha tehát az apportált jog csak egy bizonyos időtartamra kerül átengedésre, úgy a jog akkor is csak az időtartam lejártáig áll fenn, ha az egy másik személy részére kerül értékesítésre. Ebből következően a felperes nem a társaságba véglegesen apportált vagyontárgyának az adóstól - vagy az adós jogutódjától (mint vevőtől) - történő visszaszerzése, hanem az időlegesen - a bírósági végzés által meghatározottan a betéti társaság megszüntetéséig - tartó időszakra átengedett jogának a visszaszerzése érdekében lépett fel. E körben tehát a kereshetőségi joga fennáll.
Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a Cstv. 49. § (5) bekezdése a Ptk.-ban meghatározott megtámadási lehetőségeken felül biztosít megtámadási jogot az érdekelt fél részére. A Cstv. 49. § (5) bekezdésében található, az "értékesítés formáira vonatkozó rendelkezés" kifejezés nem csak a pályázat vagy árverés, mint értékesítési forma betartásának kötelezettségét tartalmazza, hanem azt is, hogy a felszámolónak a választott értékesítési forma törvényben foglalt valamennyi szabályát be kell tartania. A jogalkotó a Cstv. 49. § (5) bekezdésében az értékesítés módjának és nyilvánosságának fontossága miatt hozott létre egy nevesített megtámadási okot a felszámolási eljárásokban, azonban ezzel nem zárta ki az egyéb polgári jogi szabályok érvényesülését (Legfelsőbb Bíróság Gfv. X. 30.148/2010/7), azaz a Ptk.-ban meghatározott rendelkezések alapján is megtámadhatók a felszámoló által kötött szerződések.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.130/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Miskolci Városi Bíróság előtt 39.P.24.046/2009 számon indult és a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 2.Pf.21.971/2011/3. számú jogerős ítéletével befejezett perében, az alperes által 42. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján indult felülvizsgálati eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő
ítéletet:
A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 82.000 (Nyolcvankétezer) Ft felülvizsgálati perköltséget.
Az alperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt 260.000 (Kettőszázhatvanezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A M. hrsz-ú, 822 nm területű "irodaház és udvar" megnevezésű, természetben a M. szám alatti ingatlan a felperes jogelődjének, illetve a felperesnek a tulajdonát képezi 1/1 arányban.1996. november 27-én a felperes jogelődje mint kültag, valamint az alperes és dr. B. Gy.-né mint beltag megalakították az M. A. P. Gyógyszerészeti Bt-t (továbbiakban: Bt.). A társasági szerződés 4. pontja szerint a társaság határozott időre, a társasági szerződés aláírásától számított 5 évre alakult. A társaság induló vagyonaként a beltagok fejenként 1.500.000 Ft-ot adtak készpénz formájában, míg a felperes jogelődje apportként a tulajdonát képező ingatlanban lévő 164 nm alapterületű főrendeltetésű, valamint 108 nm alapterületű kiegészítő rendeltetésű helyiség 5 évre szóló bérleti jogát nyújtotta. Ennek értékét a társasági szerződésben 4.500.000 Ft-ban határozták meg. A Bt. és a felperes jogelődje között 1997. március 18-án 2001. november 27-ig terjedő időre bérleti szerződés jött létre az ingatlanra, mellyel az ingatlan a Bt. birtokába és a használati jog tekintetében korlátlan rendelkezése alá került.
A tagok a társasági szerződést annak lejárta után nem hosszabbították meg, azt nem változtatták határozatlan idejűvé. A cégnyilvántartás korrigált adatai szerint a társaság 2001. november 27-ig működött. A perbeli ingatlan 2001-2003 között zárva volt.
A Bt. taggyűlése 2002. február 12-én megállapodott abban (9/2002 (II. 12.) Bt. számú határozat), hogy az ingatlan használatáért a társaság a korábbi bérleti díjjal azonos mértékű használati díjat fizet, számla ellenében, az ingatlan tulajdonosának.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 8.Fpk.05-03-000407/8. számú végzésével 2003. november 26-án indította meg a M. A. P. Gyógyszerészeti Bt. felszámolását, felszámolóként a T. Felszámoló Szolgáltató és Kereskedelmi Kft-t jelölve ki.
Az alperes, mint a Bt. törvényes képviselője a felszámolónak átadott tevékenységet lezáró mérlegben az adós vagyonaként tüntette fel a perbeli ingatlan 5 évre apportált bérleti jogát.
A felszámolási eljárásban a felperesi jogelőd használati díj iránti igényt jelentett be, amelyet az elsőfokú bíróság elutasított 8.Fpkh.05-2004-00064/28. számú végzésével. A Debreceni Ítélőtábla a végzés elleni fellebbezés alapján eljárva az Fpkhf.IV.30102/2006/6. számú végzésében kifejtette, hogy a gazdasági társaság megszűnésével a pénzben szolgáltatott apport a határozott időre alapított társaság esetében, a határozott idő elteltével elenyészik, és a határozott idő elteltével a gazdasági társaság apportra alapítottan keletkezett korlátozásmentes használati joga az ingatlan tekintetében megszűnik (5. oldal 3. bekezdés). A hitelező által apportált bérleti jog mindaddig az adós gazdálkodó szervezet rendelkezése alatt áll, ameddig - a felszámolási eljárás eredményeként, vagy más okból - az adós gazdasági társaságot meg nem szüntetik és a cégjegyzékből nem törlik, a vagyoni hozzájárulással történő elszámolásra ugyanis a társasággal szemben a társaság tagjainak csak ekkor keletkezik igénye. Kifejtette, hogy a hitelező (jelen eljárás felperese) az apportálással a tulajdonjoga alapján őt megillető használati jogot meghatározott időre átengedte ugyan, de az adós visszaadási kötelezettsége a felszámolás alatt álló gazdasági társaságot a megszűnéséig nem terheli, addig tehát az apportot jogosult használni.
A felszámoló az adós betéti társaság vagyoni értékű jogaként az apportált bérleti jogot meghirdette, melyben értékesítésre kijelölte a perbeli helyiségek bérleti jogát 4.500.000 Ft+ÁFA értékesítési áron. Az alperes által benyújtott pályázat alapján a felszámoló és az alperes 2007. március 9-én adásvételi szerződést kötöttek. Eszerint a felszámolás alatt levő Bt. eladja, a vevő pedig megveszi az eladó tulajdonában álló helyiségek használati jogát 2.600.000 Ft+ÁFA vételárért. A szerződés 3. pontja szerint a vevő a szerződés aláírásával jogosult birtokba lépni, jogosult az ingatlant használni, hasznosítani, köteles azonban a fenntartással, használati jog változással kapcsolatos költségeket viselni.
A felszámoló a felszámolási zárómérleghez készített szöveges jelentésében beszámolt az értékesítésről és a vételár behajtásáról. A felszámoló javaslata alapján a felszámolási eljárás 2009. június 3-án történt jogerős befejezésével a bíróság a valamennyi hitelező igényének kielégítése után fennmaradt összeget a felperes és dr. B. Gy.-né között osztotta meg. A felperes a felszámolási eljárásban nem terjesztett elő kifogást a felszámoló ellen, a Bt. és az alperes között létrejött adásvételi szerződést a felszámolási eljárás tartama alatt nem támadta meg. Az alperes 2007. augusztus 3-án megalapította a P. I. Kft-t, melynek fióktelepeként a perbeli ingatlant jelölte meg. A cég tevékenysége gyógyszer kiskereskedelem, képviselőjeként az alperes került bejegyzésre a 2007. május 15. - 2012. május 14. közötti időszakra. A perbeli helyiségekben gyógyszertárat működtet az alperes.
A felperes keresetében kérte a M. A. P. Gyógyszerészeti Bt. "fa." és az alperes által 2007. március 9-én megkötött adásvételi szerződés semmisségének megállapítását, az eredeti állapot helyreállításának elrendelését, az alperes kötelezését a perbeli ingatlan elhagyására és a felperes részére történő birtokba, valamint használatba adására.
Kereseti kérelmét arra alapította, hogy a felszámoló olyan jogot értékesített, amellyel a felszámolás alatt álló társaság már nem rendelkezett, ezért a Ptk. 227. § (2) bekezdése alapján, mint lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis; a szerződés a jóerkölcsbe ütközik, valamint kifejtette, hogy a szerződés a felperes vonatkozásában - elővásárlási jogára tekintettel - hatálytalan is. Perköltségre is igényt tartott.
Az alperes kérte a kereset elutasítását perbeli legitimáció hiányában, valamint a felperes perköltségben történő marasztalását. Álláspontja szerint a felperes kereshetőségi joga hiányzik a felszámoló által kötött szerződés érvénytelenségének megállapítása körében, mivel a felperest a saját gazdasági társasága által megkötött szerződés tekintetében nem illeti meg kereshetőségi jog, nem minősül a vitában érdekelt félnek.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a M. A. P. Gyógyszerészeti Bt. és az alperes által 2007. március 9-én megkötött adásvételi szerződés érvénytelen, ezért kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 2.600.000 Ft+ÁFA összegű vételárat, egyben kötelezte az alperest, hogy a perbeli helyiségekből költözzön ki 15 nap alatt és azokat adja a felperes birtokába. Kötelezte az alperest perköltség fizetésére is.
A felperes kereshetőségi jogával kapcsolatban megállapította, hogy a perbeli ingatlan tulajdonosa a felperes, aki a tulajdonában álló helyiségek bérleti jogát 5 évre a betéti társaságba apportálta. A felperes tulajdonosi pozíciója olyan jogosultságot jelent, amely a felperes jogi érdekeltségét feltétlenül megalapozza, ezért a felperest megilleti a perindítási jog a perbeli szerződés érvénytelenségének megállapítása körében. A kereset érdeme tekintetében megállapította, hogy a Ptk. 200. § (2) bekezdése, valamint 227. § (2) bekezdése szerint is semmis a szerződés, ugyanakkor a jóerkölcsbe ütközésre hivatkozást alaptalannak találta.
Az alperes érdemi védekezésének vizsgálata kapcsán kifejtette, hogy a Cstv. 49. § (5) bekezdésében található keresetindítási jogvesztő határidő nem jelenti azt, hogy a Ptk.-ban foglalt megtámadási okokra hivatkozással a felek ne támadhatnák meg a felszámoló által kötött szerződést. A Cstv. 49. § (5) bekezdése arra az esetre vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket, amikor a felszámoló a pályázat vagy árverés lebonyolítása során nem a jogszabályoknak megfelelően járt el.
Az alperes fellebbezésében kérte "az elsőfokú bíróság abszurd, a valós jogszabályokhoz és a valós tényekhez közzel nem bíró ítéletét, mind eljárásjogi, mind anyagi jogi értelemben vett alaptalanságok és képtelenségek okán, továbbá a felperesnek a keresetre vonatkoztatható perbeli legitimációja hiányában" hatályon kívül helyezni és a felperes keresetét elutasítani. A fellebbezésben arról fejtette ki részletesen álláspontját, hogy a felperes nem rendelkezik kereshetőségi joggal a volt társasága, vagy annak felszámolója által kötött szerződések tekintetében.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 15 nap alatt 97.500 Ft másodfokú perköltséget. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálása szempontjából irányadó tényállást helyesen állapította meg és az abból levont következtetése is mindenben helytálló. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy jóllehet a per során az egyik szerződő fél - a Bt. - jogutód nélkül megszűnt, a cégbíróság 2009. június 15-én a cégjegyzékből törölte, és emiatt perben állása nem lehetséges, ez azonban nem eredményezheti, hogy az érdekelt fél törvényes jogcím alapján a megszűnt cég által megkötött szerződések érvénytelenségének megállapítása iránt ne kezdeményezhetne peres eljárást. Álláspontja szerint helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a felperesnek van kereshetőségi joga a szerződés érvénytelenségének megállapítása körében.
Egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, mely szerint a Cstv. 49. § (5) bekezdésében található 30 napos jogvesztő határidő nem jelenti azt, hogy ha a Ptk.-ban meghatározott megtámadási okok fennállnak, úgy az ott meghatározott általános szabályok szerint a felszámoló által kötött adásvételi szerződés ne lenne megtámadható. Utalt arra, hogy az EBH 2006.1529. számú eseti döntés nem alkalmazható a perbeli esetre, mert a használati jog tulajdonosa nem a felszámolás alatt álló társaság volt, hanem kizárólag a felperes, a társaság csupán birtokosnak tekinthető, mivel a használati jogot 5 éves meghatározott időtartamra engedte át a felperes a társaság részére.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság érdemi döntésével is megállapítva "az egyes semmisségi okok vonatkozásában - bár ezek fellebbezéssel támadottak érdemben nem voltak" -, hogy az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi indokolás szintén helytálló.
Az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben - tartalmilag - kérte a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, valamint a felperes perköltségben való marasztalását. Állította a Ptk. 117. § (1) bekezdésének, 200. § (2) bekezdésének, 227. § (2) bekezdésének megsértését és előadta, hogy az ítélet téves, jogszabálysértő, részben iratellenes, részben tényszerűtlen és okszerűtlen következtetést vont le.
A felülvizsgálati kérelmében elsőként azzal kapcsolatban fejtette ki az álláspontját, hogy a tag által a társaságba apportált vagyon a társaság vagyona.
A továbbiakban azzal érvelt a társaság volt tagja kereshetőségi jogával kapcsolatban - hivatkozva a BDT2003.758. számú eseti döntésben kifejtettekre -, hogy a kereshetőségi jog igényérvényesítési jogosultság, amely azt határozza meg, hogy a perbeli alanyi jog a konkrét felperest az adott tényállás alapján konkrét alperessel szemben megilleti-e vagy sem. Miután a felperes a saját társasága által megkötött szerződés tekintetében külső harmadik személynek nem tekinthető, és nincs olyan jogszabályi felhatalmazás, amelyre figyelemmel kereshetőségi joga fennállna, a keresetét el kell utasítani. Hivatkozott a Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 2/2005. (VI. 17.) számú kollégiumi ajánlására, mely szerint a társaság tagja/volt tagja polgári jogi igényt az elkülönült jogalanyiságú társasággal jogviszonyba került harmadik személlyel szemben nem érvényesíthet. Arra sem jogosult, hogy a társaság által megkötött szerződés semmisségére hivatkozzon, vagy azt az érvényességére kihatással megtámadja, mert nem minősül olyan külső személynek, aki a társaságtól elkülönült jogi érdekeltséggel rendelkezik.
Harmadikként azt jelölte meg eldöntendő jogkérdésként, hogy megtámadható-e a felszámoló által történt értékesítés a Ptk. alapján. Álláspontja szerint az adós vagyonának nyilvános eljárást követően megkötött szerződéssel történt értékesítése esetén a szerződés megtámadására csak a Cstv. speciális szabályai szerint van lehetőség, a Ptk. szabályai erre nem alkalmazhatók.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. Rámutatott, hogy az alperes fellebbezésében csak a felperes perbeli legitimációjának hiányát sérelmezte, és erre hivatkozva kérte a kereset elutasítását, valamint a felperes perköltségben való marasztalását, az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását egyébként nem érintette. Ezt a tényt a másodfokú bíróság is megállapította ítélete 3. oldalának első bekezdésében. Ehhez képest a felülvizsgálati kérelemben az alperes a kereshetőségi jogon túlmenően vitatta az eljárt bíróságok jogi álláspontját az ügy érdemével kapcsolatban is. Ebben a körben fenntartotta az ügyben általa korábban előadottakat.
A Kúria a jogerős másodfokú ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében - három részre bontva - de tartalmilag a jogerős ítéletnek a felperes kereshetőségi jogával kapcsolatban elfoglalt jogi álláspontját állította jogszabálysértőnek. Ezen túlmenően jogszabálysértésként jelölte meg a Ptk. 200. § (2) bekezdésének, a 117. § (1) bekezdésének, 165. §-a és 227. § (2) bekezdésének a jelen ügyben történt alkalmazását.
Figyelemmel arra, hogy az alperes fellebbezésében csak a felperes kereshetőségi jogának elfogadását kifogásolta - mint ahogyan ezt a másodfokú bíróság is megállapította -, a Kúria a felülvizsgálati eljárásban is csak ebben a körben vizsgálhatta felül a jogerős ítéletet [Pp. 247. § (2) bekezdés].
A Kúria álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelemben az alperes megalapozottan hivatkozott arra, hogy az apportált vagyon a társaság tulajdonává válik, mely forgalomképes vagyon értékesíthető, és helytállóan utalt arra is, hogy a társaság tagjának a társaság által kötött szerződések megtámadása tekintetében általában nincs kereshetőségi joga.
Jelen ügyben azonban egy sajátos helyzet áll fenn, ugyanis az apportálás tárgya - ami a társaság vagyonába került - egy bérleti jog volt. Helytállóan fejtette ki az alperes, hogy az apportáló személy az apport tárgyát elidegeníti magától, jelen esetben azonban ez azt jelentette, hogy az apportáló az ingatlannak a használati jogát 5 évre apportálta a társaságba, vállalva, hogy ezen idő alatt nem maga, hanem a társaság jogosult azt használni. Az 5 éves határidő letelte után - 2002. február 12-én - a társasági tagok megállapodtak, hogy a társaság nem bérleti, hanem használati díjat fizet, ugyanakkora mértékben, mint a bérleti díj, ezzel tehát tudomásul vették, hogy az ingatlant a társaság továbbhasználja.
A felszámolási eljárás során a felperesnek a használati díjjal kapcsolatos hitelezői igénye tekintetében született jogerős végzés meghatározta, hogy bár a bérleti jog a határozott idő lejártával megszűnt, a betéti társaságot - fennállása idejére - megillette a helyiségek használati joga. Ez a használati jog azonban kizárólag a felszámolás időtartamára illette meg a társaságot. A bíróság ebben a végzésben kifejtette, bár az adós a fellebbezésében kérte annak megállapítását, miszerint az adós felszámolója jogosult a használati jogot értékesíteni úgy, hogy a mindenkori használó bérleti díj, vagy használati díj fizetésére nem kötelezhető, e kérdésben a másodfokú bíróság eljárási okokból nem döntött. A használati jognak a társaság létezését meghaladó időtartamra vonatkozó fennállásával, annak értékesíthetősége tárgyában tehát nem született jogerős határozat.
A Kúria egyetért a jogerős határozatban kifejtett azzal a jogi állásponttal, hogy a felszámoló nem lett volna jogosult a használati jogot értékesíteni, illetve ha ezt megtette, akkor is csak a felszámolás befejezéséig tartó időszakra illette volna meg a használat joga az új jogosultat, mert ettől kezdődően a tulajdonjog apportált részjogosítványával való rendelkezésre ismét az ingatlan tulajdonosa vált jogosulttá. Nem az ingatlanát apportálta ugyanis a betéti társaságba, hanem határozott időre szólóan lemondott a társaság javára egy tulajdonosi részjogosítványáról, mely a határozott idő leteltével - a másodfokú jogerős végzésben meghatározott időtartam a felszámolás befejezésével zárult - visszaszállt a tulajdonosra.
A tag által a társaságba apportált vagyon az apportálás feltételei szerint képezi a társaság vagyonát. Ha tehát az apportált jog csak egy bizonyos időtartamra kerül átengedésre, úgy a jog akkor is csak az időtartam lejártáig áll fenn, ha az egy másik személy részére kerül értékesítésre. Ebből következően a felperes nem a társaságba véglegesen apportált vagyontárgyának az adóstól - vagy az adós jogutódjától (mint vevőtől) - történő visszaszerzése, hanem az időlegesen - a bírósági végzés által meghatározottan a betéti társaság megszüntetéséig - tartó időszakra átengedett jogának a visszaszerzése érdekében lépett fel. E körben tehát a kereshetőségi joga fennáll.
Az alperes fellebbezésében kifogásolta azt is, hogy a felperesnek egyébként is csak a felszámolás során, az ott biztosított szabályok szerint lehetett volna megtámadnia a felszámoló értékesítését. Ezzel kapcsolatban helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a Cstv. 49. § (5) bekezdése a Ptk.-ban meghatározott megtámadási lehetőségeken felül biztosít megtámadási jogot az érdekelt fél részére. A Cstv. 49. § (5) bekezdésében található, az "értékesítés formáira vonatkozó rendelkezés" kifejezés nem csak a pályázat vagy árverés, mint értékesítési forma betartásának kötelezettségét tartalmazza, hanem azt is, hogy a felszámolónak a választott értékesítési forma törvényben foglalt valamennyi szabályát be kell tartania. A jogalkotó a Cstv. 49. § (5) bekezdésében az értékesítés módjának és nyilvánosságának fontossága miatt hozott létre egy nevesített megtámadási okot a felszámolási eljárásokban, azonban ezzel nem zárta ki az egyéb polgári jogi szabályok érvényesülését (Legfelsőbb Bíróság Gfv.X.30.148/2010/7), azaz a Ptk.-ban meghatározott rendelkezések alapján is megtámadhatók a felszámoló által kötött szerződések.
A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a felperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM. rendelet 3.§ (2) bekezdésének a) pontja, (5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59. § (1) bekezdése és 6/1986 (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az alperes személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Budapest, 2012. november 6.
Dr. Török Judit sk. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea sk. előadó bíró, Dr. Hosszú Hedvig sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.130/2012.)