adozona.hu
BH 2013.3.70
BH 2013.3.70
I. A bíróság szerződéskötési akaratot nem pótolhat, kizárólag teljesítés elmaradását orvosolhatja (Ptk. 295. §). II. A fél jognyilatkozatának ítélettel való pótlására jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadása esetén kerülhet sor. A felek között a házastársi vagyonközösség megosztása tárgyában létrejött megállapodásban vállalt, gazdasági társaságból történő kilépésre és részesedés átruházására vonatkozó szerződéses nyilatkozat megtagadása ítélettel nem pótolható [Ptk. 5. § (1), (3) bek., 2006. évi I
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A peres felek házasságát a bíróság jogerős ítéletével felbontotta. Az ítélet meghozatalát megelőzően a bíróság jogerőre emelkedett végzésével jóváhagyta a peres feleknek a házastársi vagyonközösség megszüntetése körében kötött egyezségét. Az egyezség - többek között - azt tartalmazta: "A felek közös tulajdonát képezi a K.-i H. Kft., ebből a felperes kilép és az alperes tulajdonába kerül minden ahhoz tartozó dologgal és joggal. Ugyancsak a felek tulajdonát képezi az M. Bt., ebből az alperes lé...
BH 2013.3.70 I. A bíróság szerződéskötési akaratot nem pótolhat, kizárólag teljesítés elmaradását orvosolhatja (Ptk. 295. §).
II. A fél jognyilatkozatának ítélettel való pótlására jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadása esetén kerülhet sor. A felek között a házastársi vagyonközösség megosztása tárgyában létrejött megállapodásban vállalt, gazdasági társaságból történő kilépésre és részesedés átruházására vonatkozó szerződéses nyilatkozat megtagadása ítélettel nem pótolható [Ptk. 5. § (1), (3) bek., 2006. évi IV. tv. (Gt.) 99. §, 108. § (3) bek.].
A peres felek házasságát a bíróság jogerős ítéletével felbontotta. Az ítélet meghozatalát megelőzően a bíróság jogerőre emelkedett végzésével jóváhagyta a peres feleknek a házastársi vagyonközösség megszüntetése körében kötött egyezségét. Az egyezség - többek között - azt tartalmazta: "A felek közös tulajdonát képezi a K.-i H. Kft., ebből a felperes kilép és az alperes tulajdonába kerül minden ahhoz tartozó dologgal és joggal. Ugyancsak a felek tulajdonát képezi az M. Bt., ebből az alperes lép ki és a felperes tulajdonába kerül minden ahhoz tartozó dologgal és joggal, egyben abban is megállapodnak a felek, hogy a cégbírósági változás bejegyzéséhez stb. szükséges okiratokat egymásnak kölcsönösen aláírják."Az egyezség megkötését követően a felperes sikertelenül szólította fel az alperest a perbeli cégekkel kapcsolatos változtatások végrehajtására, azok tulajdonosi viszonyainak rendezésétől az alperes elzárkózott. Az egyezségben említett korlátolt felelősségű társaság jegyzett tőkéje 3 000 000 Ft. Annak a felperes és az alperes a tagja, 50-50%-os üzletrésszel. A cég önálló cégjegyzésre jogosult ügyvezetője az alperes. Az egyezségben jelölt betéti társaság jegyzett tőkéje 5000 Ft. 2500 Ft-os vagyoni betéttel beltagja és önálló képviseletre jogosult vezető tisztségviselője az alperes, 2500 Ft-os vagyoni betéttel kültagja a felperes.
A felperes keresetében a Ptk. 5. § (3) bekezdése alapján kérte az alperes jognyilatkozatának ítélettel való pótlását az M. Bt. (továbbiakban: Bt.) esetében a társasági részesedés átruházásához, a társasági szerződés módosításához és a társasági szerződés egységes szerkezetbe foglalásához, míg a K.-i H. Kft. (továbbiakban: Kft.) esetében az alapító, illetve a társasági szerződést alapító okiratra módosító okirathoz, a tagjegyzékhez, az üzletrész átruházásához. Kérte továbbá a vezető tisztségviselői elfogadó és az összeférhetetlenségről szóló nyilatkozat pótlását is.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős végzéssel jóváhagyott egyezség alapján az ő tulajdonába került a Bt., minden ahhoz tartozó dologgal és joggal együtt, míg az alperes tulajdonába került a Kft., ugyancsak minden ahhoz tartozó dologgal és joggal együtt. Az ezt tükröző okiratok aláírására mindketten kötelezettséget vállaltak, ennek teljesítésétől azonban az alperes - a felperes többszöri felszólítása ellenére - elzárkózott.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felek megállapodása egy Volkswagen Transporter típusú gépjárműnek az alperes részére történő átadására is kiterjedt, amelyet a felperes nem teljesített.
Az elsőfokú bíróság ítéletével pótolta az alperes nyilatkozatát valamennyi okirathoz, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a Bt. kizárólagos tulajdonosa a felperes, míg a Kft. kizárólagos tulajdonosa az alperes legyen. A felek házastársi vagyonközösség megszüntetése érdekében kötött egyezségét akként értelmezte, hogy abban úgy állapodtak meg, egy-egy gazdasági társaságból a másik javára kölcsönösen kilépnek, az ehhez szükséges okiratokat aláírják. Az elsőfokú bíróság véleménye az volt, az alperes ezt a vállalt kötelezettségét tagadta meg, mely magatartása a Ptk. 5. § (1) bekezdése szerinti joggal való visszaélésnek minősül. Figyelemmel arra, hogy a Ptk. 5. § (3) bekezdésében szabályozott olyan joggal való visszaélést állapított meg, amely jogszabály által megkívánt jognyilatkozat megtagadásában áll, és ez a felperes lényeges, méltánylandó érdekét sérti, ítéletével pótolta az alperesi nyilatkozatokat.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az ítéletének indokolásában mindenekelőtt rögzítette, az alperes a keresetet nem ismerte el. Az elsőfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a Ptk. 5. § (1) és (3) bekezdése szerint joggal való visszaélés miatt, jogszabály által megkívánt jognyilatkozat, avagy a Ptk. 295. §-a értelmében, jognyilatkozat adására vonatkozó szerződéses kötelezettség teljesítése ítélettel való pótlásának van-e helye a felperesi kérelem alapján. Ennek eldöntéséhez nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy a társasági vagyoni betétek átruházása milyen törvényi feltételek mellett valósulhat meg, az mennyiben kapcsolódik az érintett tulajdonos szabad rendelkezési jogához, avagy a tulajdonváltozás létrejöttéhez milyen egyéb eljárásokra, egy, vagy kétoldalú jognyilatkozatok megtételére van szükség.
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) általános szabályai [Gt. 12. § (1) bekezdés b) és d) pontja, 18. § (1) bekezdése, 19. § (1) bekezdése], valamint a betéti társaságra vonatkozó speciális rendelkezései [Gt. 108. § (3) bekezdése, 92. § (1) bekezdése, 93. § (5) bekezdése, 99. § f) pontja, 101. § (1) bekezdése], illetve a korlátolt felelősségű társaságra irányadó különös előírásai [Gt. 113. § (1) bekezdés a) pontja, 114. § (1), (2), (5) bekezdése, 121. §, 123. §, 127. § (2) és (3) bekezdése] alapján utalt arra, hogy a Bt.-ben, illetve a Kft.-ben fennálló vagyoni részesedések átruházása szerződéses nyilatkozatok meglétét, a Bt. esetében ezen felül, a legfőbb szerv társasági szerződés módosítására vonatkozó döntését kívánja meg, s azok pótlására nincs jogi lehetőség.
A felperes olyan jognyilatkozatok megtételére hívta fel a pert megelőzően az alperest, amelyek a házastársi vagyonközösséget megszüntető egyezség tartalmától nagymértékben eltérnek, és amelyek a szerződéses magánautonómia körébe tartozó szerződéses nyilatkozatoknak minősülnek. A bíróság a szerződéskötési szabadság körében a felek jogviszonyába csak jogszabályban szigorúan meghatározott feltételek esetén avatkozhat be. Nincsen arra jogszabályi lehetősége, hogy a szerződéses akaratukat helyettesítse, pótolja, helyettük a szerződéses nyilatkozatot megtegye akár a Ptk. 5. § (1) és (3) bekezdése, akár a Ptk. 295. §-a alapján. Hangsúlyozta: a szerződéskötés megtagadása nem minősülhet joggal való visszaélésnek, amint azt a Legfelsőbb Bíróság a BH 1976.203, a BH 1997.522 és a BH 2000.535 számon közzétett eseti döntéseiben kifejtette.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Kúria a felperes által hivatkozott anyagi jogi jogszabálysértéseket nem tudta megállapítani az alábbi indokok miatt.
A perbeli egyezségnek a jelen jogvitával érintett része helyesen csakis arra vonatkozó szándéknyilatkozatként értelmezhető, hogy a peres felek a tagsági viszonyuk mellett működő gazdasági társaságokban megtestesülő közös vagyonukat is meg kívánják osztani, vállalják az ehhez szükséges társasági jogi megállapodások elkészítését, a jogi hatály beálltához szükséges cselekmények megtételét.
Az egyezség nem tartalmazza, hogy az alperesnek a Bt.-ben fennálló tagsági jogviszonya miként szűnik meg. A Gt. 108. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Gt. 99. §-a a kilépést, mint a tagsági jogviszony megszűnésének módját nem ismeri. A tag akaratából a társasággal kötött közös megegyezéssel, rendes felmondással, azonnali hatályú felmondással, a részesedés átruházásával szűnhet meg a tagsági jogviszony, a Gt. 99. § b), d)</a>, e)</a> és f) pontja értelmében. Az egyezség nem ad eligazítást a Kft. üzletrészének átruházása tekintetében sem. Nem tűnik ki belőle, hogy azt a felperestől névértéken, vagy forgalmi értéken szerzi-e meg és mikori hatállyal az alperes. Nincs tehát olyan a felek által kölcsönösen kifejezésre juttatott szerződéses akarat, amelyhez az alperesi jognyilatkozat adására vonatkozó kötelezettség teljesítése, a Ptk. 295. §-a alapján, ítélettel pótolható lenne. Amint arra a jogerős ítéleti indokolás is helytállóan utal, a bíróság szerződéses akaratot nem pótolhat, kizárólag a teljesítés elmaradását orvosolhatja.
A felperes álláspontjával ellentétben, az egyezségben foglaltakra hivatkozással, fel sem merülhet a jognyilatkozat ítélettel való pótlása a Ptk. 5. § (1) és (3) bekezdése alapján, sem a betéti társasági szerződés módosítása, sem a részesedés átruházása, sem a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt társasági szerződés, sem a Kft. üzletrészének átruházása, sem a társasági szerződésnek alapító okirattá módosítása, sem az alapító okirat tekintetében. A Ptk. 5. § (3) bekezdésének alkalmazására ugyanis jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadása esetén kerülhet csak sor. Márpedig a felperes éppen egy megállapodás - a peres felek között létrejött egyezség - alapján és nem egy konkrét jogszabályban előírt kötelezettségre hivatkozással kérte az alperesi jognyilatkozatnak ítélettel való pótlását.
Mindezekre tekintettel a Kúria az eljárási szabály megsértése nélkül hozott, az anyagi jogi jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VII. 22.141/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Kiskőrösi Városi Bíróságon 5.P.20.599/2009. számon folyamatban volt és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3.Pf.20.398/2011/8. számú ítéletével befejezett perben a jogerős ítélet ellen a felperes részéről 21. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
ítéletet:
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (Húszezer) Ft felülvizsgálati perköltséget.
Ezen ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A peres felek 1996. február 3-án megkötött házasságát a Kiskőrösi Városi Bíróság az 5.P.20.131/2008/4. számú jogerős ítéletével felbontotta.Az ítélet meghozatalát megelőzően az eljárt bíróság 2008. július 8. napján kelt és ezen a napon jogerőre emelkedett 5.Pf.20.131/2008/4. számú végzésével jóváhagyta a peres feleknek a házastársi vagyonközösség megszüntetése körében kötött egyezségét. Az egyezség - többek között azt tartalmazta: "A felek közös tulajdonát képezi a K-i H. Kft., ebből a felperes kilép és az alperes tulajdonába kerül minden ahhoz tartozó dologgal és joggal. Ugyancsak a felek tulajdonát képezi az M. Bt., ebből az alperes lép ki és a felperes tulajdonába kerül minden ahhoz tartozó dologgal és joggal, egyben abban is megállapodnak a felek, hogy a cégbírósági változásbejegyzéséhez stb. szükséges okiratokat egymásnak kölcsönösen aláírják."
Az egyezség megkötését követően a felperes sikertelenül szólította fel az alperest a perbeli cégekkel kapcsolatos változtatások végrehajtására, azok tulajdonosi viszonyainak rendezésétől az alperes elzárkózott.
Az egyezségben említett korlátolt felelősségű társaságnak a jegyzett tőkéje 3.000.000 Ft. Annak a felperes és az alperes a tagja, 50 %-os-50 %-os üzletrésszel. A cég önálló cégjegyzésre jogosult ügyvezetője az alperes.
Az egyezségben jelölt betéti társaság jegyzett tőkéje 5000 Ft. 2500 Ft-os vagyoni betéttel beltagja és önálló képviseletre jogosult vezető tisztségviselője az alperes, 2500 Ft-os vagyoni betéttel kültagja a felperes.
A felperes keresetében a Ptk. 5. § (3) bekezdése alapján kérte az alperes jognyilatkozatának ítélettel való pótlását az M. Bt. (a továbbiakban: Bt.) esetében a társasági részesedés átruházásához, a társasági szerződés módosításához és a társasági szerződés egységes szerkezetbe foglalásához, míg a K-i H. Kft. (a továbbiakban: Kft.) esetében az alapító, illetve a társasági szerződést alapító okiratra módosító okirathoz, a tagjegyzékhez, az üzletrész átruházásához. Kérte továbbá a vezető tisztségviselői elfogadó és az összeférhetetlenségről szóló nyilatkozat pótlását is.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős végzéssel jóváhagyott egyezség alapján az ő tulajdonába került a Bt., minden ahhoz tartozó dologgal és joggal együtt, míg az alperes tulajdonába került a Kft., ugyancsak minden ahhoz tartozó dologgal és joggal együtt. Az ezt tükröző okiratok aláírására mindketten kötelezettséget vállaltak, ennek teljesítésétől azonban - a felperes többszöri felszólítása ellenére - elzárkózott az alperes.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felek megállapodása egy Volkswagen Transporter típusú gépjárműnek az alperes részére történő átadására is kiterjedt, amelyet a felperes nem teljesített.
Az elsőfokú bíróság ítéletével pótolta az alperes nyilatkozatát valamennyi okirathoz, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a Bt. kizárólagos tulajdonosa a felperes, míg a Kft. kizárólagos tulajdonosa az alperes legyen.
A felek házastársi vagyonközösség megszüntetése érdekében kötött egyezségét akként értelmezte, hogy abban úgy állapodtak meg, egy-egy gazdasági társaságból a másik javára kölcsönösen kilépnek, az ehhez szükséges okiratokat aláírják. Az elsőfokú bíróság véleménye az volt, az alperes ezt a vállalt kötelezettségét tagadta meg, mely magatartása a Ptk. 5. § (1) bekezdése szerinti joggal való visszaélésnek minősül. Figyelemmel arra, hogy a Ptk. 5. § (3) bekezdésében szabályozott olyan joggal való visszaélést állapított meg, amely jogszabály által megkívánt jognyilatkozat megtagadásában áll, és ez a felperes lényeges, méltánylandó érdekét sérti, ítéletével pótolta az alperesi nyilatkozatokat.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
Az ítéletének indokolásában mindenekelőtt rögzítette: az alperes a keresetet nem ismerte el. Az elsőfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a Ptk. 5.§ (1) és (3) bekezdése szerint joggal való visszaélés miatt, jogszabály által megkívánt jognyilatkozat, avagy a Ptk. 295. §-a értelmében, jognyilatkozat adására vonatkozó szerződéses kötelezettség teljesítése ítélettel való pótlásának van-e helye a felperesi kérelem alapján.
A másodfokú bíróság rámutatott, az alperesi fellebbezés kiegészítésében előadott, keresettel szembeni, a Ptk. 5. § (3) bekezdésében foglalt feltételek hiányára vonatkozó jogi érvelés elbírálásának nem volt jogi akadálya. Az nem minősül olyan új tényre, illetve bizonyítékra való hivatkozásnak, amelyet a Pp. 235. § (1) bekezdése kizár.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, tévesnek tartotta azonban az abból levont jogkövetkeztetéseket.
Azt hangsúlyozta, a peres felek a házastársi vagyonközösséget megszüntető egyezségükben részben a vagyonátruházást eredményező egyoldalú jognyilatkozatukhoz, részben pedig szerződéskötéshez, illetve a szerződéses szabadság autonómiája körébe tartozó társasági szerződés módosításához kívánták meg egymás kölcsönös közreműködését és jóváhagyását. A másodfokú bíróság úgy ítélte, annak megállapítása, hogy a peres felek között a joggal való visszaélésre hivatkozással, jogszabály által megkívánt jognyilatkozat, avagy valamely jognyilatkozat adására irányuló szerződéses kötelezettség teljesítésének ítélettel való pótlásának van-e helye, nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy a társasági vagyoni betétek átruházása milyen törvényi feltételek mellett valósulhat meg, az mennyiben kapcsolódik az érintett tulajdonos szabad rendelkezési jogához, avagy a tulajdonváltozás létrejöttéhez milyen egyéb eljárásokra, egy, vagy kétoldalú jognyilatkozatok megtételére van szükség.
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) általános szabályai [Gt. 12. § (1) bekezdés b) és d) pontja, 18. § (1) bekezdése, 19. § (1) bekezdése], valamint a betéti társaságra vonatkozó speciális rendelkezései [Gt. 108. § (3) bekezdése, 92. § (1) bekezdése, 93. § (5) bekezdése, 99. § f) pontja, 101. § (1) bekezdése], illetve a korlátolt felelősségű társaságra irányadó különös előírásai [Gt. 113. § (1) bekezdés a) pontja, 114. (1), (2), (5) bekezdése, 121. §, 123. §, 127. § (2) és (3) bekezdése] alapján utalt arra, hogy a Bt.-ben, illetve a Kft.-ben fennálló vagyoni részesedések átruházása szerződéses nyilatkozatok meglétét, a Bt. esetében ezen felül, a legfőbb szerv társasági szerződés módosítására vonatkozó döntését kívánja meg, s azok pótlására nincs jogi lehetőség.
A felperes ugyanis olyan jognyilatkozatok megtételére hívta fel a pert megelőzően az alperest, amelyek a házastársi vagyonközösséget megszüntető egyezség tartalmától nagymértékben eltérnek, és amelyek a szerződéses magánautonómia körébe tartozó szerződéses nyilatkozatoknak minősülnek. A másodfokú bíróság idézett a peres iratokhoz becsatolt Kft. üzletrész átruházási szerződésből, amely alapján az alperes, mint vevő az üzletrészt 1.500.000 Ft-os vételáron szerzi meg, azzal, hogy a pénzt már korábban kifizette az eladó felperesnek. A másodfokú bíróság szerint a peres felek egyezsége ilyen tartalmú megállapodást nem foglal magába. A Bt-ben fennálló alperesi részesedés átruházásáról szóló okirat tekintetében azt hangsúlyozta, hogy a perbeli egyezség a másik félre történő átruházásról szól, míg az iratokhoz mellékelt okirat szerint az alperes részesedését a felperes helyett, egy kívülálló harmadik személy szerezné meg. A bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy a szerződéskötési szabadság körében a felek jogviszonyába csak jogszabályban szigorúan meghatározott feltételek esetén avatkozhat be. Nincsen arra jogszabályi lehetősége, hogy a szerződéses akaratukat helyettesítse, pótolja, helyettük a szerződéses nyilatkozatot megtegye akár a Ptk. 5. § (1) és (3) bekezdése, akár a Ptk. 295. §-a alapján. Hangsúlyozta: a szerződéskötés megtagadása nem minősülhet joggal való visszaélésnek, amint azt a Legfelsőbb Bíróság a BH 1976.203, a BH 1997.522 és a BH 2000.535 számon közzétett eseti döntéseiben kifejtette.
A másodfokú bíróság kitért arra is, hogy a Kft. ügyvezetőjének a módosítások cégbírósághoz történő bejelentésére nem vitásan, törvény által előírt kötelezettsége áll fenn. E kötelezettség teljesítése azonban cégtörvényességi felügyeleti eljárás keretében kényszeríthető ki abban az esetben, ha a felek szabad akaratán nyugvó és a vagyonátszállást célzó szerződések az érintettek között érvényesen létrejöttek.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az alperes érdemi ellenkérelmében a kereseti kérelem jogalapját nem vitatta, csak arra hivatkozott, hogy a peres felek egyezsége alapján egy Volkswagen Transporter gépjármű tulajdonjoga őt illeti meg. Amennyiben a gépkocsit megkapja, hajlandó a felperes által megjelölt okiratokat aláírni. A másodfokú bíróság ezért a Pp. 139. §-ába ütköző módon, iratellenesen állapította meg, hogy az alperes szabályszerű ellenkérelmet terjesztett elő.
A felperes állította azt is, hogy az alperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében is csak a Volkswagen Transporter típusú gépjárművel kapcsolatos, el nem ismert tulajdonjogi igényére hivatkozott. A Pp. 235. § (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétben, nem jelölte meg, hogy milyen okból és mennyiben kívánja a támadott határozat megváltoztatását. Ehhez képest, 2011. áprilisában új jogi képviselője, új jogi álláspontra helyezkedve, lényegében egy teljesen új, a Ptk. 5. § (1) és (3) bekezdésében írt jogszabályi feltételek fennállásának hiányára vonatkozó fellebbezési indokolást nyújtott be. A felperes szerint ennek az érvelésnek a másodfokú bíróság általi elfogadására már nem volt eljárásjogi lehetőség.
A felperes kifejtette azt is: a peres felek házastársi vagyonközösségének megszüntetésével az alperes kilépett a Bt-ből. A Gt. 108. §-a alapján a betéti társaság legalább két tagból áll. Ezért nélkülözhetetlen új beltag belépése. Az alperes számára nem bír jelentőséggel, hogy ki lép a helyére, vagy ki lesz az új vezető tisztségviselő. A jogerős ítélet ezért a Gt. 108. §-ába is ütközik.
A felperes szerint az egyezségükbe foglalt megállapodásuk miatt, illetve arra tekintettel, hogy a Bt. társasági szerződése érelmében a tagok nem tartanak formális taggyűlést, a másodfokú bíróság a Gt. 18. § (1) bekezdését megsértve állapította meg, hogy a társasági szerződés módosításához a legfőbb szerv döntésére lett volna szükség.
A felperes állította, az alperes az egyezségnek megfelelő jognyilatkozatok megtételét alapos ok nélkül tagadta meg, szerződéses autonómiájában korlátozva nem volt. Mint az érintett társaságok vezető tisztségviselője, a Gt. 26. § (1) bekezdése, 18. § (4) bekezdése alapján az adatváltozásokat köteles lett volna bejelenteni a cégbíróságnak. A módosítások átvezetése a felperes különös méltánylást érdemlő magánérdeke, de a cégnyilvántartás közhitelességéhez nyomós közérdek is fűződik. Az alperesi magatartás joggal való visszaélést valósít meg, az érdeksérelem más módon nem elhárítható, ezért a jogerős ítélet a Gt. 26. § (1) bekezdésébe, 18. § (4) bekezdésébe, a Ptk. 5. § (1) és (3) bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, és azt a felhozott indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek.
A Pp. 3. § (2) bekezdése és a 215. §-a alapján a bíróságnak a kereseti kérelem alapján, annak keretei között kell a jogvitát érdemben eldöntenie. A felperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Pp. 139. § az érdemi ellenkérelem előterjesztésének módját és határidejét szabályozza. Az alperes a felperes által sem vitatott módon érdemi ellenkérelmében úgy nyilatkozott, hogy a kereset elutasítását kéri. Az alperes nem vitatta azt a tényt sem, hogy a felperes kereseti kérelmében megjelölt nyilatkozatokat nem tette meg. Ez azonban a Pp. 163. § (2) bekezdése szerinti ténybeli beismerésnek minősül - amelyet a bíróságnak egyéb bizonyítékokkal egybevetve kell mérlegelnie - és nem tekinthető a kereseti követelés elismerésének. Az alperes az érdemi ellenkérelmében bármilyen védekezést előterjeszthet. A bíróság feladata annak eldöntése, hogy az mennyiben alkalmas a felperes által előadott ténybeli és jogi érvek megkérdőjelezésére. A jogerős ítélet ezért nem sérti a Pp. 139. §-át.
Egyetértett a Kúria másodfokú bíróság által kifejtettekkel abban is, hogy a Pf.4. sorszám alatt benyújtott alperesi beadvány a joghatályosan már előterjesztett fellebbezés indokolásának jogi érveléssel történt kiegészítése volt. Nem tartalmazott a Pp. 235. § (1) bekezdése szerint tiltott új tényállítást, bizonyíték megjelölését, ezért azt a másodfokú bíróságnak a fellebbezés elbírálása során figyelembe kellett vennie, eljárása az említett jogszabályt nem sértette.
A Kúria a felperes által hivatkozott anyagi jogi jogszabálysértéseket sem tudta az alábbiak miatt megállapítani.
A perbeli egyezségnek a jelen jogvitával érintett része helyesen csakis arra vonatkozó szándéknyilatkozatként értelmezhető, hogy a peres felek a tagsági viszonyuk mellett működő gazdasági társaságokban megtestesülő közös vagyonukat is meg kívánják osztani, vállalják az ehhez szükséges társasági jogi megállapodások elkészítését, a jogi hatály beálltához szükséges cselekmények megtételét.
Az egyezség nem tartalmazza, hogy az alperesnek a Bt-ben fennálló tagsági jogviszonya miként szűnik meg. A Gt. 108. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Gt. 99. §-a a kilépést, mint a tagsági jogviszony megszűnésének módját nem ismeri. A tag akaratából a társasággal kötött közös megegyezéssel, rendes felmondással, azonnali hatályú felmondással, a részesedés átruházásával szűnhet meg a tagsági jogviszony, a Gt. 99. § b), d)</a>, e)</a> és f) pontja értelmében. Az egyezség nem ad eligazítást a Kft. üzletrészének átruházása tekintetében sem. Nem tűnik ki belőle, hogy azt a felperestől névértéken, vagy forgalmi értéken szerzi-e meg és mikori hatállyal az alperes. Nincs tehát olyan a felek által kölcsönösen kifejezésre juttatott szerződéses akarat, amelyhez az alperesi jognyilatkozat adására vonatkozó kötelezettség teljesítése a Ptk. 295. §-a alapján ítélettel pótolható lenne. Amint arra a jogerős ítéleti indokolás is helytállóan utal, a bíróság szerződéses akaratot nem pótolhat, kizárólag a teljesítés elmaradását orvosolhatja.
A felperes álláspontjával ellentétben, az egyezségben foglaltakra hivatkozással, fel sem merülhet a jognyilatkozat ítélettel való pótlása a Ptk. 5. § (1) és (3) bekezdése alapján, sem a betéti társasági szerződés módosítása, sem a részesedés átruházása, sem a módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt társasági szerződés, sem a Kft. üzletrészének átruházása, sem a társasági szerződésnek alapító okirattá módosítása, sem az alapító okirat tekintetében. A Ptk. 5. § (3) bekezdésének alkalmazására ugyanis jogszabály által megkívánt nyilatkozat megtagadása esetén kerülhet csak sor. Márpedig a felperes éppen egy megállapodás - a peres felek között létrejött egyezség - alapján és nem egy konkrét jogszabályban előírt kötelezettségre hivatkozással kérte az alperesi jognyilatkozatnak ítélettel való pótlását.
A vezető tisztségviselőt a Gt. 26. § (1) bekezdése, illetve a 18. § (4) bekezdése alapján - nem vitásan - az adatváltozások, a társasági szerződés módosítás cégbírósághoz való bejelentésére nézve kötelezettség terheli. A másodfokú bíróság az említett szabályok megsértése nélkül állapította meg, hogy a peres felek között a Bt-ben, illetve a Kft-ben tagváltozás bekövetkezéséhez szükséges megállapodások hiányában ilyen bejelentési, az ahhoz kapcsolódó jognyilatkozatok megtételével kapcsolatos kötelezettség az alperest nem terheli, továbbá egy ilyen mulasztás esetén a cégnyilvánosságról, a cégeljárásáról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 74. § (1) bekezdése alapján törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatásának van helye.
Mindezekre tekintettel a Kúria az eljárási szabály megsértése nélkül hozott, az anyagi jogi jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban való pervesztessége miatt a felperest kötelezte a Pp. 275. § (1) bekezdés alapján - figyelemmel a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2), (5) és (6) bekezdéseire - az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megfizetésére.
Budapest, 2012. október 30.
Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó-bíró, Dr. Vezekényi Ursula sk. bíró
(Kúria Pfv. VII. 22.141/2011. )