adozona.hu
BH+ 2013.2.59
BH+ 2013.2.59
I. Az eltartottnak a további tartástól elzárkózó magatartása önmagában nem indokolja a tartási szerződés életjáradéki szerződéssé történő átváltoztatását. A bíróság csak az összes körülmény mérlegelése alapján tud dönteni arról, hogy az átváltoztatás vagy a szerződés megszüntetésének a feltételei állnak fenn. II. Eshetőleges kereset esetén, ha a felperes az elsődleges kereseti kérelemtől eláll és a másodlagos kereseti kérelemmel érvényesített követelés értéke kisebb, akkor a különbözet után az illeték mérsé
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A peres felek 2009. június 2-án tartási szerződést kötöttek. Az alperes mint eltartó vállalta, hogy a felperes mint eltartott tartásáról élete végéig gondoskodik. Ennek keretében étkezteti, ellátja a háztartási munkákat, szükség esetén ápolásban részesíti, fizeti a közös tulajdonba kerülő lakás rezsijét és az eltartottat halála után illően eltemetteti.
Az eltartott a tartás fejében a 25838/12/A/213 helyrajzi szám alatt nyilvántartott lakásingatlanban fennálló 1/2 tulajdoni hányadát az eltart...
BH+ 2013.2.59 I. Az eltartottnak a további tartástól elzárkózó magatartása önmagában nem indokolja a tartási szerződés életjáradéki szerződéssé történő átváltoztatását. A bíróság csak az összes körülmény mérlegelése alapján tud dönteni arról, hogy az átváltoztatás vagy a szerződés megszüntetésének a feltételei állnak fenn.
II. Eshetőleges kereset esetén, ha a felperes az elsődleges kereseti kérelemtől eláll és a másodlagos kereseti kérelemmel érvényesített követelés értéke kisebb, akkor a különbözet után az illeték mérséklésének nincs helye [Ptk. 589. § (2) bek., (3) bek., 1990. évi XCIII. tv. 41. § (2) bek.].
A peres felek 2009. június 2-án tartási szerződést kötöttek. Az alperes mint eltartó vállalta, hogy a felperes mint eltartott tartásáról élete végéig gondoskodik. Ennek keretében étkezteti, ellátja a háztartási munkákat, szükség esetén ápolásban részesíti, fizeti a közös tulajdonba kerülő lakás rezsijét és az eltartottat halála után illően eltemetteti.Az eltartott a tartás fejében a 25838/12/A/213 helyrajzi szám alatt nyilvántartott lakásingatlanban fennálló 1/2 tulajdoni hányadát az eltartóra átruházza. A felek megállapodása szerint az eltartó az ingatlanba bejelentkezik, életvitelszerűen ott tartózkodik és ekként biztosítja a tartást.
A szerződés megkötését követően az alperes a lakásba beköltözött és ellátta a felperest. A felek között a viszony 2009 augusztusában - egy, az alperes rokonainál tett romániai látogatás után - megromlott. 2009. augusztus 12-én a felperes felszólítására az alperes a lakásból kiköltözött. Ezt követően a felek között a kapcsolat megszakadt.
A felperes módosított keresetében - egyéb, pénzbeli követelése mellett - kérte a tartási szerződés megszüntetését és a perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni hányadának a nevére történő átírását. Az eljárás során arra hivatkozott, hogy az alperes a szerződésben foglaltakat nem teljesítette, a felperes tartásáról nem gondoskodott megfelelően.
Az alperes ellenkérelmében a tartási szerződés életjáradéki szerződéssé történő átalakítását kérte. Másodlagosan - a szerződés megszüntetése esetére - elszámolási igénnyel lépett fel. Kérte, hogy a bíróság kötelezze a felperest 384 000 forint összegben a ténylegesen nyújtott háromhavi tartás ellenértékének, 140 100 forint összegben a lakásban a radiátorok cseréjével összefüggésben felmerült költségének, 60 000 forint összegben egy, az elköltözéssel összefüggésben vásárolt hűtőszekrény vételár-különbözetének, 30 000 forint összegben a költözködéssel kapcsolatban felmerült költségnek, végül 110 000 forint összegben a tartás ellenére nem biztosított lakhatással felmerült költségnek a megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek 2009. június 2-án kelt tartási szerződését 2009. szeptember 1-jei hatállyal életjáradéki szerződéssé alakította át, az alperest a személyes szolgáltatások nyújtása alól felmentette és kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek minden hónap 10. napjáig 40 000 forint/hó életjáradéki összeget.
Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1 000 000 forint és ennek törvényes kamatát.
Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 250 200 forint illetéket, míg az alperest - hasonló módon - 60 000 forint illeték megfizetésére kötelezte.
Rendelkezett a földhivatal megkereséséről annak érdekében, hogy a 25838/12/A/213. helyrajzi számú ingatan tulajdoni lapján az alperes tulajdonszerzési jogcímét "tartási szerződésről" "életjáradéki szerződésre" módosítsa, egyidejűleg törölje az általa elrendelt perfeljegyzést.
Az ítélet indokolása szerint a felperes az elsőfokú eljárás során lefolytatott bizonyítás eredményeképpen nem tudta bizonyítani, hogy az alperes a felek között korábban létrejött tartási szerződést megszegte. Időközben a felek között a kapcsolat megszakadt, ezért a bíróság álláspontja szerint a Ptk. 589. § (1) és (2) bekezdése szerint kellett eljárni. A hivatkozott jogszabályhely szerint, ha valamelyik fél magatartása vagy körülményei folytán a természetben való tartás lehetetlenné válik, akkor bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szerződés átváltoztatását életjáradéki szerződéssé, ha pedig a szerződés célja ilyen módon nem valósítható meg, akkor a szerződés megszüntetését lehet kérni.
Mivel a felperes nem győzte meg a bíróságot arról, hogy az alperes nem megfelelően viszonyult hozzá, a háztartást nem vezette rendesen, ezért úgy látta: az alperes nem adott okot arra, hogy a felperes őt elzavarja, további segítségétől elzárkózzon, és így a szerződés megszüntetését kérhesse. Ezért a bíróság a felek szerződését átalakította életjáradéki szerződéssé, és e körben 40 000 forint/hó - az alperes tartására megfelelőnek tartott - életjáradéki összeget állapított meg.
Az elsőfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy az alperes a szerződésben vállalta a közüzemi díjszámlák és telefonszámlák kiegyenlítését, ezért nyilvánvalóan ezeket a megállapított életjáradéki összegen felül köteles fizetni, hiszen az alperest csak a természetbeni szolgáltatások nyújtása alól mentette fel.
A perköltség viselésével kapcsolatban az elsőfokú bíróság utalt rá, hogy az Itv. 39. § (1) bekezdése szerint polgári peres eljárásban az illeték alapja az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke. Ehhez képest a felperes eredeti kereseti kérelmében elsődlegesen a szerződés érvénytelenségére is hivatkozva a pertárgyértéket 4 000 000 forintban jelölte meg. A felperes azonban utóbb az alperes védekezésének hatására nem tartotta fenn ezt a kereseti kérelmét. Az Itv. 41.§ (2) bekezdése értelmében a pertárgyértéknek a felek általi leszállítása vagy annak utólag alacsonyabb összegben történő megállapítása esetén az illetékalap mérséklésének nincs helye. Ez tehát azt jelenti, hogy a felperes köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt - az Itv. 42. § (1) bekezdés a) pontja szerinti 6% mértékű - kereseti illetéket, vagyis 240 000 forintot megfizetni.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és adjon helyt a keresetének. Hivatkozott arra, hogy neki nem állt érdekében a tartási szerződés életjáradéki szerződéssé történő átalakítása, ez kizárólag az alperes érdekét szolgálta. Részére azonban szükséges a tartás, amelyet az alperes nem biztosított. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem folytatott le bizonyítást arra vonatkozóan, kinek a felróható magatartása miatt nem ment teljesedésbe a szerződés. Álláspontja szerint, ha ennek meghiúsulásában mindketten azonos módon közrehatottak, akkor az azzal kapcsolatos költségeket a feleknek maguknak kell viselni, ha pedig kizárólag az egyikük, akkor a költségviselés ehhez igazodik.
A felperes kifogásolta a fizetendő eljárási illetékkel kapcsolatos rendelkezést is, mert álláspontja szerint az illeték alapja a tartás éves összege és nem a tartási szerződés keretében átruházott tulajdoni hányad ellenértéke.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy az elsőfokú ítélet indokolásából mellőzte azt a megállapítást, amely szerint az alperes a közüzemi díj számlákat és telefonszámlákat a megállapított életjáradéki összegen felül köteles megfizetni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és abból az irányadó jogszabályok megfelelő alkalmazásával helytálló jogi következtetést vont le. Döntése indokaival azonban - az alábbiak szerint - csak részben értett egyet:
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az alperes a tartási szerződést megszegte. Nem tévedett akkor sem, amikor azt állapította meg, hogy az alperes nem adott okot arra, hogy a felperes elzárkózzon az alperes további segítségétől annak érdekében, hogy a szerződés megszüntetését kérhesse.
A másodfokú bíróság rámutatott, hogy a felperes egyoldalúan utasította vissza az alperes tartási szolgáltatásait, ami viszont az állandó bírói gyakorlatra figyelemmel nem vezethet a tartási szerződés megszüntetésére. Figyelemmel arra, hogy megítélése szerint a felperes nem bizonyította: az alperes a tartást nem nyújtotta, illetve, hogy a szerződést egyébként megszegte, a felperes fellebbezését nem találta alaposnak.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, mely szerint a jogerős ítélet a Ptk. 589. §-ába ütközik. Érvelése szerint az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás eredményeképpen kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a tartási szerződésnek életjáradéki szerződéssé történő átalakítása csak az alperes érdekét szolgálta, ez a tartási szerződés céljával ellentétes, hiszen neki valós tartásra és gondozásra van szüksége. Emellett fenntartotta, hogy az alperes megszegte a szerződést, mert a szerződés szerinti tartási kötelezettségének nem tett eleget.
Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a pertárgy értékének megállapítása során nem az egy évi tartás összegét tekintette irányadónak, ezért kérte, hogy a felülvizsgálati kérelem elutasítása esetén az őt terhelő illetéket a felülvizsgálati bíróság az egy évi tartás összegének a figyelembevételével állapítsa meg.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Ptk. 589. § (2) bekezdése kimondja, hogy ha valamelyik fél magatartása vagy körülményei folytán a természetben való tartás lehetetlenné vált, bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szerződés végleges vagy az említett körülmények megszűnéséig tartó átváltoztatását életjáradéki szerződéssé, ha pedig a szerződés célja ilyen módon sem valósítható meg, a szerződés megszüntetését.
Az eljárás során a felek között nem volt vita abban, hogy a természetben való tartás lehetetlenné vált. Perbeli nyilatkozataik abban tértek el, hogy az melyik fél magatartására volt visszavezethető. A felperes a további tartás igénybevételétől elzárkózott. Az alperes a felperes felszólítására a közös lakásból elköltözött, és utóbb maga sem kívánta a tartási szerződés fenntartását. Ellenkérelme is a tartási szerződés életjáradéki szerződéssé történő átalakítását célozta.
A perben eljáró bíróságoknak ezért abban kellett állást foglalniuk, hogy fennállnak-e a szerződés életjáradéki szerződéssé történő átváltoztatásának a feltételei, vagy ha a szerződés célja így nem valósítható meg, akkor a szerződés megszüntetésének van-e helye.
A Kúria álláspontja szerint a másodfokú bíróság megalapozatlanul helyezkedett arra az álláspontra, hogy a szerződés célja annak életjáradéki szerződéssé történő átváltoztatásával megvalósítható. Tény, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, az alperes elköltözéséig nem megfelelően gondoskodott az eltartásáról. Általános érvénnyel azonban azt nem lehet kimondani, hogy az eltartott elzárkózó magatartása nem vezethet a szerződés megszüntetésére (BH 1998.336.). Az adott esetben, az ügy összes körülményének mérlegelésével lehet eldönteni, hogy a felek méltányos érdekeire is figyelemmel melyik megoldás a célravezetőbb: a szerződés életjáradéki szerződéssé történő átváltoztatása képes-e továbbra is betölteni a szerződés eredeti célját, vagy ennek hiányában a szerződést meg kell szüntetni.
A Kúria ebben a körben a következőket vette figyelembe:
Az alperes a szerződés megkötését követően, 2009 júniusában költözött a felpereshez, és csupán 2009. augusztus 12-ig gondoskodott a felperes tartásáról. A tényleges tartás tehát egy rövid - alig két hónapot meghaladó - időszakot tett ki. Ezalatt az időszak alatt - eltekintve a radiátorcserétől - a közös ingatlanban jelentős értéknövelő beruházást nem végzett. Elköltözését követően maga sem kezdeményezte a bizalmi viszony helyreállítását, ehelyett - a szerződés lehetetlenné válására tekintettel - elszámolási igénnyel lépett fel.
A felperes a per adataiból kitűnően megfelelő vagyonnal és rendszeres, megfelelő mértékű havi jövedelemmel rendelkezik, így további jövedelemkiegészítés nélkül is biztosított a megélhetése. Idős korára tekintettel azonban a jövőben nyilvánvalóan tényleges ellátásra, gondozásra, szükséges esetben ápolásra szorulhat, amelyet a természetben nyújtandó tartás, és nem egy esetleges életjáradék folyósítása biztosíthat.
Mindezen körülmények mérlegelése alapján megállapítható, hogy az életjáradéki szerződés a felek méltányos érdekeit nem szolgálja, az adott esetben a tartási szerződés átváltoztatásával a felek között létrejött szerződés eredeti célja és rendeltetése nem valósítható meg.
A tartási szerződés megszűnése folytán az alperes megfelelő kielégítésre jogosult [Ptk. 589. § (3) bekezdés]. A megfelelő kielégítés összegének meghatározásánál a Kúria a természetben nyújtott tartás időtartamát és mértékét, valamint az alperes által a közös lakásban végzett radiátorcsere körülményeit és költségét vette figyelembe. Mindezek együttes mérlegelésének eredményeképpen a felperest összesen 250 000 forint megfizetésére kötelezte.
A radiátorcsere kapcsán bizonyítottnak tekintette, hogy annak a költségét a felperes viselte. Másrészről értékelte, hogy a perbeli lakásban a radiátorok cseréje előtt is biztosított volt a radiátoros fűtés, így az új radiátorok felszerelésével a lakás komfortfokozata nem nőtt, továbbá a cserére annak a reményében került sor, hogy a felek tartós együttlakásra rendezkednek be és ezáltal a csere mindkét fél kényelmét szolgálta volna. A lakásból történő kiköltözéssel összefüggésben felmerült költségek az alperessel szemben nem érvényesíthetőek, mert azok a szerződés megszüntetése miatt keletkeztek, mely körben a felperes keresete az előzőek szerint alaposnak bizonyult. A tartási szerződés "szerencse szerződés" jellegéből következően a felek közösen viselik a szerződés megszüntetésének kockázatát is. Az adott esetben ezért nem maradhat megtérítés nélkül az alperes által ténylegesen nyújtott tartás értéke és a radiátorcserével előállott értéknövekedés. Az alperesnek viszont számolnia kellett azzal, hogy nem fog megtérülni minden kiadása.
A Kúria a kifejtettekre figyelemmel a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és miután a döntéshez szükséges tények megállapíthatók voltak, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva - az emiatt szükségessé váló ingatlan-nyilvántartási bejegyzések elrendelésére is kiterjedően - a rendelkező rész szerint határozott.
A felperes eredeti kereseti kérelmében elsődlegesen a tartási szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérte. A Kúria alaptalannak találta a felperesnek azt a hivatkozását, hogy miután a felperes ettől a kérelmétől elállt, ezért az elsőfokú eljárás illetékének az alapja az egy évi tartás összege. Eshetőleges kereseti kérelem esetén valamely kereseti kérelemtől történő elállás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) alkalmazása szempontjából keresetleszállításnak minősül, ezért az elsődleges és a másodlagos keresettel érvényesített követelés értékére figyelemmel fizetendő eljárási illeték különbözetének vonatkozásában az illeték mérséklésének az Itv. 41. § (2) bekezdése alapján nincs helye. A felperes ezért köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt illetékkülönbözet megfizetésére. A másodlagos kereseti kérelem vonatkozásában a felperes pernyertes lett, így erre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság által megállapított illetéket a fenti- különbözeti - összegre szállította le.
(Kúria Pfv. I. 21.879/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 1.P.53.450/2009. számon folyamatban volt és a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 56.Pf.638.362/2010/5. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről 21. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán megtartott tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Fővárosi Bíróság 56.Pf.638.362/2010/5. számú jogerős ítéletét hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel érintett részében megváltoztatja és a peres felek között 2009. július 2-án létrejött tartási szerződést megszünteti.Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 250 000 (Kettőszázötvenezer) forintot.
Az elsőfokú bíróság útján megkeresi a Budapesti 2. számú Földhivatalt, hogy az 1138 Budapest, XIII. kerület Váci út 134-136. (hrsz: 25838/12/A/213) szám alatti ingatlan perrel érintett 1/2 hányadáról az alperes (K. M., anyja neve: N. B.) tartási szerződésen alapuló tulajdonjogát törölje, és a felperes (Á. A., anyja neve: M. J.) tulajdonjogát jegyezze vissza.
A felperes által az államnak felhívásra fizetendő kereseti illeték összegét 221 400 (Kettőszázhuszonegyezer-négyszáz) forintra leszállítja azzal, hogy az alperes kereseti illetékfizetési kötelezettségét nem érinti.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 125 000 (Egyszázhuszonötezer) forint együttes elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget, és az államnak felhívásra 28 800 (Huszonnyolcezer-nyolcszáz) forint fellebbezési és 28 800 (Huszonnyolcezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A peres felek 2009. június 2-án tartási szerződést kötöttek. Az alperes mint eltartó vállalta, hogy a felperes mint eltartott tartásáról élete végéig gondoskodik. Ennek keretében étkezteti, ellátja a háztartási munkákat, szükség esetén ápolásban részesíti, fizeti a közös tulajdonba kerülő lakás rezsijét és az eltartottat halála után illően eltemetteti.Az eltartott a tartás fejében a 25838/12/A/213 helyrajzi szám alatt nyilvántartott lakásingatlanban fennálló 1/2 tulajdoni hányadát az eltartóra átruházza. A felek megállapodása szerint az eltartó az ingatlanba bejelentkezik, életvitelszerűen ott tartózkodik és ekként biztosítja a tartást.
A szerződés megkötését követően az alperes a lakásba beköltözött és ellátta a felperest. A felek között a viszony 2009 augusztusában - egy, az alperes rokonainál tett romániai látogatás után - megromlott. 2009. augusztus 12-én a felperes felszólítására az alperes a lakásból kiköltözött. Ezt követően a felek között a kapcsolat megszakadt.
A felperes módosított keresetében - egyéb, pénzbeli követelése mellett - kérte a tartási szerződés megszüntetését és a perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni hányadának a nevére történő átírását. Az eljárás során arra hivatkozott, hogy az alperes a szerződésben foglaltakat nem teljesítette, a felperes tartásáról nem gondoskodott megfelelően.
Az alperes ellenkérelmében a tartási szerződés életjáradéki szerződéssé történő átalakítását kérte. Másodlagosan - a szerződés megszüntetése esetére - elszámolási igénnyel lépett fel. Kérte, hogy a bíróság kötelezze a felperest 384 000 forint összegben a ténylegesen nyújtott háromhavi tartás ellenértékének, 140 100 forint összegben a lakásban a radiátorok cseréjével összefüggésben felmerült költségének, 60 000 forint összegben egy, az elköltözéssel összefüggésben vásárolt hűtőszekrény vételár-különbözetének, 30 000 forint összegben a költözködéssel kapcsolatban felmerült költségnek, végül 110 000 forint összegben a tartás ellenére nem biztosított lakhatással felmerült költségnek a megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek 2009. június 2-án kelt tartási szerződését 2009. szeptember 1-i hatállyal életjáradéki szerződéssé alakította át, az alperest a személyes szolgáltatások nyújtása alól felmentette és kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek minden hónap 10. napjáig 40 000 forint/hó életjáradéki összeget.
Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1 000 000 forint és ennek törvényes kamatát.
Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 250.200 forint illetéket, míg az alperest - hasonló módon - 60 000 forint illeték megfizetésére kötelezte.
Rendelkezett a földhivatal megkereséséről annak érdekében, hogy a 25838/12/A/213. helyrajzi számú ingatan tulajdoni lapján az alperes tulajdonszerzési jogcímét "tartási szerződésről" "életjáradéki szerződésre" módosítsa, egyidejűleg törölje az általa elrendelt perfeljegyzést.
Az ítélet indokolása szerint a felperes az elsőfokú eljárás során lefolytatott bizonyítás eredményeképpen nem tudta bizonyítani, hogy az alperes a felek között korábban létrejött tartási szerződést megszegte. Időközben a felek között a kapcsolat megszakadt, ezért a bíróság álláspontja szerint a Ptk. 589. § (1) és (2) bekezdése szerint kellett eljárni. A hivatkozott jogszabályhely szerint, ha valamelyik fél magatartása vagy körülményei folytán a természetben való tartás lehetetlenné válik, akkor bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szerződés átváltoztatását életjáradéki szerződéssé, ha pedig a szerződés célja ilyen módon nem valósítható meg, akkor a szerződés megszüntetését lehet kérni.
Mivel a felperes nem győzte meg a bíróságot arról, hogy az alperes nem megfelelően viszonyult hozzá, a háztartást nem vezette rendesen, ezért úgy látta: az alperes nem adott okot arra, hogy a felperes őt elzavarja, további segítségétől elzárkózzon, és így a szerződés megszüntetését kérhesse. Ezért a bíróság a felek szerződését átalakította életjáradéki szerződéssé, és e körben 40 000 forint/hó - az alperes tartására megfelelőnek tartott - életjáradéki összeget állapított meg.
Az elsőfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy az alperes a szerződésben vállalta a közüzemi díjszámlák és telefonszámlák kiegyenlítését, ezért nyilvánvalóan ezeket a megállapított életjáradéki összegen felül köteles fizetni, hiszen az alperest csak a természetbeni szolgáltatások nyújtása alól mentette fel.
A perköltség viselésével kapcsolatban az elsőfokú bíróság utalt rá, hogy az Itv. 39. § (1) bekezdése szerint polgári peres eljárásban az illeték alapja az eljárás tárgyának az eljárás megindításakor fennálló értéke. Ehhez képest a felperes eredeti kereseti kérelmében elsődlegesen a szerződés érvénytelenségére is hivatkozva a pertárgyértéket 4 000 000 forintban jelölte meg. A felperes azonban utóbb az alperes védekezésének hatására nem tartotta fenn ezt a kereseti kérelmét. Az Itv. 41. § (2) bekezdése értelmében a pertárgyértéknek a felek általi leszállítása vagy annak utólag alacsonyabb összegben történő megállapítása esetén az illetékalap mérséklésének nincs helye. Ez tehát azt jelenti, hogy a felperes köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt - az Itv. 42. § (1) bekezdés a) pontja szerinti 6% mértékű - kereseti illetéket, vagyis 240 000 forintot megfizetni.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és adjon helyt a keresetének. Hivatkozott arra, hogy neki nem állt érdekében a tartási szerződés életjáradéki szerződéssé történő átalakítása, ez kizárólag az alperes érdekét szolgálta. Részére azonban szükséges a tartás, amelyet az alperes nem biztosított. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem folytatott le bizonyítást arra vonatkozóan, kinek a felróható magatartása miatt nem ment teljesedésbe a szerződés. Álláspontja szerint, ha ennek meghiúsulásában mindketten azonos módon közrehatottak, akkor az azzal kapcsolatos költségeket a feleknek maguknak kell viselni, ha pedig kizárólag az egyikük, akkor a költségviselés ehhez igazodik.
A felperes kifogásolta a fizetendő eljárási illetékkel kapcsolatos rendelkezést is, mert álláspontja szerint az illeték alapja a tartás éves összege és nem a tartási szerződés keretében átruházott tulajdoni hányad ellenértéke.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy az elsőfokú ítélet indokolásából mellőzte azt a megállapítást, amely szerint az alperes a közüzemi díj számlákat és telefonszámlákat a megállapított életjáradéki összegen felül köteles megfizetni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és abból az irányadó jogszabályok megfelelő alkalmazásával helytálló jogi következtetést vont le. Döntése indokaival azonban - az alábbiak szerint - csak részben értett egyet:
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az alperes a tartási szerződést megszegte. Nem tévedett akkor sem, amikor azt állapította meg, hogy az alperes nem adott okot arra, hogy a felperes elzárkózzon az alperes további segítségétől annak érdekében, hogy a szerződés megszüntetését kérhesse.
A másodfokú bíróság rámutatott, hogy a felperes egyoldalúan utasította vissza az alperes tartási szolgáltatásait, ami viszont az állandó bírói gyakorlatra figyelemmel nem vezethet a tartási szerződés megszüntetésére. Figyelemmel arra, hogy megítélése szerint a felperes nem bizonyította: az alperes a tartást nem nyújtotta, illetve, hogy a szerződést egyébként megszegte, a felperes fellebbezését nem találta alaposnak.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, mely szerint a jogerős ítélet a Ptk. 589. §-ába ütközik. Érvelése szerint az elsőfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás eredményeképpen kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a tartási szerződésnek életjáradéki szerződéssé történő átalakítása csak az alperes érdekét szolgálta, ez a tartási szerződés céljával ellentétes, hiszen neki valós tartásra és gondozásra van szüksége. Emellett fenntartotta, hogy az alperes megszegte a szerződést, mert a szerződés szerinti tartási kötelezettségének nem tett eleget.
Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a pertárgy értékének megállapítása során nem az egy évi tartás összegét tekintette irányadónak, ezért kérte, hogy a felülvizsgálati kérelem elutasítása esetén az őt terhelő illetéket a felülvizsgálati bíróság az egy évi tartás összegének a figyelembevételével állapítsa meg.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Ptk. 589. § (2) bekezdése kimondja, hogy ha valamelyik fél magatartása vagy körülményei folytán a természetben való tartás lehetetlenné vált, bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szerződés végleges vagy az említett körülmények megszűnéséig tartó átváltoztatását életjáradéki szerződéssé, ha pedig a szerződés célja ilyen módon sem valósítható meg, a szerződés megszüntetését.
Az eljárás során a felek között nem volt vita abban, hogy a természetben való tartás lehetetlenné vált. Perbeli nyilatkozataik abban tértek el, hogy az melyik fél magatartására volt visszavezethető. A felperes a további tartás igénybevételétől elzárkózott. Az alperes a felperes felszólítására a közös lakásból elköltözött, és utóbb maga sem kívánta a tartási szerződés fenntartását. Ellenkérelme is a tartási szerződés életjáradéki szerződéssé történő átalakítását célozta.
A perben eljáró bíróságoknak ezért abban kellett állást foglalniuk, hogy fennállnak-e a szerződés életjáradéki szerződéssé történő átváltoztatásának a feltételei, vagy ha a szerződés célja így nem valósítható meg, akkor a szerződés megszüntetésének van-e helye.
A Kúria álláspontja szerint a másodfokú bíróság megalapozatlanul helyezkedett arra az álláspontra, hogy a szerződés célja annak életjáradéki szerződéssé történő átváltoztatásával megvalósítható. Tény, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, az alperes elköltözéséig nem megfelelően gondoskodott az eltartásáról. Általános érvénnyel azonban azt nem lehet kimondani, hogy az eltartott elzárkózó magatartása nem vezethet a szerződés megszüntetésére [BH 1998.7.336]. Az adott esetben, az ügy összes körülményének mérlegelésével lehet eldönteni, hogy a felek méltányos érdekeire is figyelemmel melyik megoldás a célravezetőbb: a szerződés életjáradéki szerződéssé történő átváltoztatása képes-e továbbra is betölteni a szerződés eredeti célját, vagy ennek hiányában a szerződést meg kell szüntetni.
A Kúria ebben a körben a következőket vette figyelembe:
Az alperes a szerződés megkötését követően, 2009 júniusában költözött a felpereshez, és csupán 2009. augusztus 12-ig gondoskodott a felperes tartásáról. A tényleges tartás tehát egy rövid - alig két hónapot meghaladó - időszakot tett ki. Ez alatt az időszak alatt - eltekintve a radiátorcserétől - a közös ingatlanban jelentős értéknövelő beruházást nem végzett. Elköltözését követően maga sem kezdeményezte a bizalmi viszony helyreállítását, ehelyett - a szerződés lehetetlenné válására tekintettel - elszámolási igénnyel lépett fel.
A felperes a per adataiból kitűnően megfelelő vagyonnal és rendszeres, megfelelő mértékű havi jövedelemmel rendelkezik, így további jövedelem-kiegészítés nélkül is biztosított a megélhetése. Idős korára tekintettel azonban a jövőben nyilvánvalóan tényleges ellátásra, gondozásra, szükséges esetben ápolásra szorulhat, amelyet a természetben nyújtandó tartás, és nem egy esetleges életjáradék folyósítása biztosíthat.
Mindezen körülmények mérlegelése alapján megállapítható, hogy az életjáradéki szerződés a felek méltányos érdekeit nem szolgálja, az adott esetben a tartási szerződés átváltoztatásával a felek között létrejött szerződés eredeti célja és rendeltetése nem valósítható meg.
A tartási szerződés megszűnése folytán az alperes megfelelő kielégítésre jogosult [Ptk. 589. § (3) bekezdés]. A megfelelő kielégítés összegének meghatározásánál a Kúria a természetben nyújtott tartás időtartamát és mértékét, valamint az alperes által a közös lakásban végzett radiátorcsere körülményeit és költségét vette figyelembe. Mindezek együttes mérlegelésének eredményeképpen a felperest összesen 250 000 forint megfizetésére kötelezte.
A radiátorcsere kapcsán bizonyítottnak tekintette, hogy annak a költségét a felperes viselte. Másrészről értékelte, hogy a perbeli lakásban a radiátorok cseréje előtt is biztosított volt a radiátoros fűtés, így az új radiátorok felszerelésével a lakás komfortfokozata nem nőtt, továbbá a cserére annak a reményében került sor, hogy a felek tartós együttlakásra rendezkednek be és ezáltal a csere mindkét fél kényelmét szolgálta volna. A lakásból történő kiköltözéssel összefüggésben felmerült költségek az alperessel szemben nem érvényesíthetőek, mert azok a szerződés megszüntetése miatt keletkeztek, mely körben a felperes keresete az előzőek szerint alaposnak bizonyult. A tartási szerződés "szerencse szerződés" jellegéből következően a felek közösen viselik a szerződés megszüntetésének kockázatát is. Az adott esetben ezért nem maradhat megtérítés nélkül az alperes által ténylegesen nyújtott tartás értéke és a radiátorcserével előállott értéknövekedés. Az alperesnek viszont számolnia kellett azzal, hogy nem fog megtérülni minden kiadása.
A Kúria a kifejtettekre figyelemmel a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és miután a döntéshez szükséges tények megállapíthatók voltak, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva - az emiatt szükségessé váló ingatlan-nyilvántartási bejegyzések elrendelésére is kiterjedően - a rendelkező rész szerint határozott.
A felperes eredeti kereseti kérelmében elsődlegesen a tartási szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérte. A Kúria alaptalannak találta a felperesnek azt a hivatkozását, hogy miután a felperes ettől a kérelmétől elállt, ezért az elsőfokú eljárás illetékének az alapja az egy évi tartás összege. Eshetőleges kereseti kérelem esetén valamely kereseti kérelemtől történő elállás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) alkalmazása szempontjából keresetleszállításnak minősül, ezért az elsődleges és a másodlagos keresettel érvényesített követelés értékére figyelemmel fizetendő eljárási illeték különbözetének vonatkozásában az illeték mérséklésének az Itv. 41. § (2) bekezdése alapján nincs helye. A felperes ezért köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt illetékkülönbözet megfizetésére. A másodlagos kereseti kérelem vonatkozásában a felperes pernyertes lett, így erre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság által megállapított illetéket a fenti - különbözeti - összegre szállította le.
A felperes felülvizsgálati kérelme eredményre vezetett, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az alperest kötelezte a felperes együttes első- és másodfokú, valamint a felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
Emellett a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján az alperes köteles megfizetni az államnak a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (2) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.
Az ítélet ellen a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja szerint felülvizsgálatnak nincs helye.
Budapest, 2012. május 30.
Dr. Orosz Árpád s.k. a tanács elnöke, Dr. Kiss Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes s.k. bíró
(Kúria Pfv. I. 21.879/2011.)