adozona.hu
BH+ 2013.2.83
BH+ 2013.2.83
Büntetőeljárásban hozott ítélet és az annak alapjául szolgáló szakvélemény a hulladék begyűjtésére és előkezelésére vonatkozó szabályok megsértése miatt indult eljárásban felhasználható [2000. évi XLIII. tv. 49. § (1) bek., 2004. évi CXL. tv. 3. § (2) bek., 50. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 2008. április 22-én helyszíni ellenőrzést tartott a 021/30 helyrajzi számú ingatlanon. A helyszíni szemlén 42 db különböző márkájú, forgalomból kivont járművet találtak. A veszélyes hulladékot (motorolajat és akkumulátort) tartalmazó gépkocsik összsúlya kb. 40 tonna volt. A felperes hulladék-begyűjtési és előkezelési engedéllyel nem rendelkezett. A gépjárműveken kívül bontott alkatrészeket találtak még a ház körüli udvaron. A felper...
BH+ 2013.2.83 Büntetőeljárásban hozott ítélet és az annak alapjául szolgáló szakvélemény a hulladék begyűjtésére és előkezelésére vonatkozó szabályok megsértése miatt indult eljárásban felhasználható [2000. évi XLIII. tv. 49. § (1) bek., 2004. évi CXL. tv. 3. § (2) bek., 50. § (2) bek.]
A Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 2008. április 22-én helyszíni ellenőrzést tartott a 021/30 helyrajzi számú ingatlanon. A helyszíni szemlén 42 db különböző márkájú, forgalomból kivont járművet találtak. A veszélyes hulladékot (motorolajat és akkumulátort) tartalmazó gépkocsik összsúlya kb. 40 tonna volt. A felperes hulladék-begyűjtési és előkezelési engedéllyel nem rendelkezett. A gépjárműveken kívül bontott alkatrészeket találtak még a ház körüli udvaron. A felperes akkor úgy nyilatkozott, hogy a gépkocsikat hobbi szinten gyűjti, bontással nem foglalkozik. Az engedély nélkül végzett hulladékgazdálkodási tevékenység miatt az elsőfokú hatóság eljárást indított, a 2008. augusztus 12-én kelt 5116-1/2/2008. számú határozatával a felperest hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte és megtiltotta a begyűjtési és előkezelési tevékenység végzését. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 14/5038-4/2008. számú határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette és új eljárás lefolytatását rendelte el, megadva határozatában a tényállás tisztázásához szükséges szempontokat.A megismételt eljárásban az elsőfokú hatóság a 2008. december 19-én kelt levelével értesítette a felperest az eljárás megindításáról. Ugyanezen a napon a hatóság végzésével a felperes ellen folyamatban levő büntetőeljárás jogerős befejezéséig az eljárását felfüggesztette.
Panaszbejelentés folytán az elsőfokú hatóság 2009. június 22-én helyszíni ellenőrzést tartott, ahol megállapítást nyert, hogy a felperes a tevékenységét továbbra is folytatja, az ellenőrzött területen 158 db részben komplett, részben szétbontott járművet találtak, továbbá bontott alkatrészeket. Az elsőfokú hatóság megkísérelte a telephelyen levő gépjárművek tulajdonosainak felkutatását, azonban kérelmének teljesítését a belföldi jogsegély keretében megkeresett Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala Közlekedési Igazgatási és Nyilvántartási Főosztály Közlekedési Nyilvántartó Osztálya megtagadta.
A Városi Bíróság a 2010. március 4-én kelt és jogerőssé vált ítéletével a felperest bűnösnek mondta ki hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntettében. A büntető ítélet az eljárás során kirendelt igazságügyi szakértői véleményen alapult. Az igazságügyi szakértő a 2008. október 16-án tartott szemle során a kerítéssel körülhatárolt területen mintegy 80-90 db személygépkocsit talált. Megállapította, hogy a védelem nélküli talajon a bontás és a tárolás következtében a kifolyt motorolaj és egyéb hulladék erősen elszennyezte a földet. A veszélyes hulladék (termékként tovább nem használható járművek) mennyiségét kb. 40-50 tonnára becsülte a szakvélemény. A talajszennyezés mértékét 15-30 m3-ben határozta meg. A telepen talált gépkocsik közül öt darab rendelkezett érvényes forgalmi engedéllyel, a többi gépkocsi és azok bontott alkatrészei hulladéknak minősültek.
Az elsőfokú hatóság 2010. március 19-én kapta meg a büntető ügyben hozott ítéletet, beszerezte a büntető ügy iratait és 2010. április 23-án nyilatkozattételre szólította fel a felperest, aki az erre megküldött válaszában sérelmezte, hogy a jogi képviselőjét az eljárási cselekményekről nem értesítették, az iratokat a részére nem kézbesítették. A felperes a felhívással együtt megkapta a 2009. június 22-én kelt jegyzőkönyvet is, amelyre nézve azt közölte, hogy az ott felsorolt gépkocsik jelentős része rendszámmal rendelkezik. Ez utóbbi nyilatkozat kapcsán az elsőfokú hatóság ismételten felhívta nyilatkozattételre a felperest, aki arra azonban nem válaszolt.
Ezt követően az elsőfokú hatóság a 2010. június 22-én kelt 476-1/8/2010. számú határozatával a felperest 6 682 500 forint hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére és az ingatlanon levő hulladék engedéllyel rendelkező hulladékkezelőnek való átadására kötelezte, továbbá a begyűjtési tevékenységet azonnali hatállyal megtiltotta. Határozata indokolása szerint a megismételt eljárásban a beszerzett bizonyítékokat értékelve a Városi Bíróság ítéletében és a büntetőeljárásban kirendelt igazságügyi szakértői véleményben megfogalmazottakat vette alapul a hulladékgazdálkodási bírság kiszabása során. Egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes olyan gépkocsikat is átvett, amelyek termékként tovább nem használható járművek voltak, veszélyes hulladéknak minősültek, mellyel engedély nélküli veszélyes hulladék begyűjtést valósított meg, amely tevékenység miatt a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 49. § (1) bekezdése alapján hulladékgazdálkodási bírságot kellett kiszabni. Arra tekintettel, hogy a hulladék tömege műszaki becsléssel került megállapításra és a szakértő vélemény alapján az engedély nélkül kezelt hulladék mennyisége kb. 40-50 tonna volt, ezért a hulladékgazdálkodási bírság mértékéről, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról szóló 271/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) melléklet 3. pontjának c) táblázatából a vonatkozó tömegtartomány középértékét vette alapul a bírság kiszabásakor.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2010. augusztus 31-én kelt 14/4608-4/2010. számú határozatával az elsőfokú határozatot a bírság mértéke tekintetében megváltoztatta, azt 13 365 000 forintra felemelte, egyebekben a határozat rendelkezéseit helybenhagyta.
Az alperes határozatában a felperesi kifogás kapcsán kiemelte, az elsőfokú határozatból egyértelműen megállapítható, hogy a büntetőeljárásban eljárt igazságügyi szakértő által 2008. október 16-án tartott helyszíni szemle és szakértői vélemény adatain alapult az elsőfokú hatóság döntése, a határozat nem a 2009. június 22-i helyszíni szemlén tapasztaltakra tekintettel került meghozatalra. A veszélyes hulladék becsült mennyisége szakértői véleménnyel igazolt volt, a hulladékká vált járművek eredete nem vitásan nem volt megállapítható, eredeti tulajdonosnak a felperes nem volt tekinthető. A felperes a hulladék begyűjtésére engedéllyel nem rendelkezett. Az igazságügyi szakértői vélemény a közigazgatási eljárásban is felhasználható bizonyítékként. Az elsőfokú határozat megváltoztatására azért került sor, mert az alapbírság mértékét az elsőfokú hatóság tévesen csökkentette az R. 1. § (3) bekezdés d) pontja alapján, mert az R. 1. § (5) bekezdése szerint az alapbírság összege csak akkor lett volna csökkenthető, ha az elkövető a jogkövetkezményeket felszámolja, a jogellenes állapotot megszünteti. Ezekre a körülményekre azonban a perbeli esetben nem került sor.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta, ezért azt ítéletével elutasította. Hangsúlyozta a bíróság, hogy a döntéshez szükséges mértékben a hatóság a tényállást feltárta, a bizonyítékokat okszerűen és helytállóan mérlegelte, határozatát kellően megindokolta. A felperes állításával ellentétben nem került bizonyításra, hogy csak hobbi szinten gyűjtötte a gépkocsikat és bontással nem foglalkozott. A hatóság a megismételt eljárásban belföldi jogsegély keretében nem tudta tisztázni a gépjárművek eredetét, azonban ennek eredménytelensége nem róható a hatóság terhére, mert a felperest nyilvántartási kötelezettség terhelte, amelynek nem tett eleget, így e körben a felperest terheli mulasztás. A büntetőeljárásban hozott ítélet jogerőre emelkedett, az abban megállapított tényállást a hatóság megalapozottan fogadta el a határozata alapjául szolgáló tényállásként. A büntetőeljárásban beszerzett és elfogadott szakértői megállapításokat a hatóság bizonyítékként figyelembe vehette. A szakértői ténymegállapításokat a felperes nem tudta cáfolni, ezért a szakértői vélemény alapján megállapított hulladék mennyisége és annak veszélyes hulladék minősége egyértelműen megállapítható volt. A forgalomból kivont gépjárművek, amelyekből nem távolították el a veszélyes hulladéknak számító összetevőket és részeket, veszélyes hulladéknak minősültek. A bírság összegszerűsége is a szakértői véleményben megállapított hulladék mennyiségre vonatkozóan került megállapításra azzal, hogy az alapbírság összege nem volt csökkenthető az R. 1. § (5) bekezdése értelmében. Mivel a hulladék mennyisége pontosan nem volt meghatározható, ezért műszaki becslést alkalmaztak, a tonnában kifejezett nagyságrendi tömegtartomány középértékével számolt a hatóság és jogszerűen szabta ki a hulladékgazdálkodási bírságot.
Az elsőfokú bíróság a felperesnek az eljárási jogsértésekkel kapcsolatos kifogásait sem találta megalapozottnak, mert a felperes a jogi képviselőjének az előzményi eljárásban kifejezetten csak a fellebbezésre adott meghatalmazást, így a megismételt eljárásra a meghatalmazás nem terjedt ki. Jogsérelem nem érte a felperest azzal, hogy a felperest hívták fel nyilatkozattételre. Az ismételt nyilatkozattételre felhívás már a felperesnek és a jogi képviselőjének is kézbesítésre került, azonban a felperes nyilatkozatot nem tett, nem működött együtt a hatósággal.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a keresetét nem bírálta el teljes egészében és az indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Keresetében ugyanis sérelmezte, hogy a hatóság a határozatát mérlegelés keretében hozta, amely nem felelt meg a Pp. 339/B. §-ában foglaltaknak. A tényállást a hatóság nem tárta fel kellően. A tényállás valóságának bizonyítása a hatóságot terhelte a Pp. 336/A. § (2) bekezdése alapján. Nem volt tisztázott, hogy a hatóság melyik helyszíni szemlén tapasztaltak alapján hozta meg a marasztaló határozatát. A tényállás felderítetlen maradt, mert a megismételt eljárásra adott iránymutatásnak a hatóság nem tett eleget, nem vizsgálta, hogy mely járműveket vonták ki a forgalomból, emiatt nem volt tisztázott a hulladék minősége sem, ez azonban a terhére nem eshet. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésében írt kötelezettségét a hatóság nem teljesítette, a megalapozatlan, tisztázatlan tényálláson alapuló határozat nem jogszerű és sérti a Ket. 3. § (2) bekezdés b) pontjában írt tényállás felderítési kötelezettséget is. Sérelmezte továbbá, hogy az iratbetekintési jogáról nem értesítették, ahogy az eljárás befejezéséről, a bizonyíték megismerési jogáról és nyilatkozattételi, bizonyítási indítvány előterjesztési jogáról sem a Ket. 5. § (1) bekezdésébe és 70. § (1) bekezdésébe ütközően. Az ítélet sérti továbbá a Ket. 72. § (1) bekezdését, különösen annak e) pontját, mert a határozatok a tényállás megállapítását nélkülözik, az elfogadott bizonyítékok felsorolását és értékelését nem tartalmazzák, ezeket a hiányosságokat az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül. Elsődlegesen a Kúria a tényállás tisztázatlanságával kapcsolatos eljárási kifogást vizsgálta. Az elsőfokú határozat 4. oldal 3. bekezdése, továbbá a másodfokú határozat 6. oldalának 4. bekezdése, 7. oldal 3. és 4. bekezdése, továbbá a 8. oldal 2. pontja, 7. pontja és 9. oldal 1. mondata alapján egyértelműen megállapítható, hogy a hatóság melyik helyszíni szemle megállapításaira alapította a határozatát, így alaptalan a felperesnek az a kifogása, hogy nem állapítható meg, melyik helyszíni szemlén rögzített adatok alapján került sor a marasztalására.
Az elsőfokú ítélet 4. oldal 4. bekezdése is egyértelműen rögzítette a marasztalás alapjául szolgáló ténymegállapításokat, a marasztalásra a büntetőeljárásban beszerzett igazságügyi szakértői vélemény alapján került sor. A szakértő 2008. október 16-án tartott helyszíni szemléje és szakértői megállapításaira alapozta a hatóság határozatát és fogadta el a szakértői véleményben foglalt hulladék mennyiségre és minősítésére vonatkozó szakértői megállapításokat. A jogerős büntető ítéletben foglalt tényállást és az annak alapjául szolgáló szakértői véleményt a hatóság jogszerűen fogadta el bizonyítékként és állapította meg tényállásként a feltárt tényeket a határozatában. Mindezek alapján a tényállás tisztázott volt, a Ket. 50. § (1) bekezdésének megsértésére nem került sor.
A felperes ezzel összefüggésben alaptalanul hivatkozott a Pp. 336/A. § (2) bekezdésének megsértésére is, mert a tényállás bizonyított volt, a tényállás valóságának bizonyítása nem az alperest terhelte. A felperes a jogerős büntető ítéleten és szakértői véleményen alapuló határozat megállapításait semmilyen bizonyítékkal nem cáfolta, a bizonyítási teher nem fordult meg.
A felperes alaptalanul hivatkozott arra is, hogy a megismételt eljárásra előírt iránymutatásnak a hatóság nem tett eleget. Mivel szakértői vélemény által megállapított és jogerős ítélettel elbírált és megállapított tényállásról volt szó, a hatóságnak a járművek eredetének tisztázása hiányában is a gépjárművek hulladéknak minősítése és veszélyes hulladék minősége egyaránt tisztázott volt. Nem volt jelentősége ezért annak, hogy a hatóság belföldi jogsegély keretében nem tudott eleget tenni a megismételt eljárásra előírt iránymutatásoknak, de emiatt a tényállást sem lehetett felderítetlennek és tisztázatlannak tekinteni, ezért a Ket. 3. § (2) bekezdés b) pontjának megsértése sem volt megállapítható.
A felperes által kifogásolt eljárási jogok sérelme nem állapítható meg, a felperest a megismételt eljárás megindításáról 2008. szeptember 19-én kelt értesítésben tájékoztatták, majd ugyanazon a napon meghozott végzésben az eljárás felfüggesztéséről is értesítették. A 2009. június 22-én tartott helyszíni szemle jegyzőkönyvét a hatóság a 2010. április 23-án kiküldött nyilatkozattételi felhívásával együtt kézbesítette, annak tartalmát a felperes megismerhette. Az ismételt nyilatkozattételi felhívásra azonban a felperes már nyilatkozatot nem tett, a hatósággal nem működött együtt. A felperes alaptalanul kifogásolta a 2010. május 4-i észrevételében a 2009. június 22-én kelt jegyzőkönyvben foglaltakat, mert nem az volt a bírságolás alapja. A felperes kérte a Városi Bíróságtól beszerzett dokumentumok megküldését, azonban a büntetőeljárásban a felperes volt az eljárás alá vont személy, így annak a dokumentumait ismernie kellett, azokat ismételten a részére nem kellett kézbesíteni. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a Ket. 70. § (1) bekezdése alapján az eljárás befejezéséről a felperest nem értesítették. Az eljárás megindításával a felperes értesítést kapott, eljárási jogait gyakorolhatta, sem a Ket. 70. § (1) bekezdése, sem a Ket. 5. § (1) bekezdés megsértésre nem került.
A felperes alaptalanul kifogásolta az ítélet Ket. 72. § (1) bekezdés e) pontjába ütközését is azzal, hogy a bíróság nem észlelte a közigazgatási határozatok hiányosságát. Mind az első-, mind a másodfokú határozat a megállapított tényállást teljes körűen tartalmazta, az annak alapjául szolgáló bizonyítékok megjelölésével, értékelésével együtt, ezért jogsértés nem történt.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria, Kfv.VI.37.300/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Zala Megyei Bíróság 2011. január 25-én kelt 9.K.21.804/2010/7. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 9. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Zala Megyei Bíróság 9.K.21.804/2010/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30 000 (harmincezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36 000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 2008. április 22-én helyszíni ellenőrzést tartott a 021/30 helyrajzi számú ingatlanon. A helyszíni szemlén 42 db különböző márkájú, forgalomból kivont járművet találtak. A veszélyes hulladékot (motorolajat és akkumulátort) tartalmazó gépkocsik összsúlya kb. 40 tonna volt. A felperes hulladék-begyűjtési és előkezelési engedéllyel nem rendelkezett. A gépjárműveken kívül bontott alkatrészeket találtak még a ház körüli udvaron. A felperes akkor úgy nyilatkozott, hogy a gépkocsikat hobbi szinten gyűjti, bontással nem foglalkozik. Az engedély nélkül végzett hulladékgazdálkodási tevékenység miatt az elsőfokú hatóság eljárást indított, a 2008. augusztus 12-én kelt 5116-1/2/2008. számú határozatával a felperest hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte és megtiltotta a begyűjtési és előkezelési tevékenység végzését. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 14/5038-4/2008. számú határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette és új eljárás lefolytatását rendelte el, megadva határozatában a tényállás tisztázásához szükséges szempontokat.A megismételt eljárásban az elsőfokú hatóság a 2008. december 19-én kelt levelével értesítette a felperest az eljárás megindításáról. Ugyanezen a napon a hatóság végzésével a felperes ellen folyamatban levő büntetőeljárás jogerős befejezéséig az eljárását felfüggesztette.
Panaszbejelentés folytán az elsőfokú hatóság 2009. június 22-én helyszíni ellenőrzést tartott, ahol megállapítást nyert, hogy a felperes a tevékenységét továbbra is folytatja, az ellenőrzött területen 158 db részben komplett, részben szétbontott járművet találtak, továbbá bontott alkatrészeket. Az elsőfokú hatóság megkísérelte a telephelyen levő gépjárművek tulajdonosainak felkutatását, azonban kérelmének teljesítését a belföldi jogsegély keretében megkeresett Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala Közlekedési Igazgatási és Nyilvántartási Főosztály Közlekedési Nyilvántartó Osztálya megtagadta.
A Városi Bíróság a 2010. március 4-én kelt és jogerőssé vált ítéletével a felperest bűnösnek mondta ki hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntettében. A büntető ítélet az eljárás során kirendelt igazságügyi szakértői véleményen alapult. Az igazságügyi szakértő a 2008. október 16-án tartott szemle során a kerítéssel körülhatárolt területen mintegy 80-90 db személygépkocsit talált. Megállapította, hogy a védelem nélküli talajon a bontás és a tárolás következtében a kifolyt motorolaj és egyéb hulladék erősen elszennyezte a földet. A veszélyes hulladék (termékként tovább nem használható járművek) mennyiségét kb. 40-50 tonnára becsülte a szakvélemény. A talajszennyezés mértékét 15-30 m3-ben határozta meg. A telepen talált gépkocsik közül öt darab rendelkezett érvényes forgalmi engedéllyel, a többi gépkocsi és azok bontott alkatrészei hulladéknak minősültek.
Az elsőfokú hatóság 2010. március 19-én kapta meg a büntető ügyben hozott ítéletet, beszerezte a büntető ügy iratait és 2010. április 23-án nyilatkozattételre szólította fel a felperest, aki az erre megküldött válaszában sérelmezte, hogy a jogi képviselőjét az eljárási cselekményekről nem értesítették, az iratokat a részére nem kézbesítették. A felperes a felhívással együtt megkapta a 2009. június 22-én kelt jegyzőkönyvet is, amelyre nézve azt közölte, hogy az ott felsorolt gépkocsik jelentős része rendszámmal rendelkezik. Ez utóbbi nyilatkozat kapcsán az elsőfokú hatóság ismételten felhívta nyilatkozattételre a felperest, aki arra azonban nem válaszolt.
Ezt követően az elsőfokú hatóság a 2010. június 22-én kelt 476-1/8/2010. számú határozatával a felperest 6.682.500 forint hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére és az ingatlanon levő hulladék engedéllyel rendelkező hulladékkezelőnek való átadására kötelezte, továbbá a begyűjtési tevékenységet azonnali hatállyal megtiltotta. Határozata indokolása szerint a megismételt eljárásban a beszerzett bizonyítékokat értékelve a Városi Bíróság ítéletében és a büntetőeljárásban kirendelt igazságügyi szakértői véleményben megfogalmazottakat vette alapul a hulladékgazdálkodási bírság kiszabása során. Egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes olyan gépkocsikat is átvett, amelyek termékként tovább nem használható járművek voltak, veszélyes hulladéknak minősültek, mellyel engedély nélküli veszélyes hulladék begyűjtést valósított meg, amely tevékenység miatt a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 49. § (1) bekezdése alapján hulladékgazdálkodási bírságot kellett kiszabni. Arra tekintettel, hogy a hulladék tömege műszaki becsléssel került megállapításra és a szakértő vélemény alapján az engedély nélkül kezelt hulladék mennyisége kb. 40-50 tonna volt, ezért a hulladékgazdálkodási bírság mértékéről, valamint kiszabásának és megállapításának módjáról szóló 271/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) melléklet 3. pontjának c) táblázatából a vonatkozó tömegtartomány középértékét vette alapul a bírság kiszabásakor.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2010. augusztus 31-én kelt 14/4608-4/2010. számú határozatával az elsőfokú határozatot a bírság mértéke tekintetében megváltoztatta, azt 13 365 000 forintra felemelte, egyebekben a határozat rendelkezéseit helybenhagyta.
Az alperes határozatában a felperesi kifogás kapcsán kiemelte, az elsőfokú határozatból egyértelműen megállapítható, hogy a büntetőeljárásban eljárt igazságügyi szakértő által 2008. október 16-án tartott helyszíni szemle és szakértői vélemény adatain alapult az elsőfokú hatóság döntése, a határozat nem a 2009. június 22-i helyszíni szemlén tapasztaltakra tekintettel került meghozatalra. A veszélyes hulladék becsült mennyisége szakértői véleménnyel igazolt volt, a hulladékká vált járművek eredete nem vitásan nem volt megállapítható, eredeti tulajdonosnak a felperes nem volt tekinthető. A felperes a hulladék begyűjtésére engedéllyel nem rendelkezett. Az igazságügyi szakértői vélemény a közigazgatási eljárásban is felhasználható bizonyítékként. Az elsőfokú határozat megváltoztatására azért került sor, mert az alapbírság mértékét az elsőfokú hatóság tévesen csökkentette az R. 1. § (3) bekezdés d) pontja alapján, mert az R. 1. § (5) bekezdése szerint az alapbírság összege csak akkor lett volna csökkenthető, ha az elkövető a jogkövetkezményeket felszámolja, a jogellenes állapotot megszünteti. Ezekre a körülményekre azonban a perbeli esetben nem került sor.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak találta, ezért azt ítéletével elutasította. Hangsúlyozta a bíróság, hogy a döntéshez szükséges mértékben a hatóság a tényállást feltárta, a bizonyítékokat okszerűen és helytállóan mérlegelte, határozatát kellően megindokolta. A felperes állításával ellentétben nem került bizonyításra, hogy csak hobbi szinten gyűjtötte a gépkocsikat és bontással nem foglalkozott. A hatóság a megismételt eljárásban belföldi jogsegély keretében nem tudta tisztázni a gépjárművek eredetét, azonban ennek eredménytelensége nem róható a hatóság terhére, mert a felperest nyilvántartási kötelezettség terhelte, amelynek nem tett eleget, így e körben a felperest terheli mulasztás. A büntetőeljárásban hozott ítélet jogerőre emelkedett, az abban megállapított tényállást a hatóság megalapozottan fogadta el a határozata alapjául szolgáló tényállásként. A büntetőeljárásban beszerzett és elfogadott szakértői megállapításokat a hatóság bizonyítékként figyelembe vehette. A szakértői ténymegállapításokat a felperes nem tudta cáfolni, ezért a szakértői vélemény alapján megállapított hulladék mennyisége és annak veszélyes hulladék minősége egyértelműen megállapítható volt. A forgalomból kivont gépjárművek, amelyekből nem távolították el a veszélyes hulladéknak számító összetevőket és részeket, veszélyes hulladéknak minősültek. A bírság összegszerűsége is a szakértői véleményben megállapított hulladék mennyiségre vonatkozóan került megállapításra azzal, hogy az alapbírság összege nem volt csökkenthető az R. 1. § (5) bekezdése értelmében. Mivel a hulladék mennyisége pontosan nem volt meghatározható, ezért műszaki becslést alkalmaztak, a tonnában kifejezett nagyságrendi tömegtartomány középértékével számolt a hatóság és jogszerűen szabta ki a hulladékgazdálkodási bírságot.
Az elsőfokú bíróság a felperesnek az eljárási jogsértésekkel kapcsolatos kifogásait sem találta megalapozottnak, mert a felperes a jogi képviselőjének az előzményi eljárásban kifejezetten csak a fellebbezésre adott meghatalmazást, így a megismételt eljárásra a meghatalmazás nem terjedt ki. Jogsérelem nem érte a felperest azzal, hogy a felperest hívták fel nyilatkozattételre. Az ismételt nyilatkozattételre felhívás már a felperesnek és a jogi képviselőjének is kézbesítésre került, azonban a felperes nyilatkozatot nem tett, nem működött együtt a hatósággal.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a keresetét nem bírálta el teljes egészében és az indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Keresetében ugyanis sérelmezte, hogy a hatóság a határozatát mérlegelés keretében hozta, amely nem felelt meg a Pp. 339/B. §-ában foglaltaknak. A tényállást a hatóság nem tárta fel kellően. A tényállás valóságának bizonyítása a hatóságot terhelte a Pp. 336/A. § (2) bekezdése alapján. Nem volt tisztázott, hogy a hatóság melyik helyszíni szemlén tapasztaltak alapján hozta meg a marasztaló határozatát. A tényállás felderítetlen maradt, mert a megismételt eljárásra adott iránymutatásnak a hatóság nem tett eleget, nem vizsgálta, hogy mely járműveket vonták ki a forgalomból, emiatt nem volt tisztázott a hulladék minősége sem, ez azonban a terhére nem eshet. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésében írt kötelezettségét a hatóság nem teljesítette, a megalapozatlan, tisztázatlan tényálláson alapuló határozat nem jogszerű és sérti a Ket. 3. § (2) bekezdés b) pontjában írt tényállás felderítési kötelezettséget is. Sérelmezte továbbá, hogy az iratbetekintési jogáról nem értesítették, ahogy az eljárás befejezéséről, a bizonyíték megismerési jogáról és nyilatkozattételi, bizonyítási indítvány előterjesztési jogáról sem a Ket. 5. § (1) bekezdésébe és 70. § (1) bekezdésébe ütközően. Az ítélet sérti továbbá a Ket. 72. § (1) bekezdését, különösen annak e) pontját, mert a határozatok a tényállás megállapítását nélkülözik, az elfogadott bizonyítékok felsorolását és értékelését nem tartalmazzák, ezeket a hiányosságokat az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül. Elsődlegesen a Kúria a tényállás tisztázatlanságával kapcsolatos eljárási kifogást vizsgálta. Az elsőfokú határozat 4. oldal 3. bekezdése, továbbá a másodfokú határozat 6. oldalának 4. bekezdése, 7. oldal 3. és 4. bekezdése, továbbá a 8. oldal 2. pontja, 7. pontja és 9. oldal 1. mondata alapján egyértelműen megállapítható, hogy a hatóság melyik helyszíni szemle megállapításaira alapította a határozatát, így alaptalan a felperesnek az a kifogása, hogy nem állapítható meg, melyik helyszíni szemlén rögzített adatok alapján került sor a marasztalására.
Az elsőfokú ítélet 4. oldal 4. bekezdése is egyértelműen rögzítette a marasztalás alapjául szolgáló ténymegállapításokat, a marasztalásra a büntetőeljárásban beszerzett igazságügyi szakértői vélemény alapján került sor. A szakértő 2008. október 16-án tartott helyszíni szemléje és szakértői megállapításaira alapozta a hatóság határozatát és fogadta el a szakértői véleményben foglalt hulladék mennyiségre és minősítésére vonatkozó szakértői megállapításokat. A jogerős büntető ítéletben foglalt tényállást és az annak alapjául szolgáló szakértői véleményt a hatóság jogszerűen fogadta el bizonyítékként és állapította meg tényállásként a feltárt tényeket a határozatában. Mindezek alapján a tényállás tisztázott volt, a Ket. 50. § (1) bekezdésének megsértésére nem került sor.
A felperes ezzel összefüggésben alaptalanul hivatkozott a Pp. 336/A. § (2) bekezdésének megsértésére is, mert a tényállás bizonyított volt, a tényállás valóságának bizonyítása nem az alperest terhelte. A felperes a jogerős büntető ítéleten és szakértői véleményen alapuló határozat megállapításait semmilyen bizonyítékkal nem cáfolta, a bizonyítási teher nem fordult meg.
A felperes alaptalanul hivatkozott arra is, hogy a megismételt eljárásra előírt iránymutatásnak a hatóság nem tett eleget. Mivel szakértői vélemény által megállapított és jogerős ítélettel elbírált és megállapított tényállásról volt szó, a hatóságnak a járművek eredetének tisztázása hiányában is a gépjárművek hulladéknak minősítése és veszélyes hulladék minősége egyaránt tisztázott volt. Nem volt jelentősége ezért annak, hogy a hatóság belföldi jogsegély keretében nem tudott eleget tenni a megismételt eljárásra előírt iránymutatásoknak, de emiatt a tényállást sem lehetett felderítetlennek és tisztázatlannak tekinteni, ezért a Ket. 3. § (2) bekezdés b) pontjának megsértése sem volt megállapítható.
A felperes által kifogásolt eljárási jogok sérelme nem állapítható meg, a felperest a megismételt eljárás megindításáról 2008. szeptember 19-én kelt értesítésben tájékoztatták, majd ugyanazon a napon meghozott végzésben az eljárás felfüggesztéséről is értesítették. A 2009. június 22-én tartott helyszíni szemle jegyzőkönyvét a hatóság a 2010. április 23-án kiküldött nyilatkozattételi felhívásával együtt kézbesítette, annak tartalmát a felperes megismerhette. Az ismételt nyilatkozattételi felhívásra azonban a felperes már nyilatkozatot nem tett, a hatósággal nem működött együtt. A felperes alaptalanul kifogásolta a 2010. május 4-i észrevételében a 2009. június 22-én kelt jegyzőkönyvben foglaltakat, mert nem az volt a bírságolás alapja. A felperes kérte a Városi Bíróságtól beszerzett dokumentumok megküldését, azonban a büntetőeljárásban a felperes volt az eljárás alá vont személy, így annak a dokumentumait ismernie kellett, azokat ismételten a részére nem kellett kézbesíteni. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a Ket. 70. § (1) bekezdése alapján az eljárás befejezéséről a felperest nem értesítették. Az eljárás megindításával a felperes értesítést kapott, eljárási jogait gyakorolhatta, sem a Ket. 70. § (1) bekezdése, sem a Ket. 5. § (1) bekezdés megsértésre nem került.
A felperes alaptalanul kifogásolta az ítélet Ket. 72. § (1) bekezdés e) pontjába ütközését is azzal, hogy a bíróság nem észlelte a közigazgatási határozatok hiányosságát. Mind az első-, mind a másodfokú határozat a megállapított tényállást teljes körűen tartalmazta, az annak alapjául szolgáló bizonyítékok megjelölésével, értékelésével együtt, ezért jogsértés nem történt.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A sikertelen felülvizsgálati kérelemmel élő felperes a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült perköltsége megfizetésére, valamint a tárgyi illetékfeljegyzési jog okán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján.
Budapest, 2010. március 20.
Dr. Kárpáti Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Márton Gizella sk. előadó bíró, Dr. Kozma György sk. bíró
(Kúria, Kfv. VI. 37.300/2011.)