adozona.hu
BH+ 2013.2.73
BH+ 2013.2.73
A felszámoló felmentését csak a felszámolási eljárás során végzett jogszabálysértő tevékenysége vagy mulasztása alapozhatja meg, a megelőző végelszámolás során tanúsított végelszámolói tevékenysége nem értékelhető [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27/A. § (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
Az adós a 2008. december 1-jén megtartott közgyűlésén elhatározta végelszámolását, végelszámolónak a T. Kft.-t választotta meg. A taggyűlésen jelen volt K. M., a T. Kft. ügyvezetője.
A végelszámolás alatt 2009. június 29-én a közgyűlés határozatot hozott a felszámolás kezdeményezéséről. A társaság jogi képviselője 2009. július 28-án terjesztette elő a felszámolási kérelmet...
BH+ 2013.2.73 A felszámoló felmentését csak a felszámolási eljárás során végzett jogszabálysértő tevékenysége vagy mulasztása alapozhatja meg, a megelőző végelszámolás során tanúsított végelszámolói tevékenysége nem értékelhető [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 27/A. § (7) bek.].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:Az adós a 2008. december 1-jén megtartott közgyűlésén elhatározta végelszámolását, végelszámolónak a T. Kft.-t választotta meg. A taggyűlésen jelen volt K. M., a T. Kft. ügyvezetője.
A végelszámolás alatt 2009. június 29-én a közgyűlés határozatot hozott a felszámolás kezdeményezéséről. A társaság jogi képviselője 2009. július 28-án terjesztette elő a felszámolási kérelmet, mely alapján a bíróság végzésével a felszámolást elrendelte, felszámolóként a korábban eljárt végelszámolót nevezte ki. A felszámolást elrendelő végzés 2009. október 22-én került közzétételre.
A felszámoló a hitelező bejelentett igényét vitatta és az iratokat elbírálás érdekében a bírósághoz beterjesztette. Előadta, hogy a hitelezői igény alapját adó szerződést és egyoldalú kötelezettségvállalást érvénytelennek tartja, ennek megállapítása iránt pert indított. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság a vitatott igény elbírálását a bíróság előtt folyó per jogerős befejezéséig felfüggesztette.
A hitelező 2010. július 2-án nyújtotta be a felszámoló felmentésére és új felszámoló kijelölésére irányuló kérelmét. Kérelmének indoka az volt, hogy K. M., a felszámoló társaság ügyvezetője a végelszámolást elrendelő közgyűlésén jelen volt és az adós társaság vagyoni helyzetéről teljeskörű információt kapott. Ezért már a végelszámolás megindulásakor tudta, hogy az adós fizetésképtelen.
Sérelmezte, hogy a végelszámolás során a végelszámoló nem tájékoztatta a hitelezői igényéről, azt nem vitatta, tehát a Ctv. 106. § (2) bekezdésében írt kötelezettségét nem teljesítette. Előadása szerint K. M. javasolta a 2009. június 29-i közgyűlésen, hogy kezdeményezze a közgyűlés a felszámolást. Ez a magatartása súlyosan jogszabálysértő, mert ha az adós fizetésképtelenségéről tudott, akkor már a végelszámolói tisztség elfogadása után intézkednie kellett volna, és a Ctv. 108. § (1) bekezdésében írt kötelezettsége alapján kezdeményeznie kellett volna a felszámolási eljárást.
A végelszámoló a számviteli fegyelmet is megsértette, mert a mérlegben valótlan adatokat rögzített. A végelszámolási nyitómérleg és a végelszámolás végén készített mérlegek - anélkül, hogy valódi változások történtek volna - eltérő adatokat tartalmaztak a vagyon mértéke és a kötelezettségek összege tekintetében. Álláspontja szerint a mérlegekkel más-más látszatot kívántak fenntartani.
Sérelmezte továbbá, hogy a végelszámoló a hitelezői igényének kielégíthetősége végett nem képzett tartalékot.
Mindezek az intézkedések arra utalnak, hogy a felszámoló célja az adós tulajdonosainak jutó vagyonhányad növelése és nem a hitelezői igények kielégítése. Ezt támasztja alá az is, hogy a végelszámoló a végrehajtási eljárásban ugyan végrehajtási kifogással próbálta megakadályozni a hitelező igényérvényesítését, ennek az elutasítása után azonban nem indította meg a pert azonnal a végrehajtás alapjául szolgáló szerződés, jognyilatkozat érvénytelenségének megállapítása iránt, ezt csak a részvényesek utasítására tette meg a felszámolási eljárás alatt.
A korábbi végelszámoló felszámolóvá kijelölése nem volt jogszerű, a Ctv. 108. § (3) bekezdése nem volt alkalmazható, mert a felszámoló végelszámolóként már az adóssal a rendes gazdálkodás körébe nem tartozó üzleti kapcsolatban állt, hiszen a közgyűlés megbízása alapján végezte a végelszámolást. A fenti törvényhelyet csak a végelszámoló által kezdeményezett felszámolási eljárásban lehetett volna alkalmazni.
A részvényesekkel való együttműködés miatt nem várható el a kijelölt felszámolótól, hogy a hitelezők érdekeit juttassa érvényre és az adós vagyonát megfelelő módon kezelje.
A felszámoló a kérelem elutasítását kérte. Rámutatott, hogy a hitelező által állított, a végelszámolás során történt sérelmek nem adhatnak alapot arra, hogy a felszámolót felmentse a bíróság tisztségéből. A hitelező igényének vitatott volta miatti nyilvántartásba-vétel mellőzése folytán előterjesztett kifogáson kívül a hitelezőnek más kifogása a felszámolóval szemben nem volt. A bíróság sem állapított meg jogszabálysértést vele szemben.
A felszámoló hangsúlyozta, hogy a Ctv. 108. § (3) bekezdése alapján jogszerűen került kirendelésre. Vitatta, hogy a részvényesek utasítására indította volna meg a pert a hitelezőkkel szemben. Előadása szerint saját meggyőződése alapján kezdeményezte a pert, amikor részletesen megismerte a per megindításához szükséges adatokat. A hitelező igényének a sorsa azon múlik, hogy a folyamatban levő eljárásban milyen ítélet születik és nem azon, hogy azt a mérlegében feltüntette-e az adós.
Az elsőfokú bíróság a felszámoló felmentése iránti kérelmet elutasította. Álláspontja szerint a hitelező által előadott magatartás nem alapozza meg a felszámoló felmentését. A felszámolónak a végelszámolási eljárásban végelszámolóként tanúsított magatartására, mulasztására, a mérlegadatok helytelenségére vagy jogszerűtlenségére a felszámoló felmentése nem alapozható, csak a felszámolás időszaka vizsgálható.
Mindezek alapján érdemben a kifogásolt végelszámolói intézkedéseket nem vizsgálta. Úgy ítélte meg, hogy a Ctv. 108. § (3) bekezdése rendelkezését megfelelően és jogszerűen alkalmazta a bíróság a felszámoló kirendelésekor, mert annak alkalmazása nem függött attól, hogy a felszámolási eljárást a végelszámoló vagy az adós kezdeményezte-e.
A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta és kötelezte a hitelezőt a másodfokú eljárási költség megfizetésére. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyes jogszabályi rendelkezéseket alkalmazott és levont jogkövetkeztetése is helyes.
Kiemelte, hogy a felszámoló felmentésére csak akkor kerülhet sor, ha a felszámoló a rá vonatkozó jogszabályokat súlyosan és ismétlődően megsértette, illetve vele szemben kizárási ok merült fel. A felszámoló e tisztségben tanúsított magatartását kell vizsgálni, és nem korábbi tevékenységét. Egy hitelezői igény vitatása vagy a szerződés peresítése nem jogsértő magatartás a felszámoló részéről.
Rámutatott, hogy egy hitelezői igény vitatása lehet, hogy végső soron a tulajdonosoknak jutó maradványértéket is érintheti, de közvetlenül a többi hitelező érdekét szolgálja, mert az alapos igénnyel rendelkezők részére védi a felosztható felszámolási vagyont.
A hitelezőnek a Ctv. 108. §-a értelmezésére alapított előadása a felszámoló kijelölésére vonatkozóan az eljárás szabálytalansága miatti kifogásnak minősíthető (Pp. 114. §). Az elsőfokú bíróság végzésében kifejtette, hogy a kifogás miért nem indokolt. E döntés ellen a Pp. 233. § (3) bekezdése szerint külön fellebbezésnek nincs helye. A bíróság intézkedését a másodfokú bíróság csak az eljárást befejező határozat elleni fellebbezés során vizsgálhatja.
A hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve a jogerős végzés - elsőfokú végzésre is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és a hitelező kérelmének megfelelő új határozat hozatalát, illetve másodsorban az eljárt bíróság új eljárásra utasítását. Állította a Cstv. 1. § (3) bekezdésének és a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésének a megsértését.
Előadta, hogy a végelszámolás és a felszámolás kezdeményezéséről szóló közgyűlési határozatok meghozatalakor lényegében változatlan volt az adós vagyoni helyzete.
Álláspontja szerint nincs jelentősége annak, hogy a felszámoló milyen időpontban és milyen tisztségben sértette meg a jogszabályokat, mert az adóssal fennálló jogviszonya a végelszámolói tisztség elvállalásától kezdődően folyamatos volt.
Kifejtette, a felszámoló jogsértése abban áll, hogy a részvényesek érdekeit a hitelezők érdekeivel szemben előnyben részesíti. Az egymással szoros összefüggésben levő cselekményeket és nyilatkozatokat egységesen kell vizsgálni. Ebből az a következtetés vonható le, hogy "irányított felszámolás" történt jelen ügyben, azaz a végelszámolás elhatározása arra szolgált, hogy a részvényesek bizalmát élvező végelszámolót nevezzék ki később felszámolónak. Álláspontja szerint a felszámolási eljárás megindításának időpontjában hatályos rendelkezések sem engedték meg azt, hogy a végelszámoló kijelölésével és a Ctv. 108. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával a gazdasági társaságok tagjai a Cstv. által elérni kívánt jogpolitikai célt - a hitelezői érdekek védelmét - meghiúsítsák. Ennek tükrében kellett volna értékelni a bíróságoknak a közgyűlésen tett nyilatkozatokat (a cél az, hogy a tulajdonosok ne legyenek kisemmizve), az adós székhelyének áthelyezését a felszámoló illetékességi területére, a perben tett tanúvallomásokat arról, hogy a felszámolót a közgyűlés utasította a per megindítására, a végelszámolási nyitó és záró mérleg eltéréseit, a hitelező ellen indított per késedelmét. Mindezekből az a következtetés vonható le álláspontja szerint, hogy a felszámoló a részvényesek irányába részrehajló magatartást tanúsít.
A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Előadta, hogy a végelszámoló felmérte a társaság pénzügyi helyzetét, s megállapítva, hogy a cég vagyona nem elegendő a hitelezői igények kifizetésére, kezdeményezte a felszámolást a Ctv. 108. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget téve. Hivatkozott a Ctv. 108. § (3) bekezdésére, mely kifejezetten engedte, hogy a végelszámolóként eljárt felszámoló szervezetet felszámolóként kijelöljék.
A hitelező a végelszámolás során kifogást nem terjesztett elő, a felszámoló egyetlen hatályban levő jogszabályhelyet sem sértett meg, ilyet a felülvizsgálatot kérő nem is nevezett meg.
A Kúria a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
A hitelező felülvizsgálati kérelme - tartalmában - arra irányul, hogy a jogerős végzésben a bíróság tévesen mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat [Pp. 206. § (1) bekezdése], mert azokat nem találta olyan súlyúnak, amely megalapozta volna a felszámoló felmentését.
A Kúria megvizsgálta a hitelező által ismételten felsorolt bizonyítékokat és megállapította, hogy a "részvényesek érdekeinek előnyben részesítése" a felszámolási eljárásban a hitelező által előadottakból nem állapítható meg. A közgyűlésen a felszámolás előtt tett nyilatkozat, a tanúvallomás arról, hogy utasították a per megindítására a felszámolót - amit a felszámoló megtagadhatott volna, hiszen a felszámolás során már nem a társaság megbízása alapján járt el -, valamint a székhelyáthelyezés, és a hitelezővel szembeni perindítás, nem alapozzák meg azt az állítást, hogy a felszámoló a hitelezők érdekeivel ellentétesen cselekedne. Nem vitásan a kifogást előterjesztő hitelező érdekeivel ellentétes az adós nevében történt fellépése, mert kétségbe vonta a hitelezői követelés fennállását, de a felszámolónak ez a kötelessége, csak a megalapozott követeléseket fogadhatja el, pontosan a hitelezők érdekében.
A fentiek alapján tehát nem jogszabálysértő a jogerős végzés, mert okszerűen mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat és ebből a logika szabályaival nem ellentétesen hozta meg határozatát.
Megjegyzi a Kúria, hogy a hitelezőnek az az okfejtése, miszerint a Ctv. 108. § (3) bekezdése szerint csak azokban az eljárásokban lehetett ilyen módon kijelölni a felszámolót, ahol a végelszámoló maga kezdeményezte az eljárást, azért nem helytálló, mert a végelszámolás megindítása után az adós nevében csak és kizárólag a végelszámoló járhat el, tehet jognyilatkozatot [Ctv. 108. § (1) bekezdés]. Az eljárás kezdeményezése tehát - függetlenül attól, hogy az adós közgyűlése hozott erre vonatkozóan határozatot - a végelszámoló által történt kezdeményezésnek minősül, mert a végelszámolás megindulása után a társaság legfőbb szervének csak arra van joga, hogy a végelszámolást megszüntesse és az adós tevékenységének folytatásáról döntsön, de ennek hiányában a fizetésképtelen helyzet fennállása miatt a felszámolást a végelszámolónak kell kezdeményeznie.
A fentiek alapján a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. X. 30.301/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Nógrád Megyei Bíróságon Fpk.257/2009/19 számon hozott végzés elleni fellebbezés folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.45.075/2010/4. számú jogerős végzése ellen a hitelező által 30. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 11.Fpkf.45.075/2010/4. számú jogerős végzését hatályában fenntartja.Ez ellen a végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:Az adós a 2008. december 1-jén megtartott közgyűlésén elhatározta végelszámolását, végelszámolónak a TAXCO Vagyonkezelő és Gazdasági Szakértő Kft-t választotta meg. A taggyűlésen jelen volt K. M., a T. Kft. ügyvezetője.
A végelszámolás alatt 2009. június 29-én a közgyűlés határozatot hozott a felszámolás kezdeményezéséről. A társaság jogi képviselője 2009. július 28-án terjesztette elő a felszámolási kérelmet, mely alapján a bíróság az Fpk.257/2009/3. számú végzésével a felszámolást elrendelte, felszámolóként a korábban eljárt végelszámolót nevezte ki. A felszámolást elrendelő végzés 2009. október 22-én került közzétételre.
A felszámoló a hitelező bejelentett igényét vitatta és az iratokat elbírálás érdekében a bírósághoz beterjesztette. Előadta, hogy a hitelezői igény alapját képező szerződést és egyoldalú kötelezettségvállalást érvénytelennek tartja, ennek megállapítása iránt pert indított. A felszámolási eljárást lefolytató bíróság a vitatott igény elbírálását a Fővárosi Bíróság előtt 26.G.40.047/2010. számon folyó per jogerős befejezéséig felfüggesztette.
A hitelező 2010. július 2-án nyújtotta be a felszámoló felmentésére és új felszámoló kijelölésére irányuló kérelmét. Kérelmének indoka az volt, hogy K.M., a felszámoló társaság ügyvezetője a végelszámolást elrendelő közgyűlésén jelen volt és az adós társaság vagyoni helyzetéről teljeskörű információt kapott. Ezért már a végelszámolás megindulásakor tudta, hogy az adós fizetésképtelen.
Sérelmezte, hogy a végelszámolás során a végelszámoló nem tájékoztatta a hitelezői igényéről, azt nem vitatta, tehát a Ctv. 106. § (2) bekezdésében írt kötelezettségét nem teljesítette. Előadása szerint K.M. javasolta a 2009. június 29-i közgyűlésen, hogy kezdeményezze a közgyűlés a felszámolást. Ez a magatartása súlyosan jogszabálysértő, mert ha az adós fizetésképtelenségéről tudott, akkor már a végelszámolói tisztség elfogadása után intézkednie kellett volna, és a Ctv. 108. § (1) bekezdésében írt kötelezettsége alapján kezdeményeznie kellett volna a felszámolási eljárást.
A végelszámoló a számviteli fegyelmet is megsértette, mert a mérlegben valótlan adatokat rögzített. A végelszámolási nyitómérleg és a végelszámolás végén készített mérlegek - anélkül, hogy valódi változások történtek volna - eltérő adatokat tartalmaztak a vagyon mértéke és a kötelezettségek összege tekintetében. Álláspontja szerint a mérlegekkel más-más látszatot kívántak fenntartani.
Sérelmezte továbbá, hogy a végelszámoló a hitelezői igényének kielégíthetősége végett nem képzett tartalékot.
Mindezek az intézkedések arra utalnak, hogy a felszámoló célja az adós tulajdonosainak jutó vagyonhányad növelése és nem a hitelezői igények kielégítése. Ezt támasztja alá az is, hogy a végelszámoló a végrehajtási eljárásban ugyan végrehajtási kifogással próbálta megakadályozni a hitelező igényérvényesítését, ennek az elutasítása után azonban nem indította meg a pert azonnal a végrehajtás alapjául szolgáló szerződés, jognyilatkozat érvénytelenségének megállapítása iránt, ezt csak a részvényesek utasítására tette meg a felszámolási eljárás alatt.
A korábbi végelszámoló felszámolóvá kijelölése nem volt jogszerű, a Ctv. 108. § (3) bekezdése nem volt alkalmazható, mert a felszámoló végelszámolóként már az adóssal a rendes gazdálkodás körébe nem tartozó üzleti kapcsolatban állt, hiszen a közgyűlés megbízása alapján végezte a végelszámolást. A fenti törvényhelyet csak a végelszámoló által kezdeményezett felszámolási eljárásban lehetett volna alkalmazni. A részvényesekkel való együttműködés miatt nem várható el a kijelölt felszámolótól, hogy a hitelezők érdekeit juttassa érvényre és az adós vagyonát megfelelő módon kezelje.
A felszámoló a kérelem elutasítását kérte. Rámutatott, hogy a hitelező által állított, a végelszámolás során történt sérelmek nem adhatnak alapot arra, hogy a felszámolót felmentse a bíróság tisztségéből. A hitelező igényének vitatott volta miatti nyilvántartásba-vétel mellőzése folytán előterjesztett kifogáson kívül a hitelezőnek más kifogása a felszámolóval szemben nem volt. A bíróság sem állapított meg jogszabálysértést vele szemben.
A felszámoló hangsúlyozta, hogy a Ctv. 108. § (3) bekezdése alapján jogszerűen került kirendelésre. Vitatta, hogy a részvényesek utasítására indította volna meg a pert a hitelezőkkel szemben. Előadása szerint saját meggyőződése alapján kezdeményezte a pert, amikor részletesen megismerte a per megindításához szükséges adatokat. A hitelező igényének a sorsa azon múlik, hogy a folyamatban levő eljárásban milyen ítélet születik és nem azon, hogy azt a mérlegében feltüntette-e az adós.
Az elsőfokú bíróság a felszámoló felmentése iránti kérelmet elutasította. Álláspontja szerint a hitelező által előadott magatartás nem alapozza meg a felszámoló felmentését. A felszámolónak a végelszámolási eljárásban végelszámolóként tanúsított magatartására, mulasztására, a mérlegadatok helytelenségére vagy jogszerűtlenségére a felszámoló felmentése nem alapozható, csak a felszámolás időszaka vizsgálható.
Mindezek alapján érdemben a kifogásolt végelszámolói intézkedéseket nem vizsgálta. Úgy ítélte meg, hogy a Ctv. 108. § (3) bekezdése rendelkezését megfelelően és jogszerűen alkalmazta a bíróság a felszámoló kirendelésekor, mert annak alkalmazása nem függött attól, hogy a felszámolási eljárást a végelszámoló vagy az adós kezdeményezte-e.
A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta és kötelezte a hitelezőt a másodfokú eljárási költség megfizetésére. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyes jogszabályi rendelkezéseket alkalmazott és levont jogkövetkeztetése is helyes.
Kiemelte, hogy a felszámoló felmentésére csak akkor kerülhet sor, ha a felszámoló a rá vonatkozó jogszabályokat súlyosan és ismétlődően megsértette, illetve vele szemben kizárási ok merült fel. A felszámoló e tisztségben tanúsított magatartását kell vizsgálni, és nem korábbi tevékenységét. Egy hitelezői igény vitatása vagy a szerződés peresítése nem jogsértő magatartás a felszámoló részéről.
Rámutatott, hogy egy hitelezői igény vitatása lehet, hogy végső soron a tulajdonosoknak jutó maradványértéket is érintheti, de közvetlenül a többi hitelező érdekét szolgálja, mert az alapos igénnyel rendelkezők részére védi a felosztható felszámolási vagyont.
A hitelezőnek a Ctv.108. §-a értelmezésére alapított előadása a felszámoló kijelölésére vonatkozóan az eljárás szabálytalansága miatti kifogásnak minősíthető [Pp. 114. §]. Az elsőfokú bíróság végzésében kifejtette, hogy a kifogás miért nem indokolt. E döntés ellen a Pp. 233. §. (3) bekezdése szerint külön fellebbezésnek nincs helye. A bíróság intézkedését a másodfokú bíróság csak az eljárást befejező határozat elleni fellebbezés során vizsgálhatja.
A hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve a jogerős végzés - elsőfokú végzésre is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és a hitelező kérelmének megfelelő új határozat hozatalát, illetve másodsorban az eljárt bíróság új eljárásra utasítását. Állította a Cstv. 1. § (3) bekezdésének és a Cstv. 27/A. § (7) bekezdésének a megsértését.
Előadta, hogy a végelszámolás és a felszámolás kezdeményezéséről szóló közgyűlési határozatok meghozatalakor lényegében változatlan volt az adós vagyoni helyzete.
Álláspontja szerint nincs jelentősége annak, hogy a felszámoló milyen időpontban és milyen tisztségben sértette meg a jogszabályokat, mert az adóssal fennálló jogviszonya a végelszámolói tisztség elvállalásától kezdődően folyamatos volt.
Kifejtette, a felszámoló jogsértése abban áll, hogy a részvényesek érdekeit a hitelezők érdekeivel szemben előnyben részesíti. Az egymással szoros összefüggésben levő cselekményeket és nyilatkozatokat egységesen kell vizsgálni. Ebből az a következtetés vonható le, hogy "irányított felszámolás" történt jelen ügyben, azaz a végelszámolás elhatározása arra szolgált, hogy a részvényesek bizalmát élvező végelszámolót nevezzék ki később felszámolónak. Álláspontja szerint a felszámolási eljárás megindításának időpontjában hatályos rendelkezések sem engedték meg azt, hogy a végelszámoló kijelölésével és a Ctv. 108. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával a gazdasági társaságok tagjai a Cstv. által elérni kívánt jogpolitikai célt - a hitelezői érdekek védelmét - meghiúsítsák. Ennek tükrében kellett volna értékelni a bíróságoknak a közgyűlésen tett nyilatkozatokat (a cél az, hogy a tulajdonosok ne legyenek kisemmizve), az adós székhelyének áthelyezését a felszámoló illetékességi területére, a perben tett tanúvallomásokat arról, hogy a felszámolót a közgyűlés utasította a per megindítására, a végelszámolási nyitó és záró mérleg eltéréseit, a hitelező ellen indított per késedelmét. Mindezekből az a következtetés vonható le álláspontja szerint, hogy a felszámoló a részvényesek irányába részrehajló magatartást tanúsít.
A felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Előadta, hogy a végelszámoló felmérte a társaság pénzügyi helyzetét, s megállapítva, hogy a cég vagyona nem elegendő a hitelezői igények kifizetésére, kezdeményezte a felszámolást a Ctv. 108. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget téve. Hivatkozott a Ctv. 108. § (3) bekezdésére, mely kifejezetten engedte, hogy a végelszámolóként eljárt felszámoló szervezetet felszámolóként kijelöljék.
A hitelező a végelszámolás során kifogást nem terjesztett elő, a felszámoló egyetlen hatályban levő jogszabályhelyet sem sértett meg, ilyet a felülvizsgálatot kérő nem is nevezett meg.
A Kúria a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.
A hitelező felülvizsgálati kérelme - tartalmában - arra irányul, hogy a jogerős végzésben a bíróság tévesen mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat [Pp. 206. § (1) bekezdése], mert azokat nem találta olyan súlyúnak, amely megalapozta volna a felszámoló felmentését.
A Kúria megvizsgálta a hitelező által ismételten felsorolt bizonyítékokat és megállapította, hogy a "részvényesek érdekeinek előnyben részesítése" a felszámolási eljárásban a hitelező által előadottakból nem állapítható meg. A közgyűlésen a felszámolás előtt tett nyilatkozat, a tanúvallomás arról, hogy utasították a per megindítására a felszámolót - amit a felszámoló megtagadhatott volna, hiszen a felszámolás során már nem a társaság megbízása alapján járt el -, valamint a székhelyáthelyezés, és a hitelezővel szembeni perindítás, nem alapozzák meg azt az állítást, hogy a felszámoló a hitelezők érdekeivel ellentétesen cselekedne. Nem vitásan a kifogást előterjesztő hitelező érdekeivel ellentétes az adós nevében történt fellépése, mert kétségbe vonta a hitelezői követelés fennállását, de a felszámolónak ez a kötelessége, csak a megalapozott követeléseket fogadhatja el, pontosan a hitelezők érdekében.
A fentiek alapján tehát nem jogszabálysértő a jogerős végzés, mert okszerűen mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat és ebből a logika szabályaival nem ellentétesen hozta meg határozatát.
Megjegyzi a Kúria, hogy a hitelezőnek az az okfejtése, miszerint a Ctv. 108. § (3) bekezdése szerint csak azokban az eljárásokban lehetett ilyen módon kijelölni a felszámolót, ahol a végelszámoló maga kezdeményezte az eljárást, azért nem helytálló, mert a végelszámolás megindítása után az adós nevében csak és kizárólag a végelszámoló járhat el, tehet jognyilatkozatot [Ctv. 108. § (1) bekezdés]. Az eljárás kezdeményezése tehát - függetlenül attól, hogy az adós közgyűlése hozott erre vonatkozóan határozatot - a végelszámoló által történt kezdeményezésnek minősül, mert a végelszámolás megindulása után a társaság legfőbb szervének csak arra van joga, hogy a végelszámolást megszüntesse és az adós tevékenységének folytatásáról döntsön, de ennek hiányában a fizetésképtelen helyzet fennállása miatt a felszámolást a végelszámolónak kell kezdeményeznie.
A fentiek alapján a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A jogi képviselő nélkül eljáró, a felszámolóbiztos által képviselt adásnak a felülvizsgálati eljárásban számottevő költsége nem merült fel, ezért e tárgyban a Kúria a határozathozatalt mellőzte. Az alaptalan felülvizsgálati kérelmet benyújtó hitelező a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét maga tartozik viselni a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján.
Budapest, 2012. június 8.
Dr. Török Judit sk. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea sk. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró
(Kúria Gfv. X. 30.301/2011.)