adozona.hu
BH+ 2013.2.72
BH+ 2013.2.72
Ha az adós a szerződés nem létezésére, érvénytelenségére, megszűnésére hivatkozva vitatja a hitelező felszámolási kérelmének alapjául szolgáló szerződést, ezt a vitatást abban az időtartamban teheti meg, amikor ezt a Cstv. lehetővé teszi [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 26. § (3) bek., 27. § (1) bek. a) pontja, (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
A hitelező, a T. Kft. és az adós 2006. február 13-án szindikátusi szerződést kötöttek, melyben megállapodtak, hogy közös projektjük megvalósítása érdekében megalapítják a P. Kft.-t. A hitelező a szerződés 7.2.1. pontja alapján 2006. április 6-án 750 000 euró tagi kölcsönt nyújtott a P. Kft. részére. Az adós a kölcsön visszafizetéséért készfizető kezességet vállalt a szerződ...
BH+ 2013.2.72 Ha az adós a szerződés nem létezésére, érvénytelenségére, megszűnésére hivatkozva vitatja a hitelező felszámolási kérelmének alapjául szolgáló szerződést, ezt a vitatást abban az időtartamban teheti meg, amikor ezt a Cstv. lehetővé teszi [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 26. § (3) bek., 27. § (1) bek. a) pontja, (3) bek.].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:A hitelező, a T. Kft. és az adós 2006. február 13-án szindikátusi szerződést kötöttek, melyben megállapodtak, hogy közös projektjük megvalósítása érdekében megalapítják a P. Kft.-t. A hitelező a szerződés 7.2.1. pontja alapján 2006. április 6-án 750 000 euró tagi kölcsönt nyújtott a P. Kft. részére. Az adós a kölcsön visszafizetéséért készfizető kezességet vállalt a szerződés 7.1.4. pontjában.
A szerződés 7.1.3. pontja szerint a tagi kölcsön az első részlet átutalásától számított 3 éves időtartamra került folyósításra, 2009. április 7-én lejárt. A hitelező 2009. október 29-én kelt levelében a kölcsön összegét kamattal növelve követelte a P. Kft.-től.
2010. január 29-én a hitelező - jogi képviselője útján - felszólította az adóst a kölcsön visszafizetésére, a felszólítást az adós 2010. február 1-jén kézhez vette. 2010. február 25-én a hitelező ismét felszólította az adóst a tartozás teljesítésére, melyet ajánlott levélként adott postára.
Az adós a 2010. március 1-jén kelt és - a felek egyező előadása alapján - a hitelező által március 9-én átvett levelében vitatta a tartozást, hivatkozva a szerződés 7.1.5. pontjában foglaltakra, mely szerint a hitelező felszólításai nem feleltek meg az ebben a pontban foglalt követelményeknek, ezért az adós mint kezes nem köteles a kölcsönt a társaság helyett visszafizetni.
A hitelező által kezdeményezett felszámolási eljárásban az adós kifejtette, hogy a hitelező csak akkor volt jogosult a követelést írásbeli értesítéssel 60 napos határidőre esedékessé tenni, ha az írásbeli értesítéssel egyidejűleg átruházásra kerül a P. Kft.-ben fennálló részesedése a többi társasági tagra. Miután erre nem került sor, a társasági részesedés átruházása hiányában a követelés nem vált esedékessé.
Hivatkozott arra is, hogy a 2010. február 1-jén átvett levélből értesült a fizetési kötelezettségéről, mely alapján a készfizető kezesi kötelezettsége beállt. Ebben a levélben a hitelező az adósnak 15 napos határidőt adott a tartozás megfizetésére, mely 2010. február 16-án járt le, és csak ezt követő 15 nap eltelte után, azaz március 4-én küldhette volna el a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti fizetési felszólítást. A február 25-én postára adott fizetési felszólítás ezért idő előtti.
Az adós állította, hogy a hitelezőnek a főadós P. Kft.-vel szembeni követelése a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi V. törvény (Gt.) tőkevédelmi rendelkezéseibe ütközik, ezért semmis, és emiatt a kezesség is érvénytelen.
Az elsőfokú bíróság az adós fizetésképtelenségét megállapítva a felszámolását főeljárásban elrendelte. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a semmisségre hivatkozást nem találta megalapozottnak.
A tartozás esedékességének hiányával kapcsolatos védekezésre kifejtette, hogy a hitelező a készfizető kezes adóssal szembeni követelését a 2010. január 29-én kelt, az adós által 2010. február 1-jén kézhez vett fizetési felszólítással esedékessé tette. Utalt az eljárásban alkalmazandó Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontjában foglaltakra, mely szerint az adós a teljesítési határidő lejártát követő 15 napig vitathatja a tartozást, legkésőbb a fizetési felszólítás kézhezvételét megelőző napig [Cstv. 27. § (3) bekezdés]. Miután az esedékesség napja 2010. február 1-je volt, az ettől számított 15 nap, mely alatt a hitelező a fizetési felszólítást nem küldhette meg, február 16-án járt le. A 2010. február 25-én megküldött fizetési felszólítás tehát nem időelőtti. Mindebből következően az adós 2010. március 1-jén kelt vitató nyilatkozata elkésett, és ezért az adós felszámolását elrendelte.
Az adós fellebbezésében állította, hogy a hitelező követelése nem vált esedékessé, illetve, ha esedékessé vált is, csak a hitelező 2010. február 1-jén kézbesített leveléből szerzett tudomást arról, hogy a hitelező követelést kíván vele szemben érvényesíteni. Ebben a levelében a hitelező 15 napos határidőt szabott a fizetésre, és álláspontja szerint csak a 2010. február 16-án lejárt 15 napos határidőtől számított 15 nap elteltét követően küldhette volna meg a Cstv. szerinti fizetési felszólítást a hitelező.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és az eljárást soron kívül megszüntette. Kötelezte a hitelezőt, hogy 15 nap alatt fizessen meg az adósnak 107 000 Ft első- és másodfokú eljárási költséget.
A másodfokú bíróság elsődlegesen rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a jelentős tényeket helyesen állapította meg. A főkötelezett értesítése megtörtént 2009. október 29-én, és miután a kezes kötelezettsége a főkötelezett kötelezettségeihez igazodik, a tagi kölcsönt esedékessé tévő felszólítás készfizető kezes részére történő megküldése sem érinti az esedékességet, illetve a készfizető kezesség járulékos jellegéből következően a készfizető kezesre is a főkötelezettel szemben irányadó 60 napos teljesítési határidő vonatkozik. "Az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást abban a kérdésben is, hogy a hitelező az adóst a teljesítésre felszólította."
A szindikátusi szerződésnek és a Gt. 131., 134. §-ainak értelmezésével úgy foglalt állást, hogy a főadós (P. Kft.) saját tőkéjéből a tagok javára történő kifizetésre - illetve polgári jogi szerződés alapján történő kifizetésre, mely a felelős gazdálkodás követelményeivel összeegyeztethetetlen - csak megfelelő feltételek fennállása esetén van lehetőség. Miután ezek a feltételek a P. Kft. tekintetében nem álltak fenn, és a kezes felhozhatja a főkötelezettet megillető kifogást a hitelezővel szemben, ezért az adós alappal hivatkozhatott a Gt. 134. §-ának rendelkezésére, s a fizetésképtelensége emiatt nem állapítható meg. A készfizető kezestől sem követelhető olyan követelés teljesítése, amelynek teljesítését jogszabály tiltja meg a főkötelezett számára.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a másodfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és a hitelező kérelmének megfelelő határozat hozatalát (tartalmában az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását), illetve a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
Álláspontja szerint a felszámolási eljárásban a bíróság kizárólag a fizetésképtelenség megállapításához szükséges feltételek fennállását vizsgálhatja meg, figyelemmel az eljárás nemperes jellegére, bizonyítás felvétele csak olyan mértékben indokolt és engedhető meg, amilyen mértékben és körben a fizetésképtelenség törvényi definíciójában írt tények fennállásának igazolására szolgál. Az eljárásnak nem lehet tárgya annak vizsgálata, hogy az adós milyen kifogás alapján nem teljesíti a fizetést, ha a fizetésképtelenség megállapításának feltétele a Cstv. 27. § (2) bekezdés bármelyik pontja alapján fennáll.
A bíróságok megállapították, hogy a felek között érvényes szerződés alapján áll fenn a jogviszony, amelynek alapján a hitelezőnek követelése keletkezhetett az adóssal szemben; a teljesítési határidő letelt; a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül az adós a követelést nem vitatta; az adós a követelést nem teljesítette. Egyéb körülményeket a felszámolási eljárásban nem lehet vizsgálni. A másodfokú bíróság határozatában jogellenesen olyan körülményeket is vizsgált, melyek a fizetésképtelenség megállapításához szükséges törvényi feltételek tekintetében nem bírnak jelentőséggel.
Részletesen kifejtette álláspontját a jogerős végzés jogellenességéről a Gt. 131. §-a és 134. §-a alkalmazása tekintetében is.
Az adós felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását és a hitelező eljárási költségben történő marasztalását. Másodlagosan, ha a Kúria a másodfokú végzés jogszabálysértését állapítaná meg, kérte, hogy a hatályon kívül helyezés mellett az első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasítsa, ugyanis a másodfokú bíróság - jogi álláspontja miatt - az adós védekezésének egyes elemeit nem vizsgálta.
A felülvizsgálati ellenkérelem indokolásában elsődlegesen fenntartotta valamennyi eddigi előadását. A felülvizsgálati kérelemben kifejtettekre vonatkozóan előadta, a bíróság köteles vizsgálni az adós erre irányuló kérelme esetén, hogy az adós a szerződés alapján valóban köteles-e teljesíteni. Álláspontja szerint az adós a Ptk. általános szabályai alapján védekezhet, ezért a felszámolási eljárást lefolytató bíróság a szerződésből eredő tartozásra alapított felszámolási kérelem esetén köteles vizsgálni a hitelező által hivatkozott szerződés kötelező erejét (esetleges érvénytelenségét, hatálytalanságát vagy lehetetlenülését). A kifejtettekre tekintettel - a hitelező érvelése szerint - a bíróságok az adós ellenkérelmében foglaltak miatt jogosultak és kötelesek voltak állást foglalni abban a kérdésben, hogy az adósnak mint kezesnek teljesítenie kellett-e a szerződés alapján.
Hivatkozott arra is, hogy a bíróságok nem tárták fel megfelelően, hogy az adós állítólagos fizetési kötelezettsége mikor vált esedékessé - az elsőfokú bíróság álláspontja szerint 2010. február 1-én tette lejárttá a hitelező a tartozást, a másodfokú bíróság álláspontja szerint ez 2009. október 29-én következett be, míg a hitelező a követelés esedékességének időpontját 2010. január 4-ében jelölte meg -, holott ennek a fizetésképtelenség megállapíthatósága szempontjából jelentősége van.
Részletesen kifejtette álláspontját a szerződés részleges lehetetlenülésével kapcsolatban.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, és azt az alább kifejtettek szerint jogszabálysértőnek találta.
A Kúria által a felülvizsgálati eljárásban elsőként eldöntendő jogkérdés az volt, hogy vizsgálható-e a felszámolási eljárásban az adósnak a felszámolási kérelem alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségére, megszűnésére hivatkozással előadott kifogása.
Nem vitásan a felszámolási eljárást lefolytató bíróság feladata a fizetésképtelenség feltételeinek a vizsgálata és a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában szabályozott feltételek között szerepel az is, hogy a hitelező követelésének szerződésből kell erednie. Ennek alapján elméletileg vizsgálható lenne az is, hogy egyáltalán létre jött-e a szerződés, érvényes-e, stb.
A Kúria álláspontja szerint azonban a Cstv. 26. § (3) bekezdésében és a 27. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezések egybevetése alapján az a jogi következtetés vonható le, hogy amennyiben az adóssal szemben támasztott követelés nem létezik, érvénytelen szerződésből ered, illetve megszűnt, ezeket a kifogásokat az adósnak legkésőbb a követelés vitatása körében a hitelezővel közölnie kell. "Vitatás" alatt tehát azt kell érteni, hogy az adós vagy a hitelező vele szemben támasztott követelésének a jogalapját teszi kérdésessé (nem létezik a szerződés, érvénytelen, megszűnt), vagy azt, hogy az adós a követelés összegével nem ért egyet (esetleg annak teljesítését állítja).
Mindezekből azonban az is következik, hogy a fenti "vitatást" az adósnak a Cstv. 27. § (1) bekezdés a) pontja, illetve (3) bekezdése alapján még a hitelező Cstv. szerinti fizetési felszólítását megelőzően kell közölnie a hitelezővel. Ha ezt az adós elmulasztja, akkor vagy kér a tartozásának kiegyenlítésére haladékot [Cstv. 26. § (3) bekezdés] és kifizeti a hitelező által igényelt összeget - majd azt polgári peres eljárásban visszakövetelheti -, ha álláspontja szerint a követelés vele szemben nem is állt fenn; illetve a Cstv. 27. § (3) bekezdése alapján az elmulasztott vitatás alapján kifizetett összeg szintén visszakövetelhető peres eljárásban.
Amennyiben az adós megfelelő határidőben közli a hitelezővel, hogy álláspontja szerint a szerződés érvénytelen, megszűnt, nem is létezett, stb., a hitelezőnek nincs joga felszámolási eljárást kezdeményezni, a felek peres eljárásban tudják a jogvitát eldönteni.
A fent kifejtettek szerint tehát tévedett a másodfokú bíróság akkor, amikor az adósnak a szerződés érvényességével kapcsolatos kifogását érdemben elbírálta, mert erre nem volt hatásköre. Ugyanakkor a másodfokú bíróság - elfoglalt jogi álláspontja miatt - nem vizsgálta meg az adósnak azt a fellebbezésben is előadott védekezését, hogy a hitelező idő előtt küldte meg számára a fizetési felszólítást, és a vitatása emiatt nem késett el.
Mindezek alapján a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak vizsgálnia kell az adós által a fizetési felszólítással, ezzel összefüggően a vitatás határidejével kapcsolatban a fellebbezésében előadottakat, és ennek figyelembevételével kell határoznia.
(Kúria Gfv. X. 30.401/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Bíróságon 24.Fpk.01-10-003682 számon folyamatban levő eljárásban a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.265/2011/3. számú jogerős végzése ellen a hitelező által 12. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.43.265/2011/3. számú jogerős végzését hatályon kívül helyezi és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.Megállapítja, hogy a hitelezőnek 33 400 (Harmincháromezer-négyszáz) Ft, míg az adósnak 25 400 (huszonötezer-négyszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költsége merült fel.
Ez ellen a végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:A hitelező, a T. Kft. és az adós 2006. február 13-án szindikátusi szerződést kötöttek, melyben megállapodtak, hogy közös projektjük megvalósítása érdekében megalapítják a P. Kft-t. A hitelező a szerződés 7.2.1. pontja alapján 2006. április 6-án 750 000 euró tagi kölcsönt nyújtott a P. Kft. részére. Az adós a kölcsön visszafizetéséért készfizető kezességet vállalt a szerződés 7.1.4. pontjában. A szerződés 7.1.3. pontja szerint a tagi kölcsön az első részlet átutalásától számított 3 éves időtartamra került folyósításra, 2009. április 7-én lejárt. A hitelező 2009. október 29-én kelt levelében a kölcsön összegét kamattal növelve követelte a P. Kft-től.
2010. január 29-én a hitelező - jogi képviselője útján - felszólította az adóst a kölcsön visszafizetésére, a felszólítást az adós 2010. február 1-jén kézhez vette. 2010. február 25-én a hitelező ismét felszólította az adóst a tartozás teljesítésére, melyet ajánlott levélként adott postára.
Az adós a 2010. március 1-jén kelt és - a felek egyező előadása alapján - a hitelező által március 9-én átvett levelében vitatta a tartozást, hivatkozva a szerződés 7.1.5. pontjában foglaltakra, mely szerint a hitelező felszólításai nem feleltek meg az ebben a pontban foglalt követelményeknek, ezért az adós, mint kezes nem köteles a kölcsönt a társaság helyett visszafizetni.
A hitelező által kezdeményezett felszámolási eljárásban az adós kifejtette, hogy a hitelező csak akkor volt jogosult a követelést írásbeli értesítéssel 60 napos határidőre esedékessé tenni, ha az írásbeli értesítéssel egyidejűleg átruházásra kerül a P. Kft-ben fennálló részesedése a többi társasági tagra. Miután erre nem került sor, a társasági részesedés átruházása hiányában a követelés nem vált esedékessé.
Hivatkozott arra is, hogy a 2010. február 1-én átvett levélből értesült a fizetési kötelezettségéről, mely alapján a készfizető kezesi kötelezettsége beállt. Ebben a levélben a hitelező az adósnak 15 napos határidőt adott a tartozás megfizetésére, mely 2010. február 16-án járt le, és csak ezt követő 15 nap eltelte után, azaz március 4-én küldhette volna el a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti fizetési felszólítást. A február 25-én postára adott fizetési felszólítás ezért idő előtti.
Az adós állította, hogy a hitelezőnek a főadós P. Kft-vel szembeni követelése a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi V. törvény (Gt.) tőkevédelmi rendelkezéseibe ütközik, ezért semmis, és emiatt a kezesség is érvénytelen.
Az elsőfokú bíróság az adós fizetésképtelenségét megállapítva a felszámolását főeljárásban elrendelte. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a semmisségre hivatkozást nem találta megalapozottnak.
A tartozás esedékességének hiányával kapcsolatos védekezésre kifejtette, hogy a hitelező a készfizető kezes adóssal szembeni követelését a 2010. január 29-én kelt, az adós által 2010. február 1-én kézhez vett fizetési felszólítással esedékessé tette. Utalt az eljárásban alkalmazandó Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontjában foglaltakra, mely szerint az adós a teljesítési határidő lejártát követő 15 napig vitathatja a tartozást, legkésőbb a fizetési felszólítás kézhezvételét megelőző napig [Cstv. 27. § (3) bekezdés]. Miután az esedékesség napja 2010. február 1-e volt, az ettől számított 15 nap, mely alatt a hitelező a fizetési felszólítást nem küldhette meg, február 16-án járt le. A 2010. február 25-én megküldött fizetési felszólítás tehát nem időelőtti. Mindebből következően az adós 2010. március 1-én kelt vitató nyilatkozata elkésett, és ezért az adós felszámolását elrendelte.
Az adós fellebbezésében állította, hogy a hitelező követelése nem vált esedékessé, illetve, ha esedékessé vált is, csak a hitelező 2010. február 1-jén kézbesített leveléből szerzett tudomást arról, hogy a hitelező követelést kíván vele szemben érvényesíteni. Ebben a levelében a hitelező 15 napos határidőt szabott a fizetésre, és álláspontja szerint csak a 2010. február 16-án lejárt 15 napos határidőtől számított 15 nap elteltét követően küldhette volna meg a Cstv. szerinti fizetési felszólítást a hitelező.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és az eljárást soron kívül megszüntette. Kötelezte a hitelezőt, hogy 15 nap alatt fizessen meg az adósnak 107 000 Ft első- és másodfokú eljárási költséget.
A másodfokú bíróság elsődlegesen rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a releváns tényeket helyesen állapította meg. A főkötelezett értesítése megtörtént 2009. október 29-én, és mivel a kezes kötelezettsége a főkötelezett kötelezettségeihez igazodik, a tagi kölcsönt esedékessé tévő felszólítás készfizető kezes részére történő megküldése sem érinti az esedékességet, illetve a készfizető kezesség járulékos jellegéből következően a készfizető kezesre is a főkötelezettel szemben irányadó 60 napos teljesítési határidő vonatkozik. "Az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást abban a kérdésben is, hogy a hitelező az adóst a teljesítésre felszólította."
A szindikátusi szerződésnek és a Gt. 131., 134. §-ainak értelmezésével úgy foglalt állást, hogy a főadós (P. Kft.) saját tőkéjéből a tagok javára történő kifizetésre - illetve polgári jogi szerződés alapján történő kifizetésre, mely a felelős gazdálkodás követelményeivel összeegyeztethetetlen - csak megfelelő feltételek fennállása esetén van lehetőség. Miután ezek a feltételek a P. Kft. tekintetében nem álltak fenn, és a kezes felhozhatja a főkötelezettet megillető kifogást a hitelezővel szemben, ezért az adós alappal hivatkozhatott a Gt. 134. §-ának rendelkezésére, s a fizetésképtelensége emiatt nem állapítható meg. A készfizető kezestől sem követelhető olyan követelés teljesítése, amelynek teljesítését jogszabály tiltja meg a főkötelezett számára.
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a másodfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és a hitelező kérelmének megfelelő határozat hozatalát (tartalmában az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását), illetve a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.
Álláspontja szerint a felszámolási eljárásban a bíróság kizárólag a fizetésképtelenség megállapításához szükséges feltételek fennállását vizsgálhatja meg, figyelemmel az eljárás nemperes jellegére, bizonyítás felvétele csak olyan mértékben indokolt és engedhető meg, amilyen mértékben és körben a fizetésképtelenség törvényi definíciójában írt tények fennállásának igazolására szolgál. Az eljárásnak nem lehet tárgya annak vizsgálata, hogy az adós milyen kifogás alapján nem teljesíti a fizetést, ha a fizetésképtelenség megállapításának feltétele a Cstv. 27. § (2) bekezdés bármelyik pontja alapján fennáll.
A bíróságok megállapították, hogy a felek között érvényes szerződés alapján áll fenn a jogviszony, amelynek alapján a hitelezőnek követelése keletkezhetett az adóssal szemben; a teljesítési határidő letelt; a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül az adós a követelést nem vitatta; az adós a követelést nem teljesítette. Egyéb körülményeket a felszámolási eljárásban nem lehet vizsgálni. A másodfokú bíróság határozatában jogellenesen olyan körülményeket is vizsgált, melyek a fizetésképtelenség megállapításához szükséges törvényi feltételek tekintetében nem bírnak relevanciával.
Részletesen kifejtette álláspontját a jogerős végzés jogellenességéről a Gt. 131. §-a és 134. §-a alkalmazása tekintetében is.
Az adós felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását és a hitelező eljárási költségben történő marasztalását. Másodlagosan, ha a Kúria a másodfokú végzés jogszabálysértését állapítaná meg, kérte, hogy a hatályon kívül helyezés mellett az első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasítsa, ugyanis a másodfokú bíróság - jogi álláspontja miatt - az adós védekezésének egyes elemeit nem vizsgálta.
A felülvizsgálati ellenkérelem indokolásában elsődlegesen fenntartotta valamennyi eddigi előadását. A felülvizsgálati kérelemben kifejtettekre vonatkozóan előadta, a bíróság köteles vizsgálni az adós erre irányuló kérelme esetén, hogy az adós a szerződés alapján valóban köteles-e teljesíteni. Álláspontja szerint az adós a Ptk. általános szabályai alapján védekezhet, ezért a felszámolási eljárást lefolytató bíróság a szerződésből eredő tartozásra alapított felszámolási kérelem esetén köteles vizsgálni a hitelező által hivatkozott szerződés kötelező erejét (esetleges érvénytelenségét, hatálytalanságát vagy lehetetlenülését). A kifejtettekre tekintettel - a hitelező érvelése szerint - a bíróságok az adós ellenkérelmében foglaltak miatt jogosultak és kötelesek voltak állást foglalni abban a kérdésben, hogy az adósnak, mint kezesnek teljesítenie kellett-e a szerződés alapján.
Hivatkozott arra is, hogy a bíróságok nem tárták fel megfelelően, hogy az adós állítólagos fizetési kötelezettsége mikor vált esedékessé - az elsőfokú bíróság álláspontja szerint 2010. február 1-jén tette lejárttá a hitelező a tartozást, a másodfokú bíróság álláspontja szerint ez 2009. október 29-én következett be, míg a hitelező a követelés esedékességének időpontját 2010. január 4-ében jelölte meg -, holott ennek a fizetésképtelenség megállapíthatósága szempontjából jelentősége van. Részletesen kifejtette álláspontját a szerződés részleges lehetetlenülésével kapcsolatban.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, és azt az alább kifejtettek szerint jogszabálysértőnek találta.
A Kúria által a felülvizsgálati eljárásban elsőként eldöntendő jogkérdés az volt, hogy vizsgálható-e a felszámolási eljárásban az adósnak a felszámolási kérelem alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségére, megszűnésére hivatkozással előadott kifogása.
Nem vitásan a felszámolási eljárást lefolytató bíróság feladata a fizetésképtelenség feltételeinek a vizsgálata és a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában szabályozott feltételek között szerepel az is, hogy a hitelező követelésének szerződésből kell erednie. Ennek alapján elméletileg vizsgálható lenne az is, hogy egyáltalán létre jött-e a szerződés, érvényes-e, stb.
A Kúria álláspontja szerint azonban a Cstv. 26. § (3) bekezdésében és a 27. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezések egybevetése alapján az a jogi következtetés vonható le, hogy amennyiben az adóssal szemben támasztott követelés nem létezik, érvénytelen szerződésből ered, illetve megszűnt, ezeket a kifogásokat az adósnak legkésőbb a követelés vitatása körében a hitelezővel közölnie kell. "Vitatás" alatt tehát azt kell érteni, hogy az adós vagy a hitelező vele szemben támasztott követelésének a jogalapját teszi kérdésessé (nem létezik a szerződés, érvénytelen, megszűnt), vagy azt, hogy az adós a követelés összegével nem ért egyet (esetleg annak teljesítését állítja).
Mindezekből azonban az is következik, hogy a fenti "vitatást" az adósnak a Cstv. 27. § (1) bekezdés a) pontja, illetve (3) bekezdése alapján még a hitelező Cstv. szerinti fizetési felszólítását megelőzően kell közölnie a hitelezővel. Ha ezt az adós elmulasztja, akkor vagy kér a tartozásának kiegyenlítésére haladékot [Cstv. 26. § (3) bekezdés] és kifizeti a hitelező által igényelt összeget - majd azt polgári peres eljárásban visszakövetelheti -, ha álláspontja szerint a követelés vele szemben nem is állt fenn; illetve a Cstv. 27. § (3) bekezdése alapján az elmulasztott vitatás alapján kifizetett összeg szintén visszakövetelhető peres eljárásban.
Amennyiben az adós megfelelő határidőben közli a hitelezővel, hogy álláspontja szerint a szerződés érvénytelen, megszűnt, nem is létezett, stb., a hitelezőnek nincs joga felszámolási eljárást kezdeményezni, a felek peres eljárásban tudják a jogvitát eldönteni.
A fent kifejtettek szerint tehát tévedett a másodfokú bíróság akkor, amikor az adósnak a szerződés érvényességével kapcsolatos kifogását érdemben elbírálta, mert erre nem volt hatásköre. Ugyanakkor a másodfokú bíróság - elfoglalt jogi álláspontja miatt - nem vizsgálta meg az adósnak azt a fellebbezésben is előadott védekezését, hogy a hitelező idő előtt küldte meg számára a fizetési felszólítást, és a vitatása emiatt nem késett el. Mindezek alapján a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak vizsgálnia kell az adós által a fizetési felszólítással, ezzel összefüggően a vitatás határidejével kapcsolatban a fellebbezésében előadottakat, és ennek figyelembe vételével kell határoznia.
A Pp. 275. § (5) bekezdése alapján a Kúria csak megállapította a felek felülvizsgálati eljárási költségeit, mely a hitelező által lerótt 8 000 Ft eljárási illetékből és a felek számára megállapított 20 000Ft+ÁFA összegből áll össze [32/2003. (VIII. 22.) IM. rendelet].
Budapest, 2012. szeptember 7.
Dr. Török Judit sk. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea sk. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró
(Kúria Gfv. X. 30.401/2011.)