adozona.hu
BH+ 2013.2.69
BH+ 2013.2.69
Az ún. portfólió elszámolásoknak önálló kötelem keletkeztető hatásuk nincs [Ptk. 199. §, 1996. évi CXI. tv. (Épt.) 3. § (2) bek., 4. § (1) bek., 71. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1999. június 25-én a K. Rt.-vel vagyonkezelési szerződést, valamint ügyfélszámla, értékpapírszámla, értékpapír-letéti számla vezetéséről számlaszerződést és tőkeszámla szerződést kötött. A vagyonkezelési szerződés 2.2 pontja szerint a felperes megbízta a K. Rt.-t, hogy befektetési eszközeiből portfóliót alakítson ki, azt kezelje és feljogosította, hogy saját nevében, de a felperes javára - a külön eljáráshoz kötött határidős ügyletek kivételével - bármilyen befektetési ügyletet meg...
BH+ 2013.2.69 Az ún. portfólió elszámolásoknak önálló kötelem keletkeztető hatásuk nincs [Ptk. 199. §, 1996. évi CXI. tv. (Épt.) 3. § (2) bek., 4. § (1) bek., 71. § (1) bek.].
A felperes 1999. június 25-én a K. Rt.-vel vagyonkezelési szerződést, valamint ügyfélszámla, értékpapírszámla, értékpapír-letéti számla vezetéséről számlaszerződést és tőkeszámla szerződést kötött. A vagyonkezelési szerződés 2.2 pontja szerint a felperes megbízta a K. Rt.-t, hogy befektetési eszközeiből portfóliót alakítson ki, azt kezelje és feljogosította, hogy saját nevében, de a felperes javára - a külön eljáráshoz kötött határidős ügyletek kivételével - bármilyen befektetési ügyletet megkössön.A K. Rt. 2001. júniusában ügyfélállományát az alperesre ruházta a PSZÁF 2001. június 21-i III/73.061-1/2001. számú engedélye alapján.
A felperes 2001. július 5-én az alperessel értékpapír-ügyfélszámla szerződést és tőkeszámla szerződést, ugyanezen a napon az A. Rt.-vel befektetési tanácsadásra megbízási keretszerződést kötött. Ez utóbbi szerződés 1.6. pontja alapján a megbízott szerződéskötési ajánlatát a felperes írásban, vagy szóban fogadta el, és a felperes tudomásul vette, hogy az ajánlat elfogadásával a befektetési, vagy pénzügyi eszközre vonatkozó bizományosi szerződés közte és az alperes között jött létre.
A felperes 2001. július 5-én írásbeli nyilatkozatával arra kérte a K. Rt.-t, hogy az ott vezetett értékpapírszámláját és pénzszámláját, illetve valamennyi alszámlája teljes egyenlegét legkésőbb 2001. június 15-ig az alperes K. Rt.-nél vezetett számlájára vezessék át, mely utalások megtörténte napján valamennyi számláját, ezekhez kapcsolódó szerződéseit szüntessék meg.
Az alperessel kötött értékpapír-ügyfélszámla szerződésben az alperes többek között azt vállalta, hogy a felperes javára olyan korlátozott rendeltetésű pénzforgalmi számlát nyit és vezet, amely kizárólag a befektetési szolgáltatással és az értékpapírban foglalt kötelezettségen alapuló fizetéssel kapcsolatos elszámolás lebonyolítására szolgál. Vállalta, hogy a számlán nyilvántartja az értékpapírok nevét, össznévértékét, a megszerzésükre fordított összeget, a számlán jóváírt pénzösszeget, a felperesnek a számlával kapcsolatos megbízásait, a megbízások teljesítését, elszámolását, az értékpapírokon alapuló egyes követelések beszedését. Vállalta azt is, hogy a számlán történt tranzakciókról a felperesnek értesítéseket küld.
E szerződés részét képezte az alperes Üzletszabályzata és Általános Szerződési Feltételei, melynek 5.7. pontja értelmében azok a személyek, akik az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségében, a nevében ilyenként fellépnek, az alperes képviselőinek minősülnek. Az ügyfél a társaság képviselőjének tekintheti azokat a személyeket, akiket a társaság vezető állású dolgozói, a társaság képviseletének ellátására jogosult személyek ilyenként bemutatnak. A 6.4. pont értelmében az alperes vállalta, hogy félévente számlakivonatban ad tájékoztatást a felperesnek az ügyfélszámláján végrehajtott valamennyi tranzakcióról, a számla forgalmáról és egyenlegéről. A 6.8. pont úgy rendelkezett, hogy az ügyfél számára megküldött számlakivonat, teljesítési igazolás és szerződés tartalmát az ügyfél részéről elfogadottnak kell tekinteni, amennyiben a kiküldést követő 8 munkanapon belül nem érkezik írásos észrevétel, vagy kifogás, illetve az ügyfél felszólamlással nem él.
A felperes 2002. január 4-én, 2002. július 3-án, 2002. december 16-án, valamint 2003. március 18-án az alperes munkavállalójától, K. A-tól, ügyvezető igazgatói, igazgatói cím feltüntetése mellett portfólió elszámolásokat kapott. A legutolsó 2003. március 18-i kimutatás szerint az alperes a felperes számláin 39 205 286 Ft névértékű K. befektetési jegyet tartott nyilván 54 921 000 Ft árfolyam értéken.
Az alperes 2003-ban a felperes szerződéseit is érintő belső ellenőrzést folytatott, melynek keretében a peres felek között többszöri egyeztetésre is sor került. A felek 2003. augusztus 25-én áttekintették a felperes ügyfélszámlájára történt befizetéseket és kifizetéseket, illetve azok háttér dokumentációit. Az erről készült jegyzőkönyvben a felperes az alperessel szembeni követelését a 2003. március 18-án kelt portfólió elszámolásra alapítva 54 921 000 Ft-ban jelölte meg.
A felperes 2003. szeptember 10-én írásban hívta fel az alperest ezen összeg 15 napon belüli megfizetésére. Az alperes ennek a felhívásnak nem tett eleget, ezért a felperes a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróságon indított pert a K. Rt., valamint az alperessel szemben 54 921 000 Ft és járulékai megfizetése iránt. A Választottbíróság a 2004. november 19-én meghozott 6/2004. számú ítéletével kötelezte a jelen per alperesét a kereseti kérelemben megjelölt összeg megfizetésére. Az alperes e választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt a Fővárosi Bíróságon indított pert. A Fővárosi Bíróság 2006. március 21-én meghozott ítéletével a választottbírósági ítéletet az alperes tekintetében érvénytelenítette. Az ítélet indokolása szerint a Választottbíróság a marasztalt alperessel szemben előterjesztett kereset elbírálására nem rendelkezett hatáskörrel, mert a kereset a választottbírósági kikötést nem tartalmazó számlaszerződés teljesítésén alapult.
A felperes módosított kereseti kérelmében elsődlegesen szerződés felmondásából eredő igény, másodlagosan kártérítés jogcímén 54 921 000 Ft, valamint ez összeg után 2003. augusztus 6-tól a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatával megegyező mértékű késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a 2001. júniusi állományátruházás eredményeként speciális jogutódlás következett be, az alperes a K. Rt. helyébe lépett. Az alperes ezért a felperes és a K. Rt. között létrejött vagyonkezelési szerződés tekintetében is a K. Rt. jogutódja, ezért nem volt szükség az alperessel újabb vagyonkezelési szerződés megkötésére. Hangsúlyozta, hogy a portfólió elszámolás kimutatások az alperes Üzletszabályzata 2.6. pontja, 6.8. pontja a Ptk. 220. § (1) bekezdése, a Pp. 196. § (1) bekezdés d) pontja értelmében valós adatot tartalmazó érvényes, az alperes üzleti körében kiállított teljes bizonyító erejű magánokiratok, melyek tartalmát az alperes nem vonta kétségbe. Ezért a Ptk. 198. § (1) bekezdése alapján jogszerűen követeli a 2003. március 18-i portfólió elszámolásban kimutatott összeget. A felperes a keresetében megjelölt késedelmi kamat mértékét a vagyonkezelési szerződés 11.2. pontjára alapította.
A kártérítési igény tekintetében a felperes arra hivatkozott, hogy az alperes az állomány-átruházással az ő megkérdezése nélkül vette át a portfólióját, majd azt minden jogszabályi kógens rendelkezést megszegve kezelte. Az alperes képviselője erre való felhatalmazás nélkül üzletelt a portfólióval, félrevezető portfólió elszámolásokat adott, amivel megakadályozta azt, hogy a felperes valós képet kapjon az elért hozamokról, és ellehetetlenítette őt abban is, hogy a pénzét esetlegesen máshol helyezze el.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az állomány-átruházás eredményeként átkerült a felperes portfóliója az alpereshez, ez azonban nem jelentette azt, hogy a K. Rt.-vel megkötött vagyonkezelési szerződésben is jogutóddá vált volna. A felperes az alperessel ilyen tartalmú szerződést a későbbiekben sem kötött. Álláspontja szerint a felperes által hivatkozott portfólió elszámolás önmagában nem teremt fizetési, helytállási kötelezettséget a felperes irányába, esetlegesen a helytelen értesítésből származó kártérítési igényt alapozhat meg, illetve legfeljebb tartozás elismerésnek minősülhet. Ilyen nyilatkozatot azonban K. A. cégjegyzési joga hiányában érvényesen nem tehetett.
Az elsőfokú bíróság ítéletében 54 921 000 Ft és ennek 2003. szeptember 26-tól járó törvényes kamata, valamint perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Megítélése szerint az állomány.átruházást követően a felek között a Ptk. 216. § (1) bekezdés második fordulata szerinti módon a vagyonkezelésre szóló megállapodás változatlanul fennállt. A 2003. március 18-i portfólió elszámolás olyan érvénytelennek nem tekinthető, ráutaló magatartással tovább folytatódó vagyonkezelésre adott megbízás keretében kiadott okiratnak minősül, amely a befektetési jogviszony közös elhatározáskori megszüntetésekor a felperes vagyonszaporulatát rögzíti. Ez a vagyonszaporulat a tulajdonost, azaz a perbeli esetben a felperest illeti meg, így az alperes köteles annak megfizetésére. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a 2001. június 15-i nyilatkozatában felmondta az "1995." (helyesen 1999.) június 25-i írásbeli szerződéseket, amelyek ezáltal megszűntek és így nem irányadók a vagyonkezelési szerződésnek a 8.4.1., 8.4.2., illetve a 11.2. pontjai a jegybanki alapkamat kétszeresét előíró rendelkezések tekintetében.
A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy a felperes keresetét teljes terjedelmében elutasította és mellőzte az alperest beszámításra feljogosító ítéleti rendelkezést. A fellebbezések indokaira tekintettel hangsúlyozta, hogy a portfólió kezelés olyan pénzpiaci jogügylet, mely a befektető és a befektetési szolgáltató által megkötött, egyedi, írásba foglalt szerződésen alapul. A felperes ilyen szerződést a K. Rt.-vel kötött, mely jogviszony a K. Rt. és az A. Rt. között 2001. június 18-án megkötött ügyfélállomány átruházásról szóló szerződésig állt fenn. A másodfokú bíróság megítélése szerint ez az állomány-átruházás nem eredményezett jogutódlást, alanyváltozást a már fennálló korábbi szerződésekben. Erre utal az is, hogy a felperes 2001. július 5-én maga kérte a K. Rt-nél vezetett valamennyi számlája és ehhez kapcsolódó szerződései megszüntetését, valamint az is, hogy ugyanezen a napon az alperessel írásban értékpapír ügyfélszámla szerződést, továbbá az A. Rt.-vel befektetési tanácsadásra megbízási keretszerződést kötött. Ez utóbbi szerződés tartalma eltér a korábbi vagyonkezelési szerződéstől abban, hogy ez utóbbiban a befektetési szolgáltató a birtokába adott befektetési állományból kialakított portfóliót a saját döntése szerint kezelhette és köthetett e körben szerződéseket. Ezzel szemben a befektetési tanácsadási keretszerződés alapján minden egyes befektetési eszközre, vagy pénzügyi eszközre vonatkozó bizományosi szerződés a felperes és az alperes között csak a felperes egyetértésével, az alperes ajánlatának elfogadásával jöhetett létre. Figyelemmel arra, hogy a peres felek között vagyonkezelési szerződés nem jött létre, illetve az alperes nem jogutódja a vagyonkezelési szerződés tekintetében a K. Rt.-nek, portfólió kezelésre vonatkozó szerződéses jogviszony hiányában a felperes nem alapíthatott megalapozottan igényt a 2003. március 18-i portfólió elszámolásra.
A portfólió kezelési jogviszony hiányából az is következik, hogy a portfólió kezeléssel kapcsolatos jogsértő alperesi magatartásra alapított kárigény sem vezethetett eredményre.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének teljes egészében helyt adó ítélet meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogsértően állapította meg, hogy a 2001 júniusában történt állomány-átruházás eredményeként nem történt meg az átruházó, illetve az átvevő cégek között a teljes jogutódlás. Hivatkozott arra, hogy a Hpt. 161.§ (3) bekezdése alapján az állomány-átruházás kiterjed a szerződés állományra is. A PSZÁF jóváhagyó határozatával a Ptk. 332.§ (2) bekezdése szerint az állományt átvevő befektetési szolgáltató az állományt átadó helyébe lépett és az adott jogviszonyból származó összes jogosultság és kötelezettség átszállt rá. Az állományt átvevő fél a felperessel a jogelőd által megkötött szerződés alanyává vált, és a jogutódlás a felek bármilyen további jogcselekménye nélkül a jóváhagyással, a törvény erejénél fogva következett be. Az alperes ekkor még rendelkezett a portfólió kezelési tevékenység folytatására érvényes engedéllyel, az alperes munkavállalója ténylegesen az átruházást követően is kezelte a felperes portfólióját. A felperes hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítélet ellentétes a Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.169/2006/7. számú ítéletében foglaltakra, melyben a Legfelsőbb Bíróság elfogadta az alperesnek az ügyfélállomány átruházásán alapuló jogutódlását is.
A felperes álláspontja szerint az alperes helytállási kötelezettségét a kógens szabályokon alapuló vagyonkezelési szerződés, valamint a szintén kógens szabályokon alapuló üzletszabályzat rendelkezései alapozzák meg, így különösen ez utóbbi 6.8. pontja, amely a portfólió kimutatások kifogásolását határidőhöz kötötte. Ez a rendelkezés nemcsak a felperest, de az alperest is elzárta attól, hogy e kimutatás tartalmát a megadott határidőt követően vitássá tegye. Az alperes nem mentesülhet szerződésszegésének következményei alól, saját felróható magatartására, előnyök szerzése végett nem hivatkozhat. A kereseti kérelem összegét az is megalapozza, hogy a perben kirendelt, illetve az alperes által felkért magánszakértők egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy a portfólió kimutatásban szereplő összeg nem jelentett elérhetetlen nyereséget.
A felperes hivatkozott arra is, hogy az alperes szerződésszegő magatartása zárta el őt attól, hogy a nála kezelt vagyonáról valós képet kapjon és azt - szükség szerint - máshol fektesse be. Ez megalapozza az alperesnek a Ptk. 318. § (1) bekezdése szerinti kártérítési felelősségét, a felperes kárának összegszerűsége pedig a portfólió kimutatásban szereplő összeggel azonos.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felperes és az alperes között portfólió kezelési jogviszony nem volt, a felperes erre alapítottan sem elszámolási, sem kártérítési igényt nem érvényesíthet az alperessel szemben.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt nem találta jogszabálysértőnek.
A felperes felülvizsgálati kérelmében ismételten hivatkozott arra, a kereseti kérelmében is kifejtett álláspontjára, hogy a peres felek között vagyonkezelési szerződés jött létre. Az nem volt vitatott a felek között, hogy a felperes és a K. Rt. 1999 júniusában ilyen szerződést kötöttek egymással, melyre az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény (Épt.) rendelkezései voltak az irányadók. Az Épt. 3. § (2) bekezdés 40. pontja értelmében portfólió kezelésnek minősül az ügyféllel kötött egyedi szerződésben adott általános megbízás alapján értékpapírból, illetőleg más befektetési eszközből befektetés-állomány megvétele vagy átvétele, a portfólió egyes elemeinek eladása, vásárlása, az azokhoz kapcsolódó jövedelmek beszedése, újra befektetése, az átvett eszközök értékének megőrzése és növelése, az ügyfél javára optimálisan biztosítható hozam elérése érdekében. A portfólió tevékenységet a szolgáltató az ügyféllel kötött egyedi szerződés alapján végzi. Az Épt. 4. § (1) bekezdése szerint befektetési szolgáltatásnak minősül a portfólió kezelés, mely szerződést a befektetési szolgáltató az Épt. 71. § (1) bekezdése alapján írásba köteles foglalni.
A PSZÁF 2001. június 22-i határozatával engedélyezett ügyfélállomány átruházással a K. Rt. az akkor más néven működő alperesre ruházta át az ügyfélállományát. A PSZÁF határozata nem hozott létre a peres felek között vagyonkezelési szerződést. A Kúria megítélése szerint ugyanis a Hpt. 161. §-ában írtakból nem vezethető le a felperes álláspontja, mely szerint az állomány-átruházás azt eredményezné, hogy az alperes a törvény erejénél fogva, jogutódlás eredményeként került a felperessel vagyonkezelési szerződéses jogviszonyba. A hivatkozott rendelkezés ugyanis csak a betétállomány és más visszafizetendő pénzeszközök átadás-átvételét rendezi, szabályozza, a konkrét szerződésekbeli jogutódlást nem. A fent kifejtetteket támasztják alá a peres felek által kötött szerződések is.
A peres felek az ügyfélállomány átruházást követően vagyonkezelési szerződést nem, hanem 2001. június 5-én értékpapír-ügyfélszámla, valamint tőkeszámla szerződéseket kötöttek egymással. A felperes az alperestől elkülönült jogalannyal kötött ugyanezen a napon befektetési tanácsadásra vonatkozó megbízási keretszerződést, ez utóbbi szerződés megkötését pedig szükségtelenül tette volna, ha a peres felek között vagyonkezelési szerződés állt volna fenn.
A Kúria megítélése szerint a felperes által 2001. július 5-én kelt, a K. Rt-nek címzett nyilatkozata nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a felperes és az alperes között létrejött az Épt. által előírt írásbeli formában a vagyonkezelési szerződés. Ez a nyilatkozat kizárólag annak bizonyítására alkalmas, hogy a felperes rendezte a K. Rt-vel fennálló jogviszonyát.
Az alperes által a felperesnek küldött portfólió elszámolások ugyancsak nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a peres felek között vagyonkezelési szerződés állt fenn, ezen kimutatásoknak kötelem keletkeztető hatásuk nincs. Azok tartozáselismerésnek minősülhetnek, de sem ebből, sem az alapszabályzat 6.8. pontjában foglaltakból nem következik, hogy az alperes a vagyonkezelési jogviszony létrejöttének hiányára jelen peres eljárásában nem hivatkozhatott volna és annak fennállását nem kellett volna vizsgálni.
A felperes által felhívott Gfv.XI.30.169/2006/7. számú ítélet jogi indokolása más tényállású jogvitában született, ezért az ott kifejtettek a jelen jogvita elbírálására nem tekinthetők irányadónak.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében arra is hivatkozott: az alperes szerződésszegő magatartása zárta el őt attól, hogy vagyoni elemeiről valós képet kapjon, szükség esetén más befektetési lehetőséget válasszon. Az így felmerült kárának összege az utolsó portfólió kimutatásban szereplő összeggel azonos. Álláspontja szerint a perben beszerzett szakértői vélemény is azt támasztja alá, hogy ezt az összeget az adott időszakban el lehetett érni.
A Kúria nem fogadta el a másodfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy mivel nem jött létre a felek között vagyonkezelési szerződés, az alperes nem tanúsíthatott jogellenes magatartást. A Kúria megítélése szerint az alperes jogellenesen járt el, amikor vagyonkezelési szerződés hiányában négy alkalommal is portfólió kimutatásokat küldött a felperesnek. Ezzel annak látszatát keltette, hogy közöttük vagyonkezelésre vonatkozó szerződéses jogviszony állt fenn, mely alapján ténylegesen ilyen tevékenységet végez a felperes javára, és annak eredményeként a felperes a kimutatás szerinti befektetési eszközökkel rendelkezik. Nem létező befektetésekről portfólió elszámolást küldeni jogellenes magatartásnak minősül.
A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján kárának összegét a perben a felperesnek kell bizonyítania. A felperes e bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Az utolsó portfólió kimutatásban - annak az előzőekben kifejtett fiktív jellege miatt - szereplő összeg a kár összegének igazolására nem alkalmas. A perben beszerzett szakvélemény alapján csak az állapítható meg, hogy a negatív nyereségtől több száz millió Ft-ig terjedő nyereség volt a perbeli időszakban a befektetett összeg tekintetében elérhető, de kárának összegét minden kétséget kizáróan a felperes nem bizonyította. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott a bizonyítási eljárás szabályainak megsértésére, így arra sem, hogy bizonyítási kötelezettségének az eljárt bíróság jogszabálysértése miatt nem tudott eleget tenni. Az általa felajánlott bizonyítékok nem voltak alkalmasak annak igazolására, hogy az általa felvett több mint kétmillió forint hozamnál nagyobb hozamot tudott volna elérni, ha más szolgáltatóval köt szerződést, így a fentieket meghaladó elmaradt nyereséget, vagyis az őt ért kárt, annak mértékét nem bizonyította.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.084/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Bíróságon 24.P.21.425/2007. számon folyamatban volt és a Fővárosi Ítélőtábla 2011.november 4-én 16.Gf.40.281/2011/4. számú ítéletével befejezett perben a jogerős ítélet ellen a felperes részéről 51. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.281/2011/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 920 000 (Kilencszázhúszezer) Ft + ÁFA felülvizsgálati perköltséget és az államnak külön felhívásra 3 500 000 (Hárommillió-ötszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperes 1999. június 25-én az ... Rt.-vel vagyonkezelési szerződést, valamint ügyfélszámla, értékpapírszámla, értékpapír-letéti számla vezetéséről számlaszerződést és tőkeszámla szerződést kötött. A vagyonkezelési szerződés 2.2 pontja szerint a felperes megbízta az Rt.-t, hogy befektetési eszközeiből portfóliót alakítson ki, azt kezelje és feljogosította, hogy saját nevében, de a felperes javára - a külön eljáráshoz kötött határidős ügyletek kivételével - bármilyen befektetési ügyletet megkössön.A ... Rt. - melynek elnevezése 2000-ben az ... Rt.-re változott - 2001. júniusában ügyfélállományát az alperesre (ebben az időpontban neve Rt. volt) ruházta a PSZÁF 2001. június 21-i III/73.061-1/2001. számú engedélye alapján. Az Rt. elnevezése 2001. június 19-én változott Rt.-re.
A felperes 2001. július 5-én az alperessel értékpapír-ügyfélszámla szerződést és tőkeszámla szerződést, ugyanezen a napon az ... Rt.-vel befektetési tanácsadásra megbízási keretszerződést kötött. Ez utóbbi szerződés 1.6. pontja alapján a megbízott szerződéskötési ajánlatát a felperes írásban, vagy szóban fogadta el, és a felperes tudomásul vette, hogy az ajánlat elfogadásával a befektetési, vagy pénzügyi eszközre vonatkozó bizományosi szerződés közte és az alperes között jött létre.
A felperes 2001. július 5-én írásbeli nyilatkozatával arra kérte az ... Rt.-t, hogy az ott vezetett értékpapírszámláját és pénzszámláját, illetve valamennyi alszámlája teljes egyenlegét legkésőbb 2001. június 15-ig az alperes ... Rt.-nél vezetett számlájára vezessék át, mely utalások megtörténte napján valamennyi számláját, ezekhez kapcsolódó szerződéseit szüntessék meg.
Az alperessel kötött értékpapír-ügyfélszámla szerződésben az alperes többek között azt vállalta, hogy a felperes javára olyan korlátozott rendeltetésű pénzforgalmi számlát nyit és vezet, amely kizárólag a befektetési szolgáltatással és az értékpapírban foglalt kötelezettségen alapuló fizetéssel kapcsolatos elszámolás lebonyolítására szolgál. Vállalta, hogy a számlán nyilvántartja az értékpapírok nevét, össznévértékét, a megszerzésükre fordított összeget, a számlán jóváírt pénzösszeget, a felperesnek a számlával kapcsolatos megbízásait, a megbízások teljesítését, elszámolását, az értékpapírokon alapuló egyes követelések beszedését. Vállalta azt is, hogy a számlán történt tranzakciókról a felperesnek értesítéseket küld.
E szerződés részét képezte az alperes Üzletszabályzata és Általános Szerződési Feltételei, melynek 5.7. pontja értelmében azok a személyek, akik az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségében, a nevében ilyenként fellépnek, az alperes képviselőinek minősülnek. Az ügyfél a társaság képviselőjének tekintheti azokat a személyeket, akiket a társaság vezető állású dolgozói, a társaság képviseletének ellátására jogosult személyek ilyenként bemutatnak. A 6.4. pont értelmében az alperes vállalta, hogy félévente számlakivonatban ad tájékoztatást a felperesnek az ügyfélszámláján végrehajtott valamennyi tranzakcióról, a számla forgalmáról és egyenlegéről. A 6.8. pont úgy rendelkezett, hogy az ügyfél számára megküldött számlakivonat, teljesítési igazolás és szerződés tartalmát az ügyfél részéről elfogadottnak kell tekinteni, amennyiben a kiküldést követő 8 munkanapon belül nem érkezik írásos észrevétel, vagy kifogás, illetve az ügyfél felszólamlással nem él.
A felperes 2002. január 4-én, 2002. július 3-án, 2002. december 16-án, valamint 2003. március 18-án az alperes munkavállalójától, K A-tól, ügyvezető igazgatói, igazgatói cím feltüntetése mellett portfólió elszámolásokat kapott. A legutolsó 2003. március 18-i kimutatás szerint az alperes a felperes számláin 39 205 286 Ft névértékű Befektetési Alap befektetési jegyet tartott nyilván 54 921 000 Ft árfolyam értéken.
Az alperes 2003-ban a felperes szerződéseit is érintő belső ellenőrzést folytatott, melynek keretében a peres felek között többszöri egyeztetésre is sor került. A felek 2003. augusztus 25-én áttekintették a felperes ügyfélszámlájára történt befizetéseket és kifizetéseket, illetve azok háttér dokumentációit. Az erről készült jegyzőkönyvben a felperes az alperessel szembeni követelését a 2003. március 18-án kelt portfólió elszámolásra alapítva 54 921 000 Ft-ban jelölte meg.
A felperes 2003. szeptember 10-én írásban hívta fel a felperest ezen összeg 15 napon belüli megfizetésére. Az alperes ennek a felhívásnak nem tett eleget, ezért a felperes a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróságon indított pert az Rt., valamint az alperessel szemben 54 921 000 Ft és járulékai megfizetése iránt. A Választottbíróság a 2004. november 19-én meghozott 6/2004. számú ítéletével kötelezte a jelen per alperesét a kereseti kérelemben megjelölt összeg megfizetésére. Az alperes ezen választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt a Fővárosi Bíróságon indított pert. A Fővárosi Bíróság 2006. március 21-én meghozott 4.P.29.111/2005/3. számú ítéletével a választottbírósági ítéletet az alperes tekintetében érvénytelenítette. Az ítélet indokolása szerint a Választottbíróság a marasztalt alperessel szemben előterjesztett kereset elbírálására nem rendelkezett hatáskörrel, mert a kereset a választottbírósági kikötést nem tartalmazó számlaszerződés teljesítésén alapult.
A felperes módosított kereseti kérelmében elsődlegesen szerződés felmondásából eredő igény, másodlagosan kártérítés jogcímén 54 921 000 Ft, valamint ezen összeg után 2003. augusztus 6-tól a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatával megegyező mértékű késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a 2001. júniusi állományátruházás eredményeként speciális jogutódlás következett be, az alperes az ... Rt. helyébe lépett. Az alperes ezért a felperes és az ... Rt. között létrejött vagyonkezelési szerződés tekintetében is az ... Rt. jogutódja, ezért nem volt szükség az alperessel újabb vagyonkezelési szerződés megkötésére. Hangsúlyozta, hogy a portfólió elszámolás-kimutatások az alperes Üzletszabályzata 2.6. pontja, 6.8. pontja a Ptk. 220. § (1) bekezdése, a Pp. 196. § (1) bekezdés d) pontja értelmében valós adatot tartalmazó érvényes, az alperes üzleti körében kiállított teljes bizonyító erejű magánokiratok, melyek tartalmát az alperes nem vonta kétségbe. Ezért a Ptk. 198. § (1) bekezdése alapján jogszerűen követeli a 2003. március 18-i portfólió elszámolásban kimutatott összeget. A felperes a keresetében megjelölt késedelmi kamat mértékét a vagyonkezelési szerződés 11.2. pontjára alapította.
A kártérítési igény tekintetében a felperes arra hivatkozott, hogy az alperes az állományátruházással az ő megkérdezése nélkül vette át a portfólióját, majd azt minden jogszabályi kógens rendelkezést megszegve kezelte. Az alperes képviselője erre való felhatalmazás nélkül üzletelt a portfólióval, félrevezető portfólió elszámolásokat adott, amivel megakadályozta azt, hogy a felperes valós képet kapjon az elért hozamokról, és ellehetetlenítette őt abban is, hogy a pénzét esetlegesen máshol helyezze el.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az állományátruházás eredményeként átkerült a felperes portfóliója az alpereshez, ez azonban nem jelentette azt, hogy az ... Rt.-vel megkötött vagyonkezelési szerződésben is jogutóddá vált volna. A felperes az alperessel ilyen tartalmú szerződést a későbbiekben sem kötött. Álláspontja szerint a felperes által hivatkozott portfólió elszámolás önmagában nem teremt fizetési, helytállási kötelezettséget a felperes irányába, esetlegesen a helytelen értesítésből származó kártérítési igényt alapozhat meg, illetve legfeljebb tartozás elismerésnek minősülhet. Ilyen nyilatkozatot azonban K A cégjegyzési joga hiányában érvényesen nem tehetett.
Az elsőfokú bíróság ítéletében 54 921 000 Ft és ennek 2003. szeptember 26-tól járó törvényes kamata, valamint perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Megítélése szerint az állományátruházást követően a felek között a Ptk. 216. § (1) bekezdés második fordulata szerinti módon a vagyonkezelésre szóló megállapodás változatlanul fennállt. A 2003. március 18-i portfólió elszámolás olyan érvénytelennek nem tekinthető, ráutaló magatartással tovább folytatódó vagyonkezelésre adott megbízás keretében kiadott okiratnak minősül, amely a befektetési jogviszony közös elhatározáskori megszüntetésekor a felperesi vagyonszaporulatot rögzíti. Ez a vagyonszaporulat a tulajdonost, azaz a perbeli esetben a felperest illeti meg, így az alperes köteles annak megfizetésére. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a 2001. június 15-i nyilatkozatában felmondta az "1995." (helyesen 1999.) június 25-i írásbeli szerződéseket, amelyek ezáltal megszűntek és így nem irányadók a vagyonkezelési szerződésnek a 8.4.1., 8.4.2., illetve a 11.2. pontjai a jegybanki alapkamat kétszeresét előíró rendelkezések tekintetében.
A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy a felperes keresetét teljes terjedelmében elutasította és mellőzte az alperest beszámításra feljogosító ítéleti rendelkezést. A fellebbezések indokaira tekintettel hangsúlyozta, hogy a portfólió kezelés olyan pénzpiaci jogügylet, mely a befektető és a befektetési szolgáltató által megkötött, egyedi, írásba foglalt szerződésen alapul. A felperes ilyen szerződést az ... Rt.-vel kötött, mely jogviszony az ... Rt. és az ... Rt. között 2001. június 18-án megkötött ügyfélállomány átruházásról szóló szerződésig állt fenn. A másodfokú bíróság megítélése szerint ez az állományátruházás nem eredményezett jogutódlást, alanyváltozást a már fennálló korábbi szerződésekben. Erre utal az is, hogy a felperes 2001. július 5-én maga kérte az ... Rt.-nél vezetett valamennyi számlája és ehhez kapcsolódó szerződései megszüntetését, valamint az is, hogy ugyanezen a napon az alperessel írásban értékpapír ügyfélszámla szerződést, továbbá az ... Rt.-vel befektetési tanácsadásra megbízási keretszerződést kötött. Ez utóbbi szerződés tartalma eltér a korábbi vagyonkezelési szerződéstől abban, hogy ez utóbbiban a befektetési szolgáltató a birtokába adott befektetési állományból kialakított portfóliót a saját döntése szerint kezelhette és köthetett e körben szerződéseket. Ezzel szemben a befektetési tanácsadási keretszerződés alapján minden egyes befektetési eszközre, vagy pénzügyi eszközre vonatkozó bizományosi szerződés a felperes és az alperes között csakis a felperes egyetértésével, az alperes ajánlatának elfogadásával jöhetett létre. Figyelemmel arra, hogy a peres felek között vagyonkezelési szerződés nem jött létre, illetve az alperes nem jogutódja a vagyonkezelési szerződés tekintetében az Rt.-nek, portfólió kezelésre vonatkozó szerződéses jogviszony hiányában a felperes nem alapíthatott megalapozottan igényt a 2003. március 18-i portfólió elszámolásra.
A portfólió kezelési jogviszony hiányából az is következik, hogy a portfólió kezeléssel kapcsolatos jogsértő alperesi magatartásra alapított kárigény sem vezethetett eredményre.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének teljes egészében helyt adó ítélet meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogsértően állapította meg, hogy a 2001 júniusában történt állományátruházás eredményeként nem történt meg az átruházó, illetve az átvevő cégek között a teljes jogutódlás. Hivatkozott arra, hogy a Hpt. 161. § (3) bekezdése alapján az állományátruházás kiterjed a szerződés állományra is. A PSZÁF jóváhagyó határozatával a Ptk. 332. § (2) bekezdése szerint az állományt átvevő befektetési szolgáltató az állományt átadó helyébe lépett és az adott jogviszonyból származó összes jogosultság és kötelezettség átszállt rá. Az állományt átvevő fél a felperessel a jogelőd által megkötött szerződés alanyává vált, és a jogutódlás a felek bármilyen további jogcselekménye nélkül a jóváhagyással, a törvény erejénél fogva következett be. Az alperes ekkor még rendelkezett a portfólió kezelési tevékenység folytatására érvényes engedéllyel, az alperes munkavállalója ténylegesen az átruházást követően is kezelte a felperes portfólióját. A felperes hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítélet ellentétes a Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.169/2006/7. számú ítéletében foglaltakra, melyben a Legfelsőbb Bíróság elfogadta az alperesnek az ügyfélállomány átruházásán alapuló jogutódlását is.
A felperes álláspontja szerint az alperes helytállási kötelezettségét a kógens szabályokon alapuló vagyonkezelési szerződés, valamint a szintén kógens szabályokon alapuló üzletszabályzat rendelkezései alapozzák meg, így különösen ez utóbbi 6.8. pontja, amely a portfólió kimutatások kifogásolását határidőhöz kötötte. Ez a rendelkezés nemcsak a felperest, de az alperest is elzárta attól, hogy ezen kimutatás tartalmát a megadott határidőt követően vitássá tegye. Az alperes nem mentesülhet szerződésszegésének következményei alól, saját felróható magatartására, előnyök szerzése végett nem hivatkozhat. A kereseti kérelem összegszerűségét az is megalapozza, hogy a perben kirendelt, illetve az alperes által felkért magánszakértők egybehangzóan úgy nyilatkoztak, hogy a portfólió kimutatásban szereplő összeg nem jelentett elérhetetlen nyereséget.
A felperes hivatkozott arra is, hogy az alperes szerződésszegő magatartása zárta el őt attól, hogy a nála kezelt vagyonáról valós képet kapjon és azt - szükség szerint - máshol fektesse be. Ez megalapozza az alperesnek a Ptk. 318. § (1) bekezdése szerinti kártérítési felelősségét, a felperes kárának összegszerűsége pedig a portfólió kimutatásban szereplő összeggel azonos.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróság jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a felperes és az alperes között portfólió kezelési jogviszony nem volt, a felperes erre alapítottan sem elszámolási, sem kártérítési igényt nem érvényesíthet az alperessel szemben.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt nem találta jogszabálysértőnek.
A felperes felülvizsgálati kérelmében ismételten hivatkozott arra, a kereseti kérelmében is kifejtett álláspontjára, hogy a peres felek között vagyonkezelési szerződés jött létre. Az nem volt vitatott a felek között, hogy a felperes és az Rt. 1999 júniusában ilyen szerződést kötöttek egymással, melyre az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékapír-tőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Épt.) rendelkezései voltak az irányadók. Az Épt. 3. § (2) bekezdés 40. pontja értelmében portfólió kezelésnek minősül az ügyféllel kötött egyedi szerződésben adott általános megbízás alapján értékpapírból, illetőleg más befektetési eszközből befektetés-állomány megvétele vagy átvétele, a portfólió egyes elemeinek eladása, vásárlása, az azokhoz kapcsolódó jövedelmek beszedése, újrabefektetése, az átvett eszközök értékének megőrzése és növelése, az ügyfél javára optimálisan biztosítható hozam elérése érdekében. A portfólió tevékenységet a szolgáltató az ügyféllel kötött egyedi szerződés alapján végzi. Az Épt. 4. § (1) bekezdése szerint befektetési szolgáltatásnak minősül a portfólió kezelés, mely szerződést a befektetési szolgáltató az Épt. 71. § (1) bekezdése alapján írásba köteles foglalni.
A PSZÁF 2001. június 22-i határozatával engedélyezett ügyfélállomány átruházással az ... Rt. - az akkor más néven működő - alperesre ruházta át az ügyfélállományát. A PSZÁF határozata nem hozott létre a peres felek között vagyonkezelési szerződést. A Kúria megítélése szerint ugyanis a Hpt. 161. §-ában írtakból nem vezethető le a felperes álláspontja, mely szerint az állományátruházás azt eredményezné, hogy az alperes a törvény erejénél fogva, jogutódlás eredményeként került a felperessel vagyonkezelési szerződéses jogviszonyba. A hivatkozott rendelkezés ugyanis csak a betétállomány és más visszafizetendő pénzeszközök átadás-átvételét rendezi, szabályozza, a konkrét szerződésekbeli jogutódlást nem. A fent kifejtetteket támasztják alá a peres felek által kötött szerződések is.
A peres felek az ügyfélállomány átruházást követően vagyonkezelési szerződést nem, hanem 2001. június 5-én értékpapír-ügyfélszámla, valamint tőkeszámla szerződéseket kötöttek egymással. A felperes az alperestől elkülönült jogalannyal kötött ugyanezen a napon befektetési tanácsadásra vonatkozó megbízási keretszerződést, ez utóbbi szerződés megkötését pedig szükségtelenül tette volna, ha a peres felek között vagyonkezelési szerződés állt volna fenn.
A Kúria megítélése szerint a felperes által 2001. július 5-én kelt, az Rt.-nek címzett nyilatkozata nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a felperes és az alperes között létrejött az Épt. által előírt írásbeli formában a vagyonkezelési szerződés. Ez a nyilatkozat kizárólag annak bizonyítására alkalmas, hogy a felperes rendezte az ... Rt.-vel fennálló jogviszonyát.
Az alperes által a felperesnek küldött portfólió elszámolások ugyancsak nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a peres felek között vagyonkezelési szerződés állt fenn, ezen kimutatásoknak kötelem keletkeztető hatásuk nincs. Azok tartozáselismerésnek minősülhetnek, de sem ebből, sem az alapszabályzat 6.8. pontjában foglaltakból nem következik, hogy az alperes a vagyonkezelési jogviszony létrejöttének hiányára jelen peres eljárásában nem hivatkozhatott volna és annak fennállását nem kellett volna vizsgálni.
A felperes által felhívott Gfv.XI.30.169/2006/7. számú ítélet jogi indokolása más tényállású jogvitában született, ezért az ott kifejtettek a jelen jogvita elbírálására nem tekinthetők irányadónak.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében arra is hivatkozott: az alperes szerződésszegő magatartása zárta el őt attól, hogy vagyoni elemeiről valós képet kapjon, szükség esetén más befektetési lehetőséget válasszon. Az így felmerült kárának összege az utolsó portfólió kimutatásban szereplő összeggel azonos. Álláspontja szerint a perben beszerzett szakértői vélemény is azt támasztja alá, hogy ezt az összeget az adott időszakban el lehetett érni.
A Kúria nem osztja a másodfokú bíróság azon álláspontját, hogy mivel nem jött létre a felek között vagyonkezelési szerződés, az alperes nem tanúsíthatott jogellenes magatartást. A Kúria megítélése szerint az alperes jogellenesen járt el, amikor vagyonkezelési szerződés hiányában négy alkalommal is portfólió kimutatásokat küldött a felperesnek. Ezzel annak látszatát keltette, hogy közöttük vagyonkezelésre vonatkozó szerződéses jogviszony állt fenn, mely alapján ténylegesen ilyen tevékenységet végez a felperes javára, és annak eredményeként a felperes a kimutatás szerinti befektetési eszközökkel rendelkezik. Nem létező befektetésekről portfólió elszámolást küldeni jogellenes magatartásnak minősül.
A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján kárának összegszerűségét a perben a felperesnek kellet bizonyítania. A felperes ezen bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Az utolsó portfólió kimutatásban - annak az előzőekben kifejtett fiktív jellege miatt - szereplő összeg a kár összegének igazolására nem alkalmas. A perben beszerzett szakvélemény alapján csak az állapítható meg, hogy a negatív nyereségtől több száz millió Ft-ig terjedő nyereség volt a perbeli időszakban a befektetett összeg tekintetében elérhető, de kárának összegszerűségét minden kétséget kizáróan a felperes bizonyította. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott a bizonyítási eljárás szabályainak megsértésére, így arra sem, hogy bizonyítási kötelezettségének az eljárt bíróság jogszabálysértése miatt nem tudott eleget tenni. Az általa felajánlott bizonyítékok nem voltak alkalmasak annak igazolására, hogy az általa felvett több mint kétmillió forint hozamnál nagyobb hozamot tudott volna elérni, ha más szolgáltatóval köt szerződést, így a fentieket meghaladó elmaradt nyereséget, vagyis az őt ért kárt, annak mértékét nem bizonyította.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, a Kúria ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése - figyelemmel a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2), (5) és (6) bekezdéseire - és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján a felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költsége és a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
Budapest, 2012. október 9.
Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó-bíró, Dr. Turcsánné dr. Molnár Katalin sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.084/2012.)