adozona.hu
EH 2013.02.M6
EH 2013.02.M6
A vizsgálóbiztos fegyelmi elbocsátásra irányuló javaslatának tudatában a munkavállaló, aki közalkalmazotti jogviszonya munkáltatói felmentéssel történő megszüntetését kezdeményezte, nem igényelhet jogvédelmet arra tekintettel, hogy a munkáltató a felettes szakszervezeti szervet az intézkedéséről nem értesítette [Kjt. 3. § alapján irányadó Mt. 3. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes felmentése jogellenes, figyelemmel arra, hogy a felmentés előtt elmulasztotta előzetesen beszerezni a szakszervezet előzetes hozzájárulását a közalkalmazotti jogviszony megszüntetéséhez. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest, hogy az eredeti munkakörében foglalkoztassa tovább, és viselje a perrel kapcsolatban felmerült költségeit.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság á...
EH 2013.02.M6 A vizsgálóbiztos fegyelmi elbocsátásra irányuló javaslatának tudatában a munkavállaló, aki közalkalmazotti jogviszonya munkáltatói felmentéssel történő megszüntetését kezdeményezte, nem igényelhet jogvédelmet arra tekintettel, hogy a munkáltató a felettes szakszervezeti szervet az intézkedéséről nem értesítette [Kjt. 3. § alapján irányadó Mt. 3. § (1) bekezdés].
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes felmentése jogellenes, figyelemmel arra, hogy a felmentés előtt elmulasztotta előzetesen beszerezni a szakszervezet előzetes hozzájárulását a közalkalmazotti jogviszony megszüntetéséhez. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest, hogy az eredeti munkakörében foglalkoztassa tovább, és viselje a perrel kapcsolatban felmerült költségeit.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1993 szeptemberétől állt az alperes alkalmazásában testnevelő tanár munkakörben, és 1993. október 11. óta az alperes intézményben működő csoport szakszervezeti tisztségviselője volt. A felperes 2010. január 26-án pofon ütött egy tanulót, amely miatt az iskola igazgatója 2010. február 1-jén tájékoztatta a felperest, hogy fegyelmi eljárást indít vele szemben, és az igazgató-helyettest megbízta a vizsgálóbiztosi feladatok ellátásával. A vizsgálóbiztos tájékoztatta a felsőbb szakszervezeti szervet a felperessel szemben megindított fegyelmi eljárásról.
2010. március 8-án a vizsgálóbiztos elkészítette a jelentését, melyben az eset összes körülményeit mérlegelve elbocsátás fegyelmi büntetés kiszabására tett javaslatot.
2010. március 11-én a felperes képviselője telefonon tárgyalt az alperesi igazgatóval a felperes jogviszonya megszüntetése lehetőségéről. 2010. március 12-én a felperes jelezte, hogy egyéb módon kívánja megszüntetni a jogviszonyát, ezért a felperes képviselője és az alperesi igazgató 2010. március 16-án személyesen találkoztak. Az igazgató a jogviszony közös megegyezéses megszüntetésére tett javaslatot, amelyet a felperes nem fogadott el, ezt követően az alperesi igazgató hozzájárult ahhoz, hogy a felperes kezdeményezésére a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel kerüljön megszüntetésre. Erre figyelemmel a munkáltató 2010. március 17-én kelt intézkedésével a 2010. május 20-án kezdődő hét hónap felmentési idővel 2010. december 20-ával felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát hivatkozva a Kjt. 30. § (1) bekezdés e) pontjára, és ugyanezen a napon a fegyelmi eljárást - okafogyottságára hivatkozva - megszüntette.
A munkaügyi bíróság ítéletében kifejtette, hogy a felmentésben rögzített Kjt. 30. § (1) bekezdéssel történő jogviszony megszüntetés nem a munkáltató egyoldalú jognyilatkozatán, saját elhatározásán alapul, ennek feltétele, hogy az érintett közalkalmazott kezdeményezze a jogviszony megszüntetését. Mindez tartalmát tekintve a felek megállapodásán alapuló jogviszony megszüntetésének minősül, azonban a jogkövetkezmények vonatkozásában a felmentés szabályait kell alkalmazni. A szakszervezeti tisztségviselőt megillető munkajogi védelem rendeltetése a szakszervezet zavartalan működésének biztosítása, a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlásának kizárása. A jogalkotó ezzel a szabállyal a közalkalmazottat, illetve a szakszervezeti szervet védi, ezért szükséges a felsőbb szerv hozzájárulása jogviszony megszüntetéséhez.
A bíróság szerint az Mt. 3. §-ában rögzített jóhiszeműség és tisztesség követelménye, továbbá az együttműködés elve a közalkalmazotti jogviszonyban is köti a feleket. Ezen elvnek azonban sem a felperes, sem a képviselője nem tett eleget, amikor nem jelezte a munkáltató felé azt, hogy a jogviszony megszüntetésének feltétele a felettes szakszervezeti szerv előzetes hozzájárulása.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban nem osztotta a döntés indokait. Kifejtette, hogy sem a Kjt., sem az Mt.</a> szabályaiból nem következik, hogy a Kjt. 30. §-ában meghatározott felmentési indokok közül bármelyik esetben is mellőzhető lenne az Mt. 28. § (1) bekezdésének alkalmazása. Ezzel összefüggésben utalt a BH 2003. évi 210. számú eseti döntésre, amely szerint az előírt előzetes egyetértés hiánya az intézkedés jogellenességét eredményezi, így tehát nem vitatott, hogy ebben az esetben az alperes terhére jogsértés állapítható meg.
A másodfokú bíróság szerint a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megtartása mindkét felet, így a felperest is terhelte, ezért kötelezettsége volt, hogy elősegítse azt, hogy a munkáltató intézkedése a célját elérje. A felperes tudatában volt annak, hogy a vizsgálóbiztos elbocsátás fegyelmi büntetés alkalmazását indítványozta, és ezen körülmények ismeretében maga döntött úgy, hogy a felmentésére vonatkozó kérelmet aláírja. Az együttműködési kötelezettség körében fel kellett volna hívni a munkáltató figyelmét arra, hogy a felmentéséhez a szakszervezet előzetes engedélyének beszerzése is szükséges, ennek azonban nem tett eleget, így terhére megállapítható az Mt. 3. § (1) bekezdésben meghatározott követelmény megsértése.
A másodfokú bíróság utalt a Ptk. 4. § (4) bekezdésében foglalt általános jogelvre, miszerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett alappal senki nem hivatkozhat.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új határozat meghozatalát, valamint az alperes perköltségben való marasztalását kérte.
A felülvizsgálati kérelem szerint 2010. március 11-én az alperes kezdeményezte, hogy a felperes kérje a Kjt. 30. § (1) bekezdés e) pontja alapján a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetését. Állította, hogy az alperes a fegyelmi eljárás során mindvégig tisztában volt a felperes szakszervezeti tisztségviselői mivoltával, mivel a felsőbb szakszervezeti szervet a fegyelmi eljárás megindításáról előzetesen írásban értesítette. Hivatkozott a másodfokú bíróság ítéletének azon részére, melyben a bíróság megállapította, hogy a felmentéshez a szakszervezeti szerv előzetes engedélyének beszerzése is szükséges volt. Álláspontja szerint az alperes ennek nem tett eleget, így az eljárása jogszabálysértő.
Az együttműködési kötelezettséggel kapcsolatban hivatkozott arra, hogy a felperes a szakszervezeti tisztségéről csaknem 20 évvel korábban már tájékoztatta az alperest. Az alperes tisztában volt azzal, hogy a felperes milyen tisztséget tölt be, amely tényt a per során egyszer sem vitatott, így őt az együttműködési kötelezettség e vonatkozásban nem terhelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kjt. 3. §-a alapján alkalmazandó Mt. 3. § (1) bekezdése szerint a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a munkáltató, az üzemi tanács, a szakszervezet és a munkavállaló a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megfelelően kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.
A bizonyítási eljárás során feltárt tényállásból egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes arcul ütötte
K. B. tanulót, amely miatt fegyelmi eljárás indult ellene. A vizsgálóbiztos a részletes és körültekintő vizsgálat eredményeként azt javasolta, hogy a munkáltató a felperessel szemben elbocsátás fegyelmi büntetést alkalmazzon. Az alperes a fegyelmi tárgyalást kitűzte, azonban felhívta a felperes figyelmét arra, hogy egyéb módon is megszüntetésre kerülhet a közalkalmazotti jogviszonya. Az alperes szándéka ezzel arra irányult, hogy a nyugdíjazáshoz közelálló felperes az életpályáját ne fegyelmi büntetéssel fejezze be.
Az iratokból egyértelműen kitűnt, hogy a munkáltató tudott arról, hogy a felperes szakszervezeti tisztségviselő, hiszen a fegyelmi eljárás megindításáról a felettes szakszervezetet tájékoztatta, azonban a felperes a kitűzött fegyelmi tárgyalás időpontjának és a fegyelmi biztos által javasolt intézkedésnek az ismeretében 2010. március 16-án megírta a felmentési kérelmet, amely eredményeként hét havi felmentési időre járó illetményben részesült.
A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a körülmények ismeretében a felperes maga döntött úgy, hogy a felmentésre vonatkozó kérelmét megírja annak tudatában, hogy az ily módon történő megszüntetés esetén hét havi felmentési időre járó illetményben részesül.
Az együttműködési kötelezettséget, a jóhiszeműség, a tisztesség és az elvárható magatartás alapkövetelményét mindig a konkrét eset alapján kell megítélni. A jelen esetben megállapítható volt, hogy az alperes munkáltató a felperes érdekét szem előtt tartva, kérelmének megfelelő módon és időben kétségtelenül jóhiszeműen és tisztességesen járt el.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
(Kúria, Mfv. I. 11.009/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Fővárosi Bíróság 55.Mf.640.663/2010/5. számú jogerős ítélete ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Fővárosi Bíróság 55.Mf.640.663/2010/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.
I n d o k o l á s :
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes felmentése jogellenes, figyelemmel arra, hogy a felmentés előtt elmulasztotta előzetesen beszerezni a szakszervezet előzetes hozzájárulását a közalkalmazotti jogviszony megszüntetéséhez. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest, hogy az eredeti munkakörében foglalkoztassa tovább, és viselje a perrel kapcsolatban felmerült költségeit.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 10.M.1793/2010/7. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, egyben kötelezte, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 Ft + áfa, azaz 125.000 forint perköltséget.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1993. szeptemberétől állt az alperes alkalmazásában testnevelő tanár munkakörben, és 1993. október 11. óta az alperes intézményben működő PDSZ csoport szakszervezeti tisztségviselője volt. A felperes 2010. január 26-án pofon ütött egy 11.a. osztályos tanulót, amely miatt az iskola igazgatója 2010. február 1-jén tájékoztatta a felperest, hogy fegyelmi eljárást indít vele szemben, és az igazgató-helyettest megbízta a vizsgálóbiztosi feladatok ellátásával. A vizsgálóbiztos tájékoztatta a felsőbb szakszervezeti szervet a felperessel szemben megindított fegyelmi eljárásról.
2010. március 8-án a vizsgálóbiztos elkészítette a jelentését, melyben az eset összes körülményeit mérlegelve elbocsátás fegyelmi büntetés kiszabására tett javaslatot.
2010. március 11-én a felperes képviselője telefonon tárgyalt az alperesi igazgatóval a felperes jogviszonya megszüntetése lehetőségéről. 2010. március 12-én a felperes jelezte, hogy egyéb módon kívánja megszüntetni a jogviszonyát, ezért a felperes képviselője és az alperesi igazgató 2010. március 16-án személyesen találkoztak. Az igazgató a jogviszony közös megegyezéses megszüntetésére tett javaslatot, amelyet a felperes nem fogadott el, ezt követően az alperesi igazgató hozzájárult ahhoz, hogy a felperes kezdeményezésére a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel kerüljön megszüntetésre. Erre figyelemmel a munkáltató 2010. március 17-én kelt intézkedésével a 2010. május 20-án kezdődő hét hónap felmentési idővel 2010. december 20-ával felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát hivatkozva a Kjt. 30. § (1) bekezdés e) pontjára, és ugyanezen a napon a fegyelmi eljárást - okafogyottságára hivatkozva - megszüntette.
A munkaügyi bíróság ítéletében kifejtette, hogy a felmentésben rögzített Kjt. 30. § (1) bekezdéssel történő jogviszony megszüntetés nem a munkáltató egyoldalú jognyilatkozatán, saját elhatározásán alapul, ennek feltétele, hogy az érintett közalkalmazott kezdeményezze a jogviszony megszüntetését. Mindez tartalmát tekintve a felek megállapodásán alapuló jogviszony megszüntetésének minősül, azonban a jogkövetkezmények vonatkozásában a felmentés szabályait kell alkalmazni. A szakszervezeti tisztségviselőt megillető munkajogi védelem rendeltetése a szakszervezet zavartalan működésének biztosítása, a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlásának kizárása. A jogalkotó ezzel a szabállyal a közalkalmazottat, illetve a szakszervezeti szervet védi, ezért szükséges a felsőbb szerv hozzájárulása jogviszony megszüntetéséhez.
A bíróság szerint az Mt. 3. §-ában rögzített jóhiszeműség és tisztesség követelménye, továbbá az együttműködés elve a közalkalmazotti jogviszonyban is köti a feleket. Ezen elvnek azonban sem a felperes, sem a képviselője nem tett eleget, amikor nem jelezte a munkáltató felé azt, hogy a jogviszony megszüntetésének feltétele a felettes szakszervezeti szerv előzetes hozzájárulása.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság 55.Mf.640.663/2010/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, egyben kötelezte a felperest, hogy fizesse meg az alperesnek a másodfokú perköltséget.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, azonban nem osztotta a döntés indokait. Kifejtette, hogy sem a Kjt., sem az Mt.</a> szabályaiból nem következik, hogy a Kjt. 30. §-ában meghatározott felmentési indokok közül bármelyik esetben is mellőzhető lenne az Mt. 28. § (1) bekezdésének alkalmazása. Ezzel összefüggésben utalt a BH. 2003. évi 210. számú eseti döntésre, amely szerint az előírt előzetes egyetértés hiánya az intézkedés jogellenességét eredményezi, így tehát nem vitatott, hogy ebben az esetben az alperes terhére jogsértés állapítható meg.
A másodfokú bíróság szerint a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megtartása mindkét felet, így a felperest is terhelte, ezért kötelezettsége volt, hogy elősegítse azt, hogy a munkáltató intézkedése a célját elérje. A felperes tudatában volt annak, hogy a vizsgálóbiztos elbocsátás fegyelmi büntetés alkalmazását indítványozta, és ezen körülmények ismeretében maga döntött úgy, hogy a felmentésére vonatkozó kérelmet aláírja. Az együttműködési kötelezettség körében fel kellett volna hívni a munkáltató figyelmét arra, hogy a felmentéséhez a szakszervezet előzetes engedélyének beszerzése is szükséges, ennek azonban nem tett eleget, így terhére megállapítható az Mt. 3. § (1) bekezdésben meghatározott követelmény megsértése.
A másodfokú bíróság utalt a Ptk. 4. § (4) bekezdésében foglalt általános jogelvre, miszerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett alappal senki nem hivatkozhat.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új határozat meghozatalát, valamint az alperes perköltségben való marasztalását kérte.
A felülvizsgálati kérelem szerint 2010. március 11-én az alperes kezdeményezte, hogy a felperes kérje a Kjt. 30. § (1) bekezdés e) pontja alapján a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetését. Állította, hogy az alperes a fegyelmi eljárás során mindvégig tisztában volt a felperes szakszervezeti tisztségviselői mivoltával, mivel a felsőbb szakszervezeti szervet a fegyelmi eljárás megindításáról előzetesen írásban értesítette. Hivatkozott a másodfokú bíróság ítéletének azon részére, melyben a bíróság megállapította, hogy a felmentéshez a szakszervezeti szerv előzetes engedélyének beszerzése is szükséges volt. Álláspontja szerint az alperes ennek nem tett eleget, így az eljárása jogszabálysértő.
Az együttműködési kötelezettséggel kapcsolatban hivatkozott arra, hogy a felperes a szakszervezeti tisztségéről csaknem 20 évvel korábban már tájékoztatta az alperest. Az alperes tisztában volt azzal, hogy a felperes milyen tisztséget tölt be, amely tényt a per során egyszer sem vitatott, így őt az együttműködési kötelezettség e vonatkozásban nem terhelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban nincs helye a bizonyítékok újraértékelésének, azaz felülmérlegelésének. Az ügy érdemét érintő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen és logikátlan, iratellenes, nem megfelelően indokolt mérlegelése valósíthat meg [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés].
A Kjt. 3. §-a alapján alkalmazandó Mt. 3. § (1) bekezdése szerint a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a munkáltató, az üzemi tanács, a szakszervezet és a munkavállaló a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megfelelően kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni.
A bizonyítási eljárás során feltárt tényállásból egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes arcul ütötte K. B. tanulót, amely miatt fegyelmi eljárás indult ellene. A vizsgálóbiztos a részletes és körültekintő vizsgálat eredményeként azt javasolta, hogy a munkáltató a felperessel szemben elbocsátás fegyelmi büntetést alkalmazzon. Az alperes a fegyelmi tárgyalást kitűzte, azonban felhívta a felperes figyelmét arra, hogy egyéb módon is megszüntetésre kerülhet a közalkalmazotti jogviszonya. Az alperes szándéka ezzel arra irányult, hogy a nyugdíjazáshoz közelálló felperes az életpályáját ne fegyelmi büntetéssel fejezze be.
Az iratokból egyértelműen kitűnt, hogy a munkáltató tudott arról, hogy a felperes szakszervezeti tisztségviselő, hiszen a fegyelmi eljárás megindításáról a felettes szakszervezetet tájékoztatta, azonban a felperes a kitűzött fegyelmi tárgyalás időpontjának és a fegyelmi biztos által javasolt intézkedésnek az ismeretében 2010. március 16-án megírta a felmentési kérelmet, amely eredményeként hét havi felmentési időre járó illetményben részesült.
A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a körülmények ismeretében a felperes maga döntött úgy, hogy a felmentésre vonatkozó kérelmét megírja annak tudatában, hogy az ily módon történő megszüntetés esetén hét havi felmentési időre járó illetményben részesül.
Az együttműködési kötelezettséget, a jóhiszeműség, a tisztesség és az elvárható magatartás alapkövetelményét mindig a konkrét eset alapján kell megítélni. A jelen esetben megállapítható volt, hogy az alperesi munkáltató a felperes érdekét szem előtt tartva, kérelmének megfelelő módon és időben kétségtelenül jóhiszeműen és tisztességesen járt el.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében perköltséget nem igényelt, így a Kúriának arról rendelkeznie nem kellett.
A felperes munkavállalói költségkedvezményben részesült, ezért a Pp.</a> 358/B. § alapján, valamint a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése, továbbá a 14. § alapján a felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.
Budapest, 2012. október 10.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Gál Attila s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria, Mfv. I. 11.009/2011.)