adozona.hu
AVI 2012.12.136
AVI 2012.12.136
Az Art. 109. § (3) bekezdése alkalmazása során minden kétely, bizonytalanság az adózó terhére esik [2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2001. és 2002. évekre személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként határozatával a felperes terhére összesen 4 259 915 Ft adóhiánynak minősülő személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg, amely után 2 129 957 Ft adóbírságot és 2 307 941 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. A felperes kiadásai és bevételei alapján 2001. évre 1 898 382 Ft, 2002. évre 8 803 906 Ft forráshiányt állapított...
AVI 2012.12.136 Az Art. 109. § (3) bekezdése alkalmazása során minden kétely, bizonytalanság az adózó terhére esik [2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2001. és 2002. évekre személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Ennek eredményeként határozatával a felperes terhére összesen 4 259 915 Ft adóhiánynak minősülő személyi jövedelemadó különbözetet állapított meg, amely után 2 129 957 Ft adóbírságot és 2 307 941 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. A felperes kiadásai és bevételei alapján 2001. évre 1 898 382 Ft, 2002. évre 8 803 906 Ft forráshiányt állapított meg. A felperes hivatkozásai közül nem fogadta el a 2001. évi nyitó pénztárkészletet, az ingók értékesítésére és a devizaszámlára való hivatkozását, valamint azt, hogy a felperes a KSH adatokra figyelemmel a létminimum alatt élt.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a felperes a hagyatékból fellelt, a látra szóló betétkönyvek beváltásával és a korábbi időszakból eredő megtakarításból származó bevételt hitelt érdemlően nem bizonyította. Az adóbírság és a késedelmi pótlék mérséklésére nem látott lehetőséget.
A felperes keresetében az alperes jogerős határozatának felülvizsgálatát kérte azzal, hogy a kiugró készpénz megtakarítások bizonyítottan a hagyatékból származnak. Kifogásolta a késedelmi pótlék felszámításának esedékességét és az adóbírság mértékét.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 109. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy az adóhatóság jogszerűen állapította meg becsléssel az adó alapját. A felperesnek az Art. 109. § (3) bekezdése értelmében az általa hivatkozott öröklés jogcímén megszerzett pénzösszeget hitelt érdemlő adatokkal kellett volna bizonyítania. Ezt azonban sem édesanyjának tanúvallomása, sem a közjegyző hagyatéktárgyalási jegyzőkönyve nem támasztotta alá. A lakásban 2002 évben felszerelt riasztókészülék sem tekinthető e körben hitelt érdemlő bizonyítéknak. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az Art. 171. § (2) bekezdése és 165. § (4) bekezdése alapján sem az adóbírság, sem a késedelmi pótlék mérséklésére nem volt jogi lehetőség.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a megtakarítások bizonyítottan a hagyatékból származtak, amely jövedelemszerzés az elévülési időn kívüli időszakhoz kötődik.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 97. § (4) bekezdése alapján, az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha a törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. Az Art. 109. §-a ehhez képest speciális eljárást szabályoz: Az (1) bekezdés szerint, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Elsőként tehát az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy a becslési eljárás jogalapja fennáll. Ezt követően az Art. 109. § (3) bekezdése alapján a bizonyítási megfordul, és a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést, az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja.
A Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében vizsgálta a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérés esetén a felperes bizonyítási lehetőségét és kötelezettségét, és egyértelműen kifejtette, hogy eltérést, az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja (EBH 2007/1654). A felperesnek tehát nem elegendő valamilyen bizonyítékot nyújtani, mely esetleg valószínűsíti, hogy rendelkezhetett az általa hivatkozott megtakarítással, megszerezhette a hagyatékot, az ingóságokat eladta, amelyre hivatkozott, mert ennél magasabb fokú bizonyítási kötelezettséget ír elő az Art. 109. § (3) bekezdése a felperes terhére. E körben minden kétely, bizonyítatlanság az adózó terhére kell, hogy essen.
A fentiek figyelembevételével a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan vizsgálta a felperes által hivatkozott összegek eredetét, meglétét. A Pp. 206. §-a alapján okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes az Art. 109. § (3) bekezdésére figyelemmel nem tudta hitelt érdemlő adatokkal igazolni a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. Maga a felperes is elismerte felülvizsgálati kérelme kiegészítésében, hogy a 11 800 000 Ft összegű, és az örökségből származó készpénzvagyon tekintetében nem tudott semmilyen dokumentumot az adóhatóság részére felmutatni. A felperes hivatkozásával szemben, az adóhatóság vizsgálta az örökség megszerzésének valóságtartalmát, csak e körben - bizonyítottság hiányában - nem fogadta el a felperesi hivatkozást.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.370/2008.)