adozona.hu
AVI 2012.12.135
AVI 2012.12.135
Nem elég azt bizonyítani az adózó részéről, hogy valamilyen pénzösszeget megszerzett, azt is bizonyítani kell, hogy ebből került sor a forráshiány fedezésére [2003. évi XCII. tv. 109. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett 2002-2005. évekre vonatkozóan, és mivel a felperes bevételei és kiadásai között eltérés mutatkozott, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108-109. §-ai alapján becslési eljárást folytatott le. Ennek eredményeként határozatával a felperes terhére személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás adónemekben állapított meg adóhiányt.
Az alperes határozatával az ...
AVI 2012.12.135 Nem elég azt bizonyítani az adózó részéről, hogy valamilyen pénzösszeget megszerzett, azt is bizonyítani kell, hogy ebből került sor a forráshiány fedezésére [2003. évi XCII. tv. 109. § (1) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett 2002-2005. évekre vonatkozóan, és mivel a felperes bevételei és kiadásai között eltérés mutatkozott, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108-109. §-ai alapján becslési eljárást folytatott le. Ennek eredményeként határozatával a felperes terhére személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás adónemekben állapított meg adóhiányt.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot módosította és 2003-2005. adóévek vonatkozásában személyi jövedelemadó adónemben 8 443 101 Ft adóhiányt, egészségügyi hozzájárulás adónemben összesen 2 422 201 Ft adóhiányt állapított meg és ezzel összefüggésben módosította az adóbírság és késedelmi pótlék összegét is. Nem fogadta el a felperesnek szülei nyugdíjából keletkező megtakarításra történő hivatkozását, illetőleg a szülők gépkocsi eladásából, garázs és lakás értékesítéséből származó megtakarított 11 000 000 Ft összegű forrását. Ugyanakkor elfogadta dr. G. J. kölcsön nyújtását.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy hitelt érdemlően igazolta a mutatkozó különbözet forrását, a szülők megtakarításait, a kölcsön nyújtását.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát a 2005. évi adóhiány megállapítása és ehhez kapcsolódó adóbírság és késedelmi pótlék tekintetében hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az Art. 109. § (1) és (3) bekezdéseire, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 50. § (6) bekezdésére, a Pp. 164. § (1) bekezdésére, 166. § (1) bekezdésére, 206. § (1) bekezdésére a tényállás megállapítása és a bizonyítékok értékelése körében. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseiben kifejtettekre, amelyek a becslési eljárásban alkalmazott bizonyítási eljárásra és a bizonyítékok értékelésére vonatkoztak.
Mindezek alapján megállapította, a felperes hitelt érdemlően bizonyította, hogy szülei rendelkeztek megtakarítással 2002-2005. évek vonatkozásában, amelyből a felperes által készített kimutatás alapján évente az ott feltüntetett megtakarításhoz juthattak, melyet a felperesnek gazdálkodásra átadhattak.
Szintén elfogadta az 1995-ben a felperes és szülei összeköltésekor eladott ingatlan vételárát, mint megtakarítást, de nem a felperes által hivatkozott 4 800 000 Ft, hanem a szerződésben rögzített 1 800 000 Ft összegben. Ezen két tétel körében tévedett az alperes, amikor ezeket az összegeket az adóhiány megállapításakor nem vette figyelembe. Az elsőfokú bíróság ezt meghaladóan azonban elutasította a felperes egyéb jövedelemforrásra vonatkozó hivatkozásait.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének teljes körű elutasítását, mivel az jogsértő, iratellenes, a logika szabályaival nyilvánvalóan ellentétes, téves, kirívóan okszerűtlen ténybeli következtetéseket tartalmaz a 2005. évi adóhatósági megállapításokkal összefüggésben. A felperes állításait sem az 1995-ben eladott ingatlannal, sem a 2005. évben hivatkozott 11 millió Ft kölcsönnel kapcsolatosan hitelt érdemlően nem tudta bizonyítani.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
A felperes sem felülvizsgálati, sem csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, ezért a keresetét részben elutasító ítéleti rendelkezések jogszerűségét a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálhatta. Az alperes felülvizsgálati kérelmére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban azt kellett vizsgálni, hogy helytállóak-e az elsőfokú bíróság megállapításai az Art. 109. § (3) bekezdése alapján, azaz, a felperes hitelt érdemlően bizonyította-e a 2005. évre vonatkozóan a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést.
Az adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le, amelynek során nem a Ket., hanem az Art. szabályai alapján kellett a tényállást megállapítania, és a bizonyítékokat értékelnie. A személyi jövedelemadó becsléssel való megállapítása körében a Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében elvi éllel fejtette ki álláspontját. Ennek lényege, hogy e körben a bizonyítási teher, a bizonyítási kötelezettség megoszlik a felek között. Az Art. 109. § (1) bekezdése alapján az adóhatóságnak kell bizonyítania, megállapítania, hogy az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmek együttes összege. Ezt követően a bizonyítás, illetve a bizonyítás lehetősége megfordul, és az Art. 109. § (3) bekezdésére figyelemmel már az adózó igazolhatja a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. Ezen igazolás módját, bizonyítási eszközeit az ellenőrzés időpontjában hatályos Art. nem sorolta fel, illetve nem szűkítette az okirati bizonyítás lehetőségére.
A bizonyítottság szintjét ugyanakkor meghatározza, amikor kifejti, hogy az adózó "hitelt érdemlő adatokkal" igazolhatja az eltérést az adóhatóság által megállapított adóalaptól. Ha kétely merül fel a bizonyítottság tekintetében, azt nem lehet az adózó előnyére értékelni, a nem megfelelő szintű bizonyítottság, vagy bizonyítatlanság az adózó felperes hátrányára esik. Ezt az elvet fejtette ki egyértelműen a Legfelsőbb Bíróság hivatalos gyűjteményének 2006/1462. számú alatt megjelenő eseti döntése is.
A Legfelsőbb Bíróság ezen elv alapján vizsgálta, hogy a perbeli esetben a felperesnek sikerült-e hitelt érdemlően bizonyítania a 2005. adóév tekintetében a forráshiányt. A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint ezt a felperesnek nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítania. E körben a felperes nyilatkozatát a perben meghallgatott tanúk vallomása sem tudta egyértelműen megerősíteni. A felperes semmilyen egyéb olyan hitelt érdemlő bizonyítékot nem tudott nyújtani, amely akár a pénz meglétét (szülői megtakarítás), akár a pénz átadását (1995-ös lakáseladás, 2005. évi kölcsön) bizonyíthatta volna.
A Legfelsőbb Bíróság már több ítéletében kifejtette, nem elég azt bizonyítani az adózó részéről, hogy valamilyen pénzösszeget megszerzett, azt is bizonyítania kell, hogy ebből került sor a forráshiány fedezetére. Életszerűtlen, hogy az 1995. évi lakáseladás vételára - a felperes vállalkozói tevékenységét és ezzel kapcsolatos nyilatkozatát is figyelembe véve - majdnem 10 év múlva is rendelkezésre állt volna. Amennyiben ez az összeg a felperes vállalkozásába került befektetésre, akkor nem ezen összeg, hanem vállalkozásának kellett volna, hogy a fedezethiányt pótolja. Az is ellentmondásos volt, hogy a lakásvásárlásra, vagy a felperes üzleti vállalkozására adták-e a pénzt.
A szülői megtakarításnak is csak a lehetősége merült fel, az ténylegesen nem került bizonyításra, hogyha volt is, milyen összegű. A kölcsönadással kapcsolatban sem tudott a felperes hitelt érdemlő bizonyítékot nyújtani.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a perben felmerült bizonyítékokat az elsőfokú bíróság a 2005. adóév tekintetében okszerűtlenül mérlegelte. Mivel a felperes nem tudta hitelt érdemlően igazolni a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a felülvizsgálati kérelemmel érintett részben a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét teljes körűen elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.385/2008.)