adozona.hu
BH 2013.1.22
BH 2013.1.22
A felszámolás kezdő időpontja után, a hitelezői igény bejelentését és a követelésnek megfelelő nyilvántartásba vételi díj befizetését követően történt jogutódlás esetén - függetlenül attól, hogy az engedményezés szerződésen vagy törvény rendelkezésén alapul - a hitelezői igény új jogosultjától a felszámoló nem követelheti nyilvántartásba vételi díj fizetését [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 46. § (5) és (7) bek., 51. §, Ptk. 276. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
A bíróság az adós felszámolását 2008. április 11-én indította meg.
A V. Rt. és a H. Rt., mint készfizető kezes 2006. január 6-án az adósnak a V. Rt. felé fennálló, 215 300 CHF hitelének biztosítékaként készfizető kezességvállalási szerződést kötöttek, oly módon, hogy a készfizető kezességvállalás mértéke 80% volt. A szerződés 8. pontja szerint a felek megállapodtak abban, ...
BH 2013.1.22 A felszámolás kezdő időpontja után, a hitelezői igény bejelentését és a követelésnek megfelelő nyilvántartásba vételi díj befizetését követően történt jogutódlás esetén - függetlenül attól, hogy az engedményezés szerződésen vagy törvény rendelkezésén alapul - a hitelezői igény új jogosultjától a felszámoló nem követelheti nyilvántartásba vételi díj fizetését [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 46. § (5) és (7) bek., 51. §, Ptk. 276. § (1) bek.].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:A bíróság az adós felszámolását 2008. április 11-én indította meg.
A V. Rt. és a H. Rt., mint készfizető kezes 2006. január 6-án az adósnak a V. Rt. felé fennálló, 215 300 CHF hitelének biztosítékaként készfizető kezességvállalási szerződést kötöttek, oly módon, hogy a készfizető kezességvállalás mértéke 80% volt. A szerződés 8. pontja szerint a felek megállapodtak abban, hogy ha a készfizető kezes a szerződés alapján a hitelintézetnek teljesít, akkor a készfizető kezesre átszálló követeléseket a biztosítékokból és minden egyéb törvényes módon az adóstól, a kezestől vagy más kötelezettektől a hitelintézet hajtja be.
Az adós felszámolásának megindulása után a V. Zrt. bejelentette hitelezői igényét és befizetett 100 000 forint nyilvántartásba vételi díjat a díjfedezeti számlára. A bejelentett követelést a felszámoló határidőben érkezettként nyilvántartásba vette.
A H. Zrt. 2008. szeptember 10-én kelt levelében értesítette a felszámolót, hogy a készfizető kezességet a V. Zrt. beváltotta, ezért 26 259 710 Ft-ot utalt át számára. Előadta, hogy a készfizető kezesség beváltása miatt a Ptk. 276. § (1) bekezdése alapján átszállt rá a bank követelésének arányos része, a követelést biztosító jogok arányos részével együtt. Kérte a V. Zrt. által határidőben bejelentett banki követelés részeként besorolni a követelését. Közölte, hogy bejelentése újabb hitelezői igényt ugyan nem jelent, de kérte, hogy a bank követelése alatt, külön sorban jogosultként vegyék nyilvántartásba.
A felszámoló elfogadta a bejelentést és kifizetést is teljesített a kifogást előterjesztő részére egy zálogtárgy értékesítését követően. A bírósághoz benyújtott közbenső mérlegben a kifogást előterjesztőt nyilvántartotta, a bíróság a közbenső mérleget jóváhagyta.
A felszámoló 2010. július 8-án kelt levelében felhívta a kifogást előterjesztőt arra, hogy 100 000 Ft nyilvántartásba vételi díjat 3 napon belül fizessen meg azzal, hogy ha ez nem történik meg, akkor kénytelen lesz a kifogást előterjesztő hitelezőtől visszakövetelni a 7 835 200 Ft már kifizetett hitelezői kielégítést. Álláspontja szerint a hitelező nem engedményezési szerződés alapján vált jogosulttá, hanem készfizető kezesség beváltása jogcímén szerzett jogot az önálló követelésre, ami után viszont nyilvántartásba vételi díjat kell fizetni.
A hitelező kifogásában kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót hitelezői minőségének tűrésére, s arra, hogy tőle nyilvántartásba vételi díjat ne követeljen. Álláspontja szerint, mivel készfizető kezesként teljesített, a hitelezőként korábban már nyilvántartott, a nyilvántartásba vételi díjat befizető V. Zrt. jogutódjaként nyilvántartásba vételi díjfizetési kötelezettség nem terheli.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította arra hivatkozva, hogy a kifogás elkésett.
A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában kifejtette, hogy nem ért egyet az elsőfokú bíróság álláspontjával abban, hogy a kifogás elkésett, azonban a kifogás előterjesztője által felhozottak kifogás benyújtására nem adnak alapot. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 51. §-a szerint a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása esetén van helye kifogásnak. A hitelező a felszámoló azon intézkedését tartotta jogszabálysértőnek, hogy nyilvántartásba vételi díj fizetésére szólította fel és kilátásba helyezte, ennek hiányában a kifizetett összeget vissza fogja követelni. A másodfokú bíróság szerint azonban ebben az esetben intézkedésnek csak a levél megírása és elküldése tekinthető, ezzel azonban a felszámoló a Cstv. rendelkezéseit sértő magatartást nem tanúsított. A levélben írt felszólítás és az ott kifejtett jogi álláspont nem intézkedés, az önmagában semmiféle joghatás kiváltására nem alkalmas. Utalva a BH 2002/199. számú eseti döntésre, kifejtette, hogy a felszámoló jogi álláspontjának felülbírálatát - annak a kérdésnek az eldöntését, hogy a felszámoló jogi álláspontja helyes-e, a regisztrációs díj befizetésére utólag a hitelező köteles-e, és hogy ennek elmulasztása esetén a kielégítésként kapott összeget vissza kell-e fizetnie - a hitelező a kifogás folytán indult eljárásban nem kérheti. A hitelezőnek magának kell eldöntenie, hogy vállalja-e a kilátásba helyezett pert, vagy eleget tesz a felszámoló felhívásának. A bíróság a felszámolónak nem tilthatja meg per indítását és erre nem is kötelezheti (BH 2002/27.).
A hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és kifogásának helytadó új határozat hozatalát. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 51. § (1) bekezdését.
Álláspontja szerint a felszámoló jogszabálysértő intézkedése nem csupán a levél kiküldésében állt, hanem a levél tartalmában, azaz a regisztrációs díj iránti befizetésre történő felhívásban, amely ellen kifogás benyújtására lehetőség van. A levél tartalma mindenképpen felszámolói intézkedésnek minősül. A jogerős döntés a kifogás intézményét indokolatlanul leszűkíti, azt jogszabálysértő módon alkalmazza. Hivatkozott arra, hogy az ítélőtábla másik tanácsa ezzel ellentétesen határozott.
Azzal érvelt, hogy a jogerős végzésben hivatkozott BH 2002/199. számú eseti döntésben kifejtettekkel ellentétben, jelen eljárásban nem egy vitás jogértelmezési kérdésről kellett dönteni, mert itt a felszámoló magatartása konkrétan és következetesen megjelölésre került, mely szerint a hitelezővel szemben a nyilvántartásba vételi díj iránti követelése jogszabályba ütköző. Állította, hogy a BH 2002/27. számú eseti döntésre való hivatkozás az ügyben nem releváns. Tájékoztatta a felülvizsgálati bíróságot, hogy a felszámoló a kifogás alapjául szolgáló levelében foglaltaknak megfelelően törölte őt a hitelezői nyilvántartásból. Ez ellen újabb kifogást nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, s a bíróság a kifogás elbírálását jelen ügy elbírálásáig felfüggesztette.
Az adós nevében a felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem az alábbi indokok miatt megalapozott.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elkésettség miatt utasította el, a másodfokú bíróság érdemben vizsgálva a kifogásban foglaltakat arra az álláspontra jutott, hogy a kifogásban megjelölt felszámolói tevékenység nem minősült olyan intézkedésnek, amely kifogással támadható lenne.
A felülvizsgálati eljárásban először abban a kérdésben kellett dönteni, hogy a felszámoló levelében írt, a nyilvántartásba vételi díj fizetésére történő felszólítás, támadható-e kifogással.
A Cstv. 51. § (1) bekezdése értelmében a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása ellen nyújtható be kifogás.
A Kúria nem ért egyet a másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a felszámoló nyilvántartásba-vételi díj megfizetésére történő felszólítása nem tekinthető intézkedésnek azért, mert önmagában semmiféle joghatás kiváltására nem alkalmas. A felszámoló ugyanis egyértelművé tette, ennek a feltételnek a teljesítését kívánja meg ahhoz, hogy továbbra is hitelezőként elismerje, nyilvántartsa a kifogást előterjesztőt, s ezzel a hitelezői minőségét kérdőjelezte meg.
Tévesen helyezkedett arra az álláspontra a másodfokú bíróság, mely szerint meg is kellett volna várnia a hitelezőnek azt, hogy a felszámoló a be nem fizetett nyilvántartásba vételi díj miatt törölje a nyilvántartásból, s csak ezt lehetne intézkedésnek minősíteni. Miután a felszámoló a hitelezői minőség eléréséhez (fenntartásához) szükséges feltételek teljesítésére hívta fel a hitelezőt, ez mindenképpen intézkedésnek minősül. Helytállóan hivatkozott tehát a kifogást előterjesztő arra, hogy a felszámoló ezen intézkedése kifogással támadható, ezért a Kúria érdemben vizsgálta meg a kifogásban foglaltakat.
A felszámoló arra hivatkozott, hogy a hitelező igénye önálló követelés, melynek nem engedményezési szerződés alapján vált a jogosultjává, hanem készfizető kezesség beváltása jogcímén. Az önálló követelés után viszont nyilvántartásba vételi díjat kell fizetnie.
A felszámolónak ez a jogi álláspontja téves.
A hitelező megalapozottan hivatkozott a Ptk. 276. § (1) bekezdésében foglaltakra, mely szerint, amennyiben a kezes a jogosultat kielégíti, a követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt reá száll.
A fenti rendelkezés egyértelműen tartalmazza azt, hogy a kezes teljesítésével a jogosult (hitelező) követelése (annak kezes által teljesített része) a kezesre száll át a törvény erejénél fogva. Nem új követelés keletkezik tehát az adóssal szemben - számára a kezesség beváltásával a kötelezettség nem is válhat terhesebbé -, hanem jogutódlás történik vagy egészében (ha a kezes a jogosult teljes követelését kielégítette), vagy pedig részlegesen (a jogosult kezes által történt kielégítése mértékéig), mely esetben a követelés a jogosulti oldalon többalanyúvá válik. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a hitelezői igényként már bejelentett és nyilvántartásba vett követelés egészében, vagy egy részében történő jogutódlás esetén a jogutód nem minősül "új hitelezőnek".
Kizárt ez azért, mert a Cstv. rendelkezései szerint hitelező az, aki bejelenti a felszámolóhoz a követelését és a megadott határidőn belül be is fizeti a nyilvántartásba vételi díjat [Cstv. 28. § (2) bek. f) pont, 46. § (7) bek.].
A jogosult e két feltétel teljesítésével éri el a hitelezői minőséget a bejelentett követelés tekintetében. A hitelezői minőség nem kötődik a bejelentőhöz, a polgári jog szabályai szerint a jogutódlásra lehetőség van a felszámolási eljárás alatt is. Ilyen esetben azonban a már elnyert hitelezői pozícióban történik meg a jogutódlás, a követelés jogutódjának nem kell eleget tennie a hitelezői minőség eléréséhez szükséges Cstv.-ben előírt feltételeknek.
Új hitelezőként azért sem lehetne figyelembe venni a felszámolás során történt jogutódlással hitelezővé vált személyeket, mert új hitelezőként a Cstv. rendelkezései szerint csak azok vehetők figyelembe, akiknek a követelése a felszámolás tartama alatt keletkezett. A kezes által érvényesített követelés esetén nincs szó az adóssal szembeni új követelés keletkezéséről, csak a hitelező személyének változásáról.
A felszámolás kezdő időpontja után, a hitelezői igény bejelentését és a követelésnek megfelelő nyilvántartásba vételi díj befizetését követően, a jogosult személyében bekövetkezett jogutódlás esetén tehát - függetlenül attól, hogy a jogutódlás szerződésen, vagy törvényi rendelkezésen alapuló engedményezés folytán következik be - a hitelezői igény új jogosultjától a felszámoló nem követelheti nyilvántartásba vételi díj fizetését.
A kifejtett indokok miatt a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogszabálysértő végzését hatályon kívül helyezte, és mivel a döntéshez szükséges tények rendelkezésre álltak, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a kifogásnak helyt adva kötelezte a felszámolót, hogy a kifogást előterjesztőt továbbra is hitelezőként tartsa nyilván.
(Kúria Gfv. X. 30.248/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Baranya Megyei Bíróságon 3.Fpkh.02-10-000045 számon indult eljárásban a Pécsi Ítélőtábla Fpkhf. IV.30.045/2011/2. számú jogerős végzése ellen a hitelező által előterjesztett 19. sorszámú felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő
végzést:
A Kúria a Pécsi Ítélőtábla Fpkhf. IV.30.045/2011/2. számú jogerős végzését hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva felhívja a felszámolót, hogy a kifogást előterjesztőt továbbra is hitelezőként tartsa nyilván.Kötelezi az adóst, hogy 15 nap alatt fizessen meg a hitelező részére 40.000 (Negyvenezer) forint együttes másodfokú- és felülvizsgálati eljárási költséget.
Ez ellen a végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:A bíróság az adós felszámolását a 3.Fpk. 01-07-000606 számú felszámolási eljárásban 2008. április 11-én megindította, felszámolóként az F. Kft-t jelölve ki.
A V. Rt. és a H. Rt. mint készfizető kezes 2006. január 6-án az adósnak a V. Rt. felé 5394/2005. számon fennálló, 215.300 CHF hiteléhez kapcsolódva készfizető kezességvállalási szerződést kötöttek, oly módon, hogy a készfizető kezességvállalás mértéke 80 % volt. A szerződés 8. pontja szerint a felek megállapodtak abban, hogy ha a készfizető kezes a szerződés alapján a hitelintézetnek teljesít, akkor a készfizető kezesre átszálló követeléseket a biztosítékokból és minden egyéb törvényes módon az adóstól, a kezestől vagy más kötelezettektől a hitelintézet hajtja be.
Az adós felszámolásának megindulása után a V. Zrt. bejelentette hitelezői igényét és befizetett 100.000 forint nyilvántartásba vételi díjat a díjfedezeti számlára. A bejelentett követelést a felszámoló határidőben érkezettként nyilvántartásba vette.
A G. H. Zrt. (a H. Rt. elnevezése 2008. április 11-től) 2008. szeptember 10-én kelt levelében értesítette a felszámolót, hogy a készfizető kezességet a V. Zrt. beváltotta ezért 26.259.710 Ft-ot utalt át számára. Előadta, hogy a készfizető kezesség beváltása miatt a Ptk. 276. § (1) bekezdése alapján átszállt rá a bank követelésének arányos része a követelést biztosító jogok arányos részével együtt. Kérte a V. Zrt. által határidőben bejelentett banki követelés részeként a követelését besorolni. Közölte, hogy bejelentése újabb hitelezői igényt ugyan nem jelent, de kérte, hogy a bank követelése alatt, külön sorban jogosultként vegyék nyilvántartásba.
A felszámoló elfogadta a bejelentést, és kifizetést is teljesített a kifogást előterjesztő részére egy zálogtárgy értékesítését követően. A bírósághoz benyújtott közbenső mérlegben a kifogást előterjesztőt nyilvántartotta, a bíróság a közbenső mérleget jóváhagyta.
A felszámoló 2010. július 8-án kelt levelében felhívta a kifogást előterjesztőt arra, hogy 100.000 forint nyilvántartásba vételi díjat 3 napon belül fizessen meg azzal, hogy ha ez nem történik meg, akkor kénytelen lesz a kifogást előterjesztő hitelezőtől visszakövetelni a 7.835.200 Ft már kifizetett hitelezői kielégítést. Álláspontja szerint a hitelező nem engedményezési szerződés alapján vált jogosulttá, hanem készfizető kezesség beváltása jogcímén szerzett jogot az önálló követelésre, ami után viszont nyilvántartásba vételi díjat kell fizetni.
A hitelező kifogásában kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót hitelezői minőségének tűrésére, s arra, hogy tőle nyilvántartásba vételi díjat ne követeljen. Álláspontja szerint, mivel készfizető kezesként teljesített, a hitelezőként korábban már nyilvántartott, a nyilvántartásba vételi díjat befizető V. Zrt. jogutódjaként nyilvántartásba vételi díjfizetési kötelezettség nem terheli.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította arra hivatkozva, hogy a kifogás elkésett.
A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolásában kifejtette, hogy nem ért egyet az elsőfokú bíróság álláspontjával abban, hogy a kifogás elkésett, azonban a kifogás előterjesztője által felhozottak kifogás benyújtására nem adnak alapot. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 51. §-a szerint a felszámoló jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása esetén van helye kifogásnak. A hitelező a felszámoló azon intézkedését tartotta jogszabálysértőnek, hogy nyilvántartásba vételi díj fizetésére szólította fel és kilátásba helyezte, ennek hiányában a kifizetett összeget vissza fogja követelni. A másodfokú bíróság szerint azonban ebben az esetben intézkedésnek csak a levél megírása és elküldése tekinthető, ezzel azonban a felszámoló a Cstv. rendelkezéseit sértő magatartást nem tanúsított. A levélben írt felszólítás és az ott kifejtett jogi álláspont nem intézkedés, az önmagában semmiféle joghatás kiváltására nem alkalmas. Utalva a BH 2002.199. eseti döntésre kifejtette, hogy a felszámoló jogi álláspontjának felülbírálatát - annak a kérdésnek az eldöntését, hogy a felszámoló jogi álláspontja helyes-e, a regisztrációs díj befizetésére utólag a hitelező köteles-e, és hogy ennek elmulasztása esetén a kielégítésként kapott összeget vissza kell-e fizetnie - a hitelező a kifogás folytán indult eljárásban nem kérheti. A hitelezőnek magának kell eldöntenie, hogy vállalja-e a kilátásba helyezett pert, vagy eleget tesz a felszámoló felhívásának. A bíróság a felszámolónak nem tilthatja meg per indítását és erre nem is kötelezheti (BH 2002.27.).
A jogerős végzés ellen a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és kifogásának helytadó új határozat hozatalát. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 51. § (1) bekezdését.
Álláspontja szerint a felszámoló jogszabálysértő intézkedése nem csupán a levél kiküldésében állt, hanem a levél tartalmában, azaz a regisztrációs díj iránti befizetésre való felhívásban, amely ellen kifogás benyújtására lehetőség van. A levél tartalma mindenképpen felszámolói intézkedésnek minősül. A jogerős döntés a kifogás intézményét indokolatlanul leszűkíti, azt jogszabálysértő módon alkalmazza. Hivatkozott arra, hogy a Pécsi Ítélőtábla másik tanácsa Fpkhf.II.30.092/2011/2. számú határozatában ezzel ellentétesen határozott.
Azzal érvelt, hogy a jogerős végzésben hivatkozott BH 2002.199 számú eseti döntésben kifejtettekkel ellentétben, jelen eljárásban nem egy vitás jogértelmezési kérdésről kellett dönteni, mert itt a felszámoló magatartása konkrétan és következetesen megjelölésre került, mely szerint a hitelezővel szemben a nyilvántartásba vételi díj iránti követelése jogszabályba ütköző. Állította, hogy a BH 2002.27. számú eseti döntésre való hivatkozás az ügyben nem releváns.
Tájékoztatta a felülvizsgálati bíróságot, hogy a felszámoló a kifogás alapjául szolgáló levelében foglaltaknak megfelelően törölte őt a hitelezői nyilvántartásból. Ez ellen újabb kifogást nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, mely 3.Fpkh.0211-000012 számon folyik, s a bíróság a kifogás elbírálását jelen ügy elbírálásáig felfüggesztette.
Az adós nevében a felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem az alábbi indokok miatt megalapozott.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elkésettség miatt utasította el, a másodfokú bíróság érdemben vizsgálva a kifogásban foglaltakat arra az álláspontra jutott, hogy a kifogásban megjelölt felszámolói tevékenység nem minősült olyan intézkedésnek, amely kifogással támadható lenne.
A felülvizsgálati eljárásban először abban a kérdésben kellett dönteni, hogy a felszámoló levelében írt a nyilvántartásba vételi díj fizetésére történő felszólítás, támadható-e kifogással.
A Kúria nem ért egyet a másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a felszámoló nyilvántartásba-vételi díj megfizetésére történő felszólítása nem tekinthető intézkedésnek azért, mert önmagában semmiféle joghatás kiváltására nem alkalmas. A felszámoló ugyanis egyértelművé tette, ennek a feltételnek a teljesítését kívánja meg ahhoz, hogy továbbra is hitelezőként elismerje, nyilvántartsa a kifogást előterjesztőt, s ezzel a hitelezői minőségét kérdőjelezte meg.
Tévesen helyezkedett arra az álláspontra a másodfokú bíróság, mely szerint meg is kellett volna várnia a hitelezőnek azt, hogy a felszámoló a be nem fizetett nyilvántartásba vételi díj miatt törölje a nyilvántartásból, s csak ezt lehetne intézkedésnek minősíteni. Miután a felszámoló a hitelezői minőség eléréséhez (fenntartásához) szükséges feltételek teljesítésére hívta fel a hitelezőt, ez mindenképpen intézkedésnek minősül. Helytállóan hivatkozott tehát a kifogást előterjesztő arra, hogy a felszámoló ezen intézkedése kifogással támadható, ezért a Kúria érdemben vizsgálta meg a kifogásban foglaltakat.
A felszámoló arra hivatkozott, hogy a hitelező igénye önálló követelés, melynek nem engedményezési szerződés alapján vált a jogosultjává, hanem készfizető kezesség beváltása jogcímén. Az önálló követelés után viszont nyilvántartásba vételi díjat kell fizetnie.
A felszámolónak ez a jogi álláspontja téves.
A hitelező megalapozottan hivatkozott a Ptk. 276. § (1) bekezdésében foglaltakra, mely szerint, amennyiben a kezes a jogosultat kielégíti, a követelés az azt biztosító és a kezességvállalást megelőzően keletkezett jogokkal, valamint a végrehajtási joggal együtt reá száll.
A fenti rendelkezés egyértelműen tartalmazza azt, hogy a kezes teljesítésével a jogosult (hitelező) követelése (annak kezes által teljesített része) a kezesre száll át a törvény erejénél fogva. Nem új követelés keletkezik tehát az adóssal szemben - számára a kezesség beváltásával a kötelezettség nem is válhat terhesebbé -, hanem jogutódlás történik vagy egészében (ha a kezes a jogosult teljes követelését kielégítette), vagy pedig részlegesen (a jogosult kezes által történt kielégítése mértékéig), mely esetben a követelés a jogosulti oldalon többalanyúvá válik. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a hitelezői igényként már bejelentett és nyilvántartásba vett követelés egészében, vagy egy részében történő jogutódlás esetén a jogutód nem minősül "új hitelezőnek".
Kizárt ez azért, mert a Cstv. rendelkezései szerint hitelező az, aki bejelenti a felszámolóhoz a követelését és a megadott határidőn belül be is fizeti a nyilvántartásba vételi díjat. E két feltétel teljesítésével éri el a hitelezői minőséget a bejelentett követelés tekintetében. A hitelezői minőség nem kötődik a bejelentőhöz, a polgári jog szabályai szerint a jogutódlásra lehetőség van a felszámolási eljárás alatt is. Ilyen esetben azonban a már elnyert hitelezői pozícióban történik meg a jogutódlás, a követelés jogutódjának nem kell eleget tennie a hitelezői minőség eléréséhez szükséges Cstv.-ben előírt feltételeknek.
Új hitelezőként azért sem lehetne figyelembe venni a felszámolás során történt jogutódlással hitelezővé vált személyeket, mert új hitelezőként a Cstv. rendelkezései szerint csak azok vehetők figyelembe, akiknek a követelése a felszámolás tartama alatt keletkezett. A kezes által érvényesített követelés esetén nincs szó az adóssal szembeni új követelés keletkezéséről, csak a hitelező személyének változásáról.
A felszámolás kezdő időpontja után, a hitelezői igény bejelentését és a követelésnek megfelelő nyilvántartásba vételi díj befizetését követően bekövetkezett jogutódlás esetén tehát - függetlenül attól, hogy a jogutódlás szerződésen, vagy törvényi rendelkezésen alapuló engedményezés folytán következik be, a hitelezői igény új jogosultjától a felszámoló nem követelheti nyilvántartásba vételi díj fizetését.
A kifejtett indokok miatt a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogszabálysértő végzését hatályon kívül helyezte, és mivel a döntéshez szükséges tények rendelkezésre álltak, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatásával a kifogásnak helyt adva kötelezte a felszámolót, hogy a kifogást előterjesztőt továbbra is hitelezőként tartsa nyilván.
A hitelező felülvizsgálati kérelme alapos volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az adós köteles megfizetni a hitelező másodfokú-, és felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a hitelező jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból, továbbá a másodfokú- és felülvizsgálati eljárási illetékből áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg.
Budapest, 2012. február 29.
Dr. Török Judit sk. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea sk. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró
(Kúria Gfv. X. 30.248/2011. )