adozona.hu
BH+ 2013.1.42
BH+ 2013.1.42
Házastársi közös vagyon körébe tartozó gépjármű üzembentartói jogának házastársak közötti átadása (átírása) vámjogi szempontból sem meríti ki a kölcsönadás fogalmát, azaz nem eredményezi a vámmentesség elvesztését [918/1983. EK 6. cikk, 7. cikk (1) bek., 1999. évi LXXXIV. tv. 9. §, 35/2000. (XI. 30.) BM r. 77. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes néhai házastársa, A. S.-né 2006. augusztus 30-án egy Mercedes Benz típusú személygépkocsi szabad forgalomba bocsátását kezdeményezte a vámhivatalnál 2 094 400 Ft vámértékkel. A hatóság azzal a figyelmeztetéssel helyezte vámmentes szabad forgalomba a járművet, hogy a 918/83/EGK Tanácsi rendelet (továbbiakban: R.) 7. Cikk (1)-(2) bekezdésében foglaltak szerint egy évig az kölcsönbe, zálogba, bérbe nem adható és át nem ruházható. A hatóság azonban a gépjármű-nyilvántartás adataiból ut...
BH+ 2013.1.42 Házastársi közös vagyon körébe tartozó gépjármű üzembentartói jogának házastársak közötti átadása (átírása) vámjogi szempontból sem meríti ki a kölcsönadás fogalmát, azaz nem eredményezi a vámmentesség elvesztését [918/1983. EK 6. cikk, 7. cikk (1) bek., 1999. évi LXXXIV. tv. 9. §, 35/2000. (XI. 30.) BM r. 77. § (1) bek.]
A felperes néhai házastársa, A. S.-né 2006. augusztus 30-án egy Mercedes Benz típusú személygépkocsi szabad forgalomba bocsátását kezdeményezte a vámhivatalnál 2 094 400 Ft vámértékkel. A hatóság azzal a figyelmeztetéssel helyezte vámmentes szabad forgalomba a járművet, hogy a 918/83/EGK Tanácsi rendelet (továbbiakban: R.) 7. Cikk (1)-(2) bekezdésében foglaltak szerint egy évig az kölcsönbe, zálogba, bérbe nem adható és át nem ruházható. A hatóság azonban a gépjármű-nyilvántartás adataiból utóbb azt állapította meg, hogy a házastárs 2006. december 28-án üzemben tartásra átadta a gépjárművet férjének, jelen per felperesének, ezért 2008. február 18-án kelt határozatával 1 697 108 Ft vámtartozás és nem közösségi adó megfizetésére kötelezte a feleséget.A fellebbezés nyomán eljárt másodfokú hatóság 2008. április 8-án kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot egyetértve azzal, hogy a kölcsönbe adás a fentiekben idézett törvényi tilalomba ütközött.
A felperesi jogelőd keresete alapján eljárt megyei bíróság elfogadta a kereseti érveket, hatályon kívül helyezte mindkét fokú határozatot. Kifejtette, hogy a szóban forgó autó a házassági vagyonközösség része volt, ezt mindkét fél jogosult volt használni. A forgalmi engedélybe bejegyzett üzemben tartói jog - figyelemmel a 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet 77. § (1) bekezdésére - semmilyen polgári jogi ügyletet nem kíván meg és nem is tanúsít. A házastársak között a kölcsön és haszonkölcsön kizárt. Nincs tehát tiltott átadás, ezért a vámteher kiszabása nem volt jogszerű.
Az alperesi hatóság felülvizsgálati kérelme nyomán eljárt Legfelsőbb Bíróság végzésével az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárásra kötelezte. Kifejtette a Legfelsőbb Bíróság, hogy a közúti közlekedés nyilvántartásáról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény (továbbiakban: tv.) 2. § 9. pontja értelmében üzemben tartó a jármű tulajdonosa lehet, vagy az, akit erre igazolt jogcím feljogosít. Ezt nem vizsgálta az elsőfokú bíróság, tehát nem tudható, hogy a jármű "kölcsönbe adását" az üzemben tartói jog átadása megvalósította-e. Kifejtette, hogy vámjogi szempontból a kölcsönadást tágan kell értelmezni és házastársak között is lehetséges a haszonkölcsön alkalmazása. Arra kötelezte a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságot, hogy tisztázza, milyen jogcímen került felperes nevére az üzembentartói jog, ugyanis ezután dönthető csak el, hogy sérült-e az R. 7. §-a. (Rögzítendő, hogy az eljárás folyamatban léte alatt a feleség meghalt.)
A megyei bíróság a megismételt eljárásban a korábbival azonos ítéletet hozott, azaz mindkét fokú közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte. Rögzítette az ítélet, hogy az elsőfokú bíróság a számára előírt bizonyítást lefolytatta, megkereste a gépjármű-nyilvántartó hatóságot, bekérte az üzemben tartói engedély bejegyzésével kapcsolatos iratokat. Megállapította, hogy semmilyen jogügylet nem előzte meg a bejegyzést, az csupán egy erre irányuló egyszerű kérelemre történt, melyet a tulajdonjog (házastársi közös vagyon) alapított meg. Nincs tehát tiltott átengedés, a kölcsön és a haszonkölcsön sem jöhet számításba fogalmilag, hiszen a közös tulajdon tárgyán mindegyik házastársnak használati joga van.
A megismételt eljárásban hozott elsőfokú jogerős ítélettel szemben is felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő az alperes. A jogszabálysértést az R. 6-7. Cikk helytelen értelmezésében jelölte meg. Kifejtette, hogy a jármű üzemben tartási jogának átengedése kimeríti a kölcsönbeadás tényállását. Az üzemben tartói jog átadása jelen esetben tény, nem pedig következtetés, amit a BM nyilvántartás alátámaszt, azaz az üzemben tartó személye megváltozott, és ez a kölcsönadást tanúsítja. Nem volt szükség további bizonyításra. Nincs jelentősége annak, hogy a jármű a házastársi közös vagyon részét képezi. Ennek alátámasztására idézett a Legfelsőbb Bíróság ítéletéből. Kifejtette, hogy a vámmentesség kedvezménye, mint speciális közigazgatási jogintézménnyel szemben, a családjogi törvény rendelkezései nem értékelhetők. Idézett még a 2/2006. PJE döntésből is, amely kifejtette, hogy az üzemben tartói jog magában foglalja a tényleges használatot is, azaz az átengedést. Ez vámjogilag tehát kölcsönadás, nem a polgári jogi értelmet kell figyelembe venni, hiszen itt a lex specialis szabályai érvényesülnek. Kérte ezért az alperes az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezni és a keresetet elutasítani.
A felperes írásbeli ellenkérelmet nem terjesztett elő, a szóbeli tárgyaláson kérte az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartani.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A 918/83. EGK Tanácsi rendelet 6. cikke értelmében: "Különleges esetek kivételével, a mentesség csak az érintett személy által a Közösség vámterületén a letelepedéstől számított 12 hónapon belül szabad forgalomba bocsátott személyes vagyontárgy vonatkozásában adható meg. A személyes vagyontárgyak szabad forgalomba bocsátása több elkülönített szállítmányban lehetséges, az előző bekezdésben hivatkozott időszakon belül." A 7. cikk (1) bekezdés értelmében: "Amíg a 12 hónap el nem telt attól az időponttól számítva, amikor a szabad forgalomba bocsátást elfogadták, a vámmentesen beengedett személyes vagyontárgy nem adható kölcsönbe, zálogba, bérbe és nem ruházható át, sem visszterhesen, sem ingyenesen, az illetékes hatóságok előzetes értesítése nélkül."
A tv. 2. § 9. pontja szerint: "Üzemben tartó: a jármű tulajdonosa, illetve akit a jármű jogszerű üzemeltetésére szerződés vagy más hitelt érdemlően igazolt jogcím alapján a járműnyilvántartásba bejegyeztek."
A közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet 77. § (1) bekezdése alapján: "A forgalmi engedély, az ideiglenes forgalomban tartási engedély, valamint a lassú járműre kiadott igazolólap, olyan hatósági engedély, amely a jármű közúti forgalomban történő részvételének jogszerűségét igazolja."
A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság rögzíti, hogy a jelen felülvizsgálati kérelemmel támadott elsőfokú ítélet megismételt eljárásban született. Ezen megismételt eljárás kereteit a korábbi legfelsőbb bírósági ítélet jelölte ki. Ennek lényege az volt, hogy az üzemben tartói bejegyzéshez a jogszabály feltételeket támaszt, azaz jogcím kell hozzá. Arra utasította a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságot, hogy vizsgálja meg, az üzemben tartói jog átadásának mi volt a jogcíme és ezt vesse össze az EK rendelet szabályaival, mert csak ebből vonható le következtetés arra, hogy történt-e tiltott átadás vámjogi értelemben. Az elsőfokú bíróság végrehajtva a Legfelsőbb Bíróság által adott instrukciókat, a házassági vagyonközösség által megalapozott tulajdonjogban jelölte meg az üzemben tartói jog átadásának jogcímét. Ezt az iratok beszerzése alapján állapította meg arra tekintettel, hogy semmilyen jogügylet nem előzte meg az üzemben tartói jog átadását, erre nem volt okirati vagy más bizonyíték.
E ponton közbevetőleg szükségesnek látta a felülvizsgálati bíróság pontosítani az elsőfokú ítélet 8. oldalának 1. bekezdésében foglalt indokolását, mert abban helytelenül állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az üzemben tartás semmilyen jogcímet nem takar. Ezzel szemben az üzemben tartási jog átengedéséhez kell jogcím, amit egyébként helyesen "talált meg" az elsőfokú bíróság a tulajdonjogban, és amely a házastársi vagyonközösségen alapult. Ugyancsak helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy sem a Ptk.-nak a kölcsönre, sem a haszonkölcsönre vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók, mert a házastársi vagyonközösség tárgyát képező dolgon mind a két tulajdonosnak használati joga van, annak átengedése tehát fogalmilag kizárt. A házassági vagyonközösség címén fennálló tulajdonjog alapján történő üzemben tartói jog átengedése nem meríti ki a vámjogszabályokban foglalt tiltott átengedés fogalmát. Kétségtelen tény - ahogyan arra az alperes is hivatkozott -, hogy 2007-ben már a Legfelsőbb Bíróság érintette a házastársi vagyonközösséggel kapcsolatos kérdéskört vámfizetés szempontjából, azonban abban az ügyben eltérő volt a tényállás. Ott a férj adásvételi szerződéssel, tehát konkrét ügylettel adta "át", illetve "el" a személygépkocsit feleségének, és annak kapcsán fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy a házastársi vagyonközösségre történő hivatkozás nem releváns. Megjegyzendő, ha azon ügyben a vagyonközösségnek helye lett volna, akkor a gépkocsinak csak az 1/2 eszmei tulajdoni hányadát lehetett volna eladni. Látható ennél fogva, hogy az eltérő történeti tényállásra tekintettel a 2007-es ítéletben foglaltak jelen ügy eldöntésénél nem irányadók.
Jelen ügyben a házastársi vagyonközösségen, mint családjogi kapcsolaton álló tulajdonjog volt az erősebb. Ez adta az átengedés jogcímét, amely nem ütközött, nem ütközhetett a vámjogszabály tilalmazott cselekményeibe. Megjegyzendő, hogy a 2/2006. PJE jogegységi döntés szerint az üzemben tartói jog tartalmába valóban belefér a használat joga is, azonban jelen ügyben ez nem volt vita tárgya.
A fentiekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete érdemben jogszerű volt, az indokolás fentiekben kifejtett pontosításával azt hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján. (Kúria, Kfv.I.35.453/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Somogy Megyei Bíróság 2011. március 22-én kelt 20.K.21.870/2010/6. sorszámú jogerős ítélete ellen az alperes részéről 7. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Kúria a Somogy Megyei Bíróság 20.K.21.870/2010/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 20 000 (húszezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperes néhai házastársa, A. S.-né 2006. augusztus 30-án egy Mercedes Benz típusú személygépkocsi szabad forgalomba bocsátását kezdeményezte a vámhivatalnál 2 094 400 Ft vámértékkel. A hatóság azzal a figyelmeztetéssel helyezte vámmentes szabad forgalomba a járművet, hogy a 918/83/EGK Tanácsi rendelet (a továbbiakban: R.) 7. Cikk (1)-(2) bekezdésében foglaltak szerint egy évig az kölcsönbe, zálogba, bérbe nem adható és át nem ruházható. A hatóság azonban a gépjármű-nyilvántartás adataiból utóbb azt állapította meg, hogy a házastárs 2006. december 28-án üzemben tartásra átadta a gépjárművet férjének, jelen per felperesének, ezért 2008. február 18-án kelt határozatával 1 697 108 Ft vámtartozás és nem közösségi adó megfizetésére kötelezte a feleséget.A fellebbezés nyomán eljárt másodfokú hatóság 2008. április 8-án kelt határozatával helybenhagyta az első fokú határozatot egyetértve azzal, hogy a kölcsönbe adás a fentiekben idézett törvényi tilalomba ütközött.
A felperesi jogelőd keresete alapján eljárt megyei bíróság elfogadta a kereseti érveket, hatályon kívül helyezte mindkét fokú határozatot. Kifejtette, hogy a szóban forgó autó a házassági vagyonközösség része volt, ezt mindkét fél jogosult volt használni. A forgalmi engedélybe bejegyzett üzemben tartói jog - figyelemmel a 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet 77. § (1) bekezdésére - semmilyen polgári jogi ügyletet nem kíván meg és nem is tanúsít. A házastársak között a kölcsön és haszonkölcsön kizárt. Nincs tehát tiltott átadás, ezért a vámteher kiszabása nem volt jogszerű.
Az alperesi hatóság felülvizsgálati kérelme nyomán eljárt Legfelsőbb Bíróság végzésével az első fokú ítélet hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárásra kötelezte. Kifejtette a Legfelsőbb Bíróság, hogy a közúti közlekedés nyilvántartásáról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: TV.) 2. § 9. pontja értelmében üzemben tartó a jármű tulajdonosa lehet, vagy az, akit erre igazolt jogcím feljogosít. Ezt nem vizsgálta az első fokú bíróság, tehát nem tudható, hogy a jármű "kölcsönbe adását" az üzemben tartói jog átadása megvalósította-e. Kifejtette, hogy vámjogi szempontból a kölcsönadást tágan kell értelmezni és házastársak között is lehetséges a haszonkölcsön alkalmazása. Arra kötelezte a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróságot, hogy tisztázza, milyen jogcímen került felperes nevére az üzembentartói jog, ugyanis ezután dönthető csak el, hogy sérült-e az R. 7. §-a. (Rögzítendő, hogy az eljárás folyamatban léte alatt a feleség meghalt.)
A megyei bíróság a megismételt eljárásban a korábbival azonos ítéletet hozott, azaz mindkét fokú közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte. Rögzítette az ítélet, hogy az első fokú bíróság a számára előírt bizonyítást lefolytatta, megkereste a gépjármű-nyilvántartó hatóságot, bekérte az üzemben tartói engedély bejegyzésével kapcsolatos iratokat. Megállapította, hogy semmilyen jogügylet nem előzte meg a bejegyzést, az csupán egy erre irányuló egyszerű kérelemre történt, melyet a tulajdonjog (házastársi közös vagyon) alapított meg. Nincs tehát tiltott átengedés, a kölcsön és a haszonkölcsön sem jöhet számításba fogalmilag, hiszen a közös tulajdon tárgyán mindegyik házastársnak használati joga van.
A megismételt eljárásban hozott első fokú jogerős ítélettel szemben is felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő az alperes. A jogszabálysértést az R. 6-7. Cikk helytelen értelmezésében jelölte meg. Kifejtette, hogy a jármű üzemben tartási jogának átengedése kimeríti a kölcsönbeadás tényállását. Az üzemben tartói jog átadása jelen esetben tény, nem pedig következtetés, amit a BM nyilvántartás alátámaszt, azaz az üzemben tartó személye megváltozott, és ez a kölcsönadást tanúsítja. Nem volt szükség további bizonyításra. Nincs jelentősége annak, hogy a jármű a házastársi közös vagyon részét képezi. Ennek alátámasztására idézett a Legfelsőbb Bíróság ítéletéből. Kifejtette, hogy a vámmentesség kedvezménye, mint speciális közigazgatási jogintézménnyel szemben, a családjogi törvény rendelkezései nem értékelhetők. Idézett még a 2/2006. PJE döntésből is, amely kifejtette, hogy az üzemben tartói jog magában foglalja a tényleges használatot is, azaz az átengedést. Ez vámjogilag tehát kölcsönadás, nem a polgári jogi értelmet kell figyelembe venni, hiszen itt a lex specialis szabályai érvényesülnek. Kérte ezért az alperes az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezni és a keresetet elutasítani.
A felperes írásbeli ellenkérelmet nem terjesztett elő, a szóbeli tárgyaláson kérte az első fokú ítéletet hatályában fenntartani.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A 918/83. EGK Tanácsi rendelet 6. cikke értelmében: "Különleges esetek kivételével, a mentesség csak az érintett személy által a Közösség vámterületén a letelepedéstől számított 12 hónapon belül szabad forgalomba bocsátott személyes vagyontárgy vonatkozásában adható meg. A személyes vagyontárgyak szabad forgalomba bocsátása több elkülönített szállítmányban lehetséges, az előző bekezdésben hivatkozott időszakon belül." A 7. cikk (1) bekezdés értelmében: "Amíg a 12 hónap el nem telt attól az időponttól számítva, amikor a szabad forgalomba bocsátást elfogadták, a vámmentesen beengedett személyes vagyontárgy nem adható kölcsönbe, zálogba, bérbe és nem ruházható át, sem visszterhesen, sem ingyenesen, az illetékes hatóságok előzetes értesítése nélkül."
A TV. 2. § 9. pontja szerint: "Üzemben tartó: a jármű tulajdonosa, illetve akit a jármű jogszerű üzemeltetésére szerződés vagy más hitelt érdemlően igazolt jogcím alapján a járműnyilvántartásba bejegyeztek."
A közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet 77. § (1) bekezdése alapján: "A forgalmi engedély, az ideiglenes forgalomban tartási engedély, valamint a lassú járműre kiadott igazolólap, olyan hatósági engedély, amely a jármű közúti forgalomban történő részvételének jogszerűségét igazolja."
A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság rögzíti, hogy a jelen felülvizsgálati kérelemmel támadott első fokú ítélet megismételt eljárásban született. Ezen megismételt eljárás kereteit a korábbi legfelsőbb bírósági ítélet jelölte ki. Ennek lényege az volt, hogy az üzemben tartói bejegyzéshez a jogszabály feltételeket támaszt, azaz jogcím kell hozzá. Arra utasította a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróságot, hogy vizsgálja meg, az üzemben tartói jog átadásának mi volt a jogcíme és ezt vesse össze az EK rendelet szabályaival, mert csak ebből vonható le következtetés arra, hogy történt-e tiltott átadás vámjogi értelemben. Az első fokú bíróság végrehajtva a Legfelsőbb Bíróság által adott instrukciókat, a házassági vagyonközösség által megalapozott tulajdonjogban jelölte meg az üzemben tartói jog átadásának jogcímét. Ezt az iratok beszerzése alapján állapította meg arra tekintettel, hogy semmilyen jogügylet nem előzte meg az üzemben tartói jog átadását, erre nem volt okirati vagy más bizonyíték.
E ponton közbevetőleg szükségesnek látta a felülvizsgálati bíróság pontosítani az első fokú ítélet 8. oldalának 1. bekezdésében foglalt indokolását, mert abban helytelenül állapította meg az első fokú bíróság, hogy az üzemben tartás semmilyen jogcímet nem takar. Ezzel szemben az üzemben tartási jog átengedéséhez kell jogcím, amit egyébként helyesen "talált meg" az első fokú bíróság a tulajdonjogban, és amely a házastársi vagyonközösségen alapult. Ugyancsak helyesen állapította meg az első fokú bíróság, hogy sem a Ptk.-nak a kölcsönre, sem a haszonkölcsönre vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók, mert a házastársi vagyonközösség tárgyát képező dolgon mind a két tulajdonosnak használati joga van, annak átengedése tehát fogalmilag kizárt. A házassági vagyonközösség címén fennálló tulajdonjog alapján történő üzemben tartói jog átengedése nem meríti ki a vámjogszabályokban foglalt tiltott átengedés fogalmát. Kétségtelen tény - ahogyan arra az alperes is hivatkozott -, hogy 2007-ben már a Legfelsőbb Bíróság érintette a házastársi vagyonközösséggel kapcsolatos kérdéskört vámfizetés szempontjából, azonban abban az ügyben eltérő volt a tényállás. Ott a férj adásvételi szerződéssel, tehát konkrét ügylettel adta "át", illetve "el" a személygépkocsit feleségének, és annak kapcsán fejtette ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy a házastársi vagyonközösségre történő hivatkozás nem releváns. Megjegyzendő, ha azon ügyben a vagyonközösségnek helye lett volna, akkor a gépkocsinak csak az 1/2-d eszmei tulajdoni hányadát lehetett volna eladni. Látható ennél fogva, hogy az eltérő történeti tényállásra tekintettel a 2007-es ítéletben foglaltak jelen ügy eldöntésénél nem irányadók.
Jelen ügyben a házastársi vagyonközösségen, mint családjogi kapcsolaton álló tulajdonjog volt az erősebb. Ez adta az átengedés jogcímét, amely nem ütközött, nem ütközhetett a vámjogszabály tilalmazott cselekményeibe. Megjegyzendő, hogy a 2/2006. PJE jogegységi döntés szerint az üzemben tartói jog tartalmába valóban belefér a használat joga is, azonban jelen ügyben ez nem volt vita tárgya.
A fentiekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy az első fokú bíróság ítélete érdemben jogszerű volt, az indokolás fentiekben kifejtett pontosításával azt hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
A Kúria a pervesztes alperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2012. június 14.
Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. előadó bíró, Dr. Heinemann Csilla sk. bíró
(Kúria, Kfv. I. 35.453/2011.)