adozona.hu
BH+ 2013.1.29
BH+ 2013.1.29
Nem tekinthető a követelés megfelelő fedezetének az adós tulajdonában lévő olyan ingatlan, amelynek árverési értékesítése vevő hiányában éveken keresztül sikertelen volt. Ez esetben beáll a mögöttes felelős fizetési kötelezettsége [2006. évi IV. tv. (Gt.) 97. § (1) bek., 108. § (1) és (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a városi bíróság ítélete alapján a perben nem álló G. és Társa Bt.-nek 5 224 910 Ft tőke és az ezután 1995. június 30-tól járó késedelmi kamata, továbbá az ugyanezen bíróság előtt kötött egyezség alapján 1 100 000 Ft tőke és ennek 1994. február 4-től járó késedelmi kamata iránti tartozása állt fenn a felperes jogelődjével szemben, amely követeléseket a felperes engedményezés útján szerzett meg.
Az 5 224 910 Ft és járulékai vé...
BH+ 2013.1.29 Nem tekinthető a követelés megfelelő fedezetének az adós tulajdonában lévő olyan ingatlan, amelynek árverési értékesítése vevő hiányában éveken keresztül sikertelen volt. Ez esetben beáll a mögöttes felelős fizetési kötelezettsége [2006. évi IV. tv. (Gt.) 97. § (1) bek., 108. § (1) és (3) bek.].
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a városi bíróság ítélete alapján a perben nem álló G. és Társa Bt.-nek 5 224 910 Ft tőke és az ezután 1995. június 30-tól járó késedelmi kamata, továbbá az ugyanezen bíróság előtt kötött egyezség alapján 1 100 000 Ft tőke és ennek 1994. február 4-től járó késedelmi kamata iránti tartozása állt fenn a felperes jogelődjével szemben, amely követeléseket a felperes engedményezés útján szerzett meg.Az 5 224 910 Ft és járulékai végrehajtása iránt 1998-ban, az 1 100 000 Ft és járulékai végrehajtása iránt 2001-ben indult végrehajtási eljárás az adós betéti társasággal szemben. Az első végrehajtási eljárás megindulásának időpontjában a végrehajtó az adós egyéb fellelhető vagyontárgyának hiányában 5 db, a betéti társaság tulajdonában lévő h-i ingatlant kísérelt meg értékesíteni. Ezek közül 2010 tavaszán sikerült értékesíteni a h.-i 02/1 hrsz. alatti ingatlant, a befolyt vételárból a végrehajtó 297 904 Ft-ot fordított a felperes perbeli követelésének csökkentésére. A további összegekre a végrehajtás évek óta sikertelen maradt.
A felperes a keresetében az alperest, mint a betéti társaság beltagját 6 324 910 Ft tőke, ennek kamatai és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni. A keresetét a 2006. IV. törvény (Gt.</a>) 108. §-ának (3) bekezdése alapján alkalmazandó 97. §-ának (1) bekezdésére alapította. Állította, hogy a követelését a betéti társaság vagyona nem fedezi, a követelés évek óta behajthatatlan, ezért a hivatkozott jogszabályhely szerint az alperes mint beltag korlátlanul felel.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első fokon eljárt megyei bíróság ítéletében az alperest 6 324 910 Ft tőkében, ebből 5 224 910 Ft-nak 1995. június 30-tól, 1 100 000 Ft-nak pedig 1999. február 4-től járó késedelmi kamataiban és 321 590 Ft perköltségben marasztalta. (A végrehajtás eredményeként befolyt összeget a felperes kérelmére a perköltségre számolta el.)
Az ítélőtábla az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a végrehajtó közlése szerint az első végrehajtási eljárás megindításakor az adós 5 db h.-i ingatlannal rendelkezett, a 02/1 hrsz. alatti ingatlan 5 000 000 Ft; a 183 hrsz. alatti 30 000 000 Ft,; a 035 hrsz. alatti 8 000 000 Ft; a 034 hrsz. alatti 2000 Ft; az 52 hrsz. alatti ingatlan pedig 120 000 000 Ft becsértéket képviselt. Az ingatlanokra a többször megkísérelt árverés vevő hiányában sikertelen volt. Megállapította továbbá, hogy bár a végrehajtó a 10. sorszámú tájékoztatójában arról értesítette az elsőfokú bíróságot, hogy az 1999-ben és 2001-ben történt árverés között az adós a 183. és 52. hrsz. alatti ingatlant értékesítette, az értékesítés ténye egyéb adatokra tekintettel nem volt egyértelműen megállapítható.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Másodlagosan kérte, hogy amennyiben a felperes igazolja a követelés behajthatatlanságát az alperest a keresete szerint marasztalja. A másodfokú bíróság helyes döntése ugyanis az lett volna, ha a behajthatatlanság felperes általi igazolása mellett kötelezi az alperest a teljesítésre.
Álláspontja szerint abból a körülményből, miszerint végrehajtás útján 10 évet meghaladó idő alatt nem jutott hozzá a követeléséhez, önmagában az következik, hogy követeléséhez az adós vagyonából nem tud hozzájutni.
Hivatkozott arra, hogy a behajthatatlanságot az elsőfokú eljárásban bizonyította, a végrehajtási eljárásban keletkezett és csatolt iratok, a sikertelen árverésekről felvett árverési jegyzőkönyvek a behajthatatlanságot igazolták.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Előadta, hogy a felperes a másodlagos felülvizsgálati kérelmét ún. kiegészítő felülvizsgálati kérelemben terjesztette elő, márpedig a felülvizsgálati kérelmet a Pp.</a> rendelkezései szerint megváltoztatni nem lehet.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt az alábbiak szerint jogsértőnek találta.
A perben ellentmondó adatok állnak rendelkezésre a tekintetben, hogy a bt. két értékes ingatlana értékesítésre került-e. A végrehajtó 2009. november 4-én kelt tájékoztatása szerint a h.-i 183. és 52. hrsz.-ú összesen 150 000 000 Ft becsértékű ingatlanokat a bt. értékesítette. A felperes az értékesítésre nem hivatkozott, az alperes az értékesítést tagadta. A végrehajtó korábbi nyilatkozatával ellentétben akként nyilatkozott a bíróság felhívására, hogy a fenti két, a bt. tulajdonában lévő ingatlan tekintetében a 2010. márciusi árverés - vevő hiányában - sikertelennek bizonyult.
A felperes felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott arra, hogy a fenti két ingatlan már nem a bt. tulajdona, csak arra, hogy a több mint 10 éve folyó, eredményre nem vezető végrehajtási eljárás kellően igazolja, miszerint a követelés a főkötelezettől behajthatatlan. Ilyen körülmények mellett a Legfelsőbb Bíróság abból indult, indulhatott ki, hogy a két nagy értékű ingatlan is a bt. tulajdonában volt a jogerős ítélet meghozatalakor.
A Gt. 108. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján alkalmazandó 97. §-ának (1) bekezdése szerint - amely azonos rendelkezést tartalmaz a korábban hatályos 1997. évi CXLIV. törvény (1997. évi Gt.</a>) 90. §-ában foglaltakkal - a betéti társaság beltagja a társaság tartozásaiért akkor felel, ha a társasági vagyon a követelést nem fedezi.
Nem fogadta el a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogi álláspontját a vonatkozásban, hogy az adós bt. tulajdonában álló fenti két ingatlan, (illetve a további két ingatlan) a felperes perbeli követelésének kellő fedezetéül szolgál. A követelés ingatlannal való fedezettsége azt jelenti, hogy a végrehajtási szakba jutott követelés az ingatlanból annak mobilizálhatósága, értékesíthetősége következtében a befolyt ellenértékből ésszerű időn belül kielégíthető.
A perbeli esetben a betéti társaság nagy becsértékű ingatlanait néhány kisebb értékű ingatlannal együtt a perbeli követelés behajtása érdekében 1998-ban vonta végrehajtás alá a bírósági végrehajtó. A kitűzött árverések árverési vevő hiányában valamennyi esetben sikertelenül végződtek. 2010-ben - már a jelen per megindítását követően - ugyan sikerült egy 5 millió Ft becsértékű ingatlant 2 500 000 Ft árverési vételárért értékesíteni. Egyéb tartozások miatt azonban a befolyt árverési vételárnak csak egy töredékét fordíthatta a végrehajtó a perbeli követelés kiegyenlítésére. Az adós többi ingatlana már hosszú ideje eladhatatlan, így a valóságban nem nyújt ténylegesen realizálható fedezetet a követelésre. Ezért a Gt. 108. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján alkalmazandó, a Gt. 97. §-ának (1) bekezdése szerint mögöttes felelősként az alperes, mint a társaság beltagja köteles helytállni a társaság tartozásaiért.
A másodlagos felülvizsgálati kérelem vizsgálata a Legfelsőbb Bíróság fenti álláspontjára tekintettel szükségtelenné vált, azt a Legfelsőbb Bíróság mellőzte, függetlenül attól, hogy az a Pp. 272. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül a bírósághoz megérkezett.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.155/2011.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fejér Megyei Bíróságnál 15.G.40.121/2009. szám alatt indult és a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.432/2010/9. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 10.Gf.40.432/2010/9. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Fejér Megyei Bíróság 15.G.40.121/2009/20. számú ítéletét helybenhagyja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 395 000 (Háromszázkilencvenötezer) Ft másodfokú és felülvizsgálati együttes perköltséget, valamint az államnak az adóhatóság felhívására 379 500 (Háromszázhetvenkilencezer-ötszáz) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a Székesfehérvári Városi Bíróság ítélete alapján a perben nem álló G. és Társa Bt-nek 5 224 910 Ft tőke és az ezután 1995. június 30-tól járó késedelmi kamata, továbbá az ugyanezen bíróság előtt kötött egyezség alapján 1 100 000 Ft tőke és ennek 1994. február 4-től járó késedelmi kamata iránti tartozása állt fenn a felperes jogelődjével szemben, amely követelések tulajdonjogát a felperes engedményezés útján szerezte meg.Az 5 224 910 Ft és járulékai végrehajtása iránt 1998-ban, az 1 100 000 Ft és járulékai végrehajtása iránt 2001-ben indult végrehajtási eljárás az adós betéti társasággal szemben. Az első végrehajtási eljárás megindulásának időpontjában a végrehajtó az adós egyéb fellelhető vagyontárgyának hiányában 5 db a betéti társaság tulajdonát képező ingatlant kísérelt meg értékesíteni. Ezek közül 2010 tavaszán sikerült értékesíteni a 02/1 hrsz. alatti ingatlant, a befolyt vételárból a végrehajtó 297 904 Ft-ot fordított a perbeli felperesi követelések csökkentésére. A további összegekre a végrehajtás évek óta sikertelen maradt.
A felperes a keresetében az alperest, mint a betéti társaság beltagját 6 324 910 Ft tőke, ennek kamatai és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni. A keresetét a 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 108. §-ának (3) bekezdése alapján alkalmazandó 97. §-ának (1) bekezdésére alapította. Állította, hogy a követelését a betéti társaság vagyona nem fedezi, a követelés évek óta behajthatatlan, ezért a hivatkozott jogszabályhely szerint az alperes mint beltag korlátlanul felel.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első fokon eljárt Fejér Megyei Bíróság a 15.G.40.121/2009/20. számú ítéletében az alperest 6 324 910 Ft tőkében, ebből 5 224 910 Ft-nak 1995. június 30-tól, 1 100 000 Ft-nak pedig 1999. február 4-től járó késedelmi kamataiban és 321 590 Ft perköltségben marasztalta. (A végrehajtás eredményeként befolyt összeget a felperes kérelmére a perköltségre számolta el.)
A Fővárosi Ítélőtábla az alperes fellebbezése folytán hozott 10.Gf.40.432/2010/9. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a végrehajtó közlése szerint az első végrehajtási eljárás megindításakor az adós 5 db ingatlannal rendelkezett, a 02/1 hrsz. alatti ingatlan 5 000 000 Ft; a 183 hrsz. alatti 30 000 000 Ft,; a 035 hrsz. alatti 8 000 000 Ft; a 034 hrsz. alatti 2 000 Ft; az 52 hrsz. alatti ingatlan pedig 120 000 000 Ft becsértéket képviselt. Az ingatlanokra a többször megkísérelt árverés vevő hiányában sikertelen volt. Megállapította továbbá, hogy bár a végrehajtó a 10. sorszámú tájékoztatójában arról értesítette az elsőfokú bíróságot, hogy az 1999-ben és 2001-ben történt árverés között az adós a 183. és 52. hrsz. alatti ingatlant értékesítette, az értékesítés ténye egyéb adatokra tekintettel nem volt egyértelműen megállapítható.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Másodlagosan kérte hogy amennyiben a felperes igazolja a követelés behajthatatlanságát az alperest a keresete szerint marasztalja. A másodfokú bíróság helyes döntése ugyanis az lett volna, ha a behajthatatlanság felperes általi igazolása mellett kötelezi az alperest a teljesítésre.
Álláspontja szerint azon körülményből, miszerint végrehajtás útján 10 évet meghaladó idő alatt nem jutott hozzá a követeléséhez, önmagában az következik, hogy követeléséhez az adós vagyonából nem tud hozzájutni. Hivatkozott arra, hogy a behajthatatlanságot az elsőfokú eljárásban bizonyította, a végrehajtási eljárásban keletkezett és csatolt iratok, a sikertelen árverésekről felvett árverési jegyzőkönyvek a behajthatatlanságot igazolták.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Előadta, hogy a felperes a másodlagos felülvizsgálati kérelmét ún. kiegészítő felülvizsgálati kérelemben terjesztette elő, márpedig a felülvizsgálati kérelmet a Pp.</a> rendelkezései szerint megváltoztatni nem lehet.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt az alábbiak szerint jogsértőnek találta.
A perben ellentmondó adatok állnak rendelkezésre a tekintetben, hogy a bt. két értékes ingatlana értékesítésre került-e. A végrehajtó 2009. november 4-én kelt tájékoztatása szerint a 183. és 52. hrsz-ú összesen 150 000 000 Ft becsértékű ingatlanokat a bt. értékesítette. A felperes az értékesítésre nem hivatkozott, az alperes az értékesítést tagadta. A végrehajtó korábbi nyilatkozatával ellentétben akként nyilatkozott a bíróság felhívására, hogy a fenti két, a bt. tulajdonában lévő ingatlan tekintetében a 2010. márciusi árverés - vevő hiányában - sikertelennek bizonyult.
A felperes felülvizsgálati kérelmében nem hivatkozott arra, hogy a fenti két ingatlan már nem a bt. tulajdona, csak arra, hogy a több mint 10 éve folyó, eredményre nem vezető végrehajtási eljárás kellően igazolja, miszerint a követelés a főkötelezettől behajthatatlan.
Ilyen körülmények mellett a Legfelsőbb Bíróság abból indult, indulhatott ki, hogy a két nagy értékű ingatlan is a bt. tulajdonát képezte a jogerős ítélet meghozatalakor.
A Gt. 108. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján alkalmazandó 97. §-ának (1) bekezdése szerint - amely azonos rendelkezést tartalmaz a korábban hatályos 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: 1997. évi Gt.) 90. §-ában foglaltakkal - a betéti társaság beltagja a társaság tartozásaiért akkor felel, ha a társasági vagyon a követelést nem fedezi.
Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogi álláspontját a vonatkozásban, hogy az adós bt. tulajdonában álló fenti két ingatlan, (illetve a további két ingatlan) a felperes perbeli követelésének kellő fedezetéül szolgál. A követelés ingatlannal való fedezettsége azt jelenti, hogy a végrehajtási szakba jutott követelés az ingatlanból annak mobilizálhatósága, értékesíthetősége következtében a befolyt ellenértékből ésszerű időn belül kielégíthető.
A perbeli esetben a betéti társaság nagy becsértékű ingatlanait néhány kisebb értékű ingatlannal együtt a perbeli követelés behajtása érdekében 1998-ban vonta végrehajtás alá a bírósági végrehajtó. A kitűzött árverések árverési vevő hiányában valamennyi esetben sikertelenül végződtek. 2010-ben - már a jelen per megindítását követően - ugyan sikerült egy 5 millió Ft becsértékű ingatlant 2 500 000 Ft árverési vételárért értékesíteni. Egyéb tartozások miatt azonban a befolyt árverési vételárnak csak egy töredékét fordíthatta a végrehajtó a perbeli követelés kiegyenlítésére. Az adós többi ingatlana már hosszú ideje eladhatatlan, így nem nyújt a valóságban ténylegesen realizálhatóan fedezetet a követelésre. Ezért a Gt. 108. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján alkalmazandó, a Gt. 97. §-ának (1) bekezdése szerint mögöttes felelősként az alperes, mint a társaság beltagja köteles helytállni a társaság tartozásaiért.
A másodlagos felülvizsgálati kérelem vizsgálata a Legfelsőbb Bíróság fenti álláspontjára tekintettel szükségtelenné vált, azt a Legfelsőbb Bíróság mellőzte, függetlenül attól, hogy az a Pp. 272. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül a bírósághoz megérkezett.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme sikeres volt, ezért az alperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint köteles a felperesnek a másodfokú és a felülvizsgálati eljárással okozott költségét megtéríteni. A felperes másodfokú és felülvizsgálati együttes perköltsége a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-a (2) bekezdésének a) pontja és (5) bekezdése szerint felszámítható, az ÁFA-t is tartalmazó ügyvédi munkadíjat foglalja magában.
A felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 379 500 Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az 1990. évi XCIII. törvény 74. §-ának (3) bekezdése alapján alkalmazandó, a költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése és 15. §-ának (1) bekezdése szerint az alperes köteles az államnak az adóhatóság felhívására megtéríteni.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2011. szeptember 20.
Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára sk. előadó-bíró, Dr. Lőrincz Györgyné sk.bíró
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.155/2011.)