adozona.hu
BH+ 2012.12.535
BH+ 2012.12.535
A TIR művelet az indító/beléptető vámhivatalnál kezdődik és a rendeltetési vagy kiléptető vámhivatalnál ér véget. A vámhivatal vizsgálata nem terjed ki az ezt megelőző TIR műveletre [2003. évi XXXIV. tv. 8. cikk]
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Hamburgi Vámhivatal a bukaresti illetőségű román fuvarozó által szállított 24.000 kg közönséges fehér fokhagymát nemzetközi vámokmány fedezete mellett a V. Vámhivatalhoz továbbította a K. Ltd. (a továbbiakban: címzett) részére.
A rakományt az S. Vámszerv 2009. április 8. napján vonta ellenőrzése alá. A címzett képviseletében eljáró G. Zrt. kérelmezte a címzett fizetési problémái miatt az áru átmeneti megőrzését, majd 2009. április 27-én az áru árutovábbítási vámeljárás alá vonását.
A kére...
A rakományt az S. Vámszerv 2009. április 8. napján vonta ellenőrzése alá. A címzett képviseletében eljáró G. Zrt. kérelmezte a címzett fizetési problémái miatt az áru átmeneti megőrzését, majd 2009. április 27-én az áru árutovábbítási vámeljárás alá vonását.
A kérelemhez benyújtásra került a TIR igazolvány, annak birtokosa a B. Transped B., K. utca 32. székhelyű cég volt.
A hivatal a tételes áruvizsgálat megtartása mellett a vámkezelést elvégezte, áthaladási határidőként 2009. május 5. napját, kilépési vámhivatalként pedig Halmeut jelölte meg.
Miután a TIR művelet befejezésének szabályszerű igazolása nem történt meg, május 6-án az elsőfokú vámhivatal elektronikus keresési eljárást kezdeményezett a kiléptető vámhivatal felé. A keresés szerint a küldemény nem került vám elé állításra, a hozzá tartozó továbbítási okmány sem bemutatásra, és az áru tartózkodási helyéről nem tudtak felvilágosítást adni.
Az elsőfokú vámhivatal tájékoztatta a felperest 2009. június 29-én a fentiekről, aki azonban a TIR művelet befejezését nem igazolta.
Ezt követően a vámhivatal a fuvarozóval egyetemlegesen kötelezte a felperest a vámteher megfizetésére, mely határozatot az alperes a felperesi fellebbezés folytán helybenhagyott.
A felperes keresete alapján az alperes határozatát visszavonta, majd az elsőfokú hatóság határozatát megsemmisítette, és új eljárás lefolytatására kötelezte, arra figyelemmel, hogy a felperest az elsőfokú hatóság nem értesítette a TIR eljárás mentesülésének elmaradásáról, így a követelés benyújtásának feltételei nem álltak fenn.
Az új eljárásban a TIR egyezmény 11. cikke szerinti értesítés 2010. január 21-én megtörtént, majd az elsőfokú hatóság a 2010. március 24. napján hozott fizetési felszólítással a fuvarozót 8 134 787 Ft mezőgazdasági vám, 2 169 020 Ft általános forgalmi adó és 28 784 Ft környezetvédelmi termékdíj 5 napon belüli megfizetésére hívta fel.
A fuvarozó a jogerős határozatban előírt fizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért az elsőfokú közigazgatási szerv a 2010. április 29. napján kelt határozattal a felperest kötelezte a fenti összegek megfizetésére.
Az alperes a 2010. június 14. napján hozott határozattal az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Határozatának indokolása szerint a G. Zrt. közvetlen képviselőként járt el a címzett képviseletében, az ő átmeneti megőrzési raktárából került árutovábbítási vámeljárás alá vonásra, nem közösségi áruként.
Az árutovábbítási eljárásban a TIR igazolvány birtokosa és a garanciavállaló szervezet az, aki abban az esetben ha a TIR eljárás mentesítésére nem kerül sor, fizetésre kötelezhető.
A vámhatóság nem rendelkezett olyan információval, mely a G. Zrt. jogellenes közreműködését igazolná, ennek hiányában pedig a Tanács 2913/92. EGK rendelet 205. cikke alapján fizetési kötelezettsége nem állapítható meg.
A hivatal nem sértette meg a TIR egyezmény 19. cikkét sem, hiszen a végrehajtott okmány- és áruellenőrzés garantálta az adatok pontosságának biztosításával szemben támasztott követelményeket.
A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, fizetési kötelezettségének törlését, másodlagosan - az alperesi határozat hatályon kívül helyezésével - új eljárásra való kötelezését kérte.
Azzal érvelt, hogy az alperes a tényállást nem tisztázta; ugyanis a társegyesülettől beszerzett fuvarlevél tanúsága szerint az elsőfokú vámhivatal az árut kiszolgáltatta a C. Kft-nek, így felelőssége a TIR egyezmény 8. cikk 7. bekezdése alapján nem áll fenn.
Szabálytalanul került az áru a G. Zrt. raktárába, a G. Zrt. nem lehetett az ukrán címzett vámképviselője, és a szállítást sem szakíthatta volna meg. Ilyen bizonytalanságok miatt az árutovábbítást egyáltalán nem lehetett volna kezdeményezni, arra is figyelemmel, hogy a kitárolást követő árutovábbítási eljárásban a G. Zrt. feladóként szerepelt, ezért magatartása megtévesztő, és felelőssége egyetemleges a fuvarozóval.
A vámhatóság nem derítette fel a rendelet 203. cikk (3) bekezdése szerinti adósnak minősíthető személyek körét, akik a vámtartozásért a felperest megelőzően felelősséggel tartoznak. Megsértette a TIR egyezmény 19. cikke, és annak alkalmazásának magyarázatára vonatkozó 6. számú melléklet 019. rendelkezéseit. Vitatta továbbá a környezetvédelmi termékdíj-fizetési kötelezettségét is.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte, a határozatában foglaltakat fenntartotta. Szerinte a vámhatóság a rendelkezésére álló okmányok alapján további személyek felelőssége nem volt megállapítható, ráadásul a felperesi garanciavállalás érvényesítésének alapját képező második TIR eljárásban a felperes által megnevezett gazdasági társaságok nem is vettek részt.
A megyei bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította.
Egyetértett azzal az alperesi állásponttal, hogy a felperes felelőssége a soproni raktározást követően indult árutovábbítási eljárás kapcsán merült fel. Az áru átvételére, kiszolgálására ezt megelőzően nem került sor, az alperesi iratok nem erre utalnak.
Kizárólag az alperesnél fellelhető fuvarlevélnek van jelentősége, nem pedig a felperes által a társegyesületétől beszerzettnek. Emiatt sem a C. Kft., sem a Co. Kft. felelőssége nem állapítható meg a vámtartozásért.
Helytállóan került minősítésre a G. Zrt. képviselői minősége is, nem sajátjaként rendelkezett az áru sorsáról, hanem a címzett képviselőjeként. A G. Zrt. jogellenes cselekményekben való részvétele nem nyert bizonyítást, ezért fizetési kötelezettsége nem áll fenn.
Az alperes nem sértette meg az irányadó jogszabályokat, a kellően feltárt tényállásból helyes jogi következtetést vont le.
A felperesnek az első tárgyalást követően előterjesztett - az I. Kft. szerepére és a fémzárak kérdéskörére vonatkozó - kereseti kérelmével nem foglalkozott a Pp. 335/A. §-ba ütközése okán; ezért nem teljesítette a szakértői bizonyításra vonatkozó indítványt sem.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és ezzel egyidejűleg a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, vámfizetési kötelezettség alóli mentesítését, másodlagosan a megyei bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte. Érvelése szerint a jogerős ítélet indokolásából nem derül ki, hogy a keresetből mit miért nem fogad el. A vámkövetelés polgári jogi természetével kapcsolatos kereseti kérelmét pedig nem bírálta el. A vámhatóság mulasztása olyan helyzetbe hozta a garantőrt, amely az általa vállalt szokásos kockázatot meghaladta, ezáltal a garanciális kötelezettsége alóli mentesítés beállt.
A jogerős ítélet a jogvita eldöntésére irányadó anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek sem felel meg (TIR egyezmény 8. cikk 1. és 7. pontja, 19. cikk, 28. cikk, 42. BISz, 43. cikk, 47. cikk, továbbá a tanács rendelet 203. és 244. cikkeinek).
A bíróságnak érdemben kellett volna vizsgálnia a vámfizetésre kötelezett további személyek felkutatására tett intézkedéseket, illetve hogy a vámhatóság érdekkörében felmerülő szabálytalanságok nem róhatók a felperes terhére. Szerinte a két vámeljárás csak együtt lett volna vizsgálható, így deríthető ki valójában, hogy mi történt, és hogy kit terhel a felelősség.
Az alperesi felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A tényállás-tisztázási és bizonyítás-felvételi kötelezettség az alperest és a bíróságot is a jogilag releváns tények tekintetében terheli. A jogilag releváns tények körét a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezések határolják be.
A Kúria nem osztotta a felülvizsgálati kérelemben kifejtett azon álláspontot, hogy az alperes megsértette tényállás tisztázási kötelezettségét. A jelen eljárásban ugyanis a vámhatóságnak azt kellett tisztáznia, hogy az árutovábbítási eljárásban történő vámkezelés során a nem közösségi áru a rendeltetési vámhivatalnál bemutatásra került-e. A vámhivatal megkeresése egyértelműen azzal az eredménnyel járt, hogy kétséget kizáróan megállapíthatóvá vált: a nem közösségi áru a rendeltetési vámhivatalnál nem került bemutatásra.
A jogvita elbírálásával kapcsolatban kiemeli a Kúria, hogy a TIR árufuvarozás a TIR műveletek sorát foglalja magában.
Minden egyes szerződő félnél a TIR művelet az indító/beléptető vámhivatalnál kezdődik, és a rendeltetési, vagy kiléptető vámhivatalnál ér véget.
Ebből következően az alperesnek nem kellett vizsgálnia a Soproni Vámhivatalt megelőző TIR árufuvarozást; és helyes az az elsőfokú bírósági álláspont, hogy a felperesi felelősség a soproni raktározást követően indult árutovábbítási eljárás kapcsán merült fel.
Az áru átvételére, kiszolgálására az alperesi iratok között fellelhető okmányok alapján nem került sor, ilyen bejegyzés azokon nem szerepelt, a felperes rendelkezésére álló más társegyesülettől beszerzett okmányok vizsgálata a pedig a vámhatóság feladatát nem képezte. Ezért nem tévedett az elsőfokú bíróság, mikor a Co. Kft. és a C. Kft. felelősségét nem vizsgálta.
Nem vonható kétségbe a G. Zrt. közvetlen képviselői minősége sem; a címzett meghatalmazása alapján eljárva sajátjaként az áru sorsáról nem rendelkezett. Felelőssége csak az EGK rendelet 205. cikke alapján merülhetne fel, ha a jogellenes cselekményekben való közreműködése megállapítható lenne. Erre vonatkozóan azonban adat nem merült fel és a felperes sem szolgáltatott erre bizonyítékot.
Nem állapítható meg jogszabálysértés a vámáru és az okmányok átvizsgálása körében sem, az alperes a TIR egyezmény 19. cikkében, illetőleg 6. számú mellékletének a 19. cikk magyarázatával összefüggő 019. pontjában előírt kötelezettségének eleget tett.
Az árutovábbítással kapcsolatos szabálytalanságok az iratokból nem megállapíthatók, önmagában pedig az a körülmény, hogy Magyarországon kínai fokhagyma-szállítmánnyal kapcsolatos visszaélések történtek nem alapozták meg a TIR egyezményben rögzített áru-, okmány-átvizsgáláson túlmutató szorosabb vámfelügyeletet.
A felperes felelőssége a 2003. évi XXXIV. törvénnyel kihirdetésre került az áruknak TIR igazolvánnyal történő nemzetközi fuvarozására vonatkozó, Genfben 1975. november 14-én kelt vámegyezmény (a továbbiakban: TIR egyezmény) szabályai helyes alkalmazásával történt meg. Ennek 8. cikkének 1. pontja értelmében a garanciavállaló egyesület kötelezettséget vállal arra, hogy megfizeti azokat a követelhető - esetlegesen késedelmi kamatokkal növelt - behozatali, vagy kiviteli vámokat és illetékeket, amelyeket azon ország törvényei és vámelőírásai szerint ahol a TIR eljárással kapcsolatos szabálytalanságot megállapították, ki kellett volna fizetni.
Az egyesület a fent említett összegekért az azok kifizetésére kötelezett személyekkel együttesen és egyetemlegesen felelős.
A 7. pont szerint, ha a 8. cikk 1. és 2. pontjában említett összegek esedékessé válnak, az illetékes hatóságoknak azok megfizetését - a lehetőségekhez mérten - a közvetlenül felelős személytől (személyektől) kell követelniük, mielőtt a garanciavállaló egyesülethez fordulnának követelésükkel.
A perbeli esetben a vámhatóság a közvetlenül felelős személytől a vámtartozás behajtását, érvényesítését megkísérelte, eredménytelenül. Miután a TIR eljárás mentesítésére nem került sor, így jogszerűen követelte azt az egyesülettől.
Mentesülési lehetőség nem került feltárásra, a vámhatóság olyan mulasztást nem követett el, amely a garantőr követelés alóli szabadulását eredményezhette volna.
Ezzel összefüggésben kiemeli a Kúria, hogy már több irányadó eseti döntésében kifejtette, hogy a garanciavállaló egyesület felelősségét nem polgári peres úton kell érvényesíteni, hanem közigazgatási eljárás keretében, közigazgatási határozattal.
Rámutat arra is, hogy a felperes által hivatkozott Európai Bizottság jelentése és Európai Unió Bíróság eseti döntései sem kérdőjelezik meg, hogy az adott tagállam ezen felelősség érvényesítése körében milyen módon kívánja azt érvényesíteni, ezt teljes egészében a tagállami szabályozásra bízzák (C -266/01.25-26. pont).
A jogszabályoknak megfelelő eljárást folytatta le tehát az alperes, amikor határozatában kötelezte a garantőrt a TIR egyezmény alapján vámfizetésre.
Ezzel összefüggésben megjegyzi a Kúria, hogy a felperes kereseti kérelme nem irányult annak megállapítására, hogy a közigazgatási határozattal történő kötelezés jogalapja fennállt, avagy polgári eljárás keretében kellett volna a hatóságnak a vámtartozás megfizetése iránt intézkedni. Épp ezért nem követett el a bíróság jogszabálysértést, amikor e kérdéskörben - miután jogszerűen az előterjesztésre nem került sor - nem foglalt állást.
Osztotta a Kúria az elsőfokú bíróság álláspontját az Igaz Trans Kft. szerepével és a fémzárak felhelyezésével kapcsolatban, ez egy olyan tiltott kereset-kiterjesztésnek volt tekinthető, melynek elbírálására a Pp. 335/A. §-a alapján az elsőfokú bíróságnak lehetősége nem volt.
Helyesen döntött tehát az elsőfokú bíróság, amikor az ezzel összefüggésben előterjesztett szakértői bizonyítást is elutasította.
A vámteher része a vám, a termékimportot terhelő általános forgalmi adó, díjak és egyéb jogszabályon alapuló kötelező befizetések. Mivel díjként a környezetvédelmi termékdíj a vámteher része, azt a felperesnek egyetemleges felelőssége körében meg kell fizetnie.
A jogerős ítélet a fentiekben kifejtett elvek alapján járt el, a jogvita érdemi eldöntését illetően a felülvizsgálni kért határozat nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért a megtámadott ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Kúria, Kfv.I.35.437/2011.)