adozona.hu
ÍH 2012.186
ÍH 2012.186
ADÓTARTOZÁS MEG NEM FIZETÉSE MIATTI KIFOGÁS ELUTASÍTÁSA - ELÉVÜLÉS Nincs helye elévülésre hivatkozással az adótartozás meg nem fizetése miatti kifogás elutasításának, ha az adóhatóság az adókövetelés végrehajtásához való jog elévülése előtt benyújtotta a kifogását [1990. évi XCI. tv. (régi Art.) 95. § (4) bek., Cstv. 51. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 2000. március 27-én indult eljárásban az adós F. Rt. felszámolására vonatkozó közlemény a Cégközlönyben 2000. július 6-án jelent meg, mely szerint a felszámolás kezdő időpontja 2000. június 13. Felszámolóként a bíróság a C. Kft. felszámoló szervezetet jelölte ki.
A NAV hitelező kifogásában 857 000 forint általános forgalmi adó megfizetésére kérte kötelezni a felszámolót, amely adó megfizetésének esedékessége 2001. november 20-án lejárt. A hitelező 2011. január 12-én a követelését 208 000 f...
ÍH 2012.186 ADÓTARTOZÁS MEG NEM FIZETÉSE MIATTI KIFOGÁS ELUTASÍTÁSA - ELÉVÜLÉS
Nincs helye elévülésre hivatkozással az adótartozás meg nem fizetése miatti kifogás elutasításának, ha az adóhatóság az adókövetelés végrehajtásához való jog elévülése előtt benyújtotta a kifogását [1990. évi XCI. tv. (régi Art.) 95. § (4) bek., Cstv. 51. § (3) bek.].
A 2000. március 27-én indult eljárásban az adós F. Rt. felszámolására vonatkozó közlemény a Cégközlönyben 2000. július 6-án jelent meg, mely szerint a felszámolás kezdő időpontja 2000. június 13. Felszámolóként a bíróság a C. Kft. felszámoló szervezetet jelölte ki.
A NAV hitelező kifogásában 857 000 forint általános forgalmi adó megfizetésére kérte kötelezni a felszámolót, amely adó megfizetésének esedékessége 2001. november 20-án lejárt. A hitelező 2011. január 12-én a követelését 208 000 forint visszaigényelhető adó beszámítására figyelemmel 649 000 forintra szállította le.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte.
Előadta, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (régi Art.) 95. §-a értelmében az adótartozás végrehajtásához való jog elévülésének kezdő időpontja az esedékesség időpontjához - az adóbevallás benyújtására előírt határidő utolsó napjához - kötődik. Ezért jelen ügyben az elévülés kezdő időpontja 2001. december 31. napja, minek okán a követelés 2006. december 31. napján elévült. A NAV a kifogását elkésetten terjesztette elő, mivel a bevallás benyújtásától a kifogás benyújtásáig 6 és fél év telt el, és igazolási kérelmet sem terjesztett elő.
A hitelező a Ptk. 326. §-ára is hivatkozott, mely szerint az elévülés nyugszik, amíg a jogosult menthető okból nem tudja a követelését érvényesíteni. Álláspontja szerint a felszámolási eljárás ilyen oknak minősül. Kifejtette, hogy amennyiben egy adós ellen felszámolási eljárás indul, úgy a Ptk. 327. § (1) bekezdése értelmében a kérelem bírósághoz érkezése napján az elévülés megszakad, és a felszámolás alatt nyugszik. Jelen esetben az adóhatóság kérte az adós felszámolásának elrendelését.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította.
Megállapította, hogy a NAV jogelődje 2001. november 20-án vette át a követelés alapjául szolgáló 2001. november 8-án kelt bevallást, melynek következtében a követelés már a felszámolás alatt 2001. november 20-án vált esedékessé, azonban a hitelező a kifogását csak 2008. május 7-én nyújtotta be. Kifejtette, hogy a jelen esetben alkalmazandó régi Art. 95. § (1) bekezdése szerint a költségvetési támogatás igényléséhez való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az annak igényléséhez való jog megnyílt, ezért - az idézett jogszabályhelyre figyelemmel - a hitelező által benyújtott kifogás elévült. Ezen túlmenően a NAV nem adott elő semmilyen olyan menthető okot, amely igazolta volna, hogy önhibáján kívül nem tudta a követelését érvényesíteni.
A végzés ellen a hitelező terjesztett elő fellebbezést, melyben annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte.
Jogorvoslati kérelmében előadta, hogy a felszámolási eljárásban keletkezett 1 382 883 forint összegű felszámolási költségtartozásnak minősülő követelése megfizetésére vonatkozó 2006. június 19-én kelt fizetési felhívását a felszámoló 2006. június 22-én vette át. A fizetési felhívás tartalmazta a 857 000 forint áfa tartozást is. Mivel nyolc napon belül teljesítésre nem került sor, a hitelező 2006. július 4-én kelt kifogást nyújtott be, amely az elsőfokú bírósághoz július 14-én érkezett meg.
Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság végzése indokolásában nem a 2006 júliusában benyújtott kifogást, hanem a 4. sorszámú végzésre reagáló, észrevétel megnevezésű okiratot hivatkozza kifogásként. A hitelező álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg azt, hogy az adóhatóság legelőször csak 2008. május 7-én érvényesítette a megfizetés iránti hitelezői igényét. Kiemelte, hogy a 2001. november 20-án esedékessé vált adótartozás a régi Art. 95. §-a értelmében 2006. decemberében évült volna el, ezért a 2006. július 7-én postára adott kifogás kétséget kizáróan határidőben benyújtottnak tekinthető.
A felszámoló a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A fellebbezés alapos.
A jelen kifogás elbírálására az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (régi Art.) szabályait kell alkalmazni. A régi Art. 95. § (4) bekezdése szerint az adótartozás végrehajtásához, a költségvetési támogatás kiutalásához való jog az esedékesség naptári évének az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el. Amennyiben az adóhatóság végrehajtási cselekményt foganatosított, az elévülés 6 hónappal meghosszabbodik. Ha az adó, a bírság és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás végrehajtásához való jog elévült, a tartozást terhelő késedelmi pótlékot is elévültnek kell tekinteni.
Helytállóan hivatkozott a hitelező a fellebbezésében arra, hogy a követelése a kifogás benyújtásakor még nem évült el. Tévesen állapította meg ugyanis az elsőfokú bíróság, hogy a hitelező először 2008. május 7-én érvényesítette a követelését, mert akkor nyújtotta be a kifogását. A követelés annak esedékességére tekintettel - a felek által sem vitatottan - 2006. december 31-én évült volna el. A hitelező követelését is tartalmazó fizetési felszólítást a felszámoló 2006. június 22-én átvette, a hitelező kifogása az iktatóbélyegző szerint 2006. július 7-én - tehát kétségkívül elévülési időn belül - a bírósághoz megérkezett. Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a kifogást a követelés elévülésére hivatkozva elutasította. A kifogás sem késett el, mert a hitelező azt a fizetési felszólításban közölt 8 nap elteltét követő 8 napon belül benyújtotta, továbbá a felszámoló mulasztása miatt előterjesztett kifogás a felszámoló mulasztásának fennállása alatt nem késhet el. A felszámoló nem vitatta, hogy a követelés felszámolási költségnek minősül, csupán arra hivatkozott, hogy azt adó visszaigénylés beszámításával kívánja rendezni. Az adóhatóság a visszaigénylésből 208 000 forintot talált jogosnak, amely összeggel a követelését leszállította. Arra nincs adat, hogy a felszámoló a visszaigénylés tárgyában hozott - 17. ssz. alatt csatolt - határozatot (2967803036) megfellebbezte-e, igényelt-e vissza további adót, vagy kiegyenlítette-e a követelést.
A jelenleg rendelkezésre álló adatok ezért nem elegendőek a kifogás elbírálásához, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az elsőfokú bíróságnak az újabb eljárásban azt kell tisztáznia, hogy a felszámoló a visszaigénylési kérelmét elutasító csatolt határozat ellen élt-e jogorvoslattal, illetve van-e az adósnak egyéb beszámítható követelése (visszaigénylés), illetve a felszámoló az eltelt időben rendezte-e az adótartozást. Ezt követően lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy döntsön a kifogás megalapozottsága tárgyában.
(Fővárosi Ítélőtábla 12. Fpkf. 43.296/2012/2.)