adozona.hu
ÍH 2012.174
ÍH 2012.174
A TAG KIZÁRÁSA - A TÁRSASÁG TAGJÁVAL SZEMBEN TÁMASZTOTT KÖVETELMÉNYEK - A KIZÁRÁS FELTÉTELEI A gazdasági társaság tagjának alapvető kötelezettsége, hogy elősegítse a gazdasági társaság céljainak a megvalósítását, a közös üzletszerű gazdasági tevékenység sikerét. A kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és tisztesség és a kölcsönös együttműködés kötelezettségét is teljesíteni kell. Amennyiben a tag nem a fenti elveknek megfelelően jár el, s ez a társaság jövőbeli működésére valós és súlyos veszély
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével az alperest a felperesi gazdasági társaság tagjai közül a Gt. 47. § (1) bekezdése alapján kizárta. Alperes érdemi védekezése alapján elsődlegesen vizsgálta alperes tagsági viszonyának fennállását, és megállapította, hogy a tagkizárási per megindításáról szóló határozat meghozatalát megelőzően, 2010. október hó 22. napján történt üzletrész ajándékozási szerződés alapján a társasággal szemben az üzletrész hatályos átruházása nem történt meg...
ÍH 2012.174 A TAG KIZÁRÁSA - A TÁRSASÁG TAGJÁVAL SZEMBEN TÁMASZTOTT KÖVETELMÉNYEK - A KIZÁRÁS FELTÉTELEI
A gazdasági társaság tagjának alapvető kötelezettsége, hogy elősegítse a gazdasági társaság céljainak a megvalósítását, a közös üzletszerű gazdasági tevékenység sikerét. A kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és tisztesség és a kölcsönös együttműködés kötelezettségét is teljesíteni kell. Amennyiben a tag nem a fenti elveknek megfelelően jár el, s ez a társaság jövőbeli működésére valós és súlyos veszélyt jelent, a társaságból kizárható [Gt. 3. § (1) bek.; Gt. 9. § (2) bek.; Gt. 47. § (1) bek.; Ptk. 4. §].
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével az alperest a felperesi gazdasági társaság tagjai közül a Gt. 47. § (1) bekezdése alapján kizárta. Alperes érdemi védekezése alapján elsődlegesen vizsgálta alperes tagsági viszonyának fennállását, és megállapította, hogy a tagkizárási per megindításáról szóló határozat meghozatalát megelőzően, 2010. október hó 22. napján történt üzletrész ajándékozási szerződés alapján a társasággal szemben az üzletrész hatályos átruházása nem történt meg, illetve az átruházás a 2010. június hó 28. napján kelt társasági szerződés-módosításba ütközik, mivel a tagok az adásvétel kivételével az átruházást kizárták. A kizárási okokat érdemben vizsgálva kifejtette, hogy az alperes, mint ügyvezető eljárásával összefüggő, a gazdálkodás körébe vonható szerződések a kizárást nem alapozzák meg. Utalt arra, hogy az alperes az ügyvezetői minőségben okozott kárért a Gt.</a> szabályai szerint felel. Megállapította viszont, hogy az alperes ügyvezetői tisztségből visszahívását követően, illetve azzal összefüggésben tanúsított magatartása a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztette. E körben értékelte azt, hogy az alperes az ügyvezetői tisztségből visszahívás, a tag kizárására irányuló határozat megakadályozása céljából technikai célzattal, több alkalommal ajándékozási szerződést kötött, ezzel a társaság külső kapcsolatrendszerében zavart keltett, emiatt a felperessel szerződéses viszonyban álló cégek az együttműködést, a felperes munkavállalói pedig munkaviszonyukat megszüntették. Megállapította, hogy az alperes részéről a munkavállalók státuszát érintő kifejezett agitálás is történt, amely magatartás a kizárást szintén megalapozza.Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében az ítélet megváltoztatását, a kereset elutasítását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Hivatkozott arra, hogy az üzletrész átruházása a tag joga, az átruházás nem befolyásolja a társaság operatív működését, külső kapcsolatait, mivel a társaság képviseletét az ügyvezető látja el. Állította, hogy a munkaviszonyok megszüntetésére nem az alperes miatt, nem az alperes agitálása folytán került sor. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a tagsági jog gyakorlása felfüggesztését elrendelő végzés megváltoztatásáról késedelmesen, az eljárási szabályok megsértésével határozott, és nem indokolta az alperesi bizonyítási indítvány mellőzését.
A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a kereset megalapozott elbírálásához szükséges mértékben a tényállást tisztázta, azt helyesen állapította meg, és abból helyes jogkövetkeztetést vont le, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolásával azonban a másodfokú bíróság nem ért mindenben egyet, ezért azt az alábbiak szerint módosítja, és egészíti ki:
A Gt. 3. § (1) bekezdése szerint a gazdasági társaságot a tagok üzletszerű, közös gazdasági tevékenység folytatására hozzák létre. Ebből az is következik, hogy a tagok alapvető kötelezettsége az, hogy elősegítsék a gazdasági társaság céljait, a közös, üzletszerű gazdasági tevékenységet. A tagok egymás közötti, illetve a társasággal szembeni sajátos, több pólusú viszonyában a felek magatartására a Gt.</a>-én és a létesítő okiratok rendelkezésein túlmenően a Gt. 9. § (2) bekezdésében foglalt utaló szabály folytán a Ptk. 4. § (1) bekezdésében írt jogelveket, így a jóhiszemű, a tisztesség követelményének megfelelő joggyakorlás, illetve a kölcsönös együttműködés kötelezettségének követelményét is irányadónak kell tekinteni. A tagkizárás jogintézménye alapvetően a gazdasági társaság érdekeinek védelmét szolgáló jogintézmény, amely lehetőséget biztosít a társasággal együttműködni nem tudó, a társaság céljainak elérését nagymértékben veszélyeztető, súlyosan társaságellenes magatartást tanúsító tag tagsági viszonyának megszüntetésére. A kizárás a tagsági jogviszony megszüntetésének egy sajátos - szankció jellegű - módja, a tag és a társaság közötti érdek-elkülönülést, érdekellentétet oldja fel a tag rovására abban az esetben, ha a tag nem képes érdekeit a társaság érdekeivel összeegyeztetni. A jogintézménynek az a funkciója, hogy a társaság meg tudjon válni attól a tagtól, aki az üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatását, mint közös célt személyében, vagy a tevékenységében nagymértékben veszélyezteti (EBH 2001/447. szám alatti közzétett elvi bírósági határozat). A tagok a társasági jogaik gyakorlása során mindenkor a gazdasági társaság érdekeit szem előtt tartva kötelesek eljárni, ugyanakkor a tagkizárás alapjául csakis olyan tagi magatartás szolgálhat, amely a társaság jövőbeli működésére valós és súlyos veszélyt jelent (BDT 2011/2451. szám alatt közzétett eseti döntés). A tagok egymással és a társasággal elvárható módon együttműködni kötelesek, a tag a társasági célok megvalósulása érdekében lojalitással tartozik a társaság felé, annak konkurenciát nem támaszthat a társaságban végzett tevékenysége során szerzett üzleti kapcsolatai, üzleti tapasztalatai felhasználásával (BH 2001/583. szám).
A fenti elvek figyelembevételével együttesen kellett mérlegelni az alperes kizárási okként megjelölt magatartásait, azzal, hogy a 2010. október hó 22. napján megkötött ajándékozási szerződés - figyelemmel arra, hogy a kizárási per megindításáról döntő 17/2010.10.24. számú taggyűlési határozat ezt kizárási okként nem nevesíti - a mérlegelés során nem volt figyelembe vehető. A kizárás okaként értékelhető magatartás ezért a 2010. június hó 10. napján ajándékozási szerződés létrehozása, az alperes munkavállalókkal szembeni magatartása, és a felperessel szerződéses kapcsolatban álló vállalkozók felé tanúsított magatartása lehetett csupán.
Az alperes 2010. június hó 10. napján - saját személyes előadása szerint is - taktikai célból, az ügyvezetői tisztségből visszahívása megakadályozása érdekében kötötte meg feleségével az ajándékozási szerződést, majd az eredménytelen taggyűlést követően, 2010. június hó 25. napján az ajándékozási szerződést felbontották. Az üzletrész forgalomképes, a Gt. 23. § (1) bekezdése szerint a tagokra szabadon, a 123. § (2) bekezdés, 126. § (1) és (2) bekezdése alapján kívülálló harmadik személyek részére a társasági szerződés rendelkezései szerinti szabályok szerint átruházható. Az ajándékozási szerződés megkötése időpontjában az alperes az üzletrész átruházására jogosult volt, a társasági szerződés ekkor az ajándékozást nem zárta ki -, azonban a joggyakorlás célja egyértelműen a társaság döntéshozatalának megakadályozása volt, ez pedig ellenkezik a jóhiszeműség és tisztesség polgári jogi alapelvével, ellentétes a társaság érdekeivel, és alapot ad annak a kérdésnek a felvetésére, hogy a tag társaságban maradása társaság érdekeit nem veszélyezteti-e.
Értékelni kellett az alperesnek az ügyvezetői tisztség megszűnését követő - kizárási okként megjelölt - a társaság munkavállalóival, üzletfeleivel kapcsolatos - magatartását is. E tekintetben nem annak van jelentősége, hogy az alperesi tevékenység következményeként ténylegesen távoztak-e munkavállalók a felperestől, illetve vállalkozók megszüntették-e jogviszonyukat, hanem annak, hogy az alperes tanúsított-e olyan magatartást, mellyel e célt kívánta elérni, magatartásából levonható-e megalapozott következtetés arra nézve, hogy társaságban maradása a társaság céljainak jövőbeli elérését nagymértékben veszélyeztetné.
A fenti körben kiemeli a másodfokú bíróság, hogy elsőfokú eljárás során kihallgatott B. Z., M. M., Sz. Z. tanúk egyező nyilatkozata szerint a 2010. június hó 10. napja után az alperes lakásán a dolgozók, és a felperessel szerződéses viszonyban álló vállalkozók részvételével sor került egy megbeszélésre. Az alperes tájékoztatta a jelenlévőket, hogy új céget alapít, jelezte, hogy ha a cég "beindul", a munkavállalókat átveszi, és szeretné, ha "átmennének az új céghez". Ezen túlmenően az alperes megkereste telefonon B. Z.-t, és személyesen beszélt P. K.-néval, Sz. Z.-nal, a beszélgetés tárgya az érintett tanúk munkaviszonya, illetve szerződéses kapcsolata volt az alperes hozzátartozója által alapított gazdasági társasággal.
Az alperes a színlelt, taktikai célokat szolgáló szerződés megkötésével, munkavállalók, vállalkozók felé tanúsított magatartásával saját, egyéni érdekeit szem előtt tartva járt el, tevékenysége nem a felperes társasági szerződésben rögzített közös céljának elérését szolgálta, e magatartás összeegyezhetetlen az alperes tagi mivoltával, és előrevetíti azt, hogy az alperes társaságbeli jelenléte a felperesi társaság működését, gazdasági céljai elérését a jövőben is súlyosan veszélyeztetné, ezért a kizárás megalapozott.
Alaptalanul sérelmezte az alperes az által indítványozott bizonyítás lefolytatásának mellőzését is. A fent részletezett és mérlegelt tanúvallomások összhangban állnak egymással, a kizárás elbírálásához szükséges tényállás a jelenlegi bizonyítékok alapján kétséget kizáróan megállapítható, a megjelölt tanúktól új, releváns tény közlése nem várható.
Tévesen hivatkozott az alperes arra is, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértései folytán az ítélet hatályon kívül helyezésének volna helye. A Gt. 48. § (4) bekezdése az alperes tagsági jogainak gyakorlását felfüggesztő végzés megváltoztatása iránti kérelem elbírálásának elmulasztása az eljárás szabálytalansága elleni kifogás előterjesztésére adott volna alapot, a fellebbezésben e körben felhozottak a másodfokú eljárásban már nem értékelhetők. Az elsőfokú bíróság ítéletében valóban nem indokolta az alperesi bizonyítási indítvány és az utolsó tárgyalás elhalasztása iránti kérelem elutasítását, azonban az eljárás adataiból megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a további bizonyítást és halasztást a rendelkezésre álló bizonyítékokra tekintettel mellőzte, határozata ezért érdemben felülbírálható, nem áll fenn olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely a Pp. 252. § (2) bekezdése alapján az ítélet hatályon kívül helyezését indokolná.
(Pécsi Ítélőtábla Pf. IV. 20.003/2012/7.)