adozona.hu
AVI 2012.11.127
AVI 2012.11.127
A jövedéki törvény a hazai és a más tagállamból behozott termékek tekintetében megkülönböztetést nem tartalmaz, csak a már egyszer megfizetett adót lehet visszaigényelni [2003. évi CXXVII. tv. 47. § c) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2006. augusztus 9-én önellenőrzést nyújtott be a jövedéki hatósághoz a 2006. március 1-jétől március 31-ig, a 2006. április 1-jétől április 30-ig, illetve a 2006. május 1-jétől május 31-ig terjedő időszakokra beadott adóbevallásai helyesbítésére. A felperes önrevíziós bevallásaiban 63 935 000 Ft, 5 137 000 Ft, illetve 7 664 000 Ft gázolaj utáni jövedéki adó visszaigénylését kérte a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. t...
AVI 2012.11.127 A jövedéki törvény a hazai és a más tagállamból behozott termékek tekintetében megkülönböztetést nem tartalmaz, csak a már egyszer megfizetett adót lehet visszaigényelni [2003. évi CXXVII. tv. 47. § c) pont]
A felperes 2006. augusztus 9-én önellenőrzést nyújtott be a jövedéki hatósághoz a 2006. március 1-jétől március 31-ig, a 2006. április 1-jétől április 30-ig, illetve a 2006. május 1-jétől május 31-ig terjedő időszakokra beadott adóbevallásai helyesbítésére. A felperes önrevíziós bevallásaiban 63 935 000 Ft, 5 137 000 Ft, illetve 7 664 000 Ft gázolaj utáni jövedéki adó visszaigénylését kérte a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) 47. § (1) bekezdés c) pontjára alapítottan.A felperes önellenőrzéseit az elsőfokú hatóság elutasította, ezeket jogosulatlan adó-visszaigénylésnek minősítette és kötelezte a felperest 63 394 875 Ft, 5 136 635 Ft, illetve 7 664 195 Ft adóbírság megfizetésére. A felperes fellebbezései alapján eljárt alperes a 2006. november 17-én kelt határozataiban az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Érdemi döntéseit azzal indokolta, hogy a jövedéki termékek beszerzése nem adóval növelt áron adóraktárból vagy importálótól történt, hanem a közösségi adó-felfüggesztési eljárásban szállított jövedéki terméket bejegyzett kereskedő fogadta más tagállamból. A bevallási időszakok idején hatályos Jöt. 47. § (1) bekezdés c) pontja szerinti szabályozás következtében a felperes, mint bejegyzett kereskedő nem volt jogosult adó-visszaigénylésre a harmadik országba kiléptetett üzemanyag után. A későbbi jogszabályváltozás nem ad lehetőséget a korábbi adóbevallás önellenőrzéssel történő helyesbítésére. Az adóbírságok a Jöt. 112. § (2) bekezdése értelmében jogszerűen kerültek kiszabásra.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy a jövedéki adó-visszaigénylés feltételeit meghatározó Jöt. 47. § (1) bekezdés c) pontjának "az adóraktárból", illetve "az adóval növelt áron" történő beszerzést előíró feltételei ellentétesek az EK-Szerződésnek a mennyiségi korlátozások és az azokkal azonos hatású intézkedések eltörlésére illetve a megkülönböztető adókra vonatkozó 30. és 90. cikkeivel.
Az elsőfokú bíróság nem adott helyt a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló indítványának, a keresetet elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
A felperes a perben nem bizonyította a keresettel támadott határozatok jogszabálysértő voltát, a hazai jogi szabályozás és a közösségi jog között fennálló ellentétet sem.
A 2006. évi LXI. törvénynek a Jöt. 47. § (1) bekezdés c) pontját módosító 63. §-a 2006. szeptember 1-jén lépett hatályba azzal, hogy a módosított rendelkezést a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Folyamatban lévő ügynek a jogszabályváltozást megelőzően benyújtott, de a jövedéki adóhatóság által még el nem bírált ügyeket kell tekintetni, ezt támasztja alá az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 49. § (1) és (3) bekezdése is. Ezért a felperes adóbevallása csak a bevalláskor hatályos jogszabályok alapján vonható önellenőrzés hatálya alá, a későbbi jogszabályváltozások a korábbi adóbevallások önellenőrzéssel történő helyesbítésére nem adnak lehetőséget.
A felperes tévesen hivatkozott a nemzeti és a közösségi jog közötti ellentétre. A felperest nem korlátozta nemzeti jogszabály abban, hogy milyen mennyiségű jövedéki terméket vásárol, és maga dönthette el azt is, hogy tagállami adóraktárból szerez be vagy sem. A tagállami adóraktárból történő beszerzés nem zárta ki a jövedéki adó visszafizetését. A felperesnek az exportra szánt jövedéki terméket tagállami adóraktárból adózottan kellett volna beszereznie, amely esetben eleve adózott termékről van szó, hiszen ha a jövedéki termékvásárlás tagállami adózott készletből történik, akkor a terméket adóval növelt áron szerzik be.
A korábban hatályos jogszabályok szerint is létezett olyan megoldás, amely alapján a felperes jogszerűen érvényesíthetett volna a visszaigénylést. A hazai és a tagállami termékek közötti hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó felperesi érvelés azért sem helytálló, mivel az exportálás címén történő adó-visszaigénylésnek a perbeli időszakban hatályos jogszabályi rendelkezések szerint mind a hazai, mind a más tagállamból behozott termék vonatkozásában feltétele volt az adóval növelt áron történő beszerzés. Az a tény, hogy a jövedéki termékek Európai Közösségen belüli forgalma jellemzően adófelfüggesztés mellett történt, szintén nem zárja ki azt, hogy a közösségen belüli forgalomban adózott termékkel is kereskedjenek a piaci szereplők.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet nem felel meg a Jöt. 7. § 12., 13. pontjaiban, 47. § (1) bekezdés c) pontjában, az EK-Szerződés 30. és cikkeiben, a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek szállításáról és ellenőrzéséről szóló 92/12/EGK irányelv (továbbiakban: Irányelv) 6. cikk (1) bekezdésében és a C-297/05. és C-313/05. ítéletekbe foglalt közösségi jogértelmezésnek és joggyakorlatnak. Mivel a nemzeti jog ellentétben állt a közösségi joggal, az alperesnek és a bíróságnak a közösségi jog szabályait kellett volna alkalmaznia. Az általa tagállami adóraktárból behozott jövedéki termék a hasonló, hazai beszerzésű termékekhez képest a nemzeti jogszabály előírásai miatt magasabb adózás alá esett. Az adóraktár kifejezés alatt ugyanis a nemzeti jogszabályok értelmében csak a hazai adóraktárt lehetett érteni, és adóval növelt áron adóraktárból jövedéki terméket nem lehetett beszerezni. Mindez pedig azzal a következménnyel járt, hogy a tagállamból behozott termék magasabb adózás alá esett, mert a behozott majd exportált áru után nem lehetett adót visszaigényelni, illetve levonásba helyezni. Hivatkozott arra is, hogy a jövedéki termékek uniós tagállamok közötti forgalma jellemzően adófelfüggesztés keretében zajlik, és az adó-felfüggesztési eljárásból való kilépés (szabad forgalomba bocsátás) esetén beáll az adófizetési kötelezettség. Az adóval növelt áron történő beszerzés tehát azzal a következménnyel járna, hogy az uniós terméket a hazai adóraktárból beszerezhető termékhez viszonyítottan magasabb áron lehetne megvásárolni, mivel az így kialakult ár értelemszerűen tartalmazná az adott uniós tagállam által meghatározott mértékű adót is.
A felperes kérte előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését, amennyiben a Legfelsőbb Bíróság a perbeli tényállást és jogkérdést nem tartja acte claire-nek.
Az alperes ellenkérelmében az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelem elutasítását és a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, határozatába foglalt álláspontját fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A perben irányadó - felperes által sem vitatott tényállás szerint - a felperes, mint bejegyzett kereskedő adómentesen - adó-felfüggesztési eljárásban - hozott be jövedéki termékeket más tagállamból, amelynek a szabad forgalomba bocsátásával adófizetési kötelezettsége keletkezett. Ennek a felperes eleget tett, és a termékeket kereskedelmi forgalom keretében végleges rendeltetéssel harmadik országba kiléptette. E tevékenységére a Jöt. 7. § 7., 12., 13., 16., 22., 23., 24. pontjai, 14. § (1) bekezdése, 104. § (1) bekezdése rögzített szabályozást.
A jövedéki termékek a perrel érintett időszakban a tagállamok között nemcsak adó-felfüggesztési eljárásban, hanem adózottan is forgalmazhatók voltak, és az ezekkel kapcsolatos adófizetési kötelezettségre, és a kettős adóztatás elkerülése miatti visszaigénylésre vonatkozó szabályokat a Jöt. 27-28. §-ai tartalmazták.
A Jöt. 47. § (1) bekezdés a)-d) pontjai a már megfizetett jövedéki adó visszaigénylésére jogosult személyek körét (adóraktár engedélyese, importáló, exportáló, adóraktárból vagy importálótól adóval növelt áron beszerző személy) és a visszaigénylés egyéb tárgyi feltételeit rögzítették. A Jöt. 47. § c) pontja értelmében az exportáló akkor volt jogosult a megfizetett adó visszaigénylésére, ha "az adóval növelt áron adóraktárból vagy importálótól beszerzett jövedéki termékét a vámhatóság - a vámjogszabályok szerinti - kereskedelmi forgalom keretében végleges rendeltetéssel harmadik országba kilépteti".
Az Irányelv értelmében az adófelfüggesztés olyan eljárás, amely keretében a termékek előállítása, birtokban tartása, átvétele vagy szállítása a jövedéki adó felfüggesztése mellett történik. A bejegyzett kereskedő pedig olyan adóraktári engedély nélküli személy, akit a hatóság feljogosít arra, hogy üzleti tevékenysége során adófelfüggesztés mellett más tagállamból származó jövedéki terméket átvegyen. Az adó-felfüggesztési eljárásból való kilépés ugyanakkor szabadforgalomba bocsátást jelent, és adófizetési kötelezettséget keletkeztet [4. cikk c) és d) pontjai, 6. cikk (1) bekezdés a) pontja]. Az Irányelv 22. cikk (1) és (5) bekezdései értelmében "megfelelő esetekben a szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék adója" kérelemre visszaigényelhető, és az egyes tagállamok adóhatóságai határozzák meg a területükön a visszatérítéshez szükséges eljárásokat és módszereket, "biztosítják, hogy a visszatérített jövedéki adó ne haladja meg a ténylegesen befizetett összeget."
A behozatali és kiviteli mennyiségi korlátozásokkal és az ezekkel azonos hatású intézkedésekkel az EK-Szerződés 28. és 29. cikke (régi számozás szerint 30. és 34. cikke, a 70/50/EGK irányelv, a Dassonville, a Cassis de Dijon, a Keck ügy foglalkozott, az ezekben rögzítettek határozzák meg alapvetően a közösségi jogalkalmazást. Ezek szerint az áruk szabad mozgását akadályozó korlátozások általában kvóták formájában jelentkeznek, de megvalósulhatnak egyes áruk behozatalának vagy kivitelének tilalmában, és olyan intézkedésekben is, amelyek nem az áru mennyiségére vagy értékére, jelölésére, formájára, súlyára vonatkoznak, hanem az áru tulajdonságaihoz vagy az áruforgalommal kapcsolatos egyéb tényezőkhöz (pl. behozatali vagy kiviteli engedélyhez, államilag támogatott, hazai termékék vásárlására ösztönző kampányhoz) kötődnek. A közösségi joggyakorlat értelmében nem szükséges a konkrét kereskedelemkorlátozást bizonyítani, elegendő, ha ez a hatás áttételesen, közvetve potenciálisan fennáll.
Az EK-Szerződés 90. cikke értelmében a tagállamok sem közvetlenül, sem közvetve nem vethetnek ki olyan adót más tagállamok termékeire, amely a hasonló jellegű hazai termékre közvetlenül vagy közvetve kivetett adónál magasabb, és nem vethetnek ki más tagállamok termékeire olyan jellegű belső adót, amely más termékek közvetett védelmét szolgálja.
A perben irányadó tényállásnak és az ismertetett szabályoknak az egybevetése alapján a Legfelsőbb bíróság azt állapította meg, hogy a felperes által megjelölt közösségi szabályok nem sérültek.
A felperes ugyanis egy saját maga által választott, kért és kapott bejegyzett kereskedői engedély birtokában végezte tevékenységét. Semmilyen mennyiségi és minőségi korlátozás illetve a közösségi jogalkalmazás szerint ezekkel azonos hatásúnak tekintendő intézkedés nem korlátozta abban, hogy szabadon döntsön a tekintetben, hogy milyen engedély alapján, milyen konstrukcióban, honnan, és milyen mennyiségű és minőségű jövedéki terméket hoz be és a tekintetben sem, hogy ezeket adózottan vagy adófelfüggesztés mellett (tehát adózatlanul) szerzi-e be. A felperes maga is úgy nyilatkozott, hogy a jövedéki termékek Európai Közösségen belüli forgalma "jellemzően adófelfüggesztés mellett történik", és nem hozott fel olyan indokot, amelyből a perbeli esetben alappal lehetett volna következtetni a tagállamok közötti közvetlen, avagy közvetett kereskedelem korlátozásra.
A felperes tévesen hivatkozott arra is, hogy adóraktárból adóval növelt áron jövedéki terméket nem lehetett beszerezni [Jöt. 7. § 22., 24. pontjai, 104. § (1) bekezdése].
A Jöt. 47. § c) pontja a hazai és a más tagállamból behozott termék tekintetében semmilyen megkülönböztetés nem tartalmazott, mivel mindkettő esetén azonos feltételként rögzítette, hogy csak a már egyszer megfizetett adót lehet visszaigényelni. A perbeli esetben nincs ügydöntő jelentősége annak sem, hogy a Jöt. 47. § c) pontja "az adóval növelt áron adóraktárból beszerzett" vagy "az adóval növelt áron beszerzett illetve az adó megfizetése mellett más tagállamból behozott" törvényi tényállást tartalmazta- e, mivel a felperes a perrel érintett jövedéki termékek beszerzése kapcsán egyáltalán nem fizetett adót. A felperes nem adóval növelt áron, hanem adómentesen (adó-felfüggesztési eljárásban) szerzett be, így közvetlenül és közvetve sem terhelte olyan adó, amely egy hasonló jellegű hazai terméknél hátrányosabb lett volna.
A Holland Királyság a más tagállamban lefolytatott műszaki vizsgálaton felül, annak eredményére tekintet nélkül írt elő a 3 évnél idősebb, előzőleg másik tagállamban nyilvántartásba vett járművekre Hollandiában történő nyilvántartásba vételüket megelőzően fizikai állapotuk ellenőrzését, amely csökkenthette a behozatal iránti érdeklődést. Az Európai Bíróság a C-297/05. számú ítéletben ezért állapította meg, hogy a Holland Királyság nem teljesítette az EK-Szerződés 28. és 30. cikke alapján fennálló kötelezettségét. A C-313/05. számú ítéletben pedig azt mondta ki az Európai Bíróság, hogy az "EK-Szerződés 90. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes valamely, a személygépkocsikat valamely tagállam területén való első belföldi forgalomba helyezésük okán terhelő jövedéki adó, amennyiben a valamely más tagállamban beszerzett bizonyos használt járműveket terhelő adó összege meghaladja ugyanezen díjnak az azt bevezető tagállamban korábban forgalomba helyezett hasonló járművek pénzbeli értékébe beépített maradványösszegét".
A felperes által hivatkozott ítéletek tehát nem alkalmasak a felülvizsgálati kérelem alátámasztására, mivel ezek a jelen perbelivel nem azonos, és még csak nem is hasonló tényállású ügyekben hozott döntések. Jelen perben továbbá a felperes által behozott termékeket semmilyen adó nem sújtotta, mivel a behozatalra adófelfüggesztés mellett - tehát a tagállamok közötti viszonylatban adófizetés nélkül - került sor.
Mivel az előzőekben részletezettekre figyelemmel a felperes nem volt jogosult adó-visszaigénylésre a harmadik országba kiléptetett üzemanyag után az önellenőrzéseivel visszaigényelni kívánt jövedéki termékek mennyisége után - a Jöt. 112. § (2) bekezdése értelmében - a jövedéki bírságok kiszabására törvényesen került sor. A perbeli esetben a szankciók alkalmazására tehát nem a nemzeti és közösségi szabályok kollíziója miatt került sor, hanem amiatt, hogy a felperes az exportra szánt termékeket nem adóval növelt áron szerezte be.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.077/2008.)