adozona.hu
AVI 2012.11.123
AVI 2012.11.123
Az iratmegőrzés és bemutatás kötelezettségének megszegése az adólevonási jog akadályát képezi. Az adózónak kell az iratok hiányának objektív, elháríthatatlan okát igazolni (2003. évi XCII. tv. 44., 47. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2000-2003. évekre vonatkozóan a felperesnél társasági adó és általános forgalmi adó adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, amelynek eredményeként a 2005. szeptember 23. napján kelt határozatában a felperes terhére 2000. évre általános forgalmi adónemben 4 186 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte felperest az adókülönbözet, továbbá adóbírság és késed...
AVI 2012.11.123 Az iratmegőrzés és bemutatás kötelezettségének megszegése az adólevonási jog akadályát képezi. Az adózónak kell az iratok hiányának objektív, elháríthatatlan okát igazolni (2003. évi XCII. tv. 44., 47. §)
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Megyei Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2000-2003. évekre vonatkozóan a felperesnél társasági adó és általános forgalmi adó adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, amelynek eredményeként a 2005. szeptember 23. napján kelt határozatában a felperes terhére 2000. évre általános forgalmi adónemben 4 186 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte felperest az adókülönbözet, továbbá adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2005. november 25. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 35. §-ának (1) bekezdése, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 47. §-ának (1)-(3) bekezdései alapján összesen 49 db számla áfa tartalmát nem fogadta el levonható adóként, mert a felperes 2000. évi számviteli bizonylatai hiányosak. Az iratmegőrzési kötelezettség alól nem nyújt felmentést, és az adókülönbözet törlését, az adóbírság mérsékelését, illetve a késedelmi pótlék időpontjának későbbi időpontban történő meghatározását sem alapozta meg az ügyvezető azon hivatkozása, hogy a cég külföldre távozott előző ügyvezetője vitt el iratokat, továbbá a Duna 2002. évi áradásával nagy tömegű irataik áztak el és semmisültek meg.
A felperes keresetében a határozat megváltoztatásával a terhére rótt fizetési kötelezettségek törlését kérte. Állította, hogy az adólevonási jog gyakorlásának időpontjában az adó összegét hitelesen igazoló dokumentumok a rendelkezésére álltak, ezért adólevonási jogát jogszerűen gyakorolta. Előadta, hogy a hatóság a Duna áradását nem megfelelően értékelte.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a perben öt tanút hallgatott meg, és a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján, figyelemmel az ügyvezető ellentmondásos nyilatkozatára is, azt állapította meg, hogy a felperes nem bizonyította sem azt, hogy a volt ügyvezető elvitte volna, sem azt, hogy az árvíz megsemmisítette volna az adóhatóság által hiányolt iratokat. A felperes ezért a felülvizsgálni kért határozatok jogsértő voltát nem igazolta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelme teljesítését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság és az elsőfokú bíróság megsértette az Art. 1. § (2) bekezdés első fordulatát, (3) és (6) bekezdését. Az elsőfokú bíróság a közigazgatási perben valamennyi tanút meghallgatott, akik az ügy érdemében nyilatkozni tudtak, azonban a meglévő bizonyítékokból ellentétes következtetést vont le.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartja.
Az Áfa. tv. 35. §-ának (1) bekezdése szerint az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló a) számla, egyszerűsített számla és számlát helyettesítő okmány, b) az adó összegét közlő határozat, c) egyéb okiratok, bizonylatok, melyek hitelt érdemlő módon tartalmazzák az adó összegének meghatározásához szükséges adatokat.
A jogszabályban előírt bizonylatot, könyvet, nyilvántartást - ideértve a gépi adathordozón rögzített adatokat is - az Art. 44. § (1) bekezdése szerint úgy kell kiállítani, illetve vezetni, hogy az az adó alapjának, az adó összegének, a mentességnek, a kedvezménynek, a költségvetési támogatás alapjának és összegének, továbbá ezek megfizetésének, illetve igénybevételének megállapítására, ellenőrzésére alkalmas legyen. Az Art. 44. §-ának (1) bekezdésében meghatározott iratokat az ezek vezetésére kötelezett adózó az adóhatósághoz bejelentett helyen köteles őrizni. Az iratokat a könyvelés, feldolgozás időtartamára más helyre lehet továbbítani, az adóhatóság felhívására azonban azokat 3 munkanapon belül be kell mutatni. Az iratokat az adózónak a nyilvántartás módjától függetlenül az adó megállapításához való jog elévüléséig, a halasztott adó esetén a halasztott adó esedékessége naptári évének utolsó napjától számított 5 évig kell megőriznie [Art. 47. § (1)-(3) bekezdés].
E jogszabályok részletesen szabályozzák az adólevonás jogát, az iratmegőrzés és bemutatás kötelezettségét. A felperes 2000. évben akként gyakorolta adólevonási jogát, hogy annak alapbizonylatait - amelyeknek a birtokában kellett volna lennie - nem bocsátotta az ellenőrzés rendelkezésére.
Az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárás eredményeként állapította meg, hogy a felperes nem bizonyította, miszerint a megvolt, de hiányzó iratait természeti katasztrófa, illetve érdekkörén kívül álló okból nem is bocsáthatta az adóhatóság rendelkezésére.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, a meghallgatott tanúk vallomását, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte. Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
A felperes érvelése lényegében a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére irányult, amire a Legfelsőbb Bíróságnak nincs jogszabályi lehetősége. A felperes tehát a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettsége ellenére nem bizonyította, hogy az adólevonási jog gyakorlásához szükséges bizonylatai megvoltak, csak azok rajta kívül álló okok miatt kikerültek a birtokából, ezért az elsőfokú bíróság a keresetet jogszerűen utasította el.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.335/2008.)