adozona.hu
AVI 2012.11.120
AVI 2012.11.120
Adótárgy nélkül az adóalanyiság és adókötelezettség nem értelmezhető (1990. évi C. tv. 12., 17. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2002. július 30-án kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a 26085/185. helyrajzi szám alatti beépítetlen terület megjelölésű ingatlant, tulajdonjoga 2002. augusztus 1-jén került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. Az építésügyi hatóság a P. Kft. részére építési engedélyt adott négy ütemben épülő lakóépületre és mélygarázsra. A 2002. augusztus 30-án kiadott módosító határozat alapján a Kft., mint kivitelező helyébe a felperes lépett be.
Az ingatlanon megépülő épületre az é...
AVI 2012.11.120 Adótárgy nélkül az adóalanyiság és adókötelezettség nem értelmezhető (1990. évi C. tv. 12., 17. §)
A felperes 2002. július 30-án kelt adásvételi szerződéssel vásárolta meg a 26085/185. helyrajzi szám alatti beépítetlen terület megjelölésű ingatlant, tulajdonjoga 2002. augusztus 1-jén került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba. Az építésügyi hatóság a P. Kft. részére építési engedélyt adott négy ütemben épülő lakóépületre és mélygarázsra. A 2002. augusztus 30-án kiadott módosító határozat alapján a Kft., mint kivitelező helyébe a felperes lépett be.Az ingatlanon megépülő épületre az építésügyi hatóság 2004. április 26-i határozatban 196 lakásra, a 2004. november 5-i határozatban 196 lakásra adott használatbavételi engedélyt.
A felperes az ingatlanok kialakítandó társasházi lakásokat még a használatbavételi engedély kiadását megelőzően folyamatosan értékesítette, így 2003. december 31. napjáig az ingatlan 97,65%-át, azaz 331 lakást adott el, a fennmaradó 63 lakás 2004 évben került értékesítésre. Az adásvételi szerződések a földhivatalhoz benyújtásra kerültek, ezeket a földhivatal széljegyezte.
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél építmény- és telekadó ellenőrzést rendelt el 2003-2004 I. félévekre. Ennek eredményeként - megismételt eljárásban hozott - elsőfokú határozatban a felperes terhére 2003. évre, 2004. I. félévre és 2005. évre telekadó hiányként 1 746 810 Ft-ot, adóbírságként 873 405 Ft-ot, késedelmi pótlékként 614 040 Ft-ot írt elő. A felperes terhére építményadó hiányt nem állapított meg.
A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Érdemi döntését a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (továbbiakban: Htv.) 17-18. §-aira, 20. § (1) bekezdésére, 14. § (1) bekezdésére, 15. §-ára, 57. § 7. pontjára, 21. §-ára, a 35/2000. (XI. 15.) önkormányzati rendelet 1. § (2) bekezdésére, 2. § (1) bekezdésére, 3. § f) pontjára, 5. § (1) bekezdésére, 6. § (3) bekezdés b) pontjára, (5) bekezdésére, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 11. § (1) bekezdés b) pontjára, 12. § b) pontjára, valamint a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (továbbiakban: Th. tv.) 7. § (1) és (3) bekezdéseire, 5. § (5) bekezdésére alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy a jogerős és végrehajtható használatbavételi engedély alapján jönnek létre a vevők által megvásárolt ingatlanok a társasház alapításával. A társasház létrejöttéig az ingatlan adójogi szempontból teleknek minősül és a telekadó alanya a felperes, akinek adókötelezettsége 2003. január 1-jétől 2004. december 31-ig állt fenn.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte, vitatta ezek jogalapját, eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozott. Azzal érvelt, hogy az alperes nem tett eleget tényállás tisztázási kötelezettségének. A vevők - mivel az adásvételi szerződések a földhivatalhoz benyújtásra és széljegyzésre kerültek - nemcsak az épülő lakások vonatkozásában, hanem tulajdoni hányadukkal arányos telekrész, illetve földrészlet tekintetében is tulajdonosokká váltak. Ennél fogva nem őt, hanem vevőit, a társasházi tulajdonosokat kellett volna a telekadó alanyának tekinteni.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította, jogi álláspontja a következő volt:
A felperes az adásvételi szerződésből megállapíthatóan nem telket, hanem felépítendő társasházi öröklakás ingatlanokat értékesítette vevői részére. Ezen a tényen nem változtat az sem, hogy a szerződésekben a vételárat telekhányadra és felépítményre jutó vételárrészletre megbontották. A vizsgált időszakban még nem létező társasházi öröklakás ingatlanhoz tartozó telekhányad értékesítése nem azonosítható a perrel érintett telekingatlan egy részének étékesítésével. A földhivatalhoz nem a perbeli ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződés került benyújtásra, hanem a perbeli ingatlanon felépítendő társasház öröklakás ingatlanok tulajdonjogának átruházására irányuló szerződés. Az adásvételi szerződéssel a vevők egyébként sem szereztek tulajdonjogot, mivel az átruházásra minden esetben a felperes tulajdonjogának fenntartásával került sor. Az alperes a tényállás tisztázási kötelezettségének eleget téve az adásvételi szerződéseket helytállóan értelmezve jogszerűen állapította meg, hogy a perrel érintett ingatlan tekintetében a vizsgált időszakban telekadó kötelezettség áll fenn, amelynek alanya a Htv. 18. §-a alapján - figyelemmel a Htv. 52. § 7. pontjára is - a felperes volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Fenntartva a keresetben is kifejtett jogi álláspontját azzal érvelt, hogy a határozatok nem felelnek meg a Htv. 17. §-ában, 18. §-ában, 52. § 7. és 16. pontjában, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében foglaltaknak. Hivatkozott az adásvételi szerződések téves értelmezésére, a visszamenőleges hatályú jogalkalmazás tilalmára, és arra, hogy az adóhatóság nem tett eleget az Art. 97. § (4) és (6) bekezdésében, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 50. § (1) bekezdése szerinti tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettségének, és a megismételt eljárás során nem az ezt elrendelő határozatban foglaltaknak megfelelően járt el.
Az alperes írásbeli ellenkérelmet nem terjesztett elő. A perben tartott tárgyaláson a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Htv. 11. § (1) bekezdése értelmében építményadó kötelezettség a lakás, a nem lakás céljára szolgáló épületet és épületrészt terheli, telekadó kötelezettség pedig a Htv. 17. §-a értelmében a beépítetlen belterületi földrészlet után áll fenn. Az építményadó kötelezettség a használatbavételi, illetőleg fennmaradási engedély kiadását követő év első napján keletkezik, a telekadó kötelezettség pedig a beépítés évének utolsó napján szűnik meg [Htv. 14. § (1) bekezdése, 20. § (3) bekezdés a) pontja]. Ezzel összefüggésben az építményadó alanya az, aki az év első napján az építmény tulajdonosa, a telekadó alanya pedig az, aki az év első napján a telek tulajdonosa [Htv. 12. § (1) bekezdése, 17. §].
Osztja a Legfelsőbb Bíróság az alperes jogi álláspontját a tekintetben, hogy adótárgy nélkül az adóalanyiság és adókötelezettség nem értelmezhető. Ameddig az épület nem jön létre, addig építményadó fizetési kötelezettség sem keletkezik, illetve a telekadó kötelezettség fennáll mindaddig, amíg a teleknek épülettel való beépítése nem történik meg. A lakások utáni adókötelezettség a használatbavételi engedély kiadását követő év első napjától kezdődik. A perbeli esetben az épület, illetve az abban lévő társasházi lakások adókötelezettsége a használatbavételi engedély kiadását követő évtől kezdődött. A lakásvásárlók, illetve közös tulajdonú helyiségek esetében a társasházi lakóközösség adóalanyisága nem lehet korábbi még az abban az esetben sem, ha a földhivatal visszamenőlegesen jegyzi be a tulajdonosokat.
Az alperes helytállóan utalt arra, hogy új építésű épület esetén a tulajdonosi minőség (az építményadóban, a telekadóban, a magánszemély kommunális adójában, az üdülőépület utáni idegenforgalmi adóban fennálló adóalanyiság) csak a használatbavételi engedély kiadását követően értelmezhető.
A perbeli esetben nem került sor visszamenőleges hatályú jogalkalmazásra. Az alperes az előzőekben részletezetteknek megfelelően helyesen értelmezte és alkalmazta a Htv. 52. § 7. pontja szerinti tulajdonosi fogalmat, amit a 2005. január 1-jétől hatályos szabályozás - a szövegezéséből és az indokolásából is megállapíthatóan - a későbbiekben - a felperes érvelésével ellentétben - nem kiegészített, hanem "pontosított", hogy ez által is elősegítse az egységes jogértelmezést.
A felperes tévesen hivatkozott a tényállás tisztázatlan voltára, és a megismételt eljárásra vonatkozó szabályok megsértésre is, mivel az adóhatóság ez utóbbi során megvizsgálta a társasházi alapító okiratot, a lakásértékesítésre vonatkozó adásvételi szerződéseket, és indokolásából megállapíthatóan minden dokumentumot értékelési körébe vont, ezeket a jogszabályokkal egybevetve értékelte.
Az alperes és az elsőfokú bíróság iratszerűen állapította meg, hogy a földhivatal a beépítetlen belterületi földrészletet 2002. augusztus 1-jén jegyezte be a felperes tulajdonába, és azt is, hogy a használatbavételi engedélyek kiadására 2004. április 26-án, illetve november 5-én került sor. A vevők által megvásárolt ingatlanok - a használatbavételi engedély alapján - társasház alapítással jöttek létre. A társasház alapítást követő ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre a használatbavételi engedély szolgáltatott jogalapot [Th. tv. 7. § (3) bekezdése]. Használatbavételi engedély hiányában építmény nem használható, és ha egy újonnan létrejövő építmény nem rendelkezik használatbavételi engedéllyel, akkor a Htv. alkalmazása szerint létre sem jön. A használatbavételi engedéllyel még nem rendelkező épület nem felel meg a Htv. 11. § (1) bekezdése szerinti építményadó tárgy fogalmának. A lakások után adókötelezettség a használatbavételi engedély kiadását követően év első napján kezdődik, és eddig az időpontig a telekadó kötelezettség áll fenn. A telekadó kötelezettség tehát a felperest, mint beruházót terhelte mindaddig, amíg az meg nem szűnt a beépítéssel, mégpedig a használatbavételi engedély kiadása évének végéig.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.345/2008.)