adozona.hu
EH 2012.12.K28
EH 2012.12.K28
A lelet nem határozat, a közigazgatási eljárásban meg nem fizetett fellebbezési eljárási illetékről kiállított lelet alapján meghozott, az illetéket kiszabó határozatban foglaltak teljes körűen vitathatók [1990. évi XCIII. tv. 73/A. § (3) bek., 2003. évi XCII. tv. 111. §, 113. §, 114. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség határozatával a felperest 73 258 890 Ft hulladékbírság megfizetésére kötelezte. A határozattal szemben a felperes 2005. március 24. napján fellebbezést terjesztett elő, a fellebbezési eljárási illetéket nem fizette meg. A másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az Alkotmánybíróság a 29/2005. (VII. 14.) AB határozatában megállapította, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakb...
EH 2012.12.K28 A lelet nem határozat, a közigazgatási eljárásban meg nem fizetett fellebbezési eljárási illetékről kiállított lelet alapján meghozott, az illetéket kiszabó határozatban foglaltak teljes körűen vitathatók [1990. évi XCIII. tv. 73/A. § (3) bek., 2003. évi XCII. tv. 111. §, 113. §, 114. § (1) bek.].
A Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség határozatával a felperest 73 258 890 Ft hulladékbírság megfizetésére kötelezte. A határozattal szemben a felperes 2005. március 24. napján fellebbezést terjesztett elő, a fellebbezési eljárási illetéket nem fizette meg. A másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta.Az Alkotmánybíróság a 29/2005. (VII. 14.) AB határozatában megállapította, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) mellékletében a környezetvédelmi, természetvédelmi hatósági eljárások illetékét szabályozó XIV. számú pontban a hulladékgazdálkodási bírság fellebbezési illetékét szabályozó 3. alpont alkotmányellenes, ezért azt a határozat kihirdetésével megsemmisítette.
A felperes közigazgatási pert kezdeményezett a hulladékbírság megfizetésére kötelező határozatok felülvizsgálata iránt.
Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség a Legfelsőbb Bíróságnak a bírság jogalapjára vonatkozó ítélethozatalát követően: 2009. február 13. napján leletet állított ki 36 629 500 Ft eljárási illeték megfizetésének elmulasztása miatt, és azt megküldte az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Közép-dunántúli Regionális Igazgatóságának (a továbbiakban: elsőfokú hatóság). A lelet tartalmazta, hogy 2005. április 7-i keltezéssel a felperes részére az eljárás illeték megfizetésére felhívás került kibocsátásra, amelyet 2005. április 12. napján átvett.
Az elsőfokú hatóság a 2009. február 25. napján kelt fizetési meghagyásában megállapította, hogy a felperest 36 629 500 Ft eljárási illeték, 200 Ft postaköltség, továbbá 100 000 Ft mulasztási bírság fizetési kötelezettség terheli, amelyet megfizetni köteles. Döntését az Itv. 28. § (1) bekezdése, 31. § (1) bekezdése, 73/A. § (1), (6) bekezdései, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 111. §-a, 113. § (1)-(2) bekezdései, 114. § (1) bekezdése, (4) bekezdése, 172. § (11), (18) bekezdése alapján hozta meg. Indokolása szerint a megküldött lelet alapján, mivel az adózó eljárási illetékfizetési kötelezettségét felhívás ellenére nem teljesítette, az illeték és a mulasztási bírság kiszabásáról, illetve a postaköltség megfizetéséről rendelkezett.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. szeptember 29. napján kelt határozatával a fizetési meghagyást helybenhagyta. Indokolása szerint a lelet alapján az adóhatóság köteles intézkedni, az eljárási illeték mértékével kapcsolatos kifogásokat az adózó a leletet kiállító hatóságnál vitathatja. Az eljárási illeték összegének megállapítása egyébként az Itv. 28. § (1) bekezdésén, a Melléklet XIV/3. pontján alapult. Az Itv. Mellékletének az Alkotmánybíróság által megsemmisített XIV/3. pontja 2005. július 14. napjától nem hatályos, és nem alkalmazható. Az adózónak az eljárási illetékfizetési kötelezettsége azonban ezen időpontot megelőzően, a fellebbezésének benyújtásakor (2005. március 24-én) keletkezett, ugyanis az Itv. 3. §-ának (4) bekezdése szerint az eljárási illetékkötelezettség az eljárás megindítása iránti kérelem előterjesztésekor keletkezik. Az elsőfokú hatóság jogszerűen rendelkezett tehát a fizetési kötelezettségekről.
A felperes keresetében az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az Alkotmánybíróság 29/2005. (VII. 14.) AB számú határozata (a továbbiakban: AB határozat) alapján alkotmányellenesnek minősített rendelkezés nem szolgálhat alapul jogorvoslati illeték mértékének meghatározására.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint arról kellett döntenie, hogy az adóhatóság a leletben megjelölt jogorvoslati illeték megfizetésére jogszerűen kötelezte-e a felperest. Álláspontja szerint az illetékügyben eljáró hatóságnak nincs lehetősége arra, hogy a lelet tartalmát bármilyen okból is felülvizsgálja, az Itv. 73/A. § (3) bekezdéséből következően ugyanis a lelet alapján kell az illetéket előírnia. Ebből következően sem az alperes, sem pedig az elsőfokú bíróság nem vizsgálhatta azt, hogy a környezetvédelmi eljárásban a fellebbezési illeték mértékét a hatóság helyesen állapította-e meg, a lelet tartalma a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő-e. Az elsőfokú bíróság hivatkozott a KGD 2007. 217. számú eseti döntésre is. Kifejtette továbbá, hogy a környezetvédelmi hatóságok az AB határozat meghozatalát megelőzően rendelkeztek a felperest terhelő bírságról, amelyből következően felperes a fellebbezése benyújtásának időpontjában hatályos rendelkezéseknek megfelelően köteles az eljárási illetékfizetésre a leletben foglaltak alapján.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 50. § (2) bekezdését, az 57. §-ának (5) bekezdését, az Art. 143. §-át, az Itv. 73/A. § (3) bekezdését, továbbá az AB határozatot. Álláspontja szerint a lelet nem közigazgatási határozat, amellyel szemben az ügyfél jogorvoslati jogát gyakorolhatná. A hulladékbírsággal kapcsolatos határozatok pedig nem tartalmaznak rendelkezést a fellebbezési illeték mértékére és számításának módjára vonatkozóan. Ebből következően a felperesnek nem állt módjában az alapügyben hozott érdemi határozat bírósági felülvizsgálata iránti per keretében a fellebbezési illetékkel szemben jogorvoslattal élni.
Az elsőfokú bíróság nem értékelte, hogy az illeték kiszabására nem 2005-ben, hanem 2009-ben került sor akkor, amikor az Alkotmánybíróság már (4 évvel korábban) meghozta az AB határozatát. Alkotmánysértő jogszabály alapján pedig nem kötelezhető illetékfizetésre. Az elsőfokú bíróság által hivatkozott eseti döntés a perbelitől eltérő esetre tartalmaz rendelkezést.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályban fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felperest hulladékbírság megfizetésére kötelező elsőfokú határozattal szemben 2005. március 24. napján előterjesztett fellebbezés időpontjában hatályos Itv. 28. §-ának (1) bekezdése szerint az államigazgatási eljárási cselekményért illetéket kell fizetni. Az eljárási illetékkötelezettség az eljárás megindítása iránti kérelem előterjesztésekor keletkezik [Itv. 3. § (4) bekezdés]. Az államigazgatási eljárási illetéket az eljárás kezdeményezésekor az köteles megfizetni, aki az eljárás megindítását kéri [Itv. 31. § (1) bekezdés]. E jogszabályhelyekben foglaltak alapján felperesnek a terhére hulladékbírságot kiszabó elsőfokú határozattal szembeni fellebbezése benyújtásakor fellebbezési eljárási illetéket kellett volna fizetnie, mely törvényi kötelezettségét nem teljesítette.
A felperes a hatóság felhívása ellenére sem fizette meg a fellebbezési eljárási illetéket, amely miatt az eljárt közigazgatási szervnek kötelezettsége keletkezett, intézkednie kellett a köztartozás megfizettetése érdekében.
Az Itv. 73/A. §-ának (3) bekezdése értelmében az eljáró hatóságnak, ha az ügyfél (felszólítást követően) az illetékfizetési kötelezettségének nem tesz eleget, az illetékhiányról leletet kell készítenie. A lelet alapján az illetéket, a felhívás költségét és a mulasztási bírságot az illetékes állami adóhatóság írja elő. E kötelezettségét teljesítette az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség akkor, amikor 2009. február 13. napján leletet állított ki eljárási illeték megfizetésének elmulasztása miatt, és azt megküldte az elsőfokú hatóságnak.
Az illeték meg nem fizetésének esetére az Itv.-beli szabályozással azonos rendelkezéseket tartalmaz az Art. az "Eljárási illetékek ellenőrzése" című alfejezetben. Az Art. 113. § (1) bekezdése szerint, ha az illetéket egyáltalán nem vagy nem szabályszerű időben, módon vagy mértékben fizették meg, leletet kell készíteni, amelyet esetleges mellékleteivel együtt az állami adóhatóságnak kell megküldeni.
A megfizetni elmulasztott illetéket kiszabás alapján kell megfizetni [Itv. 77. § c) pont, Art. 25. § (1) bekezdés c) pont, 26. § (2) bekezdés, (3) bekezdés a) pont], az illeték kiszabásáról rendelkező hatóság pedig az állami adóhatóság [Itv. 73/A. § (3) bekezdés, Art. 114. § (4) bekezdés, 125. § (3) bekezdés]. Az Art. azt is előírja, hogy a leletet az erre a célra rendszeresített űrlap felhasználásával kell elkészíteni [114. § (1) bekezdés] míg a megfizetni elmulasztott illetéket az állami adóhatóság határozat formájában veti ki. Az illetéket kiszabó elsőfokú határozattal szemben pedig az adózó az Art. 136. § (1) bekezdése alapján fellebbezhet. Az elsőfokú bíróságnak a lelet tartalmának vitathatatlanságára vonatkozó megállapítása téves, az ügyfél a terhére illetéket kiszabó határozattal szemben az Art., illetve az 5. §-ának (1) bekezdése alapján a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény rendelkezései alkalmazásával jogorvoslati jogát teljes körűen gyakorolhatja. A felperesnek tehát törvényes joga az elsőfokú hatóság 9149111826 bárkód számú, eljárási illeték kiszabásáról rendelkező fizetési meghagyásában foglaltakkal szembeni fellebbezés benyújtása.
A perben felülvizsgálni kért elsőfokú határozatot 2009-ben, a másodfokú határozatot 2010-ben hozta meg a hatóság, és az Itv. azon jogszabályhelyét (Melléklet XIV. 3. pontját), amelyen az illeték mértékére vonatkozó rendelkezés alapult, az Alkotmánybíróság 2005. évben semmisítette meg.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint azt a jogszabályt, amelyet az Alkotmánybíróság a határozatában megsemmisít, az erről szóló határozatnak a hivatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkalmazni. A jogszabály megsemmisítése nem érinti a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat, s a belőlük származó jogokat és kötelezettségeket. A felperesnek tehát - az általa benyújtott fellebbezése okán - az AB határozatban foglalt rendelkezéstől nem érintve törvényes kötelezettsége az eljárási illeték megfizetése, annak mértékét azonban a hatóság a kivetés időpontjában az Alkotmánybíróság által már megsemmisített jogszabály alkalmazásával nem határozhatja meg. Tévedett tehát az adóhatóság akkor, amikor 2009. és 2010. években az Alkotmánybíróság által 2005. évben megsemmisített jogszabályt alkalmazott.
A KGD 2007. 217. számú eseti döntésben a per tárgya méltányossági kérelem alapján hozott határozat törvényessége volt, és a Legfelsőbb Bíróság egyebek mellett azt állapította meg, hogy bíróság által és már befejezett eljárásban meghatározott illetékfizetési kötelezettség (a nem teljesítés miatti) lelet kiállítása során nem vitatható; az illetékfizetési kötelezettség előírása az adott bírósági eljárásra vonatkozó jogorvoslattal lett volna támadható. Az elsőfokú bíróság az eseti döntésre tévesen hivatkozott, mert sem tény-, sem ügyazonosság a két per között nincsen.
Mindezek folytán a Kúria a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. §-ának (4) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte.
(Kúria Kfv. V. 35.446/2011.)