adozona.hu
BH 2012.12.294
BH 2012.12.294
A szerződés létre nem jöttének megállapítására irányuló kereset előterjesztésének feltételei. A gazdálkodó szervezet által kijelölt személy elővásárlási jogának gyakorlása [Ptk. 373. § (4) bek., 2001. évi LXIV. tv. (továbbiakban: Kötv.) 86. § (4) bek., 2006. évi IV. tv. (Gt.) 22. § (5) bek., 167. § (1) bek., 168. § (1) bek., Pp. 123. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és az ugyanahhoz a cégcsoporthoz tartozó A. Bank Zrt. megállapodása folytán a felperes tulajdonát képező Sz. belterületi, természetben az Sz., Széchenyi u. 29-31. sz. alatt lévő műemlék ingatlanban az A. Bank Zrt. bankfiókot működtetett.
A felperes mint eladó, valamint az F. Jelzálogbank Nyrt. mint vevő 2010. július 2-án szerződést kötöttek, melynek értelmében a vevő a felperestől megvásárolta az A. Bank Zrt. törzsrészvényeinek 100%-át, s ezzel annak kizárólagos tulajdonosává vált...
BH 2012.12.294 A szerződés létre nem jöttének megállapítására irányuló kereset előterjesztésének feltételei. A gazdálkodó szervezet által kijelölt személy elővásárlási jogának gyakorlása [Ptk. 373. § (4) bek., 2001. évi LXIV. tv. (továbbiakban: Kötv.) 86. § (4) bek., 2006. évi IV. tv. (Gt.) 22. § (5) bek., 167. § (1) bek., 168. § (1) bek., Pp. 123. §].
A felperes és az ugyanahhoz a cégcsoporthoz tartozó A. Bank Zrt. megállapodása folytán a felperes tulajdonát képező Sz. belterületi, természetben az Sz., Széchenyi u. 29-31. sz. alatt lévő műemlék ingatlanban az A. Bank Zrt. bankfiókot működtetett.A felperes mint eladó, valamint az F. Jelzálogbank Nyrt. mint vevő 2010. július 2-án szerződést kötöttek, melynek értelmében a vevő a felperestől megvásárolta az A. Bank Zrt. törzsrészvényeinek 100%-át, s ezzel annak kizárólagos tulajdonosává vált. E szerződés alapján az A. Bank Zrt. bankfiók-hálózatát képező 50 ingatlan tulajdonjogának átruházása a tranzakció teljesítésének feltétele volt azzal, hogy a szerződő felek a teljes bankfiókhálózat vonatkozásában 4,1 milliárd Ft vételárat határoztak meg. Rögzítették, hogy ezeknek az ingatlanoknak a tulajdonjogát a felperesnek az A. Bank Zrt.-re át kell ruháznia, majd a törzsrészvényekre vonatkozó tranzakció zárását követően a bankfiók-hálózat is átkerül az F. Jelzálogbank Nyrt.-hez.
A felperes és az A. Bank Zrt. az érintett ingatlanok adásvétel útján történő átruházásában állapodtak meg, s az összes ingatlanra külön adásvételi szerződést kötöttek. Az egyes ingatlanok vételárát a felek külön-külön a felperes és az F. Jelzálogbank Nyrt. között létrejött szerződésben az összes ingatlanra nézve megjelölt legfeljebb 4,1 milliárd Ft, illetve az ingatlanokról készült értékbecslés figyelembevételével határozták meg. Az E. I. Ingatlan Tanácsadó Zrt. 2010. július 7-én a perbeli ingatlan piaci értékét 142 000 000 Ft-ban határozta meg.
A felperes mint eladó, valamint az A. Bank Zrt. mint vevő 2010. július 14-én a perbeli ingatlanra adásvételi szerződést írtak alá, melyben a vételárat 64 841 007 Ft-ban jelölték meg. Ezt a szerződés aláírásával egyidejűleg a vevő teljesítette.
Az ingatlant 1998. január 1-jét megelőzően műemlékké nyilvánították, ezért a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény (továbbiakban: Kötv.) 86. § (4) bekezdése alapján az államot, illetve az I. r. alperest elővásárlási jog illeti meg. Emiatt a felperes a kapott ajánlat megküldésével felhívta az elővásárlási jog jogosultjait, hogy amennyiben azzal élni kívánnak, úgy ere a felhívás kézhezvételétől számított 30 napon belül nyilatkozzanak, s egyidejűleg a vételárat bankszámlájára utalják át. Tájékoztatta a jogosultakat arról, amennyiben e határidőn belül írásbeli elfogadó nyilatkozatot nem küldenek, vagy válaszuk nemleges, úgy az ismertetett feltételek mellett az adásvételi szerződés a felek között hatályba lép.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2010. július 30-ai keltezéssel úgy nyilatkozott, hogy a Magyar Államot megillető elővásárlási joggal nem kíván élni.
Az I. r. alperes 2010. augusztus 19-én kelt és a felperes által ugyanezen a napon kézhezvett nyilatkozatában elővásárlási jogának gyakorlását jelentette be. Közölte a felperessel, az elővásárlási jog gyakorlására egyszemélyes társaságát, az általa alapított és kizárólagos tulajdonában lévő II. r. alperest jelöli ki a Ptk. 373. § (4) bekezdése alapján. Közölte, a 64 841 007 Ft + áfa vételárat elfogadja, s mint egyedüli tulajdonos felhatalmazta az elővásárlási jog gyakorlására kijelölt II. r. alperest a vételár megfizetésére, a továbbiakban szükséges jognyilatkozatok megtételére és az adásvételi szerződés aláírására. A II. r. alperes az Sz. Megyei Jogú Város közgyűlése határozatával jóváhagyott, az Sz. Víz- és Csatornamű Kft. által biztosított kölcsönből 64 841 007 Ft + áfa vételárat 2010. augusztus 19-én a felperesnek megfizette. Utalt arra, 16 210 252 Ft áfát azért utalt át, mert kétséget kizáróan nem volt megállapítható az áfa felszámításának és megfizetésének módja. Kérték a felperest, ha az ügyletre a fordított adózás szabályait kell alkalmazni, úgy ezt az összeget a II. r. alperesnek utalják vissza. Az adásvételhez kapcsolódó további teendők egyeztetése céljából a II. r. alperes képviselőjével, dr. K. Gy. ügyvezető igazgatóval kérték a kapcsolatot felvenni.
A bejelentést Sz. Város polgármestere fejléces papírján, mindkét alperes által aláírt okiratban tették meg a felpereshez címzetten.
A II. r. alperes 2010. szeptember 3-án elektronikus levélben kérte a felperestől a tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez szükséges okiratok előkészítését és tulajdonjoga bejegyzéséhez szükséges jognyilatkozatok, intézkedések megtételét.
2010. szeptember 17-én a felperes arról tájékoztatta az alpereseket, hogy az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozatot nem tekinti érvényesnek, a vételár általános forgalmi adóval növelt összegét és annak kamatát visszautalja. Erre 2010. szeptember 20-án került sor.
Az alperesek 2010. szeptember 21-én kelt levelükben úgy nyilatkoztak, a felperes álláspontját nem fogadják el, a visszautalt vételárat elkülönített számlán kezelik.
A felperes kereseti kérelmében tartalma szerint elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a perbeli ingatlanra közte és a II. r. alperes között adásvételi szerződés nem jött létre. Egyrészt úgy ítélte meg, az I. r. alperes kijelölő nyilatkozata, mint egyoldalú jognyilatkozat jogszabály megkerülésére irányult, ezért az a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis. Ebből eredően a II. r. alperes eleve nem volt jogosult elővásárlási jog gyakorlására. Kijelölés hiányában az ingatlan tulajdonjogát elővásárlási joga gyakorlása esetén az I. r. alperes szerezhette volna meg, aminek következményeként az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Vátv.) 3. § (4) bekezdése alapján az ingatlan korlátozottan forgalomképessé vált volna, melynek elidegenítéséhez, kezelői jogának átruházásához, gazdasági társaságba történő beviteléhez az illetékes miniszter hozzájárulása lett volna szükséges. Mivel az I. r. alperes hatályos vagyongazdálkodási rendelete szerint a korlátozottan forgalomképes törzsvagyon elidegenítésére csak nyilvános pályázat útján kerülhet sor, a II. r. alperes tulajdonjogot csak az illetékes miniszter engedélyével és nyilvános pályázat útján, a legjobb ajánlatot tevőként szerezhetett volna. Másrészt azt is állította, az elővásárlási jog gyakorlása a II. r. alperes részéről nem történt meg. A kijelölési jog folytán ugyanis a jogot gyakorló személy kerül a vevő helyébe, ezért a kijelölési jog valójában az elővásárlási jog átruházásának tilalma alóli kivétel. A kijelölt személynek, a II. r. alperesnek kellett volna megtennie az elővásárlási jog gyakorlására irányuló nyilatkozatot és a vételár egyidejű megfizetése mellett az ajánlatot feltétel nélkül, teljes terjedelmében el kellett volna fogadnia. A II. r. alperes ilyen jognyilatkozatot egyáltalán nem tett, az I. r. alperes 2010. augusztus 19-ei nyilatkozata legfeljebb a kijelölési jogról szóló tájékoztatásnak minősíthető, a vételár II. r. alperes általi megfizetése pedig nem tekinthető az ajánlat ráutaló magatartással történő elfogadásának. Arra az esetre, ha a II. r. alperes kijelölése mégis érvényes volt, illetve a II. r. alperes érvényesen gyakorolta a kijelölés folytán őt megillető elővásárlási jogot, az adásvételi szerződés feltűnő értékaránytalanság miatti érvénytelenségére hivatkozott, s a szerződést megtámadta. Utalt arra, az elkészített értékbecslés szerint az ingatlan forgalmi értéke 142 000 000 Ft volt. A tényleges vételár megállapítása során azonban nem ez volt az egyetlen szempont, hanem figyelemmel voltak arra is, hogy az F. Jelzálogbank Nyrt. és a felperes 4,1 milliárd Ft-ot állapítottak meg a teljes bankfiók-hálózat felvásárlási értékeként. Emiatt egyes ingatlanok vételára az adásvételi szerződésekben üzleti megfontolásból alacsonyabb, más esetekben magasabb lett az eredeti értékbecslésekben szereplő értéknél. Ilyen körülmények között az eredeti állapot helyreállítása tűnik ésszerűnek, amennyiben azonban a bíróság úgy ítéli meg, hogy az érvénytelenség okának kiküszöbölése lehetséges, úgy a II. r. alperest a tényleges vételár és a forgalmi érték különbözete, kerekítve 77 000 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Hivatkoztak arra, hogy megállapítási kereset előterjesztésének nincs helye, mivel az érvénytelenség előzetes megállapítása a felperes jogainak megóvásához nem szükséges, ezzel kapcsolatos igénye a szerződés teljesítése iránti perben védekezésként, kifogás formájában, határidő nélkül érvényesíthető. Az I. r. alperes 2010. augusztus 19-én magáévá tette a vételi ajánlatot, egyidejűleg a vételár átutalása is megtörtént, ekként az adásvételi szerződés a felperes és a szabályszerű kijelölés folytán a II. r. alperes között létrejött. A kijelölés jogszabály megkerülését nem célozta, hiszen a felperes által hivatkozott 1991. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Vátv.) tárgyi hatálya nem terjed ki egy gazdasági társaságtól megszerzendő műemléki ingatlanra, másrészt a Kötv. 44. §-a a Vátv. alapján az önkormányzati tulajdonba került műemlék átruházásához sem kívánta meg a hatóság jóváhagyását, ha a hatóság a műemlék társasházzá alakításához korábban hozzájárult, harmadlagosan pedig a törzsvagyonba tartozó korlátozottan forgalomképes vagyon az önkormányzat többségi tulajdonában álló gazdasági társaságba apportálható lenne. A kijelölés célszerű volt gazdasági okokból is, hiszen a II. r. alperes áfa levonására jogosult, ügyvezetője pedig a tulajdonos I. r. alperes utasítását köteles végrehajtani. A közölt vételi ajánlatra tett közös válaszukban egyértelműen kinyilvánították, hogy az I. r. alperes él elővásárlási jogával, annak gyakorlására a kizárólagos tulajdonában álló II. r. alperest jelöli ki, mely a vételárat át is utalta. A szerződés feltűnő értékaránytalanságára alapított kereseti kérelem tekintetében arra hivatkoztak, hogy a vételárat a felperes és az A. Bank Zrt. szabadon állapíthatták meg. A forgalom biztonsága fokozottan indokolja, hogy a gondos előkészítés után létrehozott szerződés a vételár tekintetében is végleges legyen.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Álláspontja szerint nem volt akadálya annak, hogy érdemben vizsgálhassa, a felperes és a II. r. alperes között adásvételi szerződés létrejött-e, illetőleg az érvénytelen-e. A gazdálkodó szervezet, mint elővásárlásra jogosult bármely más személyt feljogosíthat arra, hogy a szerződésbe belépjen, függetlenül az általa, illetve a jogosított személy által elérendő céltól, támogatott érdektől. A felperes részéről egyébként sem állapítható meg az I. r. alperes tulajdonszerzéséhez, illetve az ingatlan I. r. tulajdonában maradásához fűződő jogi érdekeltsége, a kijelölő nyilatkozat semmiségére ezért eredményesen nem hivatkozhatott. Az I. r. alperes 2010. augusztus 19-én írásban közölte, hogy elővásárlási jogával élni kíván és tájékoztatta a felperest, miszerint a jog gyakorlására a II. r. alperest jelölte ki, mely a vételárat átutalta és az okiratot képviselője maga is aláírta. A II. r. alperesnek a kijelölés elfogadásáról külön nyilatkoznia nem kellett, s az alperesek valódi ügyletkötési akaratának ismeretében a felperes számára is nyilvánvaló volt, hogy vevőként az ingatlant tőle a II. r. alperes kívánja megvásárolni. A megyei bíróság a feltűnő értékaránytalanságra alapított keresetet ugyancsak nem találta alaposnak, utalva arra, hogy az eladó felperes a szerződési ajánlatot az ingatlan valós forgalmi értékének tudatában tette az elővásárlási jog jogosultjának, majd kizárólag annak joggyakorlása miatt nem kívánta már vállalni az alacsonyabb forgalmi értéken történő értékesítésből esetleg származó veszteséget.
A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította, hogy a felperes tulajdonában álló, perbeli ingatlanra a felperes és a II. r. alperes között adásvételi szerződés nem jött létre. Úgy ítélte meg, a felperes anyagi jogi érdekeltsége, kereshetőségi joga a saját ingatlanára, az általa kötött szerződésre vonatkozó perben nem kérdőjelezhető meg. A Pp. 123. § második fordulata szerinti megállapításra irányuló egyéb kereseti kérelemnek helye van, hiszen a felperes a szerződés létre nem jötte esetén a II. r. alperestől teljesítést nem kérhet, s a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges. Ez utóbbi szempontjából annak van jelentősége, hogy az elővásárlási jog jogosultja elfogadó nyilatkozatával az adásvételi szerződés létrejön, s e szerződés alapján az elővásárlási jogával élő személy az eladótól bejegyzési engedély kiadását, ennek megtagadása esetében az eladói jognyilatkozat ítélettel való pótlását, és tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését igényelheti, ha pedig a vevő tulajdonjoga az elővásárlási jog megsértésével az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerül, úgy perben kérheti az eladó és a vevő szerződése vele szembeni hatálytalanságának megállapítását, a vevő bejegyzett tulajdonjoga törlését és tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzését. A másodfokú bíróság vizsgálva azt, hogy a II. r. alperes tett-e elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó jognyilatkozatot, leszögezte: az elővásárlási jog gyakorlására kijelölt személy dönt arról, hogy konkrét esetben az elővásárlási joggal él-e, az ingatlan tulajdonjogát meg kívánja-e szerezni. A 2010. augusztus 19-én kelt nyilatkozatában az I. r. alperes jelentette be az elővásárlási jog gyakorlását. A II. r. alperes ugyan az okiratot aláírta, azonban a felperesi ajánlatot egyértelműen elfogadó, határozott nyilatkozatot az elővásárlási jog gyakorlására nem tett, a tulajdonjog megszerzésére irányuló egybehangzó akaratnyilvánítás részéről nem történt. Az I. r. alperes saját nevében tett nyilatkozatot, nem a II. r. alperes képviselőjeként járt el, mivel sem jogszabályon alapuló törvényes képviseleti joga a II. r. alperes képviseletére nem volt, sem pedig tőle az ingatlan átruházására irányuló szerződés megkötéséhez szükséges írásba foglalt meghatalmazással nem rendelkezett. Arra tekintettel, hogy a II. r. alperes az elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó nyilatkozatot nem tett, közte és a felperes között adásvételi szerződés létrejötte fel sem merülhetett. A másodfokú bíróság a felperes keresetét úgy értelmezte, hogy a kijelölő határozat semmisségére a szerződés létre nem jöttének megállapítására irányuló kereseti kérelme körében, annak "jogcímeként" hivatkozott, ezért ezt önálló kereseti kérelemként nem bírálta el. A II. r. alperes szerződést létrehozó nyilatkozatot nem tett, ezért a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetet elbírálni nem kellett.
Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, továbbá a felperes perköltségben marasztalását kérték. Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság ítélete a Ptk. 373. § (2) és (4) bekezdéseibe, a Ptk. 205. § (1) és (3) bekezdéseibe, a Ptk. 207. § (1) bekezdésébe, a Ptk. 4. §-ába, a 2006. évi IV. törvény (2006. évi Gt.</a>) 29. § (1) és (3) bekezdéseibe ütközik, s az ügy érdemi elbírálására is kihatóan sérti a Pp. 3. § (2) és (3) bekezdéseit, a Pp. 123. §-át, a Pp. 206. § (1) bekezdését, a Pp. 213. § (1) bekezdését, továbbá a Pp. 196. § (1) bekezdését. Hivatkoztak arra, a felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az elővásárlási jog jogellenes gyakorlásából eredően az adásvételi szerződés a felperes és a II. r. alperes között nem jött létre. Másodlagosan azt kérte megállapítani, hogy a II. r. alperes elővásárlási jogát nem gyakorolta, az adásvételi szerződés közte és a felperes között nem jött létre. Harmadlagosan az elővásárlási jog gyakorlása révén esetlegesen létrejött szerződés érvénytelenségének feltűnő értékaránytalanságra tekintettel történő megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását, míg negyedlegesen az érvénytelenség okának kiküszöbölését kérte akként, hogy a II. r. alperest 142 000 000 Ft vételár megfizetésére kötelezze. Ehhez képest a másodfokú bíróság a keresetet önkényesen átértelmezte és a konkrét kereseti kérelmektől függetlenül döntött az elbírálandó kérdésekről. Az előterjesztett egyes kereseti kérelmek pontos meghatározásának és egymástól való elhatárolásának lényeges szerepe van annak eldöntésénél, hogy a felperes jogosult-e a perbeli igény érvényesítésére, illetőleg helye van-e megállapításra irányuló kereseti kérelemnek. Közvetlen jogi érdekeltségre nem hivatkozott, így kereshetőségi joga nincs, a keresetlevélben megjelölt jognyilatkozat semmisségének megállapítását eredményesen nem kérheti. Nincs jogi érdeke abban, hogy a perbeli ingatlant az elővásárlási jog alapján az I. r. alperes, illetőleg a kijelölésen alapulóan a II. r. alperes szerzi-e meg, s hasonlóan, nem fűződik jogi érdeke ahhoz sem, hogy a II. r. alperes tulajdonszerzése meghiúsuljon, hiszen annak kiesése esetén az I. r. alperes válik jogosulttá. A felperes számíthatott rá, hogy a jogosult I. r. alperes él a törvényben biztosított elővásárlási jogával. Kijelölő határozat alapján a II. r. alperes gyakorolta az elővásárlási jogot, egyidejűleg a vételárat hiánytalanul megfizette, így az adásvételi szerződésben az A. Bank Zrt. vevő helyébe lépett, a felperes jogai tehát nem sérültek. A megállapítási kereset előterjesztésének törvényi feltételei hiányában a másodfokú bíróság a II. r. alperes jognyilatkozatát érdemben nem vizsgálhatta volna. Amennyiben a Kúria ezt az álláspontját nem osztaná, hivatkoztak arra, hogy 2010. augusztus 19-én kelt, képviselőik által szabályszerűen aláírt közös levelükben nyilatkoztak az elővásárlási jog gyakorlásáról, a felperes által ismertetett feltételek elfogadásáról, a II. r. alperes kijelöléséről, a vételár elfogadásáról és annak átutalásáról, magában foglalóan az áfát is. Bejelentésükhöz mellékelték az I. r. alperes elővásárlási jog gyakorlásáról szóló közgyűlési határozatát és az átutalások visszavonhatatlan teljesítéséről szóló banki igazolást. Kérték továbbá, hogy az adásvételhez kapcsolódó további teendők egyeztetése céljából a felperes a II. r. alperes képviselőjével vegye fel a kapcsolatot. Az okirat tartalma alapján nyilvánvaló, hogy a II. r. alperes mint az elővásárlásra jogosult gazdálkodó szervezet által kijelölt személy az ajánlat tartalmát magáévá tette és erre vonatkozó nyilatkozatát a tulajdonoshoz intézte. Feltéve, hogy a nyilatkozat tartalma kétséget hagyna a nyilatkozó feltehető akaratát illetően, a másik félnek a nyilatkozattétel körülményeiből, a nyilatkozónak más nyilatkozatából, vagy akár ráutaló magatartásából is módja lehetett a nyilatkozó valódi akaratára következtetni. Álláspontjuk szerint a felperes és az I. r. alperes kizárólagos tulajdonában álló II. r. alperes között a vételi ajánlat minden feltételre kiterjedő elfogadásával az adásvételi szerződés létrejött.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen arra hivatkozott, a felülvizsgálati kérelem nem a jogerős ítélet megváltoztatására, hanem pusztán annak hatályon kívül helyezésére irányul anélkül, hogy ennek bármely jogkövetkezménye alkalmazására irányuló kérelmet terjesztettek volna az alperesek elő. A felülvizsgálati kérelem nem tartalmazza, hogy az alperesek a másodfokú ítélet megváltoztatását mennyiben kívánják, így mivel hiánypótlásra nem került sor, a felülvizsgálati kérelmet hivatalból el kellett volna utasítani; ennek elmaradása esetén az eljárás megszüntetésének van helye. Nincs lehetőség arra, hogy a Kúria a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezze és az elsőfokú határozatot helybenhagyja. A döntéshez szükséges tények hiányában a Kúria egyébként sem hozhat a jogszabálynak megfelelő új határozatot, hiszen ha a másodfokú ítélet jogszabálysértőnek is bizonyulna, dönteni kellene az el nem bírált kereseti kérelmekről is, amelyre felülvizsgálati eljárásban lehetőség nincs.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálva azt állapította meg, hogy az a felhozott okokból jogszabálysértő.
A Kúria mindenekelőtt leszögezi: az alperesek felülvizsgálati kérelme érdemi elbírálásra alkalmas volt. Az alperesek egyértelműen megjelölték, a sérelmezett határozat helyett milyen tartalmú határozat hozatalát (az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását) tartják a jogszabályoknak megfelelőnek. Ilyen tartalmú határozat hozatalára a Pp. 275. § (4) bekezdéséből következően az felülvizsgálati eljárásban lehetőség van.
A felülvizsgálati kérelem fenti tartalmú megfogalmazása nem zárja ki, hogy a Kúria, ha úgy ítéli meg, ne a kérelemnek megfelelő döntést hozzon, hanem a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezve a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítsa, figyelemmel akár arra, hogy egyes kereseti kérelmek tekintetében a másodfokú bíróság az általa elfoglalt és a Kúria megítélése szerint nem helytálló jogi álláspontra tekintettel nem határozott.
Az alperesek alaptalanul sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság a konkrét kereseti kérelmeket átértelmezve döntött. A felperes igénye ugyanis tartalma szerint elsődlegesen arra irányult, hogy a bíróság állapítsa meg, közte és a II. r. alperes között adásvételi szerződés nem jött létre. Ennek indokaként jelölte meg egyrészt azt, hogy álláspontja szerint az I. r. alperesnek az elővásárlási jog gyakorlására kijelölő nyilatkozata semmis, másrészt pedig azt, hogy a II. r. alperes nem tett az elővásárlási jog gyakorlására irányuló jognyilatkozatot. Nem sértett jogszabályt önmagában a jogerős ítéletet hozó bíróság azzal, hogy ítéletét ez utóbbi jogcímre alapította és jogi álláspontjából következően nem foglalkozott azzal, hogy az I. r. alperes elővásárlási jog gyakorlásával kapcsolatos kijelölő nyilatkozata a felperes által megjelölt okból érvénytelen-e.
A Kúria egyetértett az eljárt bíróságokkal abban is, hogy a Pp. 123. §-a szerinti megállapításra irányuló kereset előterjesztésének helye volt. A felperesnek a keresetindításhoz szükséges, a Pp. 3. § (1) bekezdése szerinti jogi érdekeltségét nyilvánvalóan megalapítja, hogy a saját tulajdonát képező ingatlan jogi sorsáról van szó. A megállapítási kereset előterjesztésének konjunktív feltételei megvalósultak. A perben eljárt bíróságok ezzel kapcsolatban kifejtett érveivel a Kúria mindenben egyetértett. A felülvizsgálati kérelemben írtakra tekintettel rámutat arra, nem helytálló az alperesek azon érvelése, miszerint a felperes szempontjából érdektelen, hogy az adásvételi szerződés a II. r. alperessel, az I. r. alperessel, vagy az A. Bankkal jön létre. A felperes ugyanis egy átfogó, bonyolult ügylet részeként kívánta értékesíteni a perbeli ingatlant és állítása szerint emiatt határozták meg a szerződésben a perbeli ingatlan értékét jóval alacsonyabban, mint amit az elkészített ingatlan értékelés indokolt volna.
Mindezeket követően a Kúriának állást kellett foglalnia abban a kérdésében, hogy a jogerős ítéletet hozó bíróság helyesen állapította-e meg, hogy a II. r. alperes nem tett elővásárlási jog gyakorlására vonatkozó jognyilatkozatot.
A Kúria álláspontja szerint a perbeli esetben az I. r. alperes 2010. augusztus 19-i fejléces papírján, de mindkét alperes szervezeti, törvényes képviselőjének aláírásával került sor az elővásárlási jog gyakorlására, mégpedig oly módon, hogy I. r. alperes úgy élt elővásárlási jogával, hogy annak gyakorlására a II. r. alperest, az egyszemélyes társaságát jelölte ki. A levél melléklete volt Sz. Megyei Jogú Város Önkormányzata közgyűlésének határozata, melyben a közgyűlés felhatalmazta a II. r. felperes ügyvezetőjét a szükséges jognyilatkozat megtételére, a vételár kifizetésére, az adásvételi szerződés aláírására, továbbá melléklet volt a vételár maradéktalan átutalását igazoló okirat is. E mellékletek, valamint a levélben írtak tükrében - miszerint a II. r. alperes az ingatlan vételárát megfizette, illetve hogy az adásvételhez kapcsolódó további teendők egyeztetése céljából a felperes a II. r. alperes törvényes képviselőjével vegye fel a kapcsolatot - a perbeli levélben foglaltak helyesen akként értelmezendők, hogy az eredeti jogosult I. r. alperes élt elővásárlási jogával, méghozzá oly módon, hogy a II. r. alperest kijelölte, aki az elővásárlási jogot gyakorolta azzal, hogy a levelet aláírta és a vételárat átutalta. A fenti álláspontot tovább erősíti, hogy a II. r. alperes 2006. évi Gt. 167. § (1) bekezdése szerinti egyszemélyes társaság, egyedüli üzletrészének tulajdonosa az I. r. alperes. A taggyűlési hatáskörbe tartozó kérdésekben az egyedüli tag dönt [2006. évi Gt. 168. § (1) bekezdése], a 2006. évi Gt. 22. § (5) bekezdése szerint a vezető tisztségviselő részére írásban utasítást adhat, amelyet a vezető tisztségviselő végrehajtani köteles. Tartalma szerint a 2005. augusztus 19-én kelt levél azt is magában foglalja, hogy a II. r. alperes az I. r. alperes nyilatkozatából eredő jogokat és kötelezettségeket a felperesi vételi ajánlatot maradéktalanul elfogadja.
A Kúria nem osztotta tehát a másodfokú bíróság azon álláspontját, miszerint a hivatkozott levélben írtak nem felelnek meg a 2/2009. (VI. 24.) PK vélemény 7. pontjában megfogalmazott követelményeknek. Az alperesek [az I. r. alperes, mint elővásárlási jog gyakorlására jogosult, a II. r. alperes, mint az elővásárlási jog gyakorlására a Ptk. 373. § (4) bekezdése szerinti kijelölt] feltétel nélkül, teljes terjedelemben fogadták el a felperes közölt ajánlatát. A felperes által megszabott határidőn belül a szükséges nyilatkozatot megtették, a II. r. alperes a vételárat a felperes által megjelölt bankszámlára átutalta.
Mindezekből következően nem állapítható meg, hogy a másodfokon eljárt bíróság ítéletében hivatkozott okból az adásvételi szerződés a felperes és a II. r. alperes között ne jött volna létre.
Az ítélőtábla eltérő jogi álláspontja folytán a felperes által hivatkozott, a szerződés létre nem jöttét eredményező másik okot nem vizsgálta, illetve a kereseti kérelmet egyebekben nem bírálta el, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban a másodfokú bíróságnak állást kell foglalnia az el nem bírált fellebbezési kérelmek tárgyában, így abban, hogy az I. r. alperesnek a II. r. alperest az elővásárlási jog gyakorlására kijelölő nyilatkozata a felperes által megjelölt okokból érvénytelen-e, illetőleg ebből következően megállapítható-e, hogy a felperes és a II. r. alperes között az adásvételi szerződés nem jött létre. Ennek függvényében kell szükség szerint a másodfokon eljáró bíróságnak határoznia a feltűnő értékaránytalanságra alapított másodlagos kereseti kérelemről is.
(Kúria Gfv. IX. 30.006/2012.)