adozona.hu
AVI 2012.10.115
AVI 2012.10.115
A főkötelezettnek biztosítékot kell nyújtania minden olyan vámtartozás vagy más díj megfizetésére, amely az áruval kapcsolatban felmerülhet [Vámkódex 94. cikk (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az ítéleti tényállás szerint a D. Térségi Fővámhivatal 358 kg 2436 csomag nem közösségi árút továbbított az Sz. Fővámhivatalhoz. Az áru egyszerűsített eljárás keretében árutovábbítási eljárás alá került. Az árutovábbítási bejelentőn főkötelezettként és feladóként a felperest tüntették fel, rendeltetési helye az R. Vámhivatal volt. Az áru címzettje is a felperes volt a mellékelt 008 számla alapján a szállítmány értéke 4340 euró volt.
Az eljárás során megállapították, hogy az áru igazoltan nem...
AVI 2012.10.115 A főkötelezettnek biztosítékot kell nyújtania minden olyan vámtartozás vagy más díj megfizetésére, amely az áruval kapcsolatban felmerülhet [Vámkódex 94. cikk (1) bek.]
Az ítéleti tényállás szerint a D. Térségi Fővámhivatal 358 kg 2436 csomag nem közösségi árút továbbított az Sz. Fővámhivatalhoz. Az áru egyszerűsített eljárás keretében árutovábbítási eljárás alá került. Az árutovábbítási bejelentőn főkötelezettként és feladóként a felperest tüntették fel, rendeltetési helye az R. Vámhivatal volt. Az áru címzettje is a felperes volt a mellékelt 008 számla alapján a szállítmány értéke 4340 euró volt.Az eljárás során megállapították, hogy az áru igazoltan nem hagyta el a közösség területét, annak hollétéről a felperes, mint feladó és címzett nem tudott felvilágosítást adni, ezért a vámfelügyelet alól elvont nem közösségi áru után kötelezték a felperest határozattal 237 155 Ft általános forgalmi adó fizetésére.
A felperes ezt az összeget befizette, ezzel az árutovábbítási eljárás befejeződött.
Utóbb az Sz. Fővámhivatal a tényállás tisztázása érdekében megkereste a D. Térségi Fővámhivatalt, az iratok megküldése érdekében. A rendelkezésre álló iratok alapján új bizonyítékként került értékelésre az a tény, hogy az árutovábbítási bejelentőn az áru értékét a 06 számla alapján 47 581,95 euró értékben határozták meg.
Megállapításra került az is, hogy a 008 és a 06 számla azonos áruról került kibocsátásra. Tekintettel arra, hogy ennek alapján az áru vámértéke helytelenül került kiszámításra, ismételten megtörtént az áru értékének meghatározása és ennek következményeként az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa. tv.) 10. § (1) bekezdés, 21. § (1) bekezdés b) pontja szerint, mivel az árut szabadforgalomba helyezettnek kellett minősíteni, ismételten meghatározásra került a fizetendő általános forgalmi adó összege. Az ennek következményeként meghozott elsőfokú határozat kötelezte a felperest a már megfizetett összeg levonásával a fennmaradó 2 362 858 Ft általános forgalmi adó megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 2007. augusztus 14-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az alperes határozatában megállapította, hogy a nem közösségi áru feladója és címzettje is a felperes volt, aki erre megfelelő engedéllyel rendelkezett. Az áru először közvámraktárba került, majd a felperes telephelyére, innen indították Szerbia címzésre, az áru azonban nem érkezett meg a címzett helyére. 2006. október 16. és 19. között Magyarországon négyszer cserélt angol, amerikai, ciprusi és bosznia-hercegovinai cégek között tulajdont mindig különböző értékesítési áron. A betárolási értéke, amellyel az Unióba érkezett viszont 47 580,95 euró volt.
A felperesnek a Közösségi Vámkódex 373. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az indításnál tudomással kellett lenni a valós értékről a számla alapján, amennyiben ezt nem tudta, akkor a nyilvántartás vezetése volt téves.
A felperes keresetében alperes határozatának elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.
A bizonyítási eljárás lefolytatását követően a megyei bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az alkalmazandó Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK. Tanácsi rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) 94. cikk (1) és (2) bekezdés b) pontja értelmében megállapította, hogy a felperes úgynevezett főkötelezettnek minősült az adott külső árutovábbítási eljárás során. A rendeltetési vámhivatalnál be nem mutatott árut terhelő vámtartozásért a Vámkódex 94. cikk (1) bekezdése szerint a főkötelezett felelőssége fennállt, mégpedig az adott árut terhelő vámtartozásért a valós ügyleti érték alapján.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtette a vámkezesség speciális ismérveit a Ptk.-ban szabályozott kezességhez képest.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát.
A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet sértette a Vámkódex végrehajtására vonatkozó rendelet, valamint a Ptk. 272., 273. rendelkezését. A bíróság ugyanis tévesen értelmezte és alkalmazta az összkezességre és a főkötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket.
A felperes hangsúlyozta, hogy vitatja a főkötelezettségi felelőssége fennállását, ezen túl azonban továbbra is álláspontja, hogy főkötelezettként sem terhelheti nagyobb felelősség, mint kezesként. A főkötelezett fogalmát ugyanis nem egyértelműen definiálják a vámjogszabályok, így nem állapítják meg, hogy a felelősség meddig terjed.
A felperes fenntartotta azt az álláspontját, miszerint az árutovábbítási eljárásban biztosíték nyújtásával léphetett be, a felelőssége ehhez a mértékhez igazodik, és nem az áru vámértéke határozza azt meg.
Az összkezességi engedélyből következően sem lehet nagyobb a felelőssége a lekötött biztosíték összegénél.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A peres felek között nem volt vitás a tényállás, kizárólag abban a jogkérdésben kellett dönteni, hogy a felperes árutovábbítási eljárásban szereplőként milyen felelősséggel tartozott az adott szállított áruért. Nem volt vitás a felek között az sem, hogy a felperes a vámhatóság által kiadott összkezességi engedéllyel rendelkezett a külső árutovábbítási eljárásban. A Vámkódex 94. cikk (1) bekezdése alapján a főkötelezettnek biztosítékot kell nyújtania minden olyan vámtartozás vagy más díj megfizetésére, amely az áruval kapcsolatban felmerülhet.
A 94. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján a biztosíték lehet több továbbítási műveletre kiterjedő összkezesség, amennyiben a főkötelezett részére annak a tagállamnak a vámhatósága, amelyben a főkötelezett letelepedett, az ilyen biztosíték alkalmazását engedélyezte.
A felperes tehát összkezességi engedéllyel rendelkező főkötelezettnek minősül, a 96. cikk (1) bekezdés a) pontja alapján a közösségi külső árutovábbítási eljárás jogosultja, akinek az előírt határidőn belül a megfelelő rendelkezések betartásával be kell mutatni az árut a rendeltetési vámhivatalnál, és be kell tartani a közösségi árutovábbítási eljárásra vonatkozó rendelkezéseket.
A 92. cikk (1) bekezdése szerint a külső árutovábbítási eljárás akkor fejeződik be, ha az eljárás alá vont árut a szükséges okmányokkal a rendeltetési vámhivatalnál bemutatják. A (2) bekezdés rendelkezik arról, hogy a vámhatóság akkor zárja le az eljárást, ha meg tudja állapítani az indító vámhivatal rendelkezésre álló adatait összehasonlítva a rendeltetési vámhivatalnál rendelkezésre álló adatokkal, hogy az eljárás szabályszerűen befejeződött.
Nem volt vitás a perbeli esetben az sem, hogy az árut nem mutatták be a rendeltetési vámhivatalnál, tehát a felperes mint főkötelezett nem teljesítette kötelességét. A felperes felelőssége mint az áruért biztosítékot nyújtó személyként merült fel. A felperes az elsődlegesen megállapított áru értékének megfelelő biztosítékot meg is fizette.
A Legfelsőbb Bíróság a továbbiakban: megállapította, hogy mind a vámhatóság, mind az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott arra a jogi helyzetre, mely szerint a vámjogviszonyokban a vámkezesség fogalma eltér a hivatkozott Ptk. 272-274. § rendelkezéseitől. A vámkezesség célja az, hogy a vámeljárásban továbbított vámáruk értékének megfelelő biztosítékot nyújtson a vámkezességet nyújtó személy, és ennek alapján bármilyen esemény megtörténtekor biztosított az adott állam költségvetési bevétele.
Az előzőekben idézett Vámkódex 94. cikkének (1) bekezdése szerint a főkötelezett felelőssége a rendeltetési vámhivatalnál be nem mutatott árut terhelő vámtartozásért áll fenn. A vámtartozás fogalmát a Vámkódex 4. cikkének 9) pontja határozza meg, mely szerint valamely személynek a hatályba lévő közösségi rendelkezések alapján az adott árura vonatkozó kiviteli vagy behozatali vámtartozás összegének megfizetésére vonatkozó kötelezettség.
A perbeli esetben a behozatali vámtartozás a 4. cikk 10. pontja értelmében az áruk behozatalakor fizetendő vám és azzal azonos hatású díj összegének felel meg. A behozatali vám - mivel a perbeli esetben az általános forgalmi adó kiszabásának alapja a vámérték - az Áfa. tv. 27. § (1) bekezdése alapján a Vámkódex 29. cikk (1) bekezdése szerint az importált áru vámértéke pedig az ügyleti érték. Az ügyleti érték az az ár, amelyet a közösség vámterületére irányuló kivitel céljából történő eladásként az áruért ténylegesen fizettek, vagy fizettek volna.
A perbeli esetben a felek nem vitatták, hogy az Unió területére az áru 41 353,22 euró számla mellett érkezett, így a vámtartozás alapja ez az ügyleti érték volt. Ezen az sem változtat, amennyiben a felperes arra hivatkozott, hogy nem volt tudomása erről az értékről.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság az alperessel, illetve az elsőfokú bírósággal abban is, hogy az ügy elbírálása szempontjából fontos körülmény volt, miszerint a felperes eladói és címzetti engedéllyel is rendelkezett. Ennek az engedélynek a birtokában az árut és reá vonatkozó árunyilatkozatot nem kellett bemutatni az indító hivatalban, és a vámhatóság helyett, és az általa jóváhagyott bélyegzővel láthatta el az árunyilatkozatot. A felperesnek, mint főkötelezettnek kezességi tanúsítvány fedezete mellett érkezett a felperesnek, mint engedélyezett címzettnek a telephelyére az áru. Így a felperes a TC-31 összkezesség vállalási engedély alapján szigorú nyilvántartást volt köteles vezetni, amelyben az alapul szolgáló számlaértéket is fel kellett tüntetnie.
E speciális vámjogi előírások mellett nem volt figyelembe vehető a felperesnek az az érvelése, miszerint kezesként nem válhat terhesebbé a kötelezettsége annál, mint amelyet eredetileg elvállalt.
Az eljárási jogszabálysértésekkel kapcsolatosan hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a vámeljárás során a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) törvény mögöttes jogszabálynak minősül, tehát csak abban az esetben lehet alkalmazni, amikor valamely kérdésről a közösségi vámjog, illetőleg ennek a végrehajtására hivatott magyar vámtörvény és végrehajtási rendeletei nem tartalmaznak szabályozást.
A perbeli esetben pontos előírásokat tartalmaztak a vámjogszabályok, így a Ket. alkalmazására lehetőség nem volt.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelelt, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.243/2008.)