adozona.hu
AVI 2012.10.108
AVI 2012.10.108
A termékértékesítéshez kapcsolódó mellékkötelezettségnek minősül a különböző engedélyek beszerzése [1992. évi LXXIV. tv. 6. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2006. január 3-án adásvételi szerződést kötött N. Z. Ingatlanforgalmazási Egyéni céggel a 558/7. hrsz. alatt található 9772 m2 alapterületű épület és udvar megnevezésű belterületi ingatlanra. A vételár összesen 192 000 euró + 20% áfa volt, az adásvételi szerződés tartalmazta, hogy ezen az ingatlanon egy kb. 2200 m2 alapterületű természetes tó található. Az eladó vállalta, hogy létrehoz egy 4000 m2 vízfelületű tavat, és az ehhez szükséges fennmaradási vízjogi üzemeltetési engedély k...
AVI 2012.10.108 A termékértékesítéshez kapcsolódó mellékkötelezettségnek minősül a különböző engedélyek beszerzése [1992. évi LXXIV. tv. 6. § (1) bek.]
A felperes 2006. január 3-án adásvételi szerződést kötött N. Z. Ingatlanforgalmazási Egyéni céggel a 558/7. hrsz. alatt található 9772 m2 alapterületű épület és udvar megnevezésű belterületi ingatlanra. A vételár összesen 192 000 euró + 20% áfa volt, az adásvételi szerződés tartalmazta, hogy ezen az ingatlanon egy kb. 2200 m2 alapterületű természetes tó található. Az eladó vállalta, hogy létrehoz egy 4000 m2 vízfelületű tavat, és az ehhez szükséges fennmaradási vízjogi üzemeltetési engedély költségét is fizeti.A felek megállapodtak, hogy amennyiben az eladó az engedélyeket és a vízfelületre vonatkozó vízjogi engedélyt nem igazolja 2006. október 1-jéig, akkor mindkét fél jogosult a szerződéstől elállni. Ebben az esetben az eladó 30 napon belül visszafizeti a vevő részére a tulajdonjog bejegyzésével egyidejűleg az ügyvédi letéti számláról kifizetett 100 000 eurót 6%-os kamattal, ellenkező esetben az ingatlant a vevő a maradék vételár kifizetése nélkül tóval együtt megszerzi.
Az adásvételi szerződés szerint az eladó hozzájárult ahhoz, hogy a vevő részére a tulajdonjog az ingatlan-nyilvántartásba bekerüljön. Ennek alapján a Földhivatal a felperes tulajdonszerzését 2006. január 13-án bejegyezte. A felperes a letétbe elhelyezett 100 000 eurót 2006. január 19-én átutalta az eladónak. Az eladó 2006. január 3-ai teljesítési időponttal számlát bocsátott ki az ingatlan teljes vételárára vonatkozóan.
Később a fizetési feltételeket két ízben módosították, 2006. április 3-án úgy, hogy az ügyvédi letétből az eladó részére kifizetésre került 60 000 euró, 2006. május 24-én a hátralévő 70 400 euró került az eladónak átutalásra.
Az adóhatóság ezt a szerződést és ennek teljesedését a 2006. január és március közötti időszak általános forgalmi adónem vizsgálatában ellenőrizte. Az ellenőrzés megállapította, hogy a 2006. január 19-én az eladónak átutalt 100 000 euró, valamint a 2006. április 4-én készpénzben átadott 60 000 euró előlegnek minősül, amelyről az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 43. § (4) bekezdése alapján külön az átvétel napját teljesítési időpontnak tekintve kellett volna számlát kiállítani, amelyben az előlegre szöveges módon is utalni kellett volna.
A valóságban azonban 2006. január 3-ai teljesítési időponttal egy számla került kiállításra, mégpedig nem előleg jogcímén, hanem ingatlan-eladás címén.
Az adóhatóság megállapította, hogy ez a számla nem minősült hitelesnek, nem a valóságnak megfelelő gazdasági esemény szerint történt, ezért az előzetesen felszámított adólevonási joga nem volt gyakorolható.
Ennek megfelelően az elsőfokú hatóság határozatával megállapította, hogy a felperes következő időszakra átvihető követelés összege 9 683 000 Ft-tal csökken.
A fellebbezés folytán eljáró alperes határozatával az elsőfokú határozatot az indokolási rész részbeni változtatásával helybenhagyta.
Az alperes határozata indokolásában azt fejtette ki, miszerint az ingatlan adásvétel az Áfa. tv. 6. § (1) bekezdés értelmében termékértékesítésnek minősült, a szerződésben vállalt egyéb vegyes szolgáltatások pedig, így a tó létrehozása, a tervek átadása, az üzemeltetési engedély beszerzése viszont az Áfa. tv. 8. § (1) bekezdése alapján szolgáltatás-nyújtásnak minősült. Ezen túl azonban helyes volt az elsőfokú határozati megállapítás, miszerint a kiállított számla nem a valóságnak megfelelően tartalmazta a gazdasági esemény megvalósulását.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte az ítélet hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint jogszabálysértő volt az adóhatóság megállapítása. Az ingatlan adásvételi szerződést nem lehet oszthatónak minősíteni. Az adóhatóság a termékértékesítést összekeverte a szolgáltatással, és ebből téves következtetéseket vont le.
A felperes álláspontja az volt, hogy az ingatlan birtokba adása és az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés is egy egységnek minősült, ezért az Áfa. tv. szerint helyesen jártak el, amikor 2006. január 3-án a teljes vételárról számlakibocsátás történt. Az adásvételi szerződés megkötésével, a tulajdonjog átadásával, birtokbaadással, valamint az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel a szerződés megvalósult.
Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság a keresettel támadott alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az elsőfokú bíróság lényegében elfogadta a felperesi álláspontot. Megállapította, hogy amennyiben az Áfa. tv. rendelkezéseiből más nem következik, a teljesítés időpontjának megállapítására a Ptk. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Áfa. tv. 6. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott termékértékesítésnél az Áfa. tv. 16. § (5) bekezdése szerint a teljesítés időpontja az a nap, amelytől kezdve a vevő tulajdonosként való rendelkezésre jogosultságot szerez, illetve az korábban történik, a terméket birtokba veszi.
A felek az adásvételi szerződésben több részletű vételár fizetésről rendelkeztek, ugyanakkor a számla kiállítására az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés szerinti tulajdonjog megszerzése adott okot. Az Áfa. tv. 17. § (1) bekezdés szerinti előlegről a perbeli esetben nem beszélhetünk, hiszen a felperes a tulajdonjogot a bejegyzéssel egyidejűleg megszerezte és birtokba is lépett.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, és a kereset elutasítását.
Az alperes fenntartotta a határozatában kifejtett álláspontját. Ismételten utalt rá, hogy a perbeli szerződésben nemcsak adásvételről volt szó, a feltüntetett adatok bármelyikének valótlansága pedig megdönti a számla hitelességet, és kizárja az általános forgalmi adó levonás gyakorlásának lehetőségét.
Az alperes azt is sérelmezte, hogy a bíróság indokolásában kitért az előlegre vonatkozó elsőfokú határozati megállapításokra, holott az alperes határozata már az erre vonatkozó indokolási részt elhagyta.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A perbeli esetben abban a jogkérdésben kellett dönteni, hogy a felperes által befogadott számla alapján jogosult volt-e általános forgalmi adó levonási jog gyakorlására.
E jogkérdés eldöntésénél a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel.
A felperes a perbeli ingatlanra adásvételi szerződést kötött. A 2006. január 3-án kötött érvényes szerződés alapján megtörtént az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés is. Ezzel a felperes, mint vevő, az ingatlanra a Polgári Törvénykönyv adásvételre vonatkozó 365. § (1) bekezdése szerint tulajdonjogot szerzett.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság azzal a felperesi és ítéleti állásponttal is, mely szerint mivel az ingatlanon már megtalálható volt egy természetes tó, és ennek bővítésére kötöttek a felek szerződést, a szerződés az Áfa. tv. 6. § (1) bekezdése értelmében termékértékesítésnek tekinthető, melyhez kapcsolódó mellékkötelezettségnek minősül a tóval kapcsolatos különböző vízjogi engedélyek beszerzése.
Az Áfa. tv. 16. § (1) bekezdése szerint az adófizetési kötelezettség a teljesítésről kiállított számlában a teljesítés időpontjaként feltüntetett napon jelentkezik, ez az időpont 2006. január 3-án volt. Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés erre az időpontra visszamenőleges hatállyal 2006. január 13-án történt meg. Ezekből következően a felperes által befogadott számla az általános forgalmi adó rendelkezéseknek megfelelt, ez hitelesnek minősült, ez alapján általános forgalmi adó levonási jogot gyakorolni lehetett.
Nem volt jelentősége a Legfelsőbb Bíróság álláspontjának a tekintetben, hogy a felek később részletfizetésben állapodtak meg, ez a fizetési kötelezettség teljesítése nem befolyásolhatja az eredeti, előzőekben kifejtett számla-kiállítási időpontot. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az adóhatóság által lefolytatott vizsgálat - melyre a felperes már az adóigazgatási eljárásban is hivatkozott - igazolta, hogy a kiállított számla alapján a számlakibocsátó a teljes vételárat tartalmazó általános forgalmi adó tartamot a költségvetésbe befizette.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a másodfokú határozatban már az előleg számlák kiállítási kötelezettségére vonatkozó álláspontot - melyet az elsőfokú határozat tartalmazott - mellőzte, így erre vonatkozó bírósági indokolás meghaladottá vált. Ettől függetlenül az előzőekben kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság az alperesi határozatnak nem osztotta azt a jogi álláspontját, miszerint a felek megállapodása külön termékértékesítésre és szolgáltatásokra vonatkozott, ezért több számlát kellett volna az egy gazdasági eseményről kiállítani.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.288/2008.)