adozona.hu
ÍH 2012.138
ÍH 2012.138
CSTV. 63/A. § SZERINTI FELELŐSSÉG - VOLT TAG FELELŐSSÉGÉNEK FELTÉTELEI - FELSZÁMOLÁS ALATT NEM ÁLLÓ TÁRSASÁG ESETÉBEN KÖVETELÉSEK KIELÉGÍTÉSÉNEK NINCS KÖTÖTT SORRENDJE - A Cstv. 63/A. § beiktatásával a jogalkotó nem kívánta a társaságtól megvált tag felelősségét a bent maradókénál szigorúbbá tenni, vagy olyan tagokra kiterjeszteni, akik a társaságban maradásuk esetén sem lennének felelősségre vonhatóak. A többségi részesedéssel sem rendelkezett volt tag helytállási kötelezettsége a fentiek szerint nem állap
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint az 1989. május 2-án kelt létesítő okirattal alapított H. Elektronikai Kft. alperesi gazdasági társaság tagjai 2001. október 1-jétől I. Antal és I.-né Sz. Csilla, ügyvezetője I. Antal. 2000. július 20-án kelt alapító okirattal jött létre a H. Nagykereskedelmi Kft. (továbbiakban: az adós), akinek az alapításakor jelen per alperese 65%-os, I. Antal 25%-os, R. János 10%-os mértékű üzletrésztulajdonnal rendelkezett. 2003. április 4. napjától kezdődően az alperes üzlet...
ÍH 2012.138 CSTV. 63/A. § SZERINTI FELELŐSSÉG - VOLT TAG FELELŐSSÉGÉNEK FELTÉTELEI - FELSZÁMOLÁS ALATT NEM ÁLLÓ TÁRSASÁG ESETÉBEN KÖVETELÉSEK KIELÉGÍTÉSÉNEK NINCS KÖTÖTT SORRENDJE
- A Cstv. 63/A. § beiktatásával a jogalkotó nem kívánta a társaságtól megvált tag felelősségét a bent maradókénál szigorúbbá tenni, vagy olyan tagokra kiterjeszteni, akik a társaságban maradásuk esetén sem lennének felelősségre vonhatóak. A többségi részesedéssel sem rendelkezett volt tag helytállási kötelezettsége a fentiek szerint nem állapítható meg.
- Önmagában az adós fizetésképtelensége nem alapozza meg tagjának rosszhiszeműségét. A törvény nem zárja ki a fizetésképtelen cég üzletrészének értékesítését, az üzletrészt értékesítő tag helytállási kötelezettsége csak akkor állapítható meg, ha az átruházás során rosszhiszemű volt, vagyis ha hitelezői érdeket sértett, csökkentette a kielégítési alapot, elzárta a hitelezőket igényeik érvényesítésének lehetőségétől, illetve mentesülni akart a tagi felelősség alól.
- A felszámolás alatt nem álló cég maga dönti el, hogy mely tartozását egyenlíti ki. E döntés meghozatalában számos gazdasági érdek motiválhatja, például a működőképesség megőrzése, további gazdasági kapcsolatok fenntartása, a hitelezők számának csökkentése, vagy annak a hitelezőnek a kifizetése, akiről az adós leginkább feltételezi, hogy követelését bíróság előtt érvényesíti, azonban a kielégítésnek kötött sorrendje mindaddig nincsen, amíg a cég felszámolás alá nem kerül.
[Cstv. 63. §, 63/A. §, régi Gt. (1997. évi CXLIV. tv.) 54. § (2) bek., 56. § (3) bek., 296. § (1) bek.]
Az irányadó tényállás szerint az 1989. május 2-án kelt létesítő okirattal alapított H. Elektronikai Kft. alperesi gazdasági társaság tagjai 2001. október 1-jétől I. Antal és I.-né Sz. Csilla, ügyvezetője I. Antal. 2000. július 20-án kelt alapító okirattal jött létre a H. Nagykereskedelmi Kft. (továbbiakban: az adós), akinek az alapításakor jelen per alperese 65%-os, I. Antal 25%-os, R. János 10%-os mértékű üzletrésztulajdonnal rendelkezett. 2003. április 4. napjától kezdődően az alperes üzletrészének mértéke 45%-ra csökkent, míg R. János részesedése 30%-ra emelkedett. Az adós ügyvezetője az alapítástól kezdődően R. János volt. Az alperes már 2000. évet megelőzően forgalmazta az O. Számítási és Irodatechnikai Kft. felperes termékeit, az adós társaság megalapítására a felperes termékeinek kiskereskedelmi forgalmazása céljából került sor. A felperes, mint szállító és az adós, mint disztribútor 2005. április 1-jén a felperes termékeinek értékesítése tárgyában kötöttek megállapodást. Az adósnak 2004-től a szállítója felé tartozásai keletkeztek, emellett az adós telephelyére 2008. december 8-án ismeretlen tettesek betörtek 8 000 000 forintos kárt okozva, majd ismételt betöréssel további 2-3 000 000 forintos kárt szenvedett. Az alperes az adós részére a tartozásainak rendezése érdekében 2005 februárjáig 13 000 000 forint összegű tagi kölcsönt nyújtott. A felperes az adóssal a felgyűlt tartozások rendezése érdekében 2005-ben olyan megállapodást kötött, hogy amennyiben a tartozása egy részét kiegyenlíti, annak fele összegéért vásárolhat újabb készletet. Ez a megállapodás sem állította helyre az adós működőképességét, a tartozásának mértéke folyamatosan nőtt. Az adós ügyvezetője 2005. szeptember 14-én rögzítette a cég gazdasági helyzetét, és javaslatot tett az adósság rendezésére, eredménytelenül.
Az alperes 2005. szeptember 15-én az adós társaságban meglévő 45%-os mértékű üzletrészét adásvételi szerződéssel értékesítette az O.K. Kft.-nek, az üzletrész névértékének 30%-ában meghatározott vételár ellenében. A vevő 1991. december 6-án alapított gazdasági társaság, melynek egyik tagja F. Erzsébet alkalmazottként az alperes könyvelését végezte több mint tíz éven keresztül, és a vevő gazdasági társaságban 2002. október 1-jétől a társaság irányítását biztosító jelentős befolyással rendelkezett. Az elővásárlási jogosultak joglemondó nyilatkozatát I. Antal 2005. október 17-én írta alá, ezt követően került a változás bejegyzési kérelem benyújtásra a Cégbírósághoz.
A felperes 2005. szeptember 16-án előterjesztett kérelmére az adós felszámolását a Fővárosi Bíróság 2006. január 4-én rendelte el, a határozat február 4-én emelkedett jogerőre. A felszámoló a felperes hitelezői igényét nyilvántartásba vette, és azt a 2007. március 21-i fordulónappal elkészített közbenső mérleghez készített mellékletében 46.115.799 forintban jelezte. További hitelezőként az alperesnek 13 000 000 forint összegű tagi kölcsön jogcímű hitelezői igénye került nyilvántartásba vételre, ezen felül két hitelezőnek összesen 104.909 forint összegű elismert követelését vette nyilvántartásba a felszámoló. A Fővárosi Bíróság a zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta, a felszámolási vagyon körébe vonható 3 478 011 forint összegű vagyonból a felszámolási költségek levonását követően 2 851 909 forint maradt fenn, melyből a felperes részére 2 152 809 forint, az alperes részére 610 280 forint került kifizetésre.
A perben az elsőfokú bíróság 2007. december 11-én ítéletet hozott, melyben megállapította, hogy az alperes korlátlanul felel a H. Nagykereskedelmi Kft. "f.a." felperessel szembeni ki nem elégített kötelezettségeiért. Az alperes fellebbezése folytán másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla 2008. május 8-án végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb hozatalára utasította. A megismételt eljárásban a Fővárosi Bíróság 2009. december 1. napján meghozott ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felek fellebbezései folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla 2010. július 1-jén az elsőfokú bíróság ítéletét ismét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a felperes végleges keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg az alperes mint volt tag korlátlan felelősségét az adósnak a felperessel szemben fennálló, ki nem elégített tartozásaiért.
Kérelmét a Cstv. 63/A. §-ra alapította, keresete ténybeli alapjaként előadta, hogy az alperes rosszhiszeműen ruházta át az adós gazdasági társaságban fennállt üzletrészét az O.K. Kft.-re. A rosszhiszeműség igazolása körében arra hivatkozott, hogy a felszámolás elrendelése iránti kérelem benyújtása előtt egy nappal kelt üzletrész-átruházási szerződés tárgyában a változásbejegyzés iránti kérelem benyújtására 2005. október 17-én, a felszámolási eljárás megindításának tudatában került sor. Arra utalt, hogy I. Antal az alperesi társaság tagja és ügyvezetője, aki az adós társaságnak is tagja, nyilvánvalóan tudott az adós fizetésképtelenségéről. Az átruházás rosszhiszeműségét igazolja az is, hogy a vevő egy olyan társaság volt, amely mind az adóssal, mind az alperessel kapcsolatban állt F. Erzsébet személyén keresztül. Érvelése szerint - figyelemmel a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) és h) pontjára - az alperes az üzletrészének átruházásával az adóssal szemben a tagi kölcsön jogcímén fennálló követelését egyszerű hitelköveteléssé minősítette át, így az alperes hitelezői követelése a felperesével egy sorba került, és a felperes rovására 610 280 forint kifizetésben részesült.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az adós társaságban meglévő üzletrészének értékesítése nem volt rosszhiszemű, arra az alperesi társaság portfoliójának tisztítása érdekében került sor. Hangsúlyozta, többször nyújtott pénzügyi segítséget és tagi kölcsönt az adósnak, mert az alperesnek nem állt érdekében az adós gazdasági társaság felszámolása. Állította továbbá, hogy a felperes az üzletrész-átruházással sem jogilag, sem gazdaságilag nem került hátrányosabb helyzetbe. Tagadta, hogy az értékesítés célja a kedvezőbb hitelezői besorolás volt, figyelemmel a Cstv.-nek az üzletrész értékesítésekor hatályos rendelkezéseire.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Határozata indokolásában kifejtette, a Cstv. 2005 szeptemberében hatályos rendelkezései alapján elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az alperes korlátlan tagi felelőssége megállapítható-e. E körben rámutatott, a Cstv. 63/A. §-ára alapított kereset esetén a felperes bizonyítási terhe megelőzi az alperes kimentés körébe eső bizonyítási terhét. Tekintettel arra, hogy a jogalkotó a Cstv. 63. § (2) bekezdése szerinti tagi felelősséget terjesztette ki a Cstv. 63/A. §-ában a volt tagokra, elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az alperes a vizsgált időszakban milyen mértékű befolyással rendelkezett az adós társaságban. A cégnyilvántartás adataiból megállapíthatóan az alperes többségi irányítást biztosító befolyása 2003. április 4-én megszűnt, a vizsgált időszakban a társaság irányítását biztosító befolyásolása jelentős mértékű volt. Figyelemmel arra, hogy a többségi irányítás megszűnésekor az adós társaságnak nem voltak likviditási problémái, illetve az üzletrész-átruházási szerződés megkötésekor már csak jelentős befolyással rendelkezett, a keresetet, mint megalapozatlant elutasította.
Érdemben vizsgálta az elsőfokú bíróság az alperes korlátlan tagi felelősségét a Gt. 54. § (2) bekezdése, az 56. § (3) bekezdése és a 296. § (1) bekezdése alapján is. Megállapította, hogy az adós gazdasági társaság likviditási problémái 2004. évben kezdődtek, amikor az alperes konszernjogi felelősséget megalapozó - többségi - irányítást biztosító befolyással már nem rendelkezett. Vizsgálta, hogy az alperes a Gt. 56. §-ában írtak szerint a társaság jogi személyiségével, vagy a korlátlan felelősségével a hitelezők rovására visszaélt-e. E körben a szakértői véleményre alapítottan megállapította, hogy az adós és az alperes üzleti kapcsolata a piaci viszonyoknak megfelelt, a tagi befolyással való visszaélésszerű magatartást a felperes nem bizonyított.
Alaptalannak találta a felperes azon előadását is, mely szerint önmagában az üzletrész-átruházás a felperes károsodásához vezetett. Kifejtette: nem alkalmas a korlátlan tagi felelősség megállapítására az adós társaság azon jogi döntése, mely szerint az üzletrésze értékesítését azért határozta el, hogy a veszteséges befektetésétől szabaduljon. Az értékesítés ugyanis a piaci viszonyok között történt, egy létező gazdasági társaság üzletrészére, sem az adós, sem a vevő nem fantomizálódott, és az adós vagyona sem csökkent.
Nem találta megalapozottnak a felperes arra vonatkozó előadását sem, mely szerint a tagi kölcsön címén fennálló hitelezői igény más besorolást eredményezett volna. Rámutatott, egyrészt a jelen eljárásra alkalmazandó Cstv. 57. § (1) bekezdése még nem tartalmazott h) pontot, másrészt az új szabályozás alkalmazhatósága esetén sem minősült volna ilyenként a követelés.
A felperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperes korlátlan tagi felelősségének megállapítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására, és új határozat hozatalára kötelezését.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból helytelen jogi következtetést vont le, amikor a keresetet a Cstv. 63/A. §-ára utalással azon oknál fogva utasította el megalapozatlanként, hogy az alperes az adós társaságban a vizsgált időszakban nem rendelkezett többségi, vagy közvetlen irányítást biztosító befolyással, mert a hivatkozott § ilyen tényállási elemet nem tartalmaz. Előadása alátámasztására csatolta a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Gazdasági Kodifikációs Főosztályának a Cstv. 63. § és 63/A. §-ának értelmezéséről szóló levelét.
Hangsúlyozta, az alperesnek az adós társaságban fennálló korlátozott tagi felelősséggel történt visszaélését alátámasztja, hogy az alperesi társaság ügyvezetőjén, I. Antalon keresztül meghatározó befolyással bírt az adós társaság működésére, a tanúvallomásokból kitűnően annak ügyvezetője az ő iránymutatása szerint tevékenykedett. Érvelése szerint a lefolytatott bizonyítási eljárást követően egyértelműen megállapítható volt, hogy az alperes az adós fizetésképtelenné válásáról tudott, a felszámolás alá került adós gazdálkodásába folyamatosan beavatkozott, részére utasításokat adott, és a hitelezők kielégítésével kapcsolatos magatartást is befolyásolta. Ennek következményeként az adós a felpereshez hasonló terméket szállítók követeléseit teljes mértékben kielégítette. Az elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját megismételve arra hivatkozott, hogy a jelen eljárásra alkalmazandó Gt. 56. § (3) és (4) bekezdésére figyelemmel egyértelműen fennáll az alperes korlátlan tagi felelőssége, figyelemmel arra, hogy az alperes a társaság elkülönült jogi személyiségével és korlátlan felelősségével a hitelezők, elsősorban a felperes rovására oly módon élt vissza, hogy az adós gazdasági társaság ügyvezetésébe a tagsági jogviszonyának megszűnését követően is beavatkozott, és a Gt. 296. § (1) bekezdése szerinti hátrányos üzletpolitikájával megakadályozta a legnagyobb hitelező, azaz a felperes kielégítését.
Kifogásolta a felperes, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a tanúbizonyítási, valamint a szakértői vélemény kiegészítésére irányuló indítványait.
Hangsúlyozta, hogy az üzletrész-átruházással az volt az alperes célja, hogy kilépjen az adós tulajdonosi köréből és ezzel megszűnjön a korlátlan tagi felelőssége.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
Hangoztatta, a Cstv. 63/A. §-a kizárólag a Cstv. és a Gt.</a> szabályaival összefüggésben értelmezhető, mert a Cstv. 63/A. §-a nem önálló anyagi jogi felelősségi alakzat, hanem kiegészítő jellegű szabály. Véleménye szerint az alperes bizonyította, mint volt tag nem okozta a társaság fizetésképtelenségét, hanem tagi hitel nyújtásával támogatta a működését. Kifejtette: helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes részéről nem valósult meg olyan magatartás, amely a korlátolt felelősség áttöréséhez vezetett volna, hiszen a hátrányos üzletpolitikai magatartás kizárólag az uralkodó, vagy legalább többségi irányítással rendelkező tag esetében vizsgálható; valamint a korlátozott tagi felelősséggel való visszaélés fel sem merült az alperes esetében arra tekintettel, hogy éppen ő finanszírozta a piaci alapú kölcsönnél kedvezőbb tagi kölcsönnel az adós társaság működését. Rámutatott, az üzletrész-átruházás jogszerűen a fizetésképtelenség tényleges beálltát megelőzően történt, és semmilyen módon nem károsította a hitelezőket. Hangsúlyozta azt is, hogy az alperes ugyanúgy nem jutott hozzá a követeléséhez, mint a felperes. Utalt a felperes megtévesztő magatartására, mely szerint olyan kedvezőbb hitelezői besorolásra hivatkozik, amely az üzletrész-átruházásánál még nem volt hatályos. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság okszerűen és jogszerűen mellőzte a felperes bizonyítási indítványait.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a kellően feltárt tényállás alapján helytálló jogi következtetésre jutott. A Fővárosi Ítélőtábla mindenben egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése szerint - helytálló indokai alapján - hagyta helyben.
A fellebbezésben felhozottak az alábbiakra figyelemmel nem alkalmasak az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására.
Az elsőfokú bíróság a Fővárosi Ítélőtábla korábbi iránymutatásának (11. Gf.40. 096/2008/6.) megfelelően értelmezte a Cstv. felperes által az alperes felelősségének alapjául megjelölt 63/A. §-át. E szabály csődtörvénybe iktatásának a célja az volt, hogy a jogalkotó az aktuális tagok mellett az adós olyan volt tagjainak a felelősségét is megteremtse, akik a társaságban fennálló részesedésüktől éppen a tagi felelősségre vonás elkerülése érdekében váltak meg. Semmilyen körülmény nem utal arra, és nincs annak megfelelő jogi indoka sem, hogy a jogalkotó a társaságtól megvált tagok felelősségét a bent maradt tagok felelősségénél szélesebb körben, illetve szigorúbban határozza meg, vagy olyan tagokra is kiterjessze, akik a cégben való bent maradásuk esetén nem lennének felelősségre vonhatóak.
A Cstv. 1998. június 16-ig hatályos szövegezése nem tartalmazott a korlátolt felelősség áttörésére vonatkozó rendelkezéseket. A Cstv. 63. §-át a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv (régi Gt.) 309. § (4) bekezdése egészítette ki a (2) bekezdéssel a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyás alatt álló, valamint egyszemélyes gazdasági társaság felszámolása esetében. A régi Gt. i</a>ndokolásában kifejtettek szerint a jogalkotó a Cstv. 63. §-ának kiegészítésével - az új Gt.-vel összhangban - az egyszemélyes társaság tulajdonosának felelősségét (271. §, 173. §) kívánta kiterjeszteni a többségi, illetve a közvetlen befolyással rendelkező tagra vagy részvényesre is. Vagyis a jogalkotó az ennél kisebb tulajdoni hányaddal bíró tagokkal szemben nem törte át a korlátolt felelősséget. A Cstv. 63. § (2) bekezdésben tehát - mivel kimentést nem engedett, és a felelősség megállapítását feltételhez nem kötötte - gyakorlatilag az egyszemélyi illetve a többségi tulajdonos objektív felelősségét szabályozta felszámolás esetén. 1997-ben azonban a törvény még nem tartalmazott a társaságtól megvált tag felelősségére vonatkozó szabályt. Ezt csak a cégben fennálló vagyoni hányadát rosszhiszeműen átruházó személy felelősségének megállapítása érdekében a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény, valamint a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról rendelkező 2005. évi LXIX. törvény 3. §-a vezette be 2005. július 7-től.
E törvény indokolása szerint: a Cstv. 63. § (2) bekezdése értelmében a többségi, illetve közvetlen irányítást biztosító befolyás alatt álló, valamint az egyszemélyes gazdasági társaság felszámolása esetén a befolyással rendelkező, illetve az egyedüli tag (részvényes) tartozhat korlátlan felelősséggel az adós vagyonával nem fedezett kötelezettségekért, ha a hitelező keresete alapján ezt a bíróság megállapítja. Abban az esetben azonban, ha időközben már elidegenítette vagyoni hányadát a tag (részvényes), ezek a rendelkezések nem alkalmazhatóak. A törvény a cégjogi és a felszámolási szabályok módosításával, kiegészítésével kívánta megteremteni a rosszhiszeműen eljáró volt tulajdonosok teljes anyagi felelősségének jogszabályi alapját az említett esetkörre is. A jogalkotói szándék tehát egyértelműen az aktuális tag felelősségére vonatkozó szabályoknak a kiterjesztése volt a társaságtól megvált tagokra is. Mivel a többségi részesedést el nem érő tulajdoni hányaddal rendelkező tag felelősségét a törvény nem szabályozza, ezért az ilyen tag nem létező felelősségét kiterjeszteni sem lehet.
Ebből következően a volt tagok felelősségére is ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint az aktuális tagokéra, függetlenül attól, hogy a jogszabály ezt szövegszerűen nem rögzíti. Helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy a Cstv. 63/A. §-a nem önálló felelősségi alakzat, hanem a tagi felelősség személyi kiterjesztése, bizonyos feltételek bekövetkezése esetére. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a 2006. évi VI. törvény 18. §-ával módosított, 2006. VII. 1-jétől hatályos - a jelen ügyben még nem alkalmazandó - Cstv. 63/A. §-a az adós ki nem elégített kötelezettségeiért - észlelve a korábbi jogi szabályozás szövegezésének hiányosságát - már a részesedését átruházó, többségi befolyással rendelkező volt tag korlátlan felelősségét rögzíti.
A Cstv. 63/A. § értelmezéséből az is levezethető, hogy önmagában az adós fizetésképtelensége nem alapozza meg a tag rosszhiszeműségét, mivel a törvény ilyen helyzetben is csak akkor teszi felelőssé a tagot, ha a részesedése átruházása során nem volt jóhiszemű. Ha pedig az üzletrészét átruházó tag bizonyítja, hogy az üzletrész átruházásakor az adós fizetőképes volt, akkor még rosszhiszeműsége esetén sincs mód e törvényhely alapján a korlátozott felelősség áttörésére.
Az adott ügyben az üzletrész átruházására egyértelműen akkor került sor, amikor az adós fizetőképessége már nem állt fenn. Ezt az állapotot a törvény nem azonosítja a fizetésképtelenség bírósági megállapításával, annak bekövetkezése időpontját a perben eldöntendő kérdések közé tartozónak tekinti. Az adós nem a bíróság döntése következtében válik fizetésképtelenné, hanem a bíróság a már bekövetkezett fizetésképtelenségi állapotot rögzíti a Cstv. 27. § (2) bekezdése alapján meghozott határozatában.
Egyetértett a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak az üzletrész átruházással kapcsolatos okfejtésével is. A törvény nem zárja ki a fizetésképtelen helyzetben lévő cég üzletrészének értékesítését, és az ilyen tag felelősségének a megállapítását is csak akkor teszi lehetővé, ha rosszhiszemű volt, vagyis - ahogyan azt a Fővárosi Ítélőtábla a korábbi határozatában már kifejtette - ha hitelezői érdeket sértett, csökkentette a hitelezők kielégítésének alapját, elzárta a hitelezőket az igényeik érvényesítésének lehetőségétől, illetve mentesülni akart a tagi felelőssége alól.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes az üzletrésze átruházásával a fentiek szerinti magatartásokat nem valósította meg, és legfőképpen nem menekült el tagként az őt terhelő felelősség elől, mert vele szemben igény nem lett volna érvényesíthető akkor sem, ha a társaságban marad. Ellenkező esetben - ahogy erre alperes is helyesen hívta fel a figyelmet az ellenkérelmében -, éppen az üzletrész értékesítés tette a felelősségét felvethetővé.
A felperes az alperes károkozását abban jelölte meg, hogy az alperes hátrányos üzletpolitikája következtében az adós a felperes követelései kiegyenlítését mellőzte, mialatt más hitelezőit kifizette. Ezzel összefüggően a Fővárosi Ítélőtábla azt hangsúlyozza, hogy a régi Gt. 296. §-ában írt felelősségi tényállás megvalósulásához szintén legalább többségi irányítást biztosító befolyással kell rendelkeznie az uralkodó tagnak, ami a jelen esetben nem valósult meg, és bár nem kizárt egy kisebbségi tag üzletpolitikájának érvényesülése a társaság életében, emiatt azonban a kisebbségi tag - jogszabályi rendelkezés hiányában - felelősségre nem vonható. A fellebbezési hivatkozásokkal szemben a kirendelt igazságügyi szakértő véleménye alapján egyértelműen megállapítható volt továbbá az is, hogy az alperes nem folytatott az adós tevékenységét befolyásoló, hátrányos üzletpolitikát.
A szakértő megállapítása szerint az adós kifizetéseinek túlnyomó részét a felperes kapta, nem állapítható meg tehát az sem, hogy a hitelező hátrányt szenvedett volna. Nincs olyan jogszabályi előírás, mely szerint elsődlegesen a legnagyobb hitelező kielégítésére kell törekedni az adósnak a tartozásai rendezésénél, és olyan sem, amely a követelések arányában vagy az esedékesség sorrendjében írná elő a fizetést. A felszámolás alatt nem álló cég maga dönti el, hogy mely tartozását egyenlíti ki. E döntés meghozatalában számos gazdasági érdek motiválhatja. Ezek közé tartozik a működőképessége megőrzése, a további gazdasági kapcsolatai fenntartása, a hitelezők számának csökkentése a kisösszegű követelések kiegyenlítése által éppúgy, mint annak a hitelezőnek a kifizetése, akiről az adós leginkább feltételezi, hogy jogi úton lép fel a követelése érvényesítése érdekében. Az pedig, hogy az adós üzletpolitikája a tekintetben, hogy a felperessel szembeni tartozásokat az alperesnek a társaságból történt távozását követően nem egyenlítette ki, a felperesre nézve hátrányos volt, a gazdasági érdekeit sértette, az alperes terhére nem róható. A tagsági jogviszony megszűnését követő magatartása ugyanis tagi magatartásként akkor sem lenne értékelhető, ha az a hitelezőre egyébként hátrányos lett volna. E körben helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság: az, hogy az adós ügyvezetője a tagsági jogviszony megszűnését követően is figyelembe vette az alperes ügyvezetőjének véleményét és - akár a további üzleti kapcsolat fenntartása érdekében - ahhoz tartotta magát, ugyancsak nem tartozik az ekkor már nem tag alperes tagi felelősségi körébe. Az adós a saját felelősségére kér és fogad el tanácsot, ha az üzletpolitikáját kívülállók elvárásainak megfelelően alakítja, és ezzel a hitelezőjének kárt okoz, akkor ezért csak az adós, illetve meghatározott esetkörben a vezető tisztségviselőjének a felelőssége vetődhet fel.
A kifejtettekre figyelemmel nem volt megállapítható alperes részéről a régi Gt. 56. § (3) bekezdésében írt tényállás megvalósulása sem. Nem rendelkezett az adós vagyonával sajátjaként, illetve az adós nevében sem, nem csökkentette az adós vagyonát, és a fentebb részletezettek szerint nem volt az üzletpolitikája hátrányos az adós nézve. Nem élt vissza tehát az adós elkülönült jogi személyiségével, illetve a korlátozott felelősségével.
Rámutat a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a befolyás mértékének meghatározása során a Gt.</a> a tagokat egyenként kezeli, több tag üzletrészének összeadására még a tagok összehangolt cselekvése esetén sem ad lehetőséget. Nem lehet ezért a tagi felelősség szempontjából értékelni azt a tényt, hogy az alperes és ügyvezetője I. Antal a társaságban együtt mekkora részesedéssel rendelkezett.
Nem követett el továbbá az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértést, amikor a felperes további - az ügy eldöntése szempontjából relevanciával nem bíró kérdésekben történő - bizonyításra vonatkozó indítványait elutasította. Egyetértett a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bírósággal abban, hogy az üzletrész átruházását követő gazdasági események (pl. kifizetések) a tag tagi felelősségét nem alapozzák meg. A tagi kölcsön átruházása szintén irreleváns a jelen ügyben, egyrészt azért, mivel a H. Kft. felszámolására alkalmazandó 2005. szeptember 16-án hatályos csődtörvényben még nem került szabályozásra a Cstv. 2007. június 16. napjától hatályos, a tagok követeléseit hátrasoroló 57. § (1) bekezdés h) pontjának rendelkezése, de ezen túlmenően az alperesnek nem volt a perrel érintett időszakban többségi befolyása sem, ily módon e jogszabályi rendelkezés alkalmazására még annak hatályossága esetén sem lett volna lehetőség.
(Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.162/2012/6.)