adozona.hu
ÍH 2012.136
ÍH 2012.136
FELSZÁMOLÁSI ÜGYBEN ELEKTRONIKUS VITATÁSA KÖVETELÉSNEK - E-MAIL ÜZENET ÍRÁSBELISÉGE - FOKOZOTT BIZTONSÁGÚ ALÁÍRÁS KÖVETELMÉNYE A hitelező fizetési felszólítása és az adósi vitatás is csak írásbeli nyilatkozat formájában tehető meg. Nem minősül írásba foglalt nyilatkozatnak, és ezért joghatályos vitatásnak sem tekinthető, ha a "vitatás" egyszerű e-mailban történik, melyet legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással nem láttak el [Cstv. 24. §, 27. § (2) bek. a) pont; Ptk. 199. §, 214. § (1) bek., Ptk
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a hitelező által az adós gazdálkodó szervezet ellen 2008. október 15-én kezdeményezett felszámolási eljárást az 54. sorszámú végzésével soron kívül megszüntette.
A végzés indokolásában megállapított tényállás szerint a hitelező felszámolási kérelmét a felújítási munkák elvégzése tárgyában 2008. május 5-én kötött vállalkozási szerződésre alapította, amely szerint a hitelező közelebbről meg nem határozott ingatlan felújítási, karbantartási munkálatok elvégzését vállalta 200...
ÍH 2012.136 FELSZÁMOLÁSI ÜGYBEN ELEKTRONIKUS VITATÁSA KÖVETELÉSNEK - E-MAIL ÜZENET ÍRÁSBELISÉGE - FOKOZOTT BIZTONSÁGÚ ALÁÍRÁS KÖVETELMÉNYE
A hitelező fizetési felszólítása és az adósi vitatás is csak írásbeli nyilatkozat formájában tehető meg. Nem minősül írásba foglalt nyilatkozatnak, és ezért joghatályos vitatásnak sem tekinthető, ha a "vitatás" egyszerű e-mailban történik, melyet legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással nem láttak el [Cstv. 24. §, 27. § (2) bek. a) pont; Ptk. 199. §, 214. § (1) bek., Ptké. 38. § (2) bek., 2001. évi XXXV. tv. 2. § 15. pontja és 4. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a hitelező által az adós gazdálkodó szervezet ellen 2008. október 15-én kezdeményezett felszámolási eljárást az 54. sorszámú végzésével soron kívül megszüntette.
A végzés indokolásában megállapított tényállás szerint a hitelező felszámolási kérelmét a felújítási munkák elvégzése tárgyában 2008. május 5-én kötött vállalkozási szerződésre alapította, amely szerint a hitelező közelebbről meg nem határozott ingatlan felújítási, karbantartási munkálatok elvégzését vállalta 2008. július 5-i teljesítési határidővel, az adós "...a teljesítési igazolás alapján kiállított számla szerint, 8 napos banki átutalással..." 14 200 000 forint + áfa, azaz összesen 17 040 000 forint megfizetésére volt köteles. A hitelező előadta, hogy a szerződés és az adós megrendelései alapján a munkát elvégezte, az adós ezt teljesítési igazolással elfogadta, a kibocsátott számlákat nem vitatta, a számlákat azonban csak részben teljesítette, 2008. július 9-én 6 500 000 forintot a hitelező részére átutalt, fennmaradt tehát 10 540 000 forint tartozása, amit a 2008. szeptember 17-én átvett fizetési felszólítás ellenére sem fizetett meg.
A hitelező a felszámolási kérelméhez csatolta a szerződést, a 2008. június 25-én és július 4-én kelt teljesítés igazolásokat, a számlákat, melyek közül a 37/2008. számú 2008. június 27-én kelt, fizetési határideje: 2008. július 5., végösszege: 10 478 309 forint, a 38/2008. számú 2008. július 4-én kelt, fizetési határideje: 2008. július 19., végösszege: 6 561 691 forint, a fizetési felszólítást és annak tértivevényét, és egy 2008. június 27-én kelt levelet, melyben az adós ügyvezetője úgy nyilatkozik, hogy a "…2008. május 5-én létrejött vállalkozási szerződés alapján fennálló vállalási díj részlegesen kifizetésre került, míg a fennmaradó részt később tudjuk teljesíteni, a vállalt munkák teljes befejezését követően."
A felszámolási kérelemről történt értesítése után az adós többirányú védekezést terjesztett elő. Előadta, hogy a munkálatok hiányosságait már 2008. június hónaptól kezdődően folyamatosan jelezte a hitelezőnek, aki bizonyos körben elvégezte a javításokat, azonban ezzel felhagyott, ebből az adósnak kára keletkezett, melyet beszámítani kíván a hitelező követelésébe. Előadta azt is, hogy a felszámolási kérelem alapját képező két számlát csak a 2008. szeptember 17-én átvett fizetési felszólítás mellékleteként kapta kézhez, ekkor jogvitájuk már fennállt, ehhez képest az adós 2008. szeptember 24-én kelt levelében foglalt vitatás határidőben történt. Hivatkozott arra, hogy a hitelező által elismert 6 500 000 forinton kívül még további 3 000 000 forintot megfizetett, melynek átadásáról okirati bizonyítékot csatolni nem tud, ezt az állítását tanúkkal kívánta bizonyítani. 2009 júniusában az adós fizetési meghagyás útján, a hitelező hibás teljesítésére hivatkozással árleszállítás, illetőleg kártérítés jogcímén 2 100 000 forint megfizetésére kérte kötelezni a hitelezőt. Az eljárás perré alakult, amely a Fővárosi Bíróságon jelenleg is folyamatban van. Ezek alapján az adós elsődlegesen az eljárás soron kívüli megszüntetését, másodlagosan - a perre tekintettel - az eljárás felfüggesztését kérte.
Az elsőfokú bíróság a végzés jogi indokolásában idézte a 1991. évi XLIX. törvény 27. § (2) bekezdés a) pontját, valamint a (3) bekezdés második és harmadik fordulatát. Megállapította, hogy a beszámítási nyilatkozat előterjesztésére és a hitelezővel szembeni per megindítására már jóval a felszámolási kérelem benyújtását követően került sor. A hitelező követelésének ezeken a módokon történő vitatása tehát a Cstv. 27. § (3) bekezdésében foglalt határidőhöz képest elkésett, a fizetésképtelenség megállapítását nem akadályozhatta meg.
Utalt a bíróság arra, hogy a számlák adós általi átvételének időpontja azonban lényeges eleme a fizetésképtelenségi tényállásnak. Hangsúlyozta e körben, hogy a Cstv. 27. § (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel nyilvánvalóan nem eshet egybe a számla és a fizetési felszólítás megküldése. Ezért a bíróság részletesen megvizsgálta a feleknek a számlák átadásával kapcsolatos előadásait, és a rendelkezésre álló bizonyítékokat. Azokat együttesen értékelte úgy, hogy nem fogadta el valósnak az adós azon előadását, miszerint 2008. szeptember 17-én, a fizetési felszólítás mellékleteként kapta meg a számlákat, ezzel szemben valósnak és életszerűnek ítélte meg a hitelezőnek a számlák átadásával kapcsolatos előadását, azt, hogy a 37/2008 számú számlát, melyen az adós ügyvezetőjének aláírása is látható, a kiállítás napján személyes átadás útján, a 38/2008 számú számlát a felek között közvetítő szerepet is betöltő M. Záloghitel Zrt. címére történt postázással, 2008. július első felében juttatta el az adóshoz.
Ezt követően a bíróság rögzítette, hogy a számlák esedékessége 2008. július 5., illetve július 19. volt, s a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja és (3) bekezdése szerint az adós a fizetési felszólítás kézhezvételét megelőző napig, 2008. szeptember 16-ig vitathatta sikerrel a hitelező követelését. Kitért arra, hogy a törvény a vitatással kapcsolatban semmilyen tartalmi követelményt nem ír elő. A bírói gyakorlat ezért tágan értelmezi az adós vitatásként figyelembe vehető nyilatkozatait. Elfogadja vitatásnak az esedékesség kétségbe vonását, a fizetés valamely jövőbeni feltételhez kötését, a szavatossági igénybejelentést is. A hitelező nem vitatta, hogy 2008. július 11-én megkapta a felvonó hiánypótlása tárgyában összeállított 9 pontos listát (4. irat A/6. és A/7. melléklet). A hiánylista a hitelezővel szemben támasztott ellenkövetelés, tehát a hitelező követelése vitatásaként értelmezendő. Tekintettel arra, hogy írásban történt és a már hivatkozott határidő előtt, a hitelező követelését vitatottnak kell tekinteni. Ugyancsak vitatásként értelmezte a bíróság az adós 2008. június 27-én kelt levelét, mely a 2008. július 11-én kelt hiánylistával együtt annak közlését jelenti, hogy az adós csak akkor hajlandó fizetni, ha a hitelező minden tekintetben, teljes körűen befejezte a munkát. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az adós fizetésképtelensége megállapításának ezért nem volt helye, s a bíróság az eljárást az 1991. évi XLIX. törvény 27. § (6) bekezdése alkalmazásával megszüntette. Az eljárás ez okból történő megszüntetésére tekintettel okafogyottá vált annak vizsgálata, hogy történt-e további 3 millió forint résztörlesztés az adós részéről.
E végzés ellen a hitelező élt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását, az adós fizetésképtelenségének megállapítását és felszámolásának elrendelését kérte.
A fellebbezés indokolása szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást követően a tényállást részben helyesen állapította meg, és részben helytelen jogi következtetést vont le. A hitelező álláspontja szerint a bíróság által előírt bizonyítási kötelezettségének a bíróság által megállapított tényállás szerint is eleget tett. A bíróság indokolásában vitatásként értékelte a 2008. július 11. napján megküldött elektronikus üzenetet a felvonó kivitelezésével kapcsolatban, valamint az adós 2008. június 27. napján kelt levelét. Ezeket együttesen, hivatkozva a bírói gyakorlatra értékelte megfelelő vitatásként, és ennek alapján állapította meg, hogy a fizetésképtelenség megállapításának a feltételei nem állnak fenn.
A felvonó hiányosságával kapcsolatos elektronikus üzenettel kapcsolatban - a bíróság megállapításával ellentétben - a hitelező az eljárás során már kifejtette az álláspontját -, így különösen a 2010. április 21-én megtartott személyes meghallgatás során, a 14. sorszámú végzésre tett, 2009. augusztus 5-én kelt előkészítő iratában, miszerint a megküldött üzenet nem minősülhet a Cstv. 27. § (3) bekezdése szerinti adós általi írásbeli vitatásnak, több okból: A felvonó kivitelezése az adós által is elismerten nem képezte a szerződés tárgyát, így a felek közötti szerződéses kapcsolatban nem bírt jogi relevanciával. Az üzenetet nem a szerződő felek által megjelölt képviselő küldte meg, mivel a szerződés szerint a feleket a szerződéses kapcsolatban a Megrendelő/Adós részéről A. Irén, míg a Vállalkozó/Hitelező részéről D. Károly képviselte. Ezzel szemben az A/6. és A/7. alatt csatolt és hivatkozott üzenetet a feleken kívül álló személy küldte meg 2008. július 11. napján, nem a hitelezőnek, hanem a címzésből megállapíthatóan egy szerződéses kapcsolatban nem álló, elkülönült jogi személynek. Egyebekben a hitelező álláspontja szerint az elektronikusan megküldött üzenet nem minősülhet írásbeli vitatásnak. A felek közötti vállalkozási szerződés nem tartalmaz arra vonatkozó kikötést, hogy esetlegesen elektronikus úton is elfogadják a felek az egymással szembeni értesítést, ezzel szemben a szerződés 3. pontja szerint külön írásbeli értesítési kötelezettsége állt fenn az adósnak, amelyet az elmulasztott. A teljesítés vitatása ezért elkésett, mivel az nem írásban történt.
Hivatkozott a hitelező arra is, hogy az eredeti üzenetet az adósnak 2008. július 2. napján küldték meg, bár a dátumok szerint - A/7 - már 2008. július 1. napján rendelkezésére állt. Az üzenet adósnak történt megküldését követően, 2008. július 4. napján a munkák teljes körű elvégzését igazoló teljesítési igazolást az adós képviselője minden megjegyzés és hibabejelentés nélkül aláírta. Amennyiben az adós az együttműködési kötelezettség és a jóhiszeműség követelményeinek betartásával jár el, úgy a teljesítési igazolás aláírásával egyidejűleg az esetleges szavatossági igényét bejelenti. Álláspontja szerint azzal, hogy a teljesítési igazolást a megküldött értesítést követően az adós aláírta, megerősítette, hogy hitelező szerződésszerűen teljesített, és a szerződés szerint rá háruló feladatokat megfelelően elvégezte, a számlát kibocsáthatja. Külön is hangsúlyozta a hitelező: a csatolt iratokból egyértelműen megállapítható, hogy a 2008. július 4. napján kelt teljesítési igazolást követően nem került sor vitatásra, a teljesítés feltételhez kötésének bejelentésére, sem egyéb olyan igazolt, hitelező által megkapott értesítésre, amely a Cstv. szerinti vitatásnak minősülne.
Nem elfogadható a hitelező szerint a bíróság azon álláspontja, hogy egy szerződési jogviszonyon kívül álló személy által, szerződéses jogviszonyban nem álló külső személynek megküldött üzenetet olyan értesítésnek tekint, amely alapján a vitatást megalapozottnak véli. Amennyiben az adós vitatja hitelező követelésének jogosságát, ezen értesítést az adósnak kell hitelt érdemlően megküldenie a hitelezőnek. Az eljárás során azonban az adós nem igazolta, hogy az értesítést - amely hitelező szerint egyébként sem minősül vitatásnak - a hitelezőnek megküldte, az adós az eljárás során nem csatolta az e-mail szolgáltatótól kapott kézbesítési visszaigazolást, így ezért sem lehet azt a Cstv. szerinti vitatásnak tekinteni.
Az adós a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte.
A fellebbezés tekintetében előadta: az elektronikus üzenetet a bírói gyakorlat elfogadja a fél írásbeli nyilatkozatának, mind a peres, mind a nemperes eljárásokban. A hitelező az elsőfokú eljárás során nem állította, hogy az adós - vagy adós képviselője - által küldött, A/6, A/7 alatt csatolt e-mail nyilatkozatot nem kapta meg, azaz az üzenet tartalmát a jelen eljárás megindításig nem ismerte. A hitelező hivatkozott arra az eljárás során, hogy az elektronikus üzenet nem vitatás, nem az adós küldte és nem a hitelező címére érkezett, de azt soha nem állította, hogy az "üzenet tartalmát" nem kapta meg. Mivel erre nem hivatkozott a hitelező, a fellebbezési eljárásban már nem kérdőjelezheti meg az üzenet megérkezését. A kézbesítettség elfogadott tényállási elem volt az elsőfokú eljárásban, a hitelező nem hivatkozott arra, hogy a kézbesítés ne történt volna meg. Az adós az e-mail (A/6, A/7) címzettjére és feladójára vonatkozó hitelezői előadásra már az elsőfokú eljárásban nyilatkozott. Ezért csak három dolgot hangsúlyoz: a felek mindvégig e-mail útján tartották a kapcsolatot, ez bevett és elismert nyilatkozati forma volt közöttük, a hitelező adta meg a "P. Kft." levelezési címet, az összes általa írt e-mailen ez a cégnév szerepel aláírásként, D. Károly ügyvezető a többi cége vonatkozásában is ezt a levelezési címet használta.
A hitelező és az adós is egyöntetűen nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy - a személyes ismeretségre tekintettel - az M. Záloghitel Zrt. két vezetője, K. Zoltán és S. György járt el mindvégig a jelen vállalkozási ügyben az adós megbízottjaként, ők tárgyaltak többnyire az adós nevében D. Károly ügyvezetővel, és ők adták a munkavégzésre az utasításokat is. (Az újra csatolt 2008. június 26-i mail címzettje is K. Zoltán.) Ezzel ellentétes előadást a hitelező sem tett az eljárás során, és maga is elismerte, hogy a MZH munkatársaival tartotta a kapcsolatot. Ilyen előzmények után nem hivatkozhat arra, hogy - ugyan minden e-mailt, minden utasítást addig elfogadott ezen képviselőktől -, az A/6 és A/7 alatti e-maileket azonban ezen képviselők nem voltak jogosultak megküldeni az adós nevében.
Előadta az adós továbbá a lift javítása ügyében, hogy a csatolt 2008. június 26-i e-mail mellékletét képező elszámolást a hitelező maga készítette. Ebben benne van a hitelező szerződéses vállalása a lifttel kapcsolatban: "lift kialakítás, visszaépítés" br. 675 274 forint díjmegjelöléssel.
Utalt az adós végezetül arra, hogy a 2008. július 4-i keltezésű teljesítési igazolás egyrészt nem 2008. július 4-én került aláírásra, hanem jóval később, másrészt a hibák fennállta ellenére írta alá azt az adós képviselője, A. Irén, D. Károlynak, a hitelező ügyvezetőjének többszöri kérésére, mert azt állította, neki egy ilyen iratot be kell mutatnia az APEH ellenőrzésen. Az adós a hibák ellenére és az akkor még jó kapcsolatra tekintettel ezt aláírta, bízva abban, hogy a hibákat a hitelező ki fogja javítani, ez azonban elmaradt.
Az adós észrevételében az elsőfokú bíróság végzése tekintetében előadta: az elsőfokú bíróság végzése indokolásában több helyen iratellenes megállapításokat tett és helytelen jogi következtetésre jutott a tartozás fennállását és a számlák kézbesítését illetően.
Az adós a tartozás összegszerűsége körében állította, s véleménye szerint az eljárás során bizonyította is, hogy az adósnak soha nem volt 14 200 000 forint + áfa összegű tartozása, mivel a 6 500 000 forint kifizetését a hitelező is elismerte. A hitelező ugyan letagadta a további 3 000 000 forint részlet megfizetését, azonban az általa csatolt 2008. június 27-i adósi nyilatkozatból bizonyítható, hogy történt teljesítés a 6 500 000 forint 2008. július 9-i utalása előtt is. Másrészt a 2008. július 26-i e-mailhez a hitelező maga csatolta az elvégzett munkát érintő elszámolását. A hitelező által elkészített kimutatásból látható, hogy a saját maga által is elismert munka értéke alig haladta meg a 10 000 000 forintot. A felek egyezően adták elő, hogy a megállapodott vállalkozói díj alig haladta meg a 10 000 000 forintot, ezért az elsőfokú bíróságnak a Pp. 163. § (2) bekezdése alapján rögzítenie kellett volna a tényállásban, hogy az adós tartozása nem
14 200 000 forint + áfa összeg volt, hanem bruttó 10 478 309 forint, így hitelező megalapozatlanul nyilatkozik a felszámolás iránti kérelmében a tartozás ezt meghaladó összegére.
A követelés vitatottsága körében az adós hangsúlyozta, hogy a 27. § (2) bekezdés a) pontja kétszer említi a vitatás tényét: először azt kell vizsgálni, hogy az adós a teljesítési határidő lejárta előtt bármikor már vitatta-e a tartozást (azaz a teljesítés szerződésszerűségét), ha erre nem került sor, a második fordulat alapján kell vizsgálni, hogy a teljesítési határidő lejártát követő 15 napon belül (legkésőbb a fizetési felszólítás kézhezvételéig) vitatta-e írásban az adós az egyébként addig "nem vitatott vagy elismert" tartozást, vagy sem. Az adós álláspontja szerint a Cstv. 27. § (3) bekezdése kizárólag a második fordulatnál írja elő a kötelező írásbeliséget a vitatásra, az első esetben nem. Azaz, az adós bármilyen Pp.</a> által elismert bizonyítékkal bizonyíthatja, hogy a számla kiállítását megelőzően (vagy akár azzal egy időben) már vitatta önmagában azt a tényt, hogy tartozik a hitelező felé a teljes szerződéses összeggel. Ennek leggyakoribb esete, amikor a hitelező hibás teljesítése miatt az adós szavatossági igénnyel lép fel már a teljesítés során a hitelező felé. A szavatossági igény (pl.: kijavítás iránti igény) bejelentése a hitelezői igény vitatását jelenti, hiszen ezzel az adós a szerződésszerű teljesítés tényét vitatja. Határozott jogi álláspontja, ha az adós bármilyen szavatossági igénybejelentéssel igazolható módon élt a hitelező felé, már nem lehet szó a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerint "nem vitatott vagy elismert tartozás" fennálltáról. A vitatás tényét az adós szerint bizonyítja: a 2008. június 22-i jegyzőkönyv a hitelező hibás teljesítéséről, amiben a felek megállapították a még fennálló hibákat, és amelyek javítását az adós ekkor kérte a hitelezőtől, azaz a szavatossági igénybejelentés ekkor megtörtént; a 2008. június 25-i teljesítésigazolási jegyzőkönyv, amit az adós ügyvezetője kizárólag a hitelező kérésére írt alá; az adós 2008. június 27-i nyilatkozata, miszerint a vállalási díj részlegesen kifizetésre került (ez a hitelező által letagadott 3 000 000 forint előleg) és a többi díjat csak akkor teljesíti, ha a vállalt munkákat a hitelező teljes körűen befejezi. Ez az irat igazolja, hogy a 2008. június 25-i teljesítésigazolás aláírásával még nem ismerte el az adós a hitelező teljesítésének szerződésszerű voltát. Mindezeken túl 2008. július 11-én további szavatossági igénybejelentések kerültek megküldésre e-mailen a hitelezőnek (A/16. és A/17. mellékletek).
A számlák kézbesítésének bizonyítatlansága körében kitért az adós arra, hogy a fizetésképtelensége azért sem állapítható meg, mert a hitelező nem bizonyította a számlák megküldését. A hitelezői igény két külön számlára van alapítva. Az adós szerint külön-külön kell vizsgálni a két számla tekintetében a fizetésképtelenség tényállási elemeit. Az első számla tekintetében a hitelező nem igazolta, hogy ezt a számlát az adósnak átadta és nyilatkozatot sem tett, tényállást sem adott elő. A valóság az, hogy ekkor még semmilyen számlakiállítás nem történt a hitelező részéről, ezt a 3 000 000 forintot az adós előlegként, bizonylat nélkül fizette meg a hitelezőnek, kifejezetten az akkor még fennállt jó munkakapcsolatra tekintettel és a hitelező ígéretében bízva, miszerint a számlát később majd megkapja. A 38/2008. számú számla tekintetében a hitelező szintén nem tudta bizonyítani, hogy számlája az adóshoz "megérkezett". Amennyiben a bíróság elfogadná azt a hitelezői levezetést, hogy mivel ezt a számlát 2008. július 4-én adta postára a hitelező, s ezt követően történt egy összegszerűen nagyjából hasonló összegű utalás az adóstól július 9-én, akkor arra kíván az adós hivatkozni, hogy "az adós fizetésképtelenségét - a felszólító levél szerint is - csak 61 691 forint hitelező által nyilvántartott tartozás tekintetében lehetett volna megállapítani". Ismételten hangsúlyozta azonban az adós, nincs helye a fizetésképtelensége megállapításának, mivel az előzőekben kifejtette, hogy az adós ténylegesen fennálló tartozását a szavatossági igényének a bejelentésével határidőben vitatta.
Bejelentette végezetül, hogy az elsőfokú eljárás során hivatkozott polgári szavatossági per továbbra is folyamatban van a Fővárosi Bíróság előtt, így a felek jogvitája a polgári bíróság ítéletével rendeződni fog.
Csatolta a K. Zoltán által a P. Kft. részére 2008. június 26-án megküldött "D.-elszámolás" tárgyú e-mailt.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásából részben téves jogi következtetésre jutott, s téves döntést hozott.
A jelen eljárásban a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 27. § (2) bekezdés a) pontja értelmében a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha az adós a szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlítette ki, vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólítására sem teljesítette. E törvényhely (3) bekezdés szerint, amennyiben a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott iratokat postán küldték, azt a tértivevényen feltüntetett átvételi időpontban, ajánlott küldemény esetében pedig - ellenkező bizonyításig - a feladástól számított ötödik munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni. A (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben az adós vitatásának legkésőbb a hitelező fizetési felszólításának kézhezvételét megelőző napig írásban van helye. A Cstv. 24. § (1) bekezdése alapján, ha a felszámolási eljárás lefolytatását a hitelező kéri, a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (esedékesség) időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek. A kérelemben foglaltak bizonyítására a szükséges iratokat a 27. § (2) bekezdés a) pontja esetén az adós írásbeli felszólításának igazolását is - csatolni kell. A (2) bekezdés szerint, ha a felszámolási eljárás lefolytatását a hitelező kérte, és a bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül nem utasította el, a bíróság a kérelem benyújtásáról - annak egy példánya megküldésével - haladéktalanul értesíti az adóst. E törvényhely (3) bekezdése szerint az adós köteles az értesítés kézhezvételétől számított 8 napon belül a bíróságnak nyilatkozni arról, hogy a kérelemben foglaltakat elismeri-e. Ha az adós nem fizetésképtelen, a bíróság az eljárást a Cstv. 27. § (6) bekezdése alapján soron kívül megszünteti.
A Cstv. 6. § (3) bekezdése értelmében megfelelően irányadó Pp. 164. § (1) bekezdésére és a Cstv. 24. § (1) bekezdésére figyelemmel az adós fizetésképtelenségét a hitelezőnek, a fizetésképtelenség hiányát pedig az adósnak kell bizonyítania.
A jelen ügyben a Fővárosi Ítélőtáblának egyrészt abban kellett állást foglalnia, hogy a felek közötti szerződéses jogviszony alapján van-e az adósnak hitelezővel szemben fennálló nem vitatott, illetőleg elismert tartozása, másrészt abban, hogy az adós vitatása a hatályos törvényi rendelkezések alapján a fizetésképtelenség megállapításának akadályát jelenti-e.
Az adott ügyben a hitelező - a kérelmében előadottak szerint - azért kérte az adós felszámolását, mert az adós a felek közötti vállalkozási szerződésből két lejárt határidejű, 14 200 000 forint + áfa, összesen 17 040 000 forint tartozásából 10 540 000 forintot a fizetési felszólítást követően sem egyenlített ki. A hitelező teljesítését az adós teljesítésigazolással elismerte, a kibocsátott számlákat az adós befogadta, azokat nem kifogásolta, nem vitatta. A kérelméhez csatolta az abban foglaltak bizonyítására szükséges iratokat - egyebek mellett - az adós írásbeli fizetési felszólításának igazolását is. Az adós a tartozását a kérelemre tett nyilatkozatában nem ismerte el. A nyilatkozatában, illetőleg az eljárás során elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a hitelező hibás és hiányos teljesítésével kapcsolatos kifogásait a hitelezőnek 2009. június hónaptól kezdődően folyamatosan jelezte, szavatossági igényét bejelentette.
Az elsőfokú bíróság jogi indokolásában - egyebek mellett - megállapította, a hitelező nem vitatta, hogy 2008. július 11-én megkapta a felvonó hiánypótlása tárgyában összeállított listát (4. irat A/6 és A/7 melléklet), ez a hitelező követelésével szembeni vitatásként értelmezendő, s ugyancsak vitatásként értelmezte az adós 2008. június 27-i levelét, amely a 2008. július 11-én kelt hiánylistával együtt annak közlését jelenti, hogy az adós csak akkor hajlandó fizetni, ha a hitelező teljes körűen befejezte a munkát. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az adós nem fizetésképtelen, ezért az eljárást a Cstv. 27. § (6) bekezdése szerint soron kívül megszüntette.
A Fővárosi Ítélőtábla az eljárás irataiból megállapította, hogy a hitelezőnek a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjára alapított kérelme megfelel a Cstv. 24. § (1) bekezdésében foglaltaknak. A hitelező kérelme tartalmazza az adósi tartozás jogcímét és összegét (a felek közötti vállalkozási szerződésből eredő, két részben kiegyenlítetlen számlatartozás). Utalt arra, hogy a hitelező teljesítését adós teljesítésigazolással elismerte, az adós tartozását a lejáratot követő 15 napon belül sem egyenlítette ki és nem is vitatta, és az azt követő fizetési felszólításra sem teljesítette. Az ítélőtábla álláspontja szerint a hitelező a csatolt okiratokkal bizonyította a kérelmében megjelölt fizetésképtelenségi ok fennállását is.
Az adós az elsőfokú eljárás során maga sem vitatta, hogy a hitelező a felek közötti vállalkozási szerződés alapján az adós részére munkát végzett, azonban azt állította, hogy a hitelező teljesítésének hiányosságait, hibáit, minőségét és mennyiségét folyamatosan kifogásolta, vitatta. Ennek bizonyítására a 4. sorszámú beadványához elektronikus levelezést (e-mailt) csatolt.
Az ítélőtábla előtt is ismert, hogy a felek közötti üzleti kapcsolatokban gyakorlat volt a fokozott biztonságú elektronikus aláírás nélküli e-mail üzenetváltás. A Cstv. 27. § (2) és (3) bekezdése értelmében azonban mind a hitelezői fizetési felszólítás, mind az adósi vitatás kizárólag írásbeli nyilatkozat formájában tehető meg. Mindkét nyilatkozat egyoldalú nyilatkozat, így a Ptk. 199. §-a és 214. § (1) bekezdése alapján szükséges, hogy az a másik fél tudomásszerzésével hatályosuljon. Az okiratok csatolása során ezért elengedhetetlen annak igazolása, hogy azt a másik fél kézhez vette. A Ptké. 38. § (2) bekezdése, valamint az elektronikus aláírásról szóló, 2001. évi XXXV. törvény 2. §-ának 15. pontja és a 4. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az elektronikus okiratok közül csak azokat lehet írásban létrejöttnek tekinteni, amelyek alkalmasak az aláíró személyének azonosítására, azaz legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátottak. Az adós által hivatkozott és csatolt elektronikus levelek (e-mailek) egyikét sem látták el fokozott biztonságú elektronikus aláírással, így azok nem rendelkeznek bizonyító erővel, mivel nem minősülnek írásba foglalt nyilatkozatoknak, illetőleg az adós részéről a hitelező felé tett írásbeli vitatásnak. Fentieken túl hangsúlyozza az ítélőtábla azt is, hogy az adós által csatolt e-mailek egyikének sem az adós és a hitelező a feladója vagy a címzettje.
A hitelező az elsőfokú eljárás során többször hivatkozott arra, hogy az adóstól írásbeli vitatás a hitelezőhöz a fizetési felszólítás megküldése előtt nem érkezett, illetőleg, az adós nem igazolta, hogy az általa csatolt e-maileket az adós küldte a hitelezőnek, s az a hitelezőhöz megérkezett (36. sorszámú előkészítő irat, 51. sorszámú jegyzőkönyv). Helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy a vitatásra vonatkozóan a Cstv. tartalmi követelményt nem ír elő, ezért vitatásnak tekintendő az esedékesség kétségbe vonása, a fizetés valamely jövőbeli feltételhez kötése, szavatossági igény bejelentése is. Az adósnak a hitelező által csatolt, 2008. július 27-én kelt levelét - amelyben azt közli a hitelezővel, hogy a fennmaradó vállalkozási díj részét csak később, a vállalt munkák befejezését követően teljesíti - a hitelezői követelés vitatásának kell tekinteni. Azonban az adós a 2008. július 4-i teljesítés igazolási jegyzőkönyv aláírásával maga ismerte el, hogy a második - azaz a 6 561 691 forint - végszámla műszaki tartalma is teljesült, s vállalta a végszámla kifizetését is, amely tartalmazza egyben az 1. részszámla - egyébként már korábban is igazolt - teljesítését is. Ezért megalapozottan hivatkozott a hitelező a fellebbezésében arra, hogy a 2008. július 4-i teljesítésigazolást követően - amely tartalmilag azt jelenti, az adós elismerte, hogy a hitelező a szerződésben vállalt munkát elvégezte - a hitelező követelését az adós a fizetési felszólítás kézhezvételét megelőzően írásban nem vitatta. Az adós a 4. sorszámú nyilatkozatához csatolt A/6. és A/7. alszámú - az elsőfokú bíróság által írásbeli vitatásnak tekintett - e-mail a Ptké., valamint a 2001. évi XXXV. törvény felhívott rendelkezéseire figyelemmel - a fokozott biztonságú elektronikus aláírás hiánya miatt - a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjában és (3) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelő, kellő időben és írásban történő vitatásának nem tekinthető. Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az adós fizetésképtelenségének hiányában az eljárást a Cstv. 27. § (6) bekezdése alapján megszüntette.
A Fővárosi Ítélőtábla az adósnak az elsőfokú bíróság végzésére vonatkozó észrevételeivel összefüggésben az alábbiakra utal:
A felek között létrejött vállalkozási szerződés 2. pontja szerint a munkák vállalási díja az előzetes felmérések, kalkulációk alapján 14 200 000 forint + áfa. Az adós a 2008. június 25-i és 2008. július 4-i teljesítés igazolási jegyzőkönyvek aláírásával 8 731 924 forint + áfa, illetőleg 5 468 076 forint + áfa összegű hitelezői teljesítést igazolt, amely összeg azonos a hitelező felszámolási kérelmében, illetőleg a fizetési felszólításban megnevezett teljes adósi tartozással. Ezzel ellentétes állítására az adós az elsőfokú eljárás során figyelembe vehető bizonyítékot nem csatolt, annak pedig nincs jelen eljárásban jogi relevanciája, hogy e teljesítésigazolásokat az adós a hitelező kérésére és a felek közötti akkori jó viszonyra tekintettel írta alá.
Az ítélőtábla a hitelezői követelés vitatottsága körében a fellebbezéssel összefüggésben fentebb kifejtett álláspontját nem ismétli meg. Az adósi észrevételben kifejtett, a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontjának és (3) bekezdésének értelmezése kérdésében pedig akként foglal állást, hogy a Cstv. 27. § (2) bekezdése valóban kétszer említi a vitatást, mint a fizetésképtelenség egyik tényállási elemét, aminek megvalósulását a bíróságnak vizsgálnia kell. Azonban mindkét vitatási esetre vonatkozik az, hogy a (3) bekezdés értelmében a Cstv. 2007. július 7-től hatályos rendelkezései alapján a vitatás joghatályosan kizárólag írásban történhet.
A számlák átadásával, kézhezvételével kapcsolatosan az ítélőtábla maradéktalanul osztotta az elsőfokú bíróság megállapításait, helytállónak tartva a bíróságnak a bizonyítékok összevetéséből eredő értékelését és megállapítását, így azokat nem kívánja megismételni. Az adós észrevételében nem adott elő olyan tényt, vagy bizonyítékot, amely alkalmas lett volna a számlák kézhezvételét illetően az elsőfokú bíróságtól eltérő következtetés levonására.
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú eljárás iratai alapján megállapította, hogy a hitelező felszámolás iránti kérelme megfelelt a Cstv. 24. § (1) bekezdésében előírtaknak, az abban foglaltak bizonyítására szükséges iratokat - köztük az adós írásbeli felszólításának igazolását is - a hitelező csatolta. Az adós a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontja értelmében fizetésképtelen, mert az adós szerződésen alapuló nem vitatott vagy elismert tartozását a teljesítési idő lejártát követő 15 napon belül sem egyenlítette ki vagy nem vitatta, és az ezt követő hitelezői írásbeli fizetési felszólítására sem teljesítette, illetőleg ezt az eljárás során nem bizonyította. Az adós a tartozását a felszámolási eljárás során joghatályosan már nem vitathatja. A felszámolás elrendelését az adós csak akkor kerülhette volna el, ha tartozását maradéktalanul kiegyenlíti, ezt azonban az adós a másodfokú eljárás során sem állította és bizonyította, ezért a Cstv. 27. § (1) bekezdése értelmében az adós felszámolása elrendelésének van helye.
A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzését a Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta; az adós fizetésképtelenségét a Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pontja alapján megállapította, s felszámolását a Cstv. 27. § (1) bekezdése alapján elrendelte.
A felszámoló kijelöléséről viszont az elsőfokú bíróságnak kell rendelkeznie, ezért a Fővárosi Ítélőtábla felhívta az elsőfokú bíróságot, hogy a törvény 27/A. §-ában szabályozottak alapján határozzon e tárgyban.
(Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.45.107/2011/3.)